Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-10-22 / 242. szám

fi Második évfolyam. SZERKFISZTÓI IRODA­­ ..lm 16. ■.. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 1Z „ELLENTÍZ“ ILŐK­ZITÉSI DUAI Vidékre poétán, vagy helyben házhoz hordva. . 18 írt III Negyedévre.....................» fri é*1* * . . . . 6 írt. || Egy hóra helyben . . 1 írt. ' gfjee szám­ára helyben 4 kr. vidékei 5 kr. u .Klenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok nam adatnak h­aasa. 242. szám. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. ESsidl K­laeAs. Kolozsvár, szombat, október 22, 1881. KIADÓ-HIVATAL,­ Brein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. B2RDETÉSI DÍJAfi Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal Nyílttéri calkkak garmond sora után 20 kr. fizetendő. 4d­ T­ÁROZA. ) Feleségemnek.* Oh De kutasd, oh ne kérdezd Miféle bú szomorít ? ! Hírről, kincsről, dicsőségről álmodtam e valamit? Csak mosolyogj ezután már Mosolyogni tanulok, És ha el is borulnék majd, u­fi szivedre borulok. Ide, ide homlokomra Tedd kicsiny kis kezedet, Parancsolj a gondolatnak . . Űzz el borút felleget ... ! Égszin szemed sugarával Zománczozd meg bánatom S enged e kis áldó kezet Mindörökre áldanom! Adolár. Angolból: Sámi J­ászlóné. V. (10. Folytatás.) Nemei hirtelen felpattantak s vidám, bol­yságtól sugárzó tekintettel nézett az ifjúra. Ís Lord Moreville nem birt magával; egy pil­­'«győzhetetlen felindulása első hevében a­evéhez szorította, s fejét fejére hajtotta; « örömét nem merte szavakkal tol­) Mutatvány egy sajtó alatt levő munkából­ mácsolni. De oly bensőséggel szorította a könnyű alakot magához, mintha az örökkévalóság kapujá­ból hozta volna­ vissza, mint hogy valóban úgy is volt. — A hó elolvadt, mind elolvadt, édes-édes Miksa —mondá a leány mind közelebb simulva hozzá — a sötétség is eloszlott. Minden oly szép és napfényes mostan, mint a hol az olajfák nő­nek és a hol ő nyugszik. Miksa! én útban vol­tam hozzá, úgy siettem! ekkor átfogott karjaival a nevemen szólított oly édesen, és visszahívott, és én igyekeztem visszajönni; igen Miksa egész erőmből igyekeztem Nem tudtam önt itt hagyni. És ismét hivott, s hangja végig rezgett minden idegemen; tudtam, éreztem, hogy a szive sza­kad meg fájdalmában, azért mert útban voltam oda a hol a kegyetlen hideg hó soha sem hűl, oda a hol ő alszik az olajfák alá; édes édes Mik­sa, ime vissza jöttem ismét, Emma kezeit fájdalmasan tördelve elfordult szivét mélységes hála, de egyúttal különös bor­zalom fogta el. Érezte, hogy ez a szerelem test­vére iránt, melyet a gyermek ábrándos képzelő­dése szült, nem halhat meg akkor sem, ha ön­tudata helyre áll. Minő megfejthetetlen hatalom lehet az, mely az élet kialvó lángját újra­élesztő, s minő szere­lem lehet az, hol az elszálló szellem a szeretett hangra a halál bilincseiből kibontakozva visz­­sza tér. Kívülről sebes léptek közeledtek; Emma az ajtóhoz szaladt, kinyitotta s az öreg orvost be­eresztette. Egy pillantást vetve az ágyra, megállott. — Hogy ébresztette fel ? — kérdé lassú hangon. Tekla meghallotta hangját, sőt a szavát is megérté. Megrázkódott s fejét az orvos felé for­dító, ki az ágyához közeledett, míg lord More­ville helyet csinálva az érkezőnek, a beteget a párnára visszafekteté. — Miért jött el ? — kérdé, növekedő fé­lelemmel nézve a Wood orvos barátságos arczára nem volt szükség Önre; lássa, Miksa meg­mentett. — Látom, gyermekem látom, s örülök rajta. Megtapintotta az üterét, egy pillanatig