Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-04-20 / 89. szám
ifl partik évfolyam^ SZERKESZTŐI IRODA : , 62 hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 1Z „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: ffiHftre postán, vagy helyben házhoz hordva: ’ 12 frt. Negyedévre.....................3 frt. . ^ évre • • ‘ ' ’ 6 frt. Egy hóra helyben . . 1 frt. yflévre • ‘ jel „ám ár» helyben 4 kr. vidéken 5 kr. moMTák“ mindennap, » vasár- és ünnepnapok kivételével, felülik sí '^éairatok nem adatnak vissza. Be l-kir»'futda SO. szám. Kolozsvár, szereda, április 20, 1881. KIADÓ HITATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Kolozsvár, ápril 26-án. íí£Y port ^ert ^ aZ aZ ^ nlft^ a rvar aranyjáradék beváltásáról szól. A kor- párti lapok „hozsánnába nem a hús- 7 k szólott, hanem a törvényjavaslatnak. V elvek egész megváltást látnak benne, s ■deévik büszkén mutat rá azon elismerő vatkozatokra, mleyeket Bécs város sajtója bocsátott világgá. .......... Miért ne dicsérnék meg mi is? Nekünk ,, érdekünkben roszabbnak tüntetni fel a kormányt, mint amilyen valóban. Mi tartózkodás nélkül kimondhatjuk, hogy e javaslat tiszta és világos művelet, hogy több mint 2 millió évi nyereségnek felel meg, hogy Szatii Gyula pénzügyminiszter elég ügyes voltpénzpiaci kedvező hangulatát a maga idein kihasználni; hogy nincsen e javaslatban iul abból a szemfényvesztő játékból, mel„t finánczműveleteinknél Lónyay meghonosít és Kerkápolyi folytatott. Egy becsülete tény ez az ország érdekében. Mondjuk, nekünk semmi érdekünk sincs, elhallgatni az elismerés szavait ott, hol arra a kormány érdemessé tette magát. Nekünk nem ezzel a kormánynyal van bajunk. Nekünk a kormány nem rosszabb és nem jobb abilinél, s egészen közönyösök vagyunk személyi tekintetben, ha bukik vagy ha marad. Ütni egyes átvonuló felhővel van nekünk tollunk, hanem az időjárással. Nem a jövő és menő személyekkel bíbelődünk mi, s nem is a parlament ephemér életű napi politikájával, hanem rendszerrel és öröktörvényűelükkel. Toldozgathatják-foldozgathatják ez orrá? széttépett intézményeit; csinálhatnak itt 2 millió kárt, — megrójjuk érte, — ott 2 millió hasznot, — megdicsérjük érte , — ha mi minket érdekel, a miért mi küztink, amire mi aspirálunk, az, egy önczélú Magyarország, mely érdekeinek és geniusának elrefelelőleg intézhesse minden ügyeit. Aki ezt nem akarja , az szembe jön velénk; az egyik merevebben, függőleges irinyban, a másik hajlékonyabban , ferde fajban, de mindenesetre szemben áll, s elítélünk, míg bírjuk a tollat s hatalmunk-I, 11 van a szó. Mi nem akarunk provinczia lenni. Mi ^vunk azon a financzialis hulladékon iún tovább, mely egy egy conversio alakés olykor-olykor morzsaként nekünk is ^ jut. Nekünk mint nemzetnek hely kell nemzetek asztalánál , mint ország, részt II, 10 a történelemből, pillanatnyi javulásért, nem piezuferiesett Magyarország; megkaphatná azt S az anyagi Jóllét Hit megLyobb volt Worafka idejében, k 1 A m országunknak függetlenün önöksége, mely nélkül nincsen az erkölcsi életnek valódi emeltyűje. A haladásnak és önfen tartásnak egyetlen kizárólagos tényezője a függetlenség. Aki élni akar, az le nem mondhat erről, mert életének feltételéről mondott le , s akitől elvették, annak első kötelessége, visszaszerezni azt. Az új fogyasztási adókkal új terheket raktak vállainkra ; a conversióval egy jó lépést tettek országos hitelünk konszolidátiója felé. Mindez érdekel egyénileg, s napi irodalmunk följegyzi a tényeket. Az egyén napról napra él, s igy természetes, ha elszomorodik a kormány egy helytelen ténye, s örül egy jóravaló ténye miatt. De a nemz generatioról generatióra él; nem perczenként lép egyet egyet mint