Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-08-02 / 175. szám

Ildiik évfolyam. l'T'p** szám. SZERKESZTŐI IRODA , Kolozsvár, kedd agusztus, 2, 1881. •h­itct» 16­ »*• hová a­­,sp Téslit 'Heti közlemények jí­.kir»lJu czimzendök.­­ AZ „ElLENZÉK“bELŐFIZETÉSI DIJA! Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva­... 12 írt. Uj Negyedévre.......................... frt ,.j/t frre ‘ t . . • ö fit. ij] Egy Lóra helyben . . j frt' • £íje, stévi ár* helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■jenit »í „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Vi-6'* sátsratok nem adatnak h­mm**. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 33 is ti k­iadás. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­ hivatal. Nyílttéri csikkek farmond sora után 20 kr. fizetendő. t­árcza. Úti levelek. IV. Sf.­­ DLetonatája. Párhuzam a Detonáta és az “ »óriások útja“ között. Mulatozás itt és ott.) Valahol, a kéz oda rá a természetet oly bámulatosan a l­­okájának egy-egy kiválóbb jelét tette az ember bizonyos kegyelettel zarándokos­abb egyszer életében. r ^ffe'cz és Amerika vízesései és tavai, No­­­rs­zág hegyei, Norvégia sziklái és tengerök­­^ ’­aszorság növényzete, Velencze tengere, Ma­li)2^ hegyei, tavai és sziklái minden nyá­­r meg több bámulót vonnak magukhoz, a a tülekedések gyorsabbak és könnyebbek lenek lenni. ^1 ,'*JU és merész vállalkozó tourista, ki ^ szeret természetes lenni, mellőz­i/«gédeszközt czélja kivitelében. Velünk des JlionsByst sokan tettek meg már ily kn­­n földany a eme bámulatos sziklakok­ig. ..a De to­natához, és az azzal egy Chs^iai aS ^országi óriások útja m D^nak’ a Verespatakra eljő, e helyet meg iba ? !!’ még nevetségesebb volna, mint ha a Ró­­:o ^“'Holó a pápát nem láthatja meg CaklKjiZ ^arm‘^or elfogadja a látogatást, s csak­­ a fejő­r alanlja, hozzá ne közeledjenek, a mi­­■l M­­­egfek feléje ereszkednek és villámszikráik­­oha ingerük. . Párviadal sokszor nagyon elkesere­­d 10. . °* egyik, hol másik tagjából le-leszel k ezkándozó urfi. De ő is olyan, mint a mesebeli sárkány, melynek fejeit sok véres harcz után sem lehet mind leszedni, s melyek még ekkor sem semmi­sülnek meg, hanem bár tekintetük által el tudják rémíteni a gyenge szivű támadót. A Detonáta lezuhintott darabjai is oly j­e­­lentékeny halomra gyűlnek fel, hogy ha nem is fognak egy új „villámfogóvá“ nőni, de a réginek bizonynyal méltó emlék­dombjaivá lesznek. A mi tourista sergünk készen volt arra, hogy bármily mód és szív alatt is szembe nézzen vele és felemelkedjék ripacsos tetejére. Az elindulásnál 20-an voltunk, férfi és nő, de mindenik ifjú és kalandra kész. Húsz — barna, szürke pej és fa­kó — törpe ló volt összeszedve, hogy a két órai után lokomotivul szolgáljanak. — Szent Kleofás, milyen karaván ! Azt hinné más, hogy oláh czi­­gány, pedig a szép utazási rend, s legény s leány sereg mást jelent. Vezetőnek állott sergünk jó tanitója, kit min­­ denki bizalommal bácsinak hiva. De mivel lova rest s makranczos vala, a legények között hátra marad a Volt futtatás s zikótozás, sivitás és sápi­­tozás anynyi a mennyi csak kellett, hogy meglen­gette a bérezek ormait s megzavarja Búcsúm fleg­matikus ellenszenves lakóit. A sereg minden tekintetben fel volt készül­ve, hogy is ne, mikor három egész nap, s tán még több volt elfoglalva a készülődéssel. Minket idegenekül némi szégyenérzet fogott el, hogy mind­ez főleg érettünk történik, de gondoltuk, hogy a mennyiben lehet háládatos, előzékenyek és jóked­­vűek