Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-10-23 / 20. szám

Első évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Bel kirdj utca 16. Az. hová a lap szellemi részét illeti közlemények czímzendők. J A3 „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egész évre..................13 frt. Ili Negyedévre...................3 frt. Félévre......................... irt. ||| Egy hóra helyben . . 1 frt. Egyes szám Ara helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. A 20. szám. Kolozsvár, szombat, October 23, 1880. HIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. (rról Bethlen Istvánnak. Na úgy állittatik fel a tétel, hogy „az előrelátó bölcsesség a régi kötését akarja szétrobbantani e párt (a függetlenségi), hogy győzelme esetén mehessen az első órában Európaszerte pártot keresni . . .“ akkor vizsgálnunk kellene, hogy e „kötés“ t. i. a szövetség Ausztriával micsoda előnyöket biztosít számunkra. Nem szokás kétségbe vonni, hogy minden államnak úgy van valóban egészséges fejlődése, ha izmosodási processusában nem zavartatik meg idegen elemek befolyása által. Ha mindazon viszonyok, melyek alakulásánál és további életénél irányadók, oly természetűek, hogy a lehetőségig minden melléktekintet nélkül követhesse érdekeit. Ha beléletét nem, vagy kevéssé zavarja a szomszéd érdek folytonos latolgatása. Egy szóval egészséges állami lét csak független állami léttel képzelhető. A kérdés ezek után inkább a körül foroghat, hogy miután történelmünk belesodort a szövetségbe, nyújt-e nekünk Ausztria anynyi előnyt, mennyi aequivalensét képezhetné azon áldozatoknak, melyeket tőlünk e szövetség jogban és pénzben követel ? E szövetség kedvéért megcsonkítottuk parlamentünket s egy felelősség nélküli bizottságra ruháztuk annak leglényegesebb attribútumait. E bizottságot a többség tetszése szerint választja, s ennélfogva úgy alkothatja meg, hogy ki lesz zárva onnan az ellenőrzés jótékony hatása. Egy szűkebb parlament, ellenzék nélkül. G aki törvényeinkben van egy homályos tétel kormányunk befolyásáról a külügyi kérdésekre, de hogy az mit ér, látható volt a muszka-török hadjárat alkalmával. E befolyás nem volt képes biztosítani a külügyek oly irányú vezetését, mely nemzeti érdekeinkkel megegyező legyen. Pedig a közérzület ugyancsak hangosan adta jelét irányának. A földkerekségen mindenütt arra való a katonaság, hogy fentartsa a belbékét s biztosítsa kifelé az állam tekintélyét. Mi a szövetség folytán olyan hadserget tartunk, mely érdekeit, felfogását, aspiratióit ellentétbe helyezi Magyarország érdekeivel és vágyaival. Az volna hivatása hogy védelmezzen s tényleg ellenségünk. Nem szervezhetjük érdekeinknek megfelelőig hitelügyünket ; nem védhetjük magunkat a fejlettebb Ausztria versenyétől ; nem köthetünk tetszésünk szerinti kereskedelmi szerződéseket; nem használhatjuk ki azt az olcsó és hatalmas forgalmi csatornát, melyet a Duna nyújt. Ezek jogi veszteségeink a szövetség folytán. Pénzbeli áldozataink épenséggel elviselhetetlenek. Közös kiadásokhoz járulunk évenként 66 és fél millióval; elvállaltuk az államadóssági kamatterhek nagy százalékát; azon károsodás pedig, mely vám- és kereskedelmi szerződésünkből háramlik reánk, alig kifejezhető számokban. Kereskedelmi mérlegünk 1870— 60-ig 66,5 millió deficitet mutat. Tarthat-e még sokáig ez örökös vagyoncsökkenés ? S mit nyertünk ezen áldozatok fejében a szövetségtől? Biztosítva van Magyarország mindazon veszélytől, mely a mai