Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-16 / 12. szám
* I < l I — Az erdélyrészi függetlenségi párt országos intéző bizottsága, az Ellenzék szerkesztőségi lakásán f. évi január 16-án délelőtt 11 órakor ülést tart. A tanácskozás tárgyát fontos és sürgős ügy képezvén, pontos megjelenésre kéretik a bizottság minden tagja. — Az országgyűlési függetlenségi párt csütörtökön tartott értekezletén tárgyaltatott a horvát-szlavén határőrvidéknek Horvátországgal közigazgatásilag egyesítéséről szóló határozati javaslat ; az értekezlet annak mostani tárgyalását elhalasztani kívánja, mert bár az 1868-iki törvény kimondja, hogy ha a határőrvidék bekebeleztetik, az ottani lakosság számaránya szerint fog szaporíttatni a közös országgyűlésre küldendő képviselőknek száma, azonban addig, míg a határőrvidék minden alkotmányos joggyakorlatban nem részesül, a képviselők számát szaporítani nem tartja szükségesnek, annál kevésbbé, mert a horvátszlavén képviselők száma már most is több, mint amennyi az 1848 -i törvényben megállapítva van. Tárgyalás alá került ezután a bosznavölgyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, melyet az értekezlet, tekintve az ország szomorú pénzügyi állapotát és tekintve, hogy a függetlenségi párt a boszniai okkupácziót nem helyesli, a javaslatot el nem fogadja, s a párt ez irányú nézetének a képviselőházban való kifejezésével Mocsáry Lajost bizta meg. A földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszter által a phylloxera elleni intézkedések végett összehívandó bizottság tagjává Szalai Imre kineveztetvén, azt a párt helyeslőleg veszi tudomásul. SZERKESZTŐI IRODA : Rol királyutcza 16.tez. hová a lap szellemi részét illető közleményét De 3 czimzendők. A2 „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Negyedévre Egy hóra helyben Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Egész évre Félévre 12 írt. 6 fiz. 12. szám. Kolozsvár, vasárnap, januar 16, 1881. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gámond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezménytyujt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A parasztság állapotáról. Az osztrák parasztok gyűléseket tartottak. A földbirtok terheiről panaszolnak. Helyzetük elviselhetlenségét bizonyítják. A magyar paraszt hallgat, nem gyűlésez, nem határoz, hanem vonszolja némán terheit. Nem kísérti meg senki érdekükben az agitatiót, mert Magyarországon első, aki cserben hagyná a mozgalmat, maga a parasztság volna. Az osztrák paraszt a szegényedés előhírnökeinek megérkeztével segélyért szalad össze. Nálunk a nyomor még türelmesebbé teszi a parasztot. Az osztrák parasztok falunként, elöljáróik vezetése alatt tódultak a kormányellenes népgyűlésbe. Nálunk a parasztból lett elöljáró hivatalos kötelességének ismeri még politika nélküli gyűléstől is elriasztani a népet. Ha az értelmes osztrák paraszt elégedetlen, kinek terményeit a szomszéd gyárak népe, a közeli városok polgársága nagy áron veszi, kinek földjét a kiszolgáltatott magyar verítékének is egy része termékenyíti, akinek olcsó hitele van, akinek néplapok osztják a tanácsot földmivelése körül, akkor mit tegyen a magyar paraszt, amelyért épen semmi sem történik és az elősorolt előnyökkel nem dicsekedhetik ? Az erdélyi részek parasztságának állapota nem is hasonlítható az osztrák, vagy magyar alföldi paraszt helyzetéhez , mert ezek jólétet élveznek, míg annak sorsa silány tengődés. Hasonlatosság a felsőmagyarországi parasztság