ag­gondalmasan nézett a még bággyadt tekintetű szemek közzé, s Lord Morevillehez fordulva kordó : — Hosszasan tartott ez az állapot ? Mi éb­resztette fel? — Az alvásból ment át belé — válaszoló az ifjú. Nővérem öt perczig próbálta felébreszteni, mindent megkísértett a mit tudott, de hasztala­nul, s ekkor értem küldött. Tekla mereven fe­küdt, alig látszott lélekzeni. Egy tükört tartottam ajkaihoz, hogy az életjelről biztos legyek,­­aztán néhány csepp bort töltöttem a szájába, keveset, alig öt hat cseppet, de látszólagos eredmény nélkül.­­ Aztán ülő helyzetbe emeltem, karommal átölelve tartva, nevén szólítottam, simogattam abban a reményben, hogy akaratom s befolyásom hatalma felébreszti, s néhány pillanat múlva csak­ugyan visszatér az életre. — Különös! nagyon különös ! ismétlő az orvos nagyon elgondolkozva. Kénytelen vagyok elismerni, uram hogy itt a bor semmit sem hasz­nált, a beteget az ön és az ő lelke között levő delejes folyam mentette meg. Annyit tudok, mond, Lord Morevillet egy pillanatra félrebb vonva, hogy sohasem volt a halálhoz közelebb mint most. Az orvos ismét az ágyhoz lépett. — Gyermekem, kegyednek most nagyon csendesen és nyugodtan kell lenni; igyekezzék elaludni. — Igen megteszem, ha Miksa mondja. — Miksa is azt mondja és azt akarja, mon­dá Lord Moreville a lány homlokára téve kezét. — Akkor elalszom. Az orvos élesen nézett egyikről a másikra, s a fejét rázva sóhajtott, midőn Moreville kis­asszonynak intett, hogy kövesse ötét a mellék­szo­bába. — Most rögtön nincs komoly veszedelem mondá. Az éjjel nem fog többé ez a lethargia rá jönni. Ha csendes álomba merül akkor kegyed s testvére bátran másra bizhatják, hang távolságra maradva, mint rendesen tenni szokták. Kegyed ki van merülve, ha lehet kérem nyu­godjék , a Lordra nézve hasztalan volna e tanács azt hiszem, hogy ő nem fog nyugodni, mert nem tud. Lehet hogy Tekla nagyon nyugtalanul ébred fel, az ilyen lethargikus állapotok­­után gyakran erős deliriumok következnek. Ha szükségét látja kérem küldjön utánam rögtön. Szívesen itt ma­radnék, de néhány lépésnyire innét nehéz betegem van, a­kit okvetlenül meg kell néznem. Tehát ha szükség lesz rám Deghtonnál leszek. Jó éjt! A jó orvos ismét távozott, mindig jobban jobban csodálkozva, hogy minő rejtély lehet az, a­mi a Lord Moreville idegen vendégét körül­veszi, s gondolkozva, hogy mi lesz ennek a drá­mának a vége, mert azt látta, hogy a szép szö­­kevény meghódította az ifjú szivét. Ha eddig nem sejtette volna, az éjjeli jelenet eléggé meggyőzte volna róla. VI. Reggel felé Tekla hirtelen felébredt s a mellette virasztó szobaleányra függesztő szemeit. Jenni felállott, de a beteg könyökére támaszkod­va megszólító. . __ Jobban érzem magam, mondá, lassú tisz­­­ta hangon. Hogy hívják magát ? Mindig elfelej­tem a nevét. — Jeninek, kisasszony. — Köszönöm Jeni. Kérem hozza ide azt a sötét piros ruhát. . Jeni engedelmeskedett, s a piros színű öl­tönyt melléje tette. A beteg egy ideig megelé­gedéssel nézegette s azt kérdezte: — Jeni most is havaz? — Nem, kisasszony, kitisztult az idő. _ De honnál tudja azt maga, ha nem né­zi meg ? Menjen kérem s nézze meg. A leány az ablakhoz ment, kinézett s vissza __ Kisasszony, erőssen havaz. __ j)0 kár ! — Azonban az sem baj; a hó­ban olyan kellemes hűvös lesz, ugy­e ? El kell távoznom innét, mielőtt értem jönnének. (Folyt, köv.) Egy különös eset-X főrendi ház. A főrendi ház rendezésének szüksége ír három trónbeszédben hangsúlyoztatott '"három válaszfeliratban