Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-10-10 / 9. szám

Not!m. A * * r* Ezek általánosságban azon főkivánalmaink melyeknek megfelelő képességeket igénylünk azon egyéntől, ki hivatott, hogy Kolozsvár város polgármestere legyen. Hogy valaki ezen kivánalmaknak megfelelhessen, múlhatatlanul szükséges, hogy az a törvényekben szakképzettséggel bírjon, hogy múltja, feddhetlen jelleme még az irigység által se iülettethessék szenyfolttal ; hogy eddigi működése a közérdekben biztosítékot nyújtson azon feltevéshez, mikép kellő eréllyel, szorgalommal, ügybuzgalommal fogja teljesíteni hivatalos kötelességeit, hogy bírjon az általános műveltségnek s modornak azon fokával, mely ezen érintkezésében úgy az egyesekkel mint a kormányférfiak legmagassabb köreivel, megfelel a kívánalomnak s állása tekintélyének. Sokoldalú s font s teendők várnak arra, ki vállalkozik e hivatal méltó betöltésére, s ki teljes önérzettel akar mind e kivánalmaknak megfelelni Éhez a természet adta s kiművelt tehetségeken felül az életkor és életerőnek is azon foka kívántatik meg, mely képessé tegye a jó akarat mellett a munkára is. Nincs szerencsétlenebb helyzet a közügyi viszonyokban, mint mikor az intézésre hivatottaknak hibáit, az öregség, a betegség s egyéb egyéni viszonyai iránt való tekintettel mentegetik. A közügynek az egyéni viszonyok súlya miatt szenvedni nem szabad. A közérdeknél háttérbe kell szorulni az egyén személyes érdekének a hol az összütközésbe jön, s azon bár emberies de a közérdekre felettébb káros tekintetekkel határozottan szakítani kell, melyek egyéni személyes érdekek miatt a közhivatalból nyugdíjintézetet szellemi kórházat teremtenek. Mily jogon és alapon kíván az oly közönség, mely választásánál részrehajló, alapelv nélküli, s a közérdek iránt hibásan engedékeny, magának váasztása eredményén jó, önzetlen, részrehajlatlan s erélyes hivatalnokot. Emelkedjünk fel, a honpolgárijogok legszebbikének, a választási jognak, az önkormányzati jognak, tényleges gyakorlatánál azon magasságra, hol elhatározásunkat, tisztán csak a közjó érdeke, a részrehajlatlan örök igazság befolyásolja. Tegyük le a politikai pártoskodás fegyvereit, mikor Kolozsvár város polgármesterét akarjuk megválasztani ; itt arra nincs szükség. Küzdjük le emberi gyarlóságainkat, melyek rokoni, baráti kor és rang iránti tekintetekkel akarják elhomályosítani bírálatunkat. Ne tekintsük a polgármesteri széket alkalomnak arra, hogy üresedéseket hozva it létre kedvenczeinknek tért nyissunk. Hagyjuk a templomba vallásos érzelmeinket a felekezeti különbségek alkotta visszavonás, itt nem lehet az irányadó, amint, hogy nem érdem egyik vagy másik felekezethez tartozni.Állapítsuk meg azon alapelveket s kívánalmakat, melyek egyedül alkalmasak s igazak a közjó érdekében a polgármesteri fontos állás betöltésénél ; s igy ezen elvek alapján elfogulatlan, önzetlen bírálattal, honfiúi lelkesedéssel járjunk el a személy megválasztásánál, kire reá bizondjuk ügyeink vezetését, felügyeletét, s ki hivatva leend képviselni városunk tekintélyét. A ki hivatást érez a nagy munkára, vállalkozzék s a ki hivatott a választásra lelkiismeretesen gyakorolja honpolgárjogát. Álljon a közérdek mindenek felett. Nem csak az alsóbb és felsőbb bíróságok ítéletei közt feltűnő ez ellentmondó különbség, de magánál a legfelsőbb bíróságnál is gyakori eset, hogy ugyanegy jogalapon indított külön perekben, ugyanazon jogeset felett különbözőleg dönt ugyanazon bíróság is. Közelebbről is felmerült egy eset, hol a járásbíróságnál ugyanazon személyek között ugyanazon szerződés alapján, s ugyanzon haszonbérleti ügyletből két per lett folyamatba téve: az egyik a bérhitrálékért a más kártérítésért. A