Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-06-03 / 126. szám

6 fi­t. SZERBE»*T*I IRODA : A hová a lap szellemi részét illeti közlemények 1­­ * czimzendők. 2 ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: postán, vagy helyben házhoz hordva: Vidósz­a frt.. |!| Negyedévre .... * Egy hóra helyben vidéken 5 kr.­­, • ai„ ut. ** * kr. » frt. 1 frt. 1 26. szám. Ellopták­ mindennap, a vasas- és ünnepnapok kivételével. “ ’séairatos o®m adatnak vrisana. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. B­arl Klaadis. Kolozsvár, péntek, június 3, 1881. KIADÓ-HIT­ATAL­­ Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és­ nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott garmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri c­ikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. '­V­í­­­ j Kolozsvár, Jun* *• K?sbad állam első és­ fő criteriuma a vé­­, »ndottsabadság. A mes nyomo­­­t’Sajnálatra méltóbb ember, mint a ki ^Y fl,befolyásnál fogva nem csak kény­­gondolatit eltitkolni, de sót ^ raeggyőződése ellen cselekedni. ^Alkotmányos küzdelmeink közben az uj­­vivmánjának tekinthető, ha a gondolat­­érménytsabadság elfojtása megengedhe­­t.szót nyilvánítva, sőt elvül el lett fogad­­k,s bizonyos körülmények között já­­rt .Itt sőt köteles egy alkotmányos polgár fejidése ellen cselekedni, iltalában véve a gondolkozó főknek nagy nőisét képviselik az állami és megyei "em elfoglaló honpolgárok. Csak gond­­ iáé­s alkothat magának meggyőződést. Alkodé fő másfelől egyes kérdésekben vagy íiánosságban véleményt és meggyőződést írt magának és emberi természeténél feg­­­ eszerint óhajtana eljárni, cselekedni. Legújabb korban minő véleményeket és iveket hallunk ezen kérdésre nézve. Hali­k­ pedig különben szakképzett és értelmes literektől. Állami, községi és megyei hiva­talt köteles a tényleges kormány politi­­k­ai nézetét követni és vallani. Feljajdul a higgadt gondolkozás az el­­iős ezen nagy mérvén. Sajnálattal tekint rá ember azon elitélt osztályra, melyet hivatalnokok képeznek, és a­mely osztály politikai páriák osztályába lett ezen nézet­ei­sl sorolva. Politikáról gondolkozó fő, okvetetlen né­­szet alkot magának és meggyőződése szerint v országosan kifejlődött egyik vagy másik vtnsk nézeteihez vonzódik, azokat helyesek­és, jóknak tartja. Ha meg van engedve egy Millióknak, hogy ő a tényleges kormány Etikai nézetét tartsa helyesnek, okvetetle­­meg van neki,­et is engedve, hogy ő dolgonek és nézetet alkosson magá­­n a fennforgó politikai kérdésekről. Szána­­iin méltó lealjasitása egy hivatalnoknak, a mit most folytatólag neki absolute más \J^i meggyőződést alkotnia nem szabad, !f k°?y azon nézetet fogadja el, a melyet '» kormány hitelrül elfogadott. Ta,j°û ahoz» hogy valaki igen kitűnő i' mi tanár, jeles és igazságos törvényszéki H'jou pontos és erélyes közigazgatási sít-1'110 ^eD| lenne okvetetlen ^*8, hogy éppen a tényleges kormány nézeteit higyje és vallja? % U ez,.eset*ben csak két alternatíva áll­­at. * óhatatlanul minden kor­­•W\ l* iU^n azonQa^ minden állami és 'vatalnok szintén elbocsátandó , mert hisz alkotmányos felfogás szerint a kormányok bukása politikai nézetük elejtése, és az ké­pezi alapját más párt kormányra jutásának, hogy ennek politikai nézetei lettek a többség által elfogadva, a kormányzat további veze­tésénél tehát ezek lesznek az irányadók. A másik alternatíva pedig az lehet, hogy minden kormány bukásával az összes állami és községi hivatalnokok kötelesek