Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-01-28 / 22. szám

Maoriik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA : „ .».a ifi ' * ** hová ft lap szellemi részét illető közlemények Pel-királyntc» • «^mjenc­ök. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 12 frt. !! Negyedévre .... jjgész éTM ' 0 frt. j Egy hóra helyben Félévre • ár« helyben 4 kr. vidéken 5 kr. . Ellenzék-­ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Kéziratod nem adatnak vissza. II írt. 1 írt. 22. szám. Kolozsvár, péntek, januá­r 28, 1881 KIADÓ-HIVATAL­­ Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gám­ond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden­­ hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP Főuraink. Tétlen álomból kezdnek felriadni ; kezdik lerázni ama bilincseket, melyeket tagjaikra rakott a közöny, hogy tetterejüket, derme­­désben tartsa. Szűnik a zsibbasztó állapot. Báró Wesselényi B­éla Zilahon, Bar­csai Domokos B. Hunyadon, báró Bánffy György Szilágysomlyón hirdetik meggyőző érveléssel, hogy "kormányzati rendszerünk hibás, s pusz­tít közöttünk, mint az ellenség; hogy új közjogi alapot kell teremteni, melyben kife­jezést nyerjen ama nagy traditio, hogy Ma­gyarország független ország, mely semmi más országnak alárendelve nincs. Követni fogják e derék kezdeményező­ket még többen. És ez igen természetes. Az nem volt természetes, hogy eddig hallgattak. Hogy vé­delem nélkül hagyták oda azt a sokszoros érdeket, mely őket jóban rosszban e hazához fűzi. Hogy másoknak hagyták a cselekvési tért, melyet könnyűszerrel nyitott meg ré­szükre az ősi vagyon és ősi név. Monarchiában élünk, s a dynastia el nem lehet udvar nélkül, mert ez közvetíti érintkezését a néppel, mint fénysugár a nap­nak melegét. Ez udvart a világon mindenütt az aris­tocraţia képezi. Nekik jutott a nemes hivatás, hogy a népek érdekeit ott képviseljék, hogy elvállalják a gyűjtőlencse szerepét, a­mely kis hely­re konczentrálva a távol vidéket, világos képet nyújt a közakarat iránya és indoka felől. E szép hivatást aristocratiánk rég nem teljesíti. A magyarországi is csak szórványo­san, az erdélyi éppen nem. És kimondjuk nyíltan, hogy hivatásuk­nak ezt a részét mindaddig nem is teljesít­hetik, míg Magyarország teljes mértékben vissza nem nyeri önrendelkezési jogát. Azok, kik mágnásaink közül ez ideig az udvar körébe jutottak, aulk­us érzelmű egyének voltak, kik törekvésben, szokásban és nyelvben elszakadtak e nemzet testétől. Ér­zel­möknek tápot nem nemzeti érdek adott,­­ a szó mely elhangzott büszke ajkaikon, nem magyarosan csendült meg a fülben. Idegenekké váltak. Magasra törő vágyuk megszakított min­den köteléket és elragadta tőlünk, miként vihar ragadja föl a léggömböt, ha szétszakad a hálózat, mely az anyaföldhöz köti. Ki az udvar körébe vágyott, annak az új ruhával új lelket kellett cserélni. Ez pedig nem volt könnyű feladat. A magyar ember szereti hazáját és nemzetét, s minél magasabb osztályához tartozik a társadalomnak, annál több hagyomány fész­kel a szívében. E hagyományok nemcsak nemzetiek, mikép a középosztálynál, hanem egyszersmind családiak is. Egy fontos okkal több a ragaszkodásra. Az ember egyénisége