leszünk s ezzel tán némileg viszonozzuk a szívességet. S no még az is vigasztalt hogy ked­ves barátaink emlékét megfogjuk örökíteni saját emléktárunkban és ha lehet s a­hol lehet elbe­széljük, hogy mily emberek élnek e hires hegy szomszédságában. Utunk egy bércz­ élén vezetett el, melyről Bud­ra szétszórt házain kívül egy pár igénytelen falucska és annál több hegy és völgy látszott. Csakhogy mindezeket nem sokáig bámulhattuk, mert most egyik társunk lova dőlt bele a sárba, majd a másiké nyargalt a paréra, vagy a harma­diknak repült el kalapja. És mi a legtöbb, ver­senyt is kellett futni minden tíz perczben egyszer. Mikor a nagy czélponthoz megérkeztünk, többünk­nek nem volt használható lába, sem pedig dereka. A Detonáta tetejére, a természetesen kép­ződött kőlépcsőkön néhány perc­ alatt fel lehet jut­ni, ámbár nem kevés fáradsággal. De ekkor a fér­fi le kell hogy vegye kalapját, a nő pedig elzárja njakát, mert egy néhány perczig mindenki magá­val foglalkozik, és néma sóhajokban fejezi ki bá­mulatát és rémületét. Mozdulata ezután is kimért és csendes, mert valami szüntelen arra készteti, hogy simuljon e zöldkülsejű kövekhez és biza­lomteljesen fogja meg éleiket. Társaim népdalt énekeltek el, mialatt én szemeimet a lábunk alatt elterülő fenyves erdő széltől ingó sudarain legeltetve, viszaemlékeztem a nagy óczeánra, amelynek hullámzó­­kebelét há­rom évvel ezelőtt még nagyobb magaslatról szem­léltem. Akkor is tourista voltam, de idegen föl­dön, egyetlen hű baráttal oldalomon. Minket csak három napi gyaloglás az ír tenger partján, részesíthetett abban a borzalmas élvezetben. Írország északi része nagyon csekély rész­ben hasonlítható össze e vidékkel. A tenger part­ján (Belfast­ tól északra) néhány kis úton épült falucska van. Ezek csinosak és nyárban elég élén­kek, de ezeken kívül s néhány díszes nyári la­kon kívül, kivált észak felé, már csak egy-egy nyomorult pásztori lak, egy néhány sovány juh és egy pár tűzfa halom mutatja az emberek nyo­mait, egyéb semmi, mert a touristák főutján kí­vül csak a juh ösvények vezetik az embert a m­o­­hás kövek és az élettelen bozótok között. Erdőt, sőt még fát is hiába keresünk ott.. Enek a helyét a tengerparthoz közel pótolja a föetséges szép zöld pázsit, (innen a sziget neve „Zöld-sziget“) mely legelő gyanánt solgál. A legészakibb ponton egy meredek szikla­­csúcsra lesimulva fekszünk, hogy a szél a ten­ger ölébe ne sodorjon, és nézzük, mint küzködik a víz és a kőszirt egymással. A tusa veszedel­mes s a­mint látszik mindig az utóbbira nézve, mert máris is sok lehullott belőle, sok seb esett oldalán. Az utazók által anynyira keresett és bámult ó­r­i­á­s­o­k­ u­t­j­a a sziget északi részének kö­zepéből ereszkedik bele a tengerbe. Anyagja és tartalma épen olyan, mint a Detonatáé, csakhogy a főhelyen a kövek egyene­sen nyúlnak fel egymás mellett, s nem görbén, mint a Detonátáé. Amabban van mintegy 8—900 darab kő, — melyek közül a legtöbb az octo­­eder, — a paula-eder és dodeka-eder, melyek­­melyekben az a sajátságos, hogy egy darab csak egy méternyi magas s ennek egyik vége homorú, a másik vége domború, melyhez a másik darab megfelelőleg van hozzáillesztve. Távolabb a ten­gertől még van négy-öt méternyi magas is egy­máson, de ezeket is bizonnyal az a sors lógja át­órul a­mi a többit, hogy végül bele­sodortat­nak a nagy tengerbe. Gyakran megesik, a­mint megesett épen velünk is, hogy egy hullám egy­szerre elborítja az egészet touristáival együtt. Az elsodortatástól csak az mentett