Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-09-17 / 212. szám

Kolozsvárt 1881 tára mintegy teremtett két messzenyúló magas­­lat-gerincz közt fekvő egymásra lejtőző talaj már kora reggel a legérdekesebb tekintetet nyújtotta. A király ő Felsége kíséretével együtt már reg­gel 7 és fél órakor a gyakorló helyre érkezett, a­hol ez időtájt vette kezdetét váratlanul a pus­­katűz. A XXXII. hadosztály egy része s neveze­tesen a XL. hadosztály, mely tegnap még Her­­nád-Németiben táborozott, ez­eidőlájt ugyanis a Felhegy mellett fekvő dombokon voltak, mely az egész környéket dominálja s a XV. hadosztály (Ziegler aldnagy) meglevő zászlóaljaival csatározás­ba bocsátkoztak, mely — miután a többi csapa­tok is gyorsan utánnyomultak — a XV-ik had­osztály hátrányára ütött ki, a mely hadosztály a Felhegyen szilárdul megvetette volt lábát s vala­mivel később tüzérséget is vont magához, mind­azonáltal a két igen jól vezényelt hadosztály ere­jével szemben kénytelen volt meghátrálni. — A Ghyczy vezérőrnagy által parancsnokolt XL. honvéd-hadosztály felvonulása épenséggel szenzá­­cziót okozott, miután általában úgy vélekedtek, hogy 10 óra előtt nem érkezhetik meg. — A tü­zelés is kitűnően folyt s Ő Felsége többször al­kalmat vett magának a csapatokat kiválóan meg­dicsérni s az egész műveletből csak az ellenség által megszállatlan Török-puszta ellen intézett roham tűnt fel elhibázottnak. Nehéz küzdelmet kellett kiállani a Reinlän­­der altábornagy parancsnoksága alatt álló XXXII. hadosztálynak gyalogság és tüzérség ellen s a döntő bírák annak tüzérségét és nehány zászlóal­ját ütközeten kívül is helyezték s a hadosztály ennek daczára s órahosszat tartó heves harcz után is megtartotta a domináló Félhegyet. Az időt­áj­­­ban b. Edelsheim Gyulai 1. t. is törzskarával s egész tüzérségével a magaslatra érkezett s ekkor jöttek le a sakkfigurákhoz hasonlóan a X­­II. had­osztály zászlóaljai a lejtőn, erősen tizedeltetven levonulás közben a tüzérség által. A puskatűz ropogása és az ágyuk bömbö­­lése sikeritő zajjá egyesültek. Ekkor pihenő hiva­tott, a döntőbirák összeléptek s néhány állást rek­­tifikáltak. Tíz óra után a harcz újra kezdődött. Most a teljes csatarendben levő XXXIX. honvéd­hadosztály tűnt fel az átellenes lejtőn, s miután teljesen fedezetlen állásban volt, ép úgy mint a XVII. hadosztály, a leggyilkolóbb ágyútüzzel fo­gadtatott. Harmincz percz elteltével mindkét had­osztály kényszerítve látta magát az ellenség tüze alatt teljes visszavonulásra adni magát, a­mivel a harcz el is lett döntve. A déli hadtest fényesen megoldotta feladatát, miután a magaslatokat megtartotta. Az ellenség üldözésétől dr. Edelsheim Gyulay eltekintett, mi­után nem akart a hadseregtől igen messzire tá­vozni s csapatait nem akarta kedvezőtlen állás hátrányainak kitenni. Miután a XV. had­osztálynak is — parancsnoka Ziegler alaanagy — vissza kellett vonulnia s a futóellenséget a tüzér­ség szakadatlanul lövette, dr. Edelsheim Gyulay értesitte a lovasságot, hogyha lehetséges, vegye üldözőbe az ellenséget. A lovasság azonban a Il­dik lovas hadosztály által, melylyel Újvilág körül hosszantartó ágyuharczot kellett vívnia, le volt kötve, öszszesen 3 lovasszázad állott rendelkezés alatt, a mely nem is késett az üldözésre sietni, de ekkor a 6-ik