Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-10-27 / 246. szám
M Második évfolyam. 246. szám. HZI:BK£8ZTAI IRODA: 16. »*• h°V8 8 *8P szellemi részét illető közlemények iráT11“ czimzendök. AZ „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . . . 1SJ frt. Ik Negyedévre . . . . . . . 6 frt. Hl Egy hóra helyben jjk'1* ’ g^ycs szám én» helyben 4 kr. vidéken 15 kr. jelenik a*.Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. Eteti Kiadít.. 3 frt. 1 bt. KIalkÓ-HIVATAL,: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAEI Hatszor halálozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetésénél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri cikkek gázmond sor* után 20 kr. fizetendő Passiv Hás. Itteni a mi román honfitársaink passive tartásáról akarunk szólani; sokkal játéktelenebb s elcsépelt dolognak tartjuk Itiei közületünk e beteges kinövését, sem . Indokoltnak tarthatnék, akkor is bibe-j jji e kérdéssel, midőn nincs napirenden. A magyar nemzet gazdászatának passive az, mit e czikkünk cziméül írtunk föl. A budapesti lapok a napokban egy statikai kimutatást ismertettek, az orsz. statikai hivatalnak egy közleménye alapján. A kimutatás Magyarország áruforgalmi adatit tünteti föl július hónapban. A kimutatás csak egy hónapról tünteti ki hogy mekkora volt Magyaroszág behozata és kivitele Ausztriába s a többi külföldi államokba, de azért nem kevésbbé tanulságom és érdekes ez a kimutatás. Egy némely kormánypárti lap nagyra nő vele, hogy hazánk nemzetgazdászatának forgalmi mérlege a mondott hónapban actív volt, vagyis Magyarország kivitele 5491,710 millió forinttal haladta meg a behozatalt csak ebben az egy hónapban. Volt ugyanis Magyarországba (július hótul) behozatal 22.898,057 forint, ellenből a kivitlel ugyanez idő alatt 28.389,773 forintot tett. Eszerint a kiviteli többlet 5.491,716 frtot tett, vagyis júliusban többet mint 5 millió forinttal vittünk ki nyers- sróczikkeinkből a külföldre, tehát azokért öl 12 millióval vettünk be többet a külföldtől, mint amennyit ugyanez idő alatt a behozott iratért magunk fizettünk a külföldnek. Ha egy hónapi eredményt irányadónak vehetnénk, oda kellene lennünk örömünkben. Hiszen eszerint Magyarországnak activ és nem passiv a kereskedelme, hiszen mi ujjszólva megadóztatjuk az egész külföldet, lámpásan állunk! Van is kormánypárti lap, mely ilyen vérmes következtetésre merészként nem ugyan az egyetlen egy julius, hanem három hónap (május, június és julius) kedvező kereskedelmi mérlege alapján. Ám ez csak illusiv, önámitás, külső látszat. Azt nem is akarjuk kiemelni, hogy egy vagy akár három hónap forgalmi eredményéből még csak hozzávetőleg sem lehet következtetést vonni egy egész esztendő forgalmára. Nem lehet nemcsak azért, mert 3 hónap kedvező bilance-át az év többi 9 hójának deficitje a legrosszabbá is teheti, hanem azért is, mert tudvalevőleg Magyarság kiválóan nyers terményeket produkál , ezeket nagyrészt a nyár és ősz folytán visszi ki és értékesíti a külföldön. Aki tud a száraz számokból olvasni nem néz mindent kormánypárti rózsaszi- 11 üvegen át, az nagyon sok leverőt, nagyon szomorút olvashat ki azokból az áruforgalmi adatokból. Először is megcáfolhatatlanul bizonyítják e számok p. o. csak július hónap eredményét tekintve azt, hogy Magyarországnak nincs ipara, legalább olyan, mely exportál, nincs. Bizonyítja ezt már az, hogy p. o. júliusban is a 28 milliónyi kivitelből mintegy 22 millió forint esik nyersterményeinkre, tehát összes kivitelünknek s., része, míg ellenben külföldről (22 milliónyi behozatal mellett) mintegy 