Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-10-27 / 246. szám

M Második évfolyam. 246. szám. HZI:BK£8ZTAI IRODA: 16. »*• h°V8 8 *8P szellemi részét illető közlemények iráT11“ czimzendök. AZ „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . . . 1SJ frt. Ik­ Negyedévre . . . . . . . 6 frt. Hl Egy hóra helyben jjk'1* ’ g^ycs szám én» helyben 4 kr. vidéken 15 kr. jelenik a*.Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. E­teti Kiad­ít.. 3 frt. 1 bt. KIalkÓ-HIVATAL,: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAEI Hatszor halálozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetés­énél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri c­ikkek gázmond sor* után 20 kr. fizetendő Passiv Hás. I­tteni a mi román honfitársaink passiv­e tartásáról akarunk szólani; sokkal já­­téktelenebb s elcsépelt dolognak tartjuk Itiei közületünk e beteges kinövését, sem­­­ . Indokoltnak tarthatnék, akkor is bibe-j jji e kérdéssel, midőn nincs napirenden. A magyar nemzet gazdászatának passi­ve az, mit e czikkünk cziméül írtunk föl. A budapesti lapok a napokban egy sta­tikai kimutatást ismertettek, az orsz. sta­tikai hivatalnak egy közleménye alapján. A kimutatás Magyarország áruforgalmi ada­­tit tünteti föl július hónapban. A kimutatás csak egy hónapról tünteti ki hogy mekkora volt Magyaroszág behoza­ta és kivitele Ausztriába s a többi kül­­földi államokba, de azért nem kevésbbé ta­nulságom és érdekes ez a kimutatás. Egy némely kormánypárti lap nagyra nő vele, hogy hazánk nemzetgazdászatának forgalmi mérlege a mondott hónapban actív volt, vagy­is Magyarország kivitele 5491,710 millió forinttal haladta meg a behozatalt csak ebben az egy hónapban. Volt ugyanis Magyarországba (július hó­tul) behozatal 22.898,057 forint, ellen­­ből a kivitlel ugyanez idő alatt­ 28.389,773 forintot tett. Eszerint a kiviteli többlet 5.491,716 frtot tett, vagyis júliusban töb­bet mint 5 millió forinttal vittünk ki nyers- sróczikkeinkből a külföldre, tehát azokért öl 12 millióval vettünk be többet a külföldtől, mint a­mennyit ugyanez idő alatt a behozott iratért magunk fizettünk a külföldnek. Ha egy hónapi eredményt irányadónak vehetnénk, oda kellene lennünk örömünkben. Hiszen eszerint Magyarországnak activ és nem passiv a kereskedelme, hiszen mi ujjszólva megadóztatjuk az egész külföldet, lámpásan állunk! Van is kormánypárti lap, mely ilyen vérmes következtetésre merészké­nt nem ugyan az egyetlen egy julius, ha­nem három hónap (május, június és julius) kedvező kereskedelmi mérlege alapján. Ám ez csak illusiv, önámitás, külső látszat. Azt nem is akarjuk kiemelni, hogy egy vagy akár három hónap forgalmi ered­ményéből még csak hozzávetőleg sem lehet következtetést vonni egy egész esztendő for­galmára. Nem lehet nemcsak azért, mert 3 hónap kedvező bilance-át az év többi 9 hó­jának deficitje a legrosszabbá is teheti, hanem azért is, mert tudvalevőleg Magyar­ság kiválóan nyers terményeket produkál , ezeket nagyrészt a nyár és ősz folytán vis­szi ki és értékesíti a külföldön. A­ki tud a száraz számokból olvasni nem néz mindent kormánypárti rózsaszi- 11 üvegen át, az nagyon sok leverőt, nagyon­­ szomorút olvashat ki azokból az árufor­­galmi adatokból. Először is megc­áfolhatatlanul bizonyít­ják e számok p. o. csak július hónap ered­ményét tekintve azt, hogy Magyarországnak nincs ipara, legalább olyan, mely expor­tál, nincs. Bizonyítja ezt már az, hogy p. o. júliusban is a 28 milliónyi kivitelből mint­egy 22 millió forint esik nyerstermé­nyeinkre, tehát összes kivitelünknek s­., része, míg ellenben külföldről (22 milliónyi beho­zatal mellett) mintegy 