Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-01 / 1. szám
I ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Vidék»« postán, vagy helyben házhoz hordva : Egész évre 12 frt. Félévre 6 frt. Negyedévre 3 frt Egy hóra helyben 1 frt. Egyes számára helyben 1 kr. Vidéken 5 kr. Egy hóra szóló előfizetők,et— a kezelési zavar kikerülése tekintetből—csakis a hó 1-só napjától utolsóra szóló időtartamra fogadhatunk el. Az előfizetési pénzek, ugytén a hirdetsek iránti megkeresett János kiadónkhik czimzendők. Az ílás legczdszerübben pont-utalványny... eszközleadó. Második évfolyam. IRODA: 1 . .. . . .s hová a lap szellemi részét illedi Libera(jnyek Ber-kitaljutc» lb. czimzendők. I 3 a. „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidáke postán, vagy helyben l.ázho:. hor|* *». |2 frt. j Negyedávr« . . 1 Eu-ász évre • • • ' ' « frt. ||| Egy hóra helybei . _ | f|.t Fdévie . Elyen' |zám Artk helyben 4 kr. vidéken a|kr. • 1 V Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő Megjelent ** a Kéziratok nem adatnak vissza. L. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, január 1, 1881. KIADÓ INVAT AK : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek pad sora után 20 kr. fizetendő. Olvasóinkhoz. Vagyunk és leszünk. " Vérünkkel van megírva ez: vagyunk. Akaratunk és elveinknél fogva leszünk. S leszünk a kik vagyunk: Magyarország önállóságának, a nemzet függetlenségének, a közszabadságnak, a nép önkormányzatának, ,a tulajdon szentségének hívei meg harczosai, és magyarok és erdélyiek. Harczolni fogunk önfeláldozással, kitartással és méltósággal. Viaskodásunk az elvek csatája s nem a személyeskedés patvarkodása lesz, mert mi elveket és nem személyeket követünk, legyenek a személyek akár nagyok, akár jutalmazók. Az elveket érvek igazolják és nem barátainak nagysága, sem elleneinek nulvasága. Védeni fogjuk a mindenségien az emer emberiségét, a hazában a nemzet magyarságát, s a Királyhágón innen az erdélyi érdekeket. Czélunk alkotmányos eszközökkel kiszabadítani a hazát, a nemzetet, a földművelést, az ipart és a kereskedést Bécsnek dermesztő karjaiból.. Bármily hatalmasok legyenek is Bécs pártfogói, bízunk diadalunkban, mivel a természeti törvény, hogy a lét jogot ad az élethez, velünk van; velünk a történelem tanúsága, hogy állami önállóságunk egy évezred lépcsőzetén hozzánk leszállott hagyomány; velünk van a tudat ügyünk igazságosságáról, mely mellett az ólmot lenyomja a pehely s a kardot elmetszi a toll. Kötelességet vállaltunk magunkra. S a kötelességnek állani fogunk, ha mindennap zaklatna is a tajtékzó üldözés, ha mindjárt elsorvasztana is a folytonos munka, ha életünket kell is tanúságul oda adnunk, hisz csak a tetem omlik porba, az eszme tovább él s az eszmében mi is. Van erőnk állam, a hol mások csúsznak. Wn «* V .k.-h a Uti mások hát■ ^au botorságunk * hol mások eltörpülnek. Az erőt, az »karatot a uátorságot, a nemzeti ügy nagyságából ’s • fill!fud n*4 IvAl o hoiTOnfrnrnlui m o / ^ » O ° ' ------------- --Orf O*1 -»agttUOl s sultságából, a hazaszeretet ntéi^g^el' ritjok. TM Nem Ígéreteink, csupán tehetségeink szabván határt, adunk mindent, a a(j_ - - “»»‘■I ——««»•»> » fillt adhatunk, mivel lapunk nem üzlet, hímen, csatafegyver, mely nem tart minket, hogy éljünk, hanem az ügyért élünk mi, . kik ta.