Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-01-16 / 12. szám

* I < l I — Az erdélyrészi függetlenségi párt országos intéző bizottsága, az Ellenzék szerkesztőségi lakásán f. évi január 16-án délelőtt 11 órakor ülést tart. A tanácskozás tárgyát fon­tos és sürgős ügy képezvén, pontos megjelenésre kéretik a bizottság min­den tagja. — A­z­ országgyűlési függetlenségi párt csütörtökön tartott értekezletén tárgyaltatott a horvát-szlavén határőrvidéknek Horvátországgal közigazgatásilag egyesítéséről szóló határozati ja­vaslat ; az értekezlet annak mostani tárgyalását elhalasztani kívánja, mert bár az 1868-iki tör­vény kimondja, hogy ha a határőrvidék bekebe­­leztetik, az ottani lakosság számaránya szerint fog szaporíttatni a közös országgyűlésre küldendő kép­viselőknek száma, azonban addig, míg a határőr­­vidék minden alkotmányos joggyakorlatban nem részesül, a képviselők számát szaporítani nem tart­ja szükségesnek, annál kevésbbé, mert a horvát­­szlavén képviselők száma már most is több, mint a­mennyi az 1848 -i törvényben megállapítva van. Tárgyalás alá került ezután a bosznavölgyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat, melyet az értekezlet, tekintve az ország szomorú pénzügyi állapotát és tekintve, hogy a függetlenségi párt a boszniai okkupácziót nem helyesli, a javaslatot el nem fogadja, s a párt ez irányú nézetének a képviselőházban való kifejezésével Mocsáry Lajost b­izta meg. A földmivelés, ipar és kereskedelmi minisz­ter által a phylloxera elleni intézkedések végett összehívandó bizottság tagjává Szalai Imre kine­­veztetvén, azt a párt helyeslőleg veszi tudomásul. SZERKESZTŐI IRODA : Rol királyutcza 16.tez. hová a lap szellemi részét illető közleményét De 3 czimzendők. A2 „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: Negyedévre Egy hóra helyben Egyes szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Egész évre Félévre 12 írt. 6 fiz. 12. szám. Kolozsvár, vasárnap, januar­ 16, 1881. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor h­asábozott gám­ond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyeg­dij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt­­­­yujt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A parasztság állapotáról. Az osztrák parasztok gyűléseket tartot­tak. A földbirtok terheiről panaszolnak. Hely­zetük elviselhetlenségét bizonyítják. A magyar paraszt hallgat, nem gyűlé­­sez, nem határoz, hanem vonszolja némán terheit. Nem kísérti meg senki érdekükben az agitatiót, mert Magyarországon első, a­ki cserben hagyná a mozgalmat, maga a pa­rasztság volna. Az osztrák paraszt a szegényedés elő­hírnökeinek megérkeztével segélyért szalad össze. Nálunk a nyomor még türelmesebbé teszi a parasztot. Az osztrák parasztok falun­ként, elöljáróik vezetése alatt tódultak a kor­mányellenes népgyűlésbe. Nálunk a paraszt­ból lett elöljáró hivatalos kötelességének is­meri még politika nélküli gyűléstől is elri­asztani a népet. Ha az értelmes osztrák paraszt elége­detlen, kinek terményeit a szomszéd gyárak népe, a közeli városok polgársága nagy áron veszi, kinek földjét a kiszolgáltatott magyar verítékének is egy része termékenyíti, a­ki­nek olcsó hitele van, a­kinek néplapok oszt­ják a tanácsot földmivelése körül, akkor mit tegyen a magyar paraszt, a­melyért épen semmi sem történik és az elősorolt előnyök­kel nem dicsekedhetik ? Az erdélyi részek parasztságának álla­pota nem is hasonlítható az osztrák, vagy magyar alföldi paraszt helyzetéhez , mert ezek jólétet élveznek, míg annak sorsa silány ten­­gődés. Hasonlatosság a felsőmagyarországi parasztság állapotával található, melynek anyagi létét az jellemzi, hogy Amerikába ki­vándorol.