Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-05-23 / 117. szám

Kolozsvárt 1881. „Marosvásárhelyt a függetlenségi párt hívei csendben működve szaporodnak, és ha Lázár Ádám föllép biztos kilátása lehet a meg­választásra Nagy zajt és sok lármát előre azért nem csapnak a polgárok, mivel már a múltakból tapasztalták, hogy a kormány uszály hordó köze­gei minden ígéretet, fenyegetést fölhasználnak sa­ját érdekükben, és a józan választók többsége már valahára belátta, hogy gyökeres rendszer változás nélkül ipari-, kereskedelmi- és gazdászati érdekei biztos lendületet nem nyerhetnek, mit kizárólag a független párt által érhetni el. Csak jöjjön hát az új követválasztás, a­mikor is minden igaz hazafi igyekezni fog szavazatát minden ámító befolyástól lélekvásárló kufárkodástól szabadon és függetlenül olyanoknak adni, kikben bátran megbízhatik.“ Ü­gyvéd-kamarai m­ozgalom. A m.-vásárhelyi ügyvédkamara idei május 15-én megtartatott rendkívüli közgyű­lésén Lázár Ádám elnöknek a kamarai mű­ködés felfüggesztése iránti indítvá­nyát letárgyalván, azt csekély többséggel elve­tette. A helyi tagtársaknak is alig fele érdemesí­tette ezen fontos gyűlést megjelenésre, mely meg­­bocsáthatlan közönyössége miatt annál inkább megróhatja, mivel, ha saját veszélyezett érdekei megvédését is oly könnyen veszi, mit várhatni, a védenczek képviseletétől, kik ügyeiket teljes meg­nyugvással adják át. Ezen ülésen az indítványozó részletesen in­dokolván indítványát, jelesen kitüntetvén a kilá­tásba helyezett közvetlen szóbeliség alapelveire fektetendő perrendszernek előadását, a zugí­ók káros működésének idő előtti eltörlését, v­agy szintén reá mutatván azon ellenszenves áramlatra, mely a kormányt és törvényhozó testületet az ügy­védek iránt jelenleg kiválóan jellemzi, mely ed­dig műveletei által a keresetképesség csökkené­sével, a perköltségek sovány mérlegelésével több mint 5000 ügyvédnek törvény által biztosított te­kintélyét, társadalmi állását háttérbe szorítva, a szellem munkásait, a jogszolgáltatás tényezőit, a közterhek búsás hordozóit majdnem páriává sü­­lyesztve, a legújabb pár novellával anyagi megél­hetését támadta meg. Miután minden felterjesztések és föliratok eddigelé eredménytelenek voltak, az ügyvédek nem könyörmorzsát kérnek, hanem jogosan követelik a hatalomtól azt, hogy a folytonos tervszerű zak­latások, jogtalan megrövidítések rendszere valahá­ra megszüntettetvén, ezen czél elérhetése végett a jelenlegi czéhalakú kamarai intézmények gyökere­sen átvizsgáltassék, addig is pedig a kamara to­vábbi működése felfüggesztessék, mely különben is a tagdíjak behajtásán f­gyelmi eljáráson, és ingyenes pártfogoláson kívül mi fontos czél elér­hetésére nincs hivatva Ezen és az indítványban fölsorolt érvek­re tekintettel kérte indítványának elfogadását, illetve az igaz-ságügyérhez ezen értelemben fel­­terjesztés­t tenni. Hosszas és beható vita után, melynek ren­dén a panaszok jogosultsága a legkirívóbb szí­nekkel festetett, és annak orvoslására némelyek a miniszterhez a baj­a tüzetes fölsorolása mel­lett fölterjesztést, mások ellenben csakis a főren­­diház,hoz föliratot intézni