Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-04-08 / 81. szám
ilfsflink évfolyam.S 1. szám. Kolozsvár, péntek, április 8. 1881. gíl-kis»ílyutol»a írt. 1 frt. AZ ()ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA : vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 12 frt. Negyedévre ..../g, ávre 6 frt. Egy hóra helyben gjéffí • Sfjek számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével,jelenik géeiratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. Esti Kiadás. SZERKESZTŐI IRODA : ifi sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények 1 ' ’ czimzendők. KIADÓ-HIT ATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő.•1. FELHÍVÁS előfizetésre: a támogatás azon nagy mérttelvben a t. olvasó közönségre',r.irat részesíteni ez ideig szives lar' mgosit fel azon hitre, hogy s erdélyi részekben egy régen érirányt pótolunk, s munkásságeikkal becsületes kötelességet tel- K E hiányt pótolni, e kötelmet teljesíteni ezentúl is foleldatunknak tartjuk. Lapunk az lesz, :1 volt: Magyarország független- S törekvésének katonája, nemzetünk dicsőséges hagyományainak magyarázója, s hazánk magasz- S aspitázióinak szószólója. Előfizetési árak:: Esy hónapra................................1 frt. Negyedévre...................................1 frt. Félévre...................................6 frt. Egész évre..................................12 frt. Az előfizetés postautalványnyal Kolozsvárra az „ELLENZÉK" kiadó hivatalához (Stein Jánost küldendő. Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége. Állandó csapás. Az Alföld valamennyi harangja vészt kongat, Szeged veszélyben, a csongrádi puszták fa alatt, Gyoma megtámadva, Mezőtúr elöntve, Holdmezővásárhely aggasztó helyzetben, Békés és Gyula nemkülönben. Szentes városa sincsen megkivélve s még Czegléden is panaszkodnak, hol pedig mértföldnyi távolokban még patak sincsen. Nagy reményekkel biztató vetések magas víz alatt fulladnak meg termékeny rónáinkon. A repere már elpusztultnak tekintheti; luzának, rozsnak nem kell egyéb, mint két napig tartó napfény, s a fürj nyári pitypalatyja heyett, béka szólal meg a kalászban síkon. Kukoriczát nem vethet a gazda, sem árpa, sen zab alá nem szánthat, mert viz boritja az egész mezőt, s a ben rekedt jószág számba ladikon visznek szénát a kazaltól a tanyáig. Rettenő évnek nézünk ismét elé. A legmagyarabb legmegbízhatóbb, legtermékenyebb vidék van sújtva ez állandó csapás által. Ami vádat,joggal elmondhatunk ez ügyben, azt elmondottuk a márcziusi árvizek alkalával. Niesen miért ugyanazt ismételnünk, szemre Anyás nem segít itt semmit. Minen valamirevaló lap e kérdéssel fog- Egyetértés, Pesti Napló, Pesti JaL ^en^r ~ mind erről imákozik? " Mindnyájan megegyeznek abban, mit ír a fölemlítettünk, hogy itt a mo- 1° naply semmit sem ér. Itt gyezabái M'jSra Van S7öksé£ címszerű folyamjául által • Az eddigi szabályozás részütbl Zfélt. El tehát vele! Ez nem vidéki ügy ; itt nem lehet szó közvetlen érdekeltségről, melyre a munkálat költsége hárittasssék. Közvetlenül van e kérdésben érdekelve az egész ország. Az Alföld nem pusztulhat el magára hagyatva. Mindnyájunknak ott kell lenni a gáton. Ha új töltésekre van szükség, hát csináljuk meg azt; ha medret kell szélesíteni, vagy gátakat emelni, vagy partokat kijebb tolni, azt is csináljuk meg. Ha nem segít egyéb, mint czélirányos csatornázás, hát ássunk csatornákat — de segíteni a bajon egyszer már véglegesen kell. Ha tíz millióba