­­ Az erdélyi szász parasztság nem oly va­gyonos, mint volt. Vagyoni életének lassú hanyatlását az tartóztatja fel, hogy a föld­birtok nem egyéni nagyobb részben, hanem községi, melynek haszonvétele nem birtok­­aránylagos, hanem személyes lévén, még a vagyontalannak is keresetforrást nyújt. To­vábbá a szász nép apadóban van, a mint a vagyonosság egészben apad, részben az pó­tolja, hogy hova tovább mind kevesebb tu­lajdonos közt oszlik meg az. A vármegyei magyar parasztság ma nem birja csak 50%-t azon birtoknak, mely­­lyel az 1848-iki törvények megajándékozták. Hanyatlását jelzi, hogy sok régi eklézsia megszűnt, vagy fiókká devalválódott, mert hívei ma nem bírják el azon egyházi terhe­ket, melyeket régebb súlyosnak sem találtak. Kétségbeejtően bevilágítja helyzetét, hogy szegényedésével az alantabb műveltségű faj­hoz száll és elalákosodik. Vagyonával elveszti nemzetiségét is. Az oláh parasztság állapota szomorú, melyet fájdalom politikai czélra is felhasz­nálnak. Vagyonát, melylyel felszabadult, me­lyet ingyen kapván megbecsülni nem tudott, az önrendelkezési joggal, melyhez szokva nem lévén, vele csak kárára élt, potomáron el­vesztegette. Dologtalanságához vett vele ke­nyeret és könnyelműségének pálinkát. A füg­gőben maradt úrbéri kérdések perének is te­temes volt a költsége. Ma nem ura többnek mint volt­ vagyona 36%-­inak. Megvette az uzsorás szomszéd, beázott a zsidó csapláros­­nak, műveli az ügyvéd úr gazdatisztje, vagy­­ ő szántja, veti és műveli fejében a bol­tosnak. A székely nép is visszaesett jólétében. Ha birtoka nem apadott jelentékenyen, azt köszönheti üzérkedő hajlamának és kereskedő természetének. A puszta földmivelésből élők felette hanyatlottak, csak a szekereskedők, kereskedők, korcsm­árosok haladnak. Azonban a földbirtok értéke lehullott felére, egyhar­­madra. A­hol eddig nem volt eladó föld, most nincs vevő elég, vagy épen hiányzik is. A­ki eddig 4 ökörrel szántott kettőre szál­lott, más ökör helyett tehénre szorult, vagy épen bivalborjukat biztat a borozdában. Egy lovas fogat is elég van, a­min még 20 évvel ezelőtt a komédiás németet látta s nevette a székely. A tehén helyett a kecske teje táp­lálja a családot. A népnek marha­állományá­ban van a takarékpénztára, a tőkepénze és a gazdasági ereje, ha ez leszáll, vége gazda­ságának is, mert nem lesz miből készpénzt venni, mivel birtokát jól művelni, és mi után kellően javítani. A székely megyékben a mar­ha­állomány átlagban számszerint 40%-ot csökkent, értékben pedig aligha több a régi 20 éves állapot 40%-ánál. Parasztságunk állapotán javítani kell, még­pedig minél hamarább, a­míg a hanyatlás nem lesz oly mérvű, hogy aztán az állam erői nem bírják orvosolni, és alig enyhíteni, miként az Olaszországban van, hol a rész­­­táplálkozás miatt skorbutban vesz a nép. Kormányunk nem tett eddig parasztságunk érdekében semmit. A támogatott gazdasági­­ lapok, a rendezett kiállítások, az importált­­ magok, a kísérletek kísérletei, az időjelző ál­­­­lomások, a minta­szüretek­, a községi faisko­­l­­ák sz.t. mind­ebből ámbár lehet czélszerű mind, hasznot semmit, csupán a terhét nyerte a paraszt. Csak a választáskor dobnak egy pár forintot a választó parasztnak. Ezzel ki is van fizetve három évre. A­ki nem érdekei szerint cselekszik, magáról és nemzetéről megfeledkezik, sorsát megérdemli. E szigorú igazságban megnyu­godnánk, ha a társadalom széles alapját nem épen a