állapotával található, melynek anyagi létét az jellemzi, hogy Amerikába kivándorol. Az erdélyi szász parasztság nem oly vagyonos, mint volt. Vagyoni életének lassú hanyatlását az tartóztatja fel, hogy a földbirtok nem egyéni nagyobb részben, hanem községi, melynek haszonvétele nem birtokaránylagos, hanem személyes lévén, még a vagyontalannak is keresetforrást nyújt. Továbbá a szász nép apadóban van, a mint a vagyonosság egészben apad, részben az pótolja, hogy hova tovább mind kevesebb tulajdonos közt oszlik meg az. A vármegyei magyar parasztság ma nem birja csak 50%-t azon birtoknak, melylyel az 1848-iki törvények megajándékozták. Hanyatlását jelzi, hogy sok régi eklézsia megszűnt, vagy fiókká devalválódott, mert hívei ma nem bírják el azon egyházi terheket, melyeket régebb súlyosnak sem találtak. Kétségbeejtően bevilágítja helyzetét, hogy szegényedésével az alantabb műveltségű fajhoz száll és elalákosodik. Vagyonával elveszti nemzetiségét is. Az oláh parasztság állapota szomorú, melyet fájdalom politikai czélra is felhasználnak. Vagyonát, melylyel felszabadult, melyet ingyen kapván megbecsülni nem tudott, az önrendelkezési joggal, melyhez szokva nem lévén, vele csak kárára élt, potomáron elvesztegette. Dologtalanságához vett vele kenyeret és könnyelműségének pálinkát. A függőben maradt úrbéri kérdések perének is tetemes volt a költsége. Ma nem ura többnek mint volt vagyona 36%-inak. Megvette az uzsorás szomszéd, beázott a zsidó csaplárosnak, műveli az ügyvéd úr gazdatisztje, vagy ő szántja, veti és műveli fejében a boltosnak. A székely nép is visszaesett jólétében. Ha birtoka nem apadott jelentékenyen, azt köszönheti üzérkedő hajlamának és kereskedő természetének. A puszta földmivelésből élők felette hanyatlottak, csak a szekereskedők, kereskedők, korcsmárosok haladnak. Azonban a földbirtok értéke lehullott felére, egyharmadra. Ahol eddig nem volt eladó föld, most nincs vevő elég, vagy épen hiányzik is. Aki eddig 4 ökörrel szántott kettőre szállott, más ökör helyett tehénre szorult, vagy épen bivalborjukat biztat a borozdában. Egy lovas fogat is elég van, amin még 20 évvel ezelőtt a komédiás németet látta s nevette a székely. A tehén helyett a kecske teje táplálja a családot. A népnek marhaállományában van a takarékpénztára, a tőkepénze és a gazdasági ereje, ha ez leszáll, vége gazdaságának is, mert nem lesz miből készpénzt venni, mivel birtokát jól művelni, és mi után kellően javítani. A székely megyékben a marhaállomány átlagban számszerint 40%-ot csökkent, értékben pedig aligha több a régi 20 éves állapot 40%-ánál. Parasztságunk állapotán javítani kell, mégpedig minél hamarább, amíg a hanyatlás nem lesz oly mérvű, hogy aztán az állam erői nem bírják orvosolni, és alig enyhíteni, miként az Olaszországban van, hol a résztáplálkozás miatt skorbutban vesz a nép. Kormányunk nem tett eddig parasztságunk érdekében semmit. A támogatott gazdasági lapok, a rendezett kiállítások, az importált magok, a kísérletek kísérletei, az időjelző állomások, a mintaszüretek, a községi faiskolák sz.t. mindebből ámbár lehet czélszerű mind, hasznot semmit, csupán a terhét nyerte a paraszt. Csak a választáskor dobnak egy pár forintot a választó parasztnak. Ezzel ki is van fizetve három évre. Aki nem érdekei szerint cselekszik, magáról és nemzetéről megfeledkezik, sorsát megérdemli. E szigorú igazságban megnyugodnánk, ha a társadalom széles alapját nem épen a parasztság képezné, melyeit az emeletek, ha ez elporlik előbb-utóbb