kerül, adjuk meg azt; ha száz millióba, azt is adjuk meg. Fukarkodásnak itt helye nincs. Vannak kiadások, hol nem indok a szegénység. Midőn a nagy kiterjedésű országrész megmentéséről van szó, akkor nem állhatunk elő azzal, hogy nincs pénz. Az ország drágább jószág a pénznél. Kovács László azt a kérdést veti föl az Ellenőrben, hogy a Duna osztassák Vácznál két hatalmas ágra, s e kettős ág vonuljon le egész Bajáig. Kiszámíthatlan a közgazdasági haszon, mely ebből az országra a megtermékenyedés, a hajóházhatás és az így alakult sziget védképessége által háromolnék Jól szíveljék meg e tervet azok, akiket illet. Hozzák kombinatióba a Tisza-szabályozással, vagy ha jobbnak látják csatornázásával. De ne ejtsenek el ily eklatánsnak mutatkozó mentő tervet. Ily nagy beruházásra a külföld 2 V2 és 360-os olcsó tőkéje rendelkezésünkre áll. Rendelkezésünkre állott a vasút építésénél is, pedig azok nem voltak ily eminenter szükségesek, s nem nyújtottak ily nagy haszonra kilátást. Közel ezer millióra megy az a kapitális mit a külföld a magyar vonatokba fektetett. Pedig akkor a pénz értékesebb volt, mert a kamatláb 7—10 30 között váltakozott. Mo nincsen oly nagy kereslet pénz után. Tehát videant consules ! Ki hazudott? Az Ellenzék „fenyegetődzések“ czím alatt azt írta, hogy dr. Kemény Domokos úr a kormány nevében azzal fenyegetődzött, hogy az „Erdélyi Gazdádtól megvonadik a segély, ha olyan irányú czikkeket közöl, mint a szerb marha-behozatal ügyben szerkesztett fölterjesztés volt. E közleményünkre azt válaszolta báró Kemény Domokos úr, hogy azt nekünk valaki „hazudta.“ Két ellentétes állítás volt tehát itt szemben : a miénk és a b. Kemény Domokos úré ki-ki hihette, a melyiket tetszett. Hogy b. Kemény Domokos képviselő mit tart saját igazmondói reputátiójára, ahoz semmi közünk, de mi a magunkéra sokat tartunk, s meghazudtolt állításunkat be szoktuk bizonyítani. E bizonyítás czéljából adjuk az alábbi nyilatkozatokat. Az olvasóközönség ítélni fog a fölött, hogy ki hazudott? Nyilatkozat Az „Ellenzék“ idei 79-ik számában ifj. dr. Kemény Domokos által közreadott nyilatkozat folytán, felhíva érezzük magunkat a tény lefolyását, félreértések kikerüléséért, nyilvánosságra hozni még pedig, miután az Érd. Gazdasági Egylet minden politikai párttüntetéstől távol áll, mind a három helybeli lapban. Kolozsvárt, 1881. april. 7. Szabó József, Gamauf Vilmos, az érd. gazd. egyl. alelnöke, az erd.gazd.egyl. titkára. Alólirt folyó hó 2-án Gamauf Vilmos titkár úr által értesülvén, hogy ifj báró Kemény Domokos illetékes helyről nyert megbízás folytán az „Erdélyi Gazda“ szerkesztőségét, illetőleg az egyletet figyelmeztette, hogy eddigi működését folytatva a subventiót elvesztheti ; én az egylet érdekében másnap 3-án délután 4 órára Kolozsvárt lakó tagtársaimat magánértekezletre felkértem. Az utczán találkozván véletlenül ifj. báró Kemény Domokossal, ki magát nékem bemutatván egy pár közlendő szóra felhívott, mire megjegyeztem, hogy az ügy előttem ismeretes és tagtársaimat értekezletre fel is kérem. Egyúttal sajnálatomat fejeztem ki a felett, hogy ezen közgazgazdasági ügyet fent ellenzékeskedési tüntetésnek tekintik, melynek raegczáfolására hivatkoztam báró Kemény Jánosra. Erre ifj báró Kemény Domokos azt felelte, hogy a mit ő a titkárnak és e helyen nékem mondott, az miután négyszemközt történt bármikor meg is tagadhatja. Kolozsvárt 1881 április hó 7-én. Szabó József, II. Folyó hó 1-én este az Erdélyi Gazd. Egylet