az óramutató, hanem minden lépése évtizedre szól. A nemzeti életet nem zavarja meg egy átfutó hiba, s nem virágoztatja föl egyetlen hajnal harmat esőre. Azt a nagy depravatiót, mely elijesztőleg nyilvánul minden réteg minden életjelenségében, csak oly változás gyógyíthatja meg, mely behatni képes a legmélyebb hajtású gyökérszálakig, össze tud forrni minden kis ággal, hol a nedvkeringés csak létezhetik. Át kell hatni e változásnak a csont minden atomját, a vér minden tömecsét, a velő minden idegszálát. Gyarmati helyzetéből kell kiragadni Magyarországot. Ez az, mit várunk, nem a kormánytól, mely nagyobb szabású conceptiókra képtelen, hanem a nemzettől, melyről még mindig föltesszük, hogy van szíve, mely megmozdul a traditiókra, és van bátorsága élni a jövőben. A tanúságokat elszalasztani nem szabad. Ha elégtelenek vagyunk, nem bízni önmagunkban, hát bízzunk meg az eseményekben. A szomszéd új királyság, önálló hadsergével, független államiságával, jó példa nekünk. Tanuljunk élni e lenézett néptől. Kereskedelmi szerződéseket köt, s érdekei ne. Vannak védelmezve; anyanyelvén vezetik fiait a gyakorló téren, s nem idegen miniszter parancsol hadsergének s még sem falja fel a szomszéd; külön vámterülete van, s a repressaliáknak még sincs semmi nyoma; nem görbült meg háta a török államadósságok átvállalásának terhétől, mégsem inditnak irtó háborút ellene. — Vonjunk tanúságot ez eseményekből ! Erdővidéken, mint a Sz. K. írja, sem Bartha Jankót, sem Kovács Gábort nem akarják megválasztani. E választó kerület erős ellenzéki elveket vall s ott az ellenzék győzelme teljesen biztos. A nagyváradi szabadelvű párt elnökéhez Tisza miniszterelnök a következő levelet intézte: Tisztelt elnök úr ! „A Nagyvárad város szabadelvű pártjának nevében hozzám intézett, rám nézve oly megtisztelő felszólítást f. hó 4-én vettem. Az érzelmek, melyeket a mindég annyira szeretett szülővárosomból vett ezen felhívás újonnan felelevenített, parancsolólag hatnak rám és arra intenek, hogy nem kérdezve mik lehetnek a választás esélyei, a képviselőijelöltetést köszönettel fogadjam, előre is biztosítva a tisztelt felszólalókat arról, hogy bármi legyen is a végeredmény , már maga az, hogy Nagyvárad város polgárainak egy része engem kívánt képviselőül kijelölni, újra szorosabban fűzte azt a kapcsot, mely engemet kedves szülővárosomhoz mindenka csatolt. Ennek kijelentése után, szíves polgári üdvözlettel és tisztelettel vagyok. elnök úrnak kész szolgája Tisza Kálmán. Gyulafehérvár jelenlegi képviselőjelöltje e következő sorokat intézte az Ellenőr szerkesztőjéhez: „Tisztelt szerkesztő úr! Reám vonatkozó közleményét illetőleg szíveskedjék tudomásul venni, hogy én választókerületemben voltam ugyan, de semminemű beszámolót vagy politikai nyílt levelet választóimhoz nem intéztem. Érinkezésem Gyulafehérvár polgáraival, kiknek majdnem osztatlan bizalmával dicsekedhetem, tisztán magánjellegű volt. Az is téves hír, mintha én az ellenzéki körből kiléptem volna. Ez a tényállás, melynek közlését kéri tisztelettel Budapest, april 18. 1881 Lukács Béla. Budapesten a belvárosi függő párt iparos választói Mezey Péter elnöklete alatt gyűlést tartottak, melyen elnök jelezve a függetlenségi párt elveit, felhívta az iparosokat a tömörülésre. Nemes Zoltán jegyző bejelente, hogy a belvárosi függetlenségi pártba eddig 583 tag íratta be magát. A kormánypárt a fővárosban megmozgat minden követ, hogy a függetlenségi áramlatnak ellentálljon. A kerületek azonban a régi kormánypárti képviselőkre ráuntak, s szépen megköszönve a jóakaratot, a faképnél hagyják őket. Így járt ő Budán Ivánka Imre, s a VI. kerületben Podmaniczky Fr. báró. A II. kerületben pedig Trefor