összeomlanak ; ha a parasztság állapotában nem hasonképet látnak a közép és nagy birtokosság helyzetének, melyben csak az a különbség, hogy ott óriás lapon apró vonások rajzolják a képet, és itt kis lapon nagy vonások vázolják az alakot. Ezért gondolkodnunk kell parasztságunk helyett is, parasztaink sorsának javítása felett. TARGIA. A transvaali köztársaság és a boérok. Véres küzdelmek folynak Afrika délkeleti részén az angolok és boérok (olvasd buhr-ok) között, amazok telhetetlen hódítási vágyukat kívánják csillapítani ezek függetlenségének elnyomásával.Livingston már a negyvenes évek elején megfordult a boérok lakóhelye szomszédságában, a szegény becsuanokat a keresztény hitre térítvén, nem igen kedvezően emlékezik meg az ezek szomszédjában lakó boérokról. Már akkor életjelt adott magáról a függetlenségért rajongó, maroknyi nép, azóta azonban gazdasága gyarapodott, az elfoglalt területnek elrejtett előnyei munkájuk és szorgalmuk által mind jobban feltűntek, hegyeikben aranyat, ezüstöt, és más érczeket kezdettek kiaknázni, nagyon sok lett volna az angliustól azt kivinni, hogy megengedje, mikép azokból nekik valami előnye, haszna ne legyen, és eltűrje, mikép az ő tartománya szomszédságában egy jóllétnek örvendő kis állam existáljon. Nem érdektelen a transvaali a Vaal fo- Juntuli köztársaság keletkezésének története. A ■loreménytokon a hollandok alapítottak először telepet, de az angol tengerészet nagymérvű kifejlődése és ezeknek Keletindiában megtelepülése magaután vonta azt is, hogy e század elején az angolok elfoglalták a hollandoktól ezek gyarmatait, a Jóreményfokon. Az angol uralom alá került, nagyobbrészt német származású és időnként Németország különböző vidékeiről oda telepedett gyarmatosok — egy ideig tűrték az angolok nyomasztó uralmát, de később ezt megunván, többen közülök, a harminczas évek elején a capföldi gyarmatból kiköltöztek és Afrika délkeleti partján lakó zulu-kafferek földjére letelepedtek. Elfoglaltak egy puszta területet, annak birtokaiért küzdöttek, egy ideig a kafferekkel, és mikor ezeket legyőzték, maguknak békét és nyugalmat küzdöttek ki, gazdaságaikat berendezték, előállott azonnal az angol, a földet sajátjának nyilvánította és hozzácsatolta a capföldi coloniához. így lett vége a Viktoria köztársaságnak A kivándorlottak nagyobb része azon is .a felpakolt, tovább ment egy része fel északra, más része nyugatra, harmadik része kelet-északra. Az elsők épen oda telepedtek, ahol a jelenlegi Transvaali köztársaság fekszik, más része a jelenlegi Oringei köztársaság földjén, a harmadik része alapította a Natali köztársaságot. A Natali köztársaság szintén az angol gyarmatok szomszédságában volt. Alig építették fel Gieter-Maritzburg városát, alig tudták maguknak a kellő tekintélyt kivívni a szomszédos hottentotok és kafferek előtt, az angolok előbb azon szín alatt, hogy őket védelmezzék a vadnépek ellen, országukba bevonultak, nemsokára kijelentették, mikép önállóságukat nem tűrik, akarnak avagy nem a britt gyarmat kiegészítő részévé kell lenniök. Újabb költözködés követte ezen leigázást, és most a már korábban elvált és a jelenlegi transvaali köztársaságban már korábban letelepült társaik mellé települtek Natal köztársaság fehér lakói, azokkal egyesülve alapították meg a sziléziai származású Pretorius (eredetileg Breithars) András elnöksége alatt a Transvaali köztársaságot. A transvaali köztársaság területe némelyek szerint 3600, másik szerint ennél sokkal több egész 8600 