18 millió esett iparczikkekre s ebből is 16 milliót Ausztriából hoztunk be! Ilye, a beszélő, a kiáltó számok! Ausztria, a közös vámterületen, csaknem egészen monopolizálja, az egész külfölddel szemben, a behozatalt. Magyarországnak nincs ipara. Jól van. De szüksége van iparczikkekre. Nos hát ott van Ausztria. Ellátja az mindennel bőven s emellett arról is gondoskodik a közös vámok segítségével, hogy Franczia-, Olasz-, Német-, Angolország s a többi nagy iparos országok ne tolakodhassanak, ne juttathassák hozzánk iparczikkeiket, hogy ne csináljanak neki concurrentiát. S nagyon valószínű, hogy amennyiben a távoli franczia, angol, német stb. iparczikk, a nagy vámok mellett is, eljuthat hozzánk , azt is az osztrák kereskedők közvetítik s e közvetítésnél nyerészkednek Magyarország bőrére ! De még egyebet is mondanak azok a számok. P. o. Boszniába és Herczegovinába elenyészősig csekély a kivitelünk, épen úgy, mint Romániába és Szerbiába s általában az összes keleti tartományokba. Boszniát és Herczegovinát nagy áldozatokkal szereztük meg, most is millókat költünk e tartományokra évenkint. És a haszon? Romániával és Szerbiával pedig olyan nemzetközi szerződéseket, vámegyezményeket kötünk , hogy ők csaknem vám nélkül hozhatják be ide nyers terményeiket s csinálnak velük a magyar nyerstermelésnek, nálunk itthon épen úgy, mint Ausztriában nagy concurrencziát. Bizony, bizony ékesszólók azok az áruforgalmi adatok; ékesen és szomorúan hirdetik nemzetgazdászatunk országpusztító egyoldalúságát, minél fogva 9/10 része a productiónknak puszta nyerstermelés, pedig hát utóvégre a termőföldünk is ki fog merülni, és hirdetik másfelől az osztrák monopóliumot, mit a közös vámterületnek köszönhetünk, és iparunk irtózatos hátramaradottságát, mi az osztrák monopólium természetszerű és szükségképem gyümölcse. És bizony nagyon helyesen cselekedett a kormány, mikor azt az áruforgalmi statistikát megteremtette, ámbár, hogy aligha gyanította, milyen halálos csapást mér azzal a a közös ügyes vámpolitikájára. Még csak egy-két év statistikai eredménye és napfénynél világosabban és a számok megczáfolhatatlanságával demonstrálva lesz A női arczokról. (Vége.) Az ily szemről azt mondjuk lopva tekint ! álmatlanság kémkedésre mutat, sokszor azona Q & Wzérságnak kifolyása. A kik megrögzött szokásokhoz vannak közgondolkozásukat, meggyőződésüket bizonyos imákhoz fűzik, kik minden újtól iszonyodnak, iz°knak tekintete pedáns. Az elragadó tekintet fölfelé van irányozva, úgy hogy a szem fehére rendesen alul v a^, az ily szem az elérhetlen távolba tör, s fesi a mennyei boldogságot, az eszményt, a felhyagvást, a legmagasztosabbat, az istenséget, a boldogság ép úgy, mint a boldogtas,so ily tekintetet kölcsönöz a szemnek. H ily tekintetű nők szelleme az idea'iss rí 'C"res*’ magasabb sphaorakba tör, romantikus tastikus hajlamokkal bir. Az elragadó terpüvészileg adta vissza Reui Guide Madou-Az orrnak nemcsak oly jelentősége van a C 1, a szemnek. A]női szenvedélyeket, indua* orr, főleg pedig az orrezimpa Webben szokta kin • "■"“ou Ússza tükrözni. A nőnél a sértett ^ a vetélytársnő iránti féltékenység, az iz^ üzelmek folytán beálló fülhevülés, mind az ^Pának mozgásában, remegésében az orra kitágulásban, összehúzódásában nyilatkozik. Az orrnak vizsgálatánál mindenekelőtt arra kell tekintenünk, mint az átmenet a homlokról az orra, ha hiányzik a mélyedés a finomság és erély, akkor kevés hízelgő tulajdonokkal bír az illető; az oly orr mindenekfölött gyenge gondolkodóra vall. Szellemes, kitűnő lelki nemességgel bíró hölgyre enged következtetni