Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-04-20 / 89. szám

ifl partik évfolyam^ SZERKESZTŐI IRODA : , 62 hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 1Z „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: ffiHftre postán, vagy helyben házhoz hordva: ’ 12 frt. Negyedévre.....................3 frt. . ^ évre • • ‘ ' ’ 6 frt. Egy hóra helyben . . 1 frt. yflévre • ‘ jel „ám ár» helyben 4 kr. vidéken 5 kr. m­oMTák“ mindennap, » vasár- és ünnepnapok kivételével, felülik sí '^éairatok nem adatnak vissza. Be l-kir»'futd­a SO. szám. Kolozsvár, szereda, április 20, 1881. KIADÓ­ HIT­ATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti k­iadás. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Kolozsvár, ápril 26-án.­ ­íí£Y port ^ert ^ aZ aZ ^ nlft^ a rvar aranyjáradék beváltásáról szól. A kor- párti lapok „hozsánnába nem a hús- 7 k szólott, hanem a törvényjavaslatnak. V elvek egész megváltást látnak benne, s ■deévik büszkén mutat rá azon elismerő vatkozatokra, mleyeket Bécs város sajtója bocsátott világgá. .......... Miért ne dicsérnék meg mi is? Nekünk ,, érdekünkben roszabbnak tüntetni fel a kormányt, mint a­milyen valóban. Mi tartóz­kodás nélkül kimondhatjuk, hogy e javaslat tiszta és világos művelet, hogy több mint 2 millió évi nyereségnek felel meg, hogy Sza­­ti­i Gyula pénzügyminiszter elég ügyes volt­­pénzpiaci kedvező hangulatát a maga ide­in kihasználni; hogy nincsen e javaslatban iul abból a szemfényvesztő játékból, me­­­­l„t finánczműveleteinknél Lónyay meghono­sít és Kerkápolyi folytatott. Egy becsüle­te tény ez az ország érdekében. Mondjuk, nekünk semmi érdekünk sincs, elhallgatni az elismerés szavait ott, hol arra a kormány érdemessé tette magát. Nekünk nem ezzel a kormánynyal van bajunk. Nekünk­­ a kormány nem rosszabb és nem jobb a­­bilinél, s egészen közönyösök vagyunk sze­mélyi tekintetben, ha bukik vagy ha marad. Üt­ni egyes átvonuló felhővel van nekünk tollunk, hanem az időjárással. Nem a jövő és menő személyekkel bíbelődünk mi, s nem is a parlament ephemér életű napi politiká­jával, hanem rendszerrel és öröktörvényű­el­ükkel. Toldozgathatják-foldozgathatják ez or­rá? széttépett intézményeit; csinálhatnak itt 2 millió kárt, — megrójjuk érte, — ott 2 millió hasznot, — megdicsérjük érte , — ha mi minket érdekel, a miért mi küz­­t­ink, a­mire mi aspirálunk, az, egy önczélú Magyarország, mely érdekeinek és geniusának elrefelelőleg intézhesse minden ügyeit. A­ki ezt nem akarja , az szembe jön velénk; az egyik merevebben, függőleges irinyban, a másik hajlékonyabban , ferde fajban, de mindenesetre szemben áll, s el­ítélünk, míg bírjuk a tollat s hatalmunk-I, 11 van a szó. Mi nem akarunk provinczia lenni. Mi ^vunk azon a financzialis hulladékon iún tovább, mely egy egy conversio alak­és olykor-olykor morzsaként nekünk is ^ jut. Nekünk mint nemzetnek hely kell nemzetek asztalánál , mint ország, részt II, 10 a történelemből, pillanatnyi javulásért, nem piezu­­feriesett Magyarország; megkaphatná azt S az anyagi Jóllét Hit m­e­gLyobb volt Worafka idejében, k 1 A m­ országunknak független­­ün önöksége, mely nélkül nincsen az erkölcsi életnek valódi emeltyűje. A haladás­nak és önfen tartásnak egyetlen