mildig, mindenesetre tehát legalább négyszer akkora terjedelemmel bír, mint a régi Erdély. A boérok mind földmivelők és marhatenyésztők, innen vették nevöket is, a német bauer szóból — ezért találták nagyon kedvezőnek a talajt maguk részére. Az egész köztársaság fensíkon fekszik, észak felől a Krokodil vagy Limpopo, délről a Vaal folyó által határolva, és ép mert magassá fekszik és a fennebb említett két nagy folyó több mellékfolyói által dúsan el van látva vízzel, nagyon termékeny és dús növényzettel bír, és egyesülve vannak területén a legkülönbözőbb égalji viszonyok, míg néha egyik részében kemény tél van gyakran nagy hóval, addig az éjszaka alantabb fekvő részein tropikus melegség uralkodik. Ebből kimagyarázható, hogy terményei is nagyon változók, míg egy részén czitrom és narancs ligetei mellett, nagy mennyiségű kávéfa, az óriási basebab vagy majom kenyérfa vadon nőnek, czukornád, dohány és a két év alatt más dús termést adó szőlő miveltetik, másik magasabb vidékein a gazdag legelőkön barom, juh és kecske nyájaik vigan legelésznek és a gyakran nagy mennyiségben megjelenő és nagy mérvű támadásával halált okozó csecselégy szúrásai elől tölgy, eger és fenyő erdőkben keresnek menedéket. A szruet madár, melyről Aristoteles már mint eszmeri fajról azt mondta, hogy félig madár, félig emlős állat, a puszták tollas tevéje, az Elefánt sokkal nagyobb alakra kifejlődve mint az indiai, a vadbival a szomszédos és a szárazabb évszakokban merőben viztelen Kalahári pusztákról ellátogatnak igen gyakran a vizdús Limpopo és Elefánt folyó környékére és mintegy hívogatják a bokrokat magukhoz egy-egy eredménydús vadászatra; a legjámborabb ragadozó madárserpentarius secretarius, gázló keselyű, nagy ügyességgel vadászsza magának a kissebb nagyobb hüllőket. És a becsületes vendégszerető boór, bodorfüstöket eresztve ül törpe, nagyobb részint négyszögben épült kunyhójában, vagy műveli nagy választékú gyümölcsös fákkal beültetett kertjét, felügyel nyájára, nem fél senkitől, csak az Angliustól irtódzik, nem hiába, mert már megsokalta az angol ott is nyugalmukat, pár évvel ezelőtt reá tette kezét ezen köztársaságra és most a leigázást nem tűrő boerokkal véres harczot folytat. Az ők egyszerűségükben szépenberendezték magukat, katonát nem tartottak, mert az önmaguk által alkotott törvényekett, mindenik tiszteletben tartotta, diszőrségre szükségük nem volt, sőt még az egyes polgárokat sem óhajtották összevagdaltatni, azután mert ezt zokon vette valaki, esküldszék elébe állíttatni ; ha külellenség megtámadta őket, katona volt mindegyik férfi lakos, megvédik egymást és katonai reglama nélkül, amint az angolokkali harczaik mutatják, hathatósan tudnak küzdeni. Az összes fehér lakosok száma alig megy 25—30 ezerre, némelyek szerint 35—40 ezerre; a benszülöttek, kik külön községekben, méhkas alakú kunyhókban laknak 200—250 ezer embert tehetnek. Általános szavazattal választanak kerületenként 60—70 tagból álló néptanácsot ; évenként négyszer összeülnek, m megkészítik a szükséges rendszabályokat, az általános szavazattal 5 évre megválasztott elnök elönlése alatt, ez nevezi ki az elnök mellé a négy tagú tanácsot, kik a folyó ügyeket kezelik, beszedik a megállapított adókat sat. Az 1875—1876 évre megállapított budget, 86,496 frt bevétel és 86,056 frt kiadás. Hivatalos nyelve a hollandus, beszélik azonban az angolt is. Kereskednek strucctollakkal, elefántcsont, gyapjú, bőrök, gabona, szárított gyümölcs, dohány stbvel. Legközelebbi kikötőjük