Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-08-02 / 175. szám
Ildiik évfolyam. l'T'p** szám. SZERKESZTŐI IRODA , Kolozsvár, kedd agusztus, 2, 1881. •hitct» 16 »*• hová a,sp Téslit 'Heti közlemények jí.kir»lJu czimzendök. AZ „ElLENZÉK“bELŐFIZETÉSI DIJA! Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva... 12 írt. Uj Negyedévre.......................... frt ,.j/t frre ‘ t . . • ö fit. ij] Egy Lóra helyben . . j frt' • £íje, stévi ár* helyben 4 kr. vidéken 5 kr. ■jenit »í „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Vi-6'* sátsratok nem adatnak hmm**. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 33 is ti kiadás. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAS: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri csikkek farmond sora után 20 kr. fizetendő. tárcza. Úti levelek. IV. Sf. DLetonatája. Párhuzam a Detonáta és az “ »óriások útja“ között. Mulatozás itt és ott.) Valahol, a kéz oda rá a természetet oly bámulatosan a lokájának egy-egy kiválóbb jelét tette az ember bizonyos kegyelettel zarándokosabb egyszer életében. r ^ffe'cz és Amerika vízesései és tavai, Nország hegyei, Norvégia sziklái és tengerök^ ’aszorság növényzete, Velencze tengere, Mali)2^ hegyei, tavai és sziklái minden nyár meg több bámulót vonnak magukhoz, a a tülekedések gyorsabbak és könnyebbek lenek lenni. ^1 ,'*JU és merész vállalkozó tourista, ki ^ szeret természetes lenni, mellőzi/«gédeszközt czélja kivitelében. Velünk des JlionsByst sokan tettek meg már ily knn földany a eme bámulatos sziklakokig. ..a De tonatához, és az azzal egy Chs^iai aS ^országi óriások útja m D^nak’ a Verespatakra eljő, e helyet meg iba ? !!’ még nevetségesebb volna, mint ha a Ró:o ^“'Holó a pápát nem láthatja meg CaklKjiZ ^arm‘^or elfogadja a látogatást, s csak a fejőr alanlja, hozzá ne közeledjenek, a mi■l Megfek feléje ereszkednek és villámszikráikoha ingerük. . Párviadal sokszor nagyon elkesered 10. . °* egyik, hol másik tagjából le-leszel k ezkándozó urfi. De ő is olyan, mint a mesebeli sárkány, melynek fejeit sok véres harcz után sem lehet mind leszedni, s melyek még ekkor sem semmisülnek meg, hanem bár tekintetük által el tudják rémíteni a gyenge szivű támadót. A Detonáta lezuhintott darabjai is oly jelentékeny halomra gyűlnek fel, hogy ha nem is fognak egy új „villámfogóvá“ nőni, de a réginek bizonynyal méltó emlékdombjaivá lesznek. A mi tourista sergünk készen volt arra, hogy bármily mód és szív alatt is szembe nézzen vele és felemelkedjék ripacsos tetejére. Az elindulásnál 20-an voltunk, férfi és nő, de mindenik ifjú és kalandra kész. Húsz — barna, szürke pej és fakó — törpe ló volt összeszedve, hogy a két órai után lokomotivul szolgáljanak. — Szent Kleofás, milyen karaván ! Azt hinné más, hogy oláh czigány, pedig a szép utazási rend, s legény s leány sereg mást jelent. Vezetőnek állott sergünk jó tanitója, kit min denki bizalommal bácsinak hiva. De mivel lova rest s makranczos vala, a legények között hátra marad a Volt futtatás s zikótozás, sivitás és sápitozás anynyi a mennyi csak kellett, hogy meglengette a bérezek ormait s megzavarja Búcsúm flegmatikus ellenszenves lakóit. A sereg minden tekintetben fel volt készülve, hogy is ne, mikor három egész nap, s tán még több volt elfoglalva a készülődéssel. Minket idegenekül némi szégyenérzet fogott el, hogy mindez főleg érettünk történik, de gondoltuk, hogy a mennyiben lehet háládatos, előzékenyek és jókedvűek leszünk