irodájában egy bizottsági tárgyaláson lévén mint előadó elfoglalva, úgy 7 óra táján a külső szobába lettem kiszólítva. Kiléptemkor egy ismeretlen úriemberrel találkozván, ez mint ifjú báró Kemény Domokos országgyűlési képvisel mutatta be magát és előadta, hogy megbízatása van kinyilatkoztatni, miszerint a ministériumban igen részvért szült az, hogy az „Erdélyi Gazda“ mint subventionált lap politikai czikkeket közöl és a választások előtt a kormány ellen korteskedik. Midőn erre elcsodálkozva kértem ezen czikkek megjelölését, a báró úr kijelentette, hogy a romániai és szerbiai marhabevitel tárgyában hozott közleményeket érti és hozzátette, hogyha az egylet egyáltalában subsistálni akar, ha a subventiót elveszteni nem kívánja, akkor más irányban kell, hogy haladjon. Azon kérdésemre, hogy a nölgy minisztérium mért nem volt szíves felelni ezen — nem czikkekre, hanem felterjesztésekre, melyek már múlt novemberben, illetőleg februárban felmentek, azt válaszlta a báró úr, hogy a minisztérium nem azért van, hogy az egylettel nyelveljen és disputáljon. Ezek után felfejtette rá a báró úrnak, hogy én az egyletnek csak végrehajtó hivatalnoka lévén, legyen kegyes ezen felterjesztések indoka és létrejötte iránt alelnök Szabó József úrral értekezni, mit ő szives is volt megígérni s ezzel eltávozott. Kolozsvárt, 1881. ápril. 7. Gamauf Vilmos. A nyilatkozatok által be van bizonyítva, hogy b. Kemény Domokos ur csakugyan fenyegetődzött a kormány nevében. Már most csak az a kérdés, hogy volt-e a kormány valamelyik tagjától megbízatása b. Kemény Domokos urnak ? Erre kérünk feleletet. Az „Ellenzék“ szerkesztősége. — A félhivatalos Bud. Corr. jelenti : A katonai határőrvidék bekebelezésének keresztülvitelére vonatkozó előkészületek most már annyira haladtak, hogy még néhány háralevő számítás befejeztével, a bekebelezésre vonatkozó rendeletek megállapíthatók. A jövő hét folyamában, esetleg közvetlenül a húsvéti ünnepek után ez ügyben ő felsége elnökletete alatt Bécsben konferencziák lesznek. — Román vasutak. Párisi megbízható forrásból jelentik, hogy a hosszabb idő óta folytatott tárgyalások öt százalékos garantírozott román kötvények kibocsátása iránt, amelyekkel a román vasútnak a török vasúti hálózattal való csatlakozásának helyreállítása szándékoltatós végleges befejezést nyertek. Ez üzlet finanszírozását valószínűleg a „Banque de Paris et des Pays-Bas“ fogja eszközölni. Az osztrák állam vasút részvényeinek árfolyam-emelkedése a tőzsdén ez üzlettel összefüggésben van. — A „Kölnische Zeitung“-nak írják Budapestről, hogy a magyar kormánypárt körében a pétervári merénylet alkalmából tervezett nemzetközi reakezionárius rendszabályok eszméje élénk visszhangra talált. — Az aranyrente konverziója tárgyában nan újabb értekezlet volt a pénzügyminisztériumban, melyen Szapáry gr. pénzügyminiszteren kívül jelen voltak a pénzcsoport képviselői, név szerint Rotschild és Wodianer br., Hausemann, Weiss és Pallavicini Ede őrgróf. Az ügy még mindig nem jutott az előleges tárgyalás stádiumán túl, a dolog érdemébe még nem bocsátkozott bele az értekezlet, s pár nap aligha lesz döntő megállapodás. Részletekről a dolog természete szerint még nem lehet szólani. — A keleti vasutak. A bolgár kormány a szisztovotirnovo-grabovai vasúti összeköttetés czéljából az oroszok által még 1878-ban megkezdett építések és munkák pontos leírását és skiccirozását rendelte el, hogy azoknak a krajovaszisztovatirnovai vasút esetleges