nem oly könnyen alakul át, mint­ a perga­menbe festett betűk, melyeket könnyen le­törölt egy újabb kop, hogy palimpsestté vál­tozzék az irás. Innen van, hogy dynastiánk udvarát nem a magyar nevek tették ragyogóvá. Az általános politikai irányzatnak kell megváltozni, hogy elfoglalhassák e tért azok, kiknek őseiből kiteltek a bánok, a nádorok, s ha kellett, a fejedelmek. Áll ez főkép az erdélyrészi aristocra­­tiáról. E nemes fajt történelmileg jellemzi az intézményekhez való ragaszkodás, a nem­zeti szokásokhoz való hűség, s az anyanyelv iránti szeretet. E ragaszkodást, e hűséget, e szeretetet nem lehet oly könnyen feláldozni, és Budavára ma csak szállója a ki­rálynak, de nem lakása, csak stácziója, de nem otthona. Nem udvart tart itt, csupán cselédséget. S ha olykor egy-két napra meg­jelenik, az csak a nemzetnek ünnepnap­­­ra nézve terhes kötelesség. Ilyenkor megjelennek a cseh grófok s a német herczegek is, de a magyar nemes­nek nincs ott mit keresnie, mert nem közéle­tünk koncentrált vérkeringése lüktet ott, ha­nem egy darab Bécs költözött le hozzánk. Önálló Magyarország külön pénzügyek­kel , egy magyar király magyar hadsereg­gel és magyar udvarral Budán : ez az, mit létesíteni akar pártunk, s ez az, mi aristo­­cratiánk előtt ismét megnyitja a történelmi folyamat zsilipjeit. Szép és ragyogó az a kilátás, melyet Magyarország függetlensége nyit meg mág­násaink előtt. Nevük ismét összeforrhat a tör­ténelemmel; a granicsár táborunk helyett ők ülnek tanácsadói széket a felkent király körül. De a függetlenség most még csak vá­gyainkban él. Ki kell azt vívni kitartó mun­kával. E fárasztó munkában segédkezni kell főurainknak is, kiket több érdek csatol ez eszméhez, mint minket, kik izzadva napszá­­moskodnak. Nekik könnyű e munka, csak nekünk nehéz az. Mi szegénységben élünk és befo­lyás nélkül vagyunk. Sokszor szükségünk van a hatalomra, s e szükség bénává teszi függetlenségünket. De ők nem érzik a szegénység békéit, s befolyást nyertek már születésükkel. Rö­gös és hosszú utat kell nekünk megfutni, mig oda törjük fel magunkat, hogy mások is meghallhassák szavunkat; de ők oly ma­gasságban születtek, hogy már bölcsőjük is látható volt, s első szavuk mit közér­dekben elejtenek, elhangzik az ország min­den szélére. Használják fel mig kedvező a helyzet! Vezessenek, mig rájuk tekint a tábor! Mi szívesen követjük őket. Ne maradjon a Wes­selényi, Barcsay és Bánffy kezdem­ényezése követők nélkül. vich Kálmán horvát miniszter és Pejacsevich Lász­ló gróf horvát bán is részt vettek. A tanácsko­zás megnyílta után előterjesztetett a magyar kül­döttség javaslata. Erre a horvát küldöttség kü­lön terembe vonult a javaslat megbeszélése vég­­­gett. Rövid idő múlva újabban megkezdetett az­­ együttes tanácskozás, azonban megállapodás nem jövén létre, a tanácskozás esti 9 órakor véget ért­ be­, midőn az ügyvéd a neheztelt orvoslattal a tél­nek különös, írott utasítása alapján élt. Az 51. § vita nélkül elfogadtatott, és az­zal az ülés befejeztetett. TREGZA. A nyelvújítás és Ballag, Mér(ics­) Irta : Brassai Samu. (Folytatás.) De még ő nem elég, hanem hogy teljes legyen a hódolat, rágalmazza Ért. egyfelől a neo­­logismust átalában, másfelől a népnyelvet. Azt a pontija ugyanis: 1) hogy, a század eleje óta a «­rejött szóképzések nem olyanok, hogy azoknál* („nal vastag germanism­us) a tő külön magára, a ^ pze is magiban szabatosan körülírható ér­tel­emmel Urnánál“ (barbarizmus). Lehet-e ebből egyebet olvasni ki mintsem, hogy minden uj szó­t rész? Továbbá:­­ hogy „a nép nyelve is tömve van , o k­ifejezésekkel, melyek fértUmet nyelvtanilag e emezve aligha megtalálnak.