szerénykedik ismeretes szegénységével. Azt felelte ugyanisa jelöltségre felkéstt bizottságnak, hogy mivel a II. kerületben még két szabadelvű párti jelölt van (Országh, Darányi), ő csak úgy fogadja el a jelöltséget, ha a másik két jelölt egyike visszalép, máskülönben az ellenzék könynyen elhódíthatja a kerületet. Tulajdonképen így is szólhatott volna Trefortból a szerénység . Mivel a kerületben már két szabadelvű párti jelölt van, én a párt érdekében e kerületben jelöltséget nem fogadok el semmi szín alatt, mert az ellenzék stb. Hanem a kormánypárti jelölt-kollegák nagyon udvariasak egymás iránt. A debreczeni függetlenségi párt mindhárom választókerületében ápr. 18-án délután az eddigi országgyűlési képviselők Simonyi Ernő, Helfy Ignácz és Mudrony Soma kiáltattak ki a jövőre is képviselőjelölteküt, e párt nagy számú választópolgárságának jelenlétében. A képviselők iránt a ragaszkodás ma sokkal nagyobb, mint volt valaha, s egyáltalában nincs kétség abban, hogy pártunk és városunk derék képviselői Debreczenben nemsokára újólag megválasztatnak. A lelkesedés rendkívül nagy. A szabadelvű párt ugyan a szokott pressziót újólag gyakorlatba veeni a választásoknál, azonban a függetlenségi elvek híveinek túlnyomó száma ellenében a kormánypárti erőlködés nem fog érni semmit. Körösi Sándornak, a kormánypárt I. kerületi képviselőjelöltjének programbeszéde nagy felsülés volt: az ünnep daczára az egész városból kétszáz választót sem tudtak összehozni a beszéd meghallgatására, mely különben is hatástalan volt. Dicsőítette a jelen kormányt, Tisza Kálmánt a legnagyobb hazafinak tartja, ki képes volt a 67 millió deficitet 17 millióra apasztani. Megválasztása esetén nem ígéri ugyan az adó leszállítását, de ígéri Debreczennek a kir. tábla kieszközlését. A haza önállóságát csak képzeletben, de tényleg kivívni nem lehet, ezért csatlakozik a szabadelvű párthoz, ámbár kinyilvánítja, hogy mameluk nem lesz. A részvétlenség a szabadelvű pártnál nagy lehangoltságot okozott. Körösi bukása több, mint bizonyos. A másik két kerületben a szabadelvű párt még nem tudott jelöltet kapni, mivel annyi vereség után senki sem meri magát egy utóbbinak alávetni, azonban a lépre majd fog menni veréb, akadni fog a másik két kerületnek is jelölt, de bizton hisszük, minden sikerre való kilátás nélkül. Az eglédi függetlenségi párt e hó 17- én tartotta tisztújító közgyűlését, a párt tagjai közül több mint 500 választópolgár jelent meg. Az értelmiség igen szép számmal jelent meg. Farkas Sándor volt pártelnök úgy a saját, mint a bizottság nevében lemondván, a pártgyűlést felhívta az új választásra. A választók erre egyhangú, ösztönszerű lelkesedéssel pártunk tántoríthatatlan hivét Szalay Lajost kiáltották ki közfelkiáltással elnöknek, ki is a párt legnagyobb örömére az elnökséget elfogadta. Alelnökül Mészáros Lajos iparos, jegyzőkül Szabó Gábor és Deli Béla, pénztárnokul Dobos Mihály, s bizottsági tagokul 60 polgár választatott. A népes gyűlés egyhangúlag és nagy lelkesedéssel ismét Verhovay Gyulát kiáltotta ki képviselőjelöltnek. A fehérmegyei alapi kerületben a f. hó 10-ei gyűlésen Salamon Ádám földbirtokost léptették fel képviselőjelöltül mérsékelt ellenzéki programmal. Veszprémben a függetlenségi párt szervezkedik, május elsején alakuló gyűlést tart, melyen újra Eötvös Károlyt kiáltja ki jelöltjének. Pápán a függetlenségi párt Schulher Géza budapesti ügyvédet lépteti fel Ráth Károly ellenében, míg a kormánypártról Láng Lajos és Neumann Sándort emlegetik. A szt.