Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-11-22 / 267. szám
A területi hadosztály. A türelem jelképe a delegáczió. S ennek legjámborabb türelmessé a hadügyi albizottság körülbelől 11-ikszer hívja fel a közös hadügyért, hogy a területi hadosztály rendszert igyekezzék életbe léptetni, s ennek érdekében tett intézkedéseiről tegyen jelentést. Miden ezred legyen toborzási kerületében elhelyezve, s a szomszédos ezredek képezzenek dandárt, hadosztályt és hadtestet , ezt nevezik a területi divízió rendszerének. Ezt sürgetik 68 óta sikertelenül a gyámoltalan delegácziók. E rendszertől állunk ma épen olyan távol, mint 1869-ben. A delegáczió sürgetésére a hadügyér a 70-es évek elején az ezredeket kezdette hazájuk felé szállítani, s így lassan foganatosítani a területi divíziókat. A delegácziók e czélra 4-szer, 5 ször megszavazták volt a költségeket. Kuhn exra 4-szer, 5-ször elköltötte a folyósított összegeket és mégis maradott minden a régi. Tisza Kálmán alázatos és engedelmes korszakában a delegáczió ismételte határozatát, inkább megszokásból, mint komoly szándékból ; a hadügyét pedig vette csak úgy lelkére, mint az előtt, sőt inkább, mert a haza szállított ezredeket újból hajtotta külföldre, idegen országba, Galicziába, Prágába s Bécsnek városába. Miért? Mert a katonai reakció nem tud lemondani a nemzetek egymás ellen való felhasználásának módszeréről, minek értelme csak abszolutizmusban lehetett vagy ott, hol az alkotmányt szórakozásnak és nem az állam alapjának vélik. Miért szükséges a területi hadosztály rendszere? A mozgósítás gyorsaságában csak így lehet elérni Németországot. Megtakarítások nem jelentéktelen összegét lehet e rendszer mellett eszközölni. Most, ha mozgósítanak előbb minden tartalékos megy a toborzási kerületben levő ezred depóthoz, itt ruhát, fegyvert kap, századokba osztatik és elküldetik magához az ezredhez, a második a harmadik tartományba, hol az ezred várja tartalékossait, s aztán velük egyesülten indul a háború színhelyére. Például, ha a 62-ik ezred van Linzben állomáson, a tartalékosok előbb berendeltetnek Maros-Váárhelyre, hol a távolabbiakat bevárják, felöltöztetik, felfegyverzik, beosztják és aztán indítják Lincznek, hogy onnan menjenek Boszniába. Az egyidőben uton levő több ezreddel elárasztják a vasutat, túlhalmazzák a közlekedési erőket. A területi divízió rendszerénél a mozgósítás gyors, mert a depót és ezred egy, ha a megindulás egyidejű is, egymásra nem gyűlhetnek az ezredek, a divíziók, mert minden ezred majdnem egyszerre egész. A háború színhelyéhez legközelebbiek akkor indulhatnak el, mikor a legtávolabbiak, tehát egymásután érkeznek meg. Például Románia ellen kell mozgósítani. Tegyük fel 5-ik nap minden ezred egész és indulhat.A 2-ik sorezred mint legközelebbi vonul fel a stratégiai vonalba legelsőnek, kit nyomban követhet M.Vásárhelyről a 62-ik, Kolozsvárról a 51-ik ezred, kiket követne bár és még is csak a táborban találna a nagyváradi 37-ik ezred. E rendszert követik a poroszok, csak e mellett sikerült Ausztria határát átlépni a hadüzenet 13-ik, Francziaország határait a 14-ik napján. Csak területi hadosztály rendszerben lehet valósítani azon fohadtani elvet: békében minden úgy legyen elrendezve, mint annak háború idejében kell lennie. A készenlét a háborúra nem a hadsereg számában, hanem összetartásában, gyors megjelenésében áll, mert az az ezred, mely a tűzbe nem érkezik meg, emészt, de az erők összemérésénél nem létezik. Megtakarítást szül a területi divízió rendszere, mert a depottól, toborzási kerületétől távol fekvő ezredhez minden újonczot, ruha, fegyver szállítmányt költséges módon lehet küldeni, a szabadságoltak megint a kincstár