“ Erre csak azt jegyzem U°meggforditg/a.1 gramraar ca a nyelven alapszik, s M°st már­assuk az egyes példákat, me­­je e iménti elő­állítását látszik bizonyitni B. Kritikámat így általános észrevétellel kez­em. Azzal t. i. hogy akármimódon származtatott 87- an a törzsökEk kétségen és kifogáson kívül JsA haározott értelműnek lenni, de a szum­okra nézv ezt követelni képtelenség éb­­­jesmi a nyelvtanukban hallatlan. Elég annyi, hogy a D­’Ur analógiáival ne ellenkezzék a suifixum alkal­mazása.*) Azt kérdi mindjárt először — mint már érintettem — értek­, hogy szabad-e tanít, ta­nul, igék gyökét (tan) névtörzsökül használni és ilyen szókat: nyelvtan, hittan, tananyag, tandíj, tanszék, tanár stb. alkotni? Egyet mond, kettő legyen belől®, mert példái azt kíván­ják Ebben „tanár" valóban névtörzsek a „tan“, de a többi példában nem az, hanem csak a com­positum egyik tagja, és a kettőt csak kontár nyel­vész zavarhatja össze. Tehát különböztessünk és mondjuk ki: 1) hogy névtörzsökül igenis bízvást im Stande, (a­mely értelemben, ezekben a dívó szólamok­ban: nem vagyok képes hinni, látni sat ) nincs sem si­­monyi sem Führer glossariumában hibásnak nyilvánítva, sőt Szarvas Lalásra védi ellenem a hibátlan voltát. De hát meg birná-6 emberfia mondani, mit tesz benne a tör­zsök, a „kép“- „H.*z’ a nép nyelvében is megvan az a szó­­, mondja valaki. Meg ám ! Azt én régebben tudom, mint ^oVö'd® azoknak, a­kik ezt az ellenvetést kiél­­nék, de se nem abban az értelemben, sem nem oly szó­­lamokban, mint most használják. Valaki egy tén­yt be­szél el, mire a halló azt mondja: „Nem képes !“ és azt érti alatta, hogy : „nem képzelem“ v. „nem képzelhetem“. Minélfogva „képes“, impersonaliter használva, a. m. kép­zelhető. Tehát a törzsek jelentése (imago) „tisztán és át­­látszólag“ meg van benne, de nincs meg ára a divó szó­lambeli „képes“ ben. Mindezekhez hozzájárul a baj, hogy a „képes“ (mint ezekben : képes könyv, képes beszéd sat.) az előbbi „képes" -nek homonymja és ebben a törzseknek tiszta és­­ átlátszó értelme van. Időre nézve pedig elsősége van a­­ képes ö fökig felett. Még e nem elég, hanem van egy más származék­i divatban a. m. „képez“ az ily szólamokban : „a gyöngyök Izabella . . . tulajdonát képezték“ e. h­. Izabella tulaj­donai voltak. (P. N.); „képezni (oktatni) és nevelni az iparosokat"­ (P. N.)­ — a szó helyesen van nyelvtani-és törvényszerüleg lehet és szabad a „tan“ gyö­köt használni, mert a tősgyökeres magyar szó, a tanú éppen igy van alkotva, és még soha és senkinek sem jutott eszébe a „tinu“-t netalán „ta­nult­ból röviditettnek állitni. „Tanár“ ellen hát törzsök tekintetéből nincs semmi kifogás és „az ízlésre támaszkodva“ (B ) bizonyosan elfogadha­tóbb, mint pl. „tanász“ volna. 