18 millió esett ipar­­czikkekre s ebből is 16 milliót Ausz­triából hoztunk be! Ilye, a beszélő, a kiáltó számok! Ausz­tria, a közös vámterületen, csaknem egészen monopolizálja, az egész külfölddel szemben, a behozatalt. Magyarországnak nincs ipa­ra. Jól van. De szüksége van iparczikkek­­re. Nos hát ott van Ausztria. Ellátja az mindennel bőven s emellett arról is gondos­kodik a közös vámok segítségével, hogy Fran­­czia-, Olasz-, Német-, Angolország s a többi nagy iparos országok ne tolakodhassanak, ne juttathassák hozzánk iparczikkeiket, hogy ne csináljanak neki concurrentiát. S nagyon va­lószínű, hogy a­mennyiben a távoli franczia, angol, német stb. iparczikk, a nagy vámok mellett is, eljuthat hozzánk , azt is az osz­trák kereskedők közvetítik s e közvetítésnél nyerészkednek Magyarország bőrére ! De még egyebet is mondanak azok a számok. P. o. Boszniába és Herczegovinába elenyészősig csekély a kivitelünk, épen úgy, mint Romániába és Szerbiába s általában az összes keleti tartományokba. Boszniát és Herczegovinát nagy áldoza­tokkal szereztük meg, most is millókat köl­tünk e tartományokra évenkint. És a ha­szon? Romániával és Szerbiával pedig olyan nemzetközi szerződéseket, vámegyezményeket kötünk , hogy ők csaknem vám nélkül hoz­hatják be ide nyers terményeiket s csinálnak velük a magyar nyerstermelésnek, nálunk itt­hon épen úgy, mint Ausztriában nagy con­­currencziát. Bizony, bizony ékesszólók azok az áru­forgalmi adatok; ékesen és szomorúan hir­detik nemzet­gazdászatunk ország­pusztító egyoldalúságát, minél fogva 9/10 része a pro­­ductiónknak puszta nyerstermelés, pedig hát utóvégre a termőföldünk is ki fog merülni, és hirdetik másfelől az osztrák monopóliumot, mit a közös vámterületnek köszönhetünk, és iparunk irtózatos hátramaradottságát, mi az osztrák monopólium természetszerű és szük­­ségképem­ gyümölcse. És bizony nagyon helyesen cselekedett a kormány, mikor azt az áruforgalmi statis­tikát megteremtette, ámbár, hogy aligha gya­nította, milyen halálos csapást mér azzal a a közös ügyes vámpolitikájára. Még csak egy-két év statistikai eredmé­nye és napfénynél világosabban és a számok megczáfolhatatlanságával demonstrálva lesz A női arczokról. (Vége.) Az ily szemről azt mondjuk lopva tekint ! álmatlanság kémkedésre mutat, sokszor azon­­a Q & W­zérságnak kifolyása. A kik megrögzött szokásokhoz vannak köz­­gondolkozásukat, meggyőződésüket bizonyos imákhoz fűzik, kik minden újtól iszonyodnak, iz°knak tekintete pedáns. Az elragadó tekintet fölfelé van irá­­n­yozva, úgy hogy a szem fehére rendesen alul v a^, az ily szem az elérhetlen távolba tör, s fesi a mennyei boldogságot, az eszményt, a felhyagvást, a legmagasztosabbat, az istenséget, a boldogság ép úgy, mint a boldogta­­s,so ily tekintetet kölcsönöz a szemnek. H ily tekintetű nők szelleme az idea'is­­s rí 'C­"res*’ magasabb sphaorakba tör, romantikus tastikus hajlamokkal bir. Az elragadó te­­rpüvészileg adta vissza Reui Guide Madou-Az orrnak nemcsak oly jelentősége van a C 1, a szemnek. A]női szenvedélyeket, indu­­a* orr, főleg pedig az orrezimpa Webben szokta k­in­ • "■"“ou Ússza tükrözni. A nőnél a sértett ^ a vetélytársnő iránti féltékenység, az iz­­^ üzelmek folytán beálló fülhevülés, mind az ^Pának mozgásában, remegésében az orr­­a kitágulásban, összehúzódásában nyilat­kozik. Az orrnak vizsgálatánál mindenekelőtt arra kell tekintenünk, mint az átmenet a homlokról az orra, ha hiányzik a mélyedés a finomság és erély, akkor kevés hízelgő tulajdonokkal bír az illető; az oly orr mindenekfölött gyenge gondol­kodóra vall. Szellemes, kitűnő lelki nemességgel bíró hölgyre enged