s ezzel tán némileg viszonozzuk a szívességet. S no még az is vigasztalt hogy kedves barátaink emlékét megfogjuk örökíteni saját emléktárunkban és ha lehet s ahol lehet elbeszéljük, hogy mily emberek élnek e hires hegy szomszédságában. Utunk egy bércz élén vezetett el, melyről Budra szétszórt házain kívül egy pár igénytelen falucska és annál több hegy és völgy látszott. Csakhogy mindezeket nem sokáig bámulhattuk, mert most egyik társunk lova dőlt bele a sárba, majd a másiké nyargalt a paréra, vagy a harmadiknak repült el kalapja. És mi a legtöbb, versenyt is kellett futni minden tíz perczben egyszer. Mikor a nagy czélponthoz megérkeztünk, többünknek nem volt használható lába, sem pedig dereka. A Detonáta tetejére, a természetesen képződött kőlépcsőkön néhány perc alatt fel lehet jutni, ámbár nem kevés fáradsággal. De ekkor a férfi le kell hogy vegye kalapját, a nő pedig elzárja njakát, mert egy néhány perczig mindenki magával foglalkozik, és néma sóhajokban fejezi ki bámulatát és rémületét. Mozdulata ezután is kimért és csendes, mert valami szüntelen arra készteti, hogy simuljon e zöldkülsejű kövekhez és bizalomteljesen fogja meg éleiket. Társaim népdalt énekeltek el, mialatt én szemeimet a lábunk alatt elterülő fenyves erdő széltől ingó sudarain legeltetve, viszaemlékeztem a nagy óczeánra, amelynek hullámzókebelét három évvel ezelőtt még nagyobb magaslatról szemléltem. Akkor is tourista voltam, de idegen földön, egyetlen hű baráttal oldalomon. Minket csak három napi gyaloglás az ír tenger partján, részesíthetett abban a borzalmas élvezetben. Írország északi része nagyon csekély részben hasonlítható össze e vidékkel. A tenger partján (Belfast tól északra) néhány kis úton épült falucska van. Ezek csinosak és nyárban elég élénkek, de ezeken kívül s néhány díszes nyári lakon kívül, kivált észak felé, már csak egy-egy nyomorult pásztori lak, egy néhány sovány juh és egy pár tűzfa halom mutatja az emberek nyomait, egyéb semmi, mert a touristák főutján kívül csak a juh ösvények vezetik az embert a mohás kövek és az élettelen bozótok között. Erdőt, sőt még fát is hiába keresünk ott.. Enek a helyét a tengerparthoz közel pótolja a föetséges szép zöld pázsit, (innen a sziget neve „Zöld-sziget“) mely legelő gyanánt solgál. A legészakibb ponton egy meredek sziklacsúcsra lesimulva fekszünk, hogy a szél a tenger ölébe ne sodorjon, és nézzük, mint küzködik a víz és a kőszirt egymással. A tusa veszedelmes s amint látszik mindig az utóbbira nézve, mert máris is sok lehullott belőle, sok seb esett oldalán. Az utazók által anynyira keresett és bámult óriások utja a sziget északi részének közepéből ereszkedik bele a tengerbe. Anyagja és tartalma épen olyan, mint a Detonatáé, csakhogy a főhelyen a kövek egyenesen nyúlnak fel egymás mellett, s nem görbén, mint a Detonátáé. Amabban van mintegy 8—900 darab kő, — melyek közül a legtöbb az octoeder, — a paula-eder és dodeka-eder, melyekmelyekben az a sajátságos, hogy egy darab csak egy méternyi magas s ennek egyik vége homorú, a másik vége domború, melyhez a másik darab megfelelőleg van hozzáillesztve. Távolabb a tengertől még van négy-öt méternyi magas is egymáson, de ezeket is bizonnyal az a sors lógja átórul ami a többit, hogy végül belesodortatnak a nagy tengerbe. Gyakran megesik, amint megesett épen velünk is, hogy egy hullám egyszerre elborítja az egészet touristáival együtt. Az elsodortatástól csak az mentett meg, hogy a kövek