terhére teszik hosszas útjukat. Szóval, a küldetés ide, oda mind pénz, mégpedig szép összeg. Nagy a veszteség katonai szempontból, mert a depot parancsnokság és az ezred kiképzése nem egyező rendszerű, nem egy szellemű, gyakorlatai is eltérők, követelései is különbözők, minek következése a ketté szakadottság, a bizonytalanság úgy a tisztek oktatásában, mint a legénység magatartásában. Holott területi rendszer mellett az ezred taktikailag és erkölcsileg egységet képezne, melynek lehetséges volna a katonák faj- vagy vidéki hajlamait tekintetbe véve állítani meg kiképzésük, harczolásuk és vezetésük rendszerét. Vagyis, minden ezrednek a maga természete szerint fejtenék ki harczias tulajdonságait, és a szerint használnák is fel. Fontos volna reánk nézve azért is a poroszok területi hadosztály rendszere, mert ez decentralizatiót feltételez még a szükségletek, a készletek beszerzésében is. Ruha, élelem Németországban hadosztályonként szereztetik be, tehát kisebb részletekben. Minek következése, hogy a kisebb tőkéjű iparosvilág is azok előállításában részt vehet, versenyez, nemcsak a többszörösen milliomos, miként nálunk. Területi rendszer mellett a kisebb magyar tőke a magyar ipar is hadosztályonként részt vehetne a hadsereg szükségletének fedezésében. Talán épen azért hall nagyot 14 év óta a hadügyér, ámbár hangoztatja fülébe kívánságát minden évben a delegatio. Hja ! a generális urak csak akkor szoktak valamit megérteni, ha az a hátukból nyilalik a fejükbe. Hátuk pedig már rég nem fájt. lelek Egy különös eset- X. (21. Folytatás.) — Reklám, hát kételkedsz bennem? — Nem, ez csak egy futó gondolat volt; ugye Miksa megbocsátod ? Az előbb azt mondhogy vissza megyek bátyámhoz a börtömbe; de nem mertem volna. Én —oh bocsáss ! én megöltem volna magamat. — Tudom drágám , s fejét ismét a leány ire hajtá, s hangja lassú volt és reszkető. Tehén soha sem gondoltam arra, hogy eleresz- 1 magamtól. —■ Öngyilkosságra gondolni bűn volt, folyt a leány kedvesséhez simulva; de ha visszasütem volna, valósággal megtébolyodtam volna, íratásom ideje alatt, ámbár csak három hóng tartott, nem egyszer gondoltam, hogy köző Vagyok az őrüléshez. Miksa, ő arra számított, őt igyekezett elérni. Oh, gondold meg, mi lehet azt midőn úgy bántak velem, mint őrülttel, (81stélyos börtönbe csuktak, elzártak az élettől, ‘ Világosságtól-------és most elválasztottak volteled! Ez elviselhetetlen lett volna! Miksa, bocsátod szándékomat? ~~ Csitt, édes életem, mindenem! Alit bo- 88~nak meg? E 8zándél£odat irántam való szezon !d 8u&alta- És én tudom, hogy nem ereszelek volna el. De — folytasd Tekla kevés szünet után — azt bocsásd meg, hogy többszöri felszólításod daczára, hogy a valót mondjam meg, még is oly hosszasan hallgattam. Miksa, a jó Emma nagyon hibáztatott ? Azok után amik történtek — mondd fejét lesütve — olyan kínos volt arra gondolni, hogy ismét a szívességedre támaszkodjam, s talán még bajba is hozzalak. Akkor úgy féltem, hogy elhiszitek rólam a nagybátyám állítását, és azt gondoltam, hogy inkább meghalok, minthogy őrültnek képzeli. Miksa, vájjon a nővéred meg fog-e bocsátani ? És, és Miksa, vájjon Emma fog-e engem úgy szeretni a hogy te óhajtod? Nem tart-e méltatlannak hozzád? — Teklára, Emma már régóta tudja, hogy szeretlek, testvérem előtt nem volt titok, leolvasta azt arczomról, midőn drága életedért aggódva melletted virasztottunk; s most midőn biztosíthatom, hogy nincs köztünk semmi akadály, örülni fog boldogságomon — szeretni téged, a hogy testvérem szerethet, a hogy már régóta szert. — Tehát semmi felleg, semmi árny nincs közöttünk? — kérdő szelíden. — Nincs szívem, és nem is lesz, legalább olyan nem lehet, amit szerelmem