fajalakulás laviniszerű görgetegével érheti ? Megszűnt ama hóbort, mely némely nemzetiségnek kifelé való gravitálásában nyilvánul ? Lehet-e ott az erő garantiáiról beszélni, hol két szövetséges nem kölcsönös érdekek által kapcsoltatik öszsze, hanem csak a végből, hogy az egyik védelmet reméljen a másiktól, de ne kapjon; a másik pedig politikai hitvallásává emelje, hogy amazt gyarmatként zsarolja ki? Ha hát a kérdés úgy állíttatok fel, hogy a kötést nem helyes szétrobbantani, akkor azt kellene felelnünk, hogy e szövetség épen semmi hasznunkra nincs. Úgy véljük azonban, hogy nincsen miért élére állítani a kérdést. Programmunk szerint épen nem szándékunk a szétrobbantás, s így nem szükséges arról beszélni, ha vagyon van-e hasznunk az osztrák szövetségből. Mi a personális unió alapján kívánjuk rendezni a közjogi kérdéseket. Ez nem azt teszi, hogy szétrobbantassék a kötés, hanem csak azt, hogy máskép szabályoztassék a viszony. Mi is felfogjuk azon szükségességet, mely a dynastia uralkodását teszi nálunk nélkülözhetlenné ; százados múltból eredő fejleményeket mi sem akarunk ignorálni, de törekvésünk oly viszony létrehozása, mely megadja egyfelől az erőt, mit önmagunkon kívül, a szövetségi viszony nyújthat, másfelől azonban nem köti le kezeinket, s nem von el tőllünk minden mozgási képességet. Szövetségtársi kötelességeinknek csak úgy tehetünk eleget, ha nem vonják meg tőlünk a képességet erőink kifejtésére. Tegyék lehetővé, hogy hadseregünk legyen, s akkor tudunk erőt vinni a harczba. Ne akadályozzanak meg vagyonosodási fejlődésünkben, s akkor egészségessé válik közéletünk vérkeringése, s nem sorvadó test, mit szövetségbe viszünk. Odaadná-e Törökország félbirodalmát annak a szövetségesnek, ki neki a másik felét biztosítaná? nem tudjuk. Lehet, hogy odaadná. De annak adná oda, ki biztosítaná a másik felét. De mi nem kapunk biztosítékokat. Mi olyan szövetségben élünk, mely jogainktól megfoszt s vagyoni tekintetekben elszegényít. Minden újításnak megvoltak és megvannak ellenesei. Hagyományok, megszokás, a bontakozás kényelmetlenségei, s azon aggodalom mely kételyeket támaszt a jövő iránt, ha eltűnik a régi kerékvágás s uj nyomokat kell verni az utón: mindez közreműködik, a változtatás megakadályozásánál. Ennek tulajdonítható ama különben megfoghatatlan jelenség, hogy gondolkozó és független publicisták nem akarják a 67-ben elvetett kiegyezés következményeiből megvonni a tanúságot. Mindenki érzi, látja a bajt, s tovább terjedését mindenütt megakadályozni igyekeznek, csak a forrásnál nem. E félelem az ismeretlentől,melyet tizenhárom évnek örökös megadásra serkentő doctrinái csepegtettek a nemzet szivébe „lohasztja kedvünk, inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni. E kép az öntudat belőlünk mind gyávát csinál, s az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti.“ Pedig jó példa áll előttünk. Ausztriának is megvolt a maga közjogi ellenzéke a föderálistákban. Köztük és az alkotmányhű centralisták között volt akkora külömbség, mint köztünk és a közjogi alapon állók közt. Sőt e külömbség, tekintve, hogy a föderalisták pártja a s német elem hegemóntáját tette kérdésessé, talán még nagyobb volt ott. S midőn többségre jutottak, Taafe megalkotta egész csöndben a kormányt. Alkotmányos lefolyása volt az egész változásnak. Ily példa után, nem lehetünk jogosítva arra a föltevésre, hogy győzelem esetén pártunk mellőztetnek a korona tanácsában. Anynyival kevésbé nem, mert nemzeti erősbödésünk