bíróságok előbb a bérhátralék iránti ügyet vette elbírálás alá s ítéletében a kezest novatio czimen felmentette a kötelezettség alól. Miután az egyenes adós vagyontalan a tulajdonos csak is a kezestől hajthatta fel követelését, tehát nagyon fontos volt a törvénynek ezen téves felfogása reá nézve s az ítélet ellen fellebbezett. A fellebezések eredményén végre a Curia döntött, s kimondotta, hogy a per alatti esetben novatio a törvények alapján nem állapítható meg, s a kezes kötelezendő a szerződés értelmében. Ezen Curiai ítélet kézbesittetése után pár héttel kézbesítik az első bíróságnak azon új ítéletét, mellyel a teljesen azonos jogalapon folytatott kártérítési pert elintézte s nagy meglepetésre abban ismét felmenti a kezest novatio czimén kötelezettsége alól. Ily eljárás mellett ismét kényszerítve lett felperes fellebbezései utján eszközölni ki újólag a Buria döntvényét s ezzel időt és költséget veszit s jogosan megbotránkozik. Ideje lenne, hogy vagy bíróságaink, vagy a törvényhozás találjon és érvényesítsen eszközt és módot, mi által törvénykezési igazságszolgáltatásunkban egyöntetűségetlétesítsen, s ez által a bizalmat s a törvény ereje iránti tiszteletet helyreállítsa. Ez lenne az üzletforgalom emelésére is aeghathatósabb eszköz. Argus. ( pet. A népet, a mélyé a jövendő, holott nincs jelene; a népet, mely árva, szegény, tanult és erős; letapodva a mélybe, honnan fölnéz a magasba; hátán hordozza szolgaságának bélyegét, és szivében a genie fönségét; a népet, mely szolgája a hatalmasaknak és szerelmes szegénységébe, megalázott voltába; az egyedüli alak, mely e gonosz társaságban képviseli az isteni ragyogást, a méltóságot, a szeretetet és áldást. A nép, ez Ruy Bias. E három ember közt, kik a néző szemei előtt vezetik az eseményeket, s képviselik a spanyol monarchiát a XVII-ik században, ott áll egy tiszta, egy ragyogó teremtés, egy nő, egy királyné. Szerencsétlen mint nő, mert olyan, mintha férje se volna; szerencsétlen, mint királyné, mert olyan, mintha király se volna ; lehajolva azokhoz, kik alatta vannak, részint királyi kegyelménél, részint női mivoltánál fogva, és lenézve alá, míg a nép Ruy Bias — fölnéz a magasba. A többi személyek felett ez a négy az, ki a történelem bölcsésze előtt képviseli a spanyol monarchiát ezelőtt száznegyven évvel. Ezekhez lehetne még hozzá tenni egy ötödiket, II-ik Károly királyt. De a történelemben, Iik Károly nem alak, csak árnyék. I dothm felek megjegyezni h°gy amit itt elmondottam nem magyarázata Ruy Blasnak, csupán némi tájékozás, ho’ott kaiwi . tehet ezt tekinteni, mi megy LeTT h hesznilnem e hamletot, attól függ, ’ nan nézzük. A Mont-Blanc Croix-de-Fléchéresből nézve nem olyan, mintha Sallenchesből bámuljuk- De azért mégis a Mont-Blanc az. Éppen igy, hogy nagy dologról kicsihez szálljak le, e dráma is, a történeti eszmén kívül, tisztán emberit is foglal magában. Don- Sallust képviseli az absolut önzést ; Don Cesar az önzetlenséget ; Ruy Blasban látjuk a génjét és a társadalom által alátiport szenvedélyeket felemelkedve annál magasabban, minél mélyebben tiportatott meg ; végre a királyné képviseli az erényt, melyet az unalom tétlensége ás alá. Irodalmi tekintetben is változik a szempont. Ruy Blasban a fennebb említett három forma egyesítve van: Don Sallust a dráma, Don Cesar a komédia, Ruy Bias a tragédia. A dráma megköti a csomót, megindítja a cselekvényt, a comedia összezavarja, a tragédia ketté vágja. Mind e szempontok jogosultak, de egyik sem kimerítő. Az absolut igazság csak a mű egészéből vonható le. S ha mindenki talál benne valamit, amit keres, de a költőnek is megvan a maga czélja. Ruy Blasban a bölcsészeti eszme — a nép, mely fölemelkedni vágyik ; az