azon orr, melynek alsó része észrevehetőleg vizirányos vonalat képez. A kinek orra egy kissé pisze, a homloka alatt bemélyedt, homloka egyenes, az jószivü becsületes is lehet; szereti azonban a kényelmet, féltékeny s szerelmeskedő természetű. A lecsüngő húsos orrak, rosz kedvre, gúnyolódó természetre engednek következtetni. A fölfelé álló orr, párosulva magas, előre domborodó homlokkal szigorú jellemre, zsarnokságra mutat. A legtöbb fennhordott orrát okos fő viseli. Amely orr széles gerinczczel bíró közepén kissé kidomborodik, az jellemző, gondolkodó okos főre mutat. A kis orrlyukak többnyire félénkségre, fogékonytalanságra mutatnak. Lavater szerint a legfényesebb, legszebb tehetségek összegét jelentő orr a következő tulajdonokkal kell hogy birjon : Hossza legyen egyenlő a homlokéval, gyökerénél mélyedjen gyöngén be, a gerincz legyen széles, még pedig a közepe táján szélesebb, mint a vége felé, végre ne legyen se igen hegyes, se igen széles vagy sovány; alsó vonásai pedig legyenek tiszták. Az orrlyukak czimpája legyen kiváló, ha az arczot oldalvást tekintjük. Oldalt tekintve az orr alapja, hosszának csak harmadrészét képezze. Az orrlyukak hátul kör alakúak, elől szögletesek legyenek. Térjünk most már az ajkakra át, melyek talán még a szemnél is mozgékonyabbak, beszédesebbek, a női ajkak az arcának legbájosabb, legkecsesebb részei, azok körül honol a legtöbb szellem. Elszorult lélekzettel, emelkedő kebbellel, remegő tekintettel lessük imádott hölgyeink ajkáról az „igen“ szót. Midőn a nőnek felnyílnak gyönyörű ivó rózsás ajkai, hűséget, szerelmet zengedezvén, megrezzennek szivünk legérzékenyebb húrjai, s keblünk mennyei érzelmektől hullámzik. A női ajkaklkesítik az ifjút a szép és nemesért való küzdelemre, küzdelmükért azok nyújtják a legkedvesebb dijat. De viszont e női ajkak azok, melyek egyetlen szóval széttépik egész boldogságunkat. A női ajkak játszanak sokszor a legszentebb, legmagasztosabb érzelmekkel, hazudnak szerelmet s hűséget, szerelmünk és hűségünkért nyújtanak megvetést s megalázást. A nő ajkaival szokta legérzékenyebben sújtani azt, ki sérti hiúságát büszkeségét, ajkaival semmisíti meg vetélytársát. Az ajkak vizsgálásánál figyelnünk kell mind az alsó, mind a felső ajkakra, a két ajk között levő vonalra s azok szögletére. Általánosan el lehet mondani, hogy a lágy, mozgékony ajkak változékony, határozatlan jellemre mutatnak, míg ellenben az erős ajkak jellemszilárdságra. A vizirányos zárt vékony ajkak hidegvérre, rendszeretetre, de a mellett fösvénységre is mutatnak. Ha felső ajak közepe pittyedt s az alsót mintegy elfödni látszik, a szájszögleteknél felfelé hajlik, akkor jólelkűségre, szép lelki tulajdonokra mutat. A mindig szabályos alakban maradó ajk, akár beszéljen, hallgasson vagy nevessen az, ravaszságra mutat. Ha a felső ajak reszketni szokott az illető igyekszik azt elrejteni, úgy indulatos, gúnyolódó természetű. A felső és alsó ajkak közt levő aránytalanság rossz akaratra mutat. Ha az ajkok a száj szögleténél erősen lehajlanak, úgy gúnyolódó, lenéző hibát kereső természetre mutatnak. A kis és keskeny ajkúak párosulva kicsiny orrlyukakkal hiúk és félénkek. Kiknek ajkukon kis szemölcs van, rendesen szerelmes természetűek. Ha a száj szögleteknél a vonások lágyak, beszélgetés, mosoly alkalmával kellemesesen képződnek a gödröcskék, az ajkok mozgékonyak és gömbölydadok, akkor rendkívül kedves valóban női erényekben gazdag hölgynek ajkaira figyelünk. A bánatot, a megbántott kedély állapotot igen jellemző úgynevezett keserű vonás jellemzi a szájnál. Az édes vonás lelki