építésénél hasznát lehessen venni. Ezek az építkezések és munkálatok, hírszerint, már nagyon előrehaladottak. A román kormány kijelentette Szófiában, hogy hajlandó államköltségén kiépíttetni a küsztendsemangaliai vasutat, ha találkozik társaság, amely a két tervezett vonal : a mangalia-várnai és a pravadi-jambolii építését kezébe venné, hogy így Galatz és Braila vasúti összeköttetésben volna Philippopoliszszal, Drinápolylyal és Konstantinápolylyal. — Szjenica-szerajevói vasút. Azon hírt, mely szerint a bosznavölgyi vasút építését a Flesch és Hirschler-féle konzorzium nyerte el, ma megerősítik. A konzorciumnak 150,000 frt óvadékot kell letenni. A szjenica-szerajevói vonal sinszükséglete 25,000 mmázsa, melyre nézve az osztrák sinkartell tulajdonát képező művek 12 frt 10 krral kínálják métermázsáját Bródtól szállítva. Minthogy azonban a sinek beszerzésére nézve az építési vállalat nincs kötelezve, valószínű, hogy a sinszükségletet magyar művektől fogja beszerezni már csak azért is, mert itt olcsóbban juthat hozzá. Uj törvények, uj lehetetlenségek. Habár teljesen meg lett világítva e lap hasábjain megjelent „uj törvények, uj költségek és uj veszteségek“ czikkek által ama hátrányok, elviselhetetlenné vált költségek s a rostávali víz merítés szerű munka eredménye, mely az uj birtok szabályozás által lett életbe léptetve ; mindazonáltal, mint szakértő, kinek volt része meggyőződhetni a fenn említett czikkekben kifejtett állítások igazságáról, felhiva érzem magam még egy pár okra reámutatni, mely ama hátrányokat idézi elő. S ezt a hibás telekkönyvi helyszinelési munkálatokban kell keresnünk, melyek jobbadán oly egyénekkel végeztettek, kiknek erről még fogalmuk sem volt s kiket, ha helyszinelőkül jelentkeztek, nem is kérdezve ha tudnak-e írni olvasni, annyival kevésbbé rajzolni, ellátták temérdek tiszta papirossal, plajbászszal, gummiarabikummal s ráadásul egy compassal, aztán az igy felszerelt helyszínelőnek megnevezték a községet, melyet megnyomorítandó, azaz határát helyszínelendő volt. De nem csak ezen könynyelmű eljárás teremtményeinek kellő ismeret, talán akarat hiányán avagy fontos állásuknak át nem gondolásában rejlik a bűn, a baj, hanem azon gályarabhoz méltó eszélytelen rendeletén, mely a kenyérért ásító lábásznak, kire nézt refugium volt ezen védőszárnyak alá bújhatni, mig ló döglik s hám ürül, megszabta egyfelől, hogy naponként hány részt lehet dolgozni fel , másfelől megtiltá bárminő mértéknek használatát s lehetetlenné, hogy a jól rosszul felvett részletek és hüllők között némileg megközelíthető arányt létesíthessen , aminek folytán a határ egy rendszertelen összeviszszaságban valóságos torzképben lett papírra téve, és a tagosítási munkálatoknál az eljáró mérnöknek az új törvények értelmében az irtóztatóan eltorzított sántára kell húznia becsületes térképét . Ez pedig a végtelen bonyodalmakra s mi a legsujtóbb, némely birtokos megkárosítására irányul, mert az új törvények szerint a tagosításnál a helyszínelési vázlat lévén az irányadó, amelyben több földrészlet a helyszíneléskor már, mint az igazi tulajdonosra lett íratva, a tárgyalás rendén ez elüttetik földjétől, a jogtalan bikaló pedig most már egész jóhiszemüleg magára íratja, mivel a vázlat szerint ezelőtt is az ő nevén állott s ez alapon be is lett telekkönyvelve. Ez állítás beigazolásául álljon itt a következő eset, elbírálásául egyszersmind a helyszínelők mikénti eljárását illetőleg : ui. : az uraság bokros vagy