kizárólagos tényezője a függetlenség. A­ki élni akar, az le nem mondhat erről, mert életének fel­tételéről mondott le , s a­kitől elvették, an­nak első kötelessége, visszaszerezni azt. Az új fogyasztási adókkal új terheket raktak vállainkra ; a conversióval egy jó lé­pést tettek országos hitelünk konszolidátiója felé. Mindez érdekel egyénileg, s napi iro­dalmunk följegyzi a tényeket. Az egyén napról napra él, s igy természetes, ha el­szo­morodik a kormány egy helytelen ténye, s örül egy jóravaló ténye miatt. De a nemz­­ generatioról generatióra él; nem perczenként lép egyet egyet mint az óramutató, hanem minden lépése évtized­re szól. A nemzeti életet nem zavarja meg egy átfutó hiba, s nem virágoztatja föl egyet­len hajnal harmat esőre. Azt a nagy depravatiót, mely elijesz­­tőleg nyilvánul minden réteg minden élet­­jelenségében, csak oly változás gyógyít­hatja meg, mely behatni képes a legmé­lyebb hajtású gyökérszálakig, össze tud forr­ni minden kis ággal, hol a nedvkeringés csak létezhetik. Át kell hatni e változásnak a csont minden atomját, a vér minden tö­­mecsét, a velő minden idegszálát. Gyarmati helyzetéből kell kiragadni Ma­gyarországot. Ez az, mit várunk, nem a kormánytól, mely nagyobb szabású concep­­tiókra képtelen, hanem a nemzettől, mely­ről még mindig föltesszük, hogy van szíve, mely megmozdul a traditiókra, és van bá­­torsága élni a jövőben. A tanúságokat elszalasztani nem sza­bad. Ha elégtelenek vagyunk, nem bízni önmagunkban, hát bízzunk meg az esem­é­nyekben. A szomszéd új királyság, önálló hadsergével, független államiságával, jó pél­da nekünk. Tanuljunk élni e lenézett nép­től. Kereskedelmi szerződéseket köt, s ér­dekei ne. Vannak védelmezve; anyanyelvén vezetik fiait a gyakorló téren, s nem ide­gen miniszter parancsol hadsergének s még sem falja fel a szomszéd; külön vámterüle­te van, s a repressaliáknak még sincs sem­mi nyoma; nem görbült meg háta a török államadósságok átvállalásának terhétől, még­sem inditnak irtó háborút ellene. — Von­junk tanúságot ez eseményekből ! Erdővidéken, mint a Sz. K. írja, sem Bartha Jankót, sem Kovács Gábort nem akarják megválasztani. E választó kerület erős ellenzéki elveket vall s ott az ellenzék gy­őzelme teljesen biztos. A nagyváradi szabadelvű párt elnöké­hez Tisza miniszterelnök a következő levelet intézte: Tisztelt elnök úr ! „A Nagyvárad város szabadelvű pártjának nevében hozzám intézett, rám nézve oly megtisztelő felszólítást f. hó 4-én vet­tem. Az érzelmek, melyeket a mindég annyira szeretett szülővárosomból vett ezen felhívás újon­nan felelevenített, parancsolólag hatnak rám és arra intenek, hogy nem kérdezve mik lehetnek a választás esélyei, a képviselőijelöltetést köszönet­tel fogadjam, előre is biztosítva a tisztelt felszó­­­lalókat arról, hogy bármi legyen is a végered­mény , már maga az, hogy Nagyvárad város pol­gárainak egy része engem kívánt képviselőül ki­jelölni, újra szorosabban fűzte azt a kapcsot, mely engemet kedves szülővárosomhoz mindenka csa­tolt. Ennek kijelentése után, szíves polgári üd­vözlettel és tisztelettel vagyok­­. elnök úrnak kész szolgája Tisza Kálmán. Gyulafehérvár jelenlegi képviselője­löltje e következő sorokat intézte az Ellenőr szer­kesztőjéhez: „Tisztelt szerkesztő úr! Reám vonat­kozó közleményét illetőleg szíveskedjék tudomásul venni, hogy én választókerületemben voltam ugyan, de semminemű beszámolót vagy politikai nyílt levelet választóimhoz nem intéztem. Érin­kezésem Gyulafehérvár polgáraival, kiknek majdnem osz­tatlan bizalmával dicsekedhetem, tisztán magánjel­legű volt. Az is téves hír, mintha én az ellenzé­ki körből kiléptem volna. Ez a tényállás, melynek közlését kéri tisztelettel Budapest, april 18. 