meg, hogy a kö­vek szétszaggatták a hullámot és megsemmisítet­te erejét. Csendes szél idején be szoktak csónakázni a tengerre, hol néhány sziklaüreget néznek meg, de ez sokkal veszedelmesebb tréfa, mint az a­mit a Detonata alatt a jégkutak felkeresésével és a kövek beeresztgetésével megkísérlettünk. Sajátságos, hogy mind a kettőnél állandóan vannak, a­kik a touristákhoz csatlakoznak. Íror­szágban egy kis éhenkórász, zsebmetsző, suhoncz csapat kíséri az embert szüntelenül, és ajánlgatja értéktelen kődarabjait megnevezve, és önmagát a helyek megmutatására. Némelykor túltesznek minden útonállón, mert az embert fényes nappal és nyílt csatában támadják meg, s nem fordulhat elő eset, hogy legalább egy pár shillinget (1 ft) ki ne csaljank a zsebéből. Ezek helyét a Detonata alatt az egyszerű oláh pásztorok foglalják el, kik a­helyett hogy kérnének, felajánlják rögtönzött, de ritkán meg­ehető halmosukat. Az óriások útja egy hosszú hegylánczból látszik kiszakítva lenni, mert néhány lépéssel to­vább már egy tengeröböl felett ugyanoly képző­dése kövekből, egy óriási félivü templom van, melynek közepét egy orgona foglalja el könnyen oda képzelhető minden részeivel, zenéjét, az egy­mást követő echokat, pedig hallgatják a szünte­lenül dagadozó hullámok. A­mint sokan állítják e kőképződés átvezet a tenger alatt Skóczia megfelelő partjára, sőt ott még szebb és hatalmasabb is, de a­melyről saj­nos, mi bővebebben nem szólhatunk. Tudvalevő dolog, a tourista nemcsak azért megy valamely helyhez, hogy azt megbámulja, hanem hogy ott egy néhány víg órát is töltsön. Mi sem tettünk máskép. Amott (Írország) a hal­lal gazdagon megrakott asztal mellé ültünk, itt pedig a sonkával, sült csirkével megterhelt pá­zsitra keveredtünk le. Iraeli-rendszer magyar kiadásban ("Két czikk.) II. A miniszteri ukáz, mely a tisztviselőt i­rja az irodalmi működéstől, azt a jezsuita­­okolást tolja előtérbe, hogy az irodalmi a ckálkodással foglalkozó tisztviselő elha­jolja hivatali teendőit, s másfelől beszél il­ titkok szigorú megőrzéséről. Első pillanatra fölismerhető ebben az okolásban a Tisza-féle sophistika. Hát hiszen ha a tisztviselő elhanya­golja teendőit, vagy elárulja a hivatali titk­kit, ám tessék őt megbüntetni, sőt egye-­­ kitenni a szűrét a hivatalból. De azért megszabni neki, hogy hivatali rám kívül oda­haza vagy egyébütt mit csi­náljon : ez élen olyan absurditás,mint nevet­­et­, lehetetlen, sőt egyenesen a tisztviselő cím­ szabadságának megtámadása. A hivatal államjogilag nem egyéb man­ómnál, magánjogiig pedig egyszerű mun­kakén szerződés. Sem az egyik, sem a másik fogalom nem zárja magába eo ipso azt a rendelke­zést, hogy köztisztviselő hivatalos óráin ki­rel mivel foglalkozzék, kivéve azt az egy főtételt, hogy foglalkozása általában immo­rális avagy jogellenes ne legyen Ám: az irodalmi működés csak nem erkölcstelen avagy jogellenes? Nem is ez a nevetséges indok lehet ez akár valódi, be nem vallott czélzata. Nem. Hanem az, hogy a köztisztviselő ne merjen önálló politikai meggyőződéssel birni. Da liegt der Hund begraben, — mint a német közmondás tartja. Itt ismerünk reád, oh Bachnak Bihar­ ból származott utódja! Tehát köztisztviselő ne moczczanjon ?! Ő rabszolga, rabszolgája a kenyérkere­setének, nyomorult existentiájának. Kereske­­dő, iparos, birtokos, üzletember, földmíves és napszámos, mind-mind meg lehet saját véleményök, felfogásuk a közdolgokról, azt ki is nyilváníthatják, helyeselhetik ezt, kár­hoztathatják amazt. Csak a köztisztviselő pá­ria, gondolat nélküli lény, puszta gép, mely működik az eléje szabott formulák szerint, talán, öntudatlanul, aztán eszik, iszik, al- S másnap ismét kezdi a lelketlen mun­kát elölről. Igen, de hát az alkotmányosság, az egyéni szabadság, sőt a politikai eszélyesség szempontjából helyes, elfogadható-e ez a fel­fogás?