Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-13 / 9. szám
A farsangról. ^ Farsang van. És hosszú lesz a farsang. ^Nem a magyarok anyagi erejéhez való a szinte nyolcz hetes farsang. A farsang a társadalomtól költekezéseket kíván, melyeket a család nem mindig bir el. A családfé eladósodik és a túlköltekezést követi a bukás, a korrupczió. Egyik család pazarlása magával ragadja a szomszédokat, és ezek sokasága, mint társadalmi kényszer lép fel a gondosabb családokkal szemben. Ha a társaság tagjai sűrűn látogatják a vigalmakat, nem maradhat hátra senki, aki a társasághoz kíván számíttatni. Legtöbbje az embereknek nem is anyagi erejéhez, hanem társadalmi állásához, barátai és ismerősei költekezéseihez szabja saját kiadásait. Kicsinyes még társaséletünk, melyben nem egészen tűnnek fel az egyének, hanem az apróságokig terjed ki a bírálat, mert kicsinyes a keret is, melyben társaséletünk egyes részei kifejlődtek. A magyar társaséletben nemcsak egymást ismerik az emberek, hanem egymás belső, családi, házi viszonyait is, ami nem is tartozik a társadalom elé. Ujjaikon számlálják el a nők öltözékeinek számát és a mi fő, az árát, ismerik ékszereiket és értékét. A férfiak lovait, ebeit, adósságait úgy igyekeznek ismerni, mint saját ökreik és kondásuk nagyságát. Társaséletünk e kicsinyességéből következik, hogy egymást az emberek mindenben utánozzák, tekintet nélkül, hogy egyenlő műveltségű emberek anyagi helyzete nem mindig, sőt ritkán egyenlő. Ez az oka annak, hogy a polgárisult Európában a divat nem terjed egyénről egyénre, osztályról osztályra oly ragályossággal sehol, mint Magyarországon. Senki sem akar elmaradni. Azon haladási vágy, mely az úrhatnámságban jelentkezik, nagy eredményeket szülne a produktivitás terén, ha ott alkalmaztatnék annyi határozottsággal és elrettenthetlenséggel. Egy ilyen társaséletben nyolcz hétre a vigalom, a fényűzés, a pazarlás uralma, a szükséges munkásság, az elkerülhetetlen mérsékeltség helyett gondolkodóba kell hogy ejtsen minden hazafit, nem csupán a férjhez menendő leányok és házasulandó ifjak apáit, mert az rikító ellentétben áll a közvagyonosság siralmas állapotával. E hosszú farsanghoz szegődött a divat gyomra, mely nem elégszik meg a szövetek pókhálóival, a selyem tükrével, a csipke fodraival, hanem ezüst és arany kell reá, hogy a letiprott uszály, a viselt foszlány, s az eltépődött szálak legyenek drágábbak, nehezebbek és értékesebbek, mint eddig. Persze a fényűzés áldozatai szaporodni fognak azon arányban, mint növekednek az igények. Az ilyen aranyos divat nem való egy olyan nemzetnek, melynek állama maholnap kimerül, társadalma pedig elmerül. Minek ott a ruhán az arany, hol a pénzért még nem adnak aranyat?! Bármely lapot veszszük kezünkbe, bálokról, estélyekről, fényes öltözetekről olvasunk. A lapok elbeszélik a drágább ruhák színeit, kelméjét és ez utánzó, feltűnni vágyó és urhatnám-társadalmunkat még hajtja a tékozlásba. Társadalmunk költségvetésének a hosszú farsang és pazar divat mellett még nagyobb lesz a deficitje, mert minden pang. A gabonának nincs ára, a ló nem kerestetik, a szarvasmarha-tenyésztés hanyatlik. Az iparos termelne, ha árulhatna A kereskedő árulna, ha vásárolnának. A forgalom szívverése mint az elvérzőnél, mind lassabb és lassúbb. A terhek szája nő, gyomra épen feneketlen, s a rosz politika asztalunkról egy tál ételt nyel el. Javításra, az életre mindenkinek kevesebb jut, csak a divat pénzpusztító csillogása, a hosszú farsang szapora vigadó kedve nő, így nő alkonyatkor árnyékunk is. A sajtónak kötelessége van. A divatütést, a pazar életet ne