következtetni azon orr, mely­nek alsó része észrevehetőleg vizirányos vonalat képez. A kinek orra egy kissé pisze, a homloka alatt bemélyedt, homloka egyenes, az jószivü be­csületes is lehet; szereti azonban a kényelmet, féltékeny s szerelmeskedő természetű. A lecsüngő húsos orrak, rosz kedvre, gúnyolódó természetre engednek következtetni. A fölfelé álló orr, páro­sulva magas, előre domborodó homlokkal szigorú jellemre, zsarnokságra mutat. A legtöbb fennhor­dott orrát okos fő viseli. A­mely orr széles ge­­rinczczel bír­ó közepén kissé kidomborodik, az jellemző, gondolkodó okos főre mutat. A kis orr­lyukak többnyire félénkségre, fogékonytal­anságra mutatnak. Lavater szerint a legfényesebb, leg­szebb tehetségek összegét jelentő orr a következő tulajdonokkal kell hogy birjon : Hossza legyen egyenlő a homlokéval, gyökerénél mélyedjen gyöngén be, a gerincz legyen széles, még pedig a közepe táján szélesebb, mint a vége felé, végre ne legyen se igen hegyes, se igen széles vagy sovány; alsó vonásai pedig legyenek tiszták. Az orrlyukak czimpája legyen kiváló, ha az arczot oldalvást tekintjük. Oldalt tekintve az orr alapja, hosszának csak harmadrészét képezze. Az orrlyu­kak hátul kör alakúak, elől szögletesek legyenek. Térjünk most már az ajkakra át, melyek talán még a szemnél is mozgékonyabbak, beszédeseb­bek, a női ajkak az arcának legbájosabb, leg­kecsesebb részei, azok körül honol a legtöbb szel­lem. Elszorult lélekzettel, emelkedő kebbellel, re­megő tekintettel lessük imádott hölgyeink ajkáról az „igen“ szót. Midőn a nőnek felnyílnak gyönyö­rű ivó rózsás ajkai, hűséget, szerelmet zengedez­­vén, megrezzennek szivünk legérzékenyebb húr­jai, s keblünk mennyei érzelmektől hullámzik. A női ajkak­­­lkesítik az ifjút a szép és ne­mesért való küzdelemre, küzdelmükért azok nyújt­ják a legkedvesebb dijat. De viszont e női ajkak azok, melyek egyet­len szóval széttépik egész boldogságunkat. A női ajkak játszanak sokszor a legszentebb, legmagasz­­tosabb érzelmekkel, hazudnak szerelmet s hűsé­get, szerelmünk és hűségünkért nyújtanak meg­­vetést s megalázást. A nő ajkaival szokta legér­zékenyebben sújtani azt, ki sérti hiúságát büszke­ségét, ajkaival semmisíti meg vetélytársát. Az ajkak vizsgálásánál figyelnünk kell mind az alsó, mind a felső ajkakra, a két ajk között levő vonalra s azok szögletére. Általánosan el le­het mondani, hogy a lágy, mozgékony ajkak vál­tozékony, határozatlan jellemre mutatnak, míg el­lenben az erős ajkak jellemszilárdságra. A vizirányos zárt vékony ajkak hidegvérre, rendszeretetre, de a mellett fösvénységre is mu­tatnak. Ha felső ajak közepe pittyedt s az alsót mintegy elfödni látszik, a szájszögleteknél felfe­lé hajlik, akkor jólelkűségre, szép lelki tulajdonokra mutat. A mindig szabályos alakban maradó ajk, akár beszéljen, hallgasson vagy nevessen az, ra­vaszságra mutat. Ha a felső ajak reszketni szokott az illető igyekszik azt elrejteni, úgy indulatos, gúnyolódó természetű. A felső és alsó ajkak közt levő arány­talanság rossz akaratra mutat. Ha az ajkok a száj szögleténél erősen lehajlanak, úgy gúnyolódó, le­néző hibát kereső természetre mutatnak. A kis és keskeny ajkúak párosulva kicsiny orrlyukakkal hiúk és félénkek. Kiknek ajkukon kis szemölcs van, rendesen szerelmes természetűek. Ha a száj szögleteknél a vonások lágyak, beszélgetés, mosoly alkalmával kellemesesen kép­ződnek a gödröcskék, az ajkok mozgékonyak és gömbölydadok, akkor rendkívül kedves valóban női erényekben gazdag hölgynek ajkaira figye­lünk. A bánatot, a meg­bántott kedély állapotot igen jellemző úgynevezett keserű vonás jellemzi a szájnál. Az édes vonás lelki