Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-12-10 / 59. szám

Kolosi 808 _ _ ___ ______ «'’^T­­ljesen hiteles forrásból halljuk, v « helybeli állami jószágigazgatóságnak fel­­^ helyiés megrendeltetett, hogy a görgényi ,.­vnak lakhatóvá tételéről, illetőleg fejedelmi ^felézéséről még ez esztendőben terveket m­u­­sson be, a czél pedig az, hogy a trónörökös I­dolf fehere még az őszi évadot — S­ajos nejével­­ — ezután az említett kastélyban fogja­­ iteni, élvén a vadászat gyönyöreinek és a mi sokkal több, a családi élet üdvösségének, lutjuk, hogy a hivatalos és félhivatalos világ ujjongva fogadja e hirt s üdvözli az előnyöket, melyek ebből szükségesképpen háramlanak az er­­délyi részekre. Hát hiszen, a morzsa is jobb a minél. Mi egyszerűen regisztráljuk. Örömün­­k­, akkorra tartjuk fenn, mikor ama szép pon­tokra, melyekhez hasonlókat igen, de szebbeket nem­ bír felmutatni a continens; mikor a budai megnagyobbított királyi palotára, a gödöllői, vaj­da­hunyadi, görgényi kastélyok homlokára arany fűkkel lesz felírva : „A nagy világon­­ ki­vül nincsen számodra hely.“ Magyar ba­­jsfiságunk hiszi, reméli, hogy ez idő már nin­­tsen is nagyon messze és akkor a magyar trón­örökös nem lesz csak vendég e szent földön és akol kezdődik „a független Magyaror- szág fénykora.“ Csak építsék ama kastélyo­dat , de abban a meggyőződésben, hogy a fölkent király és trónörökös lehajthatja fejét bármely kunyhóban e földön, mert annak boldog lakója erősebb oltalom, mint bármely fény, vagy bármely hadsereg.­­ Az Egyetemi Kör kedden pompás táncrvigalommal nyitotta meg a saisont. Hang­­verseny volt az estély neve ; szerény titulus, de annál dicsőségesebb a diadal. A hangversenyt egy ötös nyitotta meg (Schubert Forellen-quintettjével.)­­ szép szerzeményt, mely a műkedvelőknek ked­­vencz­ darabja, Weér György (zongora), Vajda E­, Binder Emil, Lindner Béla és Gámán József (ronkhangszerek) urak adták elő ízletesen, teljes correctséggel. Másodiknak Cseh Mari kisasszony lépett az emelvényre; népdalokat dalolt Weér György ur zongora-kisérete mellett. A kisasszony szép karcsú jelenség az ifjúság zománczával egész lényén, valóságos kedvencze a kolozsvári hang­verseny közönségnek Már sokszor meghódította azt. Ma is szűnni nem­­akart a taps, midőn a k. a. szép hangjával és keresetlen modorával néhány többnél szebb népdalt eldalolt. Pálmay Ilka asz­­szony, ha jelen lett volna­­ bizonyosan egy kis kollegiális féltékenységgel, de azért őszinteséggel tapsolta volna meg a kisasszonyt, kiből ha szín­padra lépne: a népdalban veszedelmes concurren­­se válnék színházunk kitűnő népszinmű-primadon­­nájának. Természetes, hogy zajosan megujráztatták Cseh M. k. a. szép dalait s ő nem is késett még így párral megtoldani a műsort. Szacsvay Boér Emma asszony szavalata volt a műsor harmadik száma. Kis Józsefnek Simon Judit czimü, meleg késtyiséggel írott költeményét adta elő, a művészi közvetlenségnek azzal a szívhez szóló hangjával, mely Boér Emma asszonyt a magyar dráma egyik legkiválóbb képviselőjévé avatta. Vajda Emil a kolozsvári műkedvelő hegedűsök között ez idő szerint az elő sorban foglal helyet. Kitűnően, melegséggel és csínnal kezeli nyirettyűjét. Ma Wieniawsky gyönyörű