meg­­győződésüke­t sutba dobni, akár ha úgy tet­szik szegre akasztani , és kötelesek meggyő­ződni, hogy tehát a kormányra jutott több­ség nézetei helyesek és követendők. Sajnos még csak arra is gondolni, hogy egy alkotmányos állam hivatalnoki testülete oly szemeten szedett népekből állíttassák elő, kik meggyőződésüket testületileg, oly köny­­nyeti és parancsszóra átalakítani tudják és átalakítani képesek legyenek. Bámulat tárgya, hogy még­is akad em­ber, ki képes azon nézet helyességét pártol­ni. Bámulatra méltó, hogy vannak hivatali főnökök, kik nem restelik m­éltóságos állá­sukat arra használni, hogy ezen nézetnek alárendeltjeikkel szemben kifejezést adjanak. De ennél még sokkal csodálatosabb dolgok is fordulnak elő. Akad olyan elöljáró hivatalnok, ki ké­pes fenyegetni alárendelt hivatalnokait, ha okvetetlen nem hiszi, vallja, sőt hirdeti a tényleges kormánypárt politikai hitvallá­sának helyességét és egyedül üdvözítő voltát. Az állami hivatalnokok és tisztviselők józanabb része és gondolkozó tagjai megve­téssel fordulnak el az ily beszédek és fenye­getésektől, mert sem azon testületet, melynek tagjai, sem önmagukat oly lealázó helyzetben nem­ akarják látni, a­milyenbe jutna, ha ezen nézet csakugyan helyeslésre és elfoga­dásra találna. Hát akkor miben jelentkezik­­ az inteligens ember előnye, a nem gondolkozó I­dő előtt. Az a földmives paraszt, ki tán még írni sem tud, de öröklés utján, vagy tán , mert szorgalmasan tárta a földet és nélkülö­zések után annyi földet szerzett, mely után 72 frt tiszta jövedelmet tüntethet ki ; ez a­­ paraszt jogosítva van gondolata és vélemé­nyének szabad kifejezést adni, mert szabad neki bármely politikai párthoz csatlakozni. A műveltséggel bíró hivatalnok, tanár stb., ez el van tiltva ettől. Rosszul mond­tam, mert sokkal kevésbé volna lealázó, ha­­ az lenne kimondva, mikép politikai nézetet nyilvánítani és követválasztásnál szavazni , a­mi egyik nyilvános kifejezése a politikai nézetnek — egyáltalán nem szabad. Ki van mondva a mostani alkotmányos aera vívmá­nyaként az, hogy igenis szabad politikai­­ meggyőződésről nézetet nyilvánítani, sőt nem csak szabad, hanem kutya kötelessége min­den rendű­ és rangú hivatalnok és azzal ösz­szeköttetésben levő élő­lénynek politikai meg­­­­győződéssel bírni, annak hangosan nyomaté­kot adni, sőt elkövetni minden módot arra, hogy más ember is azon meggyőződést fo­gadja és kövesse; csak hogy az a meggyő­ződés okvetetlen abból álljon, hogy a tényle­ges kormánypárt által hirdetett elvek az egye­dül üdvözítők. Ez sokkal nagyobb fokát tünteti elő a­ dem­oralisatiónak, mint ha a gondolkodni nem tudó választó­közönséget szokása szerint a kormánypárt jelöltje itatás-etetés vagy pénz­­vesztegetés által kapja be a szavazó­urná­hoz. Az utóbbiak egy olyan osztályra hat­nak, a­mely osztály még nem tud tisztán gondolkozni; olyan emberekre van hatással, kiket lehet a szegénység, a nyomor hajt ab­ba bele, hogy a felajánlott tudás-pénzt el­fogadják. A hivatalnokok a vezetők, azok az ok­tatók, azok kell, hogy a becsületet védjék, hogy a demoralizációt­ gátolják; ha már most ezek ily, minden emberi gondolkozás szerint lealacsonyító álláspontot foglalnak el ; ha ők szabad meggyőződéseiket, véleményüket ily gyalázatos módon képesek eladni, szük­ség esetében tetszés szerint változtatni; ho­gyan követeljük akkor a­ néptől, a­melyet egy ily hivatalnok sereg vezérel, hogy az becsü­letes legyen, hogy az pénzért, pálinkáért meg­győződését el ne árulja ? Ám kövesse meggyőződése szerint a kormánypárt elveit a hivatalnok; megköve­teljük tőle, hogy legyen meggyőződése, és ha van, azt kövesse; de ne engedje magát oda lealjasíttatni, hogy ha ellenkező meg­győződése van, azt ne merje nyíltan követni, és utasítsa határozottan vissza bárkitől jőne azon meggyalázó figyelmeztetés, mi­kép kor­mány-, állam-, megye- vagy községi hivatal­nok okvetetlen a kormánypárt politikai né­zetét kell hogy vallja, és következőleg múl­hatatlanul szavazatával kormánypárti kép­viselő-jelöltet kell győzelemre juttasson. N. V. T­ÁRC­za. Revanche. PranC2iából ford. T. A. ■■»íü,'J r®ë®Q volt, midin egy este, Loa- V Theata^ italnak nevezhető egyén­sé­­g;a r dereka v,^rt^a- i­ppen julius vége, vagyis »iu a’.3 daCí^ra a nyomasztó hőség- S Géták­'eSZeleSon^ ide^n uralkodott, ma­­^ em erÜDk, egy h sszu köpenyt Valóban L­!­ ellentét?11 ?lí látni’ hogy az idövel 1 IS hogy tui.91 a110 elszék’ ne“ azért | i vr 1 on°sát a hűvös tengeri szel­­“ fejtés azon mid- ! ku^ett« J e.embe-ok mindig ugyanegy j szem is m es m­ ent» egy kevéssé gya­v’^mi ártatieRg'VDZndlletett’ hogy a Játék­b­an szerelmi kalandnak kell lap- ! \ i5lle' nem jőn-e? moDda M isme. ira mz ^ fel ln r el0rkezett ! mindazonál­ /V* kfcUhS ’S!?TM “e“ 141011 kolle­­ \ ,8tt akadály baDy perczie 1­0 szerint Jra még húsz perczet szu­­perez ! k ,tatbai) ! m ez °?y egész század a je­­~4 V \ útidon­al félórára- h°gy hiába vá‘ ^iíbhat, ge!'uagyatottabb és lagszomo-E monológját az elégületlenség kifejezésével kísérve folytató sétáját. Néha egy-egy pillanatra megállt vagy meg­fordult, erősen szemügyre véve, vajjon nem ér­­kezik-e arról az oldalról valaki, honnan egy fá­tyolos nCnek kellene jönnie. Ezalatt a lámpák meggyújtottak, s néhány tolvajlámpa, gyéren megvilágítva, a folyón levő sajkákat és hajókat, valamivel láthatóbbá tevék egyszersmind a különböző távolságban heverő tárgyakat. — Nemde ő ez kit megpillanték ? kezdé újból az ismeretlen. — Nem, még­sem, azt gondo . . . — De igen ! ez ő, megismerem, mert nincs, kinek ily könnyeded léptei volnának, s ily járás ! telve kellőmmel és méltósággal ! Patvarban ! úgy látszik mégis csalatkoznál ; e nő sokkal nagyobb, s léptei is másfelé irá­­nyozunk, nem, még sem az, kire várakozom. Ht van m­! már háromnegyed tízre! S ha emlékező tehetségem nem csal, ma tán nem is kellene őt várnom. Már háromszor, vagy négyszer ismétlő e panaszos hangokat, már majdnem azon volt, hogy a küzdtért feladja, mint azt szerelmi és hadi szélben szokás mondani, midőn egyszerre egy kis emberkét láta maga felé közeledni, ki kezével mindegyre hadonázva, őt megállásra figyelmezteti. E kicsiny emberke, kinek zöld s arany­­hímzett ruha, sárga csizma diszn­é nem épen da­liás termetét, az általánosan ismert jockey-ek egy valóban igazi typusa volt. Fejét díszes kalpag fedé, melyen egy fejér kócsagtoll lengedezett, az akkori franczia divat­­ szerint A sétáló elé érkezvén, zsebéből egy azon időben nagyban divatozott kék szalaggal átkötött levélkét elővonva, e szavak kíséretében nyújtá az előtte állónak. — Uram! van szerencsém sir Young Ed­­wardnak közbeállni, azt, mivel megbíztak. Ez egyedüli mondott szavak után a jockey feleletre sem várva, kezével köszönte egyet for­­duló és nyílsebességhez hasonló gyorsasággal eltűnt. Furcsa kis emberke ! morm­ola a köpenyes ember, gyorsabb a villámnál! Miközben ujjai közt mindegyre a levelet­­ forgatva monda : — E hit nem lehet valami kellemes, de azért mit sem tesz. Világosan azt