dicsőítse, ne is említse, sőt a hol feltűnő, helytelenítse, ahol túlzás, tegye nevetségessé. A bálok elszaporodása nagyobb baj, mint a vásárok sokasága, tehát szegüljön ellene azok túlságos számának, támadja meg azok fényűzéssel való rendezését, követelje a házias megjelenés feltételének kitűzését, emelje ki a nemes egyszerűséget, a házias takarékosságot. Hisz ma szégyen, ha valakiről azt írják, hogy egyszerűen, avagy takarékossággal volt öltözve. Le kell rombolni a pazarlás hiú dicsőségét és a takarékosság feltolt szégyenlősét. Röviden: társadalmunkra hatni kell, hogy anyagi körülményeinkhez szabja kiadásait és életrendjét. A sajtónak nem egyedül politikai, hanem társadalmi hivatása is van. Épen úgy szükség követelnie a társadalom költségvetésének egyensúlyát, mint az államit megkívánja, mert az állam csak a keret, melyben a társadalom az élőkép, mert a társadalom gyöngesége tartamáig, nem lesz a nemzet elég erős állama hanyatlását meggátolni és annak önálló szabad életet biztosítani Ivánították és a kerület az. évi január hó 23- án a fővárosban tartandó országos függetlenségi párt értekezletére Türy Imre, Leschinger Ferencz, Gernndl Mihály, Straczkó Arnold, Köp József, Schlosser Mátyás, Gutay Pál, Vörösvári Bernát, Földesy Lajos, ifjú Schüffer Ferencz, Pálffy Pál és Lackner József választópolgárokat küldötte ki. — S.-A -Ujhelyről írják jan. 9-éről : Ma tartatott itt a függetlenségi párt szervezkedő gyűlése. A Diána-kert termében úgy az értelmiség, mint a választópolgárság a imegesen jelent meg. Blitzmann ideiglenes alelnök megnyitó szavai után Eötvös Károly egy órai beszédben fejtegette a függetlenségi párt elveit és a kormány politikájának romboló következményeit. Beszédét folytonosan nagy tetszés kisérte. Ezután Fejes István ref. lelkész fejtegette a függetlenségi párt alakulásának szükségét a sátoraljaújhelyi kerületben. Hlavathy ideigl. elnök terjesztette elő ezután az új végleges bizottság névsorát. Elnökké Boronkay Károly, alelnökké Blitzmann Ferencz választottak. Az országos értekezletre az elnök és alelnök küldetik ki. A polgári háziságról szóló és legközelebb a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslat szabályozni fogja a keresztények és nemkeresztények közti és a nazarénusoknak egymásközti polgári esketését, valamint a polgári anyakönyv vezetését. E törvényjavaslat értelmében nem szükségbeli polgári házasság fog életbe léptettetni, t. i. a házasulandók nem lesznek kénytelenek magukat az esketést megelőzőleg felekezet nélküliekké declarálni. Második évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: A ■ királyutca 16.’sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények De ' J ' czimzendök. Egész évre Félévre AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ... 13 írt. Ili Negyedévre . . . ... « frt. kl Egy hóra helyben Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. » frt. 1 frt. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 9. szám. Kolozsvár, csütörtök, január 13. 1881. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. TARCZA: „Lea grófné“ színmű 5 felv. irta Lindau Pál. A kolozsvári nemz. színházban először adatik: Szacsvayné Boér Emma jutalmául csütörtökön, 1881. január hó 13-án. A lgujabb német szinmű-irodalom legfigyelemre méltóbb termékeinek egyike kétségkívül a Lindau Pál „Lea gró íné“-ja. A vonzerőt, melyet mindenhol gyakorol, ahol csak bejárta eddig a színpadot, nem csupán azon érdekes társadalmi kérdésnek köszönheti melyet tárgyal, de kiérdemli már az által a németeknél ritka sajátság által is, hogy eltér ezek diablonszerűségétől, úgy