parasztság képezné, melyeit az eme­letek, ha ez elporlik előbb-utóbb összeomla­nak ; ha a parasztság állapotában nem ha­­sonképet látnak a közép és nagy birtokosság helyzetének, melyben csak az a különbség, hogy ott óriás lapon apró vonások rajzolják a képet, és itt kis lapon nagy vonások vá­zolják az alakot. Ezért gondolkodnunk kell parasztságunk helyett is, parasztaink sorsá­nak javítása felett. TARGIA. A transvaali köztársaság és a boérok. Véres küzdelmek folynak Afrika délkeleti részén az angolok és boérok (olvasd buhr­-ok) között, amazok telhetetlen hódítási vágyukat kí­­vánják csillapítani ezek függetlenségének el­nyomásával.­­Livingston már a negyvenes évek elején megfordult a boérok lakó­helye szomszéd­ságában, a szegény becsuanokat a keresztény hit­re térítvén, nem igen kedvezően emlékezik meg az ezek szomszédjában lakó boérokról. Már akk­or életjelt adott magáról a függetlenségért ra­jongó, maroknyi nép, azóta azonban gazdasága gyarapodott, az elfoglalt területnek elrejtett elő­nyei munkájuk és szorgalmuk által mind jobban feltűntek, hegyeikben aranyat, ezüstöt, és más érczeket kezdettek kiaknázni, nagyon sok lett volna az angliustól azt kivinni, hogy megenged­je, mikép azokból nekik valami előnye, haszna ne legyen, és eltűrje, mikép az ő tartománya szomszédságában egy jóllétnek örvendő kis állam existáljon. Nem érdektelen a transvaali a Vaal fo-­­ Juntuli köztársaság keletkezésének története. A ■loreménytokon a hollandok alapítottak először telepet, de az angol tengerészet nagymérvű kifejlődése és ezeknek Keletindiában megte­lepülése maga­­után vonta azt is, hogy e század elején az angolok elfoglalták a hollandok­tól ezek gyarmatait, a Jóreményfokon. Az angol uralom alá került, nagyobbrészt német származású és időnként Németország kü­lönböző vidékeiről oda telepedett gyarmatosok — egy ideig tűrték az angolok nyomasztó uralmát, de később ezt megunván, többen közülök, a har­­minczas évek elején a capföldi gyarmatból kiköl­töztek és Afrika délkeleti partján lakó zulu-kaffe­­rek földjére letelepedtek. Elfoglaltak egy pusz­ta területet, annak birtokaiért küzdöttek, egy ideig a kafferekkel, és mikor ezeket legyőzték, maguknak békét és nyugalmat küzdöttek ki, gaz­daságaikat berendezték, előállott azonnal az an­gol, a földet sajátjának nyilvánította és hozzácsa­tolta a capföldi coloniához. így lett vége a Viktoria köztársaságnak A kivándorlottak nagyobb része azon is .a fel­pakolt, tovább ment egy része fel északra, más része nyugatra, harmadik része kelet-északra. Az elsők épen oda telepedtek, a­hol a jelenlegi Trans­vaali köztársaság fekszik, más része a jelenlegi Or­ingei köztársaság földjén, a harmadik része alapította a Natali köztársaságot. A Natali köztársaság szintén az angol gyar­matok szomszédságában volt. Alig építették fel Gieter-Maritzburg városát, alig tudták maguknak a kellő tekintélyt kivívni a szomszédos hottento­­tok és kafferek előtt, az angolok előbb azon szín alatt, hogy őket védelmezzék a vadnépek ellen, or­szágukba bevonultak, nemsokára kijelentették, mi­­kép önállóságukat nem tűrik, akarnak avagy nem a britt gyarmat kiegészítő részévé kell lenniök. Újabb költözködés követte ezen leigázást, és most a már korábban elvált és a jelenlegi trans­vaali köztársaságban már korábban letelepült tár­saik mellé települtek Natal köztársaság fehér la­kói, azokkal egyesülve alapították meg a sziléziai származású Pretorius (eredetileg Breithars) András elnöksége alatt a Transvaali köztár­saságot. A transvaali köztársaság területe némelyek szerint 