hadtest már visszavonulván, az ütközet is véget ért. A király ő Felsége előbb vé­gig lovagolt minden hadálláson s azután — egy órakor— pihenőt fuvatott. Erre rövid megbeszé­lés következett és a demarkáczionális vonal meg­állapítása, a­mi úgy vitetett keresztül, hogy Kis- Dobzsa és Kis-Tanya a déli hadtest birtokában maradt. Holnap valószínűleg a haderők némi ál­lásváltozása fog szükségessé válni, miután a 4-ik hadtest egy dandára az északi hadtesthez fog be­­osztatni. Rudolf trónörökös, ki ép úgy, mint a többi főherczegek és a tábornokok legnagyobb része, a magyar fiukkal mindig magyarul beszél, ma a legbehatóbb módon tudakozódott a budapesti jo­­urnalisztika valamint a hadgyakorlatokról szóló tudósítások módozatai felől Ő Felsége a csapatok egészségi állapotára vonatkozólag naponként nem­csak általános, hanem az összes kimutatások be­mutatásával járó részletes jelentést tétet magának. románság, továbbá a Mac­edoniában, a románság egyik ős­honában élő törzsrokonok egyáltalán nem szerepelnek a térképen. Készítői a szerb és bol­gár nép érzékenységét nem merték sérteni azzal, hogy a közöttük élő románságot is belevonják combinátióikba. Nem néprajzi, hanem közönséges politikai térkép az, mely nem a fajrokonságot, hanem az illető egész területek Romániához való politikai tartozandóságát tünteti fel. Nem azt mutatja, hogy itt vagy amott románok laknak, hanem bizonyos nagy területeket, melyeken egyetlen román sem él, a modern Romániához tartozóknak mutat be. És e tekintetben Gorjan úr épen nem túlságos szerény. Csinált olyan impozáns román birodal­mat, mely keleten a Pruthig és a Fekete-tengerig délen a Dunáig, nyugaton a Tiszáig, északon fel egész Lengyelországig terjed. Minden a­mi e határok közt van, így Besz­­szarábia, Bukovina, Galiczia nagy része, egész Erdély és Magyarországnak legalább egy har­madrésze teljesen Oláhországhoz tartozónak tüntet­­tetik fel. A magyar terület négy tartományra van szétdarabolva. Az első az erdélyi rész (Transilvania), Cluj­ (Kolozsvár), Alba Iulia (Gyulafehérvár), Sibiu (II.­­Szeben), Brasov (Brassó), Tirgu Maroseli (M.­­Vásárhely) stb. városokkal. A második fenn északon a máramarosi tartomány, nem egy megye, hanem az egész­­ terület Erdély és az Ung folyó közt vagyis Má­­r­ramaroson kívül Ung és Bereg vármegyék, a­hol­­ tudvalevőleg lámpával sem találni egyetlen oláh falut. A harmadik tartomány neve Criszana (Kő­rös tartomány); ez magában foglalja a Tisza, a Maros, Erdély és Máramaros közt levő összes me­gyéket vagyis Szatmár, Ugocsa, Szabolcs, Hajdú, Jászkun, Békés, Csongrád, Bihar megyéket Debre­­sin, Oradia Mare (Nagy-Várad), Satumare (Szat­­már), Arad stb. városokkal, így az ország legmagyarabb megyéi Debre­­czen városával együtt egyszerűen Romániába van­nak bekebelezve. Ezek után nem csoda, ha Gorjan úr az egész egykori temesi bánságot, Temeslana tartományba foglalva, szintén Romániához csatolja. Hogy az említett vármegyék czimerei ott szerepelnek az egyes román közigazgatási területek jelvényei közt, azt mondanunk is fölösleges. Ellenben a térkép sehol sem tünteti föl, hogy az említett területeken más lakosság is él­ne, mint tiszta román. A helynevek mindenütt el vannak oláhositva s még Szolnok is Salinic név­vel szerepel, úgy hogy a román tanulók, a kik e térképet