az egésznek mintaz egyes alakoknak kompozitiójában. A társadalmi színmű terén, ma a francziák szolgálnak mintául minden más nemzetnek. Ezek hatása észlelhető a németeknél épen úgy mint nálunk magyaroknál. Csakhogy amazok a raoderű társadalmi élet központján darabaikat, ezer változatosságokban, szikrázó szellemmel írják, többnyire csak egy-egy képet állítva a néző elé ama nagy calaidoskopból, vagy megelégszettek, ha a nézők figyelmét néhány órán át le tudják bilincselni valamely napirenden levő társadal-mi kérdés szellemdús fejtegetésével. Nem ragaszkodnak ők szabályokhoz, azzal sem igen törődnek, hogy a malt meg ne sértsék, nekik vezérelvük, hogy tessenek. És e részben czéljukat el is érik, mert színműveik éppen úgy, mint más egyéb divatczikkeik meghódították az egész művelt világot. Csoda e tehát, ha sikerük által elcsábítva, utánzóik akadnak, ezek közt pedig első helyen mindjárt szomszédaik a németek. Valóban, a francziák hatása a német színműírókra kétségbevonhatatlan. Alig van a társadalmi szinmű terén olyan újabb produktumuk, melyen ezt ne észlelhetnék, vagy ha a maga német eredetiségében jelenik meg, úgy bizonnyal a német unalmas volta lesz a baja. Naponta láthatjuk őket színpadunkon, de egy-két rövid találkozás után rendesen örökre elbúcsúztunk. Rendesen lui doctrinerek és unalmassá válnak; a szellemességet száraz okoskodások, a leleményes szövevényt legtöbb esetben színpadi képtelenségé pótolják. • Hogy mindezek daczára mégis lefordíttatnak a magyar színpad számára, az csak a mi szegénységünket bizonyítja. Dicséretes kivételt tehetünk azonban legújabban Lindau Pál „Lea grófné“-jával szemben. Francziamintára van ez is alkotva, de eredetisége ez írónak épen abban áll, hogy nélkülözve amazok finomságát, a Lindau Pált különben is jellemző nyers, de őszinte, igaz hang vonul végig a darabon, mely a maga meggyőző erejével teljesen kárpótol a parkettekről nélkülözhetlen simaságokért. Az író, ki éveket töltött Párizsban, ott élve a franczia színműírók legjelesbjei közt, sokat tanult tőlük, de nem utánozza őket szolgailag, hanem saját nyomdokain halad. „Lea grófné“-ban egy napirenden levő kérdést fejteget : a vallás egyenjogúságát és ezzel kapcsolatban küzd azon előítélet ellen, mely az apák bűneit, még a gyermekekben is megboszulja. Nem foglal állást sem egy, sem a másik fél mellett, hanem kezükbe adja a fegyvert, s hagyja őket küzdeni. — „Lea grófné“ egy frankfurti zsidó uzsorás Bründel Mózes leánya. Bründel Mózes magához vátotta Fregge Lothár grófnak minden fizetetlen váltóját és egyéb adósságait, azon remény fejében, hogy a most teljesen eladósodott gróf azokat ki fogja fizetni atyja halála után a Pyrkbuschi uradalom jövedelméből, mely uradalom Fregge Lothar gróf nagyapja által hitbizománynyá alakíttatott oly feltétellel, hogy annak jövedelme mindig a család legidősebb férfi tagját illesse. Brandel Mózes nem is számított rosszul, mert Lothar gróf atyja csakugyan meghal s Pyrkbusch jövedelme a grófra száll, de a miről Brändel megfeledkezett, az a maga halandósága volt. Ő meghalt, anélkül hogy az adósságot behajthatta volna. Halála előtt azonban egy barátját bizta meg az adósság behajtásával s a leánya fölötti gyámkodással. Ez épen olyan vérszopó, mint elődje. Folytonos sürgetéssel rövid idő alatt az adósság megkétszereződik. Ekkor történik, hogy Lea nagykorúságát eléri, a gyám beszámol neki s mosolyogva beszéli el, hogyan sikerült neki az adóságot megkétszerezni. A leány, — egy műveit, nemes lélek, ki eddig a növeldében élve, a leg- I jobb nevelésben részesült, —elborzad agyám I szavain, s