2) A többi példa nyomán­­ lehet a kérdés : szabad-e igegyököt névszóul használni . Erre a jelen esetben már nem felelhetni categorica. De mivel fennebb kimutat­tam, hogy a reánk hagyományosan maradt nyelv­ben, szintúgy mint más nyelvekben vannak reá kétségbehozhatatlan praecedennák, tehát kimond­ó­lag kép­ezre (alkotva); (Ball ) - „Márványból szobrot képezni (alakitni) ; (M. Ny. Sz.) — „a csikkek egyik [ részét ...am. hírlapírók . . nyilatkozata képe­zi : (teszi), (F. N.\ Látnivaló, hogy ezeknek egyikében sincs­­ az az értelme, hogy: „imago“. De aztán a négy szóban­­ négy különböző, de egyaránt homályos és tisztátlan értel­me van. A Nyelvőrök mindezeket „részint elhallgatva, részint világosan kimondva, helyeslik. Veszem a másik példát, a­„század‘'-ot, mely Sim­o­­nyi szerint nem „barbarismus“ és Führer szerint nem „magyartalan“. — A Ballagi idézte „tétel" második pont­ja azt tartja, hogy a „képző csak is azon működés vég­zésére legyen alkalmazva, a­melyet a nyelv-szellem eléje szabott.“ No már, merné valaki tagadni, hogy azt a remi számok alkotására szolgáló suffixum­ a m. ny. szelleme szerint? Révay nincs kezemnél, idézem hát Simonyit: „A rendszámok azt határozzák meg, hogy hányadik va­laki'­ (vagy valami) ,,a rendben vagy sorban.“ — Képző­jük d.‘­llát már száz­ad, tiz­ed, ezr­ed“ micsoda kivált­ságnál fogva jelenthessenek hányadikságot és tízből, száz­ból ezerből álló összeget vagy csoportot egyaránt? sze­m­szélyes és következetlen egy törvénytevő lehet az a­­ „nyelv szellem“ ! Legalább az, a­melyre a Nyelvőt vall­­hatjuk, hogy nem vétünk a nyelv szelleme ellen, ha a „tan” gyököt ép, egész névszónak használjuk. Következik a „szerep“, melyet Értek, hihe­tőleg a Nyelvőr iránti deferentiából legalább is kétséges alkatúnak, de nagyon szépnek tart. Én ellenben szépet ugyan semmit sem látok benne, de alkatát helyesnek vélem és a M. Ny. Sz.-beli származtatásával tökély­esen egyetértek ilyes szólam mint: „most“ „rajtad van a szer“ találóan rajzolja egyik fővonását a „Rolle“-val jelzett fogalomnak és igazolja törzsöké választá­sát. Ámde a fogalomnak két fővonása és igy a Rolle-nak két jelentése van, melyet a franczia két szóval : rôle et personage, különböztet meg : „le rôle de Caton (dans la tragédie d’Addison) me paraît surtout un des plus beaux person­nages qui soient sur aucun théâtre.“ (Volt.); Így az angol is ezekkel : part es character ; az utóbbi pedig a német Rolle-ban , az ezt helyet­tesítő­k szerepében nincs kifejezve. Ezt csak fi­gyelmeztetésül és nem gáncsoló szándékból mon­dom, h­ánem alkalmat veszek belőle egy általá­nos megjegyzésre. Az új szók csinálásáról lévén sz­ó, nem egyszer sürgettem azt a szabályt, hogy a szónak olyannak kell lenni, hogy mi volt ma­gyar ember, a ki az illető tárgygyal ismeretes, ha csak a contextusból is, megérthesse szótár segé­­lye nélkül.