Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-08-24 / 192. szám
be szédének ismertetéséül, mely csak távirati tudósításban fekszik előttünk, a következőket adjuk : Somssich programbeszéde másfél óránál tovább tartott, a helyzetet általában kedvezőtlennek mondja; a fegyveres béke nagy áldozatokat kíván, a külkereskedési viszonyok rosszak Befolyásunkat keleten más államok paralyzálják mig a nyugati piaczoktól elüt Amerika olcsó szállítása s jó barátunk a német akadályokat gördít a belkereskedelem elé. Különben elismeri szóló, hogy mezei gazdászatunk az utóbbi 10 év alatt javult, belügyeink fejlesztésén sok hazafi fárad, tanügyünk azonban nem fejlődhetik, mert másolása egy régi német rendszernek. Közbiztonsági állapotaink szóló szerint a kívánalmaknak nem felelnek meg, bár elismeri, hogy büntető kódexünk a külföld figyelmét is magára vonta. Polgári törvénykönyvünk azonban máig sincs. Áttérve pénzügyeink jellemzésére, azok állapotát szomorúnak mondja; az adóforrások nyitása mellett még 30 milló hiányunk van, melyet kölcsönökkel fedezünk. Szónok kijelenti, hogy ellenzéki álláspontot foglal el a jövő országgyűlésen, mert a kormány rendszertelenségét czélra vezetőnek nem tartja, s azt hiszi, a keleti politikáért hazánk speciális érdekeit feláldoztattak, 7 mn. írttal nevelvén évi kiadásainkat. Szóló más pénzügyi politikát, más rendszert s ennek szigorú kivitelét tartja szükségesnek. E czélra új ellenzéki alakulásra van szükség. Somssich kijelenti, hogy bár az ellenzék sorában foglal helyet, de nem lép be az egyesült ellenzékbe, tagja lesz az egyesült ellenzék klubjának, de csak azért, hogy itt a jelzett pártalakítást elősegítse. Szemrehányást tesznek — úgymond -hogy az ellenzék kormányra akar jutni, de hát bűne az, ha alkotmányos életben az ellenzék , a törvényes többség elnyerésére törekszik. Végre köszönetet szavaz a választóknak, s kijelenti, hogy 50 éves politikai pályájának végszakát szülőföldje Somogy megyének áldozza fel. . . » ! !, csen, válaszolom röviden. — Nincsen! — kiáltá. ! Hogy töltsem el az időt ha könyvet sem kapok ? Anyira utáltam, annyira haragudtam e léha asszonyra hogy egy szó válasz nélkül mentem ki a szobájából. Hogy írjam le Lady Wyntont ? Azt hiszem nem volt született angol nő, ámbár elég folyékonyan, és jó kiejtéssel beszélte nyelvünket. Szép volt, de nekem úgy tetszett hogy csak olyan felületest csinált, nem pedig igazi természetes szépsége volt; — gazdagnak látszó szőke haja művészileg és a legutolsó divat szerint volt rendezve ; nagy kék szemeinek olyan aczélos fénye volt; ajkai nagyon pirossak, a rezdőre túlságosan fehér, gyöngysor fogai szintén nagyon tündöklő fehérek voltak ; arczán, és egész alakján, a Párizsi művészet jeleit gyanítottam észrevenni. Termete magas és elegáns volt, de a báj a kellem hiányzott. Egy dologgal azonban tisztában voltam, hogy nem volt igazi lady ; bármilyen volt ízlése és a mostani társadalmi állása, az igazi angol úri nő finom műveltsége hiányzott benne. De azért kénytelen voltam kívánságainak eleget tenni. A Hulda szobájába menve az ablak mellett találtam ülve. Nem nézett vissza midőn az ajtón beléptem; közelebb menve láttam, hogy arcza ki volt sírva. — Hulda, mondom, Lady Wynton, óhajtana veled találkozni; meg akarná szívességedet köszönni, a kényelméhez szükséges aprólékosságokat felemlíteni. Most már elég gyorsan fordítá fejét felém; oly kimondhatlan gúny, megvetés, utálat és harag tükröződött vissza arczáról a milyet még nem láttam soha. — Lady Wynton kívánságát kénytelen vagyok megtagadni, nem fogadhatom el, mondá, röviden. — Én mondtam neki, de