Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-07-01 / 148. szám

f Colomárt 1881. Ne csodálkozzanak azért önök t. polgártár­sak, ha mi az erdélyrészi függetlenségi párt in­téző bizottságának küldöttei eljövü­nk ide, hogy elveinket, törekvéseinket önökkel ismertessük, hogy zászlónkat a magyar dicsőség Pantheonjára fel­­tűzzük, s önöket e zászló köré való csoportosulásra felhívjuk. Mert nagyon k is ideje, hogy Erdély szive megdobbanjon, hogy az ország egykori székvárosa is életjelt adjon magáról, s megmutassa, hogy itt is vannak olyanok sokan, kiknek szivei nincsenek elzárva azon törekvések előtt, melyek hitünk sze­rint, egyedül képesek egy szebb kor hajnalát de­ríteni szegény hazánkra, s létesíteni, nagyban az egész magyar birodalomra kihatólag azt, a­mit kis­­sebb mérvben már megvalósított egykor Erdély. Ideje, hogy önök szíve is megdobbanjon, ideje, hogy Gyula-Fehérvár lakói a múltjuk által meg­szabott s hozzájuk egyedül méltó útra térjenek s közreműködjenek hazánk feladott függetlenségének visszaszerzéséhez. Örömmel értesültünk, hogy e szab. kir. vá­rosban is vannak a függetlenségi eszméknek baj­nokai és követői,­ezekkel szent szövetséget követ­ni a küszöbön levő választásnál már életjelt adni a mi hivatásunk. Mi a kerületek elhatározási szabadságát semm­iképen korlátolni nem kívánjuk , de időnk sokkal rövidebb, hogy sem az e téren való hosszabb előkészületek, tanácskozmányok rendes lefolyását bevárhatnék s miután itteni elvrokonaink, mind­eddig megállapodásra nem juthattak, bátor vagyok önöknek, uraim, az intéző bizottság ne­héten je­löltül ajánlani Thoroczkay Zsigm­ond barátomat, kérvén számára az önök nagybecsű támogatását. Rövid beszédemet azzal zárom, hogy: Éljen a szabad és független Magyarország! A választók harsány eljeneiben nyilvánuló elfogadást pártunk derék elnöke tiszteletes Kuntz Gyula úr tolmácsolta, s küldöttség küldetett ki, mely a jelöltet a megjelenésre és programrabeszé­­de elmondására hívja meg. Thoroczkay Zsigm­ond e feladatát nagyon szépen, s a választók általános tetszése között ol­dotta meg, alig volt rajta észrevehető az elfo­gultság és lámpaláz, a­mely fiatal kezdő szóno­koknál rendesen kimaradhatatlan szokott lenni; voltak sikerült beszédének néhány emelkedett s melegséggel előadott mozzanatai, melyek a kö­­zöns­é zajos helyeslését idézték elő, úgy hogy már előre is mondhatjuk, hogy pártunk Thorocz­­kayban egy kiváló erőt fog nyerni. Az értekezlet koronáját Ugron Gábor pár­beszéde képezte, a­melynek hatása alatt a kö­zönség gyakran harsány éljenekben, s lelkesült tapsokban tört ki; egyáltalában e nagyszabású, s viszonyainkat megvilágító, a függetlenségi párt nemes törekvéseit ismertető beszédnek hatása és emlékezete hoszszu időkig fennmaradand kö­zöttünk. Választási misér­iák. B.-Hunyadon a maga nemében páratlanul óriás küzdelem folyt le képviselőválasztásunk al­kalmával. Jó tudni, hogy a Gyarmatiak és a fő­ispán informatiói folytán, tekintve, hogy a b.