*) Ettől a szabálytól eltelhetni két eset­ben. Elsőben, midőn az uj szó egy közkézen forgó, meghonosodott idegen szót, melynek éppen annálfogva a hagyományos magyarban nincs ae­­quivalense, helyettesit. Pl. midőn a „czirkalom(­**) helyett „körző“ t vettek fel. Másodszor, midőn már forgalomban levő, ugyan csak újabb keltű szóknak tovább is megtartásáról hozunk ítéletet. Mert hiszem ezek értelmét a hosszas és egybe­hangzó használat már megállapította és világos­sá tette. Ezen es­tekben az illető szót, bárha két-s alkatú volna is, megtámadni vagy éppen eldobni nem kell. Kikötve azonban, hogy alkata a nyelv analógiáival ne ellenkezzék. Utoljára — az előttem fekvő tudósítás sze­rint — azt állítja értekező, „hogy olyan szókat , mint anyag, alany, szilánk . . . bizony ma senki se merne csinálni.* újra bók a Nyelvőr kri­tikáinak, mert „bizony" anyag és alany csak azok szerint rosszak és elvetendők, minek anti­­kritikájával itt nem vesződöm. A szilánk­kal pe­dig elvágta a Gál lábát az­ért­ nyelvész , mert az nem új, hanem a nép nyelvéből vett és több alakokban székiben használt szó. „Szilákba sza­kadt“ „szilákba tépte“ ismeretes, erélyes és sem­mi mással nem pótolható szólamok. És ha neta­lán „szilaj“-jal keresne rokonságot bennök B., etymologiai baklövés volna. (Folyt. köv.) . *) Mily pomban követi a Nyelvőr-consortium sa­ját elveit, látsunk egy pár példát. „Képes“ lákig. *) Vessük össze ezzel Kazinczy Ferencinek 1789-­­ beli nyilatkozatát: „Én a szó­szerzést átaljában tilalmas­­nak nem állitom , de azt kívánnám meg : 1) hogy ezuto*• I nan talált szó, azt, a mit jelenteni akar, alkalmasint ki- t nyomja.“ (­Felhozza helyeslőiig a szörnyeteg és viszhang­­ szókat.)­­ 2.) hogy bizonyos gyökértől jöjjön — 3.) hogy I magyar hangzású tegyen, ét n nyelvnek analógiájához alkal­maztassak. — 4.) hogy az ilyenek félénken és igen ritkán hordattassanak elő . . Ide tartozik már az, hogy az olyan dolgokat, a melyek magyar nevezeteket szorosan nem ki­vánnak, megszokott nevezetek alatt hagyjuk meg. **) A circinus-ból német csatornán átvezetett szó, Constant. — A horvát Ügyben kiküldött regni­­co­laris deputa­ti­ók tárgyalásairól az „Ung. Post“ arról értesül, hogy a diff­rentia, mely a horvát küldöttség kiegyezésének akadályát képezi, a képviselők száma­­körül forog. A horvát tarto­­mánygy­űlés jelenleg 16 képviselőt küld a magyar országgyűlésre, 34-et a képviselőházba és 2 tagot a főrendi házba. E számot a magyar küldöttség 40-re javasolja felemeltetni és 8-at a képviselő s egyet a főrendi házba A horvát küldöttség ellen­ben előbb 45 tagot kért, később 13-ra s utóbb 41 tagra szállott, és pedig úgy, hogy csak a kép­viselők száma szaporittassék és a főrendiek szá­ma maradjon, mint volt kettő. Egyszersmind kí­vánják, hogy a delegátióba szintén számuk egy rendes taggal megszaporodjék. E kívánságuknak azonban nem fog elég tétetni, a magyar küldött­ség a javaslatában foglalt számhoz ragaszkodik. — Az új fogyasztási adókról szóló tör­vényjavaslat ellen, mely most tárgyalta­k a kép­­viselőházb­an, 4 horvát képviselő fog szavazni, és­ped­g az eszéki, a vukovári, a belovári és a zág­rábi egyik képviselő. — Az országgyűlési függetlenségi kör kedden tartott értekezlete egy 5 tagból álló bi­zottságot küldött ki, mely a választókerületek szer­vezésére vonatkozó kérdőpontokat s rovatos íve­ket az orságos értekezlet határozata következté­ben megállapítsa s a választókerületekbe betöl­tés végett megküldje E bizottság tagjaiul meg­választattak Mocsáry Lajos elnöklete alatt Kada Elek, Orbán Balázs, Szalay Imre