szétszaggatták a hullámot és megsemmisítette erejét. Csendes szél idején be szoktak csónakázni a tengerre, hol néhány sziklaüreget néznek meg, de ez sokkal veszedelmesebb tréfa, mint az amit a Detonata alatt a jégkutak felkeresésével és a kövek beeresztgetésével megkísérlettünk. Sajátságos, hogy mind a kettőnél állandóan vannak, akik a touristákhoz csatlakoznak. Írországban egy kis éhenkórász, zsebmetsző, suhoncz csapat kíséri az embert szüntelenül, és ajánlgatja értéktelen kődarabjait megnevezve, és önmagát a helyek megmutatására. Némelykor túltesznek minden útonállón, mert az embert fényes nappal és nyílt csatában támadják meg, s nem fordulhat elő eset, hogy legalább egy pár shillinget (1 ft) ki ne csaljank a zsebéből. Ezek helyét a Detonata alatt az egyszerű oláh pásztorok foglalják el, kik ahelyett hogy kérnének, felajánlják rögtönzött, de ritkán megehető halmosukat. Az óriások útja egy hosszú hegylánczból látszik kiszakítva lenni, mert néhány lépéssel tovább már egy tengeröböl felett ugyanoly képződése kövekből, egy óriási félivü templom van, melynek közepét egy orgona foglalja el könnyen oda képzelhető minden részeivel, zenéjét, az egymást követő echokat, pedig hallgatják a szüntelenül dagadozó hullámok. Amint sokan állítják e kőképződés átvezet a tenger alatt Skóczia megfelelő partjára, sőt ott még szebb és hatalmasabb is, de amelyről sajnos, mi bővebebben nem szólhatunk. Tudvalevő dolog, a tourista nemcsak azért megy valamely helyhez, hogy azt megbámulja, hanem hogy ott egy néhány víg órát is töltsön. Mi sem tettünk máskép. Amott (Írország) a hallal gazdagon megrakott asztal mellé ültünk, itt pedig a sonkával, sült csirkével megterhelt pázsitra keveredtünk le. Iraeli-rendszer magyar kiadásban ("Két czikk.) II. A miniszteri ukáz, mely a tisztviselőt irja az irodalmi működéstől, azt a jezsuitaokolást tolja előtérbe, hogy az irodalmi a ckálkodással foglalkozó tisztviselő elhajolja hivatali teendőit, s másfelől beszél il titkok szigorú megőrzéséről. Első pillanatra fölismerhető ebben az okolásban a Tisza-féle sophistika. Hát hiszen ha a tisztviselő elhanyagolja teendőit, vagy elárulja a hivatali titkkit, ám tessék őt megbüntetni, sőt egye- kitenni a szűrét a hivatalból. De azért megszabni neki, hogy hivatali rám kívül odahaza vagy egyébütt mit csináljon : ez élen olyan absurditás,mint nevetet, lehetetlen, sőt egyenesen a tisztviselő cím szabadságának megtámadása. A hivatal államjogilag nem egyéb manómnál, magánjogiig pedig egyszerű munkakén szerződés. Sem az egyik, sem a másik fogalom nem zárja magába eo ipso azt a rendelkezést, hogy köztisztviselő hivatalos óráin kirel mivel foglalkozzék, kivéve azt az egy főtételt, hogy foglalkozása általában immorális avagy jogellenes ne legyen Ám: az irodalmi működés csak nem erkölcstelen avagy jogellenes? Nem is ez a nevetséges indok lehet ez akár valódi, be nem vallott czélzata. Nem. Hanem az, hogy a köztisztviselő ne merjen önálló politikai meggyőződéssel birni. Da liegt der Hund begraben, — mint a német közmondás tartja. Itt ismerünk reád, oh Bachnak Bihar ból származott utódja! Tehát köztisztviselő ne moczczanjon ?! Ő rabszolga, rabszolgája a kenyérkeresetének, nyomorult existentiájának. Kereskedő, iparos, birtokos, üzletember, földmíves és napszámos, mind-mind meg lehet saját véleményök, felfogásuk a közdolgokról, azt ki is nyilváníthatják, helyeselhetik ezt, kárhoztathatják amazt. Csak a köztisztviselő pária, gondolat