3600, másik szerint ennél sokkal több egész 8600 mildig, mindenesetre tehát legalább négyszer akkora terjedelemmel bír, mint a régi Erdély. A boérok mind földmivelők és marhate­nyésztők, innen vették nevöket is, a német bauer szóból — ezért találták nagyon kedvezőnek a ta­lajt maguk részére. Az egész köztársaság fensíkon fekszik, észak felől a Krokodil vagy Limpopo, dél­ről a Vaal folyó által határolva, és ép mert ma­gassá­ fekszik és a fennebb említett két nagy folyó több mellékfolyói által dúsan el van látva vízzel, nagyon termékeny és dús növényzettel bír, és egyesülve vannak területén a legkülönbözőbb égalji viszonyok, míg néha egyik részében ke­mény tél van gyakran nagy hóval, addig az éj­szaka alantabb fekvő részein tropikus melegség uralkodik. Ebből kimagyarázható, hogy terményei is nagyon változók, míg egy részén czitrom és narancs ligetei mellett, nagy mennyiségű kávéfa, az óriási basebab vagy majom kenyérfa vadon nő­nek, czukornád, dohány és a két év alatt más dús termést adó szőlő m­iveltetik, másik magasabb vidékein a gazdag legelőkön barom, juh és kecs­ke nyájaik vigan legelésznek és a gyakran nagy mennyiségben megjelenő és nagy mérvű támadá­sával halált okozó csecselégy szúrásai elől tölgy, eger és fenyő erdőkben keresnek menedéket. A szruet madár, melyről Aristoteles már mint eszmeri fajról azt mondta, hogy félig ma­dár, félig emlős állat, a puszták tollas tevéje, az Elefánt sokkal nagyobb alakra kifejlődve mint az indiai, a vadbival a szomszédos és a szárazabb évszakokban merőben viztelen Kalahári puszták­ról ellátogatnak igen gyakran a vizdús Limpopo és Elefánt folyó környékére és mintegy hívogat­ják a bokrokat magukhoz egy-egy eredménydús vadászatra; a legjámborabb ragadozó madárser­­pentarius secretarius, gázló keselyű, nagy ügyes­séggel vadászsza magának a kissebb nagyobb hül­lőket. És a becsületes vendégszerető boór, bodor­­füstöket eresztve ül törpe, nagyobb részint négy­szögben épült kunyhójában, vagy műveli nagy választékú gyümölcsös fákkal beültetett kertjét, felügyel nyájára, nem fél senkitől, csak az Ang­liustól irtódzik, nem hiába, mert már megsokalta az angol ott is nyugalmukat, pár évvel ezelőtt reá tette kezét ezen köztársaságra és most a le­igázást nem tűrő boerokkal véres harczot folytat. Az ők egyszerűségükben szépen­­berendezték magukat, katonát nem tartottak, mert az önmaguk által alkotott törvényekett, mindenik tiszteletben tartotta, diszőrségre szükségük nem volt, sőt még az egyes polgárokat sem óhajtották összevagdal­­tatni, azután mert ezt zokon vette valaki, esküld­­szék elébe állíttatni ; ha külellenség megtámadta őket, katona volt mindegyik férfi lakos, megvédik egymást és katonai reglama nélkül, a­mint az an­­golokkali harczaik mutatják, hathatósan tudnak küzdeni. Az összes fehér lakosok száma alig megy 25—30 ezerre, némelyek szerint 35—40 ezerre; a benszülöttek, kik külön községekben, méhkas alakú kunyhókban laknak 200—250 ezer embert te­hetnek. Általános szavazattal választanak kerüle­tenként 60—70 tagból álló néptanácsot ; éven­ként négyszer összeülnek, m megkészítik a szüksé­ges rendszabályokat, az általános szavazattal 5 évre megválasztott elnök elönlése alatt, ez nevezi ki az elnök mellé a négy tagú tanácsot, kik a folyó ügyeket kezelik, beszedik a megállapított adókat sat. Az 1875—1876 évre megállapított budget, 86,496 frt bevétel és 86,056 frt kiadás. Hivatalos nyelve a hollandus, beszélik azonban az angolt is. Kereskednek strucctollakkal, ele­fántcsont, gyapjú, bőrök, gabona, szárított gyü­mölcs, dohány