által a korona is nyerne erőben s igy érdekeink nem ellentétesek. A galamb válasza: Kedves barátom! „De hát miről írjak?" szólok végre határtalan megadást jelentő hangon, kifogyva minden érveimből, midőn ezelőtt mintegy két-három hónappal arra biztatott, hogy Írjak lapja számára. „Írjon, írjon,fraondá ön, most pl. a káposzta termésről. Jobban érdekli az, az én lapom olvasó közönségét, mint az, hogy Piripócson X. Y. kisasszony mily hatással és mily felülmúlatlan művészettel műkedvellősködött Finom Rózsi vagy a „Sárga csikó“ Erzsikéjének sokszor megkínzott szerepeiben. Én erre mit sem válaszoltam ; ön azt hitte meg vagyok nyerve az ügynek , de én jól tudtam, hogy soha még a világ világ lesz, nem írok tárczaczikket, sem semminemű értekezést, vagy csevegést a káposztáról. Lássa, én inspiratió nélkül nem tudok még csak egy jóra való levelet sem megírni. A káposzta soha sem hangolt engem semmiféle inspirácziókra. Vártam egy lelkesítőbb tárgyra. A káposzta ügyet elfedte az idők soha. Nem tért ki alóla eget kérni. ön hiába várt az én káposztás csevegésemés én meg hiába vártam az ön „kolozsvári képei-re Mindennap megnéztem az „Ellenzék“ tárczáját. Semmi nyoma benne az ígéretnek. Kezdtem kijőni a türelemből. Pedig — bizonyosan hallott róla — az asszonyoknak az speciális tulajdonságok. Egy szép estén, amint a Bem-ünnepélyre nyugodtan plissiroztam a kis szobámban, beállított egy vidám kedvű úr. Amonnan túl a „czukros kása hegy mögül“. A mesében Eldorádó, a közönséges életben Kolozsvárnak nevezik. Az ön városából jött. Felesleges bemutatnom önnek. Ugyanaz, kinek nevét bitorolja a hozzám intézett „Galangi posta“ aláírásában. Te aztán megszentem önnek : kissé kevesebb politikát és több jambusos prózát kérek az ön tollából. Tehetek erről, hogy ön az üzenet sorai közül azt olvasta ki, hogy lapja unalmas? Még csak nem is haragudhatom önre ezért, mert e rosz szokásom nekem is meg van. De lehet jól, és lehet rosszul olvasni a sorok között. Tiltakozom ellene, hogy lapját unalmasnak neveztem, de szerettem volna már valamit az ön tollából olvasni, amit nem politika. Nem irt, én se írtam. Quittek voltunk. - Most itt, tehát én is írok. Vajjon miről is boldog isten ? Beszéljünk-e még egy kicsit a Bem-ünnepélyről, a lengyelekről, vagy jól tartotta már velük olvasóit? Miért nem volt ott? Bizon nyugton lehetett volna a lájdinántoktól. Irmagul sem volt látható egy se. Persze nem ért rá eljönni a politikától ugye ? Látja, igazam van! Mennyivel kedvesebb dolgokat írhatott volna a bálról, a lengyelekről stb., mint arról az önök zsarnok Tisza Kálmánjáról, a rettenetes nagy adóról, rész közigazgatásról, s mit tudom én még miről ? Elégedetlenségre mindig van az embernek legalább egy millió oka, kivált az afféle opponáló embernek, mint ön. Meglehet, ön a leleplezési ünnepélyen is csak a hibákat látta volna meg. Igaz is, hogy ezek száma légió volt. A sok közül csak egyet említek. Ilyen alkalmakkor a nőknek a világon mindenütt szokott fenntartott kölyök lenni. Az ember szívesen fizet egy frtot egy székért, csak hogy lásson és halljon. Itt nem volt. Maguk a szereplő férfiak alig tudtak maguknak utat törni a tömegen. Én egy közeli ablakból néztem végig az ünnepélyt. Láttam mindent, de annál kevesebbet hallottam. Láttam és hallottam a mint Győrffy Pető 48-iki honvéd százados „jobbra át, indulj, kanyarodj“ vezényelt, s parancs szavára egy kis csapat megindult a szobor fölé. Ősz, öreg emberek voltak, 48-diki katonák. Némelyek a jómódú iparos ünnepi ruhájában, többen a szegénység rongyaival borítva. A könny kiesett szememből. Ez emberek 32 év óta a nélkülözés, a nyomor, a csalódások minő skáláján mehettek át ? Minő érzelmek dúlhattak lelkeikben most, öszszehasonlitva a múltat a jelennel? 