erőszakoskodott, hogy mondjam meg az üzenetet. (Folyt, köv.) Kolozsvári 1881. KÜXIFÖSL». Francziaország. A vasárnap végbe ment választások eredményét számokkal kitüntetve, lapunk más helyén találja az olvasó. A választás bár rendkívül nagy mozgalmat és — mondhatni izgatottságot — idézett elő, mindazonáltal, minden nagyobb rendzavarás nélkül folyt le, s a mérsékelt köztársaságiakat juttatta győzelemre. Garubetta megválasztását pártja roppant nagy örömmel fogadta. A kommunisták pedig azt kiáltozzák, hogy: „Gambetta császár meg van választva.“ Németország. Bismarck herczeg közgazdasági terveit szellőztette a napokban Barmenben Wagner Adoif professor. A német lapok azt hiszik, hogy Wagner híven tolmácsolta a kanczellár szándékait, mert megelőzőleg értekezett a kanczellárral. Wagner professor ezt mondotta a többi közt: „A balesetek elleni biztosítás csak az első lépés a szociális reformok terén; még fontosabb rendszabálynak kell ezt követnie és a kormány továbbá a konzervatívok nagy többségének akarata szerint csakugyan követni fogja; ez a munkások terjedelmesebb biztosítása, az elaggódtak és fés rokkantak általános biztosítása, s erre természetesen más eszközök szükségesek, mint a balesetek , elleni biztosításra. E nagy eszme valósítása végett mindenekelőtt a dohányt kell jobban megadóztatnunk, mint eddig, és ebben a tekintetben a következőket kel figyelembe ajánlanom: A mi dohánygyártmányaink nem olcsóbbak sokkal, mint a monopóliumos államokban, és pedig nem azért, mert nálunk olyas drága a munkás kéz, hanem mert sok közvetítő megdrágítja az árut. Bismarck herczeg tehát azt kívánja, hogy a nagykereskedés közvetítéséért fizetett összegek, amelyeket a magán tőkepénzesek tesznek el, az összeségre, az államra háríttassanak át. Bismarck ,11 herczeg azért követeli a dohány monopóliumot, hogy a közvetítők nagy nyerességét az államra vigye át és dotálja vele az aggokat ellátó pénztárt.“ Anglia. Az Írországi földbirtok törvény szentesítést nyert. Chamberlain államtitkár, válaszol Wormsnak és kijelenti, hogy azt hiszi, a franczia kormány majd oly javaslatokat fog előterjeszteni, melyek lehetségessé fogják tenni, hogy kedvezőbb auspiciumok alatt folytassák a kereskedelmi szerződés feletti tárgyalásokat. Dilke válaszol Arnold kérdésére s azt mondja, hogy Hamley tábornok nem hiszi azt, hogy a görögök akként nyomulhatnak elő, mint a törökök kiürítik az illető területet , ebből azonban nem fog nehézség származni. A második osztály nyugati részét ma a többit és a negyedig osztályt aug. 30-ig a harmadik és az ötödik osztályt szept. 15-ig ürítik ki. Az államtitkár még nem is kapott olyan értesítést, mely megerősítette volna azt a hírt, hogy a határszabályozási bizottság egyik tagját elfogták. Törökország: Balabanov Bulgaria diplomácziai ügynöke Assym pasához új jegyzéket intézett, mely erélyesen követeli annak a kérdésnek a megoldását, hogy a porta és Bulgária közt a diplomácziai összeköttetés mily módon történjék. A jegyzék végén az ügyvivő a mellett hoz fel érveket, hogy Bulgaria a török külügyminisztériummal közvetlen összeköttetésben álljon. A keletruraéliai kormányhoz a porta reklamácziót intézett az orosz háború idején keresztény templommá átváltoztatott zambori mecset ügyébe s a kelet-ruméliai kormány e reklamácziónak eleget tett. A Görögországnak átengedett területek megszállása csak lassan halad előre. Hamley angol tábornok, ki a bizottságban az angol kormányt képviseli, mint a Poll. Korr.