­hu­nyadi választókerületben Lészay úr már több íz­ben választatott meg egyhangúlag kormánypárti képviselőnek, bizonyos hiedelem volt a kormány előtt, hogy a b.-hunyadi kerület száz kormány­­párti kerület az idén is. Úgy látszik, hogy még az ellenzéki sajtó (a bpesti) sem vette számba a b.-hunyadi választó­kerület mozgalmát. (Az „Egyet­értés“ 172 számú kimutatásából is ki voltunk hagy­va.) Evvel szemben, miután Barcsay Domokos ha­tározottan fellépett függetlenségi programmal, oly általános lett kerületünkben az ellenzéki törekvés, hogy a választók 3/1-je részünkön állt biztosan, mely a választáskor bizonyára magához von vala még többeket is. Biztos volt a Lészay bukása. Ismeretes dolog, hogy kerületünk nagy te­rületen fekszik, 87 kissebb nagyobb község tar­tozik hozzá. Itt indítani meg a mozgalmat, annyi kormánypárti fenyegetések közt itt tartani fent a törekvést, bizonyára nagyobb fáradság, mint a vá­rosi­, vagy csak kevés községet magában foglaló kerületben előfordulni szokott. Választás előtt 8—10 nappal, a­mint moz­galmunkat észrevet­t­l illetve annak jelentőséget tulajdonított a kormánypárt, elkezdett a hatóságok összes apparátusaival működni, Gyarmathy Zsig­­mond fenyegető leveleket irt jobbra-balra. Egyet mint már választási elnök küldött három válasz­tóhoz (melyet el is csíptünk), ijesztgetvén őket, hogy ha Lészayra nem szavaznak, akkor ő tud ám igazi ellenség lenni s e szavát be szokta vál­tani. Ebben a levélben az alispán is bent van mumusnak. Török szob­a mindennap járta a községeke­­s ha érkezett haza, már otthon várta a Gyarma­tinak rendelete, hogy „tovább, tovább!“ A hires Harray Viktornak, ki gr. Teleki Sándor barátjá­­nak tartja magát, hallomásom szerint egy tímár­tól kölcsönöztek egy lovat, az egész választási saison alatt itt ült foglalkozás nélkül a nyakun­­kon és naponként járta a kerület községeit az egy lóval a la Conquichette, hogy szédítse em­bereinket. A hidalmási szolgabiró hatalmasan mű­ködött, (a mi lapokban már jelezve is volt) talán úgyis, mint a b.-hunyadi, ki több emberünknek a választás előtti napon, szolgabirói pecséttel és eredeti szolgabirói aláírással kibocsátott rendele­teket kézbesittetett, berendelte őket tanuképi ki­hallgatás végett b. Józsikához Zentelkére enni, inni, (itt volt egyik kormánypárti gyülhely) s másnap, a ki csakugyan ott maradt, hozták be székei­vel szavazni. A rendeletek, melyeken azon­ban természetesen szám sincs, melyeknek adta a szolgabirói irodán meg nem felel, egyik pártunk­hoz tartozó szavazó birtokában vannak eredetiben. A választás előtt egy század katonasággal jött ki Kolozsvárról az alispán terrorisalni. Különféle ijesztegető híreket szórtak pártunk választói közzé. A választás egész napján a választási téren járt az alispán, pártunkbeli egyénekbe bele-bele kötve, kiutasítgatta, sőt többet tett a zsandároknál, sa­ját kezűleg fogott nyakon egy ízben embereket és adta, vitte a zsaroároknak. Jelenléte tagadhatat­­lanul nagy pressio volt, mert a nép, és különö­sen román választó polgártársaink közül többen