­­ Kérdjük: a köztisztviselő a mindenkori parl­armenti többség és a 8 miniszter magán­­hivatalnoka-e vagy pedig az országé ? Igen, nem?! Itt csak egy felelet van, legalább jó­zan emberi ész és alkotmányos szabadság szempontjából: Nem! A köztisztviselők nem a pártok és a miniszterek szolgái, hanem az állam megbí­zottai, épen oly egyéni és politikai jogokkal felruházott állampolgárok, mint bárki. A köztisztviselőnek szigorú kötelessége mindazt pontosan teljesíteni, mit az állam­­kormány feladatává tesz és hatáskörébe utalt. Ha ezt teljesíti, eleget tett kötelességének s legkevésbbé sérti meg állása méltóságát, és nem jön ellentétbe köztisztviselői állásával, ha a közállapot rendszere fölött, melyet úgy sem ő teremtett, hanem a pártok és a mi­niszter, véleményét nyilvánítja. Valamely po­litikai rendszerre nem az egyes tisztviselő üti rá a jellemző bélyeget; a politikában nem az egyes tisztviselő adja az irányt, az egyes kormányzati intézkedéseknek elvi irányzatát nem az alárendelt tisztviselők adják meg; mindezért az alárendelt tisztviselő nem vállal solidaritást sem a parlamenti többséggel, sem a miniszterekkel; következőleg nem is köte­les azt a törvényhozási elvet, vagy azt a kor­mányzati irányzatot dicsőítni. Hiszen ha ez kötelessége, ha a tisztviselő minden legislatív és kormányzati ténynyel egyetérteni köteles, azzal solidaritásban áll, a fölött eltérő véle­ményt állásának feláldozása nélkül nem mond­hat , akkor a tisztviselő nem emberi lény, ki gondolkozik, hanem puszta gép! És lehet-e czélja egy szabadelvű, fel­világosodott kormányzatnak az, hogy olyan gondolat nélküli gépekből, politikai jellem tekintetében teljesen megbízhatatlan egyéni­­ségek seregéből álljon az államtisztviselői kar? Olyan individuumokból, akik épen azért, mert csak gépek, mert nem bírnak semmi­féle politikai önállósággal és meggyőződéssel, a legveszélyesebb vakeszközökké válhatnak bármely kormány, a reactio, sőt még idegen hatalom kezében is. Ám nincs miért tovább fejtegetni e fel­fogás absurditását. Csak becsületes, hazafias politikai érzék kell hozzá, hogy belássuk az ilyen intézkedés reaktionárius voltát, haza­­fiatlanságát, jogtalanságát, sőt lehetetlensé­gét is. Mert egyenesen lehetetlen is szigorúan keresztülvinni. Hiszen hogyan elllenőrzik azok a hivatalfőnökök azt, hogy subalternusaik ál­név alatt vagy névtelenül irogatnak-e vala­mely hírlapba vagy nem ? Ez csaknem lehetetlenség s a legtöbb esetben a hivatali főnökök olyan terrorizmu­­sára és visszaéléseire vezetne, mivel szemben önérzetes tisztviselő nem, hanem csak de­­mincziáns spiczlik és buta középszerűségek maradnának közszolgálatban. Ám mindezt bizonnyára meggondolták jól azok, a­kiknek agyából az a rendelet kikerült. Jól kimérték ők annak horderejét. Csakhogy nekik nem jellemes, gondolkodó, képzett, politikailag is önálló tisztviselői kar­ra, hanem értelmetlen és akarat nélküli tö­megre van szükségük. Ilyen tisztviselői hadsereggel aztán be lehet fejezni a rendszer nemzetsorvasztó mun­káját. Utóvégre a tisztviselői kar minden társadalomban irányadó befolyással bír, s ha a tisztviselők hadseregét jól megdolgoztuk, valamely reactionárius rendszer