legendájával szaporította ba­­bérait. A hangversenyzők sorában a legutolsó wit, de nem legutolsó a művészetben Weér Gy­­ur, műkedvelői hangverseny­eink ezen legújabb jelensége. A zongorán, melyen Salamon Jánosék jó zenekari kísérete mellett népdalokat játszott, Weér György úr korához képest­­ meglepő hatalmat gyakorol , úgy szólva még csak kezdő s már is annyi erő­id. a kifejezés akkora korrektségével és színezett­jével, ad életet Weér úr a piece-nek, melyet el­úszik, hogy csak gratulálhatunk a fiatal tehet­jük. Játéka a dr. Bánffy Györgyéhez hasonlít ■ minden jelét elárulja a hivatottságnak. Őt is megujráztatták, különben tán fölösleges is jelez­ünk, hogy a közönség a concert minden egyes aszabját az elismerés élénk tapsaival követett. Az estély ezen első részének sikere aztán termé­­szetesen biztosította a második felvonás, a táncz­­'igalom diadalát is. 10 óra tájt, a­mint a hang 'wseoy utolsó accordjai elhangzottak, vette kez­­.:Ott a táncz. S a nem nagy, de igazán di­­iis hangversenyi közönség pár pillanat alatt a legrózsásabb kedélyű bál-közönséggá változott át. A Mű hévmérője negyedóráról negyedórára emel­lett s csak késő éjfél után kezdett esni. — A ügyeseket mintegy 50 pár tánczolta s a höly között ott láttuk társasköreink legszebbjeit,­­ többek között a kisasszonyok közül : az Ábrá­és Biasini, Bogdán nővéreket, Boér Hermin és Orovszky Matild kisasszonyokat, Csapó Atalát,­­ Mariskát, Dávid Annát, a Ferenci nővére­­i Gerő Linát, Gyújtó Rózát, Hancz Ninát, a Hrczegh névéreket, Hütter Marit, Jancsó Idát, KoPné Mariskát(N.­Váradról), a Kornéli nővére­­ket,László Mariskát, Markovits Gabriellát, Malom­­isakát, a Maizner és Meiszner nőv., Merza Gizellát,­­ 708­1 Jolánt, Orbán Mariczit, Sárkány Gizellát,­­ Lu­izát, Szentkirályi Irmát, a Szilágyi nővéreket, r­­izi nővéreket, Veres Arankát, Veress k. asszonyt f­iáról­, Wolf Lujzát, az asszonyok közül pedig : J­­. Szicsvaynét, dr. Csiky Viktornét, Engel L^nét, T. Farkas Irmát, Finály Henriknét, dr.­­ J*^rsieh Antalnét, Herczog Ödönnét, dr. Haller I^â nét, dr. Koch Antalnét, Orbán Józsefnét, . .Józsefnét, Szabó J Károlynét stb. stb. A csak éjfél után­ 4 óra tájt oszlott haza. — A „Kolozsvári Dalkör“ deczember , 11-én szombaton megtartandó dalestélyének mű­sor­a : 1) A „I) a 1 ü­n­n­e p en“. Férfi négyes, Them Károlytól. 2) „P­á­sz 10 l­­­eány“. Férfi­ négyes- Moniuskótól. Takács Mika k. a. hozta ajándék­ba a Dalkörnek Parisból. Szövegét francziából for­dította Tussay Gábor. 3) Leptette a „Huge­­n 0 11 ák­“ból. Előadják: Koch Ferencz, Nyá­­rády Lajos, Farczádi József, Török Bódog, dr. Fejér Antal, Zólyomi Jenő és dr. Gras­­ser József egyleti tagok. 4) „N­ép­d­a­lo­k“. Fér­fi négyes. 5) „Dalra barátim“. Férfi négyes, solo quartettel, Abt Ferencztől.