azonnal értesíti Lothar grófot, hogy vele értekezni óhajtana ez ügyben A gróf eljön. A váltók e napon, megfoghatlan módon szikrát fognak s mind elégnek. Az első látogatóst a második követi, ezt a harmadik, ezt a becsülés, a hála, a szeretet . . . s Lea, Fregge Lothar gróf neje lesz. E boldogságot azonban megzavarja a halál. Lothar gróf meghal Nizzában, maga után hagyva a fiaml özvegyet és szép hajadon leányát Paulát. Ez atyja második házassága alatt nem volt otthon, hanem a velőben, Scótiában, s már onnan gyűlölte Leát, a zsidóleányt, ki mindig gazdagabban volt öltözve, mint ők, mindég büszkébb mint ők. Lothár gróf halála után a hitbizományi levél értelmében Pyrkbusch jövedelme az özvegyet illeti. Ezt ő élvezhetné is zavartalanul, ha Fregge Erik gróf, Lothár öccse, és Leesen báróné, nővére, ebben meg nem akadályoznák. A mikor Lothár gróf nejével a mézes heteket utazva töltő öccsét Eriket Pyrkbusch fölött teljhatalommal ruházta föl. — Lothár meghalt s a felhatalmazás Erik kézi közt maradt. Ő is névre is gyűlöli Leát, ki a Fregge családba betolakodott. Pyrkbuscht nem adja át Leának, mert az alapító levél 8-dik pontja azt mondja, „hogy ha a Pyrkbusch jövedelmét élvező legidősb tag rangján alul nősül, s ezzel meggyalázza a családot, a jövedelemtől esik.“ — Egy boka is van, hogy át ne adja, t. i., hogy ő is, nővére is rongált , vagyoni viszonyok közt élnek. — Lea grófné , nem is törődik Pyrkbuschal, az ő vágya az, hogy békességben, szüreteiben élhessen a Fregge családdal, hogy Paula visszajöjjön atyja házához. Őt a rangkórság nem bántja. Lothárban sem a grófot szerette, hanem a szerencsétlen, az üldözött embert, mert különben, mint ő maga mondja , „egy fiatal leányka kevés kárpótlást talált volna a grófi czimben mindazért amit feláldozott“. — Lea mellett azonban báró Deckers ügyvéd áll, egy tetőtől talpig becsületes ember, ki megveti az előítéleteket, a fajgyűlöletet, többre becsüli az erkölcsi nemes levelet a pergamentre írottnál Ez a dr. Deckers Nizzában ismerkedett meg Lothár gróffal, ki annyira megszerette őt, hogy végrendelkezésében ő rá bizza neje és leánya ügyeit. Deckers tehát pert indit a Fregge család ellen Pyrkbuschért. A Fregge-ék nem tágítanak, a tárgyalás megtaratik, s Deckers egy hatalmas védbeszéd után megnyeri a port, a Fregge család pedig elmarasztalta. A grófi család ekkor a rágalomhoz folyamodik, s azt iparkodnak kisütni, hogy Deckers szereti Leát s ezt viszont, s az ügyvéd szereplése érdekből történt. Deckers azonban a Scotiaból hazajött Paula grófnőt szereti meg, kit ismét visszavezet az atyai házhoz, hol Leától, mint mostohát". Paula kezét megkéri. Erik gróf praktikus ember, idejekorán kibékül Leával s osztozik Pyrkbusch jövedelmen. Nővére azonban megmaradt továbbra is „sálon kígyódnak, ki mindenkit gyanúsít s kinek köréból Lea elvonja Paulát: „nehogy neki is olyan felfogása legyen az erényről, mint önnek!“ íme ez röviden a száraz mese. Hogy mily tág tere nyílik az írónak a castharczban tehetségét ragyogtatni, elképzelhetjük. Az egyes szerepek igy vannak kiosztva : Fregge Erik gróf — — Szombathelyi. Br. dr. Deckers, ügyvéd Szacsvay. — A függetlenségi párt szervezkedése. A főváros III. kerületének függetlenségi párti polgárai Ó Budán szervezkedési gyűlést tartottak, 7 - 800 választópolgár vett részt ; az óbudaiakon kívül ott volt dr. Mednyánszky Árpád és Novák Gusztáv országgyűlési képviselő. A gyűlés megnyitása után előbb Mednyánszky, utóbb Novák tartott tetszéssel fogadott beszédet A jelenlevők az óbudai függetlenségi pártot minden vita nélkül és egyhangúlag megalakítottnak nyiló