1881 Lukács Béla. Budapesten a belvárosi függő párt iparos választói Mezey Péter elnöklete alatt gyű­lést tartottak, melyen elnök jelezve a független­ségi párt elveit, felhívta az iparosokat a tömö­rülésre. Nemes Zoltán jegyző bejelente, hogy a bel­városi függetlenségi pártba eddig 583 tag íratta be magát. A kormánypárt a fővárosban megmoz­gat minden követ, hogy a függetlenségi áramlat­nak ellentálljon. A kerületek azonban a régi kor­mánypárti képviselőkre ráuntak, s szépen megkö­szönve a jóakaratot, a faképnél hagyják őket. Így járt ő­ Budán Ivánka Imre, s a VI. kerületben Podmaniczky Fr. báró. A II. kerületben pedig Trefo­r szerénykedik ismeretes szegénységével. Azt felelte ugyanis­­a jelöltségre felkéstt bizottságnak, hogy mivel a II. kerületben még két szabadelvű párti jelölt van (Országh, Darányi), ő csak úgy fogadja el a jelöltséget, ha a másik két jelölt egyike visszalép, máskülönben az ellenzék köny­­nyen elhódíthatja a kerületet. Tulajdonképen így is szólhatott volna Trefortból a szerénység . Mi­vel a kerületben már két szabadelvű­ párti jelölt van, én a párt érdekében e kerületben jelöltséget nem fogadok el semmi szín alatt, mert az ellen­zék stb. Hanem a kormánypárti jelölt-kollegák nagyon udvariasak egymás iránt. A debrecz­eni függetlensé­gi párt mindhárom választó­kerületében ápr. 18-án délután az eddigi országgyűlési képviselők Simonyi Ernő, Helfy Ignácz és Mudrony Soma kiáltattak ki a jövőre is képviselőjelölteküt, e párt nagy számú választó­polgárságának jelenlétében. A képviselők iránt a ragaszkodás ma sokkal na­gyobb, mint volt valaha, s egyáltalában nincs kétség abban, hogy pártunk és városunk derék képviselői Debreczenben nemsokára újólag meg­­választatnak. A lelkesedés rendkívül nagy. A sza­badelvű párt ugyan a szokott pressziót újólag gyakorlatba veen­i a választásoknál, azonban a függetlenségi elvek híveinek túlnyomó száma el­lenében a kormánypárti erőlködés nem fog érni semmit. Körösi Sándornak, a kormánypárt I. ke­rületi képviselőjelöltjének program­besz­é­­de nagy felsülés volt: az ünnep da­­czára az egész városból kétszáz vá­lasztót sem tudtak összehozni a beszéd meghallgatására, mely különben is hatás­talan volt. Dicsőítette a jelen kormányt, Tisza Kálmánt a legnagyobb hazafinak tartja, ki képes volt a 67 millió deficitet 17 millióra apasztani. Megválasztása esetén nem ígéri ugyan az adó le­szállítását, de ígéri Debreczennek a kir. tábla kieszközlését. A haza önállóságát csak képzeletben, de tényleg kivívni nem lehet, ezért csatlakozik a szabadelvű párthoz, ámbár ki­nyilvánítja, hogy mameluk nem lesz. A rész­­vétlenség a szabadelvű pártnál nagy lehangoltságot okozott. Kö­rösi bukása több, mint bizonyos.