jelenti, hogy ma nem jön el, s lehet, hogy nem fog eljönni soha. Ezek után, hogy a levél tartalmát megtud­hassa, egy onnan húsz lépésnyi távolságban levő Aranyrostélyoshoz czímzett csapszékbe ment — Egy pohár sört és hét gyertyát! — Előre is kinyilatkoztatom uraságodnak, monda a csapláros, hogy a ház szigorú szabályai szerint, több mint egy gyertyával egy személy­­nek nem szolgálhatok. De nekem két gyertyára van szükségem, minélfogva daczára minden szigorú rendszabály­nak, nekem kettőt tegyen. Duplán fizetek ! — Oh! Így már megértjük egymást. Egyszeriben szolgálok a Méltóságodnak.“ S míg a csapláros a kívánt tárgyak hozata­lával bajlódott, az alatt Young Edouard, (mert ő volt) fejét tenyerébe hajtva, a helyzet komolyá­gáról elmélkedett. Young Edouard, mint biográphiájából lát­ható, fia volt egy protestáns lelkésznek, ki ugyanis mint egyelten magzatjában, méltó utódot remél­vén Edouárdjában hátrahagyni. Fájdalom a don­i rák lelkiatya, legalább mint a jelen körülmények s tanúsítják iszonyúan csalatkozott. A­mi a fiatal Edouárdot illeti, ő ugyan­­ elég jó oktatásokban részesült vol­t a Winchesteri kollégiumban, mindazonáltal az Oxfordi egyetem­re való fölvétele sajnos­ még sem sikerült. S miután a papi pálya iránt épen semmi előszeretettel nem viseltetett, a jogtudományra szánta el magát. Az 1714-dik évben, 24 éves korában, elérte ugyan a jogakadémia gradusát, de valamint az evangéliumnak, úgy a jog és tör­­vénycsavarás mesterségének, mint ő azokat ne­­vezé, istenh­ozzádot mondva ott hagyta a kol­­l­­égiumot Saját sugallatának engedelmeskedve, mely a m­agasb röptű irány törekvésére ösztönző, más nemű tudományoknak akará magát szentelni. Köl­tői vágyakat érezvén, daczára apja ellenzésének, a ki azt monda, hogy Edouardtól semmi jót nem­­ várhatni, vers íráshoz fogott. Itt veszi kezdetét ama korszak, melyet Edou­ard saját magának alkotott. Versei, melyeket csinált, elég jók voltak, hogy elnyerhesse velük az alkalmi, vagy udvari­­ költői czímet. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nél­kül, hogy főbb jellemvonásai közé tartozott, di­csérni mindenkit, főképpen a gazdagokat, a na­­gyokat, megemlítván, hogy az ő szemében a gaz­dagok és nagyok csupán herczegek és herczegnők valának, kiknek egyszersmind verseit csinálván. Anna királynőnek is több idyllekkel ked­veskedett, miért Anna királynő nem egyszer hal­mozo őt kegyajándékaival. Ezen időtől fogva, nem is keresvén senki érdemeit, mérték és tartózkodás nélkül magasz­talt többeket. Megéneklé a lordokat, püspököket, a nőket, elfogadva "mindent, mit csak e kényszermunkáért neki ajánltak. Dicsőrté Horac Walpolet, a papok legveszé­­lyesb ellenét, ki azt állítá, hogy nincs lelki­ismeret, mely eladható ne lenne. Később II. Györgyöt, ki az áldozatok rend­jébe lépvén, versben magasztaló. Azon időben melyből elbeszélésünket merít­jük, a boudoirok költője, miután bejárata volt az udvarhoz, hol alkalma nyílott néhány szép hölgy tetszését elnyerni, szerelmes lett, egyszersmind elhatározván a hymen gyönyöreit megizlelni. A nő, kit hódolatával elhalmozott, az udvari hölgyek egyike vala, kicsiny fehér-szőke alak, név szerint miss Breswary Sara. Már két hónapja elmúlt, hogy köztük sze­relmi viszony létezett, miszerint nem lehet csu­dáim, ha a prózák, versek, virágcsokrok s holmi kis szerelmi üzenetek küldözgetése napirenden volt. S még ez nem is volt elég, miután az an­gol szerelem, mely már a maga nemében is re­gényes, megkövetelő, hogy a holdvilágnál egy-egy légyott elkerülhetetlenül tartassék. így tehát köny­­nyen érthető, hogy az esténkénti összejövete­lek, a Themse partján elég alkalomnak látszot­tak, hogy távol legyenek a tolakodó szemek­ és kíméletlen nyelvektől. (Folyt, követ.) ■ ■— A jövő országgyűlés — a „B. C.