emberi eszme egy férfiú, ki szeret egy nőt ; a drámai eszme egy lakáj, ki szeret egy királynét. A tömeg, mely minden este tolongott e mű megnézésére, Ruy Blasban nem látott egyebet, mint a dráma, eszmét, és a tömegnek igaza van. És amit mondánk Ruy Blasról, az áll minden más műről is. A mesterek legkitűnőbb művei is ugyanazon szempontokat nyújtják. Tartuffe némelyeket megnevettet, másokat megráz. Tartuffe a házi kígyó, vagy hypokrita, vagy maga a hypokriss. De mindenek felett, egy ember, egy eszme. Othello némelyek előtt egy fekete, ki szeret egy fehéret; mások előtt egy jött-mont, ki elvesz egy patricius nőt ; emezek előtt egy féltékeny ember, amazok előtt maga a féltékenység. De mind e szempontok különfélesége nem árt semmit az alkotás egységének. Mondtuk már máshol : a fának ezer ága van, de csak egy törzse. A költő itt röviden összehasonlítva Ruy Blast Ernanival, így végzi élőbeszédét. És most még egy pár szót. Ernani és Ruy Bias között két század tűnt le ; két század, melyek meghozták a hanyatlást és V-ik Károly nem uralkodott a világ felett; két század, melyet — jól jegyezzük meg — a gondviselés egy nappal sem toldott meg, mert V-ik Károly 1500 ban született, és II. Károly 1700 ban halt meg. 1700- ban XIV-ik Lajos örökölt V-ik Károlytól és 1800- ban Napóleon örökölt XIV-ikLajostól. A dynastiák életében e nagy események, melyek oda vannak bevésve a történelem lapjaira, szép,de bánatos képet tártak a szerző elé, melyre gyakran függesztő szemeit. Megkísértette e műben egynémelyeket felolvasztani. Befényesiteni Ernánit a hajnal ragyogásával és Ruy Blast körülvenni az alkony sötétségével. Ernániban az osztrák ház napja fölkelőben volt. RuyBlasban lehanyatlott X. Kolozsvár, 1880. MIZÉRIÁK. Törvénykezési Igazságszolgáltatásunk terén nagy sérelem az, hogy bíróságaink nem járnak el helybenhagyólag s közös elvek alapján a bíráskodásban. Hogy törvényeink rendeletei mennyireérthetők s világosak, azt nem vitatjuk, de az tény, hogy az alkalmazásban nagyon is eltérő és különböző módon értelmezik bíróságaink a törvények tartalmát. A LAPOKBÓL. A „Honvédségről* Írott czikksorozatából a „Függetlenséginek következő sorokat veszszük át: Az összeütközés Hild és Szende között. Hild tevékenységi körébe még egy nevezetes és jellemző episod esik, melyben megbízói minden igyekezetei összpontosulnak. Nem volt kevesebbről szó, mint arról, hogy az országgyűlésileg megállapított esküforma a honvédségnél azon pontban változtassák meg, melyben, az alkotmány megvédéséről van szó. Ezen változtatásnak igazgatási úton kellett volna megtörténni. Erre nézve a különféle hatóságok három véleményadása fekszik előttünk, melyeket ép úgy, mint ezen rendkívüli fontos tárgy részleteit azon adatokhoz tartozóknak tartunk, melyeket korunk története illusztrácziójául egy későbbi időszakra tartunk fenn Becsületére válik a szegény Szendének, hogy ezen merényletet is szilárdul utasította vissza, és végre igen komolyan utánajátott, hogy Hild elmozdíttassék állásából. Még Fehérváry államtitkár is megcsökönyösödött, és akkor történt közte és Hild közt a szakadás. Voltak emberek, kik azt hitték, hogy ezen két úr komédiátjátszik, de tévedtek, mert ez csakugyan komolyan történt. Egyike a másikra többé nem is nézett. Be Hild elmozdítása, mint ezt a következés mutatta, igen nagy feladat volt, mert az igen biztosnak tartotta magát, úgy hogy többmagasrangú tisztnek ezeket merte mondani : „Egyikünknek mennie kell, énnekem vagy Szendének, de én tudom nem megyek, hanem Szende fogja a levét meginni.