ajánlották, mint a­hol azon hírhedt novella újabb eldöntésre ker­ülen­dő ; elvégre szavazásra kerülvén a tanácskozás, eredménye az lett, hogy az elnöki indítvány két szótöbbséggel, a többiek szintén kissebb nagyobb többséggel elvettettek. Ám tessék már siránkozni és azoknak, kik félelemből vagy gyávaságból nem mertek a jog­rombolások ellen síkra kelni, de részünkről biz­tat a remény, hogy ezen eltévesztett intézmény előbb-utóbb vagy teljesleg eszközöltetik, vagy gyö­keresen átalakíttatik, addig hadd virágozzék a selejtes zugirászat. Ülés végén elnök az ügyvédi érdekek irán­­­­ti érdeklődés végett szükséges egyetértés és tö­mörülés hiányában alkotmányos kötelmének is­merte lemondani, semhogy egy ily intézmény élén minden czél és siker elérhetése nélkül to­vább működjék, mely lemondását másnap a vá­lasztmánynak írásban is bejelentette. Ezen kezdetben annyiban kilátással bizta­tott mozgalmat , hogy legalább a kormányt az ügyvédi érdekek kellő méltánylása mellett valódi szabadelvűbb gyökeres reform indítványozására sarkalni lesz vala hivatva -- a szabadelvűnek gúnyolt kormánypárt zsoldjában álló „Keleti­ben közelebbről megjelent „Prókátorok“ czí­­mű czikk már megindulásakor avatatlan karmok­kal ledorongolni sietvén, most ez és csakis ez egyedül kárörömmel brekeghet az elbukott in­dítvány felett, és eladósodott kevés híveit vigasz­talhat azzal, hogy legalább a novellával az adósfogság is nem hozatott be , de független saj­tó jövőre is kitartással küzdene az ügyvédi kar érdekei mellett és a káros zugirászat ellen, míg az új képviselőháztól többet és jobbat re­mélhetne. . Székely­­dette meg 1860-ben. Működött ezután Rómában mint követségi titkár, a berlini külügyminiszté­riumban követségi tanácsos czimmel, mint a bé­csi nagykövetség első tanácsossá, azután mint lis­­saboni és müncheni rendkivüli követ. 1864. vé­gén Rómába ment követnek és ott maradt 1860- ig, a pápa világi hatalmának elenyésztéig. Legnagyobb sikereit Rómában aratta, mert ő kötötte meg Olaszország és Poroszország véd­és dacz szövetségét. Ez érdemeiért 1870-ben jú­liusban grófi czímet nyert. A franczia-német háború végén a békekö­tés tárgyalásában mint meghatalmazott vett részt. 1872 jan. 9-én kinevezték őt párisi nagy­követté. E hivatalában azonban meghasonlott Bis­marck herczeggel. Arnim ugyanis a bonapartis­­tákat és legitimistákat akarta támogatni és állí­­tólag Thiers megbuktatásában is tevékeny részt vett. Bismarck ellenben a köztársaság megszilár­dítására, szóval a franczia-német viszály gyors befejezésére törekedett. 1874. márcz. 2-án távoznia kellett tehát Pá­rizsból és ugyanazon hónap 19-én kineveztetett konstantinápolyi nagykövetté. Ez állomását azon­ban nem foglalta el és máj. 15-én disponibilis állapotba helyeztetett. E közben lapokban közölte Döllinger müncheni kanonokkal váltott leveleit, a­mi ellene zúdította a német sajtót. Ugyan­ekkor azt jelentette Hohenlohe párisi német nagy­követ, hogy Arnim több hivatalos okmányt ma­gával vitt. Arnim grófot elfogták és csak orvosi bizo­nyítvány és 100,000 tallér biztosíték mellett bocsá­tották ki a vizsgálati fogságból. Ekkor egészsé­­nek helyreállítása