­­ A kolozsvári „Korcsolyázó-egylet“ ez évi rendes közgyűlését folyó december hó 19-én vasárnap d. e. 11 órakor fogja a me­gy­eháznál megtartani , melyre az egylet ren­des és választmányi tagjai az alapszabályok 10-i­­lye­n-ik bekezdése értelmében tisztelettel meghi­vatnak. Egyúttal s választmányi tagok felkéretnek, miszerint a közgyűlés előtt egy órával tartandó választmányi ülésen pontosan megjelenni szívesked­jenek. Kolozsvárt 1880. dec. 8. Gy­arm­at­hy Mik­lós elnök. Salamon Sándor titkár. — Kolozsvármegye közigazgatási bizott­ságának második napi ülésén érdekes episodra nyújtott alkalmat kir. adófelügyelő Band is azon eljárása, hogy hivatalának egyik oly közegével akarná ügydarabjait el­-adatni, ki a törvény értel­mében e bizottságban előadói tisztet nem visel­het. Dr. Bíró János kir. ügyész felszólalásával ki is ugraszta az adófelügyelő úrnak (ha nem is mondjuk eszét de mindenesetre) hatalmas tá­maszát és reményeinek erős kőszikláját. Az így megelőadatlanított adófelügyelő úr min­den egyes kérdésnél sóvár tekintetet vetett a köztünk hallgatóság közt ülő emberére, s örök há­lára kötelezte volna őt a jelenlevő távírda igazgató úr, ha hires telephonjával kettőjük közt a kir. ügyész úr kijátszásával az összeköttetést megte­remti, így azonban csak kínlódnia kellett, s kín­lódott vele együtt az egész bizottság. Az adófel­­ügyelő úr azonban úgy olvas mag­y­a­rul, hogy Tallér ősi Ze­bulon is megirigyelhetné tőle. — Kassa szégyene. A kassai kaszinó vá­lasztmánya — mint a budapesti lapok írják — a Kassaabauji Közlönyt 7 szóval 6 ellen kigolyózta olvasó­asztaláról ama czikk miatt, melyet a ko­lozsvári osztrák tisztek rabló merénylete ellen irt. Az indítványt a katonai tisztikar nevében dr. Bernolák h­o­n­v­é­d-törzsorvos tette. A hét em­ber neve, kik a szégyenteljes­ határozatban része­sek : "Dr. Bernolák, Francsek, Weitzenberger, Tomka, Illés, dr. Heim és Alth. Hires Bach-hu­­szár az egyik, katonaorvos a másik, provizórium­­beli egézségügyi tanácsos a háromlik, pénzügyi tanácsos a negyedik, penzionált adófelügyelő az ötödik és igy tovább. A Kassa abaúji Közlönyre, e talpig derék laptársunkra, különben aligagyobb dicsőség, hogy ilyen emberek nem akarják­olvasni. — Halálozás. Özv. Csermák Jánosné szüle­tett Balogh Anna, életének 85 ik évében, fo­lyó hó 7-én reggeli 7*/2 órakor meghalt. — Halálozás. Marschalkó Istvánné szüle­tett Binder Regina folyó hó 8-án hagymázban meghalt. — A nagy enyedi ev. ref. főtanoda theol. dalkara 1880. deczember 11-én a városház nagy­termében szegénysorsú jó tanuló növendékek se­gélyezésére, felerészben saját alapja javára táncz­­czal egybekötött hangversenyt rendez. Mű­sor: I. szakasz. Egy kis kaland. Vígjáték 1 felvonásban. Irta: Obernyik Károly. Személyek: Báró Rózsafi Balázs József úr. Emília, neje Krcs­­manits V­nó urh. Dörgényi, Emilia nagybátyja Putnoky Lajos úr. Fogadósnő Veres Mari k. a. Mari, Emília szobalánya Vájna Janka k. a. Pé­ter, Zsózsafi inasa Vásárhelyi Bold­zsár úr. II. szakasz. 1. „Győzelmi dal.“ Huber Károlytól, énekli a theol. dalkar. 2. „Szavalat." Előadja : Dió­­szeghy Mór úr. 3. „Kettős dal.“ Kunokból. Ének­lik : Finna Giza k. a. és Vinczi Domokos úr, zongorán kiséri Vajda Ilona k. a. 4. „Népdalok.“ Nikolits Sándortól, énekli a theol dalkar. III. sza­kasz. 1. .Egyveleg“ Troubadour dalműből, Zaida Jánostól. Előadják: Zaida János karnagy úr ve­zetése alatt: dr. Boros Gábor, dr. Bocz József, Vajda Károly, Lázár Károly, Schmidt József és Laurencz Frigyes urak. 2. „Szabadság dal.“ Hu­ber Károlytól, énekli a theol. dalkar, zongorán kiséri Schmidt József úr. 3. „Ábránd magyar nép­dalok felet.