boldogságra túláradó kellemes hangulatra mutat, sokszor azonban az affektálás következménye, midőn szépeink túlsá­gos kedvesek, édesek akarnak lenni. Édes szájvo­nás elragadó tekintettel édes álmodozó természet­re vall, rejtett vagy lopott tekintettel szerelmes­kedő coquettériára mutat; a fajok inkább csak a női arcz szép­ségének emelésére szolgálnak s igy arczismei szempontból nem igen birnak jelentőséggel; a­kiknek azonban mozgékony, piros húsos ajkaik mellett, kissé kifelé álló éles, hegyes szem­fogaik vannak, azok rendszerint nagyon sze­retik a gyönyöreket, nagyon könnyen lesznek sz­relmesek, az érző szíveket könnyen le tudják bilincselni. Az áll nem oly mozgékony, mint az arcznak többi része, s így a megfigyelésre igen alkalmas. Az áll kisebb nagyobb mértékben előre székelő s a szerint fejezi ki azon lelki tulajdonok kisebb nagyobb fokát, melyeknek jelen­létét a többi arczvonás jelzi. A gömbölyű, közepén mé­lyedéssel biró áll, lelki jóságra mutat. Ha az áll közepén befelé mélyed, alsó részén szépen ki­domborodik s azon gödröcske képződik, úgy okos­ságra, jellemre mutat. Ha az áll közepén egyenes bevágás van, az illető hideg számitó észszel bír. A nagyon benyomott, vagy hátra hajló áll kevés erkölcsi érzésre mutat. A hegyesen végződő állak rendesen ravaszságra, fortélyosságra mutatnak. Kiknek állukon, kivált az alsó részen barna sze­mölcs van, azok rendesen tevékeny jó család­anyák, vérmesek s erősen szeretnek. A hosszú, széles csontos áll, keménységre gőgösségre mutat. Miután az arcz vonásait arcz­iáméi s mimikai szempontból futólagosan tárgyal­tuk, egy pár megjegyzést teszünk a test, nyak és fej hordozásra. A test hordozása legyen egyenes, könyed ne affektált, ne görbüljön meg mint egy chinai vagy japáni szépség, óvakodni kell tehát a túlságos magas sarkú s az úgy nevezett belső stekilis czipek viselésétől. Járása a nőnek legyen könnyű, szabatos, minden mozdulata kellemes, ne sántikáljon csupa negédességből se a jobb se a bal lábán. A nyaknak és fejnek hordozása legyen kecses és mértágos, ne görbüljön előre, mert az a mellett hogy fut, még makacsság és gőgös­ségre is mutat. Szépeinknek még azt a tanácsot L­adern sub rosa, ne viseljék túlságosan a fű­­zőt mert az rontja az egészséget s járást és ez ott ’ szorítja össze a női alakot, hol annak szép íves domborodással kell bírnia - hanem hiszik tessék megnézni a venusi és szindi szobrokat. — S most végre arra kérem különösen kedvelt bizonyára azok előtt is, kik még ma védel­mezői : a közös vámterület ga­zdászati fej­lődésünket tönkretevő irtózatos rendszerének tarthatatlansága ! — Az országgyűlés működésére nézve kilátásba van helyezve, hogy nov. 21-ik napja előtt nyolc­ nappal a szakbizottságok össze fognak ülni, és a már kiosztott kissebb javaslato­kat: a felsőbb bíróságokhoz beosztandó bírákról, zsidók és keresztények közti házasságról, ügyvédi rendtartás stb. tárgyalásra előkészítik és az or­szággyűlés egybeülés­e után ezeket fogja ez év folytán törvényerőre emelni. Azután jön a szoká­sos indemnyit és csak a jövő év elején fog a költségvetés tárgyalása megkezdetni.­­ A „Magyarország“ czimű politi­kai napilap élete felett párfogói nagy haditanácsot tartván, elhatározták, hogy ez év végével elvág­ják élete fonalát. [Tj-évkor tehát megszűnt élni a „Magyarország“. — Az árustatisztika kiterjesztése. A kereskedelmi minisztériumban jelenleg beható tanácskozások folynak azon módozatok megállapí­tása iránt, melyeknek alapul vételével az árusta­­tisztika a postaküldeményekre is ki volna terjeszt­hető. Az eddigi megbeszélések azon eredményre vezettek, hogy az árustatisztika minden tetemes­ nehézségek nélkül a postaküldeményekre nézve is alkalmazható legyen.