látva, a pa domna csel mai máre, a legnagyobb urat gőgösen ott sétálni, elvesztették bátorságu­kat. A választási elnök (az alispán testvére) úgy viselte magát a választás alatt, mint a válasz­tás előtt; ő volt a kormánypárt főkortese, végére mehetetlen utakon és módokon inzultálta párthí­­veinket. Az utolsó perc­ben még jó szavazónk volt kész a szavazásra, (a többiek jöttek), de be­zárta a szavazást és pedig­­ nem voltam jelen az utolsó perc­ben — mindenkitől azt hall­ó, hogy nem várta be a kellő időt. B­ztosan állítják (utánna járunk), hogy csőd alatt levő egyének szavaztak Lészayra. Ennyi visszaélés után elvesztettük a csatát, 21 szóval (243—222) Lészay képviselő lett?! Megküzdöttünk óriási kitartással, de nem állhat­tunk meg; egész nap többségben voltunk, de 87 községben 87 bíró van, és sok pap, jegyző, ál­­lamiskolai tanítók, sbirói, szki­ói hivatalnokok sat, felülről rájuk parancsolva, kicsikarták kezünk­ből a győzelem zászlóját. Vesztettünk most, de csak most, mert azt már a kormánypárt is be­­ismeri, hogy jövőre ez a kerület nem az övé. De még sem vesztettünk, sőt erkölcsileg diadalmasan győznünk. Egész nap nem lehetett hallani sem a Lészay nevét, választói mint a baglyok elbuktak a nappali lény elöl. Midőn az elnök enunciálta az eredményt, egetverő éljen Barcany volt a válasz reá, Lészayt senki sem ér­tette; választói az eredmény kihirdetése eltt ha­zaszöktek, a megrendelt nagy lakoma a zsidónál maradt (ez azért beadta 800 frtos számláját); az a kevés emberből álló csoport, melynek élén a fe­szes nyakú Gyarmathyak haladtak gyászcsapat volt, nem üdvözlő csapat. Mondják, hogy meg is kö­szönte nekik Lészay ezt a „közbizalmat.“ De nem vesztettünk azért sem, mert a választás tör­vény szerint megsemmisítendő lesz. Okaink van­nak. Számolni fognak a lelketlen kufárok, kik megvesztegetik az erényt, józanságot az erköl­csöket. Kalotaszegi, hivatala, befér­t valahová, mert azt a 3 ezer fo­rintot — úgy mondják — meg kell szolgálni. Se­gítse isten, mint minálunk. Később nagyszerű ebéd volt Sáromberben a képviselő úr házánál, melynek a rege vetett végett. Éljenek a gernyeszegi választó kerület fel­világos dot­, derék szavazói! Éljen szeretett kép­viselőnk ifj. gr. Teleki Samu­­meivel, kéri a kis bátyját, hogy ötét is ültesse bele a csolnakjába, mert jól fogja magát viseln­i s csendesen ül. Az öreg Dacre urat egészen megifjitotta a gyermekei boldogsága; unokáit imádja, most is a kis leánykával bajlódik, reá akarja a kisasszonyt beszélni, hogy ne menjen a vízre, de a kis leány nagy zsarnok, nagyhatalmasság a háznál, s ám­bár az öreg úr mindig ígéri, hogy ő nem ké­nyezteti el, de azért most is ő enged, s inkább bele ül a csolnakba ő is, mint hogy a leánynak kedvét szegje. Viola és Vivián a parton állanak, nagy mu­latsággal nézik e jelentetett. A gyermekek csengő nevetése a madarak énekébe s a szelíd nyári szel­lő sóhajába vegyül. — Milyen boldogok vagyunk ! kiáltá Viola. S mennyi hálával tartozunk a sorsnak, hogy any­­nyi csapás után