“ Rubenstein A-tól, zongorán előad­ja: Vincze Dánielné úrhölgy. 4. „Vadász induló.“ Huber Károlytól, énekli a theol dalkar, kürtökkel kiséri négy népzenész. A hangversenyt táncz kö­veti. Helyárak : Körszék 80 kr. Elsőrendű zárt­szék 60 kr. Másodrendű zártszék 50 kr. Állóhely 40 kr. Deák-jegy 30 kr. Karzat 20 kr. — A torda-aranyos-megyei tanítótestü­let maros-ludasi köre 1. évi deczember 18-án Ma­ros-Ludason az államilag segélyzett községi iskola helyiségében rendes gyűlést tart, melyre úgy a kör tagjai, mint a tanügy iránt érdeklődők tisz­telettel meghivatnak. A gyűlés tárgyai: 1. Elnö­ki megnyitó. 2. A múlt ülésről vezetett jegyző­könyv felolvasása és hitelesítése. 3. Gyakorla­i ta­nítás Jarthó Imre által az elemi népiskola II. osz­tályában, a számtan köréből. 4. Gyakorlati tanítás Végh Mátyás által a fels. népiskola III. osztályá­ban az alkotmánytan köréből. 5. Nyárádi Dénes fels. népisk. igazgató értekezése. 6. Kanyaró Mi­hály vezértanító által előterjesztett tétel megvita­tása. 7. Pályatételek ajánlása a központi választ­mány felhívása folytán, a Magyari Mihály tagtárs által kitűzött 5 darab aranyra 8. A tanítói és isk. könyvtár megvizsgálása. 9. Tisztujitás. 10. Indítványok s a jövő gyűlés helyének és idejének megállapítása. Kelt Maros-Ludason 1880. deczem­ber 7-én. Nyárádi Dénes, kori elnök. — Ném­et nyelv a budapesti egyetemen. Botrányos esetről értesítenek bennünket, — írja a „Függetlenség“. A budapesti egyetem bölcsészeti kara azokat a horvát ifjakat, a­kik nem tudnak magyarul, a szigorlaton német nyelven cenzrálja. Úgy tudjuk, hogy a zágrábi egyetemen a tanítás és vizsgálatok kizárólagos nyelve a horvát, s a világon sehol, a­hol tartanak valamit a nemzeti nyelvre, a főiskolák nem érzik hivatásuknak ide­gen nyelv terjesztését. Méltán el lehetne hát vár­ni a budapesti egyetem bölcsészeti karától is, hogy semmi esetben se feledkezzék meg a nemze­ti nyelv iránt tartozó kötelességéről. Ha pedig már a horvátok kedvéért csakugyan kivételt kell tennünk, már esik a kivétel épen a német nyelv javára, mely mellett még az sem hozható fel, hogy az internaczionális érintkezés közege, vagy hogy a­­ horvátokhoz közelebb áll, mint a magyar nyelv,­­ — Korzelitz az újpesti váltóhazaisító bűn­társaként a vizsgáló­bíró által letartóztatott Goldstein Gyulát 3,000 frt óvadék letétele mellett szabad­lábra bocsátották. — „Bukov, a székelyek hóhéra vagy a mádéfalvi veszedele­m“ czímű tetszést nyert színmű adatott Marosvásárhelytt, deczember 7-én először, a melyet Székely álnév alatt egy marosvásárhelyi irt. A hazafias darab a katona­tisztek durva erőszakosságait tünteti fel a szé­­kelységgel szemben, végre a sok vérontásért a legfelsőbb helyről, a királytól kap a nép elégtételt, mely a királyhoz mindig loyális. — Egyik nagyváradi lapból olvassuk a következő bru­tá­l­is merényletet: Csütörtökön éjjel két közös hadseregbeli katona — az 51-ik ezredből — mulatott egyik várad-velenczei ház­ban. A hadfiak, kik hősi Rüstow és Dienstis las­­dinantoknak méltó czimborái lehetnek, szemet ve­­­­tettek a szomszédban lakó nőcselédre és reá les­tek. A sitány erélyesen visszautasította a katonák szerelmi epedéseit, mire ezek erőszakoskodni kezd­tek. A gyalázatos módon megtámadott hajadon­­ segítségért kiáltott, s erre Szilágyi János nevű­­ napszámos jött védelmére. Az egyik katona, Pa­­­­locsai Lajos dobos káplár, elmenekült, s kevés idő múlva egy kapuból, kirántott katona-fegyverrel Szilágyira rohant s teljes erővel 3 igen súlyos csapást mért fel. Szilágyi a nehéz sebek alatt ösz­­szerogyott s a katona elmenekült. Szilágyit Bagdi István polgár saját házába vitette, s orvost hoza­tott Másnap az irgalmaasok kórházába szállíttatott, hol dr Dreisker vette gy ügykezelés alá; azonban daczára az orvos ur fáradozásának, Szilágyi f. hó 5-én reggel sebeiben meghalt. Szerencsétlen áldo­zatnak 3 gyermeke maradt gyámoló nélkül. — Íme, a katonai fegyverrel való visszaélésnek újabb polgár áldozata. A kolozsvári Wehrzeitung bizo­nyára sajnálni fogja, hogy az illető katona miért nem ejtett csak egy szúrást, mert úgy menthető volna. — Egy szép fiatal leány öngyilkossága keltett vasárnap általános részvétet Aradon. A köztisztele­ten álló Maurer Andrásnak 20 éves Karolina leánya reggel 8 órakor revolverlövéssel véget vetett viruló életének. Öngyilkosságát erős elszántságról tanúskodó bátorsággal hajta végre, s oly jól irányozta szívének a lövést, hogy pár percz alatt megszűnt élni. Mint mondják, szerel­mi csalódás által okozott búbánat vitte kora sír­jába a szüleinek büszkeségét képező leányt. — Heine confiskálva. Poroszország ha­lad a né­met klassikusok confiskálásában. Goethe után legújabban Heine-ra került a sor és pedig a 17. kötetben foglalt korszerű költemény miatt melynek czime: „Schloss legende.“ — Berlin lakossága e hó elsején végre­­népszámlálás szerint jelenleg 1 118,630 fő. E számba bele van értve a katonaság, de nem a diplomácziai kar s a hajók népessége. Öt év alatt a szaporodás 154,390 volt, azaz 6 százalék. — Az idő pénz, így hangzik egy lipcsei nagy kiadónak jelmondata, melyet dolgozószobá­jában aranybetűkkel alkalmazott. Augier Emil Pa­risban valamivel udvariasabb. Szobája falán e fel­irat olvasható: Azok, a kik meglátogatnak meg­tisztelnek — a kik nem jönek, megörven­deztetnek . — Nagyszabású irodalmi vállalat. A lon­doni „The Graphic“ czímű képes lap egy kará­csonyi számot szándékszik kiadni 400,000 pél­dányban, melynek ku­llítása 350,000 frankba fog kerülni. — A prágai nemzeti színház megnyitása alkalmából hirdetett operai pályázat véget ért. Az 1000 forintnyi díjat Smetana Frigyes „Libussa" czímű operájának ítélte oda. E zenemű szövegét, melyet Wenczig F. szerzett, 300 forinttal jutal­mazták meg. A pályanyertes operán kívül Bendl „Cernohorei“-ját és Fibich „Blanik“-ját előadásra ajánlották a birálók. Vig opera csak egy érke­zett be, de az sem nyert. A bírálók azt javasol­ják, hogy a vig operára kitűzött 1000 forintot az imént említett két opera szerzői közt megfe­lezzék. nyernem ! — folytatá Gyula beszédét — Emlé­kezzél csak azon boldog órákra, a­melyeket ve­led elcsevegtem, a midőn oly szépen álmodoztunk egy boldog jövőről ! Te több ízben kérdezősköd­tél rokonságom után — — igazat nem felelhet­tem ! Én az uradalom grófjának fia vagyok i­gy félév előtt jöttem haza a fővárosból ; egy vadá-­­­szat alkalmával v­.­led találkoztam, szivem dobog-­­ ni kezdett érted, megszerettelek s boldog vagyok, mert viszont szerelemre találtam. A többi előtted nem ismeretlen . . .