erdős helyére reá rúgott p. o. 20 úrbéri részlet, a helyszínelő, tyúk, tojás, sajt, báránykák fejében nem vette magának a fáradságot, hogy ő ment volna a bokrokig a méta kijelölése végett, hanem az illető úrbéreseket A TlÁ.1RGZA. Jalambposta. Iit0 !sl0lAom 1 Úgy kell lenni, hogy „Gyu»tt U ^»e magát, s gyér látogatásai mill ,ocpsszu hallgatással bünteti meg?”i? §-PTitian ' ° r °úrH1Qegszólalt a madár, s a somfa^ körül, mikor az ablakból ^ n^fcábaQ kandikál felénk, miként felit Á '8 s a mező téli kérgét zöld az élet ez universalis ^latr- ‘ Déri a km®82**- öszhangja lenne fejHj0L4’ ta nem szólalnának a szép Mim., ácz fe L^‘JásánA »Gyula“ hibáját szorgo’íltau “ italieni. Kérem tegye ön ^lj, B ú°gy a mit kérek nem -ils ititf gr.' ^a'u kvasszal, midőn ma-H ^.ÍSkielők D ■ • • egyedül. Mennyi V ^ Ikrán. f WiSi u'ii, ho^Jol kebe a mü' rosz a Csikból kll‘ M-ii...fclJD5'e szárba a retek; s A JJVjRl violából ! Mennyi töp’ tgy ütW .őre ' hozassuk-e a virágma•* p* ^esz a Taufferé is! Tárkonynak, spárgának már csinálni kell az ágyást, a rózsapityókának vermeket, dinnyének féket komposzttal porhonyitva, s a magnak való hagyma elültetését sem szabad tovább halasztani. De ha tovább folytatom az aggodalmaskodó munka e szörnyű egymásutánját, levelem a Kodolányi-féle kalendárium egy kiszakított lapja lesz, e czím alatt : „Teendők április havára“. Mi boldog kolozsváriak mind e töprengésről nem sokat tudunk. Észrevétlenül megyünk be a tavaszba, mint észrevétlenül lepi meg az édes álom, olykor a nehéz gondoktól terhelt keblet is. A veteménypiaczon meglátunk egy csokor hóvirágot, a Hidelvén, hová még nem hatott el a pálmák és philodendronok virágzástalan komolysága, egy-egy kis ablakmélyedésben, nyíló primulát veszünk észre; rég nem érzett indulatok szorongóvá teszik keblünket; vágyak lepnek meg ki nem mondhatók, lelkünkre ólomsúly nehezedik; ép minden tagunk, és mégis fáj mindenünk; a kályhatüze nem ég vidoran; szobánk megtelik füsttel, s a naptárba tekintve megtudjuk, hogy ... itt a kikelet. A Házsongárutcza sáros, a Linczeg utcza sáros, a Királyutcza sáros ... itt a tavasz. Kanári madárnak párt keresnek, suszter ablakában megszólal a rigó, a fűszeresnél székelytúrót kapunk, a nők kalapja világosabb szint ölt, s a monostori corsó megnépesül ifjú gyermekekkel, s még ifjabb mamákkal ... itt a tavasz. Mindössze is enynyi, amit észlelünk. Foglalkozásunk nem változik meg úgy miként falun, a nagy természettel nem olvadunk úgy össze vágyban és szereidben ; a földön porladozó falevél nem vádolja itt az időt, minden halálnak e nagy urát s a földből kibujt fűszál nem üdvözli az időt, minden életnek e nagy teremtőjét. Mi most is falak között folytatjuk amunkát, ép úgy, mint mulatságainkat. A műhely, a bolt, az iroda , vendéglők asztala, s színház páholysora most is csak az, ami a télen volt. Ugyanaz az ingere van most is a színházi újdonságnak, mint fagyos deczemberben, s komoly koburnusban járó darab most is úgy megcsinálja az üresházat, mint ezelőtt. Nagyváradi utammal egy premieret mulasztottam el. Ezalatt adták Gabányitól a „Jómóduakat“. Jól jártam, hogy elutaztam ezt az időt, mert miután Cassius barátom kezd az „Ellenzék" fehérhollójává lenni, Bayard lovag pedig, aki még Cassiusnál is haloványabb, — e napon hitelen lett Thaliához, s egy másik múzsánál kalandozott, ennélfogva én lettem volna kényszerítve ez újdonságot megreferálni. Már pedig nincsen az én pennámnak nagyobb gyötrelme, mint mikor kritikairáshoz kell hogy fanyalodjék. Elijesztett engem ettől már Petőfi s ha jól tudom, Tóth Kálmán is azt kommendálta, hogy „a szamár írjon kritikát.