-endrei választókerületben a mérsékelt ellenzéki párt folyó hó 18-án Czaupper István ügyvéd elnöklete alatt értekezletet tartott. Ez alkalommal Spanyevics Márk pomázi r. k. esperes, Maximovics István szolgabiró, Martini Dezső sziget-monostori jegyző s több előkelő birtokos felszólalása folytán az elnök határozatilag kijelentette, hogy tekintettel, miszerint Szt.Endre város tanácsának néhány tisztviselője által ajánlott Nemeshegyi József budapesti háziúr kisebbségben maradt, a párt jelöltje kizárólagosan Pázmándy Gábor szt.-endrei ügyvéd. Letenyéről a következőket írják a „Független Hírlapinak : Az „Ellenőr“ 1. évi ápril hó i1diki 182 számú esti lapjában a választások rovatában F. K. aláírással egy értesítés közöltetik, melyben sok olyan van, ami igaz, de sokkal több az, ami nem igaz, például az igaz, hogy az eső esett és hogy az utak rossz állapotban vannak , hanem, hogy olyan igen sok választó lett volna jelen a f. hó 7-én tartott értekezleten, mint F. K. Írja: Midőn végre megszakítja hallgatását s fejét kezébe hajtja, az állványhoz támaszkodva beszélni kezd, hangja úgy el van változva, hogy alig tudok reá ismerni. — Mari, búcsúzni jöttem, adj kezet s engedd, hogy távozzam. — De vissza térsz még? ugye ez nem lesz utolsó találkozásunk? — kérdem. — Miért ne volna az? — rapnda tompa hangon , de arcza, az a becsületes arcz, melyet én annyiszor láttam a megelégedés és boldogság kifejezéseivel, most el van sötétülve. — Miért ne? ismétlő keserűen. Hát olyan kellemesek ezek a mi találkozásaink, hogy megérdemlik, hogy szaporítsuk ? Férfiasság-e tőlem ide jönni, hogy keserű életed az én szegénységem és kétségbeesésem szemlélésével még keserűbbé tegyem ? — Az is az én szegénységem és fájdalmam ; válaszoló a leány , és én nem birom el egyedül . Péter, osszuk meg szenvedéseinket mint eddig, azt hiszem úgy könnyebben tűrjük. -- Meg kell keményíteni a szívem, hogy a megaláztatást el tudjam tűrni, s újabb küzdelmekre készüljek, folytatá még mindig azon a különös idegenszerű hangon. S ha veled vagyok, ellágyulok, gyenge vagyok mint egy asszony. Nem akarok ismét visszajönni. — Péter — mondom mosolyogva — mégpedig igazán mosolyogva, mert rettenetes komolyságával szembe nem tudtam volna szinteni . Péter, ha azt gondolnám, hogy igaz amit mondasz, akkor én küldenélek el. Ha hinném, hogy károdra vagyok, s az élet küzdelmeivel szemben az nem igaz, mert volt aki ügyesen megszámlálta az összes választókat, kik az értekezleten részt vettek s igy határozottan lehet, hogy nem volt több, mint összesen 61, ezek is többnyire azért jelentek meg, hogy a járási szolgabiró úr esetleg épen ezen napon tartotta a méntó vizsgálást. De az sem áll, hogy az értekezlet a „szabadelvű“ párt czége alatt hivatott egybe, mert a meghívóban párt megnevezve nem volt. Különben bizonyára még 61 választót is bajos lett volna számlálni az értekezleten. Az is igaz, hogy dr. Apáthy István úr kijelölte az értekezlet, hanem a viharos éljenzések, ezek már csak a közlő izgékony agyának szüleményei. Az is igaz, hogy néhányan megköszönték az ingyen ebédet, de mellette az is igaz, hogy amidőn az étel és ital elfogyott, a balpártot éltették. Azt a fényes diadalt pedig majd meglátjuk. TÁRC2A. k szegény család története, (Angolból.) Szöveg után: &«« ftmféné. I. a m08t mentek el az iskoláért; é veket vitte, Pista egy ki- eleálul. n szokásom szerint a boltém visszafZ6i ,Utatok e8®87« addig, mig a Milyen°r A’Dak 8 mo80lj°g''a intenek aN-'elül m:;drk igények ! — Szemeim lJ Kaçan 2? “k könnyekkel. Estve bár^ketti kalapjokitnh«íkis,kabátjok foldozga' !‚7' ‘"gecskéisk,, , bármily gondosan kefél- ÎS A „0lî kimos»«,, hogy i mégis „a moshatja‚ a^rt az ón ' *‚■!