javára, cor­­rumpáljuk azzal évtizedekre kihatólag az egész nemzetet! Corrumpált kormányzati gépezet és cor­­rumpált nemzet pedig egy jel­entőség i­ a rom­bolással, pusztulással, enyészettel! — Királyunk és az olasz király­találkozását megint szóba hozzák. Az „Innsbruc­ker Tagblatt“ u. i. arról értesül, hogy I. Ferencz József és Humbert Tirolban találkozni fognak. Bécsi udvari körökben mit se tudnak erről az ál­lítólagos tervről. — A balassa­gyarmati választó­­kerületben képviselőül megválasztatott Szon­­tagh Pál nem hajlandó elfogadni a mandátumot, s a kormánypárt Madách Károly alispánt ké­szül fölléptetni, kinek ellenjelöltje Prónay Dezső báró lesz, függetlenségi programmal és sok kilá­tással a győzelemre. — A zágrábi községtanácsosi vá­lasztások utójátéka. Dávid, horvát pénz­ügyi igazgató, nyomban a községtanácsosi válasz­tások után több hivatalnokot elmozdított szabály­talan magaviselet miatt. A pénzügyi igazgató eré­lyes föllépése a józanabb körökben kedvező be­nyomást tett. Hasonló eljárást várnak az országos kormány részéről is s már a tegnapi Agr. Zeitung hozott ilyesmit sejtető kommünikét. — Am. kir. lottóigazgatóság a következő hirdetményt teszi közre : Az 1870. évi ra. kir. nyereménykölcsön kötvényeinek tervszerű XLI. kisorsolása, minthogy f. évi augusztus hó 15-ike ünnepnapra, 14-ike pedig vasárnapra esik, az ezt megelőző napon, vagyis f. évi augusztus hó 13-án délelőtt 10 órakor fog a m. kir. kir. lottóigazgatóság által (Budapest, fővámépület) megtartatni.­­ A horvát tartomány­gyűlést egybehívó királyi rendelet, mint Zágrábból táv­iratilag jelentik, legközelebb megjelenik. E ren­deletben nemcsak a választások megtartásáról, hanem a határőrvidékről, illetőleg a határőrvidék jövő képviseletéről is lesz szó. Erd­ély k­aritat­ilag, érdekkel olvastam az „Ellenzék“ ismerteté­sét Orstein őrnagy tanulmánya után. A­míg a földrajzi leírást helyeselhetem, addig hadtani kö­vetkeztetéseit igen sok tekintetben nem oszt­hatom. Nagy súlyt fektet, hogy a határokkal pár­huzamosan transversális vasutakat kell építeni, mint Oláhország határainknál. E kívánság nem felel meg jelenlegi helyzetünknek. Előbb szüksé­ges a határokra függélyesen eső kifejlett hálózat leírása, csak azután következhetik észszerűen az összekötő Transversális vonalak kiépítése a hatá­rok közelében. Mert az akc­ió színhelyére kell vetni túlnyomó erőt, és ez csak függélyesen a határokra eső vasúti vonalakon történhe­tik, mint legegyenesebb és legrövidebb vonalon , mert viszszavonulás esetén a függélyes vonal egyszersmind visszavonulási vonalat is szolgál és azon a tartalék és segély csapatokat, élelmi s ha­di szereket gyorsan s biztosan lehet a visszavonu­lóknak elküldeni, a távirda is összeköttetést, értesü­lést biztosít. Például: csapataink vereséget szen­vednek a Töm­ös vagy Bodza-szorosban. Visszavonulásukban felveszik a brassói hely­őrséget és állást foglalnak, nem Előpataknál, ha­nem Földvár és Hidvégnél, hol összeköttetésük lesz vasúton, a magyarosi államúton, a rikai megyei úton, a Hidvég, sepsi-szent-györgyi or­szágúton, — tehát a vasúton az ország belse­jével, az állam­úton Kőhalom és Fogaras vidé­kével, a Rikán át Udvarhely megy­ével, az ország­úton Háromszékkel, melyeken erősítéseket von­hatnak magukhoz és e csomó­pont erős állásai­ban csatát lehet elfogadniok. Ha itt is elvesz a csata, hasonló állást nyújt a Bika vonala. A Transversális vonalnak csak egy pontja jusson az ellenség kezébe, az egész vonal egy függélyes vonal csatlakozásáig