nélküli lény, puszta gép, mely működik az eléje szabott formulák szerint, talán, öntudatlanul, aztán eszik, iszik, al- S másnap ismét kezdi a lelketlen munkát elölről. Igen, de hát az alkotmányosság, az egyéni szabadság, sőt a politikai eszélyesség szempontjából helyes, elfogadható-e ez a felfogás? Kérdjük: a köztisztviselő a mindenkori parlarmenti többség és a 8 miniszter magánhivatalnoka-e vagy pedig az országé ? Igen, nem?! Itt csak egy felelet van, legalább józan emberi ész és alkotmányos szabadság szempontjából: Nem! A köztisztviselők nem a pártok és a miniszterek szolgái, hanem az állam megbízottai, épen oly egyéni és politikai jogokkal felruházott állampolgárok, mint bárki. A köztisztviselőnek szigorú kötelessége mindazt pontosan teljesíteni, mit az államkormány feladatává tesz és hatáskörébe utalt. Ha ezt teljesíti, eleget tett kötelességének s legkevésbbé sérti meg állása méltóságát, és nem jön ellentétbe köztisztviselői állásával, ha a közállapot rendszere fölött, melyet úgy sem ő teremtett, hanem a pártok és a miniszter, véleményét nyilvánítja. Valamely politikai rendszerre nem az egyes tisztviselő üti rá a jellemző bélyeget; a politikában nem az egyes tisztviselő adja az irányt, az egyes kormányzati intézkedéseknek elvi irányzatát nem az alárendelt tisztviselők adják meg; mindezért az alárendelt tisztviselő nem vállal solidaritást sem a parlamenti többséggel, sem a miniszterekkel; következőleg nem is köteles azt a törvényhozási elvet, vagy azt a kormányzati irányzatot dicsőítni. Hiszen ha ez kötelessége, ha a tisztviselő minden legislatív és kormányzati ténynyel egyetérteni köteles, azzal solidaritásban áll, a fölött eltérő véleményt állásának feláldozása nélkül nem mondhat , akkor a tisztviselő nem emberi lény, ki gondolkozik, hanem puszta gép! És lehet-e czélja egy szabadelvű, felvilágosodott kormányzatnak az, hogy olyan gondolat nélküli gépekből, politikai jellem tekintetében teljesen megbízhatatlan egyéniségek seregéből álljon az államtisztviselői kar? Olyan individuumokból, akik épen azért, mert csak gépek, mert nem bírnak semmiféle politikai önállósággal és meggyőződéssel, a legveszélyesebb vakeszközökké válhatnak bármely kormány, a reactio, sőt még idegen hatalom kezében is. Ám nincs miért tovább fejtegetni e felfogás absurditását. Csak becsületes, hazafias politikai érzék kell hozzá, hogy belássuk az ilyen intézkedés reaktionárius voltát, hazafiatlanságát, jogtalanságát, sőt lehetetlenségét is. Mert egyenesen lehetetlen is szigorúan keresztülvinni. Hiszen hogyan elllenőrzik azok a hivatalfőnökök azt, hogy subalternusaik álnév alatt vagy névtelenül irogatnak-e valamely hírlapba vagy nem ? Ez csaknem lehetetlenség s a legtöbb esetben a hivatali főnökök olyan terrorizmusára és visszaéléseire vezetne, mivel szemben önérzetes tisztviselő nem, hanem csak demincziáns spiczlik és buta középszerűségek maradnának közszolgálatban. Ám mindezt bizonnyára meggondolták jól azok, akiknek agyából az a rendelet kikerült. Jól kimérték ők annak horderejét. Csakhogy nekik nem jellemes, gondolkodó, képzett, politikailag is önálló tisztviselői karra, hanem értelmetlen és akarat nélküli tömegre van szükségük. Ilyen tisztviselői hadsereggel aztán be lehet fejezni a rendszer nemzetsorvasztó munkáját. Utóvégre a tisztviselői kar minden társadalomban irányadó befolyással bír, s ha a tisztviselők hadseregét jól megdolgoztuk, valamely reactionárius rendszer