­­ A másik két kerületben a szabadelvű párt még nem tudott jelöltet kapni, mivel annyi vereség után senki sem meri magát egy utóbbinak alávetni, azonban a lépre majd fog menni veréb, akadni fog a másik két kerületnek is jelölt, de bizton hisszük, minden sikerre való kilátás nélkül. A­­z eg­lé­di függetlenségi párt e hó 17- én tartotta tisztújító közgyűlését, a párt tagjai közül több mint 500 választó­polgár jelent meg. Az értelmiség igen szép számmal jelent meg. Farkas Sándor volt pártelnök úgy a saját, mint a bizottság nevében lemondván, a pártgyűlést fel­hívta az új választásra. A választók erre egyhan­gú, ösztönszerű lelkesedéssel pártunk tántoríthata­t­lan hivét Szalay Lajost kiáltották ki közfelkiál­tással elnöknek, ki is a párt legnagyobb örömé­re az elnökséget elfogadta. Alelnökül Mészáros Lajos iparos, jegyzőkül Szabó Gábor és Deli Béla, pénztárnokul Dobos Mihály, s bizottsági tagokul 60 polgár választatott.­­ A népes gyűlés egy­hangúlag és nagy lelkesedéssel ismét Verho­­vay Gyulát kiáltotta ki képviselőjelöltnek. A fehérmegyei alapi kerületben a f. hó 10-ei gyűlésen Salamon Ádám földbirto­kost léptették fel képviselőjelöltül mérsékelt ellen­zéki programmal. Veszprémben a függetlenségi párt szer­vezkedik, május elsején alakuló gyűlést tart, me­lyen újra Eötvös Károlyt kiáltja ki jelöltjének. Pápán a függetlenségi párt Schulher Géza budapesti ügyvédet lépteti fel Ráth Károly elle­nében, míg a kormánypártról Láng Lajos és Neumann Sándort emlegetik. A szt.-endrei választó­kerületben a mérsékelt ellenzéki párt folyó hó 18-án Czaup­­per István ügyvéd elnöklete alatt értekezletet tar­tott. Ez alkalommal Spanyevics Márk pomázi r. k. esperes, Maximovics István szolgabiró, Martini Dezső sziget-monostori jegyző s több előkelő bir­tokos felszólalása folytán az elnök határozatilag kijelentette,­­ hogy tekintettel, miszerint Szt.­­Endre város tanácsának néhány tisztviselője által ajánlott Nemeshegyi József budapesti háziúr ki­sebbségben maradt, a párt jelöltje kizárólagosan Pázmándy Gábor szt.-endrei ügyvéd. Letenyéről a következőket írják a „Füg­getlen Hírlapinak : Az „Ellenőr“ 1. évi ápril hó i1­diki 182 számú esti lapjában a választások rovatában F. K. aláírással egy értesítés közöltetik, melyben sok olyan van, a­mi igaz, de sokkal több az, a­mi nem igaz, például az igaz, hogy az eső esett és hogy az utak rossz állapotban vannak , hanem, hogy olyan igen sok választó lett volna jelen a f. hó 7-én tartott értekezleten, mint F. K. Írja: Midőn végre megszakítja hallgatását s fejét kezébe hajtja, az állványhoz támaszkodva beszélni kezd, hangja úgy el van változva, hogy alig tudok reá ismerni. — Mari, búcsúzni jöttem, adj kezet s engedd, hogy távozzam. — De vissza térsz még? ugy­e ez nem lesz utolsó találkozásunk? — kérdem. — Miért ne volna az? — rapnda tompa han­gon , de arcza, az a becsületes arcz, melyet én annyiszor láttam a megelégedés és boldogság ki­fejezéseivel, most el van sötétülve. — Miért ne? ismétlő keserűen. Hát olyan kellemesek ezek a mi találkozásaink, hogy meg­érdemlik, hogy szaporítsuk ? Férfiasság-e tő­lem ide jönni, hogy keserű életed az én sze­génységem és kétségbeesésem szemlélésével még keserűbbé tegyem ? — Az is az én szegénységem és fájdalmam ; válaszoló a