használják, nem is juthatnak a gondolat­ra, hogy az egész területeten ne tisztán román aj­kú lakosság élne, mely még idegen járom alatt nyög, s felszabadításra vár. így a térkép a dákoromán eszmék terjeszté­sének egyik leghathatósabb eszköze, melynek se­gélyével már az iskola megmételyezi a román ifjú­ság lelkét s mesterségesen fölébreszti benne azt a nagyzási hóbortot, mely a román és a magyar vi­szonyok barátságos alakulását a legnagyobb mér­tékben akadályozza. „l Dacia-31odernau A románok nevetséges nagyzási hóbortjá­nak és fészkelődhetnémségének naponta újabb és újabb jeleivel találkozunk. A román lapok, a fe­letti mérgükben, hogy Romániát miért nem emel­hetik a nagy­hatalmak sorába, minden legkis­­sebb alkalmat felhasználnak, hogy epéjöket a ma­gyarok ellen kiöntsék. Így tett közelebbről a Te­mesvárit megjelenő „Luminatoriul“ czímű oláh lap, mely a monarchiánk és Románia közt­ való szövetség utóbb forgalomba jött hírére feldühö­­södve, így ír: „Azon romániai politikus, legyen az bár a román király is, a­ki szövetséget köt Ausztria- Magyarországgal, mielőtt a birodalombeli romá­noknak sorsa meg nem javul, azon pillanatban le­járta magát, a mint ezt cselekedte, me­rt nincs a magyaroknak egy ellensége sem, a ki támogatást nem nyerne a románok­tól és a többi elnyomott nemzetiségek­től mindaddig, míg a magyar Chauvi­nismus tart.“ A nagyzási hobort időtlenségeinek egyike azon — már többször emlegetett — térképek pin­­gálása, melyek Románia határait keleten a Pruih­­ig és Fekete tengerig, délen a Dunáig és nyu­gaton, a Tiszáig terjedőleg tüntetik fel. Egy ilyen térkép jelent meg nemrég is, mely a „Modern­ Dáczi­­át“ vagyis a „Román területet“ (Dacia Moderna sau Terilo Romana) ábrázoja. E térképet a P. N. a következőkép írja le: A térképet a „városi és falusi iskolák“ hasz­nálatára A. E. J. Gorjan készítette, még pedig színes nyomásban, ellátva az összes „román“ me­gyék és tartományok czimereivel és díszítve I. Károly király és neje Erzsébet királyné arczké­­pével, valamint a román nemzeti lobogóval és ál­lami czimerrel. E közhasználatban levő térkép nem ethnog­­ráfiai térkép, mint a román lapok állították, nem azt akarja feltüntetni, hol élnek román ajkú lako­sok, mert a Szerbiában lakó igen nagy számú Vasu­tak megnyissa. Két vasúti vonal tartotta tegnap megnyitási ünnepélyét. Egyik a „Szamosvölgyi vasút“, a másik pedig a „Nyitra-nagytapolcsányi vasút.“ A közművelődés, az ipar­i kereskedelem előmozdításában a gyors közlekedési eszközök lé­tesítése a legéletbevágóbb tényezők egyike; miért is a legnagyobb örömmel kell üdvözölnünk min­den oly mozzanatot, mely e kulturális téren, ha csak egy lépéssel is, előbbre vitte hazánkat. Minket erdélyieket első­sorban a „Szamos­völgyi vasút“ érdekel. Bérezés kis hazarészünk a természeti kincseknek egy egész tárháza. Kin­cseink azonban a gyakorlati életben is csak ak­kor bírhatnak értékkel, ha azok hozzáférhetők; t. i. ha vagy mi magunk visszük azokat a vi­­lágpiaczra, vagy pedig ha azokat közlekedési esz­közeink javítása által­­ megközelíthetőkké, hoz­záférhetőkké tesszük. Ez okból bír reánk nézve egy ily kis szárnyvonal vasút létesítése is oly nagy horderővel, mert, ha többet nem, legalább egy lánczszemét képezi azon vasúti hálózatnak, mely­nek előbb-utóbb