*. ó ,d8yon’ de »agyon szegényekéi? igények 1 f6“ nem 8e8ithetek- Akik CVoDddaî L : ttudják’hogy a jeghogy í másnak látszani, és ér- WaDk halála ót Mrmennyire igyekszem, és H m bir®eanyiJ'JB1?ek hát hosszu e87' U iszunk, « ** igyekeztem, azért mégis ° 82e61yeko m‘k vagyunk — nagyon-A kis fiuk most érkeztek az utcza szegletéhez , utolsó mosolyokkal néznek vissza, egy pillanat múlva eltűnnek szemeim elől. Bemegyek az ajtóból, megtorlom szemeimet, s a polczokon levő könyveket porolom ; s azon veszem magamat észre, hogy munkám mellett dánozok; mert elvégre is a szegénység nem betegség és nem halál, s nekem még könynyebben jön s természetesebben esik a danolás, mint a sírás. A kirakat üvegtábláit nagy vigyázattal törölgetem, nehogy a hasadt üvegek feladják a szolgálatot, mert bizony, bizony nem telik, hogy újakat tétessünk. Aztán rakosgatok, a szinehagyott könyveket a háttérbe teszem, a mutatósabbakat s néhány diszkötetet elől teszek, néhány füzetnek, folyóiratnak s apróbb nyomtatványoknak helyét megváltoztatom, hogy a szembe levő kereskedő, ki könyveit és képeit mindegyre megújítja, azt képzelje, hogy mi is követjük példáját. S mig a látszatot igyekezem fenntartani, a régi szomorú gondolatok ismét erőt vesznek rajtam. De nehéz az élet ! Milyen küzdelembe kerül a mindennapi szükség kielégítése! S vajon meddig bírjuk ki? És főképpen a szegény öreg atyánk meddig bírja. Nem folytatom, ezt a gondolatot vissza kell fojtanom. Gondűzőül ismét dánozok egész addig, míg a porzó kefét és törlőt helyére teszem s a naplót előveszem. Ma csütörtök van, s az egész heti bevétel hat shilling és hat penny. Számítani kezdem, a bevételt összehasonlitom kiadásainkkal : ház- és bolt bér , a gáz — mert azt minden estre égetni kell e boltban akár jön vásárló akár nem ; szén, az adók, étel hat személyre, s ezekből három növésben levő, mindig éhes gyermeknek ; öltözék mindnyájunk számára; bolti portékákból is mindig kell készletet tartani ; tandíj az iskolába, s még egy nehány szegényünk is van, a kiket anyánk soha sem eresztett el üres kézzel, s reánk bízta, hogy ne feledkezzünk meg róluk, és ily temérdek kiadással szemben három napi bevételünk hat shilling és hat penny! Az alatt a néhány pillanat alatt, míg fejemet a naplóra hajtva azon gondolkoztam, hogy az előttünk álló küzdelmekkel szembe, hogy erősítsem magamat és hogy legyek készen mindenre, valaki lépett a boltba, akinek lépését ismertem. És mégsem emelem fel fejemet , nem, bár szívem hangosabban dobog, de a szerelem reám nézve mély fájdalommal van összekötve, mert soha sem járt a reménységgel karöltve. A munka által megdurvult kedves kezek gyöngéden emelik fel fejemet , s Péter mélyen néz a szemébe azzal az ő szeretetteljes, de oly kimondhatlan szomorú tekintetével; nem tudom nézését kiállani, elborul előttem minden, mert érzem — tudom, hogy búcsúzni jött hozzám. Egy fájdalmas kiáltás tör ki ajkamon, de torkom öszszorul, s beletelik két három percz, míg nevét ki tudom mondani ; halkan szólítom, csak azért, hogy e mindkettőnkre nézve oly kínos hallgatást megszakítsam , de először életében nem válaszol. És ekkor, mert már nem tudom sóvár tekintetét tovább kiállani, fejemet kiszabadítom a kezei közül, s arczomat eltakarom, igazán gyengitelek, akkor én kérnélek, hogy soha se jöjj többé vissza. Tehát gondold meg jól — s a legközelebbi jöveteled alkalmával, mondd meg őszintén, hogy mit gondoltál, s mire határoztad magad. — Mikor ismét jövök! — mondá, — de azon idegenszerü keserűség eltűnt hangjából, s a mint kezemet megfogja s homlokon csókol, szemeiből a régi meleg -szeretet sugárzik reám. — Mikor ismét jövök ! — mondá. Jól van Marim, tehát még egyszer eljövök. Azt gondoltam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Azt gondoltam célszerűbb lesz, ha legalább is száz mértföld választ el bennünket egymástól, de a te szavad mindig dönt, mert jobb és