javára, corrumpáljuk azzal évtizedekre kihatólag az egész nemzetet! Corrumpált kormányzati gépezet és corrumpált nemzet pedig egy jelentőség i a rombolással, pusztulással, enyészettel! — Királyunk és az olasz királytalálkozását megint szóba hozzák. Az „Innsbrucker Tagblatt“ u. i. arról értesül, hogy I. Ferencz József és Humbert Tirolban találkozni fognak. Bécsi udvari körökben mit se tudnak erről az állítólagos tervről. — A balassagyarmati választókerületben képviselőül megválasztatott Szontagh Pál nem hajlandó elfogadni a mandátumot, s a kormánypárt Madách Károly alispánt készül fölléptetni, kinek ellenjelöltje Prónay Dezső báró lesz, függetlenségi programmal és sok kilátással a győzelemre. — A zágrábi községtanácsosi választások utójátéka. Dávid, horvát pénzügyi igazgató, nyomban a községtanácsosi választások után több hivatalnokot elmozdított szabálytalan magaviselet miatt. A pénzügyi igazgató erélyes föllépése a józanabb körökben kedvező benyomást tett. Hasonló eljárást várnak az országos kormány részéről is s már a tegnapi Agr. Zeitung hozott ilyesmit sejtető kommünikét. — Am. kir. lottóigazgatóság a következő hirdetményt teszi közre : Az 1870. évi ra. kir. nyereménykölcsön kötvényeinek tervszerű XLI. kisorsolása, minthogy f. évi augusztus hó 15-ike ünnepnapra, 14-ike pedig vasárnapra esik, az ezt megelőző napon, vagyis f. évi augusztus hó 13-án délelőtt 10 órakor fog a m. kir. kir. lottóigazgatóság által (Budapest, fővámépület) megtartatni. A horvát tartománygyűlést egybehívó királyi rendelet, mint Zágrábból táviratilag jelentik, legközelebb megjelenik. E rendeletben nemcsak a választások megtartásáról, hanem a határőrvidékről, illetőleg a határőrvidék jövő képviseletéről is lesz szó. Erdély karitatilag, érdekkel olvastam az „Ellenzék“ ismertetését Orstein őrnagy tanulmánya után. Amíg a földrajzi leírást helyeselhetem, addig hadtani következtetéseit igen sok tekintetben nem oszthatom. Nagy súlyt fektet, hogy a határokkal párhuzamosan transversális vasutakat kell építeni, mint Oláhország határainknál. E kívánság nem felel meg jelenlegi helyzetünknek. Előbb szükséges a határokra függélyesen eső kifejlett hálózat leírása, csak azután következhetik észszerűen az összekötő Transversális vonalak kiépítése a határok közelében. Mert az akció színhelyére kell vetni túlnyomó erőt, és ez csak függélyesen a határokra eső vasúti vonalakon történhetik, mint legegyenesebb és legrövidebb vonalon , mert viszszavonulás esetén a függélyes vonal egyszersmind visszavonulási vonalat is szolgál és azon a tartalék és segély csapatokat, élelmi s hadi szereket gyorsan s biztosan lehet a visszavonulóknak elküldeni, a távirda is összeköttetést, értesülést biztosít. Például: csapataink vereséget szenvednek a Tömös vagy Bodza-szorosban. Visszavonulásukban felveszik a brassói helyőrséget és állást foglalnak, nem Előpataknál, hanem Földvár és Hidvégnél, hol összeköttetésük lesz vasúton, a magyarosi államúton, a rikai megyei úton, a Hidvég, sepsi-szent-györgyi országúton, — tehát a vasúton az ország belsejével, az államúton Kőhalom és Fogaras vidékével, a Rikán át Udvarhely megyével, az országúton Háromszékkel, melyeken erősítéseket vonhatnak magukhoz és e csomópont erős állásaiban csatát lehet elfogadniok. Ha itt is elvesz a csata, hasonló állást nyújt a Bika vonala. A Transversális vonalnak csak egy pontja jusson az ellenség kezébe, az egész vonal egy függélyes vonal csatlakozásáig el van