stbvel. Legközelebbi kikötőjük a Delagoa Bai-Uj Schotiában. Legnagyobb városuk Potchefstrom, alig 1500 lakóval, mert az egész ország lakói kizárólag gazdaságot folytatván elszór­tan laknak gazdasági tanyáikon. A legutolsó tudósítások szerint, ez a ma­roknyi, függetlenségéért lelkesült nép, kiűzte a ha­talmas Anglia hadait országából ; angol lapok sze­rint a közhangulat függetlenségük elismerését óhajtja, ismerve azonban az önhitt Anglia eljá­rását, hihetetlen valami lenne az, hogy és akkor ismerje el egy ily kis állam függetlenségét, mi­kor ezt az önmaga küzdötte ki, majd csak megvédi Új törvények, új költségek (Három czikk.) III. Nagyon jellemző az igazságügyminiszter ezen kérdésben való eljárásánál különben az is, hogy a­míg a tárczájához tartozó lényegesebb in­tézkedések megtétele előtt, rendesen soha sem szokta elmulasztani a bátortalan igazságügyér úl magát minden kigondolható illetékes és nem ille­tékes oldalról informáltatni , addig a hitelesítő mérnökök kinevezése, különösen díjazása iránt ke­letkezett sajtó rendelete kiadása előtt, még csak az illetékes törvényszékeket, sem pedig azok el­nökeit nem kérdezte meg , minő díjazás mellett alkalmazták eddig hitelesítési és szakértői eljá­rásoknál a legjobb tagosító és királyi mérnö­köket ? Nem kevésbé csodálatra méltó ezen intéz­kedésben még az is, hogy ha már az igazság­ügyét, a hitelesítő mérnökök kinevezését szabá­lyozó törvényc­ikkelyt egészen ignorálta is, ho­gyan egyezett bele az illető közlekedési minisz­ter az alája rendelt építészeti miniszter főnökei­nek ily mellék és rendes foglalkozásukkal össze nem fért teendőkre való alkalmaztatásába? Hanem vegyük a dolgot úgy a hogy van , ki lett nevezve két tagosító mérnök — kik ma­gán vállalatokat tehetnek — és három kir. építé­szeti főmérnök — kiknek állásuknál fogva egyéb rendes teendőik vannak. Mivel pedig a szám soha sem csal, tegyünk egy számítást, illetőleg tegyünk egy arányt, az er­délyi és partiumi részekben egy évre eső tagosí­tásoknál az új utasítás szerint elrendelt tárgya­lásokra szánt napok, a kinevezett mérnökök szá­ma, valamint az évnek — ezen tárgyalások meg­tartására alkalmas — szakaiból kijövő napszá­mok mennyisége közt. Nyilván­való, hogy az új törvény életbe­lépte előtt, tagosítási és más birtokrendezési munkálatok keresztülvitelével több mérnök foglal­kozott, mint ezután fog, de ha a már jogosít­­ványnyal ellátott mérnökök számát is tartjuk meg, akkor is eddigelő 30-an felül van ; ebből kifolyó­lag, ha még tekintetbe vesszük, hogy az ez utáni birtokrendezések gyorsabban és olcsóban fognak keresztül menni mint az eddi­­giek(?), minden mérnökre számíthatni évenként legalább 2 községet, minthogy pedig, minden év­­­­ben új munkálatok mutatkoznak, vegyük úgy,­­ mintha azon egy két község egy év alatt teljesen­­ befejeztetnék, egy község tagosításának tartama alatt — mint fennebb kimutattuk — a hitelesé­si főmérnök 50 napig van alkalmazásba, ugyan­azon egy működő mérnök 2 községénél 100 na­pot vesz igénybe; a jogosított mérnök van 30, s tegyük fel, hogy átlagosan mindenik 2­0 községet munkálat alá vesz, akkor az egész országban a hitelesítés és egyéb vizsgálatokban töltött napok száma egy éven át 3000 napot tesz, ezt feloszt­va az 5 hitelesítő mérnök között, egyre esik 600 nap, tehát feltéve, hogy az év minden szaka al­kalmas a tárgyalások megtartására, akkor is az évet 235 nappal kellene megtoldani, — kérdés — hol marad idő a két tagosításra jogosított mér­nök magán­vállalataira, vagy a kir. főmérnökök­nek államépítészeti munkálatai