32 év előtt, ifjú hős, küzdő oroszlán mindenik, dicsőség szomjasan, tettekre készen várva a harczi riadóra : a most meggörnyedt öreg emberek, kiket az élet elsoványitott, közönyössé tett, s a visszaemlékezés e pillanatában alakjok még görnyedtebbé válik — fejek még jobban lehajlik a föld felé s egy csöndesen alágördülő könnyet törülnek le ránczos arczaikról. A nap az égen nem tud könnyekről, vénségről, csalódásokról, emberi nyomorokról, ó ifjú őrökké, boldog, tehát ragyogó. S ha néha mégis felhő palástjába burkolódzik, ez nála nem bánatot, csupán unalmat jelent. Megunja olykor a fényességet, elrejti sugarait. Most pazarul osztja világát az öreg Bem fénylő érez fejére. Szász Károly szavalja az ünnepi ódát. Kihajtok az ablakból a mennyire csak lehet, s majd megöl a bánat, hogy egy szót se hallok. Lerakják a koszorúkat, elhangzanak az éljenek s haza megyünk kipihenni a lelkesedést. Este ájult erővel fel a tánczterembe. Azt kérdi tánczoltam-e? Csak úgy keveset, öregesen, a mint dukál. A mazurra nem mertem felállani. Rég volt mikor Müller és Szvatek urak engem erre a mesterségre oktattak, amit azóta soha sem gyakoroltam. Vagyon hány éve is ? Nem merem megmondani. Solo álltam a körbe, mely a tánczolók körül képződött s observáltam. A lengyelnek az a magyar, mi a magyarnak a csárdás, nemzeti táncz, melyet a legnagyobb lelkesedéssel tánczol. Fáradhatatlanul, megállapodás nélkül. Volt egy figurájok, mi igen tetszett . A tánczos a terem közepére tánczol tánczosnőjével, ott féltérdre ereszkedik, a tánczosnő körül tánczolja s ezzel együtt tovább. Mily gyöngéd kifejezése a hódolatnak. A lengyelek mind szép daliás alakok. Kerestem bennük a forradalmárok utódait. De a mazuron kívül inkább csöndes, kevés beszédű, lassú vérmérsékletű embereknek néztem őket. Csak szemeik rejtélyesek, titokzatosok. Mintha fátyol borítná tekintetüket. E fátyolozott tekintet előtt az ember csak sejti a villámokat, melyek csak a megváltó szóra várnak, hogy fellobogjanak, s a karok fegyvert ragadva feltámaszszák halottaiból a letiport országot, eltemetett szabadságával együtt, ha mindjárt azt kellene is eltemetni, aki először kiáltotta el a megváltó szót! Vagy csak képzeletem játszott velem? s e fátyolozott tekintet az otthonmaradt szőke Ingeborgok és Libussák utáni bánatból eredt? Vagy még ennél is kevesebb, az ünnepélyek miatt átvirrasztott éjek bádgyadságát jelezte csak ? Nem tudom! Egyszer csak a mazurnak mégis vége lett, Egy 1 óra felé haza akartam már jönni. Argu9 a terem ajtójánál élembe áll s bemutatja nekem Argirus királyfit. — Ön kedves barátom, tudja kiről beszélek. Gyöngébbek kedvéért megjegyzem, hogy ez egy szépségéről hires képviselő, a raboubánok utóda. Én megvallom, nem annyira szépnek, mint inkább corpulensnek találtam. Fuimus Troies: Voltunk szép Diegok ! (Bocsánat ha rosszul fordítok, szegény kicsi „ ^ ^ Tegző. — Fiume az egyedüli magyar tengerparti kikötő, mely kereskedelmileg és hadászatilag is felette fontos Magyarországra nézve. Évtizedek jőnek, s mennek el és nem,hallani semmit, hogy kormányaink a fiumei kikötőhöz vezető viziutak, s főleg a szállítási díjak olcsóbbítása tekintetében valamely életbe vágó fontos intézkedést