a Delagoa Bai-Uj Schotiában. Legnagyobb városuk Potchefstrom, alig 1500 lakóval, mert az egész ország lakói kizárólag gazdaságot folytatván elszórtan laknak gazdasági tanyáikon. A legutolsó tudósítások szerint, ez a maroknyi, függetlenségéért lelkesült nép, kiűzte a hatalmas Anglia hadait országából ; angol lapok szerint a közhangulat függetlenségük elismerését óhajtja, ismerve azonban az önhitt Anglia eljárását, hihetetlen valami lenne az, hogy és akkor ismerje el egy ily kis állam függetlenségét, mikor ezt az önmaga küzdötte ki, majd csak megvédi Új törvények, új költségek (Három czikk.) III. Nagyon jellemző az igazságügyminiszter ezen kérdésben való eljárásánál különben az is, hogy amíg a tárczájához tartozó lényegesebb intézkedések megtétele előtt, rendesen soha sem szokta elmulasztani a bátortalan igazságügyér úl magát minden kigondolható illetékes és nem illetékes oldalról informáltatni , addig a hitelesítő mérnökök kinevezése, különösen díjazása iránt keletkezett sajtó rendelete kiadása előtt, még csak az illetékes törvényszékeket, sem pedig azok elnökeit nem kérdezte meg , minő díjazás mellett alkalmazták eddig hitelesítési és szakértői eljárásoknál a legjobb tagosító és királyi mérnököket ? Nem kevésbé csodálatra méltó ezen intézkedésben még az is, hogy ha már az igazságügyét, a hitelesítő mérnökök kinevezését szabályozó törvénycikkelyt egészen ignorálta is, hogyan egyezett bele az illető közlekedési miniszter az alája rendelt építészeti miniszter főnökeinek ily mellék és rendes foglalkozásukkal össze nem fért teendőkre való alkalmaztatásába? Hanem vegyük a dolgot úgy a hogy van , ki lett nevezve két tagosító mérnök — kik magán vállalatokat tehetnek — és három kir. építészeti főmérnök — kiknek állásuknál fogva egyéb rendes teendőik vannak. Mivel pedig a szám soha sem csal, tegyünk egy számítást, illetőleg tegyünk egy arányt, az erdélyi és partiumi részekben egy évre eső tagosításoknál az új utasítás szerint elrendelt tárgyalásokra szánt napok, a kinevezett mérnökök száma, valamint az évnek — ezen tárgyalások megtartására alkalmas — szakaiból kijövő napszámok mennyisége közt. Nyilvánvaló, hogy az új törvény életbelépte előtt, tagosítási és más birtokrendezési munkálatok keresztülvitelével több mérnök foglalkozott, mint ezután fog, de ha a már jogosítványnyal ellátott mérnökök számát is tartjuk meg, akkor is eddigelő 30-an felül van ; ebből kifolyólag, ha még tekintetbe vesszük, hogy az ez utáni birtokrendezések gyorsabban és olcsóban fognak keresztül menni mint az eddigiek(?), minden mérnökre számíthatni évenként legalább 2 községet, minthogy pedig, minden évben új munkálatok mutatkoznak, vegyük úgy, mintha azon egy két község egy év alatt teljesen befejeztetnék, egy község tagosításának tartama alatt — mint fennebb kimutattuk — a hitelesési főmérnök 50 napig van alkalmazásba, ugyanazon egy működő mérnök 2 községénél 100 napot vesz igénybe; a jogosított mérnök van 30, s tegyük fel, hogy átlagosan mindenik 20 községet munkálat alá vesz, akkor az egész országban a hitelesítés és egyéb vizsgálatokban töltött napok száma egy éven át 3000 napot tesz, ezt felosztva az 5 hitelesítő mérnök között, egyre esik 600 nap, tehát feltéve, hogy az év minden szaka alkalmas a tárgyalások megtartására, akkor is az évet 235 nappal kellene megtoldani, — kérdés — hol marad idő a két tagosításra jogosított mérnök magánvállalataira, vagy a kir. főmérnököknek államépítészeti munkálatai megtételére. Ajánljuk a