el van veszve, és a rajta felállított csapatok visszavonulása is ve­szélyeztetve van, a hadi, élelmi és közlekedési eszközök egy része menthetetlenül az ellenség kezébe kerül. Például: seregünk egy része az Oj­­toz, vagy Uzból előtörve elfoglalja Acsád, avagy Tekucs városnál a vasútat, az oláh haderőnek Itr­­kánytól az elfoglalt pont felállított része el van vágva és sietve visszavonulni kénytelen Szászvá­ros felé. Hasonló áll az osztrák Lemberg-Cserno­­vitzi vonalra is, melynek egy pontja kerülvén az ellenség hatalmába, már Erdélybe kellene a Mold­va felé elkülönített csapatoknak menekülni. Csak­is ez lenne a Brassótól Gyergyóig építendő vonal sorsa, mert a Gyimesen, vagy Ojtozon előtörő el­lenség hatalmába kerítvén egyetlen pontját a vas­útnak, a Csik megyében levők összeköttetési vo­nala lenne elvágva és a marosmenti, a parajdi, az udvarhelyi uton kellene visszavonulniok, mert ezen utak lassú összeköttetése nem nyugtatná meg állásukban. Függélyes vasút kell Erdélynek keleti hatá­rára és nem transversális vonal, hisz transversális országút-vonalaink jó karban vannak, a kellő szol­gálatot képesek megtenni, ha a stratégiai tartalék Erdély védelmének sarkpontján van összevonva. Hol van e sarkpont? Orstein azt mondja Maros-Vásárhelyen és hivatkozik Bemre. Bemnek igaza volt és Orsteinak nincs igaza. Mert a vas­utak kiépítése a stratégiának új elemét alkotá meg, melynek nem létekor a geográfiai tényezők Maros-Vásárhelyt jelölték ki hadtani központnak. E sarkpont ma és ezután Segesvár, mely­től, ha nem is egyenlő távolra van, de vasali összeköttetésben van Verestorony, Vulkán, Tömös, Bodza, Törcsvár. Segesvárról jó kőút vezet Gyi­­mes, Uz szorosainak és Fogarasnak. Maros-Vásár­helyről kőúton csak a Tölgyes és Békás szoro­sok vannak közelebb, mint Segesvár, mert az apahid-dézsi vasút által M.-Vásárhely és Seges­vár egyenlő távolságra vannak a Bukovina által különben is védett északi szorosainktól. Hogy Erdély védelme tökéletesítessék és előkészíttessék felette fontos a függélyes vasúti vonal kiépítése keleti határainkra, mert az nem feltehető, hogy az oláhok egymagukban, hanem hogy az oroszok szövetségében fognak megtámad­ni, már pedig ez esetben fenyegető állást nekünk azon háromszög nyújt, melyet Moldvával szem­ben Bukovinának Moldovára szigellő határai nyúj­tanak, ha azokat megtámadhatlanokká teszik a Tölgyes és Békás erős völgyeiben csoportosított seregeink. E háromszög két vonalát lírván, könnyen gátolhatjuk az orosz és román haderő egyesülé­sét, mert innen összeköttetési vonaluk hatalmunk­ban tartható és Oroszországtól az előnyomult csa­patok elvághatók lévén, az oroszok igyekezni fog­nak, és ez feltétlen érdekük, hogy az erdélyi szo­rosokat Tölgyestől Tömösig bírják, mert különben nincs szabad útjuk Romániában és nincs útjuk az Al-Dunához. Tehát épen elhanyagolt, útszegény és meg sem erődített tölgyesi és békási két szo­rosunk fog nagy szerepet játszani, ha az oroszok megtámadnak, vagy offenzívába megyünk át elle­nük, ha Bukovinát megtartani és a transversális csernoviczi vonal elvágása után délre szorult se­regeinknek visszavonulását bi­ztosítani akarjuk. Hisz az oláh lakosságú nem orosz szellemű Bessarábia könnyű zsákmány lenne, melynek gazdag földjén keresztül Dél-Oroszország nyitva állana, mely hadvonalon a beszerábiai mocsárak igen , de erődök nem állják útunkat. Melyik függélyes vasútvonal felel meg ka­tonai és kereskedelmi érdekeinknek? Tolnay La­jos azt mondja: a gyimesi. Több katonai iró azt

Next