leány , és én nem birom el egyedül . Péter, osszuk meg szenvedéseinket mint eddig, azt hiszem úgy könnyebben tűrjük. -- Meg kell keményíteni a szívem, hogy a megaláztatást el tudjam tűrni, s újabb küzdelmek­re készüljek, folytatá még mindig azon a különös idegenszerű­ hangon. S ha veled vagyok, ellágyu­­lok, gyenge vagyok mint egy asszony. Nem aka­rok ismét visszajönni. — Péter — mondom mosolyogva — még­pedig igazán mosolyogva, mert rettenetes komoly­ságával szembe nem tudtam volna szinteni . Péter, ha azt gondolnám, hogy igaz a­mit mon­dasz, akkor én küldenélek el. Ha hinném, hogy károdra vagyok, s az élet küzdelmeivel szembe­n az nem igaz, mert volt a­ki ügyesen megszám­lálta az összes választókat, kik az értekezleten részt vettek s igy határozottan lehet, hogy nem volt több, mint összesen 61, ezek is többnyire azért jelentek meg, hogy a járási szolgabiró úr esetleg épen ezen napon tartotta a méntó vizsgálást. De az sem áll, hogy az értekezlet a „szabadelvű“ párt czége alatt hivatott egybe, mert a meghívó­ban párt megnevezve nem volt. Különben bizo­nyára még 61 választót is bajos lett volna szám­lálni az értekezleten. Az is igaz, hogy dr. Apá­­thy István úr­ kijelölte az értekezlet, hanem a viharos éljenzések, ezek már csak a közlő izgé­­kony agyának szüleményei. Az is igaz, hogy né­­hányan megköszönték az ingyen ebédet, de mel­lette az is igaz, hogy a­midőn az étel és ital el­fogyott, a balpártot éltették. Azt a fényes diadalt pedig majd meglátjuk. TÁRC2A. k szegény család története, (Angolból.) Szöveg után: &«« ftmféné. I. a m08t mentek el az iskolá­ért; é veket vitte, Pista egy ki- ele­­álul. n szokásom szerint a bolt­ém­ visszafZ6i ,Utatok e8®87« addig, mig a Milyen°r A’Dak 8 mo80lj°g''a intenek aN-'elül m:;drk igények ! — Szemeim lJ Kaçan 2? “k könnyekkel. Estve bár­^k­etti kalapjokitnh«íkis,kabátjok foldozga' !‚7' ‘"gecskéisk,, , bármily gondosan kefél- ÎS A „0lî kimos»«,, hogy i mégis „a moshatja‚ a^rt az ón ' *‚■!*. ó ,d8yon’ de »agyon szegények­éi? igények 1 f6“ nem 8e8ithetek- Akik CVoDddaî L : ttudják’hogy a jeg­hogy í másnak látszani, és ér- WaDk halála ót Mrmennyire igyekszem, és H m bir®eanyiJ'JB1?ek hát hosszu e87' U iszunk, « ** igyekeztem, azért mégis ° 82e61yeko m‘k vagyunk — nagyon-A kis fiuk most érkeztek az utcza szegle­téhez , utolsó mosolyokkal néznek vissza, egy pillanat múlva eltűnnek szemeim elől. Be­megyek az ajtóból, megtorlom szemeimet, s a polczokon levő könyveket porolom ; s azon ve­szem magamat észre, hogy munkám mellett dá­nozok; mert elvégre is a szegénység nem beteg­ség és nem halál, s nekem még könynyebben jön s természetesebben esik a danolás, mint a sírás. A kirakat üvegtábláit nagy vigyázattal tö­­rölgetem, nehogy a hasadt üvegek feladják a szolgá­latot, mert bizony, bizony nem telik, hogy újakat tétessünk. Aztán rakosgatok, a szinehagyott köny­veket a háttérbe teszem, a mutatósabbakat s né­hány diszkötetet elől teszek, néhány füzetnek, folyóiratnak s apróbb nyomtatványoknak helyét megváltoztatom, hogy a szembe levő kereskedő, ki könyveit és képeit mindegyre megújítja, azt képzelje, hogy mi is követjük példáját. S mig a látszatot igyekezem fenntartani, a régi szomorú gondolatok ismét erőt vesznek