“ És sejtek annyit a dologhoz, hogy Lessing nem volt brassói posztos ; hogy Taine létezett, azt sem tagadom . Köstlin és Lemcke tán magamnak is megvan — s ha itt föl akarnék sorolni egy csomó aesthetikust, rendelkezésemre állana egy jó lexikon; hallottam hírét Jules Janinnak is, s a Börne recensiói nem ismeretlenek előttem , de azért mégis úgy vagyok a színdarabbal, mint a tejes kávéval : szeretem, megiszom ha jó,sőt ha rost is megiszom — mert ugye asszonyom a kávét, ha már hozzá fogott az ember, illetlen dolog félbe-szerbe hagyni ?) de ha nem találták el, soha sem tudom, mi a hibája. Lehet, hogy czikorra vegyül bele, lehet hogy sok a nádmóz, lehet hogy híg a tej, vagy vajat eresztett a tejföl — — — mindezt én nem tudom, csak érzem, hogy rosz s hogy magam rajta segíteni nem tudnék. De ha féltem is a bírálatírástól, magát a darabot vágytam látni. Gabányinak maga már sokszor vette hírét a kolozsvári lapokból. Fiatal huszonnégy éves korú ember, lehet huszonhat is, de inkább hiszem hogy tizennyolet. Mindent csinál, mi hibájába vág: fest, szobrászkodik, ír és játszik. Itt már vagy huszonhárom színdarabot s ha megéri a Voltaire korát, a kilencvennek egy hija sem lesz. Önálló tehetsége, még nem tudom, mert abban a koratavaszi korban van, midőn az alig kibújt plántáról még nem lehet felismerni, hogy tölgy lesz-e belőle, vagy karósfuszulyka. Ön asszonyom, ki gyakran látta a kikeletet, méltányolni fogja e hasonlatomat, mert emlékezni fog, milyen egyformán kelnek ki a földből a tölgymakk és a bab. Annyi bizonyos, hogy nagyon termékeny. „A jó faj nem szapora“ szokta mondani a székely, s hogy a kecske többet ollózik mint a juh, az kétségtelen , de a Petőfi példája meghazudtolja e közmondást. Termékenységéért tehát ne illesse vád Gabányi Árpádot. Amint mondom, vágytam látni a „Jómóduak“-at, mint vágyik látni minden észlelő a fejlődést. Megnéztem tehát a harmadik előadást, s régen nem érzett szomorúsággal hagytam oda a színházat. Ismétlem, nem tartom magam miitésznek. A Gyulai Pál dicsősége sohasem kápráztatott el, még ha Romhányival vegyest jelent is meg az irodalmi égés. Lehet, hogy belbecse van a darabnak, hogy szövevénye érdekes, megengedem, hogy compositiojában egység, s személyeiben charakter van; mindezt nem tudom. A mi elszomorított az, az a meggondolatlan cynismus, melylyel egy elaggott 48-as honvédet e fiatal író characterizál. „Ha a költő is odahagyja, ki küzd aztán a jó ügyért?!“ Hogyan, hát nem dobbant meg a Gabányi szive, midőn elhatározta, hogy egy semmiházi részeges naplopó úgy szerepeljen darabjában, mint 48-as honvéd? Nem tiltakozott e gondolat ellen az a lelkiismeret, mely költőnél az isteni részt alkotja ? Nem jajdult fel szive, lelke, egész lénye abbeli fájdalmában, hogy egyik integráns tagját a magyar történelem azon részének, melyet a dicsőség máris mythosi ködbe burkolt, undorítóan nevetséges színben lássa a nagy közönség ? Nem elszomorító ez asszonyom ? Egy ifjú költő, kinek ihletségétől azt várnék, hogy lelkesülésével, minket közönséges embereket is, kiragadjon a mindennapi élet köréből, s művének hatása alatt lepattogjon rólunk a piacz sara , e helyett épen pellengére állítja a nemzet vértanúinak azon osztályát, melynek hősiessége késő századokat fog beragyogni, s mely a történelemtől már is megkapta a „félisten“ nevet !