“ Ilonka annyira meg volt lepve e nyilatkozat által, hogy szótlanul kelt föl és elhalványulva te­­kintett szét . . . felmerült előtte azon széles ran­gi különbség, amely közte és Gyula között vá­laszfalt képezett; képzeletében maga előtt látta Gyula haragos atyját, aki mindenki előtt mint büszke arisztokrata volt ösmeretes és már már minden reményét vesztette volna el, ha Gyula­­ észre nem veszi a nehéz sóhajokat, amelyek Ilon­ka kebléből fölfelé emelkedtek. Karjai közé szorítván a kedves lényt, ezen­­ szavakkal öntött vigaszt lelkébe: „Szerettél, mint­­ egyszerű vadászt és méltónak tartottál szerelmed­re .. . mért ijedsz meg most úgy? [Szeresd a grófot, amint eddig a vadász ifjút s mindketten boldogok leszünk. Én szeretlek és szeretni foglak utolsó lehe­letemig! Ne félj semmitől! Az­­igaz, hogy sok akadályt kell leküzdeni, mig atyám frigyünkbe­­ beleegyezését fogja adni, de végre is győzni fog az­­ atyai szív a nemesi büszkeségen ! — — Történ­jék különben bármi, elhagyni soha sem foglak ; küzdeni fogok és szerelmed erőt fog ereimbe­­ön­teni! Oda adom grófi czimeremet, vagyonomat, mindenemet! Csak téged bírjalak és gazdagabb le­szek mint Crőzus és az élet paradicsommá válik számomra, mig ellenkező esetben csak kín lenne! Ilonkám, nélküled nem élhetek s nem is fogok nyugodni, mig isten s ember előtt enyémnek nem nevezhetlek! . . .“ Ilonkán győzött a belső felindulás ; szemeit befödte kezeivel s­ zokogásban tört ki : „Gyulám !“ volt minden, amit felelhetett­! De Gyula megértette kedvesének­­e kifaka­­dását és azon tudat, hogy Ilonka őt még most is szereti, véghetetlen örömmel tölté el keb­lét .. . Perczekig­­ártott, míg a keblén nyugvó angyal feleszmélt szerelmi mámorából . . . Előtte most semmi sem létezett . . . csak az öreg gróf lebe­gett szemei előtt . . . Hátha az előtte ismert büszke gróf nem engedi, hogy fia egy egyszerű polgár lányt ve­gyen nőül ?... Ha ő tekintetbe sem veszi fiá­nak érzelmeit ? . . . Jól tudta Ilonka, hogy az ily magas rangú urak feláldozzák keblük legszebb, legszentebb érzelmeit és kezet nyújtanak gyakran valakinek, mást sem tartván szem előtt, mint va­gyonuk gyarapítását vagy valamely főbb hivatal elnyerését. Ettől félt és nem ok nélkül. (Folyt. köv.) 15. M­a­ro­s-s­o­l­y­ra o­s­i járás : 15 község u. m. Berin, Boholt, Burjánfalva, Fornadia, Fü­­zesd, Gruelács, Kajanel, Kecskedága, Nyavalyás­falva, Maros Solym­os, Szelistyora, Sztorejásza, Szu­­liget, Toplicza , Vallisora 16. P­es­t­e­s­i járás: 18 község, u. m. Ke­resztény Almás, Árki, Kis-Bartsa, Nagy Bartsa, Bács­, Bujtur, Csoszány, Erdőhát, Keresztur, Nán­­dor-Válya, Al-Nándor, Pestes, Fel-Pestes, Popesd Sárfalva, Szántóhalma, Ulm, Szent-András. 17. Silyi járás, 13 község, u. m. Alsó- Borbátviz, Felső-Borbátviz, Farkas-pataka vulgo Lupény, Sily Hobiczány, Isztrony, Kimpul-Nyág, Korojesd, Livadzel, Sily Maczesd, Petri­c1a, Pet­­rosény, Sily-ürik, Sily-Vajdej. 18. Totesdi járás, 10 község u. m. Ba­­lomir, Baresd, D.-Boldogfalva, Csopea, Nalácz- Vád, Poklisa, Rhea-Totesd, Szatsal, Varalya-Bu­­csum, Szentpéterfalva. 