végett külföldre ment. Az első fokú bíróság három havi fogságra ítélte hivata­los okmányok megtartása miatt. Araim gróf fel­lebbezett, de közte és Bismark herczeg közt mind­inkább nagyobb lett az ellenségeskedés. A berlini főtörvényszék hivatalos okmányok szándékos eltüntetése miatt 9 havi fogságra ítélte a volt nagykövetet. Araim azonban folytatta régi eljárási módját és Bismarck politikájának szellőz­tetésével iparkodott igazolni magát, így közölte a Pro nihilo röpiratot. E miatt felségsértési port akasztott nyakába a német kormány és öt évi­g fogságra ítéltette a bíróság előtt meg nem jelent­­ vádlottat. Amim gróf ez idő játt betegen, többnyire Nizzában tartózkodott, küzdött a halállal és Bis­mark herczeggel, a­ki ellen számos röpiratot kö­zölt ezután is, továbbá iparkodott perének meg­újítását kinyerni, a­mi azonban nem sikerült neki. Arnim Harry gróf, Arnim Harry gróf meghalt. Arnim 1824. okt. 3-ikán született Meitzelsitzben, Pome­­rániában. Diplomatiai pályáját Münchenben kezd A nihilisták válasza. A nihilisták a czár manifesztumára már válaszoltak egy 18 -ikán kiadott proklamáczióval, mely díszes négyzet papírra igen szépen van nyom­tatva és a Narodnaja Wolja új nyomdájából ke­rült ki. E proklamáczió III. Sándor czárhoz van in­tézve s bevezetésében felemlíti, hogy az elhunyt czár megvásárolható és önző környezetének ural­ma alatt állóit és annak vak eszköze volt. „Mi­ként vette át tőle felséged, igy hangzik továbbá a proklamáczió, az általa reformált és meg­zaba­­ditott birodalmat ? A parasztok jogai törvényileg még mindig nincsenek szabályozva; azon ígéret, hogy a parasztnak adatik föld, melyből fel­ségét és gyermekeit eltarthatja, uráig sincs teljesitve, mig a hivatalnokok a legjobb földeket a maguk számára elrabolták, a paraszt pedig tönkre megy az elviselhe­len terhek alatt, így történt a parasz­tok felszabadítása. A proklamáczió ezután a munkások helyze­tét festi le, kik a rendőrközegek kegyelmétől füg­­nek. Minden rendőrközeg önkényileg száműzhet bármely munkást, ha arcza nem tetszik neki. Leg­­fölebb annyit kell mondania, hogy gyanúsnak tűnt fel előtte. Számos munkást bebörtönöztek, kiket később a bíróságok minden presszió daczára föl­mentettek és ezek mégis Szibériába küldettek. Ily szabadságot élvez a munkás. Ép igy zsarnokság uralkodik a vallás és a sajtó terén. A hivatalnokok és a katona elégedetlenek­­mindketten békétlenkedve s­olgálnak az uralkodó­nak. A becsületes hivatalnok szükségben és nyo­morban van , csupán a zsaroló és megveszteget­hető hivatalnokok élik világukat. Ez azon államnak igazi és hű tükre, így vég­ződik a proklamáczió, mely fölött az uralkodást felséged márczius 1-én (13) átvette; ilyenek a viszonyok melyek sürgősen igénylik a javítást. És ily körülmények között bocsátotta ki felséged az ápril 29-iki manifesztumot. Tehát felségedet is megcsaljak, felségednél is befészkelték magukat a rossz tanácsadók és felséged is úgy akarja, hogy a hit alattvaló becsületes szava Szibéria jégpusz­­táin és a várak börtöneiben hangozzék el. Felséged a népre hivatkozik, hogy az se­gítse a hatalmat, hogy minden hit alattvaló segít­sen kiirtani a