létesülnie kell e hazarészben is. A szamosvölgyi vasút. Mint már említettük, tegnapelőtt reggel érkeztek Kolozsvárra O­r­d­o­d­y dr. és b. Kemény miniszterek, s innen városunk polgármestere M­i­­norich K., Gyarmathy alispán, gr. Bánffy Béla, Siraó Lajos, gr. Teleki Domokos, Gá­­mán Zsigmond, gr. Kornis Victor stb. kísére­tében indultak Deésre. Útközben minden állomáson, roppant szá­mú nép várta az érkezőket és lelkes ovácziókban részesítette őket. Apahidán Tordai görög kath. és Rosiescu görög kel. lelkészek tartottak szónoklatokat, — előbbi magyar, utóbbi pedig román nyelven, — mikre báró Kemény miniszter válaszolt. Boncz­­hidán Nagy Elek hely­­hitü lelkész tartott üd­vözlő beszédet báró Bánffy Dezső főispánhoz. A főrangú hölgyek virágbokrátákat nyújtottak át. A csinosan feldiszitett nagy-iklódi állomás­nál Szarvady alispán fogadta beszéddel az ér­kező minisztereket, mire Ordódy miniszter vá­laszolt. Ezután Hirsch iklódi kereskedő üdvö­zölte Bánffy Dezső báró főispánt és Péterffy főmérnököt. Szamosújvártt Placsintár polgármester fogad­ta az érkező miniszereket, roppant néptömeg je­lenlétében, mire K. Kemény miniszter válaszolt. Ezután a polgármester átnyújtotta báró Bánffy fő­ispánnak a csinos kiállítású polgári díszoklevelet, mire a főispán meghatottan válaszolt. Szamosúj­vártt huzamosabb megállapodás volt, mivel a vá­ros a vonaton érkezett összes vendégeket reggelire meghívta. Szamosújvártt huzamosabb ideig időztek. A ministerek meglátogatták a román püspököt és a polgármestert, nemkülönben megnézték a templo­mot és annak festményeit. A reggelinél Placsintár polgármester ő Fel- ELLENZÉK ségére, Rezső trónörökösre és a királyi házra emelt szűnni nem akaró éljenzés közt poharat. Szabó János gör. kath. püspök a jelen volt mi­niszterekre emelt poharat; Bárány szamosujvári plébános b. Bánffy Dezsőre, Kemény Gábor­­ minister Szabó János püspökre, Ordódy Pál mi­nister pedig Szamosujvár jövőjéért érött­ek raikat. 2 óra 5 perczkor a vonat tovább indult Deésre, hol tengernyi néptömeg várt a megérkező vonatra. Itt Róth Pál polgármester tartotta az üd­vözlő szónoklatot és átnyittatott b. Bánffy főis­pánnak Deés városa nevében a Bánffy-család czi­­merével ékesített dísz zászló. Este fáklyás zene és bál, tegnap pedig nagy lakoma volt. A nyitra-nagytapolcsányi vasút. Nyitráról sept. 15-től Írják: A vendégek Tótmegyeren találkoztak a bé­csi vonattal érkezett Bendner főfelügyelővel. Az állomás fel volt lobogózva. Palugyay pozsonyi vendéglős kitűnő villás reggelije fokozta az álta­lános jó kedvet. A menü gazdag és változatos volt. A vasúti főtisztest előzékenysége általános dicséretet érdemel. Féltizenkettőkor indult el a díszvonat Tapolcsánra. A mozdony virágokkal, le­velekkel, gályákkal ízlésesen volt ékesítve, nemkü­lönben a kocsik is. A vasúti hivatalnokok vala­­menynyien díszruhát viseltek. Fél 1 órakor ér­keztünk Nyitrára, honnan az új vonalág épült. A terem legfelső részén azab­akkal, keleti nö­vényekkel és b­uja gályákkal díszített emelvényen a király és királyné mellszobrát helyezték el, a patkó alakú 125 személyre terített asztal leg­felső helyén Kopp főigazgató, mellette­ Kos­­tyál alispán és Schnierer osztálytanácsos ültek. A hangulat lelkesült, pattogtak az életek s durrogtak a pezsgő palaczkok, felköszöntőkben