\. juk az „Ellenzék“-et. Tartalmasabb is lesz *az „Ellenzék ” mert visszanyeri a kórágy nyoszolyáiról szeretőnk meg nem sebzett szellemét, meg em tört tollát hsggyilkolhatja gondosságát. Arány a seb Bartha Miklós roncsolt testén, annyi jó barát sietett az „Ellenzék“ mellé és ők nem napokra vannak eljegyezve nekünk- Kém. Örökre. Meggyőződésünknek, hitünknek szószéke az „Ellenzék“, melyből elvbarátainkat íztatjuk sorakozásra, küzdelemre és kitartásra’ s a melyből elleneinket meggyőzni, leálozni és visszaszorítani hivatásunk. Minél többen állják körül a szószéket, legyenek hi- Vek avagy mitérők, majd nagyobb lesz a jutalom. Olvasóink sokasága és megszaporodása azon siker, mely feledteti a fáradságot, az áldozatot, az , adóst. Jertek hát seregeljetek zászlónk körül, melyet az uj idők csípős szele lobogtat ! Jertek, induljunk ! ,akónak idején üdvözölni az érkező hajnalt ! Ugron Gábor, főmunkatárs, üjév. Megdöbbenő ' ogtahnság mint sötét köd lepel borul a .'éledre e napon. Látja az arasznyi tért, v. ]y-\ a mQit emlékének kísérteties, röpke Vir .^világit, e előtte a végtelenség, mely \ fátyolát föl nem fel• Hants serem! »ár - 1 -«»*•, -'• *.r ' -o az életben, mind fokoztabb kiábrándulással érzi az em r a^t, amit Shelley egy gyönyörű költeményében fejez ki, hogy val uk mindig a honpot és érjük a mát Egyetle. Így bizonyos : a létezés k lelhetlen tör^ny. a változás. Változás, mely az é'^^bohac egymásután létrehozza ; víltozás, i*elv az emberöltőket egymás által eltemette! változás, mely az eszméket és nézetet (.^-másután juttatja diadalra vált«» zás,, mely öregbíti az elmét az ismerettel, a sziveti idényekkel, az emlékezetet tapasztalattal, és talán csak a remény szárnyaiból tép ki egy*egy tollat. A változás törvénye, mely maga az élet, mely’ dien küzd a létező, de a mely felett győ,atozás törvénye, zsarnoki hatalmát seho élhetőbben nem érezteti, mint a politábin. Mióta alkotmányos életünk új korszaka megkezdődött, hány kormányt üdvözölt a nemzet többsége újult reménynyel, fokozott várakozással ? És jön az eredmény csalódás. A hivatalos sajó elpusztíthatlan nyugalommal biztatta a nemzetet újabb, meg újabb mentő tervekkel, újabb meg újabb gondviselássz* ' államférfim magasztalt az avatatlanok el ott dithyrambikus lelkesedéssel, mig végre az új csalódással gazdagabb nemzet majdnem fatatiszikus önmagadásra kezd hajolni. Úgy érzi magát, mint Marion Delormeban az udvari bolond, kitől a király megkérdezvén miért él? azt feleli: kiváncsiságból- A nemzet többsége inkább kiváncsi, mint esteménykedő. Igen, mert csak a változás tényének végzetes uralmát érzi; mert neri érzi azt, ami az akaratot a fátummal zemben diadalmas erővé fokozza; nem őrzi azt a nagyságot, melylyel a férfias elhatározásra képes nemzetek bírnak. Éve a múlandóság tengerén, (hogy ezt az ezer esztendős hasonlatot koptassuk), de irányú nélkül. Nincs-e állandóság az idő rohama által sodort életben? Nincs-e változhatatlan a változás alá eső népek fedésében ? e’ ho^ a valódi államférfi’» nemzetének szolgálatokat akar tenni, az i^ok és körülmények szerint változta** nézeteit, politikai meggyőződését ? Lapunk ir^nta ft politikai fatalismus e tana ellen -ltakozik. Az új év nekünk csak vágyunkat tesz türelmetlenebbé, csak elhatározásunkat teszi Szilárdibbá, csak kitartásunkat teszi, edzettévé, csak politikai eljárásunkat teszi meggondoltbbá; de azért a régi zászlóhoz való hűségüket tartja megváltozhatatlannak. Lapuk nézete: a nemzeti élet elidegenithetlen atributumai látját el egy nemzetet azon rieggel, mely a" változandó idő és fenyegető iészet ellen biztosítja. Mik ez elidegenithetlen attribútumok? Az emlőság meghamisithatatlan birtoka. A nemszilát idegen tényezők uralmától független élvezése. A demokrat elvek valódi életbeztetése, mely alól kiváltságos osztályok ktételt nem képeznek és legkevésbbé az ideen szellem, idegen hagyományok, és ránk keserű visszaemlékezések hatalma alatt áó hadsereg. A demokat elvet csak a közös teherviselés engedélytésében találhatjuk meg a maga teljességébe ; még e teherviselés felosztásában is az egyenlőlenség uralkodik; de az egyenlő jogok élezésének megadásától még sok