forradalmat, mely Oroszországot gya­lázattal tetézi, hogy helyre lehessen állítani a ren­det és azon intézményeket, melyeket Oroszország atyjától nyert. Mi is akarjuk a rendet, de főleg az intéz­mények becsületességét.Ha felséged Isten­­kegyel­méből minden oroszok czárja, nekünk jogunk van követelni, hogy felséged az Isten kegyelméből uralkodjék, hogy a dudvát, mely felburjánzo­tt, kiirtsa, hogy végre szabad legyen az út a nép be- I­csületes fia előtt, hogy ezek megmondhassák, hogy­­ az ország mit óhajt ma, mit később ellenálhatat­­lanul követelni fog. Ne feledje el felséged a márczius 1-i ese­ményt és ne bízzék azokban, a kik azt tanácsaik­kal előidézték: Gyűjtse felséged maga köré népet hallgasson e nép szavára és akkor sem felséged­nek sem országának nem kell további katasztrófá­tól félnie. A végrehajtó bizottság A kongressusi e­llenzék Zsidóüldözés. Odesszában újabb zsidóüldözéstől zártáig, 19-én a régi bazár mellett zavargó­­ gzjdal­­kocsin 3 zsidó hajtatott ott el, » cSJ®ţJ Mattak, mazta őket, a zsidók nyugodtan tovább hajtattak Ekkor egy intelligens kinézésű egye Jecrgitek „Verjétek meg a zsidókat, ok teS“aP , vala(1_ egy keresztyén ifjút.»» Szerencsére közé lak­ott el, megszabadították a zsido­s­ták az agitátort, ki el akart menekülni, sebesülve elfogatott. . A csőcselék megkísérelte az agitátor fo­gatását megakadályozni, de a kozákoknak­­ a csőcseléket szétugratni. Délután a csőcselék meg­rohanta az uj bazárt s ott szétrombolt minden. A főkormányzó csak akkor küldött katona­ságot, midőn már semmi zsidó vagyon nem megmenthető. Az orosz kormány szemmel láthatólag támo­gathatja a zsidóüldözést. A megkezdett zsidóüldö­­zés előre láthatólag óriáási mérveket fog o­­­teni.J­­ . . A mult éjjel újra antisemita kiáltványokat ragasztottak ki, mely alatt ez aláírás volt : „Ko boczys moszkovszkij sojusz“ (Moszkvai mókus egy­let.) Az antiszemita mozgalomban vesz részt a mosz­k­vai antiszemita liga is, mely Moszkva városa gyár munkásaiból s kisiparosaiból áll. E liga feladatá­nak tekinti az ipart s kereskedelmet a zsidókezek­ből kiragadni. A­mint Odesszában a zavargások kezdődtek a toronyra vörös zászlót tűztek ki. A zsidók kez­detben közönyösen viselték magukat, később a tá­madás ellenére botokkal, késekkel, revolverekkel kezdték magukat védelmezni. A kormányzó meghagyta mind­azon zsidók elfogatását, kik védel­mezni merték magukat. Podvoloczyskából írják e hó 21-ről : Számos orosz zsidó visszatér Woloczyskába, az osztrák ha­tóságok megkönynyítik neki a visszatérést. A Ka­­zapbanda, mely Woloczyskában a zsidóüldözést megkezdte, 20 jól felfegyverkezett lovasból állott, a bollovostyi zsidókat is megtámadta, az ottani parasztoknak lövésekkel dobpörgéssel s az orosz hadseregben használt kis sípokkal adtak jelt. Tarnorudában s Salanovban jelentékeny za­vargások törtek ki. Czernichovban zsidó kraval­­tól tartanak. Kamieniz környékén az összes zsidó házakat s egyéb zsidó tulajdont barbár módon szét­rombolták. A zsidóüldözések következtében a hal­tai vásár, mely évenként júniusban tartatik, el­marad. Bialysztokban számos zsidó család, főleg kézművesek, legnagyobbrészt szabók