ismertetettel, így, (mint TaD) még csak hézagpótlónak sem árt meg. Nem teljesít semmi feladatot. Sem 1­s ellenőrizi, sem nem bíráló, sem nem mér­ni sem nem szaktestület. Egy történelmi v­élemény, mely nem tartott lépést az idő­­s nem alkalmazkodott egyéb törvényhozási Júliusokhoz, hanem stagnál a rendi or­­felegyűlések megszüntetése óta. * Ezt mindenki látja, érzi, tudja, s a fő­rendek közül is azok, kik nem puszta pará­sénak tekintik a felső kamarát, hanem ko­­moly törvényhozási tényezőnek szeretnék lát­ni melegen óhajtják a rendezést. " A felső ház legközelebbi ülésén gróf Keglevich István, tárgyilagos természetű, de i­­jji kritikai beszédjében a kormány ellen, szintén hangsúlyozta a rendezés szükségét , s feleletképen Tisza miniszterelnök azt a po­zitív nyilatkozatot tette, hogy e nagy mun­­tánál a kormány meg fogja hallgatni a főren­di ház tagjainak nézeteit. Tehát lesz enquet­­te-h­ozás a színfalak mögött, a­mi még nem úgy baj, de állani fog az enquette olyan egyénekből, kiknek véleménye azonos a kor­mány véleményével, a­mi már nagyobb baj. Ez egyetlen ülés meggyőzhetett bárkit­­ mai állapotok tarthatatlanságáról. A vá­­lási felirati vita napirenden. Tehát egy nagy horderejű kérdés, melyre minden három év­be csak egyszer nyílik alkalom. És ez ülésen jelen volt összesen 48 tag. Tizenkét főpap és 8 főispán. Huszonnyolc­ ember képviselte a független elemet. Hétszáz is egynéhány meghívott tagból — negyven­­nyolca! Már ez magában erős ítélet a mai szervezet ellen. Ide vehetjük még azon meg­foghatatlan figyelmetlenséget, hogy erdélyi főuraink közül­­a volt királyi hivatalosokat, mint kik nem a haereditárius elemet képvise­lik, nem vesszük főuraknak) tehát erdélyi főuraink közül csupán azok vannak meghiva, kiknek az anyaországban vagy a régi Szi­lágyban birtokaik vannak. A többi egyszerűen ki van hagyva. Sok jó hangzású név az er­délyi részekből, mint gr. Bethlen István, dr. Bánffy Ádám és mások, merőben ki vannak hagyva a főrendek sorából. Ez eljárás nyíltan bizonyítja, hogy a legmagasabb körökben is túlélt intézménynek tekintik a mai felső házat, s azt újabb ele­mekkel föl sem akarják frissíteni. Hogy minő alapon tervezik a rendezést,­­ iránt nincs semmi adatunk. Az első kér­dés, mely itt előtérbe nyomul, hogy váljon általában megtartassák-e nálunk a két ka­­marai rendszer, úgy látszik tekintetbe sem jtó. A kérdés ez első pontja mindenki által eldöntöttnek tekintetik, mert mindenki szak­­látja a két kamarának. Nekünk sincs ellene kifogásunk. A tény egyébiránt az, hogy újabb alkotmányosságunk óta, nekünk a valóságban csak egy kamaránk van. Formailag kettő, de lényegileg egy. De nem is mondhatnék, hogy valami jól mentek volna ügyeink. Legtöbb nagyobb alkotáson meglátszott a szakszerű ellenőrzés hiánya, sőt a mi, a mostani felsőház elemeit tekintve, igazán csodálatos, meglátszott azon mérsék­lő befolyás hiánya is, mely a traditiók roha­mos felforgatása ellen nyilvánulhatott volna. Kívül esik egy hírlap feladatán, mely a röpke napi események tükre és bírálója, hogy kezdeményezéssel lépjen föl, s a jövő rendezés iránt részletezésbe bocsátkozzék. A mi feladatunk, úgyis mint hírlapnak, úgyis mint ellenzéknek, csupán az lehet, hogy egy concret javaslattal szemben elmondjuk néze­teinket. De annyit nagy általánosságban előre is kimondhatunk, hogy oly természetű rendezés, mely a hereditárius elemet teljesen kizárná, vagy mely a szaktudománynak (akadémia, egyetem) nem adná meg az illő befolyást, vagy mely nem gondoskodnék a