létesítenének. E kikötő hatalmas versenytársa, Triesztnek kereskedelmi szempontból való erősítése és Fiume kereskedelmének leszorításán már évek óta dolgoznak a Lajtán túli körök. Most újólag enquette tanácskozások folynak Triesztben e kérdés felett és ha tekintetbe vesszük, hogy a déli vasút adómentességének újabban történt megszavazásával egyik feltétel az volt, hogy díjtételeit csakis oly magasra szabja, daczára 38 kilométer távolságnak, mintha csak fiuméig szállítana: nem lehet kételkedni a felett, hogy csakugyan Fiume kereskedelme időbb hátrább komoly veszélynek lehet Trieszt által kitéve. E bajon tehát segíteni kellene. Természetes, hogy a déli vaspálya olcsó szállítási díjai folytán e pályára számítani nem lehet s igy egyedül tehát a víziösszeköttetésnek egészen a magyar államvaspályáig leendő kiterjesztésével lehetne a helyzetet veszélytelenné tenni. Ita arra gondolni lehetne, hogy az oly sokszor emlegetett magyar Loyd gihajózási társaság létesül, kevesebb aggodalommal tekintenénk déli terményeink egyedüli kiviteli helyére Fiuméra. Így azonban nincs más mód, mint ismételten sürgetni a víziutak kihosszabitását a magyar államvaspálya vonaláig. Túsz a kormány ez égető kérdésben valamit? alig merjük hinni. A képviselőház igazságügyi bizottsága a csődtörvényjavaslat következő paragraphusaiban tett lényeges változtatásokat: a 121. §. azon intézkedése, mely szerint a közadós letartóztatása a csődnyitás után a hitelezők valamelyike vagy a tömeggondnok és a válaszmány megválasztása után annak vagy a tömeggondnoknak kérelmére lett volna elrendelhető — kihagyatott ; a 123. §. intézkedése akként módosíttatott, hogy a letartóztatás ideje legfeljebb két hóig tarthat s hogy annak tartama alatt a közadós élelmi költségei a tömeg által fedezendők, amennyiben a közadós az élelmet a tömeg részéről igénybe veszi ; a 127 §-ban megállapíttatott, hogy a bejelentéseknek az állam hivatalos nyelvén kell történni. A többi §§-k részben változatlanul részben lényegtelen módosítással elfogadtattak. A jövő ülésben a tárgyalást a 145-ik §-nél kezdik. — Ausztria pénzügyei. Az osztrák adójövedelemről május—augusztusban szóló kimutatások csak október utolsó hetében fognak nyilvánosságra hozatni. Mondják, hogy az indirekt adók jövedelme a múlt év ezen időszakához képest szaporodott, míg az egyenes adók, főleg a jövedelmi adó, apadtak; tekintettel azon nagy szigorúságra, melylyel az adók behajtatnak, e körülmény mindenesetre figyelmet érdemel, mert azt mutatja, hogy a jövedelem épen azon osztályok körében apad, melyeket Ausztriában is előszeretettel adóztatnak meg. A jövő évi költségvetési előirányzat végleg össze van állítva és az osztrák pénzügyminiszer legközelebb az osztrák delegátióban fog e tekintetben közléseket tenni. Rieger jelenléte Budapesten összeköttetésben áll azon tárgyalásokkal, melyeket a csehek a magyar pártvezérekkel akarnak kezdeni, így írja egy bécsi lap. Rieger több politikai személyiségnél puhatolózott,a többi közt azon képviselőknél, kikkel 1848-ból ismerős. Látogatásának czélja gyanánt e régi viszony felfrissítését mondja s azt, hogy meg akarja győzni a magyarokat arról, hogy úgy szabadsági, mint nemzeti tekintetben a magyaroknak mit sem kell tartani a csehektől. Rieger fellépéséből sokan oly eshetőségekre következtetnek, melyek Rieger belépését a minisztériumba valószinűvétehetik. Ezért akarja Rieger megnyugtatni a magyarokat, hogy kabinetbelépésétől nem kell tartaniok. Rieger