19. H­ajdahunyadi járás : 28 község u. m. Alun, Aranyos, Bor, Bunyila, Cserbei, Cser­­na, Csolnokos és Doboka, Feresd, Goles, Gyalár, Hosdó, Kérges, Lelesz, Lindsina, Magyarosd, Plop, Pojenitza-Tomi, Pojeniczi-Vojni, Rákosi, Buda, K­unk, Szohodol, Szécset, Telek, Váslár, V.Hunyad, Zalasd. III. K­ük­ü­­­lő­ me­g­y­é­b­ő­l. 1. Bény­ei járás, 15 község u. m.: M.­­Bénye, Boldogfalva, Bolkács, Fajsz, Kis-Iklód, Al­só-Kápolna, Brád, Péterfalva, Szancsal, Szpiny, B.­­Szent-Miklós, Sitve, Szépmező, Szász-Vesszős, Sz.­­Völgyes. 2. G­ál­falvi járás, 16 község, u. m.: Abosfalva, Adámos, Alsó-Bajom, Balázsteke, Bor­zás, Csüdőtelke, Dombó, Gálfalva, Királyfalva, Ma­­joshegy, Pocsfalva, Pocstelke, M.-Sáros, Szőkefalva, Sövényfalva, D.-Szt.-Márton, 3. Kundi járás, 18 község, u. m. Szász- Almás, Bernád, Bonyha, Szász-Csávád Sz.-Dánya, Darlacz, Déc­­falva, Gogán, Gyákos, Harangláb, Héderfája, Jövedits, Felső-Kápolna, Kund, Lepend, Mikefalva, Sod­ogyom, Gogán-Váralja, 4. Radnóti járás, 13 község, u. m. : Bá­bahalma, Bord, Csapó, Dég, Kerelő, Kincsi, Ko­­csárd, Radnóth, O.-Sálya, Szélkút, Kerelő-Szt.-Pál, Ugra, Vidrátszeg. (Vége köv.) E L­L E N Z É K AZ „ELLENZÉK“ EREDETI TÁVIRATAI. Feladatott Szub­apesten decz. 9. d. e. 11 óra — p. Érkezett Kolozsvárra decz. 9. d. e. 12 ó. 6 p. X/1 uj fogyasztási adókat januári ülésre tűzte ki a képviselőhöz, hét szavazattal a kormány vereséget szenvedett. CSARNOK. Ilonka. — Folytatás. — Ezen szavak Gyula szivéből eredtek és oly hévvel voltak elmondva, hogy Ilonka keblére bo­rult és ajka a Gyuláéval egy csókban ösze­­forrt.. . . „Mint vadásznak sikerült szerelmedet­­meg­ KÖZGAZDASÁG. II. Hun­y­ad­ megy­éb­ől. 1. A­lm­ási járás, 14 község: u. m. Kis- Almás, K.-Almás, N.-Almás, Balsa, Cseb, Erdőfalva, Glód, Nadastya, Pojana, Porkura, Tekerő, Va­­lyajepi, Voja. 2. B­orbáto­­­zi járás, 15 község : u. m. Banyitza, Nagy- és Kis-Bar, Borbátviz, Farkas­­pataka, Fegyer, Füzesd, Galacz, Krivádia, Me­­risor, Petrosz, Ponor, Ponor-Ohába, Puj, Urik, Urik-Hobicza. 3. Demsusi járás, 16 község: u. m. Boicza, Kis-Csula, Nagy-Csula, Demsus, Alsó- Farkadin, F­első-Farkadin, Hacsatzel, Kékesfalva, Kragnis, Nyiresfalva, Reketyefalva, Alsó-Szilvás, Felső-Szilvás, Styej, Turtya, Valyova. 4. Dévai járás, 12 község, u. m. Szá­raz-Almás, Boja-Birz, Brettyelin, Dáva, Kerepe, Kersecz, Kozolya, Lesnyek, Merisor, M.-Némethi,­­ Vetzel, Vulcsesd. 9. Kéméndi járás, 14 község­ u. m. Arany, Bábolna, Bánpatak, Berekszó, Bán, Felső- Csertés, Folt, Gyertyános, Harb-Nagy-ág, Kömménd, Kis-Rápolt, Nagy-Rápolt, Vármága. 10. Losádi járás, 18 község u. m. : Bú­csúm, Kis-Denk, Nagy-Denk, Dedács, Kosztyesd, Losád, Ludesd, Magura, Martinesd, Petróny, Pis­­ki, Tamás-Pataka, Tompa, Tormás, Táti, Alsóvá­ros-vize, Felsőváros-vize. 11. Kibódi járás, 17 község u. m : Ba- S­czalár, Kó-Boldogfalva, Bosoród, O.-Bretye, Gon­czága, Uj-Gredistye, Grid, Jó-Valczel, Kitid, Kov­­rágy, Lunkány, Kis-Oklos, Pokol-Valesei, Strigy- Szacsal, Strigy-Szent-György-Ohába, Szent-György,­­ Szent-György Válya. 12. Klopotivai járás, 18 község, u. m. Bauczár, Brazova, Bukova, Gurény, Hobicza-Vár­hely, Kernyesd, Klopotiva, Malomviz, Nagy- és Kis-Osztra, Osztrovél, Paucsinesd, Kis-Pestyén, Nagy Pestény, Pojény, Lustóvy, Vucsukfalva, Vá­­lya-Dilsi, Várhely. 