nem volt hiány. Az elsőt Kopp vezérigazgató mondta a királyi családra s mindazokra, kik a vonal léte­sítésében közreműködtek. Freund Kopp vezérigazgatóra, Blazovits a vendégekre, Bornemissza a vas­uttársaságra, Stum­mer általános lelkesedés mellett Magyarországra, Horváth Alajos Blazovitsra, Pethő a sajtóra emel­ték poharukat. A sajtó képviselői nevében Ver­­bovay válaszolt, a társulatot és De Serest éltetve, Bornemissza a nyitrai hölgyekre, Wahl francziául De Serresre, Keller prépost Odescalchy Gyula kép­viselőre üliték poharukat. A társaság lelkesült hangulatban mozsár durrogás, éljenzés, zene mel­lett szállott a vonatra, hogy Budapestre vissza­térjen. KILFÖI­D Az egyptomi kérdésben, mint távira­taink említik, a franczia és angol kabinetek közt megegyezés létesült. Az angol kormány rögtön a zendülés hírére kijelentette Párisban, hogy csak közösen akar Francziaországgal eljárni. A két ál­lam sem közös, sem török okkupácziót nem óhajt. A kérdés valószínűleg úgy fog megoldatni, hogy Tevfik pasát elcsapják s öcscsét Halim pasát ne­vezik ki alkirálylyá. Törökország, Konstantinápolyból szept. 16- ról a következőket írják: A kötvénytulajdonosok képviselői tegnap tar­tották ötödik ülésüket. Az orosz hadisarc­ és a függő adósság kérdését minden vita nélkül elej­tették. A hat adó új kezelésére szükséges meg­­hatalmazást illetőleg megállapították, hogy az adót jövedelmének folytonos öregbítésére teljesen megfelel azon meghatalmazás, melylyel a mosta­ni kezelés bír, kivéve néhány alsóbb rendű pon­tot, melyeket a képviselők kebeléből választott al­bizottság által történt megvizsgálás után megfe­­lelő alakban módosítani fognak. A tegnapi értekezlet eredményét kielégítő­nek mondják. Azt a hírt, hogy az európai kép­viselők közt véleménykülönbségek keletkeztek, meg­­c­áfolják. A képviselők fölszólították a galatai bankárokat, hogy a hat adó jövedelméből őket illető évi járadékot 800,000 török fontról, me­lyeket a bankárok felajánlottak, 600,000-re szál­lítsák le. Dufferin angol nagykövet tegnap magánki­­hallgatáson volt a szultánnál. Szerbia: A szerb kormány körjegyzéket intézett aug. 29-én külföldi képviselőihez az ag­rárius kérdést illetőleg. A jegyzék szerint Duffe­rin pendítette meg ezt a kérdést két ízben a kon­stantinápolyi nagykövetek conferentiájában, sőt az angol kormány a párisi és bécsi kabinetek előtt pengette ezt a kérdést, és Párisban, úgy látszik, nagyobb fontosságot tulajdonítanak e kér­désnek, mint tényleg megilleti. A jegyzék elbe­széli ez ügy fejlődését és jelen állapotát; hang­súlyozza, hogy a szerb kormány mindent meg­tesz, hogy az agrárius bizottságban minden jo­gos követelést, érvényeslen; végre kijelenti a jegyzék, hogy a szerb kormány most tárgyalja azt a kérdést, vájjon nem volna-e czélszerű, hogy az állam pénzügyi művelet segítségével kifejezze a földbirtokosokra eső váltságdíjat? A földrajzi kongressus megnyitása, Velenczében a nemzetközi földrajzi kongres­­sus, mily fényes kiállítással van összekötve, teg­napelőtt nyílt meg. A kiállítás igen érdekes ké­­pet nyújt. Velenczében — a máskor majdnem leiig kihalt városban — a legnagyobb sürgős, forgas uralkodik. Idegenek roppant nagy szám­mal vannak jelen. i.f.v. A TM­-gyánásról, mely — mint fennebb em-­i I . hó 15-dikén volt, egy