törvényha­tóságok képviseletéről, a mi eszmekörünket és óhajainkat nem elégítené ki. L. — Székelyudvarh­elyen a jövő va­sárnap, tehát holnap tartja a függetlenségi párt jelöltje Ugrán István barátunk a programm­­beszédet. Érdeklődéssel nézünk e választási ese­mények elé, mert ezek fogják eldönteni, hogy Udvarhely polgársága előtt azon politikai clown­­nak a picturája nyom-e többet, vagy a be­csületes meggyőződés ? Meg fogjuk tudni, hogy a Székelyföld anyavárossá eladó-e ? Hogy piaczra mennek-e a szavazók, hogy vásártéri tivornyázást vigyenek véghez, vagy nem nemes polgárjogok gyakorlására ? Külö­nben közelebbről alkalmat ve­szünk magunknak Szilágyi Virgil úrról, a Mo­­csáry Lajos és Irányi Dániel felhatalmazása foly­tán, igen igen épületes dolgokat elmondani. — A Székely-Udvarhely városi sza­badelvű párt követjelölői gyűlését e hó 16-án tar­totta meg a Sósfürdő vendéglői helyiségében. Most is mint sok más alkalommal fényesen bebizonyult, hogy a párt fő emberei oly simplex és tappintatlan emberek, kik ez ügynek, melynek magukat élére állították, inkább ártalmára mint hasznára vannak. Az értekezletet Török Albert alispán nyitot­ta meg, beszélt a franczia fáradalomról a szabad­ság veszedelmes voltáról s midőn minden össze­függést nélkülöző beszédét bevégezné, felhívta a hivatalnokok sergét, hogy alakuljon ha lehet in­­telligentiává és a polgárságot e söpredéket legyőzve, szorítsa ki a függetlenségi eszméket Ud­varhely városából. Ki mutatta valahára az alispán úr is foga­­fehérét s be­vallotta hogy a polgárság és köznép melynek adó filléreiből hozza fizetését, előtte nem egyéb sepredéknél. Az egész beszéd­ magára az úgynevezett intelligentiára is rosz hatással volt, a bolgárságot pedig épen nagyon felháborította. Az alispán után Gergely Ferencz beszélt ki a zsidókat Udvarhelyre oly nagy igyekezettel te­lepíti be. A beszéd annyira zavaros és értelmet­len volt, hogy abból egyebet nem lehetett ki­ven­ni mint azt, hogy Gergely urnak felesége után a fél város rokona és igy ő szörnyű nagy ember. Biztatta a választókat hogy ezután még nagyobb betelepítéseket fog tenni. Végül ajánlja képviselő­nek Szilágyi Virgilt mire az egész mameluk se­reg amment mond. Próbált még az alispán, egy székre fel­állva beszólni, de a­ söpredék nem hagyta szóhoz jutni. Értekezlet után nagy borozás volt s magok a tisztségi hivatalnokok vállalkoztak kennereknek s gondoskodtak arról, hogy a borba annyi pálin­ka legyen, hogy sokat abból senki ne ihasson. Teljes reményünk van hogy a söpredék az erőszakkal és mondva csinált intelligentiát el fogja seperni. Függetlenségi. — A képviselőkek igazságügyi bizottsága tagnap déli 12 leker ülést tartott. Pauler igazságügyminiszter a bizottság munka­­programjáról szólván, kijelentette, hogy óhajtaná, ha bizottság a következő sorrendet tartaná meg. Tárgyalja mindenekelőtt a kisegítő bírákról szóló tövényjavaslatot. Azután a Szerbiával kötendő teg­napelőtt bemutatott szerződéseket, az ügyvédrend­tartás és, ha sürgősebb javaslatok közbe nem jönnének, a kúria bíráskodás és a polgári házas­sági törvényjavaslatokat. Rövid idő alatt be fog­nak mutattatni a közjegyzői rendtartás módosítá­sáról, az uzsoráról, a törvénykező­i szünetekről és szerzői tulajdonjogról szóló javaslatok, míg a magánjogi kódex egyes részei, nevezetesen az ál­talános rész és a kötelmi jog, valamint a fenyítő eljárás a második, esetleg harmadik évi üléssza­kok alatt lesznek tárgyalandók. Kiosztottak elő­adás végett: az ügyvédrendtartás Matuskának, ki azt a múlt országgyűlésen is referálta, a kisegítő birákról szóló javaslat Engelmayernek, a házassá­gi javaslat Literatinak, a kúriai bíráskodás javas­lata Tamássynak, végre a szerb szerződések há­­zynak.