“ Ekkor aztán változatosság kedvéért ismét támadt összeütközés Szende és Hild között. Szeretnék azt az államot ismerni, hol egy ezredes és egy miniszter közt történhetik összeütközés, és azon országot is szeretnék ismerni, hol egy hadügyér csak legtávolabbról is megengedheti, hogy ilyen összeütközés lehetséges legyen. Nálunk mind a kettő megtörtént. Ezen öszszeütközés komoly vita tárgyává lén az akkori miniszterelnök Szlávi elnöksége alatt, ki az akkori honvéd főparancsnokság segédjét, —a három honvéd főparancsnokság! segédtisztről legközelebb fogunk szólani. — Nagy altábornagyot illetlen kifejezéseiért erélyesen rendre utasította, midőn ez utóbbi Hild védelmére kelt ki. De minden tanácskozás és egy hoszzadalmas levelezés, mely minden fórumon átment, mitsem használt. Hildet nem lehetett mellőzni és Szendének, mint magyar kir. honvédelmi miniszternek kezet kell nyújtania kiengesztelésül Hildnek az egész ország előtt. Ez a hivatalos lapban a maga idejében Szende nyilvános kijelentése által történt, melyben kimondd, hogy valamennyi az ő és Hild közti összeütközés hite alaptalan és hogy a jó egyetértés köztük soha sem zavartatott meg. így tehát meg kellett azt érnünk, hogy honvédelmi miniszterünk mint főhad urunk képviselője nemzeti véderőnk élén, legotrombább módon bevallja, hogy közte és egy ezredes közt, ki nagyban és egészben ugyan keveset nyom a latban mégis létezhetett szolgálati összeütközés. Szegény Szende. De még szegényebb az ország, mely 8 év leforgása alatt nem bír más honvédelmi minisztert keríteni. Szendének ugyan a legkedvezőbb viszonyok közt is ugyanazon gondokkal kell küzdenie, melylyel a cége alatt nyugalmazott régi honvédeknek sovány nyugdíjaikkal kell küzdeniük. De ott hol fontos államérdekek forognak kérdésben, és ezt kell elvül elfogadni, ott az egyéni érdekek mellőzendők, ennélfogva Szendének már rég menni vagy pedig menesztetni kellett volna. De így most valamennyi minisztériumban úgy tűnik fel, mint helyettesíthetlen erő, csupán azért hogy állását fenntartja. Minő ellentétben áll vele a volt osztrák honvédelmi miniszter Horst báró. Ez úgyszólván született katona volt és 1870-ig semmiféle politikai állást nem foglalt el, sem pedig soha nem foglalkozott politikával, de mégis meggyőződésével összeférhetlennek találta a belépést a Taaffe minisztériumba és leköszönt. Szende valamennyi minisztériumban benn maradt, és noha mindazon feltétel hiányzik nála, mely egy miniszternek önállóságát biztosíthatja, ő a cselszövők bábjává lesz. Egyike elölről, másika hátulról tartja őt gallérjánál és addig rázogatják nagy fejét, míg a csekély nagyságú agytömeg megzavartatik. És ha mégis némelykor esetleg száját felnyitja, akkor a honvédelmi haderőről az országgyűlésnek oly csodadolgokat beszél és azokat annyiszor ismétli, hogy majdnem azt hinné az ember, hogy csakugyan maga is hiszi azokat. Szegény Szende ! ELLENZÉK KÜLFÖLD. A hatalmak egyhangúlag tárgyalhatatlannak jelentették a porta legújabb jegyzékét , de annál élénkebb eszmecserévé tették Angliának a kényszer-rendszabályokra vonatkozó indítványát. Az angol kormány meg lehet elégedve a fogadtatással, melylyel javaslatai találkoztak. — Az együttes actio több mint bizonyosnak tekinthető. A komédiázó Gladstone, kinek sikerült javaslatait olyanoknak feltüntetni, melyek csak a berlini szerződés végrehajtására czélozvak — megnyergelte a vén Európát s most hivatkozva a morális kötelezettségekre, melyeket a berlini szerződést garantírozó hatalmak e szerződés aláírásakor magukra vállaltak, elérkezettnek látja az időt, hogy rabló politikájának, mely Törökország feldarabolásában culminált, érvényt szerezzen. Londoni sürgönyök a helyezeteket Angliát illetőleg következőkép jellemzik : az angol kabinet szilárd határozata tovább nem menni, mint amennyire a berlini szerződés pontos és rögtöni végrehajtását kívánja foganatosíthatni ; s minthogy a szultán feltételei csak kibúvó ajtók, melyekkel a berlini szerződés végrehajtását akarja elodázni, ezen czél elérésére minden eszközt meg fog ragadni s Törökországot szigorú rendszabályok által is kényszeríteni. Ily kényszerrendszabályok a bosporusi demonstratio, melyre a többi hatalmak vonakodása esetén Anglia és Oroszország ketten is vállalkoznának, s Konstantinápoly körülzárolásával egyidejűleg a montenegróiaknak is nyújtandó segély, csapatok partra szállítása által. Mindezen kényszerrendszabályokat azonban kikerülheti a porta Dulcigno átengedésével. Ugyanezen forrás szerint a Konstantinápolyt körülzároló hajóhad czélját és teendőit illetőleg az angol kormány oda nyilatkozik, hogy nem Konstantinápoly bombázásáról lenne szó az újumonstratioval, mely még 1876-ban Auszriagyarország által javaslatba hozatott s melyet , el fognak fogadni, hanem egy cordon felajításáról Törökország európai és ázsiai partjai idén Argyl herczeg akkor azt mondta, hogy ha különböző kényszerrendszabályt tud megnevezni a bombázáson kívül. Gladstone most ezek egyikét javaslatba hozza. Főszerepet fog majd valószínűleg játszani a szultánra személyesen és a portára gyakorlandó financzialis pressio. Úgy vélekednek, a javaslattevők, hogy ha a hatalmak elzárják a szultánt ázsiai adóforrásaitól, legkönnyebben enged. A porta ugyanis Smyrnából kapja a legnagyobb vámbevételeket s ha ezt egy ideig egy nemzetközi bizottság, a szultán nevében ugyan, de az európai pánczélhajók védelme alatt szedi be és nem küldi Konstantinápolyba, a szultán megadja magát. Ha ez sem vezetne czélhoz, következne, mint végső, ellenállhatatlan eszköz: Konstantinápoly bombázása. A vitéz cernagoreoknak úgy látszik igen kemény a duleignoi koncz, nem mernek beleharapni. Legújabb hírek szerint kijelentették Seymour admirálisnak, ki Cattaróban tanácskozott küldötteikkel, hogy Montenegró csak akkor kezdheti meg a támadást, ha a hatalmak elegendő segédcsapatot szállítanak a partra. Garibaldi mint már említettük leköszönt képviselői tisztiről, római választól, mikor tudatta ezt velük, következő levéllel kérték a maradásra: „Tábornok ! Ön leginkább elképzelheti azt a a mély szomorúságot, amelybe bennünket levele döntött. Büszkén arra, hogy Olaszország első polgára képvisel bennünket a parlamentben, teljes bizalommal ilyen képviselő működésének nagy ereje iránt, még ha távolban él is, azt vártuk, hogy legközelebbi alkalommal, ha a szavazati jog kitágításának annyira óhajtott törvényét fogják tárgyalni, ön fel fogja emelni hatalmas szavát a parlamentben, miképen ezt életének fényes folyamatában mindig tette, hogy adják meg a népnek jogai legszentebbikét, a szavazati jogot. Az ön levele egész reményünket megsemmisíti. Lehetséges-e, hogy míg Olaszország egész népessége tőlünk, mint az első collegium válaszaitól támogatást kér oly esetben, amely mint ön mondja, valamennyinek támogatását igényli, lehetséges-e, hogy ön kérelmünk iránt siker lesz, ön aki a legjobbak legjobbika? Nem, tábornok, ön ezt nem teheti, ön ezt nem fogja tenni, ön követünk, védelmezőnk fog maradni, nekünk, a népnek , a mi Garibaldink. Olaszország nevében hallgasson szavunkra !