megtételére. Ajánl­juk a miniszter úr kegyes figyelmébe, ezen egy­szerű, aránylagos kiszámítást. Nem lehet érteni továbbá azt sem, hogy a hitelesítő mérnökök kinevezése monopolizásával a czélbavett olcsóságon (?) kívül, mit akart elérni az igazságügyminiszer úr? mert ha a részrehaj­lást akarta ezzel ellenőrizni, a mennyiségtan alap­elvei szerint, könnyebb 5 egyént megnyerni mint 30-at, míg másfelől most már úgy a kivitelt, mint külső kiállítást, pontosságot minden tekintet­ben meghatározó és részletesen kifejtett utasítás megtartása mellett, a hitelesítési aktusok bármelyik jogosítványnyal ellátott mérnökök által is meg­ejthetők lettek volna, kevesebb napdíj fizetés mellett. A hitelesítő mérnök magán­vállalatok téte­lére lett jogosultsága, a legnagyobb calamitá­sokra fog alkalmat szolgáltatni, mert miután magán munkálatai tárgyalásain az utasítás szerint sze­mélyesen tartozik megjelenni, ugyanezen időre egy másik törvényszéktől hitelesítőnek lett kine­­vezésének nem tehet eleget , és így bármelyik tárgyalás elhalasztása igen gyakran a birtokos osztályt egy évvel vetve hátra, kiszámíthatlan ká­rokat okozand, míg ellenben az eddigi eljárás megtartása mellett az úgy is már megválogatott működő mérnökök a bíróság rendelkezésére állván, ezen confliktus nem fordulhat elő. Igen sajátos, hogy ézon az igazságügyér, az igazságkiszolgáltatás közegeiről oly mostohán gondoskodott, mert ugyancsak az utasításhoz mel­lékelt díjszabályzat szerint a kiküldött bírónak a határoni szemlék alkalmával tollnokával egy napra három forintot állapit meg, ugyanazon al­kalommal a földmives osztályhoz tartozó — és soha kocsin nem járó és ezt nem is követelő — földésznek 2 forintot állapit mag. És igy az igazságügyér ur még egyfelől a bírói dijszabályzatnál felette érvényre emeli taka­rékossági elvét, addig az egyszerű földésznek 2 forint napdijt és ugyanannyi fuvarbért állapít meg, midőn a tapasztalat szerint nem volt eset, hogy 1 forint napdíjnál valaha többet követelt volna, azt pedig még nem is álmodták, hogy kocsidíjba is részeltetni fogja a miniszer úr, köszönetet sza­vaznak érte. A­mint értesültünk az erdélyi mérnökök épen most egy felterjesztést küldöttek fel, mely­ben különösen ki van emelve a többek között a mérnöki díjaknak aránytalan beosztása, különösen pedig a működő mérnök halála esetében követen­dő minden jog és igazsággal ellenkező eljárás hiá­nyossága, melyben tudniillik kimondatik, hogy a bekövetkező halállal csak a már esedékessé vált dijak fizettetnek ki az örökösöknek és igy a tel­jesített munkálat talán legnagyobb többletére semmi igényük nincs azoknak, daczára, ha azok talán egy pár napi munkálat megtételével már esedékessé váltak volna is. A jellemzőbb pedig az, hogy ezen már kiérdemelt és az örökösöket illető dijak — kinek előnyére leendő beszámí­tásáról sincs gondoskodva, — a birtokosság elő­nyére talán, kinek ahoz joga nincs ; — a mun­kálatot folytató mérnöknek, ki azon munkálatot készen vette át, vagy talán épen a magas kor­mány előnyére, fedezve abból az előre nem látott vagy a budgetbe nem vehető költségeit? Így és ezek által intézkedett az igazság­ügyér úl, hogy a majdnem tönkrement anyagi állásunkon segítve legyen, gondoskodott egy gyors menetű olcsó birtokrendezési törvény kiadásával a létérti küzdelem megkönnyítésén. Alig lépett életbe ezen törvény és már­is minden felől mutatkoznak annak hiányos oldalai. Eddig csak tendődtünk és reméltünk, de most már ezen utóbbi terhekkel egészen megsemmisülünk, már már — a gondoskodó kezek között — oda jut

Next