veszve, és a rajta felállított csapatok visszavonulása is veszélyeztetve van, a hadi, élelmi és közlekedési eszközök egy része menthetetlenül az ellenség kezébe kerül. Például: seregünk egy része az Ojtoz, vagy Uzból előtörve elfoglalja Acsád, avagy Tekucs városnál a vasútat, az oláh haderőnek Itrkánytól az elfoglalt pont felállított része el van vágva és sietve visszavonulni kénytelen Szászváros felé. Hasonló áll az osztrák Lemberg-Csernovitzi vonalra is, melynek egy pontja kerülvén az ellenség hatalmába, már Erdélybe kellene a Moldva felé elkülönített csapatoknak menekülni. Csakis ez lenne a Brassótól Gyergyóig építendő vonal sorsa, mert a Gyimesen, vagy Ojtozon előtörő ellenség hatalmába kerítvén egyetlen pontját a vasútnak, a Csik megyében levők összeköttetési vonala lenne elvágva és a marosmenti, a parajdi, az udvarhelyi uton kellene visszavonulniok, mert ezen utak lassú összeköttetése nem nyugtatná meg állásukban. Függélyes vasút kell Erdélynek keleti határára és nem transversális vonal, hisz transversális országút-vonalaink jó karban vannak, a kellő szolgálatot képesek megtenni, ha a stratégiai tartalék Erdély védelmének sarkpontján van összevonva. Hol van e sarkpont? Orstein azt mondja Maros-Vásárhelyen és hivatkozik Bemre. Bemnek igaza volt és Orsteinak nincs igaza. Mert a vasutak kiépítése a stratégiának új elemét alkotá meg, melynek nem létekor a geográfiai tényezők Maros-Vásárhelyt jelölték ki hadtani központnak. E sarkpont ma és ezután Segesvár, melytől, ha nem is egyenlő távolra van, de vasali összeköttetésben van Verestorony, Vulkán, Tömös, Bodza, Törcsvár. Segesvárról jó kőút vezet Gyimes, Uz szorosainak és Fogarasnak. Maros-Vásárhelyről kőúton csak a Tölgyes és Békás szorosok vannak közelebb, mint Segesvár, mert az apahid-dézsi vasút által M.-Vásárhely és Segesvár egyenlő távolságra vannak a Bukovina által különben is védett északi szorosainktól. Hogy Erdély védelme tökéletesítessék és előkészíttessék felette fontos a függélyes vasúti vonal kiépítése keleti határainkra, mert az nem feltehető, hogy az oláhok egymagukban, hanem hogy az oroszok szövetségében fognak megtámadni, már pedig ez esetben fenyegető állást nekünk azon háromszög nyújt, melyet Moldvával szemben Bukovinának Moldovára szigellő határai nyújtanak, ha azokat megtámadhatlanokká teszik a Tölgyes és Békás erős völgyeiben csoportosított seregeink. E háromszög két vonalát lírván, könnyen gátolhatjuk az orosz és román haderő egyesülését, mert innen összeköttetési vonaluk hatalmunkban tartható és Oroszországtól az előnyomult csapatok elvághatók lévén, az oroszok igyekezni fognak, és ez feltétlen érdekük, hogy az erdélyi szorosokat Tölgyestől Tömösig bírják, mert különben nincs szabad útjuk Romániában és nincs útjuk az Al-Dunához. Tehát épen elhanyagolt, útszegény és meg sem erődített tölgyesi és békási két szorosunk fog nagy szerepet játszani, ha az oroszok megtámadnak, vagy offenzívába megyünk át ellenük, ha Bukovinát megtartani és a transversális csernoviczi vonal elvágása után délre szorult seregeinknek visszavonulását biztosítani akarjuk. Hisz az oláh lakosságú nem orosz szellemű Bessarábia könnyű zsákmány lenne, melynek gazdag földjén keresztül Dél-Oroszország nyitva állana, mely hadvonalon a beszerábiai mocsárak igen , de erődök nem állják útunkat. Melyik függélyes vasútvonal felel meg katonai és kereskedelmi érdekeinknek? Tolnay Lajos azt mondja: a gyimesi. Több katonai iró azt