-nek Athénből jelentik, Komandoros ministerelnökkel e kérdésben gyakrabban értekezett és azon nézetét nyilvánitá, hogy a Thesszáliában garázdálkodó rablóbandák melőzdetlenül szükségessé teszik az átegedett területek haladéktalan megszállását, mellőzve a megállapított határidőt. A görög kormány ranek folytán Lutros tábornokhoz kérdést intézett, vájjon a görög haderő oly állapotban van-e hogy egyszerre megtörténhessék az összes átengedett területek megszállása, mire a tábornok azt felelte, hogy a csapatok akként vannak elhelyezve, hogy a megszállás akár rögtön megtörténhetik. Egyidejűleg az jelentik, hogy Athénben bizottság működik, mely az átengedett területeken létesítendő kormányzat kérdésével foglalkozik, mire annál nagyobb szükség van, mert Azjában és környékén pl. az igazságszolgáltatás telesen szünetel. Ennélfogva a bizottság azon taláckozik, nem volna-e czélszerű egyelőre a róm törvények hatályát fenntartani, hogy az átmenet könnyebbé váljék. Kairóból augusztus 22-ről írják, hogy egy iljes izgatásai folytán Sudánban zavargások törtek ki, melyeknél 120 egyptomi katonát megöltek. A zavargások kezdeményezői és főmatadorainak kipuhatolására szigorú vizsgálat rendeltetett el. A Nil folyam vize emelkedik. Az időjárás folyvást kedvező. Kelet-Ruméliában a kormány egy idő óta pénzzavarral küzd és azért kénytelen volt az ot-i tomán bankhoz 60,000 török fontnyi segélyért folyamodni. A bank ezen összeget folyóvá is tette és a kelet-ruméliai kormány kötelezte magát s ezen összeget november elejéig visszafizetni, midőn a tizedadó be kezd folyni és az állampénz- sár ismét fizetésképes lesz. Addig, míg a kormány nem gondoskodik rendes jövedelmi adó behozataláról és a tized fenntartatik, az állam bevételei a nyár folyamában mindig szünetelni fognak, mert a parasztok a tizedadót csak novemberben, vagy még későbben szolgáltatják be. A porta legutóbb felszólította a kelet-ruméliai kormányt, hogy a filippopoli kormányt szüntesse meg. Ez ellen azonban az ottani kereskedők tiltakoztak, mert igaz ugyan, hogy a kelet-ruraéliai posta a belszolgálatra kitűnően van berendezve, de a külföldi összeköttetésben a kereskedők nem bíznak, mert a belföldi posa az ő küldeményeit köteles a konstantinápolyi török postának átszolgáltatni, míg az osztrák-magyar posta a külfölddel közvetlenül érintkezik. Nyomdászok gyűlése. (Második nap.) Budapest aug. 21. 1881. Az ülés megnyitása után Dadai Gáza hat. javaslatot nyújt be a vidéki egyletek kevesbítese tárgyában, hogy a vidéken csak négy egylet legyen, Pozsony Kassa, Debreczen és Temesvár központtal. Ez ügy igen élénk vitára adott alkalmat, mert Szeged sehogysem akar Debreczennek alárendeltje lenni, mire Hitessy Lajos (Debreczen) kijelenti, hogy a debreczeni egylet mindaddig nem fogad valamely egyletet kebelébe, míg a kerületek új leosztása be nem fejeztetik. Fabritzki Ignácz (Szeged) megjegyzi, hogy az új beosztásnál különösen a nemzetiségiek is vétessenek figyelembe. Brisits Géza (Zombor) szintén ellenezte a szegedi egyletnek a debreczenibe való beosztását, s bizottság választását ajánlja, mely a kerületek új beosztását kidolgozza, mi egyhangúlag elfogadtatott. Ezután Fittinger Károly elnök, miközben az elnöki széket alelnök foglalta el, hat javaslatot nyújt be, mely szerint a II. magyar orsz. nyomdászgyűlés sürgős szükségnek ismeri el a most fennálló ipartörvény időszerű módosítását s elvárja a kormánytól, hogy e tekintetben tovább késlekedni nem fog és a legközelebbi országgyűlés elé erre vonatkozó javaslatot terjeszt elé. A gyűlés azon reményét fejezi ki, hogy a kormány az enquete-tárgyalásoknál a munkásosztály képviselőit is meghallgatja, s végül, hogy e gyűlés kívánatosnak ismeri el, miszerint a budapesti nyomdászok és betűöntők egylete a