Görögország hadat szent Törökországnak : ezt a meglepő értesítést veszi a Debreczen Konstantinápolyból. A nevezett lap tudósítása így szól: „Konstantinápoly, jan. 7. A tegnapi napon, a legjobban értesült forrásból az közöltetett velem, hogy az itteni nagykövetek a szultánhoz lettek híva, hol is a görögök részéről jött hadizenet a nagykövetekkel tudatva lett. Ezen alkalommal közösen elhatároztatott, hogy a hadizenet titokban tartatik Az is tény, hogy ezelőtt két nappal az angol, orosz és török kormány közt egy titkos szerződés lett aláírva, melyben az angol és orosz hatalmak kötelezik magukat az egész görög-török hadjárat alatt semleges maradni.“ ORSZÁGGYŰLÉS. A magyar képviselőház hétfőn kezdte meg üléseit a karácsonyi ünnepi szünidő után , az ülés lefolyásáról, melynek főtárgya a csődtörvény volt, ám a követketkező vázlatos tudósítás: Elnök Péchy Tamás d. e. 10 órakor az ülést megnyitván, bemutatja a szünidő alatt beérkezett kérvényeket. Bejelenti továbbá Kossuth Mihály zempléni képviselő halálát, mi fölött a ház jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét. Végül beterjeszti a budapesti törvényszék átiratát Verbovay Gyula elitéltetése tárgyában, mely ügy a mentelmi bizottsághoz utasíttatik. Tisza Kálmán miniszterelnök határozati javaslatot nyújt be egy, Horvátországgal elintézendő kérdésben választandó regnikoláris bizottságra vonatkozólag. Pauler Tivadar igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújt ki a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt Belgiummal kötött szerződésről. Az igazságügyi bizottsághoz utasíttatik. Péchy Jenő előadó bemutatja a közigazgatási pénzügyi bizottságok jelentését, a közbiztonsági szolgálat szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában, mely annak idején az osztások mellőzésével fog napirendre tüzelni. Következik a napirend: a csődtörvényjavaslat tárgyalása. (Előadó: Apáthy István ) Enger Alajos elfogadja a törvényjavaslatot, de a kényszeregyezséget a nem kereskedő osztályokra is kiterjeszteni kívánja. Veszter Imre a jelzálogos hitelezők érdekét nem látja kellőleg megóva a törvényjavaslatban , továbbá nem járul hozzá a kényszeregyezség behozatalához. Különben a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Mandel Pál polemizál Unger és Veszter megjegyzései ellen és elfogadja a törvényjavaslatot. Ezzel az általános vita befejeztetvén, még Pauler Tivadar miniszter és Apáthy István előadó emeltek szót, mire a törvényjavaslat szavazás nélkül elfogadtatott a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás folyamán az 1., 5. és 49 .§. Unger Alajos, illetőleg Mendel Pál indítványára a 87. §. tárgyalásáig függőben hagyattak. A törvényjavaslat többi szakaszi a 60-ig néhány sajtóhiba kiigazításával és az előadó által ajánlott stiláris módosítással elfogadtatván, a törvényjavaslat tárgyalásának folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztatott. Ezután Orbán Balázs terjesztett elő interpellációt, a népszámlálási lapokban az anyanyelvre vonatkozó kérdés által okozott helytelen fölvételek tárgyában. Az interpelláció kiadatik a belügyi és kereskedelmi minisztereknek. Ezzel az ülés d. u. háromnegyed 2 órakor véget ért. Az új fogyasztási adók. (Eredeti tudósítás.) A fővárosi fűszerkereskedők, czukorka és pótkávé gyárosok, továbbá vendéglősök és kávésok képviselői f. hó 9-én és 10-én értekezletet tartván, elhatározták, hogy az újabb szerkezetű csukorkávé és sör fogyasztási adó-törvényjavaslat tárgyában, úgy a főváros kerületei által megválasztott, mint a fővárosi köztörvényhatóság, bizottságba beválasztott országgyűlési