ennyi örömet adott! — Édes jó feleségem, válaszolá Vivián, én hálás vagyok. Te megtanítottál arra, a­mi az életben a legelső és legnagyobb tanulmánynak kell hogy legyen : hogy a kötelesség az első min­denek felett: ellenzék Vudlasztéki naptár. Julius 1. Nincs választás. Julius 2. Városok: Pápa (1) és Zenta (1); összesen 2 választókerület. Julius 3- Megyék: Szilágy (5); városok Czegléd (1), és Nagy-Körös (1); összesen 7 vá­­asztóker­ület. I A / Isternyeszegi levél. Maros-Torda megye gernyeszegi választó­ke­rületében tegnap tartatott meg a képviselő vá­lasztás. Kora reggel jöttek a választók lobogókkal, zenével, jó kedvvel. Legelőbb jönnek a­­ péter­­lakiak egy régi tricolor alatt, mely sárga-feketé­nek látszik. Ezek a Deézsy választói. Néhány perc­c­el később jön egy nagysze­­rű, k­aposans menet­ elől lovasl°gényekkel, har­sogó zenével, lobogókkal, s ezt követte a kocsik és szekerek beláthatlan sora. Ezek a gróf Teleky Samu választói. Az iskola termében megkezdődik a szava­zás. Ott van Horváth Mihály szavazatszedő elnök, arczán félelem vonásaival, gyűlölettel, haraggal néz minden embert, kik nem tartoznak az ok to­­kány és pálinka pártjukhoz, kik nem engedték elcsábittatni magukat sem szép szó, sem fenyege­tés által. A szolgabiró fészkelődik helyén, kezd az meleg lenni. Mint szemtanuk állítják, Deézsy meg­fordult a faluban, de látván ügye vesztét, elpá­rolgott. Végre ejtve kihirdeti az eredményt a bi­­i­zottság. Horváth kezeiben reszket a lista — a nagy fájdalomtól reszkető, akadozó hangon kihir­deti, hogy a jövő országgyűlési cyclusra gr. Te­leky Samu 481. szótöbbséggel, Deézsy Sándor ellenében képviselővé választatott. Felzúgott az éljen, mely percekig tartott. Lovas legény ment a képviselő úr után. Ott álltunk mindnyájan, fedetlen fővel, do­bogó szívvel. Nemsokára megérkezett a nyitott kocsiban, újra kitör az éljenezés, mely szűnni nem akart. Ott a szabad ég alatt fogadják választói. Hor­váth átadja a mandátumot néhány szó kíséreté­ben, melyre válaszolt Teleki egy csinos, szabatos beszédben. Megköszöni a bizalmat, igyekezni fog­annak megfelelni, s fötörekvése az reend, hogy azon zásrlót védje, melyre a mostani kormány­­rendszer megjavítása van írva. Ez nagyon röviden az ígérete. Láttam agg, vén embereket, kik sírtak be­széde alatt, hallván azt a férfias ígérő szót, mely eskü volt. Jött volna ide Deézsy úr, vette volna meg azt a nem csinált szeretetet, mely körülfogá tisz­telt képviselőnket, melyet nem a tokány és pá­linka, hanem a valódi benső érzés sugall. Csúfos bukás, de van Tisza Kálmánnak elég A­ ilobreczeni választás. A „Debreczen“ a tegnap lefolyt választások­ról a következőket írja : Tény, hogy a második és harmadik kerü­letben a szabadelvű párt jelöltjeinek : Kiss Lajos­nak és Tisza Kálmánnak neve jött ki a szavazási urnából. Leszavaztattunk. Szándékosan használjuk ezen szót. Mert le­szavaztattunk, nem pedig legyőzettünk. Ez a mai nap eseménye nem diadal a sza­badelvű pártra nézve Egy csomó hivatalnok, egy csomó hivatalos