rajtam. De nehéz az élet ! Milyen küzdelembe ke­rül a mindennapi szükség kielégítése! S vajon meddig bírjuk ki? És főképpen a szegény öreg atyánk meddig bírja. Nem folytatom, ezt a gondolatot vissza kell fojtanom. Gondűzőül ismét dánozok egész addig, míg a porzó kefét és törlőt helyére te­szem s a naplót előveszem. Ma csütörtök van, s az egész heti bevétel hat shilling és hat penny. Számítani kezdem, a bevételt összehasonli­­­­tom kiadásainkkal : ház- és bolt bér , a gáz — mert azt minden estre égetni kell e boltban akár jön vásárló akár nem ; szén, az adók, étel hat személyre, s ezekből három növésben levő, min­dig éhes gyermeknek ; öltözék mindnyájunk szá­mára; bolti portékákból is mindig kell készletet tartani ; tandíj az iskolába, s még egy nehány szegényünk is van, a kiket anyánk soha sem eresztett el üres kézzel, s reánk bízta, hogy ne feledkezzünk meg róluk, és ily temérdek kiadás­sal szemben három napi bevételünk hat shilling és hat penny! Az alatt a néhány pillanat alatt, míg feje­met a naplóra hajtva azon gondolkoztam, hogy az előttünk álló küzdelmekkel szembe, hogy erősít­sem magamat és hogy legyek készen mindenre, valaki lépett a boltba, a­kinek lépését ismertem. És még­sem emelem fel fejemet , nem, bár szí­vem hangosabban dobog, de a szerelem reám nézve mély fájdalommal van összekötve, mert soha sem járt a reménységgel karöltve. A munka által megdurvult kedves kezek gyöngéden emelik fel fejemet , s Péter mélyen néz a szem­ébe azzal az ő szeretetteljes, de oly ki­­mondhatlan szomorú tekintetével; nem tudom né­zését kiállani, elborul előttem minden, mert ér­zem — tudom, hogy búcsúzni jött hozzám. Egy fájdalmas kiáltás tör ki ajkamon, de torkom ösz­­szorul, s beletelik két három percz, míg nevét ki tudom mondani ; halkan szólítom, csak azért, hogy e mindkettőnkre nézve oly kínos hallga­tást megszakítsam , de először életében nem vá­laszol. És ekkor, mert már nem tudom sóvár te­kintetét tovább kiállani, fejemet kiszabadítom a kezei közül, s arczomat eltakarom, igazán gyengitelek, akkor én kérnélek, hogy soha se jöjj többé vissza. Tehát gondold meg jól — s a legközelebbi jöveteled alkalmával, mondd meg őszintén, hogy mit gondoltál, s mire határoztad magad. — Mikor ismét jövök! — mondá, — de azon idegenszerü keserűség eltűnt hangjából, s a mint kezemet megfogja s homlokon csókol, sze­meiből a régi meleg -szeretet sugárzik reám. — Mikor ismét jövök ! — mondá. Jól van Marim, tehát még egyszer eljövök. Azt gondol­tam, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk. Azt gondoltam c­élszerűbb lesz, ha legalább is száz mértföld választ el bennünket egymástól, de a te szavad mindig dönt, mert jobb és helyesebb, mint az enyém. Milyen jól esik ez a kis halasz­tás is ! — Mondd nem gyávaság-e ez tőlem? — De kedvesem, hogy fogom elbirni az igazi elvá­lást, a­mi pedig oly közel van? — Péter, azt hiszed, hogy jobb lesz el­­menned? — kérdezem, igyekezve hangomat az elérzékenyüléstől megóvni. — Ez az egyedüli reménységem, — vála­szol a kezeimet a kezei keze véve s forrón meg­szorítva, mintha azzal is csak azt akarta volna tudtomra adni, hogy ha tehetné, de szívesen vi­selné gondomat. — Kedvesem, csak igy van ki­látásom, hogy téged