ugyanazon P­LM 1 tudósítás a következőket mondja: pélveszel18 ReSSU'S ma­tyi,t mteg fényes nane- V fe A TMtos gazdagon fel van lobogóz­utczákon Az°fd °ta Nagy tömeg hullámzik az zetben s'A ideges­ országbeli tudósok diszöltö- A érdedeikkel felekitve sietnek a pa­boeóival fiíSi Pba!Uta ,a részvevő nemzetek lo- Si,fkl­W' küztük látható a ma­tpa d°g? Pal°ta Dagy termti zsúfolásig meg­telt. Az emelvényen minden ország egy-egy dele­ _______­­­ gatusa ül. Magyarország részéről jelen vannak: Hunfalvy és Zichy Ágost gróf, utóbbi magyar nemzeti díszruhában. Negyed 11-kor az olasz nemzeti hymnusz­­ba kezdett a zenekar, jelentvén a királyi pár jöt­tét. A király M­a­r­gi­t ki­r­á­ly­né­t karon fogva vezette; utána Amadeo és Viktor Ema­nuel, a nápolyi herczeg jött. A királyi pár és kísé­rete helyet foglalván, Lesseps megnyitotta a kongresszust, fényes beszéddel méltatva a geográ­­fiai tudomány haladását, az olasz rokonszenvet és barátságot hangsúlyozta. Utána Teano herczeg foglalta el helyét. A herczeg nagy tetszést ara­tott, szép beszédet olvasott fel. A kultusminiszter a király nevében megnyitottnak jelenti ki a kong­­ressust. Dante Alighiere sindace lelkes üdvözlő beszédet mondott Velencze vendégeire. Ezután a király felállott ülő­helyéről és magán­­társalgást folytatott. Lesseps ez alkalommal kis leányt is bemutatta, majd mikor Teano herczeg­­hez fordult a király, ez a külföldi képviselőket mutatta be. Hunfalvy, Erődics Mircse bemutatásánál a király így szólott: „Hallottam, hogy Magyarországnak szép kiállítá­sa van. Nemsokára meglátogatom.“ Ezután kétszer kezet szorított velük. A megnyitási ünnepély után ülés követke­zett. Este fényes kivilágítás volt. A svájczi hegyomlás. E szerencsétlenségről újabban a következő részleteket közlik: A földomláskor először csak azt látták, hogy az erdő s a talaj mozognak, mint a buzavetés melyet a vihar csapdos, aztán leomlott az erdő a mélységbe s vele együtt a hatalmas sziklafej is a palabánya felett. Miként egy borzasztó feltete hógörgeteg rohant le a szikla­darabokba szakad és porrá mállott hegy. Az óriási fák és a szilár­dan épült házak, még mielőtt a görgetegek hoz­zájuk értek, meghajoltak és összeomoltak. Az emberek kiszaladtak a házakból, sokat a falu lakói közül, kik az első nagyobb csuszam­lást meghallották, a veszélyben levők segítségén akartak sietni, de az erős légáramlat megragadta és földre terítette őket, számosat közülök felemel a levegőbe s a völgynek távol eső részeibe vitt hol végre földre kerültek s a mögöttük dörgő sziklaanyag által eltemettettek. A­kik az omló pályájában voltak, menthetetlenül oda vesztek kétségkívül megfuladtak, mielőtt még a kőhalma­zok agyonütötték őket. Csupa halottakat találtak, egy sebesültet se Az egész Untherthal és a Senft völgy, Elm fa­lutól kezdve Mösliig, 30, 50 sőt 100 láb ma­gasságig fekete szikladarabokkal van borit­va ; a házak, hidak, fák, mezők teljesen el­tűntek ; az utak s a táviró negyedórás területei házmagasságban vannak a sziklatömegbe bete­metve. Az azelőtt a völgy közepén átfolyó Lent pa­tak a völgy nyugati felére vettetett át s a fa­luban kis tóvá lett, és ezen borzasztó pusztulás közepette, egész családok, némelyike 5, 6 tag­gal, egy 12 tagból álló asztali társaság, fekszik összezúzódva, összetörve. Elmer