képviselőket küldöttségileg megkérik az iránt, hogy a nevezett törvényjavaslatnak törvénye való emelését minden rendelkezésükre álló alkotmányos eszköz igénybevételével meggátolják. Az ügy fontosságánál fogva alantabban közöljük azon memorandumot, melyet a megválasztott küldöttség személyesen fog átnyújtani. A memorandum szó szerint így szól: „Tekintetes képviselő úr ! A fővárosi iparosok körében 1881. jan. 9- n és 10-én a fővárosi fűszerkereskedők, czukorka- és pótkávé gyárosok, kávéház- és vendé-fótulajdonosok képviselői, valamint egyéb érdekeltek által is, a pénzügyminiszteráltal a czukor, kávé és sör megadóztassa tárgyában beadott újabb azrkezetű törvényjavaslatot behatóan tárgyalás alá vévén, az értekezlet a következő megállapodása jutott. A czukor, kávé és sörfogyaszási adótörvényjavaslat új szerkezetében is oszágos, fővárosi és magánérdekek szempontjából káros e törvényjavaslat az országgyűlési pénzügyi bizottságban pótolt módosítása után is, mert az adó kezelése és beszedése sokkal ifibb károkat ok az adóképességűek csökkentése által, mint amenynyi haszon abból várható. Fővárosi szemputokból káros azért, mert a jelenlegi fővárosi fűszer gyarmat áru kerekedés, a cukorka gyáripar és a sörgyártás a központit képezi az egész ország elmű iparának és az iparágak, valamint a kereskedelem Ausztria bármely városával képesek versenyezni. Ezen törvényjavaslat jogerőre emelkedése azonban a kereskedelem és iparokat másfelé tereli, különösen azon irányba, hol hasonló adó életbe léptetve nincsen sőt hazánk azon városaiban is, hol ezen adónem fennáll, a kétszeri megadóztatás, vagy ennek már egyszeri teljesítésének hosszas beigazolása oly sok zaklatással van összekapcsolva, hogy ez eljárás ma szinte oly helyekre terheli a kereskedelmet és sport, hol ezen adónem bevezetve nincsen. Ennek következése pedig az hogy a fővárosi kereskedelem megszűnik az ország központja lenni és ezáltal számtalan adóalap tetemesen csökken, vagy egészen elenyészik. Magánérdekek szempontjából azért káros a javaslat, mert mint említettük számtalan üzletember tönkrejutását idézi elő, az élet megdrágul, az üzleti lendület megbénul, az ingatlan tetemesen veszt értékéből ; a tőke is oda telepíttetik, hol az ipar és kereskedelem életképességben és virágzásban van. Mindezen felsorolt érvek és indokok folytán a cukor kávé és sörfogyasztási adó rendkívül veszélyezteti az ország és főleg a város iparikereskedelmi, köz- és magánérdekeit. És mivel mindezen felsorolt hátrányok a törvénynek módosított szerkezete által egyátalán nem csökkennek, felkéretnek a t. országos képviselő urak, különösen a fővárosi érdekek leghivatottabb képviselői, hogy hathatós befolyásukat és szavazatukat a végből érvényesíteni méltóztassanak, hogy az említett beláthatlanul káros kihatású adójavaslat törvényerőre ne emelkedhessél Kell Budapesten 1881. január 11-én, az értekezlet megbízásából: Roszberger Nándor, értekezleti elnök. Ezen memorandum a következő képviselőknek fog holnap és holnapután küldöttségileg átadatni: Pauler Tivadar, Kerbler Ferencz, Ivánka Imre, Királyi Pál, Wahrmann Mór, báró Podmaniczky Frigyes, Hoffmann Pál, Szilágyi Dezső és Thaly Kálmán a főváros által választott országgyűlési képviselőknek, Apáthy István, Emmer Kornél, Eötvös Károly, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gombár Tivadar, Hegedűs Sándor, Helfi Ignácz, Jókai Mór, Kármán Lajos, Korizmics László, Krajcsik Ferencz, dr. Lipthay Béla, Mandel Pál, Ráth Károly, Tanárky Gedeon, Teleszky István, Wodiáner Béla és Zsigmondy Vilmos orsz. képviselőknek, mint a főváros törvényha-