“ Afganisztánból igen harczias tudósítások érkeznek. Kjub dán új támadásra készül. A bennszülöttek közt nagy az izgatottság. Phayre tábornok főparancsnokká neveztetett ki. Mint sensatios hírt, érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy a flotta ágyúi megszólaltak a montenegrói trónörökös Danillo tiszteletére. BELFÖLD: Kolozsvár város közgyűlése. Kevés számú érdeklődök, szállingózva gyülekező centumpaterek jelenlétében tartatott meg a városi bizottság őszi közgyűlése. Elnöklő főispán Eszterházi Kálmán gr. az ülés megnyitása után, rövid bevezető szavakkal a tárgysorozatra tért. Tárgyaltatott a város és Kabalapataka volt úrbéreseivel folytatott birtokháborítási perek békés elintézésének kérdése. A jogügyi szakosztály jelentése, mely szerint a vitás peres ügyek a tiszti ügyész és a község között a deési kir. törvényszék előtt kötött peralku alapján békés kiegyenlítést nyertek, tudomásul vétetett, s egyezség elfogadtatott. E béke alapján Kolozsvár városa átengedi ellenfél községnek a 97 hold 1224 öl területű, elszórtan fekvő szántókat és kaszálókat, a község ellenben cserébe ad ezért 79 hold 1408 öl bükk és tölgyfaerdőt, a perköltségek kölcsönösen elbékéltetvén. A polgármesteri személyes szolgálat-illetmény czimén indítványba hozott 500 frt járulék megszavazása képezte a tárgysorozat második pontját. Dr. Nagy János ellenvéleménye elvetésével, közepes mérvű vita után, melyben többen részt vettek, a szakosztály véleményes előterjesztése elfogadtatott, s a választandó polgármester állandó évi járandósága ezzel 2.500 forintban jön megállapítva. A Bem-szobor bizottságnak Kolozsvár város törvényhatóságához intézett abbeli felhívása, hogy emez magát az e hó 17-én megtartandó leleprési ünnepélyen küldöttségileg képviseltesse, felolvastatván, egyhangúlag Eszterházi Kálmán gróf és főispán úr kéretett fel Bányai Vitális, Szabó Ádám, és Frits Albert küldöttségi tagok élén az ünnepélyen e várost képviselni, s egyszersmind a Bem nővérek javára 50 forint lan megszavazva, minek kézbesítésére a küldöttség nyert megbízatást. A budapesti honvéd emlékszobor javára 50 forint rendeltetett aláírás útján a központi bizottsághoz felküldetni. Következett a város területének nivellírozása felett indított eszmecsere. A kérdéshez többen hozzászóltak részint általános részint concret szempontokból, s ezzel kapcsolatosan tárgyaltatott a némely városrészek és utczák kiköveztetésének ügye is. Hosszabb és kimerítő vita után, melyben az ifjú városi mérnök is részt vett, elhatároztatott, miszerint egyelőre elfogadtatik az utmanka-bizottság abbeli véleménye, hogy a nivellírozás elvileg szükséges és pártolandó, de A mezőség. Úgy képzelem, mintha a világ valamely elrejtett zugából hallatna hangokat valaki, a mikor a czivilizált embersorból elrejtőzött helyiségünkből irom levelemet. Emlékezem Zubovits leveleire, melyeket Albániból irt, ezekben záradékul mindig kételyét fejezte ki az iránt, ha váljon levele megérkeztéig nem fognak-e a viszonyok változni? Én biztos vagyok az iránt, hogy ha levelem bármi késői érkeznék be, viszonyaink változni nem fognak, és nem mondok olyanokat, amelyeket addig más elmondana. De ugyan ki is gondolna a mi viszonyainkra? hisz ide nadrágos embernek kedve nincs bekukkintani, mi jámbor polgárok el vagyunk attól szokva, hogy fájdalmainknak hangot adjunk sérelmeink orvoslását kívánjuk, melyek századosok és csak annyiban mentek átalakuláson át, a mennyiben súlyosabbakká és számosbakká lettek. Azon 1848 előtti patriarchális korban, mikor az ország sérelmeiért jajgatott, de legalább nem önmaga okozta fájó sebeit, egy urbátyám azt mondotta, hogy nem is ur az, a kinek mezőségen birtoka nincs, de másfelől az sem ur, a kinek csak a mezőségen van birtoka. Igaz volt ez akkor, még " igazabb ez most. Kaczéron tárják fel dúsan termő völgyei egy gazdaember szemére csáberővel bíró szántó, legelő és kaszáló helyeiket, ha nem is költői, de nem kis élvezetet nyújtó, a helyenként még most is feltalálható marha-gulyák] megtekintése; de mi itt lakók látjuk ezeket más senki — mert elhirhedt urainkat senki sem meri igénybe venni. Ezen tekintetben, különösen figyelmet,érdemel a mi vidékünk, hanem nem csoda mert szeretve tisztelt főispánunk