főváros és az ország összes hason irányú munkás-egyleteinél oda hasson, hogy e tekintetben az iparszabadság elvének fenntartása alapján, úgy a kormánynál, mint az országgyűlésnél együttes lépéseket tegyen . Brisits Géza (Zombor) kormány felterjesztését indítványozza a kormányhoz, hogy az ipartörvény olykép módosíttassék, hogy csak azoknak engedtessék valamely ipar űzése, kik a törvényes tanulási időt letöltötték. A most működő nem tanult iparosoknak ne engedje meg az iparág további folytatását, vagy mondja ki az okozás, hogy a vidéken minden nyomdatulajdonos 2000, a fővárosban 5000 forint biztosítékot köteles letenni. E két javaslat fölött hosszas vita keletkezett, melybe élénk részt vettek Dadai Géza (Budapest), Freta János (Temesvár), Tanai József (Budapest), Hackenschmied Ignácz (Pécs), Pongrácz Antal (Kolozsvár), Bauer J. M. (Budapest), Hitessy Lajos (Debrecen), többen első, mások utóbbi mellett, míg végre szavazásra kerülvén a dolog, Brisits indítványa elejtetett. Fittinger Károly (Budapest), tekintve, hogy a mai tanoncz-rendszer a korszellem kívánalmainak, valamint a nyomdászatnak sem erkölcsi, sem ipari szempontból épen nem felel meg, hat javaslatot nyújtott be, mely szerint a II. magyar orsz. nyomdászgyűlés azon óhaját fejezi ki, hogy addig míg a módosítandó ipartörvény e tekintetben segíteni fog, igyekezzék a budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egylete, egyesülten a főnökökkel, ezen visszás állapotokat, ha nem is véglegesen orvosolni, de a lehető szűk körre szorítani. Egyhangúlag elfogadtatott Freta János (Temesvár) azon pótinditványával, hogy e tekintetben a vidéki főnökökhöz körlevél intéztessék, mely őket ez ügy felkarolására hívja fel, továbbá Pongrácz Antal (Kolozsvár) azon pótinditványával, hogy ott, hol külön szakiskolák nem létesülhetnek a tanonczok legalább az ipariskolákba legyenek kötelesek járni. Fittinger Károly újból elfoglalván elnöki székét, a napirend harmadik tárgya következett. Tanay József (Budapest), tekintve, hogy a szabad egyesülési és gyülésezési jog az alkotmányos élet egyik főkövetelménye, továbbá, hogy Magyarország lakosai mindeddig nem élvezik e jogot s ekkoráig csak a kormány e nemű rendeletére vannak utalva, hat javaslatot nyújt be, mely szerint a II. magyar orsz. nyomdász-gyűlés azon óhaját fejezi ki, hogy a kormány e tekintetben már a legközelebbi országgyűlési időszakon intézkedjék s az egyesülési és gyülésezési jogot a lehető legszabadabb alapon biztosítsa. Egyhangúlag elfogadtatott, Dadai Géza (Bpesz) határozati javaslatot nyújt be Magyarország és mellékországainak nyomdász viszonyaira vonatkozó statisztika összeállítása iránt. Ez ügyben különösen a bécsi vendég, Höger tartott kitűnő beszédet, ajánlván annak elfogadását, mi egyhangúlag el is fogadtatott. Több indítvány nem létezvén, Höger bécsi vendég igen szép beszédben meghívta úgy a budapesti, mint az összes magyarországi kollegáit a Bécsben jövő évben tartandó s a nyomdászat négyszázados fenállására vonatkozó ünnepélyre, mi éljenzéssel tudomásul vétetett. Felolvastattak még a következő helyekről érkezett üdvözlő táviratok: Temesvár, Újvidék, Brünn, Nyitra, mi éljenzéssel fogadtatott. Ezután elnök rövid beszédben bezárta az ülést. Elismeréssel emeljük ki, hogy a gyűlés a legszebb rendben folyt le, úgy, hogy a kapitányi küldött is elismerését fejezte ki az ülés komoly s higgadt lefolyásáért. Ma este a budai műtársak egyleti helyiségükben a küldöttek tiszteletére estélyt rendeztek, mely igen vígan folyt le. ELLENZÉK Nevelésügy a Mesőségen. (Viszhang az „Ellenzék“ 189-ik számiban fenti czim alatt megjelent