“ szerint — szeptember 24 ére fog egybehí­vatni s az új választások a belügyminiszter által ma ki fognak még pedig a június 24-től július 3- ig terjedő időszakra íratni. A tvhatóságok közpon­ti bizottságainak a választásokra vonatkozó intéz­kedéseket legkésőbb június 8 ig kell eszközölniök . Az országgyűlési azabszdálvű párt szerdán délben tartott ülésében V­is­z­o­n­yi G. elnök bejelentette Gorove halálát. Utánaa J­ó­k­a­i emelt szót, meleg szavakban emlékezvén meg az elhunyt érdemeiről. Az értekezlet ezután kimondotta, hogy a tervezett bucsu-lakoma elma­rad, de a párt tagjai délután 5 órakor gyűljenek össze a körben, hogy egymástól elbúcsúzzanak. Ez meg is történt, a búcsú alkalmával Tisza Kálmán beszédet tartott, melyben köszönetet mond a párt minden egyes tagjának, az irányába tanú­sított bizalomért. Vázolta röviden, hogy a kor­mány mennyi mindent tett a haza javára és vé­gül érzékeny búcsút vett a képviselőktől a v­i­­s­z­o­n­­t­l­á­t­á­s­i­g. Milán­a szerb fejelem ma indul el Belgrádból Berlinbe, hogy a német csá­szárt meglátogassa. Diplomáciai körökben e láto­­­­gatás c­élját szoros összefüggésbe hozzák azon legutóbb oly sokszor emlegetett hírrel, hogy Szer­bia minden áron királysággá akarja magát pro­­klamáltatni. A román fejedelem, mikor szóba ke­rült, hogy Románia királysággá emeltessék, szin­tén Berlinbe utazott, s így igen valószínű, hogy Milánnak is a német császár beleegyezésének ki­nyerése a czélja. I 1 í í:­­ i UI;lÁ; r 1 I * Pártélet: A Kolozsvár városi füg­g­ötle­­sé­­g­i párt tegnapi nagy­gyűlésén jelöltekül egy-­­­hangúlag Ugron G­áb­ort és B­a­r­th­a Mik­­­­­óst kiáltotta ki ; B Barthát az 1. és Ugront a II. választó­kerületben. A gyűlés elhatározta felkér­ni a nevezett jelölteket, hogy program­beszédeiket pünkösd után első vasárnapon­­folyó hó 12-én) tartsák meg. A dévai választókerületben — mint táv­iratilag értesülünk — június 1-én a szabadelvű párt gyűlést tartott a kaszinó termében. A kor­mánypártnak két jelöltje van, u. m. gr. Hor­váth Toldy és Szathmáry. A végrehajtó bi­zottsági tagok megválasztásánál a Szathmáry-pár­­tiak kimaradtak és a bizottságba mind Horváth­­pártiak választottak be. Pártunk jelöltje B­a­r­cs­ay Bélának győzelme bizonyos, noha lesz egy kis küzdelme a Horváth pártjával. A felvinczi választókerületből­ „Nem fa­jult el még a székely vér, minden kis cseppje drá­ga gyöngyöt ér.“ A költő e gyöngyszavát igazolja még ma is a székely nép, melynek hazafias lel­­kületét ha felületesen itt ott érinté is a minisz­terelnöki székről terjesztett corruptio, de nem tud­­­ta azt alapjában megmételyezni. Ezt tanusítja leginkább az, hogy a­hol a függetlenségi párt ki­tűzi zászlóját, a nép mindenütt egész lelkesedés­sel, egész önzetlenséggel csatlakozik. Így történt ez közelebbről a n­ag­y­­a­j­t­a­i, legközelebbről a f­e­l­v­i­n­c­z­i kerületben, hol e tekintélyes kerület székely közönségének népe mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel csoportosult pártunknak — Orbán Ba­lázs által ajánlott — derék jelöltje Török Dániel­hez, úgy hogy e kerületben fényes győzelmünk­­höz kétség sem férhet. Áldozó csütörtökön a győrési jelölő gyűlés után megjelentek Alsó-Sz.