boldogságra túláradó kellemes hangulatra mutat, sokszor azonban az affektálás következménye, midőn szépeink túlságos kedvesek, édesek akarnak lenni. Édes szájvonás elragadó tekintettel édes álmodozó természetre vall, rejtett vagy lopott tekintettel szerelmeskedő coquettériára mutat; a fajok inkább csak a női arcz szépségének emelésére szolgálnak s igy arczismei szempontból nem igen birnak jelentőséggel; akiknek azonban mozgékony, piros húsos ajkaik mellett, kissé kifelé álló éles, hegyes szemfogaik vannak, azok rendszerint nagyon szeretik a gyönyöreket, nagyon könnyen lesznek szrelmesek, az érző szíveket könnyen le tudják bilincselni. Az áll nem oly mozgékony, mint az arcznak többi része, s így a megfigyelésre igen alkalmas. Az áll kisebb nagyobb mértékben előre székelő s a szerint fejezi ki azon lelki tulajdonok kisebb nagyobb fokát, melyeknek jelenlétét a többi arczvonás jelzi. A gömbölyű, közepén mélyedéssel biró áll, lelki jóságra mutat. Ha az áll közepén befelé mélyed, alsó részén szépen kidomborodik s azon gödröcske képződik, úgy okosságra, jellemre mutat. Ha az áll közepén egyenes bevágás van, az illető hideg számitó észszel bír. A nagyon benyomott, vagy hátra hajló áll kevés erkölcsi érzésre mutat. A hegyesen végződő állak rendesen ravaszságra, fortélyosságra mutatnak. Kiknek állukon, kivált az alsó részen barna szemölcs van, azok rendesen tevékeny jó családanyák, vérmesek s erősen szeretnek. A hosszú, széles csontos áll, keménységre gőgösségre mutat. Miután az arcz vonásait arcziáméi s mimikai szempontból futólagosan tárgyaltuk, egy pár megjegyzést teszünk a test, nyak és fej hordozásra. A test hordozása legyen egyenes, könyed ne affektált, ne görbüljön meg mint egy chinai vagy japáni szépség, óvakodni kell tehát a túlságos magas sarkú s az úgy nevezett belső stekilis czipek viselésétől. Járása a nőnek legyen könnyű, szabatos, minden mozdulata kellemes, ne sántikáljon csupa negédességből se a jobb se a bal lábán. A nyaknak és fejnek hordozása legyen kecses és mértágos, ne görbüljön előre, mert az a mellett hogy fut, még makacsság és gőgösségre is mutat. Szépeinknek még azt a tanácsot Ladern sub rosa, ne viseljék túlságosan a fűzőt mert az rontja az egészséget s járást és ez ott ’ szorítja össze a női alakot, hol annak szép íves domborodással kell bírnia - hanem hiszik tessék megnézni a venusi és szindi szobrokat. — S most végre arra kérem különösen kedvelt bizonyára azok előtt is, kik még ma védelmezői : a közös vámterület gazdászati fejlődésünket tönkretevő irtózatos rendszerének tarthatatlansága ! — Az országgyűlés működésére nézve kilátásba van helyezve, hogy nov. 21-ik napja előtt nyolc nappal a szakbizottságok össze fognak ülni, és a már kiosztott kissebb javaslatokat: a felsőbb bíróságokhoz beosztandó bírákról, zsidók és keresztények közti házasságról, ügyvédi rendtartás stb. tárgyalásra előkészítik és az országgyűlés egybeülése után ezeket fogja ez év folytán törvényerőre emelni. Azután jön a szokásos indemnyit és csak a jövő év elején fog a költségvetés tárgyalása megkezdetni. A „Magyarország“ czimű politikai napilap élete felett párfogói nagy haditanácsot tartván, elhatározták, hogy ez év végével elvágják élete fonalát. [Tj-évkor tehát megszűnt élni a „Magyarország“. — Az árustatisztika kiterjesztése. A kereskedelmi minisztériumban jelenleg beható tanácskozások folynak azon módozatok megállapítása iránt, melyeknek alapul vételével az árustatisztika a postaküldeményekre is ki volna terjeszthető. Az eddigi megbeszélések azon eredményre vezettek, hogy az árustatisztika minden