s szakácsok roppant olcsó áron eladják mindenüket, házaikat, föl­deiket s Grajevon keresztül Amerikába vándo­rolnak ki. A kivándorlás oka a zsidóüldözés. Az orosz hatóságok, melyek különben az útlevél szabályokat szigorúan alkalmazzák, most a zsidóknak útlevél nélkül is megengedték a határ átlépését. Hírlik, hogy az orosz kormány külön e czélra ki­tu­dött hivatalnokai által tanácsolja a zsidóknak, hogy mindenüket eladva emigráljanak, mert kü­lönben legközeleb a kazapok a zsidókat mind le­gyilkolják. Az orosz hivatalnokok e szavakkal ajánlják, a kivándorlást: „Az orosz kormány nem léphet fel a zsidóüldözés ellen, a czár nem teheti ellenségeivé legjobb leghívebb alattvalóit a kazaposcat.“ A nemzetközi pénzkon­­ferenczia. A tizenötös bizottság javaslatai feletti álta­lános vita befejeztével a nem­etközi pénzkonfe­­renczia június hó 30-ig elnapoltatott, s a küldöt­tek visszatérnek, hogy mint elnapolási határozat indokolása mutatja, kormányaiknak jelentést te­gyenek a pénzkonferenczián eddig nyert felvilá­gosításról, a pénzkérdés tényleges állása felül, tulajdonképen pedig, hogy a kettős értéki irányú államoknak időt engedjenek megújítani a kísérle­tet hogy Angliát már most oly megegyezésekre bírják, melyeknek czélja ezüst értéke helyreállítá­sának keresztülvitele. A bimetalizmus kérdés jelenlegi lényegesen javult állásának egyik jele az, hogy a monorae­­lallistikus oldalról történt azon kísérlet : a pénz­­konferencziát bizonytalan időre való elnapolás által mellőzni, meghiúsult, s a konferenczia folytatása biztosíttatott. A kabinetek közötti tárgyalások fogják a konferenczia újra­ossz üléséig az időt kitölteni s főleg a franczia kormánytól, mint az első bime­­tallisztikus hatalomtól, fog függni Németország kedvező hangulatát az által késztetni gyakorlati tevékenységre, hogy Angliát rábírja mereven visz­­szautasító magatartásának feladására s legalább is azon intézkedésekbe való beleegyezésre, melyek az ezüst értékének f­kozatos emelését teszik lehetővé. A legnagyobb mértékben figyelemre méltók voltak az indiai kiküldött legutóbbi nyilatkozatai melyek a nemzetközi bimeta­lizmusra vonatkozó­lag formális plaidovert képeztek, s azt engedik reményleni, hogy az Indiából kiinduló passzió Anglia merevségét sokkal hamarabb lesz képes megtörni, mintsem ezt eddig hinni hajlandók vol­tak A pénz­konferenczia eredményével minden körülmény közt meg lehet elégedni; a bimetaliz­mus behozatala a legkomolyabban hozatott napi­rendre, s pnoan nem fog hamarább letűnni, tűiám tényé nem válik még ha megengedjük is, ho­gy az egyes államok többszörösen ellentétes érdekei­nek kiegyenlítése még mglehetős időt fog igény­be venni. Azon kevésrebecsülés, melylyel a nem­zetközi kettős érték eszméjét ellenkező oldalról fsb­h'D0|?t'r?glb.