-Mihályfalván és Bi­­gyorban, mindkét helyen a község végén fogad­ta a nép s diadalmenetben vezette a községbe, hol az elmondott beszédek lelkesedést idéztek elő. Felső-Szt.-Mihályfalva és Siófalva hasonlóan. legmeghatóbb és valóban lélekemelő, a csüg­gedt hazafi szivét üde reménynyel eltöltő jelenet volt az, a midőn Köven­den a jelenlegi kép­viselő falujába vonult be vasárnap reggel Orbán társaságában népszerű és közkedvességü jelöltünk. A nép itt is a község végén fogadta s eget rázó éljenzések közt kisérte Adámossy György házá­hoz, melynek tágas udvarát zsúfolásig megtöltöt­ték az összesereglettek ezerei, mert a szomszéd községekből is sokan jelentek meg. Gál Jenő hí­vei közül vagy 15-en fivére vezetése alatt a ka­punál külön csoportba gyülekeztek azon elhatáro­lással, hogy majd jelöltjüket éltetve fogják a gyűlést zavarni, de a­hogy Orbán elkezdte beve­zető beszédét, s a­hogy a nép lelkesedésének felvillanyzó hatása alatt felmelegedve ékesszólásá­­nak varázsa könnyekben jelentkező meghatottsá­got idézett elő a hallgatóságnál. Gál különvált hí­vei egymásután, mintegy delej által vontatva a tömegbe elolvadtak, s a midőn Gál Jenő csengő­­pengő fogaton előrobogva megállott a kapu előtt, siri némasággal fogadta a tömeg, testvére ugyan reskirozott egy éljent, de azt egyetlen hang sem viszhangozta, mert Küvend lelkes lakói, pár rokon kivételével mint egy ember csatlakoztak a füg­getlenségi párthoz, daczára annak, hogy az uni­tárius papok a hazafias kötelesség érzetet s poli­tikai meggyőződésüket háttérbe látszanak szoríta­ni , alárendelni a vallási tekinteteknek ; pedig a haza mindenelőtt, mert a ki rész hazafi, az rész unitárius is. A nép józan esze helyesen fogja fel a kérést, a midőn óvakodik a tisztes népképviselői állást családi patrimoniumumá és felekezeti üzérke­­dési tárgygyá aljasítani. S roszul teszik a lelkész urak, ha a nép magasztos érzelmeivel szűkkeb­lűen ellentétbe helyezik magukat, mert ez tekin­télyük rovására esend. A nép lelkesedése és feltétlen csatlakozása fokozódott Haras­ttáson, Kocsárdon, Kercseden, melynek lelkes népe mezei munkából hazajőve késő estre a hold méla fényénél hallgatta a be­szédeket. Csak művészecsetje lenne képes a költői jelenetet örökíteni. E népet vásárra hajtani nem lehet, felébredt önérzete nem tűri e lealja­­sítást. A kormánypárt és jelöltje kétségbe vannak esve,­ elvesztetettek józan eszöket, minden re­ményüket Felvincz város és az oláh választók megtarthatásába helyezik, azt ámítással, emeze­ket a magyar államiságot sértő eszközökkel akar­ják elérni. Felvincz épített egy terjedelmes székházat, mely Aranyosszék szétmarczangolása után czélta­­lanná vált, most a jelölt úr, mint írja, a főispán­nal egyetértőleg azon csalfa ígérettel kecsegtetik, illetől­g ámítják a felvinczieket, hogy az állam ezen épületet 20,000 ftért meg fogja Felvincz váro­sától venni, holott ez képtelenség, miután a költség­vetésbe erre fedezet felvéve nincsen. A legfájdal­masabb az, hogy ezen rut spekulatióba Felvincz értelmisége ment belé s vagy­­nyolczan alkudoz­nak a hazafias felvincziek lelkére. Most neveiket elhallgatjuk, de ha tovább haladnak a meredé­lyen, majd neveiket is kiírjuk. De Felvincz derék, hazafias s ellenzéki szel­lemtől áthatott népe nem fogja követni­ azokat, a­kik szégyenfoltot akarnak dicső múltjára hozni. Az oláhokkal­­szemben még nemtelenebb, még hazafiatlanabb fegyvereket használnak. Gál Jenő úr már a múlt választásnál küldött a fel­­vinczi kerület oláh községeibe oláh nemzeti szinti

Next