czikkre.) Hát bizony fájdalom, mind igazak az ott irttak. Egy-két adatot kivánok még én is, ez ügyhöz közleni. Két eszme ragadta rang, a közlöttek közül figyelmemet. Egyik az, hogy a tordaaranyosm megyei tanfelügyelő, sok oly életképes és erős protestáns községekben állított fel, állami segélyezéssel, községi iskolákat, hol azokra épenséggel semmi szükség nem volt, amely helyeken pedig múlhatlan szükség lett volna, magyar nemzetiségi szempontból is, és amelyekre irányult az Eötvös báró figyelme, azokra nézve, mert tán többecske bajlódással járt volna, a torjai tanfelügyelő, a „köd előttem, köd után van“ fele elvből kiindulva, meg csak nem is hederített. Különösen említésre méltó az egerbegyi községi leányiskola felállítása és létezésének rövid története. Ott 4—5 év előtt, pár úrhatnám féle egyén kedvéért, hogy hát majd az ők leányaik, németül, francziául fognak tudni, felállított a tanfelügyelő egy községi leányiskolát. Felállította pedig jóformán a község tudta nélkül, a felekezetek pedig meg sem kérdeztetek, hogy hát kell e nekik, járulnak-e hozzá ? De hát, bíztak, hogy a nagyközség 5áros adója majd mindent kiegyenlít. El is követnek mindent, hogy ezen adót felszedhessék. De a felekezetek, reformátusok és gr. n. egyesültek, a mi ezeken kivül van, az nagyon kevés, kimutatták, hogy nekik iskoláik vannak, azokat fenntartják, nekik községire szükségük nincsen s igy nem is adóznak reá. — így lett. De hogy épen pucs ne legyen a dologból, fizeti azóta az állam a tanítónőt. Fizeti pedig tán 3 vagy 401 írttal évenként, 10—14 tanéver tanításáért, mert enyinél többre nem tudták vinni a tanulók számát, semmilten módon. E közben rongyosodon az épület, a tanfelügyelő sürgette a községet, hogy tartsa jó karban, mert az a kötelessége. Az azt felelte, hogy azon kivül, hogy nincs is miből, nem is kötelessége, tudta nélkül állították fel , tartsák fenn a kik felállították, így állván a dolog, tán két éve felszólította a tanfelügyelő az oda való r.f. egyház elöljáróságát, hogy egyesítse leányiskoláját a községivel, hogy a kettőből legyen egy életképes. Azoknak külön leányiskolájai lévén, valami nagy szükségük reá nem volt, mindazáláltal, barátai lévén a még jobbnak, megkészitették a feltételeket, melynél fogva két leánytanitó állíttatott volna be, s a ref. leányiskolában joga lett volna a községbeli minden leánygyermekeknek tandíj nélkül tanulni, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül stb. stb Hogy magának a tanfelügyelőnek megnyerte-e a tetszését ez a szerződés vagy nem ? nem tudom, hagy azt sem minő ajánlattal terjesztette be Torda megye közigazgatási bizottságához. Azt halottam, hogy nevezett közigazgatási bizottság a tavaszszal elvetette, mert hát, nem lehet T*5****^^^^^ felügyelet alá helyezni n,*» mekkora bölcsesség «^^«0 v amnak nincs-e főfelügyelő; • ott»0! i,*« ! közeli iskolával szemben?V-0» Cárt ' mehetnek-e be akármel,ikbNeiSí (1 ha nem kellő szellemet tal!lrim,k^| ben, nincs-e módja segíteni 7 aD&k iNj formatus felügyelet alá néi 2^ ÉsSí'I igazgatási bizottság egy „pr 7 4 I Kft,hogy m“i« * Na de hát az épület most ** 1 el, van rongyosodva, kell u r *1» frt a helyrehozására, úgy I Nem is marad, mire való a* bizottság találékonysága?! Qu altál fenntartott állam. Felalu I kólának, s a mint mondok Ülj4 ták. Szegény állam, melynek 2 elve nő, s melynek gazdáig, adózó nép keserves pénzével iskola lett, akkor legalább is I belé. Az egyik legalább 18 név 14"«M iromszáz frt fizetéssel. Ezeken kJ Q,'H I tás füles stb. stb. És minden V f%. ért! Igen annyiért, mert a kezd» JP»* ea, .egyéb okokért, aTM . p.bOl