­­ Az állampénztári összes kész­letek 1880. végén rendkívüli módon leapadtak, és pedig oly mélyen, mint 1873. óta egy évben sem. 1880. elején a pénztárm­­arad­vány az összes pénztárakban 34.466.708 frt volt, az év végén leszállt 21.731 663 frtra. A készletek ezen apa­dása elkerülhetlenné vált az ez évi nagy póthite­lek miatt, melyeknek fedezéséről nem volt kellő­leg gondoskodva, másrészt meg azért, mert a pénzügyminiszter nem bocsátotta ki 1880-ban az adóssági tőke törlesztésére utalt renteczimleteket. — Szende Béla kitüntetése. A hi­vatalos lap legújabb száma közli: Személyem körüli, magyar miniszterem elő­terjesztése folytán, Szende Béla honvédelmi ma­gyar miniszteremnek, a közügyek s különösen a honvédség intézményének fejlesztése körül szer­zett érdemei elismeréséül, első osztályú vaskoro­na rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bécs­­ben, 1881. évi október hó 24-dikén. Ferencz Jó­zsef, s. k., Br. Orczy Béla, s. k. A kolozsvári fogyasztási adók. m­. Hát azt bizony igen jól tették, hogy nem a város országgyűlési képvselőit küldötték Buda­pestre a fogyasztási adók ügyében. A polgárság nem azért választotta őket, hogy gyakorolják ma­gukat a gürnyedezésben. Nekik független és szó­kimondó emberek kellettek, kik nem a mindent igen­lés fejbólintó mesterségét űzik. Nekik nem olyan képviselő keleti, ki hozzájárul a rosz tör­vény meghozatalához — s aztán saját vidéke vagy városára nézve kikoldulja a minisztertől, hogy a meghozott törvény, oda ne alkalmaztassák. Csodálatos felfogás uralkodik városunk kor­mánypárti köreiben. Még nincs egy éve, hogy előterjesztetett, megszavaztatott, szentesítést nyert az a törvény, mely fölhatalmazza a kormányt, hogy Kolozsvár is zárt várossá tétessék. Akkor nem szólott senki ellene. A város országgyűlési képviselői megszavazták; a képviselőházban hosz­­szas vita folyt; több város látván érdekeinek ve­szélyeztetését, felirt ellene; kereskedő társulatok petitionáltak — — de Kolozsvár hallgatott. Hall­gatott a közgyűlés is, melynek nagy többsége kormánypártiakból áll. E szerint azt nem bánták, hogy ez a tör­vény meghozassák. Hanem most elkövetkezett a törvény végre­hajtása. E pontnál látják, hogy Kolozsvár érdekei mennyire veszélyeztetve vannak. És nem­ azt te­szik, hogy viseljék saját politikai állásuknak sú­lyát ; nem azt teszik, hogy elfogadják magukra nézve azon törvény következményeit, melynek meg­szavazásához képviselőik által is, s az akkori hall­gatás által is hozzájárultak, hanem kapkodnak fűhöz- fához, és rá akarják tolni a törvény ódiu­mát a legközelebbi választásokra. Nem, jó urak! Ezt nem engedjük meg. Hozzon az önök által hátra­vakra támogatott kor­mány s annak többsége olyan törvényeket, me­lyek nem nyújtanak a kormánynak alkalmat arra, hogy fiskalitási szempontból, városunk forgalmi életének gyökerére mérje a fejszét, s akkor nem következik be az az anomália, hogy minket füg­getlenségi pártiakat, kik ellene voltunk e tör­vénynek, bűnbakkal akarjanak felállítani. Akkor nem következik be az a csúnya dolog, hogy önök pártoljanak egy törvényjavaslatot a megszavazás­kor, de ugyanezen törvény végrehajtása elől ki­akarjanak térni. A­mit főztek, egyék is meg. Viseljék önök az erkölcsi felelősség egész terhét, az anyagi ter­het, elég baj, hogy úgy is mindnyájunknak vi­selni kell. De míg a város polgársága egy szo­morú tapasztalat tanúságával megint gazdagabb lett, s meg fogja gondolni, hogy az önök vezérle­te után meginduljon-e még valaha, addig e szo­morú tapasztalás alkalmával hadd legyen meg nekünk az az elégtételünk, hogy