ím­ íárgyalllil£, bizonyára nem fog többé előtérbe lépni, s ha párisi pénzkonferenczia­­ végeredménye nem is lesz az ezüstpénz-verés teljes szabadsága, igen valószínűvé vált hoey megegyezésre­ fognak jutni az állami ezüstpénz­­verés módja és terjedelme felett. H­arcz az oroszlánnál. Többször tettünk említést oroszlánradta­l­ uraink élményeiről és kalandjairó . Mi. Említettük azt is, hogy Sz- ?sZ­­ott a vadász­­hály egy alkalommal szinte áldozata lett szenvedélyének. esetet Közelebbről maga a grof írt* 1 , lőben nézve ekképen ir . . . Eddig 8 oroszlánt lőttünk, sajnos, ezek kö­zül én csak egyet. Rettenetes „Pech"-em vol , az oroszlánt elsen meglőttem, néhány óra má­­rá utána mentünk keresni nagy süvegben mire véletlenül a meglőtt oroszlán egy bokorból reám ugrott rá jöttem és el is találtam, a golyóm jobb szeme alatt hatolt be, kitörte hátsó fogait és füle előtt ment ki, de nem volt elégséges az oroszt feltartóztatni s már oly közel volt, hogy a máso­dik lövést nem tehettem rá. Erre egy erős csapással földre terített ; mi azután történt, bizonyosan nem tudom, mert ő voltam halva. Később úgy értesültem, hogy az arab vadász (puskahordóm) a­ki velem volt , a­ki — mivel a bokrok közt hason másztunk, keres­vén a nyomokat — nem vitt magával puskát, csak egy kardot, melylyel a rajtam álló oroszlán­ra vágott, erre az oroszlán rárohant és kezde marczangolni, mig utánunk jövő Antal vadászom jól czélzott golyója le nem terité. A szegény arab 3 nap múlva a nagy vér­­veszteség folytán meghalt, én pedig 3 hétig az ágyban feküdtem, az itteni éghajlat alatt a se­bek lassan gyógyulván. Ezzel tehát nagyon sok időt mulasztottam és még most sem vagyok kellő tréningben Csak az vigasztal, hogy ez orosz­lánom az eddig lőttek közt a legerősebb. Pálff­y lőtt 2 hím és egy nőstény oroszlánt, 3 bivalyát, 2 vízilovat (hypopotamus­) Lichten­stein 2 him, 1 nőstény és 1 kölyök oroszlánt. Ez pedig 1 hímoroszlánt és 1 bivalyt. Az itt felso­roltakon kívül lőttünk számos gazellát és anti­lopokat. Mi most indulunk hazafelé, azaz Mácsánába de útközben, az reméljük, még néhány oroszlán­nal leszámolunk. Elefántok voltak a víznél, de csak későn tudtuk meg, úgy hogy csak a csapásu­kat láthattuk. Azt hiszem, május végére haza jöhetünk. BELFÖLD Torda-Aranyos megyéből máj. 19. A dohánycsempészet korlátozása tárgyában kiadott újabb pénzügyminiszteri rendelet, mely szerint a fináncz, mindennemű kézi avagy nem kézi podgyászt, felbonthat bárhol a hazai vas­utakon, s a vasúti utasokat megmotozhatja saját tetszése és szeszélye szerint, újabb bizonyítéka annak, hogy küzdelmeink, nyomoraink és meg­aláztatásaink elviselhetlenségének oka, nemcsak a rész­törvényekben rejlik, hanem azok végrehaj­­tási módozataiban is. Hogy az államnak jövedelem kell, azt sen­ki kétségbe nem vonja; hogy ne károsíttassák ezen jövedelem törvényes összegében, ezt is a közérdek parancsolja, de hogy ezen jövedelemnek, azon parányi összegecskéért, mit a vasúti uta­zók, málháiban található dohánycsempészet — nyújthat oly formán , hogy a magyar alkotmá­nyos álllamnak csúfolt — szabad polgára, a fi­­nánszok által bitangolható személy- és vagyon­­háborgatásnak útközben és bárhol, bármikor­ és bárhányszor kitéve legyen — talán mégis igen sok a közjogi alap egyedüli üdvösségének bebi­zonyítására — és ig­­n csekély vagy épen sem­mi, a 30-as quettának törlesztésére. Magyar nyelven, merényletnek is lehet azt nevezni, mert ki merné azt biztosan állítani, az ily színű provocatiók és zaklatásoknak — az em­beri