­­ A képviselőház három szakbizott­sága közül tegnap az újabban megalakultak éspedig a közigazgatási bizottság elnökévé Péchy Manó grófot, jegyzőjévé Péchy Jenőt, a közgazdasági elnökévé Fálk Miksát és jegyzőjévé Baross Gábort választotta. A hírlapb­ól egyesülethez Budapesten. Tudomásomra jutott, hogy a Kolozsváron megjelenő „Kelet“ czímű hírlap szerkesztője a hír­lapírói egyesülethez folyamodott személyem ellen, azon ürügy alatt, hogy rajtam elégtételt venni nem lehet. Nem tudom, hogy a hírlapírói egyesület ha­tásköréhez tartozónak tekinti-e, oly ember ügyeibe avatkozni, a­ki nem tagja az egyesületnek; de annyit tudok, hogy a „Kelet“ szerkesztőjének e lépése egyik lánczszerve azon förtelmes rendszer­nek, melyet kormánypárti kollegáim, kezeim bénasága óta, irányomban tervszerűleg kö­vetnek. Azt sem tudom, hogy mi adott alkalmat ezen újabb hősködésre, de azt tudom, hogy a „Kelet“ szerkesztője ép testű emberekkel szem­ben türelmesebb szokott lenni, mert a Füg­getlen Hírlap éles támadását esküdtszéki íté­let által torolta meg. Végre azt sem tudom, hogy a „Kelet" szer­kesztőjének e föllépése ismét egyike akar-e lenni azon közönséges insultusoknak, melyeknek föltála­lásában mindig találékony, hanem azt tudom, hogy tőlem elégtételt nem kért, s így arról, hogy tudok-e elégtételt adni, tudomása nem is lehet. Egyébiránt, mindazokkal, kik kötelözködni kíván­nak, tudatom, hogy arra, hogy egy pisztolyt ki­­lőjjek, teljesen alkalmas vagyok. Bartha Miklós: ORSZÁG CÍTVLÉI A képviselőim­ ülése okt. 21-én. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Rakovszky István, Baross Gábor, Duka Ferencz. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Ordódy Pál, Tre­­fort Ágoston, Kemény Gábor báró, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az elnöki bejelentések után Tisza Kál­mán miniszterelnök három törvényjavaslatot nyújt be, még­pedig 1. Abaúj- és Torna megyék egye­sítéséről; 2. a megyék háztartásáról, mellékletei­vel; 3. némely törvényhatóságok határának egyes községek és pusztái átcsatolása által való kiigazí­tásáról, s az ezzel kapcsolatos intézkedésről. Bemutatja továbbá az 1880. évről szóló zár­számadást. A zárszámadás a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Lánczy Gyula előterjeszti a könyv­tári bizottság jelentését a könyvtár költségveté­séről. E jelentés ki fog nyomatni s annak idején napirendre tűzetni. Engelmayer József kijelenti, hogy az állandó igazoló bizottság Pissich Viktor horvát képviselőt végleg igazolta. Igazolt képviselőnek jelentik ki, s a VII. osztályba soroztatik. Következett a napirend, a tegnapelőtt meg­ejtett választások eredményének kihirdetése. Az alapok és alapítványok jogi természeté­nek megvizsgálására kiküldött bizottság tagjaira beadatott összesen 168 szavazatot. Legtöbb szava­zatot nyertek : Apáthy István 159, Apponyi Albert gr. 161, Csáky László gr. 167, Dániel Pál 167, Horváth Lajos 167, Hoffmann Pál 165, Jászay Antal 167, Latinovics Gábor 167, Madarász József 167, Mo­­csáry Lajos 167, Rakovszky György 167, Röhrer Viktor 167, Szontagh Pál 167, Vásárhelyi Béla, 167, Péchy Manó gr. 167 szavazatot. A közigazgatási bizottság tagjaira beadatott összesen 168 szavazat. Legtöbb szavazatot nyertek: Bay Barna 167, Constantini György 167, Dacsó Pál 167, Dőry Dénes 