tetemes nehézségek nélkül a postaküldeményekre nézve is alkalmazható legyen. Az állampénztári összes készletek 1880. végén rendkívüli módon leapadtak, és pedig oly mélyen, mint 1873. óta egy évben sem. 1880. elején a pénztármaradvány az összes pénztárakban 34.466.708 frt volt, az év végén leszállt 21.731 663 frtra. A készletek ezen apadása elkerülhetlenné vált az ez évi nagy póthitelek miatt, melyeknek fedezéséről nem volt kellőleg gondoskodva, másrészt meg azért, mert a pénzügyminiszter nem bocsátotta ki 1880-ban az adóssági tőke törlesztésére utalt renteczimleteket. — Szende Béla kitüntetése. A hivatalos lap legújabb száma közli: Személyem körüli, magyar miniszterem előterjesztése folytán, Szende Béla honvédelmi magyar miniszteremnek, a közügyek s különösen a honvédség intézményének fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül, első osztályú vaskorona rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1881. évi október hó 24-dikén. Ferencz József, s. k., Br. Orczy Béla, s. k. A kolozsvári fogyasztási adók. m. Hát azt bizony igen jól tették, hogy nem a város országgyűlési képvselőit küldötték Budapestre a fogyasztási adók ügyében. A polgárság nem azért választotta őket, hogy gyakorolják magukat a gürnyedezésben. Nekik független és szókimondó emberek kellettek, kik nem a mindent igenlés fejbólintó mesterségét űzik. Nekik nem olyan képviselő keleti, ki hozzájárul a rosz törvény meghozatalához — s aztán saját vidéke vagy városára nézve kikoldulja a minisztertől, hogy a meghozott törvény, oda ne alkalmaztassák. Csodálatos felfogás uralkodik városunk kormánypárti köreiben. Még nincs egy éve, hogy előterjesztetett, megszavaztatott, szentesítést nyert az a törvény, mely fölhatalmazza a kormányt, hogy Kolozsvár is zárt várossá tétessék. Akkor nem szólott senki ellene. A város országgyűlési képviselői megszavazták; a képviselőházban hoszszas vita folyt; több város látván érdekeinek veszélyeztetését, felirt ellene; kereskedő társulatok petitionáltak — — de Kolozsvár hallgatott. Hallgatott a közgyűlés is, melynek nagy többsége kormánypártiakból áll. E szerint azt nem bánták, hogy ez a törvény meghozassák. Hanem most elkövetkezett a törvény végrehajtása. E pontnál látják, hogy Kolozsvár érdekei mennyire veszélyeztetve vannak. És nem azt teszik, hogy viseljék saját politikai állásuknak súlyát ; nem azt teszik, hogy elfogadják magukra nézve azon törvény következményeit, melynek megszavazásához képviselőik által is, s az akkori hallgatás által is hozzájárultak, hanem kapkodnak fűhöz- fához, és rá akarják tolni a törvény ódiumát a legközelebbi választásokra. Nem, jó urak! Ezt nem engedjük meg. Hozzon az önök által hátravakra támogatott kormány s annak többsége olyan törvényeket, melyek nem nyújtanak a kormánynak alkalmat arra, hogy fiskalitási szempontból, városunk forgalmi életének gyökerére mérje a fejszét, s akkor nem következik be az az anomália, hogy minket függetlenségi pártiakat, kik ellene voltunk e törvénynek, bűnbakkal akarjanak felállítani. Akkor nem következik be az a csúnya dolog, hogy önök pártoljanak egy törvényjavaslatot a megszavazáskor, de ugyanezen törvény végrehajtása elől kiakarjanak térni. Amit főztek, egyék is meg. Viseljék önök az erkölcsi felelősség egész terhét, az anyagi terhet, elég baj, hogy úgy is mindnyájunknak viselni kell. De míg a város polgársága egy szomorú tapasztalat tanúságával megint gazdagabb lett, s meg fogja gondolni, hogy az önök vezérlete után meginduljon-e még valaha, addig e szomorú tapasztalás alkalmával hadd legyen meg nekünk az az