dr. Bánfffy Dezső most világra szóló események előkészítésén fáradozik, — aranykeresztet keres, vasútat épít, — azért a mi utaink nem csak járatlanok, hanem életveszélyesek és nem méltók arra, hogy 20 írtnál drágább lovak-kkal rámenjen valaki, minthogy minden egyes hídnál egy-egy lóláb áldozatul hozására van kilátás. A vidékünkön keresztül menő út országos közle- Ikedési út, de a megyei útmunkaerő Apanagy- falu felé vezető út készítésére fordíttatik, a mi helyes is, mert hisz főispánunk ősi kastélyába nem utazhat rész után! Erről azonban még a szolgabíró sem tud semmit, mert nem csak azért nem jön kezünkbe, hogy rosz utakon ne járjon, hanem sajnál bennünket, kiknek semmi szalmás gabona termésük nem volt, kukoricánk csak félig fejlődött ki és érett meg, és jövendőre sem fog épen semmi termésünk lenni, de neki, mint a kormány hiú emberének kötelessége az adóért bőrünket lehúzni, hogyne sajnálna hát minket? Menkő egy jóstehetségnek tüntetem fel magam, ha előre állítom, mikép jövendőre sem lesz semmi termés, pedig nagyon egyszerű dolog az egész. Ez év január havában a folyamatban levő tagosítás rendén kiegyeztünk a tagok elhelyezkedésére nézve és a mérnök törvényszéki bíró egyhangúlag arról biztatott, hogy legkésőbb júliusban már új birtokunkban dolgozhatunk ; amint hallottuk a mérnök be is adta már júniusban dolgát, ami hihető is, mert a határon kijelölte a tagokat, vártuk, egy napról másra, hét és hónaposon keresztül, de mai napig sem jött ki a törvényszék bizosa a birtok átadására. Az idén nem volt termés, jövőre semmi ugar, vetés, biztos kilátás a nyomorra, és arra, hogy az adókért csekély birtokainkat fogják potom áron elárverezni. No de semmi — mert épül Deésig vasút, és ezen vasút érdekében gátolni fogják, hogy a tervezett mezőségi vasút kiépüljön, pedig az lenne az egyetlen módja annak, hogy vidékünk és az egész mezőségre egy jobb jövő kilátása legyen. Most még a közlekedési utakon levő hidak használata karban tartására sem jut munkaerő és pénz — utaink egyedüli díszítménye a tömegesen a mellett kétfélét diszlő muszka tövis, — akkor még arra is lenne kilátásunk, hogy az állomásonként felállítandó kavicsraktárokból szállítanánk utaink kövezésére anyagot, — akkor tán nem kellene a mocs-királyfalvi útnak elkészítésén évtizedekig dolgozni — 25—30 fotot egy-egy prizma kő szállításért kiadni, — vagy ha kellene is, nem kellene 5—6 mrtfld távolságról szállítani. Mezőségünk gazdászati tekintetben a királyhágón inneni rész Californiája, ennek viszonyait nem igen ismerik az emberek; ha megengedi, egy nehány czikket írnék a mezőség gazdászati és más viszonyairól. Mezőségi. Október 16. mindaddig, mig a város egyszersmind a nivajtározást be nem vezetheti, csak oly utczak és viárosrészek ideiglenes kikövezéséhez fog kezdeni hol azt a forgalom és közlekedés múlhatatlanul megkívánja. Elnöklő főispán a gyűlés idejét már elhaladottnak találván, a tárgyalás sorrendjéről az 5' pontot levéve, a gyűlést feloszlatja. Gyűlés vége 5 órakor. MINDENFÉLE. Kolozsvár, okt. 8. — Előfizetési feltivás az r*^H®33.zélt.“13. ellenzék megjelenik 1880. október 1-én kezdve az ünnepeket követő napok kivételével mindennap. Ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt, egy hóra 1 frt. Egyes szám ára helyben 4 krajezár, vidéken 5 krajezár. Az előfizetési pénzek, úgyszintén a hirdetések iránti megkeresések Stein János kiadónkhoz cziazendők. Az előfizetés legczélszerűbben postautalvány által eszközlendő .— A függetlenségi párt terjed Az enyingi választó kerület képviselője Csapó Kálmán nem fog többé megválasztatni. A képviselő eltérve vallott elveitől kabaré kiválön, s e miatt választói elhatározták a függetlenségi párthoz csatlakozni.