megnyerhetlek, csak igy ke­reshetek pénzt, csak igy reménylhetem, hogy egykor a saját tűzhelyemhez vigyelek, s mint kedves kis feleségemet minden bajtól, gondtól megőrizzelek. (Folyt, köv.) Pártélet. Kézdivásárhely jelenlegi kor­mánypárti képv. Nagy Gábor, mint értesülünk, jövő­re nem szándékozik fellépni. Okot erre azon körül­mény szolgáltatott, mely a nevezett képviselő úr és választói közt a múlt évben a vám visszatér­­tése tárgyában felmerült. A választó­kerület majd minden polgára helyeslő megnyugvással veszi Nagy Gábor úr eme elhatározását, mert nagyon is megelégelték a jelenlegi kormány atyai gazdál­kodását s jövőre úgy sem helyeznék bizalmukat oly emberbe, ki a kormánynak oly feltétlen és te­­livér mamelukjaként ismertette meg magát. A tordai függetlenségi párt gyűlése. A tordai függetlenségi párt gyű­léséről röviden már a tegnapi számunkban meg­emlékeztünk, most a következő tudósítást vet­tük: Tor­da, 1881. ápril 19. A tordai függet­lenségi párt ápril 18 án ezerre menő választó­­polgár jelenlétében tartotta meg képviselőjelölési gyűlését. Résztvettek azon nemcsak a választó­­kerületbeli polgárok s vezető egyénei , de Orbán Balázs, mint a központi függetlenségi párt kikül­döttje, gr. Teleky Sándor, gr. Klebelberg Zden­­kó, Betegh Ferencz és Sándor, Miksa Imre, Szentgyörgyi József, Zathureczky István és többen Aranyosszék s más választókerületekből is. Így számosan voltak úgynevezett kormánypártiak, kik bár nem voltak hivatalosak , meggyőződtek ar­ról, miszerint polgáraink az ellennézetüekkel szem­ben toleránsok anynyira, hogy e tekintetben a legműveltebb nemzetek mellé sorakozhatnak, va­lamint a román intelligent közül ott volt dr. Batla János ügyvéd. Valóban e gyűlés mintaké­pe lehet a rend és a komoly magatartás tekin­tetéből bármely politikai összejövetelnek, és mi­ben rejlik ennek az oka­ abban, hogy hiszszük azon elvnek diadalát, melyet zászlónkra írtunk, s az igaz szent meggyőződés béketűrő szokott len­ni. A gyűlés elnöke Szabó Lajos jeles beszédben hangsúlyozta, hogy függetlenségi pártunk a­mi­óta megalakult, nem hogy fogyott volna, de számban és szellemben gyarapodott, megerősö­dött. De a­milyen örvendetes jelenség ez, ép oly elszomorító, hogy ezen okozat nemcsak a nép felvilágosodásának és független gondolkozá­sának eredménye, de a bűnös kormányzás szülte anyagi nyomor; és míg Ausztriával szemben Ma­gyarország gyatra alország marad, s míg a kö­zös ügyes janusi kétarc­ú államiság fennáll , addig a nemzetet boldogító kormányzás csak ke­gyes óhajtás marad, és hogy elszegényedett nem­zet önálló s szabad nem lehet. Ezért kell oly képviselőket küldeni az or­szággyűlésre, kik a jelen közjogi alapot leküzde­ni, s Magyarország független államiságát tör­vényhozás útján kivivni szent kötelmüknek tartsák. Ezután Orbán Balázs lelkes óvatiók között beszélt, megköszönvén az iránta, illetve tántorít­­hatlan elve iránti ragaszkodását a polgároknak, s igyekezvén bizalmukat jövőre is kiérdemelni és megtartani az által, hogy minden önérdek nélkül a haza teljes függetlenségéért küzd, fárado­zik — jutalmát egyedül polgártársai, testvérei elismerésében találván; és miután kerületét Sz.­­Kereszturt, mely személyes kerülete, el nem hagy­

Next