szavazat verte le pártunkat. Minden emberi számítás szerint a függetle­­ségi pártnak kellett volna győznie. Kilátásaink a legkedvezőbbek voltak folyvást. Az elbizakodás volt a főbaj. Ez vágta útját diadalunknak. Az ellenfelet kicsinyelni soha sem szabad. Igen sok emberünk nem szavazott. A kenyérpárt szerencsétlen áldozatait, kik akár városi, akár állami hivatalnokok, jobb meg­győződésük, szivek sugallata ellenére hurczolták az urnához. Idehoztak mindenféle áttett hivatalnokot. Megtagadták a pressiónak, ígéretnek, fenyegetés­nek minden nemét, így tudják kierőszakolni a­­ győzelmet! Nem úgy a másik részről. A szavazás gyönyörű rendben folyt. Ami ugyan hallatlan eset, három csapat katonaságot rendeltek ki, hogy a népet ingereljék. Hasztalan. A buta gőg pöffeszkedését kinevette a függetlensé­gi párt. Sokkal érettebb a debreczeni nép, semhogy az elenvezetűek ellen tüntetést rendezzen. Tüntettünk­­ a magunk jelöltjei mellett. Kiss Lajos különben annak köszönheti a mandátumot, hogy Tisza volt a harmadik jelölt. Legnagyobb erőfeszítéssel a harmadik ke­rületben működött pártunk ezt akarván főleg megnyerni. Ne gondolja senki, hogy Kiss Lajost a vá­rosi polgári bizalom emelte képviselőnek. Tiltako­zunk e feltevés ellen. Hivatalos voks, — ez adott Kiss Lajosnak »többséget”. Hanem a közvélemény Helfy Ignácz mellett áll rendületlenül. Tisza Kálmán mellett az eltett hivatalno­koknak egész tömegét leszavaztatták. Két nap óta minden vonat csapatostul hordta őket haza. Még ez sem volt elég. Megvárták a délutáni vonatot is. Onnan is kapott néhány muszály voksot. Hát nem nagyszerű bizalom ez? Tudjuk, hogy a kormány lapjai tele lesznek azzal, hogy Debreczen „megtért.“ Hazudnak Debreczen megtért, igen hazánk függetlensége, szabadsága szent lobogója alá és ha leend akoz mindvégig. Ez a mai eset nem csüggeszt el ben­nünket. Emelt fővel járunk ezután is, és győze­lemre­­gjük juttatni azt a lobogót. Simonyy E. fényes győzelmet aratott Körösi szabadelvű ellen. Ezen kerületben tősgyökeres ma­gyarok laknak. A talaj nem alkalmas itt a „sza­badelvű“ politika számára. A választópolgárság nagy többsége rendkí­vül lelkesedéssel sorakozott Simonyi Ernő lobogó­ja alá. Simonyi Ernő 177, Kiss Lajos 44, Tisza Kálmán 75 szótöbbséggel választ­ottak meg.“ Hallatlan vakmerőség, mit a kormány elkö­vet mindenütt, hol pártja ingadozik. Pedig e pártot csak a vesztegetés, az erőszakoskodás, a hi­vatalos presszió tudta megtartani Tiszának. Nemso­kára eljő az idő és összedül magától. ITt képviselők. I. Függetlenségi pártiak: Aschbach Leo: Mád. (h. k.) A­l­m­á­­s­i Sándor Füge­­. Kariba Miklós: Kolozsvár: I. ker. (h. ker.) Békássy Gyula: Kis-Czell. B­e­r­z­e­­viczy Imák: Edelény. (h. k.) Becker: Nagylak. Bölönyi Sándor: Ugra­­hódított kerület.­ Bódogh Albert: Hajdú-Böszörmény. U’zierer Ákos: Pécs. (h. k ) C­sa­n­á­­d­y S.: Kardszag. Csávolszky Lajos: Me­zőtúr. Iyuka Ferencz: M.­Kövesd. Eötvös Károly: Dunavecse (hód. ker.) Simonyi Ernő: Debreczen. Ferenczy Miklós: Torda (hódított kerület) Farkas József: Tornamegye, színi kér. F­er­n­szék Sándor: Szigetvár. Földes Gyula D.