és Turgonyi Lajos. — A félhivatalos­ Bud. Corr­ úja: Fel­­hatalmaztattunk kijelenteni, hogy a kormány a parlament feloszlatására vonatkozólag még semminemű határozatot nem hozott. A la­pok azon hite, mintha az országgyűlés ápril 16- án fogna bezáratni, annál alaptalanabb, mivel a még elintézendő számos teendőkkel szemben az országgyűlés bezárásának ideje ma még előre sem látható, s esetleg valószínűleg arra is tekintettel kell lenni, hogy a trónörökös bekövetkező nász­­ünnepélyein a magyar törvényhozás megfelelő képviseletben részesüljön, és így a parlament bezárása május vége előtt alig fog eszközöltet­hetni “ . A horvát határőrvidék bekeblezése tárgyában kiküldött országos küldöttségek kedden délutáni 6 órakor Haynald bibornok-érsek elnök­lete alatt megtartották együttes értekezletüket, melyen Tisza Kálmán miniszterelnök, Bedeko­v A k­é­pvise­lőh­áz igazságügyi bizott­sága keddi ülésében folytatta a polgári törvény­kezési rendtartás módosítását tárgyazó törvényja­vaslat részletes tárgyalását. A sem­­iségi eseteket­­ felsoroló 40. §-nak csupán zárszavai adtak hosz­­szabb vitára alkalmat. Ezekben ugyanis a felül­vizsgáló bíró által a hivatalból figyelembe veendő semmiségi esetek elősoroltatván, ezek közé az o) pont is felvétetett, „a vitás kérdés eldöntésére lé­nyeges befolyást gyakorló eljárási szabályok megsértése vagy mellőzése semmiségi esetet ké­pez.“ Előadó e pontot a hivatalból figyelembe ve­endő esetek közül kihagyat­ul kéri, mert különben a felső bíró az egész pernek alaki felülvizsgálásá­val is terheltetnék. Emmer a pont megtartását ajánlja, mert ez nem jár a bíróság újabb roegter­­helteltetésével, a­mennyiben az egész per felül­vizsgálásánál feltűnő alaki hibák különös keresés nélkül is szemébe ötlenek ; figyelmezteti a bizott­ságot, hogy itt az egyes felek érdekeitől függet­len jogegység és helyes törvény alkalmazásról van szó, melyet csakis igy lehet biztosítani, midőn ná­lunk polgári ügyekben államügyész közbe nem jár. E kérdéshez a bizottság majdnem mindenik tagja hozzászólván, szavazáskor a szavazatok egyen­lőségénél elnök az o) pont felvétele mellett döntött. A 41—46. §§. vita nélkül elfogadtatnak. A 47. §. 2. alineája a Bokross által fel­vetett aggályok méltánylása folytán elhagyatott. A 48. §., mely szerint „Azon sommás pe­rekben, melyekben a kereset tárgya járulékok nél­kül 500 frtot meg nem haladó készpénz, az I. bírósági ítéletet helybenhagyó II. bírósági ítélet ellen további felebbezésnek helye nincsen.“ A Bokrosnak azon indítványra adott alkalmat, hogy az 500 frtnyi értéket meg nem haladó ingókra terjesztessék ki, mert a járásbíróság illetékességé­nek megállapításával csakis 500 frtnyi érték szol­gál ez irányban alapul, s a készpénz iránti per épon oly bonyolult bizonyításssal járhat mint az ingók iránti. Zsiros közvetítő indítványa elnök azon formulázásában fogadtatott el, hogy ingókra nézve a nem felebbezhetés tekintetéből 200 frtnyi érték szolgáljon alapul. A 49. §. elfogadtatott. A konok felebbezés büntetéséről szóló 50 §. aggályokra szolgáltatott alkalmat. Hosszabb vita után a bizottság elfogadta a konok felebbe­­zés bírságának 500 forintnyi maximumban leí t­endő megállapítását, a