önérzet felháborításával, hogy nem lesznek sajnos következményei akárhányszor, mert a ma­­gyar ember bizony még sem birka — habár rég­­nynják is — sem nem axisos sert ivó jámbor nemet, hogy vélte énekelje miszerint a türelem rozsát terem. ,­r.N­át ü®ra elel az, hogy Pesten, a magya­rok fővárosában, goromba és henczegő közegei a magyar államnak kikutatják, megmotozzák, az utasok kézi és nem kézi málháit, mint valami tolvajság és rablás gyanúja alatt levő személyt’­rt.n®m,elég a,2 ország morális és culturális di­emberé­t ,em­elésére­ ha ott az egyszerű vidéki ember kit bnne vagy sorsa oda visz, felháboro­dása és szégyen érzetében megadottnak érzi E l’ m'nt a kl bÜDvád alatt allott ártatlanul: • n“® "!fg. az ut°n 1S- ti legyen téve minden állomásnál es mindenütt az országban éjjel nan-i ébhr®D VagJ. alva­,és minden körülmények kö­­zött hogy ordináre niuanczok — a nihilisták ül ÍSr^4** - 1 embert! iosult kétharmadban ““t? h°gJ legel5l,b m»8»keak­éth­armadban, a kincstárnak pedig egyhar­md B“r'ezheCSPeS“d­ S"'ar “ d°hí"y értéke, raeg-Mennyire rúghatna ezen jövedelem ahr.7 konyitn, még az a bölcs finánci tudosTe’m ti gamzodî eZGU decretu,n az agyában megfle­­ményt l- E a“ny‘ V,,lág08- H'o­ ilyen keres-tWyr - »»bet - Än­“!11 a TMJ«rségi szervezet kotmio,0lTl«/gént.? “lSs Uasoul,i a|­SISaE-'S«? p'dSs' ha“'mlSopAk"1^, tekintetekből, 1« t.Sz.Ä,Vto,Ä talom és üldözés fegyveréül; talán mi megsokallanák szakadatlan hanyatlásu­l az eredménytelen opportunist, letl Ezen rendelet nem fogja talán figyelmét maga idejében kikerülni és ** M semmisítését elpróbálják, addig aionh^vl­juk meg azt belőle, hogy a mi orszfal ko­rainknak, szenvedéseinknek,szegénységük V. másra halmozódását és elviselhették .^.1 részben az ilyen és ehez hasonló intézk^ ^1 törvények okozták saját kormányunk és független kezdeményezésére és flri/ Nu­lambölcsességük erőszakolt és affect?11­­­ségéből melyek, hogy a közjogi alan­yai­ból, nélkülözhetetlen kívánalmak lettek lennének, az eredmény és a napolyi Volt* 4* tok megczáfolták. 1 «NJ A ki most nem akarja átlátni és t I hogy a Tisza kormány nyomort­ nyomorn^M és tud lelkesülni avagy csak officios«?! ni képes mellette: annak fontos okai és ^‘T lehetnek, az általános elégületlenséget nak, az éjszakát nappalnak állítani?_ A­­Ht nek elfogultságát és szerepét a közérdalr­g sajnálni lehet. ADir ** Tekintetes Szerkesztő úr! Ha ön becses lapja nem foglalkozni or­ratlan áldozatkészséggel a közügyekkel ''*1 egész Erdélyben nem ostorozhatná senkit I szat. — ^1 A „Nemere“ és „Kelet“ oly ritka nálunk is a fehér holló. Diogenes sem találna Brasul egy „Keletet“ vagy „Nemer“et; a „Magyar”I is csak elvétve látható. Ily körülmények között mint az ön faj lapjának rendes olvasója, önhöz fordulok, faj kedjék soraimat becses lapjába felvenni.