helyesebb, mint az enyém. Milyen jól esik ez a kis halasztás is ! — Mondd nem gyávaság-e ez tőlem? — De kedvesem, hogy fogom elbirni az igazi elválást, ami pedig oly közel van? — Péter, azt hiszed, hogy jobb lesz elmenned? — kérdezem, igyekezve hangomat az elérzékenyüléstől megóvni. — Ez az egyedüli reménységem, — válaszol a kezeimet a kezei keze véve s forrón megszorítva, mintha azzal is csak azt akarta volna tudtomra adni, hogy ha tehetné, de szívesen viselné gondomat. — Kedvesem, csak igy van kilátásom, hogy téged megnyerhetlek, csak igy kereshetek pénzt, csak igy reménylhetem, hogy egykor a saját tűzhelyemhez vigyelek, s mint kedves kis feleségemet minden bajtól, gondtól megőrizzelek. (Folyt, köv.) Pártélet. Kézdivásárhely jelenlegi kormánypárti képv. Nagy Gábor, mint értesülünk, jövőre nem szándékozik fellépni. Okot erre azon körülmény szolgáltatott, mely a nevezett képviselő úr és választói közt a múlt évben a vám visszatértése tárgyában felmerült. A választókerület majd minden polgára helyeslő megnyugvással veszi Nagy Gábor úr eme elhatározását, mert nagyon is megelégelték a jelenlegi kormány atyai gazdálkodását s jövőre úgy sem helyeznék bizalmukat oly emberbe, ki a kormánynak oly feltétlen és telivér mamelukjaként ismertette meg magát. A tordai függetlenségi párt gyűlése. A tordai függetlenségi párt gyűléséről röviden már a tegnapi számunkban megemlékeztünk, most a következő tudósítást vettük: Torda, 1881. ápril 19. A tordai függetlenségi párt ápril 18 án ezerre menő választópolgár jelenlétében tartotta meg képviselőjelölési gyűlését. Résztvettek azon nemcsak a választókerületbeli polgárok s vezető egyénei , de Orbán Balázs, mint a központi függetlenségi párt kiküldöttje, gr. Teleky Sándor, gr. Klebelberg Zdenkó, Betegh Ferencz és Sándor, Miksa Imre, Szentgyörgyi József, Zathureczky István és többen Aranyosszék s más választókerületekből is. Így számosan voltak úgynevezett kormánypártiak, kik bár nem voltak hivatalosak , meggyőződtek arról, miszerint polgáraink az ellennézetüekkel szemben toleránsok anynyira, hogy e tekintetben a legműveltebb nemzetek mellé sorakozhatnak, valamint a román intelligent közül ott volt dr. Batla János ügyvéd. Valóban e gyűlés mintaképe lehet a rend és a komoly magatartás tekintetéből bármely politikai összejövetelnek, és miben rejlik ennek az oka abban, hogy hiszszük azon elvnek diadalát, melyet zászlónkra írtunk, s az igaz szent meggyőződés béketűrő szokott lenni. A gyűlés elnöke Szabó Lajos jeles beszédben hangsúlyozta, hogy függetlenségi pártunk amióta megalakult, nem hogy fogyott volna, de számban és szellemben gyarapodott, megerősödött. De amilyen örvendetes jelenség ez, ép oly elszomorító, hogy ezen okozat nemcsak a nép felvilágosodásának és független gondolkozásának eredménye, de a bűnös kormányzás szülte anyagi nyomor; és míg Ausztriával szemben Magyarország gyatra alország marad, s míg a közös ügyes janusi kétarcú államiság fennáll , addig a nemzetet boldogító kormányzás csak kegyes óhajtás marad, és hogy elszegényedett nemzet önálló s szabad nem lehet. Ezért kell oly képviselőket küldeni az országgyűlésre, kik a jelen közjogi alapot leküzdeni, s Magyarország független államiságát törvényhozás útján kivivni szent kötelmüknek tartsák. Ezután Orbán Balázs lelkes óvatiók között beszélt, megköszönvén az iránta, illetve tántoríthatlan elve iránti ragaszkodását a polgároknak, s igyekezvén bizalmukat jövőre is kiérdemelni és megtartani az által, hogy minden önérdek nélkül a haza teljes függetlenségéért küzd, fáradozik — jutalmát egyedül polgártársai, testvérei elismerésében találván; és miután kerületét Sz.Kereszturt, mely személyes kerülete, el nem hagy