a függetlenségi párt teljes erejével küzdött ezen törvény ellen s igy nem érheti ezért felelősség egyetlen tagját sem, az mégis csak minden alkotmányos jogfo­galommal ellenkezik, hogy megszavazzanak, pár­toljanak egy törvényjavaslatot s midőn a kormány azt végre akarja hajtani, akkor maga a főispán és a kormánypárt legfőbb vezérei föl­menjenek Budapestre, hogy ott e végrehajtás káros követ­kezményeit kifejtsék s a városról elhárítani igye­kezzenek. Hát hiszen, ha rész volt a törvény, miért járultak hozzá s miért védelmezték azt lap­jaiban — ha pedig j­ó, akkor miért mennek most „nagy tekintélyű“ férfiak, szemen szedve azok közül kik nem csinálnak „utczai demonstratiót“ , kikről tudva van, hogy nem „utált személyek“ a kormány előtt, ebben a nedves hidegben Bu­dára, hogy ott, kenetteljesen megszólaljon Szász Domokos beszélvén okképen: „Uram, ha lehetsé­ges múljék el e keserű pohár, de nem az én, hanem a Te akaratod legyen.“ Igen, e mondatban van kifejezve a küldött­ség magatartása. Ők felmentek kellő adatok nél­kül; nem tudták jóformán, hogy miről van szó; nem ismerték sem az elvi álláspontot sem az el­járási módozatokat,­­nem veszszük ki a vád alól még Szvacsina Gézát sem, kit pedig, mint a vá­rosi allodiaturák entent terrible-jét azért vittek r­l, hogy legyen a ki helyettük dolgozzék) nem volt tehát biztos talaj a lábuk alatt, hanem ab­ban a meggyőződésben éltek, hogy elég lesz a pénzügyminiszter előtt, ha hivatkozhatnak jó szol­gálataikra a korteskedés piaczán. Azt hitték,­hogy holmi toaszt­szerű dikcziókkal el­háríthatják egy rész törvény káros következményeit. Az ország több részét hadd üsse a kő, de Kolozsvárnak megteremtnek egy kiváltságos helyzetet — minis­­teri kegyelem utján — s akkor haza állítanak oly mellveregetéssel, melytől visszhangzott volna a Kárpátok minden béreztetője, így volt ez szépen kikalkulálva. Előbb elhr­­esztelni, hogy Kolozsvár — büntetésből — azért kap zártvárosi jelleget, mivel szélsőbaloldali képviselő­ket választott, s miután ekként megdöbbentették volna a hiszékenyebb elemeket, akkor azt mon­dani a közgyűlésnek, hogy küldjétek fel tekintélyes egyéneket — tehát minket! ! ! mert a képviselők csak „utczai demonstratióra“ alkalmasak — s mi majd hozunk nektek tyukhúsos laskát és kalácsot. Jól ki volt gondolva. Csak arra nem számí­tottak hogy Magyarország pénzügyminisztere pénz­dolgokban nagyon falánk természetű, mindig éhes és jól sohasem lakhatik, mert az adók legnagyobb része csak keresztül foly rajta, mint a Demanx vadruezáin a szalonna darabok é­s elvándorol Bécs­be, a bécsi gyomrot pedig teletömni nem lehet. Meg is mondta a küldöttség egyik tagjának Sz. K. miniszteri tanácsos, hogy vigyázzatok, mert két­élű fegyverrel folytatjátok a játékot. Ha meg­tudjátok tartani a statusquot, akkor nyert pere­tek van, de ha nem sikerül, akkor ellenetek for­dul a fegyver.“ És nem sikerült. Lehet, hogy akkor sem sikerült volna, ha a képviselőket bízzák is meg. Annyi bizonyos,hogy néhány száz forintja a városnak megmaradt vol­na. Az is bizonyos, hogy a­mennyiben csupán miniszteri k­e­g­yről volt szó, a képviselők ke­­vésbbé lettek volna alkalmasak azt kieszközölni. Hanem az tény, hogy a küldöttség nem keresett magának jogalapot, hogy tisztán a könyörgés ál­láspontjára helyezkedett. Nem felvilágosította a kormányt, hanem kért a kormánytól. Nem i­n­­formatiót adott át, hanem alamizsná­ért nyújtotta ki kezét. A dolog természetében van tehát, hogy a miniszter röviden bánt velük. Látva tájékozatlan­ságukat, elutasította egy osztálytanácsoshoz, hogy vesződjék az velük. No hát, arról legyen Finály Henrik úr és

Next