­­ Az utolsó időben reám, mint több gyeroni atyjára nézve, nagyon kellemetlen polémiák ••I­lalkoztatják a sajtót. Az ön becses lapjában „Egy apa*,Koos?,F­rencz tanfelügyelőt ismerteti meg az olittal ugyanott valami N. F. nevű tanító éjjeli ton,s­zolásai jönnek a szőnyegre. A Keletben Emst F­­rencz úr anélkül, hogy a tárgyhoz szílma­i hős kifakadásokkal ront neki az „Egy apát Az ön becses lapjában Józsa Mihály­né-i tanító, Orbán Ferencz igazgatót hívja fel syikl­kozattételre. Ez utóbbi szintén kifakadtul trad­álja ellenfelét és a kihívást ignorálja. - íj Nemerében pedig „Brrr“ a Czenk alól ezimi kafirkájában égre emeli és végtelen dicsér­ni bácsi eddig viselt dolgait stb. Soha sem értünk Brassóban ilyen ifi Az apák a tanítók ellen a sajtó útján keresnk orvoslatot, a tanító az igazgató ellen kénytelen fellépni, az igazgató kénytelen a tanfelügyelő e­­lőtt harczra kelni, valóságos nevelésügyi hite van nálunk folyamatban, mi mind nem volt i­dén még Vájna és még kevésbbé midőn Ki úr volt a tanfelügyelő. Milyen jó iskolánk, IW ügyes derék tanítók és tanítóink voltak, és t­i jó egyetértésben éltek a tanítók egym­sssal. IW azonban Koós Ferencz a tanfelügyelő, folyton a borúban élünk és már a gyermekik azzal a haza, hogy: „Papa ez a tanító bácsi a­­ tanító bácsival nem beszél.“ vagy „a tanító rá­­nem köszön a másik tanító bácsinak", aff • a tanító bácsi öszszeveszett a másikkal stb. Ily hírekkel jő naponta haza gyermekeit az államiskola növendéke. Valóban vagyoo, de nagyon komprom^' van a mi tisztelt tanfelügyelőnk az ön bee»« jában. „ Az „Egy apa“ bepanaszolja a taofdüfl* nél N. F tanítót. A tanfelügyelőnek imma — a Nemere szerint — „valóságos ma?­' ügyi apostolnak“ mit kellett volna tenni­ Nesz nélkül kutatni és utána járni ^ volna annak, hogy mennyiben igazak az, melyek N. F. ellen emeltettek! De az apóstól ur nem igy szokott ki Kihallgatja Justus de Brrr urat, az IS ^­gatóját és a vezértanitót, kik persze n® -t (?) az ügyről semmit, mert nem egy járnak e bepanasztott tanítóval. ^ Nagyon rosz vizsgáló bíró lett ^ felügyelő urból. Feszülten vártam, fogja az illető tanitó ur — ki az ön is tanitja — majd kitisztázni, de bizon »I ^ $ ur szépen elsimította a dolgot és én ^ ^ / meggyőződésben hagyattam, hogy felH Ián csakugyan egész éjjelen át mellett viraszt. ^jitH Ámde azért a Nemere erélyesen ügy­emez apostolait. '•belliül Ha nem olvastam volna a „Nemere^ Koos tanfelügyelő Bukarestben ,re \ ,­ akkor soha sem jutott volna tado a tanfelügyelő azonos azon Koos gzen 1870-ben sokat hallottam még jobban megerősít az „Ellen20 . jpjl ma a hol az apa Koos urnáik, . h/jbai5jl emlékébe hozza, ami a ploestu­­ c-y­­tár kiszakasztott levelén írva a„lomod*115' uram pogányok jöttek s szent te­l fertőztettek.“ ^ y fc ^ Hát úgy látszik a két az. Tisztelem a „Nemere“ jatt­a­mat, a ki nemrégen Justus név gaziúr.. j Polgárban“ firkált. Rosszul *aTMár Czelder Márton legjobban tudja ta| f i két. Majd megmondaná ő, d,. bi^.j az „érdemekben megőszült" ("j' Oláhországban pap volt. Különb . ÿ , vagy B:rr uramnak az 1S70. ^ lakon megjelent missiói lapoka , |ejt|#“ y denféle víg dolog fordul elő a „ z* mekkel atyáskodó“ ref. lelkészre • jz1- / » dem azon, hogy azon Brrr, ki jJ -J mellet ir, ugyanaz, ki, mint in8d-jjjit ^ / élt Koos tanfelügyelővel Déván, elésügí,^^ jötek. Nem hiába mondta egy V­rán, midőn hirlett, hogy Koos « ^ szik: „Oh istenem — mondá i ]e?D-­jif| Brassóban! Brrr és Koos, égj01 y^lpw ellenségek jönnek hozzánk. No !

Next