biró, az al­pesi klub több tagja s egyéb köztiszteletben ál­ló személyiségek estek az elemi csapásnak áldo­zatul. A kiásott hullák, melyek sorban feküsznek a templomban, iszonyatosan meg vannak csonkit­va; majdnem valamennyinek el van törve a lá­ba; egyiknek a fél feje, a másiknak egész ar­cza hiányzik ; egyikük sem ismerhető fel, né­melyeknek összeszedett tagjai összecsomagolva fekszenek a többi hullák mellett, egy férfi kinek mellkasa szakadt ketté, egy leány, ki­nek teste izzó-porrá zúzódott..............borzasztó képek ! KELFÖLD) Csi­k-Sze­r­ed­a, szept 10. Tekintetes Szerkesztő úr! Azon folytonos egyhangúságot, melyben kü­lönben rendesen Csik-Szeredában élni szoktunk hetek óta azon hír conturbálta, mely szerint előtö t­rtént megállapodás folytán Salamon János ze­nekarával Borszékről visszatértében, Csik-Szeredá­ban megállapodván, zeneestélyt fog rendezni, s igy a csik-szeredai publicumnak is végre valahára lesz alkalma ezen hírneves népzenész művészetét élvezni, mely hkt megvalósulása annyival nagyobb mértékben keltett általános várakozást, minthogy a lát­a időközben szárnyra eresztette azt is, hogy ezen zene-estély a helybeli casino javára meg­tartandó tánczmulatsággal fog összeköttetni, s ily czím alatt a meghívók jó előre a rendező bi­zottság által ki is nyomattattak. Általános lett azonban a meglepetés, mi­dőn folyó hó 10. és 11-én a meghívók szétkül­­dettek, a­hol Salamon János helyett Kozák Már­ton állott — miután nem tudom mi okból Sala­mon Borszékről visszatértében nem jött Csíksze­reda felé; jó név, de a felcsigázott várako­zást az eredmény tanúsítása szerint nem elégí­tette ki, én legalább ezt tartom okául a közön­ség távol maradásának, nem pedig azon néme­lyek által felhozott körülményt, mintha ezen tánczestély az „úgynevezett felsőbb körök­* szá­mára „felsőbb körökhöz tartozók által“ előre tör­tént számítással rendeztetett volna. Nem, mert ilyen elzárkózó körök, melyek külön álló érdek, vagy rang, születésnél fogva külön kategóriát képezhetnének, nálunk nincse­nek, eddig legalább nem voltak, nem mert a rendezők sem voltak mindnyájan olyanok, kiket a közfelfogás is ezen képzett felsőbb körökhöz számít, s azután azért sem lehetett a felsőbb körök részére rendezettnek tekinteni ezen táncz­­mulatságot, mert oda mindazok meghivattak, kik különben ilynemű mulatságban rendesen részt venni szoktak, s hogy miért nem jelentek meg azok, kik nem számítják magukat a felsőbb ko­rokhoz, vagy nem számíttatnak a felsőbb körök­höz tartozók által ide, azt nem tudom, hanem r h°?7 6 sorok krát­a sem tartozik a­­ jőbb körökhöz, de ennek daczára is, mint sok más meghívott, s mint annyi sokan nem, meg­­jelent, 8 igy alkalma van a meg nem jelentek­ I­D,ek tudtára ' nyokcat. “Ua es Mikije Többet nem láttam tiul­ben; a szám kevés i^'^ H*, 1 névsorban a vne^, 8 is nek; de azért ezen TPek kezesség arra N DutD*nku,' Sfa| “ég a ki tényleg ezen tájjal szemléletének elegendő a“? VeU­­SSl vezetet talált. * 5 anyagot 8 jj b‘5 * I nem «‘sJl könnyű kitalálni, anélküle“1 ttil!S­­tani szabályait tudni T*l»ki SSi\ járatnál,3 kai maradt több 8 80 s ll\i N­ a ragályos betegségeké ^ I küzdéséről, vonatkozá9sal 'J1*4* ^olerÄ*ra *■ a 1***% (Vége.; dón nyilvánSndV Így^líf hatás csak helyi leaf S I vesbbe mélyreható elbetegedé