Lám, lám! ha már csakurv&n . I van az államnak, nem lenne-é ! Dem indokolható és szükséget nem l ^ egy égető szükségü ponton, mint a ^ I czikkben Sebestyén ur is közli mi V' I hem s Kock vidékén állítani fel ■? ^ I kolát? Nem lenne az baj, ha nem I gyen, s ha nem is tündökölne külsejét I nyos mellett, csak áldást hozó lenni Én azonban etéléket nemhogy a cultura ur figyelmébe mernek ajánlani, de mostT dar megyei közigazgatási bizottságéba .LJt tudván, hogy azokon a helyeken val ahol s tudják ott, hogy mit s hogy kell? is pedig : ^Praetor minima non curat.“ A másik eszme, mely - a Sebestyén , czikkében - meg megragadta figyelmemét , hogy ő már veve, hogy Csánban lakit , . ’ mindig csak holmi tabellákból, mikből tudja, hm l , van a megyében kir. tanfelügyelő, és hogy j vette vidéken, mily rohamosan megy & tisztám. I gyár családok eloláhosodása, anynyira, hogy gyermek már most sem érti és beszéli saját PL. I nyelvét. Hogy Cook -félékből tudja a tanfeje I létezését, abból azt következtetem, hogy ot g alatt nem volt az egyszer sem Csánban. Mert ha lett volna, Sebestyén urnak mint lelkémel érintkeznie kellett volna vele. Biz az bajhi tanfelügyelő annyi ideig nem fordul meg megyéje egyik másik községében. Nem kellene csak kis falusbirák s jegyzők jelentéseseiből élnie, hun személyesen észlelnie a közoktatási s ezzel rokon erkölcsi élet mozzanatait, s az oly jelenségeket,mint nők ott érintve vannak, pl. rohamos eloláhosodást. Mert azt csak fel sem lehet tenni, hogy az ott leírt állapot épen intenziója és kedve szerinti lenne, egy magyar királyi tanfelügyelő ügyelőnek?! Bizony pedig sok szép pénzében ill az adózó közönségnek, ezen királyi tanfelügyelő- ,ségek fenntartása! És már kevesebbet csakúgyan nem lehet tőlük kívánni, mint, hogy utazgassák be, azon szép fizetésért megyejök községeit, szerezzenek tudomást az ilyen jelentőségekről, sasihoz öljék azok orvolását. Mert hit, gyönyörűséget dolog az a főtáblás rubrika, mit olykor, a saljai kanapékon miláreszt sáfálét füstölgetve, a bakidon kész részletezésekből kitöltenek, de falai keveset lendít az életben minden lépten-nyomon felmerülő közoktatási akadályokon! Egy tanügy barát BELFÖLD Székely-Kocsárd, aug. VTekintetes Szerkesztő ur! A székely-kocsárdi tanulóifjúság által !•k 21-én székely Kocsárdon, a községi népiskola termében, az oskola könyvtára javára tanező egybekötött műkedvelői előadás adatott. A tóda i ÜTI LEVELEK. VII. (Visszapillantás az „Ellenzék“ 163, 170, 173, 175 és 176. számaiban megjelent „úti levelek“-re. Indokolása annak, hogy miért írtam csak a munkás osztályról, s miért nem szólhattam és szólhatok az intelligens osztályról többet, mint amennyivel a félreértést kikerülhetem.) (Vége.) De azt igenis látjuk, hogy ez sokáig nem lehet így. Nem, mert olyan emberek kerültek a a kormányzó testületbe, akik azt hatalmasan megtámadták és beszüntetését követelik. Meg kel szüdni mindennek, ami a régiség, a castrendszer privilégiumával akar élni. És vájjon nem így van-e ez nállunk is? Hiszen mi történt csak azóta a mióta halhatatlan Eötvösünk szólott? Hány iskola alakult meg már? Hány lelkes apostola született közöttünk az egyenlőségnek és testvériségnek? Az országban levő vallásfelekezetet egyenjogúsíttatták, a nemzetiségi súrlódásokat beszüntették a törvények. De azért nincsen még egyenlő miveltségű népünk, nincsen keresztényi testvériség. Országunk kormánya rohamosan kezdett javítani, de sem a javítás módját, sem annak helyét nem találta el mindig és mindenütt. Nem mert a mielőtt egy jól rendezett székely községben levő felekezeti iskolát községivé változtatott, Verespataknak