konok felebbezés de-­­ finíciójára nézve a régi törvény 293. §-ának kifejezéseit fogadta el, a felelősséget pedig első­­­sorban a félre­hárítandónak határozta, azon eset- ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház kedden (jan. 25.) folytatta az új fogyasztási adók fölötti vitát. Az elnöki bejelentések után Királyi Pál a vita előhaladott stádiumában csak annak indokolására szorítkozik, hogy miért szavaz a javaslat ellen. A fővárosban már az apró szárnyasok is meg vannak adóztatva. A megadóztatni szándékolt objektumról azt mond­ja a miniszter, hogy azok nem nélkülözhetetlenek az életre. Hát hiszen nélkülözhetetlen csak a ke­nyér, víz, levegő , de a kenyér már úgy meg van adóztatva, hogy adóemelésről szó sem lehet. A fővárosban a víz is meg van adóztatva. Most jö­­ne a kávé. Ezer meg ezen munkás van, aki ká­vén él, mert a hús drága. E javaslat mely meg­drágítja a munkát, nehezíti a forgalmat, ha meg­­szavazatuék is áldásos soha sem lesz. Az alkot­mányos rend leghatalmasabb támasza, a rend, közművelődés, anyagi jólét egyik legnevezetesebb tényezője a kereskedelmi elem. Ezt gyöngíteni jó politika nem lehet. De — kérdi—eloszlatja-e a deficitet a kilátásba helyezett 2 800,000 Lfrt, melynek még behajthatósága is kétes? Ilyen gaz­dálkodás mellett újra biztatja a remény a defic­it ellen. Szóló tehát nem támogathatja azt a kor­mányt, mely az országot tönk felé vezeti s a ja­vaslatot nem fogadja el. T­alal­y Kálmán azon kezdi, hogy sok poé­­tizálás történt már a szőnyegen levő javaslat fö­lött,­­ így engedélyt kér, hogy ő is költői han­gulattal vezesse be dikezióját. Két poétája van a szabadelvű pártnak : egy humorista s egy elégi­­kus. (Jókai és nogr. Szontagh Pál). Nem vár csodát, de talán mégis meglehet, hogy ma,­­mert hiszen Pál a párt Ossiánjának patronusa) Pál fordulásán ő is megfordul. (Derültség). A­mi Jókait illeti, az ő patronosa Mauriczius, a­­ki nagy hős volt. Jókait is a legveszélyesebb pozí­­cziók ellen küldi a párt, de hát eltörött a „ká­­­­vés ibrikje“. — Áttér ezután a Jókai által fel­hozott indokokra, s azt mondja, a magyar ember konservativizmusán kifog a sok ügynök. Ha a magyar restel­ a czikkek után járni, a trieszti s a sok „ebat',a németje“-ügynök a kész kávét oda teszi az asztalára, s így annak csinálunk hasznot. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy inparlamentáris kifejezést használt. Thaly Kálmán : Csak idéztem. Elnök :­e szót „eladta“, idézve sem szo­kás e házban használni. (Zaj. Ellentmondás. Csa­tár: De bizony nem, mert akkor istenkáromlást is lehet idézni.) Thaly Kálmán : Hát akkor azt mondom, hogy „ördögadta németje. Beszédét folytatva, bí­rálat alá veszi a Hegedűs Sándor és Rakovszky István beszédeit s velük polemizál. Mint a főváros IX. és X. kerületének képviselője, főkép a sör­gyártásról beszél, s ennek nagyobb megadóz­tatását ellenzi. Nem fogadja el a törvényja­vaslatot. Szontagh Pál (nógrádi): Én azokhoz tar­tozom, a­kiket tegnap Sennyey Pál b. t. képvise­­­­lőtársam említett, a­kik azt akarják, hogy a fel­vett adósság kamatai az államnak új jövedelmi forrásaiból fedeztessenek. (Helyeslés jobbról.) Egye­bet és többet nem várok e javaslattól. Nem hi­

Next