e19I hogyha ilyen testrész oltatott Az izom tele les/ u., s 'fel könnyű felismerni, minthogy”a íi I tásu mikrobák, majdnem sebbekes külsegei stra­­­desre egyelőre csak a tény konstatálj^I­­­hetünk. f« ■ A helyi betegedés magától tshkkl vesbbe gyorsan szűnik meg, f sorbeáltatnak s ha úgy fejezzük ki S megemesztetnek és lassan-lassan visszanar I .zom előbbbi áll.potít, , nek vége. Ha olyan mikrobákkal oltunk, mete­­rulencziaja semmi, akkor nincs helyi il­lés sem, mert a vis medicatrix nature «-■ kiválasztja és itt látjuk tényleg az életerői állási képességének befolyását, minthogy E [ mikroba, melynek mérgező hatása semmi, ím f | sokszorosítja. Jerünk egy kissé tovább és ott vagyunk i | j oltás (vaccination) elvénél. Ha valamely szárnyas oly szelídített ra­lál, mely az ő vitális resistentiája által fejlfe­b­ben megállíttatott, eléggé beteggé tétetett,itt ugyanazon szárnyas semmi vagy csak átmenőá-1 jókat fog érezni, hogyha virulens (mérgezi b I su) vírussal oltatott be. Tény az, hogy a halálos méregtől föl el nem fog pusztulni és hosszú ideig, néki 1 f évnél tovább is, a baromfiudvar szokásos min­s viszonyai mellett, a szárnyas kholera rel a I­I fog jönni. Mi történt tehát eljárásunk ezen kritikus -­í folyásánál, vagy is azon időben, melyet a 2 r. I túra között hagytunk s mely a méreg gyanú­jét előidézte? Én be akarom önöknek bizonyitani ki az ezen időben beható ágens semmi­t?-­ mint a levegő előnye. Semmit nem könnyebe­ bizonyítani. ,,,, [ Állítsunk elő egy kultúrát, egy kevés i­gót tartalmazó üvegcsőben, és forraszaik a gázfuttatóval. A keletkező mikrobe­c­t felhasználja a folyadékban s a csibe®, I vegő élenyét, de ezután élenynyel többe e ■ nem fog. Ezen esetben hosszú idő all­nak a mikrobek virulentiásokból észre I veszíteni. ,, I Tehát a mint látszik, a le I szárnyas kholera mikrobejainak vir­toztatja, vagyis talán módosítja az , itulus'11 beni fejlődő képességét. Vájjon nem . L, m­í I törvény előtt állunk, mely a virus­re vonatkoztatható? Milyen eredm­e. nak ebből elő? . Azon reménynek adok kifejM^ [£| utón minden viruleus betegseg o ^1 dezhetjük, és mi természeteseb­b betegé az oltóanyagokról! kísérleteinket a .«x,!# I kezdjük, mely BranCziaországban a ^ ^ I ban splenic fever, Oroszország!) Németországban Alitzbraod, ^agi j2oa k19, j fene vagy vérbaj név alatt is»w?®e­veinre, ** I fásaimnál két fiatal tudós volt 0 ■ Cham­­berland és Roux urak. I Mindjárt kezdetben nehézségi £ [ Ugyanis az alacsonyabb szervezi s denike oszlik fel azon csirteszecs ' ^ 0 én kezdetben, mint lehetsegesi szintt I iitottam. Nehány ragályos ml tinél. S| teszi ezt, igy van például a so ^ $ I a sörfőzdékben közönségesen n gejt , I ni, másként, mint sejtoszlás a VbgB) | álht két vagy több sejtet kezdődik­ I fáinak s a folyamat újból ^ ^ ben közönségesen nem fedezu fákat. , úgy L I A szárnyas kholera, N,r° I magát, hogy az ilyen m ikroba^ bog­­eri lónapokig is elállanak, a p v$gre ®" I így újabb kultúrához elveszi 0 , ’ V lörélesztő, mely minden tap a ^ tremegy. .. „Ahfl ei&el a Azonban az anthrakoidan kép viseli magát a mesterség ]turikb*D‘T li1 ‘Háti vérben ép úgy, m­int a ^ ebbé kevésbbé oszlott fouá ^stíf* ^­zonban az ilyen vér vagy aZ vfe Já 'ad levegő befolyásának lesz ,rájelflr­ődés első nemétől eltérőleg.

Next