és hasonló helyeknek kellett volna, hogy adjon arra költséget. Nállunk még eddig elő is a felekezetek vagy egyesek buzgósága volt egyik főtényező a nevelés terén, s a magyar nemzetiség megőrzésében. Erről van szó a II-dik levélben, amely a verespataki katholikus egyháznak tulajdonítja még azt az előnyt is, hogy a függetlenségi harcban legtöbb tagját az oláhokéhoz hasonló formájú vallás mentett meg. Annak van ma is legnagyobb számú hive, s jól berendezett iskolája. Annak van olyan lelkésze és tanítója a kik ott létük alatt a magyarság apostolai voltak, azokat felekezeti különbség nélkül összetartották. De azt a tényt soha sem ehet eltévesztő mink szem elől, hogy az oláhok sokkal számosabbak, hogy az oláh nyelv nagyon zengzetes s azt a magyarok könnyen eltanulják tőlük és használják valahányszor velük találkoznak, sőt még saját családjukban is. És ezzel szemben nem lehet elégséges a magyar iskola hat évi tanítása s nem a szónok prédikálása. Itt a múlt hibájával kell küzdeni, egy megrögzött szokást kell romba dönteni. Erről és ily értelemben szólottam én idézett leveleimben, hozzátévén még azt a megjegyzést is, hogy a köznép, a munkások annyira assimilálódtak, hogy nemzetiségeket nem lehet fölismerni. Jaj pedig annak a népnek, amely külső jelvényét az öltözetet, és védfegyverét, a nyelvet nem tudja megtartani. Lehetetlen, hogy eszembe ne jusson a nemzeti ébredés költőinek határtalan heve és éles nyelve az elkorcsult nemesség, a meglazult nemzeti érzés ellen. Szeressem-e azoknak az éles hangoknak hatását és szóljak-e annak visszhangjáról, mely Verespatakon ma is észrevehető? A VT-ik levélben elmondottam, hogy mit mivelnek saját színpadjukon. Itt fülembe cseng a derék magyar leány dala, amott a másik zongoráján a háborgó Balatont varázsolja élembe. A harmadik helyen az ifjúságnak egyik barátja 15— 20 ifju ajkáról hallhatja elzengeni a szép magyar népdalokat. Míg egyik ifjú hölgy „Magyarország történetét, a „Magyar írók és államférfiak“ jellemeit tanulmányozza, addig egy nagy számú család apja azon töprenkedik, hogy miképen lehetne szebb jövőt biztosítani. Az intelligencia kényelmes lakásain egy kisebb vagy nagyobb könyvtár a magyar költők műveiből azonnal szemünkbe ötlik hogy csakhamar megláthassuk a gazdag ásványgyűjteményt is, amely egyik vagy másik iskolának szedetik össze fáradhatatlan szorgalommal. És ha mindezek után keressük náluk a munkásosztálynál észrevett fényűzési, feltűnési vágyat, fáradságunk eredménytelen lesz, s ez ezért kellemesen lepetünk meg. De hiszen az alapos a miváltség ott a szerénység és építőség kell hogy jelen legyen! Már pedig a verespatakiak fiai , tól Selmeczig, leányai pedig Erdély n*^°. ^ rosai mindenikébe elvitetnek, hogy h*zs ez azt a szelídséget, azt a müszlést a melyije bár, de fokozatosan az egyszerű gyári p.D . színházlátogatót, énekest és végül színész hessenek. ^ Hogy ebben, ki milyen részt, azt meghatározni lehetetlenség, s g*s is. Annyi tény, hogy ha egy “t le ‘ tanító jő bármelyik felekezethez, es le 8 ne a nemes törekvést, azt azonnal kői® ^ jak, nemes munkájában anyagilag segé JZt lemile el' .v6 buzdítják. el. így, mig a felekezetek saját k0JjB ^ végzik teendőiket, kün közösen mu' czélra. ^re* És ezzel be is kell végeznem sZ®| ^ £SSk vételeimet Verespatak intelligens oszta^t jS) is privát levélben akartam elmondani ez8J^ Mimivel ezen szavaimat némelyek félreértevei tartottam, a mi még ezenkívül e m ^ 1 van, azt teljesen oda kell hagynom. ,ne ésben visszaélnék azzal az őszinte volt vendégszeretettel, amely minél valónál kevésbbé való nyilvánosság eleibe. Tordátfalvi Györg''