-Szerdahely. Dr. Farkas Balázs: Kis-Várda. Füzesséry G : Tiszahát. Cseiszt László: Szegszárd. Gruber János: Szili. (h. k.) G­y­ö­rf­f­y Géza: M.­­Vázsony. (h. k.) Győri Elek Orosháza. N­­e­g­ed­ü­s L­ász­ló: Tolnamegye, ó­­ lisz­­kai kér H­o­f­fy Ignácz: Szt.-Gothárd. (h. k.) H­o­i­t­s­y Pál Gyoma. Hollósy Károly: Siklós (h k.) Hegedűs Károly: Som­lyó-Vásárhely. (h. k.) Halász G­éza: Ráczkeve. (hó­dított kerület) H­entailer Lajos: Fülöpszál­­lás (h. k.) Halász Bálint: Alsó-Dobas (hó­dított kerület) Hevesi Bertalan: Putnok. Herman Ottó: Szeged II. ker.. Incze József: Baróth (h. k.) Irányi Dániel: Békés. Izsák De­zső: Fehérgyarmat. Kiss Dániel: Szoboszló (h. k.) Kál­lai János: N.­Kálló. Kiss Albert: Szé­­kelyhid. Krisztinkovics Ede: Győr-Sziszet. Kas­zap Bertalan Gyöngyös Pata. K­a­d­a Elek: Kecskemét. Zinkó Géza: Tolnamegye, görgői kér. L­á­­zár Ádám:­­ Vásárhely. (h. k.) Lits Gyu­la: Vaál. (h. k) M­e­z­e­y Ernő: Miskolcz I. kér. (h. k.) Mednyánszky Árpád báró: Győr. (h. k.) Madarász J: Sárkeresztur. Micsky Lajos II.­Igmánd. Mukics Ernő: Szabadka. Mo­csáry Lajos: Halas. Madarász Jenő: Szegvár. Nagy Ferencz: Szalonta. Náray Im­­r­e : Arad. (h. k.) Odeschalchy Arthur herczeg: Tapol­­cza. Orczy Gyula: Dédesd. (h. k.) Onódy­­ G­é­z­a : Nánás. (Hajdumegye) Prónai Gábor: Báró Vácz. (hódított kér.) Pázmándy Dénes: Körmend. (h. k.) Pap szász Rezső: N.-Szombat. Pántocsek Rezső: N.-Szombat. Pap­szász György: Poroszló. Palányi Géza: Szolnok. Rády Endre: Gyöngyös. (h. k.) Re­viczky Károly: Köbölkút. Szalay Imre: Lengyeltóti. S­e­m­b­e­r­y István: Hajdúmegye, Nádudvar. Simonyi Iván Magyar­óvár. Szabó Endre: Nagy-Ka­pus (hódított kerület.) Széll György: Makó. Szederkényi Nándor: Eger. Szentiványi Árpád Kövi. (hódított kerület.) Szilády La­jos: Kecskemét. Suszterics: N.­Károly. Turgonyi Lajos: Baksa. Törzs Kál­mán : Szentes. Tó­t­h Anta­l: Csorna. Tassy Béla: Ráczalmás. Turgonyi Lajos: Pin­­czehely. (2-or) (hód. ker.) Turgonyi Lajos: Barsa. Ugron Gábor: Kolozsvár: II. ker. (h. k.) Ug­ron Gábor: Sz.-Udvarhely (2­ov.) U­g­­­ron Ákos: K.-Vásárhely (hódított kerület.) Un­ger A : Kanizsa. J­u­s­t­h Gyula: Battonya. (véd. ker.) Jeszenszky Ferencz: Szentlőrincz. V­ido­vics: Hosszupály. Vidliczkay József: Nyíregyház. Összesen 89. II. Mérsékelt ellenzék Abrahámfy Gyula: Galántha. Ap­­pod­­­i A. gr.: Jászberény. Bessenyei Ernő: Szent-Gróf. Bittó István: Zurány. Bittó Béni: Somorja. Berehtold László gróf: Érsekujvár. Bics­­key Kálmán: Monor. Biró K: Radna. Ba­logh Géza: Nagy-Mihály. Bánhidy Béla. Br: Kiss Jenő. Bereczki Sándor: Ny.