167, Elekes György 167, Földváry Gábor 167, Gromon Dezső, 166, Grün­­wald Béla 167, Knöpfler Vilmos 167, Országh Sándor 166, Halász Géza 167, Pulszky Ágost 167, Péchy Manó gr. 167, Péchy Jenő 167, Po­gány Károly 167, Pulay Kornél 167, id. Páday Gedeon gr. 167, Szlávy Olivér 167, Szederkényi Nándor 167, Szentiványi Kálmán 167, Tibád An­tal 167 szavazatot. A közgazdasági bizottság tagjaira beadatott összesen 186 szavazat. Legtöbb szavazatot nyer­tek: Andaházi Pál 185, Andrássy Tivadar gr. 185, Bánfi Dániel b. 185, Baross Gábor 184, Fák Miksa 178, Gáli Jenő (világosi) 185, György Endre 185, Hegedűs Sándor 183, Istóczy Győző 185, Kemény Kálmán b. 185, Korizmics László 185, Kovács László 183, Karácsonyi Guidó gr. 183, Láng Lajos 185, Prónay Gábor b. 185, Szalay Imre 185,­­Széchenyi Pál gróf 185, Vu­­kotinovich Lajos 185, Warmann Mór 179, Wie­land Arthur 184, Zichy Jenő 185 szavazatot. A Deák síremlék-bizottság tagjaira beadatott összesen 171, üres volt 1 szavazat. Legtöbb sza­vazatot nyertek: Baross Gábor 169, Bende Imre 170, Bittó István 170, Kármán Lajos 170, Ko­­vách László 170, Mihalovich Károly 170, Neppel Ferenc­ 170, Széll Kálmán 160, Szitányi Ber­­nát 169, Tisza Lajos 169 szavazatot. Elnök: E szerint az alapok és alapítvá­nyok jogi természetének megvizsgálására kikül­dött bizottság, közigazgatási, közgazdasági és a Deák síremléki bizottság tagjai meglévén választ­va, a megválasztott kötelességeik teljesítésére uta­­síttatnak. A Deák-síremléki­ bizottság tagjainak névso­ra a főrendi­házzal is közöltetni fog a mennyi­ben ez a főrendiházzal közös bizottság. Ezután a delegáczió tagjaira adatván be a szavazati jegyek, a kérvények vétettek tárgya­lás alá. A Göczel-Lendl ügy, Sárosmegye, Szabolcs, Torda-Aranyosmegyék közönségei és Arad sz. kir. város közönsége kérvé­nyeit, melyekben a Gőczel-Lendl-féle ügyben elég­tételt, s ez által az újabban nyilványult visszás állapotok gyökeres orvoslását kérik, vették tár­gyalás alá. Berzeviczy Albert előadó. A kérvényi bizottság határozati javaslata következő : Tekintettel arra, hogy az ezen kérvények­ben felhozott eset , a hadsereg és polgárság vi­szonya általán a lefolyt felirati vitában tüzetesen megvitattatott s a ház álláspontját e kérdéssel szemben ugyanez alkalommal megállapította és feliratában is kifejezte: ezen kérvények a katonai büntető törvény és eljárás revíziójánál leendő fel­használás végett a miniszterelnök útján a kormány­nak adatnak ki. Csanády Sándor: Meggyőződésem sze­rint az ilyen Lendl-Göczel ügyek elő fognak for­dulni e hazában mindaddig, míg Magyarország önálló hadügygyel, önálló hadsereggel nem bír. Azért meggyőződésem szerint hazafias kötelessége a képviselőháznak mindent elkövetni arra nézve, hogy a nemzet önálló hadsereggel bírjon. A Göczel ügyet illetőleg továbbá úgy va­gyok meggyőződve, miszerint a becsületbíróság egyáltalán nem volt jogosítva arra, hogy ítéljen e kérdés felett. És mert kötelessége a képviselő­ház­nak tökéletes elégtételt adni Göczel hadnagy úr­nak, szerintem utasítandó volna az illető miniszter, miszerint eszközölje azt, hogy Göczel hadnagy úr előbbi katonai állását elfoglalhassa, mert csak így fog az ő részére tökéletes elégtételt adatni. Ké­rem tehát ily szellemben utasítani a minisztert. Elnök: Tessék az indítványt Írásban adni be. Berze­viczy Albert előadó: T ház ! Csu­pán csak a kérvényi bizottság álláspontjának jel­zésére és az imént felolvasott határozati javaslat rövid indokolására legyen szabad néhány szót szó.

Next