olynyilatkozatokat tett, hogy a cseheknek nincs e monarchiában semmi pánszláv missiójuk, s hogy továbbá attól távol állanak, hogy a magyarországi szlávokat a magyarosítás ellen óvják, s hogy ők csak azzal törődnek, hogy Cseh és Magyarországban nemzetiségüket teljes érvényre juttassák. Az osztrák delegáció bizottságai ekként alakultak meg: pénzügyi bizottság elnöke báró Hoffmann, helyettes elnöke : dr. Sturm. Ugyane bizottság jegyzővé dr. Barentbert, dr Beert, Oppenheimert s hg. Khierenhüllert választotta. Kiosztották az előadóknak az illető előterjesztéseket is, és pedig a külügyminisztérium előterjesztését dr. Plenernek, a hadügyminisztérium rendes szükségletét dr. Sturm, dr. Beer, Klier és dr. Sram delegátusnak, a rendkívüli hadiszükségletre vonatkozó előterjesztést Demolnek, a haditengerészet rendes szükségletére s póthitelére vonatkozó előterjesztést dr Bussnak, a közös pénzügyminisztérium s a közös bőszámszék előterléseit Ritternek, az okkupátió szükségletére vonatkozó előterjesztést Grocholszkinak s az 1878- iki zárszámadást gr. Falkenhaynnak. A kérvényi bizottság szintén megalakult s elnökévé Czartoryskit, helyettes elnökévé Kochanovszkit, jegyzővé Gudenaut és Raabot választotta. A pénzügyi bizottság legközelebbi ülése vasárnap lesz. Hoffmann b. elutazott, de szombaton ismét visszajön. Az osztrák delegátusok nagy része visszautazott Bécsbe, de a hétfői ünnepélyes fogadtatáson ismét jelen lesznek. Rieger is Budapestre érkezett s délután értekezett a föderalista delegátusokkal. Az orosz czár lemondásáról szóló hírek nagyobb és nagyobb határozottsággal lépnek föl. A trónörökös lvádiai útjának nagy fontosságot tulajdonítanak. A czár lelki állapota hír szerint olyan, hogy a czár nem képes a kormányzásra. Bizonyosnak tartják, hogy regenssé neveztetik ki a trónörökös, mert az orvosok hirtelen katastrófa megelőzése végett minden foglalkozást megtiltottak a czárnak. A trónörökösnek regenssé való kineveztetését hamarjában követni fogja a czár lemondása. A pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. 21. A pénzügyi bizottság okt. 21-én d. e. 1 órakor Szontagh Pál (nógrádi) elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta az igazságügymiszteri tárca költségvetését. A kormány részéről jelen voltak : Pauler Tivadar igazságügyminiszter, Szende Béla honvédelmi miniszter. A tegnapi ülés" jegyzőkönyvének hitelesítése után Dárday Sándor általános jelentésében azon óhajtását fejezi ki, hogy a büntetéspénzekből bejövő összegek is a költségvetésben szerepeljenek még pedig a rendes bevételek közt 150.000 frt. előirányzattal. Pauler Tivadar igazságügyminiszter megjegyzi, hogy ezen összegnek rendes bevételül való fölvétele ellenkezik az illető törvény rendelkezéseivel és kezelési nehézségeket okozna, mert ezek ha az igazságügyi tárcánál fölvétetnek, csak átfutó kezelést képezhetnének, mivel a javíté tetekre kell fordítani azon összegeket s ez talizálandó, hogy abból mint alapból rendenek be a javító intézetek, tehát ha ez be csak mint külön és rendeltetése szerint két alap lenne felvehető. Hegedűs Sándor elismeri, hogy a kormány által kezelendő minden pénzösszeg a költségvetésben kifejezést nyerjen, azonban nincs az előadóval egyértelmű nézetben, hogy t. i. a büntetéspénz is mint rendes bevétel szerepeljen, hanem elégnek tartja most, ha a jelentésben erülíttetik fel az oly értelemben, hogy a még csak ezután alakulandó alapkezelésről a miniszter a háznak tegyen annak idejében jelentést.