-Sze­­reda. Csejtei Antal: Tápé. Deutsch L: Mohácsi kerület. D­e­s­e­w­­fy K­á­­­m­á­n : Giroll. Desenfy Aurél: Tiszaiak Ernuszt Ke­l­em­en: Fejó-Bőr. Fazakas Károly: Borsod megye : csáthi kerületbe. Fenyvessy: Ugor. Felenik Almássy István: Zboro. Hál Jenő: Világos. Grecsák: Versecs. Grünwald Béla: Szliács. Hevessy Bertalan: Putnok. Horán­­szky Nándor: Esztergom. Hunkár Sán­dor: Zircz. Horváth Boldizsár: Szombat­hely. Horváth Lajos: Miskolcz, 11. ker. Hó­­dosssy Imre: Kis-Szeben. Jankó Miklós: Ilosva. Királyi Pál: Budapest belváros. Szi­lágy­i De­zső: Vill. kerület. Hoffmann Pál: Vil. kerület. Kuln István gr.: Szászváros. Kovács Albert: Marosvásárhelyi kerület. Vázl­ Mihály: Kézdi-Vásárhely. Les­­k­ó István: Héthárs. Melczner Gyula: Sátoralja-Ujhely. Mandl Pál: Nyírbátor. Máriássy Aladár: Szepes-Szombati kerület. Nemeshegyi József: Szent-Endre. Nagy I­stván: Lövő. O­cskay R: Verbo. Paczolay János: Ipollyság. P­ulsz­ki A: Szécheny. Pongrácz A: Gr: Vág-Ujhely. Pilisy F: Ilelmecz. Potoczky Dezső: Med­­gyassza. Szájbely Gy: Kőszeg. Sinkovics T: Sásdi kerület. Szilly L.: Dárdai­ kerület Sza­káll A: Rima-szécsi Szemző Gyibornyaljai­­kerület. Sz­écheny­i P. gr: Marczal. Sponner: Késmárk. Sczitovszky: Nógrád. S­porzon Ernő: Privigye. Senyey Pál: Pozsony. Széll Kálmán: Pozsony II. kerület. Somssich Pál: Csurgó. Sommssich Imre gr. Nagy- Atád. Szathmáry K. László: Kápolna. Tiscaler Vincze: Atauj-S­psi. Tom­­csányi László: Szobráncz. Teleki Samu: Gernyeszeg. Ur­á­n­y­i Imre: Más­maros-Sziget. U­r­v­á­­ri L: Csáktornya. Zichy Jenő gróf: Székesfehérvár. Z­s­e­­linszki Róbert: Hidegkút. V­eszter Imre: Alsó-Lendva. Összesen 69. III- Kormánypárt. Andrássy Tivadar gróf: Terebesen. Andrássy Manó: Rozsnyón. Andrássy Gyu­la gr. H.-Dorog. Augusztics Antal: Mura- Szombat. Antoneszky István: Boksány. Apa­thy: Letenyén. Andaházy Pál: Baán. Bánffy Dániel br.: nagy-iklódi v. kerü­letben. Bethlen András gróf: bethleni v. ke­rületben. Bánffy Béla gr. gyalui kerületben. Beniczky Gyula: Fülken. B­o­r­o­s Bálint: Szatmár-Némethi. Bossányi László: Gödöl­lő. Bende Imre: Újvidék­et mond: Nagy-Baczon. B­e­z ;b ’ H ». ■ Vic*laus‘L­Eperjes B­a­c­z­o­n József. viJiUlk.­­nem G­u­i­d­ó : Szt-Ágota. ß°®-R* 1 vr-r^nS­ási .W f­ASlQi D­ aJir­gr: Szászka. Büsbach p • czay: Nagyidán. Ifj. K. Bi Boór K: Magyar-Lápos Újfalu. Bocskor Károly- Bohus Zsigmondi Badna­r ' gr.: M.­Ludas. Bay Szirma BB­ethleH^ Gábor: Hava. B­o­r­neB ,­ Bártfa. ° 0 r n­e m i s­z­a “H.( Csernátoni Lajos­ * An­tal: Tápé. Csávossy' p¡ C3»k, L.szU gr.: « ... r®ürf Defles: Tolnameeve­n rul. Dimitrovics M: Kum­ini ! B°DJhádii nyi Ignácz, Budapest II. kerüleUni K­i­emelni kér. Ifj. Dániel Gábor oklandi kér. , v • ao°rJ fi. Do­b­rán sz! f n­i­el Pál: Éber n­o­r • *. p | , Gaizigip; P eter: Betűt. 0 iir 10 . 31­­ ?**»!• Fekete: Tabon. F­o­r­g­á­c­h: Losonczon K­eh Gusztáv: F N.­Szalonta. Földvá­s­á­r Jenő: Felvin­vár. Gergelyi: Lut Tovaricsován. G­ö­d György Endre: Halmi kér.F­rencz: Szamos-Ujvár. Gábor Gyurgyik Gyula: Körmöcbánya Horváth Gyula: Balasavásár. János: Besztercze. Halassy Gyu­terczebánya. Harkányi F­r­ig­yes V"' H­i­e­r­o­m­i­m­i K: Zarabolya. H­e­ri­c­h A Márton: Hegedűs S: Abrudbánya. Istóczy: Rumon. Ivánka napataj. Jókai Mór: Ilyefalva. Joanom­ej: Kikinda. J­á­nossi J: Vag-Vecse. Jurka­h­z­u­r : Sugatag. J­ó­n­á­s Ö­d­ö­n: Vissó. Id. J1S­1 György: Stubnya. Kemény János br.: tekei kerülsre dr. Knöpfler Vilmos: Maros-Vásárnt­i Kármán Lajos: Bácsmegye. Új-verbatív rületben. Kég­­ György: Csákvár. Kilesi Imre: Szeniczén. Kara­meter: Domborni Kemény Gábor b. Ferenczváros. Konszi­­­ini György: Jószáshely. Königmayer ki­rály: Sárvár. Karuch J­óz­sef: Rózsaher Kralitz Béla: Orczifalva. V. Kovács Lász­ló: Eszterháza. Korizmics László: Vizait Ivisovics: Veszprémben. Kardos: Pécsim. Károlyi T­i­b­o­r gróf: Pécska. Karácso­nyi Guidó gróf: Zsombolya. Kiss Lajos Debreczen. Kemény Gábor b.: N.­Kajd­ Kapolcsányi Mór: Alsó-Árpás. Kemény Kálmán b.: Szászrégen. Uoczay Lajos: Kolozsmegye, b.-holyv­di kerületben: Lázárt M­enyhért. Lite­no­vics: Rigyiczán. Latinovics: Bam-Bija Lehoczky E.: Besztercze-Bánya. Lukács? Béla: Szent-János. Lipovniczky Sándor: Tenke. Lukács László: M.-Igen. Lín: Lajos: Dobra. Lukács Béla: Gyula Fe­­hérvár. Mezei Ferencz: Szakolczán. Matleko­­vits Sándor: Apátiaban. Mike Bilic/ Csik-Szereda. Móricz Paly­a: Szarvas. S­­hály Ferencz: Csikkarczfalva. Miebi Jakit- Kis Márton. Mi­kits János: Temesvár. I.o­csáry Sándor: Nagy-Bereznán. Kics János: Fehértemplom. Mocsáry Mat­uska Péter: Liptó Szt.­Miklós. Mala Lajos: Csasza. Mara L­ő­r­i­n­c­z: Háts-ég N a d á n y i M: Biharmegye, bWoí let. Neppel Ferencz: Abony. Nii® Feodor gr.: Uzdin. Ordódy Pál: Csongrád. Ó-Buda. Odeschalchy Gyula csápy. Ormos Zsigmond. Onosi Mátyás: Moravicza. Fulay Kornél: Komáromban. „ Itner Arthur: Gölnics-Bínyán. ”rt 11 ' zsef: Mező-Kövesden. Póchy ^ara,J'. szen. Plachy: Fászton. Podhor»z J' , kán. Popovics V.: u-Becse. P«c f gróf: Kassa. Podraaniczky I r|£J ^ B-Kanizsa Porubszky J­: ArvamegJ d r' Tif* Zs­igm­on -kerületben. I­auterrol? I. kerület. Pogány kerület. Peré­nyi megye, n.-szöllősi har: Budapest Vajda-Hunyad. , Itónay István: Hódságon Viktor: Németujvár. Rakovsz­k Garboczbogdányon. Rudics­­day G. gr.: Pancsova. Radvánsz , Breznobánya. Rakovszky Gézi- Rostaházy Kálmán: Tat». --­­deon: Török-Becs*. Rónay ,ISDN J.5 Miklós. Rossival István: atom • i * ff Veres*» Simó Lajos: nagy-ilondai ^ Szirmay Ödön: Homonnan. P­ál: B -Gyarmathon. S­zögyény'-, s„,r Szathmáry Miklós: Gönczi k«r_élin­czei Ödön: Paks. Szentkero® ..j Sz.-Kere^ztur. Szlávy Olive • „Ja­tányi Bernát: Vág -Beszterce. I ke-T la: Lugos. Szende Bél- |^„ Székely Elek: Toroczkó. Sin­j; vámügye: Alsó Kubio» Sporzo^^ g Szalay Ödön: Bazin­­gye Zorlencz. Sváb Szór Török-Ki“11, Károli:I KórőS-Biny^, ;i­l­y­o­m F. Zsigmondi '10 . J ^. S­z­e­m­e­n J 1 ... * la gr: m­á­r­y Gy.: Déva. Perén. Szapáry Gy. Miklós: Szentiványi falva. Tisza Kálmán: Tisza Kálmán: N­­á i Kis-Küküllő. Teleki - Dobokar megye. Decsi ki gróf: Ungvár. Tatár. Tibád Antal: Sz-Udvarhelyi .J. Trefort: Egerszegen. Á“U Török vászna. Tisza Kálmán­a kolozsi vár zsef: Lőcsén. ... Jákó-halmán. honi kerületben •tben- GeJoo' (D ®,níel®*TB, K ál m»“' i-Szeo^í r», o 7 A­i." * i' 0~ -z. B1' Imrei), Orszá­g.-If Kis-Be«1 Pré Síi' a* Trief byDeil-rIj. jk .1*1 Hof»'1 K

Next