válasz fél. Nem kenyerünk csak sóhajtozni. Az európaszerte uraomra került Parlamentarismus oly jogok élvezőét tette általánossá, melyeket régebben e nmzetnek egy csekély kiváltságolt része élveett. Nem tagadjuk, hogy a közmivelődés terén hihetetlen gyors haladást tettünk, sőt a politikai élet is érlelte nemzetünket , de mert a nemzeti lét állandó biztosítékainak kockáztatása, részben felállása árán szereztük meg azt a gyarapodást, melylyel a múlttal viszonyítva a nyárdpolgárias érzület olyan nagyra van , mert A válságok beláthatatlan sora előtt álló nemzet épen azon eszközöktől van megújítva, melyekkel saját nemzeti akaratai, jóíi a tavozását, a népek nagy versenyében mérlegbe vethesse : kétszeres erővel küzdünk minden olyan ámítás ellen, mely a nemzetet elerenderíteni, az anyagi érdekek kecsegtetése által az önmegadó közöny karjaiba képes bntorítani Nem vonjuk mi kétségbe, hogy a hazafias aggódásnak van joga a túlvérmes reményekkel szemben óvólag fellépni, de azon dogmaszerű tan ellen küzdeni feladatunknak ismerjük mindenka, mely a nemzeti önállást bizonyos, úgynevezett nemzetközi egyezkedéstől teszi függővé. Hiszen ha csak békét, háboríthatatlan nyugalmat akarunk nyerni, azt megadják a jó adófizető, de nem gondolkodó és saját akarattal nem biró népeknek mindenkor. Mi azt a jótékony nyugtalanságot fogjuk fölébreszteni, mely a nagyra törekvéssel jár; mi azt a békétlenséget hirdetjük, mely a haladás vágyát kíséri ; mi fatalizmussal szemben : a szabad akaratot törekszünk lelkesíteni. Mi a nagy múlthoz méltó jövő érdekében izgatunk. Ez legszebb kötelessége az ellenzéknek. Ha e kötelességét igaz őszinte buzgalommal gyakorolja, a változó évek elsuhannak, de a változhatatlan elvek, mint vezércsilágok ragyognak. Üdvözöljük az újévet, mert ujult erővel üdvözölhetjük. Ha nemzetünk közeledett amaz elvek valósítása felé, akkor b)Mog évet ért. Ily értelemben kívánunk boldog újévet! — A Határőrvidék bekebelezése ügyében folyt tárgyalásokról egy bécsi lap azt az értesitést veszi, hogy T.s.a miniszterelnök lemondott a bekebelezés végrehajtásának azon feltételéről, hogy Horvátország végleg mondjon le Fiuméról Viszont Pejacsevich horvát bán beleegyezett abba, hogy a megnagyobbítandó Horvátország magyar országgyűlési képviselőinek száma ne kettőztessék meg, hanem 34-ről csak 38-ra emeltessék. A tárgyalások többször voltak abban a stádiumban, hogy végkép megszakadnak s csak az uralkodó határozott akarata hiúsította ezt meg. Egy ízben Tisza lemondását helyezte kilátásba s ezt karácsonyra várták is. A bekebelezés mint már említve volt, egyelőre főleg csak abból fog állani, hogy a királyi biztossá kinevezendő horvát bán veszi át a határőrvidék kormányzását az eddigi katonai parancsnok Philippovich helyett. A királyi leirat Alijén TARCZA Boldog újévet! lei Tki n eleki(Andor). „Emlékezzünk régiekról, mi kik ne0 mindnyájan jöttünk ki Scythiib il vén ember, ha még esze nem szállt fába , sok épületest mondhat. Jövő hó végére megn'.im a hat X-et, eszem ép, elmém fogékony, fék -s tehetségem hű, testem egészséges, s tém rég úgy regénykedhetném is, s általát hibám, hogy mindig olyan harmincz éves habi legénynek hiszem magamat; különben a lov. csak úgy ülöm, mint ezelőtt, a négyest is ereplőn fogom kúriára, az ekét is ': ti ’ , jajitani a harmadik barázdába; itt lásd, hogy a világ sokkal többet váltó, t' ' sztidő alatt, mint magam. Sok dolog sokk’., jobban van manapság, mint ezelőtt, sok sokfalta roszszabb ml , leginkább sjnálom, azt a jó régi pati -chalis életet elyről már csakis nekünk a nép vénett vaggalmunk. Az igények nőttek, s az eg általános a szükölködésben, a mi fal. ■/la emberek azt találják, hogy bej! jölt ,égen ! Az urhatnámkodás nagy mételye a ■járnák, minden lengyel, azt mondja Heine: „ nálunk mindenki Báró, a szerényebbek in., jak, a t, m£r épen nem az^ legalább nagy."