13. Laposn­y­aki járás, 29 község, u. m. Abucsa, Batrina, Bástya, Bruznyik, Dumbravicza, Fadsaczel, Fintaág, Gerend, Gura-Dobra, Holgya, Koserd, Alsó Lapugy, Laposnyak, László, Miha­­lesd, Kis-Muncsel, Nagy-Muncsel, Ohába, Szent­­serd-Ohában, Pánk, Radulesd, Roskány, Szakonás, Szelistye, Szteregonya, Felső-Lapugy, Sztrettye, Tyesj, Tisza. 14. Maczesdi járás, 14 községben, u. m. Fejérviz, Korojesd, Kőalja-Ohába, Malajesd, Ma­czesd, Muksóra, Ohába-Libisel, Pestora, Rusor, Serei, Siribel, Alsó-Szálláspataka, Felső-Szálláspa­­taka, Vajdis. Deczember 10. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL.*) Az „Ellenzék“ 55-ik számában 2x50 óra Deésen létező egyletek iránti jó indulatból (?) egy jelleméhez miliő czikket közölt. Nem vagyok hivatva annak elbírálására, hogy a czikkben érintett egyletek mennyit köszön­nek elnökük támogatásának és 2X50 ur meny­nyire hordozza szivén azok sorsát,­­azt megítéli és tudja közönségünk, tények bizonyítják, s a kö­vetkezmények meg fogják mutatni ; de czikkező ur szintén jó akarat­ból kegyeskedett csekély személyemről is igen rokonszenvesen megemlé­kezni a következőkben: „Egy bizonyos Rónai ál­nevű, ismeretlen származású és tartózkodásu egyén egy elébb álló megyei tisztségre kinevez­tetett.“ stb. úgy látszik, hogy ezen 2x50 úr is (sa­ját kifejezései szerint) jövevény Deésen, mert különben­ tudhatta volna, hogy nem most, hanem még 1863-ban léptem a megye szolgála­tába, a midőn gr. Bethlen Sándor akkori főis­pán ő mag a 39 elnöki szám alatt központi írnokká nevezett ki. Ekkor bemutattam honossági és isko­lai bizonyítványaimat. Bemutattam később, midőn Torma István elnöksége alatt 1374-ben 146. ev­. sz. a. a deési kir. törvényszékhez gyakornokká neveztettem ki. — Bemutattam akkor, midőn a volt Belső- Szolnok megye szigorló bizottsága előtt a körjegy­zői vizsgát jó sikerrel letettem és bemutattam ké­sőbbi előléptetésem alkalmával is mindannyiszor. Czikkező valószínűleg nem rendőrségi közeg, sem a honosság ellenőrzésére hivatott egyén, s azért feleslegesnek láttam magamat nála bemu­tatni. De eltekintve ezektől, ha az 1877 évi tiszt­­ujjítás után fáradságot vett volna magának a la­pokban vagy legalább a kalendáriumban a tiszti névsort elolvasni, ott az alólírt nevet megtalál­ja s nem keresztelt volna „álnevű ismeretlen származásúnak“ egy székely embert, a ki úgy ő maga, mint elődei hazafias kötelességének bi­zonyára megfelelt úgy, mint 2x50 ur, kinek hazafias tettei több helyen kövér betűkkel van­nak följegyezve. Feleslegesnek tartom magyar állam és Deés városi polgárságom mellett indokokat hozni fel, csak annyit jegyzek meg ama terjedelmes tekin­télyű, jó indulatú czikkező úrnak, hogy ha megbérmálva nem vagyok is, de keresztlevelem s egyéb okmányaim kezemnél vannak, s ha ki­váncsi azokat megtekinteni, jelölje meg az időt, helyet, a mikor és hol tiszteletére lehetek, s hon­­fiságomat kézzelfoghatólag bizonyíthatnia be. Ne feledje, hogy székely ember mocskot magán nem tűr. Deés, 1880. decz. 7. Rónai Áros Lajos, megyei alszámvevő. *) E rovat alatti közleményért a szerkesztőség csa­k a sajtótörvények értelmében vállal felelősséget. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Barth­a Miklós. Kiadó: Stein János.

Next