miniszter úr kegyes figyelmébe, ezen egyszerű, aránylagos kiszámítást. Nem lehet érteni továbbá azt sem, hogy a hitelesítő mérnökök kinevezése monopolizásával a czélbavett olcsóságon (?) kívül, mit akart elérni az igazságügyminiszer úr? mert ha a részrehajlást akarta ezzel ellenőrizni, a mennyiségtan alapelvei szerint, könnyebb 5 egyént megnyerni mint 30-at, míg másfelől most már úgy a kivitelt, mint külső kiállítást, pontosságot minden tekintetben meghatározó és részletesen kifejtett utasítás megtartása mellett, a hitelesítési aktusok bármelyik jogosítványnyal ellátott mérnökök által is megejthetők lettek volna, kevesebb napdíj fizetés mellett. A hitelesítő mérnök magánvállalatok tételére lett jogosultsága, a legnagyobb calamitásokra fog alkalmat szolgáltatni, mert miután magán munkálatai tárgyalásain az utasítás szerint személyesen tartozik megjelenni, ugyanezen időre egy másik törvényszéktől hitelesítőnek lett kinevezésének nem tehet eleget , és így bármelyik tárgyalás elhalasztása igen gyakran a birtokos osztályt egy évvel vetve hátra, kiszámíthatlan károkat okozand, míg ellenben az eddigi eljárás megtartása mellett az úgy is már megválogatott működő mérnökök a bíróság rendelkezésére állván, ezen confliktus nem fordulhat elő. Igen sajátos, hogy ézon az igazságügyér, az igazságkiszolgáltatás közegeiről oly mostohán gondoskodott, mert ugyancsak az utasításhoz mellékelt díjszabályzat szerint a kiküldött bírónak a határoni szemlék alkalmával tollnokával egy napra három forintot állapit meg, ugyanazon alkalommal a földmives osztályhoz tartozó — és soha kocsin nem járó és ezt nem is követelő — földésznek 2 forintot állapit mag. És igy az igazságügyér ur még egyfelől a bírói dijszabályzatnál felette érvényre emeli takarékossági elvét, addig az egyszerű földésznek 2 forint napdijt és ugyanannyi fuvarbért állapít meg, midőn a tapasztalat szerint nem volt eset, hogy 1 forint napdíjnál valaha többet követelt volna, azt pedig még nem is álmodták, hogy kocsidíjba is részeltetni fogja a miniszer úr, köszönetet szavaznak érte. Amint értesültünk az erdélyi mérnökök épen most egy felterjesztést küldöttek fel, melyben különösen ki van emelve a többek között a mérnöki díjaknak aránytalan beosztása, különösen pedig a működő mérnök halála esetében követendő minden jog és igazsággal ellenkező eljárás hiányossága, melyben tudniillik kimondatik, hogy a bekövetkező halállal csak a már esedékessé vált dijak fizettetnek ki az örökösöknek és igy a teljesített munkálat talán legnagyobb többletére semmi igényük nincs azoknak, daczára, ha azok talán egy pár napi munkálat megtételével már esedékessé váltak volna is. A jellemzőbb pedig az, hogy ezen már kiérdemelt és az örökösöket illető dijak — kinek előnyére leendő beszámításáról sincs gondoskodva, — a birtokosság előnyére talán, kinek ahoz joga nincs ; — a munkálatot folytató mérnöknek, ki azon munkálatot készen vette át, vagy talán épen a magas kormány előnyére, fedezve abból az előre nem látott vagy a budgetbe nem vehető költségeit? Így és ezek által intézkedett az igazságügyér úl, hogy a majdnem tönkrement anyagi állásunkon segítve legyen, gondoskodott egy gyors menetű olcsó birtokrendezési törvény kiadásával a létérti küzdelem megkönnyítésén. Alig lépett életbe ezen törvény és máris minden felől mutatkoznak annak hiányos oldalai. Eddig csak tendődtünk és reméltünk, de most már ezen utóbbi terhekkel egészen megsemmisülünk, már már — a gondoskodó kezek között — oda jut