-t,és ur!a ki nicst ,L , , , bombával menti magát, hogy demokrata. Az én időmben nem volt az úgy , beo. Ödön, Klauzál Gábor, Deák Ferencz, Pázmándi Dénes, Nyári Pál, Kossuth Lajos, Bezerédy István, Szemere Bertalan, Balog János, Szentkirályi Mihiez, Komáromy György, s mindazok kiket szerettek és nevük volt, csak tekintetes urak voltak, csak Ivánka 50siga volt nagyságos ur; ma kihalt annak a fája. No, de még sem egészen, mert nálunk a „Betekints“ csárdában a zsidó csaplárost úgy hívják — meglehet csúfságból -a hogy a . . . Tekintetes ur! Mikor a hatalmas isten két kézre verte a magyart, s rosszabb dolga volt mint Musztafa és Cataffa alatt, boldog emlékezetű Bach báró, meg az a felejthetetlen Schmerling lovag, azt a sohonnai sok bitangot beterelték, a nagy magyar garamba, hogy legyenek számoló bojtárjai az ember-jószágnak, kicserélték pintlijüket praedicatummal, plundrajokat a nagyságos czimmel ; ez tetszett a hun hiúságnak, a scitha fitogtatásnak, lenagyságoltatták magokat cselédjeik által, r végre raj- 1 tulf rraradt. • » Újév napját ünnep-»jük. Boldog újévet t r Legyel » ,érmés! Száljon rám József álmába* ;tk . L 1 ; » t r esztendeje, Dúljon manna la bei !/ ■ ! Vána; szükségünk van, hadd fizet bt «itt az r t. Le mmivő mert sereg az, a mi van dicsedkedhetünk vele, kivált mi szántó-vető gata emberek. Föld-adó, hátbér-adó, házosztály-ad, I-só osztályú személykereseti-adó, Ilik és Ilik; nyilvános számadásra kötelezett vállalat adig, (aki ezt érti, az okos ember); tőkekamat-adó, iradék-adó, általános jövedelmi pót-adó, fegyver dó, hadmentesitési adó, i hLe*, -.-oné,léki, kozsai és ekklézsiai birtok n’ iparuziv. jjj^ sjlödézsma-váltság utáni adó, bor- és husfogyss^ráio, Közs^g^povano, tanítói fizetés, körorvosi iletmény. Előttünk áll az i irt'zatosságában ‘huss gyomrával. Baudisz ! Boldog újévet! * * * Boldog újévet ! s nettól kevesebbet Bosniából. Nem tudom nálunk mi kerül többe: a győzelem-e, vagy a veszteség Nagyon jó, hogy olyan éghetetlen ritkén győzünk. Ha győzünk, nyarunkon marad egy koldus, sovány, isten háta meletti, kopár, mocsáros miveletlen föld darab, somnás pénzünkbe kerül, egyszerre törököt és c izmadiát fogunk vele ; Europa neve* s azt mondja szegény tatár! Ha vesztünk — a v--7 vag'::';k :v kább E:okt«tvs, — oda a német negr r.- jz , o!wz mnipoi jucia, oda Lmbárdia. »da»JcOi ze, irtontosan áll előttünk Kaiggri.z .^c ,■ gr.v'aia 'zíra.jiulczai nagy tkó^et. ú l.:ogl. ; Nagy üzletekben, mint felteszem Zichy et Várady . J. Végh et Comp: Pausz és társai, és a többi, újév körül történnek a nagy zárszámadások ; a bankárok ilyenkor mindig számokkal álmodnak. Csevegjünk mi is számokról. Ezt a kis additiót Karl Alfonz evei a kis bevezetéssel közli : „Mérjék meg az aranyhegyet, hegyét a Llujtle»w U, le gutwtr V« ! És ezek a pálmák szedői, aratói a babéroknak, ezek a „hősök,a kiket a népek imádnak ! Az első Napóleoni barerok Francziaországnak kerültek 3 millió emberbe és 26 milliárd frankba. 1800-tól 1815-ig a hadiköltsége Olasz, Porosz, Ausztria, Spanyol és Angliának, 93 milliárd frank, vesztesége az emberben 6 millió 745,000. Anglia a maga részéről költött 12 milliárd 3000 milliót ; Görögország felszabadulásáért 3 milliárdot, az európai nemzetek 6 milliárdot. A krímiai háború Francziaországnak 200,000 emberbe és 2 milliárd frankba, Angliának 22,000 emberbe és 5 milliárd frankba, Piemontnak 2000 emberbe és 175 millióba , Oroszországnak 630,000 emberbe és 4 milliárd frankba került. Összesen az orosz háború Európának áll 809.000 emberbe, 11 miliárd 675 millió frankba. A’ háború került Francziaországnak 80.000 