elégtételünk, hogy a függetlenségi párt teljes erejével küzdött ezen törvény ellen s igy nem érheti ezért felelősség egyetlen tagját sem, az mégis csak minden alkotmányos jogfogalommal ellenkezik, hogy megszavazzanak, pártoljanak egy törvényjavaslatot s midőn a kormány azt végre akarja hajtani, akkor maga a főispán és a kormánypárt legfőbb vezérei fölmenjenek Budapestre, hogy ott e végrehajtás káros következményeit kifejtsék s a városról elhárítani igyekezzenek. Hát hiszen, ha rész volt a törvény, miért járultak hozzá s miért védelmezték azt lapjaiban — ha pedig jó, akkor miért mennek most „nagy tekintélyű“ férfiak, szemen szedve azok közül kik nem csinálnak „utczai demonstratiót“ , kikről tudva van, hogy nem „utált személyek“ a kormány előtt, ebben a nedves hidegben Budára, hogy ott, kenetteljesen megszólaljon Szász Domokos beszélvén okképen: „Uram, ha lehetséges múljék el e keserű pohár, de nem az én, hanem a Te akaratod legyen.“ Igen, e mondatban van kifejezve a küldöttség magatartása. Ők felmentek kellő adatok nélkül; nem tudták jóformán, hogy miről van szó; nem ismerték sem az elvi álláspontot sem az eljárási módozatokat,nem veszszük ki a vád alól még Szvacsina Gézát sem, kit pedig, mint a városi allodiaturák entent terrible-jét azért vittek rl, hogy legyen a ki helyettük dolgozzék) nem volt tehát biztos talaj a lábuk alatt, hanem abban a meggyőződésben éltek, hogy elég lesz a pénzügyminiszter előtt, ha hivatkozhatnak jó szolgálataikra a korteskedés piaczán. Azt hitték,hogy holmi toasztszerű dikcziókkal elháríthatják egy rész törvény káros következményeit. Az ország több részét hadd üsse a kő, de Kolozsvárnak megteremtnek egy kiváltságos helyzetet — ministeri kegyelem utján — s akkor haza állítanak oly mellveregetéssel, melytől visszhangzott volna a Kárpátok minden béreztetője, így volt ez szépen kikalkulálva. Előbb elhresztelni, hogy Kolozsvár — büntetésből — azért kap zártvárosi jelleget, mivel szélsőbaloldali képviselőket választott, s miután ekként megdöbbentették volna a hiszékenyebb elemeket, akkor azt mondani a közgyűlésnek, hogy küldjétek fel tekintélyes egyéneket — tehát minket! ! ! mert a képviselők csak „utczai demonstratióra“ alkalmasak — s mi majd hozunk nektek tyukhúsos laskát és kalácsot. Jól ki volt gondolva. Csak arra nem számítottak hogy Magyarország pénzügyminisztere pénzdolgokban nagyon falánk természetű, mindig éhes és jól sohasem lakhatik, mert az adók legnagyobb része csak keresztül foly rajta, mint a Demanx vadruezáin a szalonna darabok és elvándorol Bécsbe, a bécsi gyomrot pedig teletömni nem lehet. Meg is mondta a küldöttség egyik tagjának Sz. K. miniszteri tanácsos, hogy vigyázzatok, mert kétélű fegyverrel folytatjátok a játékot. Ha megtudjátok tartani a statusquot, akkor nyert peretek van, de ha nem sikerül, akkor ellenetek fordul a fegyver.“ És nem sikerült. Lehet, hogy akkor sem sikerült volna, ha a képviselőket bízzák is meg. Annyi bizonyos,hogy néhány száz forintja a városnak megmaradt volna. Az is bizonyos, hogy amennyiben csupán miniszteri kegyről volt szó, a képviselők kevésbbé lettek volna alkalmasak azt kieszközölni. Hanem az tény, hogy a küldöttség nem keresett magának jogalapot, hogy tisztán a könyörgés álláspontjára helyezkedett. Nem felvilágosította a kormányt, hanem kért a kormánytól. Nem informatiót adott át, hanem alamizsnáért nyújtotta ki kezét. A dolog természetében van tehát, hogy a miniszter röviden bánt velük. Látva tájékozatlanságukat, elutasította egy osztálytanácsoshoz, hogy vesződjék az velük. No hát, arról legyen Finály Henrik úr és