emberbe és 1 milliárd és 100 millió frankjára ; Oaszországiak 60.000 emberbe, ifi . mil.o frank '1 * triónak 100.000 emü rébe t i 375. •a 125 . A mexikói háborúra Francziaország áldozott 70,000 embert és 500 milliómot. A szíriai expeditio került Francziaországnak 15,000 emberbe és 125 millió frankba. A schleswigi háború Poroszországnak 30,000 emberbe és 75 millió frankba ; Ausztriának 15,000 emberbe és 60 millió frankba; Dániának 12,000 emberbe és 45 millió frankba. Az iszt iki Ausztria ellen vezetett halom került Ausztriának 65,000 emberbe, 985 millió frankba; Poroszországnak 45,000 emberbe és 2£ millió frankba. A paraguai háborúban Brazil»«tett 225,000 embert és 3 milliárd 75 milli. Az átengedési háború kerüsült Államoknak 400,000 emberbe és 200 millió ezüstjében ; az abissinia háború került Angliának 25,000 emberbó frankba ; az assanti háború került 1 millió frankba. Végre elérkeztünk az 1870-diki Az Assemblée Nationale elé nyújtás szerint a franczia-német háború francziák részéről 9 milliard 288 mi'ih franczia minisztérium nagy gonddal és. e háború által okozott költséget és veszt de iínitá «z a tenger prov * i tékát, nn milliard Itéra • ■ ealwáju •»— számot a j ' ' « -érint 9 milliard 288 mil juk . . . 11 ard 61’0m»ti! * in uhmr rét saget topjuk. *~czi*oraiu»g e t 1**‘ 221 J Vert vetietL . .{jTO-'ki háború költsége mely Pejacsevich bánt királyi biztossá nevezi ki, csak akkor fog megjelenni, ha a regnicoláris küldöttségek egymással megegyeztek. — A közjegyzői törvényjavaslat módosítása tárgyában tanácskozó bizottság szerdai ülésében folytatólag tárgyalta az ide vonatkozó törvényjavaslatot. Megvitatás alá kerültek a közjegyzői kamarák alakulására vonatkozó intézkedések. A bizottság javasolja, hogy azon esetben, ha a reform törvényjavaslat nagyobb terjedelmű leend, a közjegyzői kamarák szervezete az ügyvédi kamarákéval egyformán állapíttassák meg. A közjegyei állás megszűnése esetére nézveaz irattár sorsa iránt hosszabb vita fejlődött ki; indítványoztatott, hogy az irattár vagy a járásbírósághoz utaltassák, vagy a közjegyző utódján". adassák át. A kérdés eldöntése az „Orsz. Ért.* szerint függőben tartatott. Szintúgy eszmecsere tárgyát "-képezte a bélyeg megrövidítésekből eredő kincstári követelések megtérítése a közjegyzők által; a bizottság hangsúlyozta, hogy a közjegyzőt csak azon esetben terhelheti a szavatosság, ha a díjakat maga lett volna köteles beszedni a felektől. A hála nevében. Ma két hete történt. Büszke férfiak díszes fegyvere lett megglázva. A császári bojttal ekített kard orgyilok változott át. Kezemből a toll kihullott. Az olvasó közönség és köztem megszakt az összeköttetés, mint megszakad a mécses lárva, ha elzárak a levegőtől. Most midőn ez összeköttetést, mely levep éltetem, mindenem volt újból, keresem és két első felszólalásom tárgya nem lehet egyéb, az el nem múló hála tiszteletteljes kifejezés. Végig tekintek azok névsorán, kik szeresétlenségem fölött nyilvánosan feljajdultak, egyfelől a megindulásnak egész mélységét másfelől megdöbbenve gondolok a tartó nagyságára, mely a közrészvét által egérre nehezedett. Ki tudna annak megfelelni? E kérdés felelőssége még súlyosa, ha eszembe jut ama egyhangú felháboro iyet ügyem miatt a kolozsvári közönség tett, és gondolok ama barátságos részvétre vetetteljes gondozásra és önfeláldozó ápolásra, ben ismerőseim részesítettek. Gyakran úgy tem, hogy kórágyam mellett dobog e nemes városnak szive. Midőn már erőm megtörött, lélegzetvételem elakadt, szemeim nem láttak, és sajátszerü közöny talán fásultság, vagy talán lemondás szállta meg kedélyemet; s midőn képzeletem e sötét csendjében ólomsulylyal húztak amaz örvény felé, mely annak, ki nem lát, örök álom, annak ki hiszen