el nem távolithat; már most gyermekem mielőtt ismeretlen vendégemmel találkoznám — beszéld el nekem részletesen történetedet. — Ülj le ide Miksa , engedd, hogy ebben térdeljek, és engedd, hogy ez alkalommal a lehetőségig röviden mondjam el. Miksa leült s az előtte térdelő leánykát karjaival átölelte. — Tudod — kezdő, s a szép arczon már is kedvező változás volt, észlelhető, az a boldogság, mely róla sugárzott, elűzte azt a régi szomorú, félénk kifejezést: — tudod még gyermek voltam, midőn atyám meghalt. Anyám még élt ekkor, de egészségelég változást kívánt, s Bernard bátyámra bizva Elmsmeret, megengedte, hogy ott lakjék; anyám Olaszországba jött velem. Három év múlva meghalt; ekkor nagybátyám értem jött, s visszahozott Elmsmerebe. Tizenhat éves voltam. Én sohasem szerettem Bernard bátyámat s most még kevésbbé szeretem, mint valaha. Sőt azt hiszem, hogy ellenszenvemet nem is igen igyekeztem eltitkolni. Mindig simán, s nyájasan beszélt velem, de nekem kétszínűnek tetszett. Én bizonyosan tudom Miksa, hogy ha te meglátod, osztani fogod véleményemet. Visszahozott ülésmerebe, de itten nagyon elvonulva, majdnem elzárkózva tartott ; én, ki eddig megszoktam a szabad levegőm mozgást, a társas életet, nem tudtam ez elzárkózottságot tűrni. Ellenszegültem. Hiszen tudod Miksa, hogy nekem erős akaratom van. — E szavaknál bűnbánólag sütötte le szép fejét — Drágám, e szép fürtöket akaratosságod mentette meg — mondá kedvese mosolyogva, — és a hibádat kénytelelen voltam megbocsátani, tudva, hogy azért történt, mert hajadban gyönyörködtem. — Önfejűségemmel mennyi hajt csináltam nektek! — sóhajtá Tekla. — Gyermekem, ez azért volt, mert mind a ketten szerettünk, hiszen Emmát is rögtön meghódítottad, de nem volt panaszunk rele, elég engedelmes beteg voltál, kivált nekem mindig szót fogadtál. Folytasd reklám. Nagyon szerencsétlennek éreztem magam folytatá a leány, s ámbár ténylegesen nem veszekedtem a nagybátyámmal, mert a czivódást utálom ; de amennyire tehettem, a saját tetszésemet követtem. Gyermekes szeszélyeimet, fékezhetetlen kihágásoknak, élénkségemet szilajságnak, türelmetlenségemet vad indulatosságnak nevezte ; ilyenkor aztán elkeseredtem, rosszkedvű voltam, napokig csendesen ültem és olvastam, vagy a parkban sétáltam tétlenül. Ezeket mind ellenem fordította. De mondd Miksa, mi különös volt abban ? Büszke voltam és akaratos, s a függetlenségemet fenn akartam tartani. Olyan bánás mellett, amilyenben részesültem, csuda-e, ha kedélyem nem volt egyenlő.Szerettem boszantani,sokszor tettem olyant, ami bizonyosan elmarad, ha nem tudta, hogy bátyám megbotránkozik rajta. Ilyen kellemetlen viszályban éltünk tovább egy évnél; egykor egy orvos jött a házhoz, hogy engem megnézzen. Nem voltam beteg, sohasem voltam beteg, tehát nem akartam az orvost elfogadni. Ekkor még nem sejtettem a szándékokat, de azt hittem, hogy valami ostobaság, s nem találkoztam az orvossal Egy hét múlva ismét eljött, nem tudva jelenlétét, nem kerültem el, s megtalált, kérdéseket intézett hozzám. A nagybátyám is vele volt. Nem akartam az orvos kérdéseire válaszolni. Ekkor láttam, hogy az orvos és a nagybátyám sokat jelentőleg egymásra néztek, a nagybátyám a fejét rázta, elfordult és sóhajtott. Miksa, abban a pillanatban egy borzasztó gondolat villant az agyamban. Megkérdeztem az orvostól, hogy miért jött. Azt mondta, hogy az én javamért, s helyesebben tenném, ha kérdéseire válaszolnák. Azt mondtam, hogy a sötétben semmit sem fogok válaszolni, s ott hagytam. E nap éjjelén nagybátyám a szobámba zárt. Tettét azzal indokolta élőttem, hogy másnap két híres orvos jön el hozzám, s attól fél, hogy elszököm előlük. — Gazember, ezt merte tenni! kiáltá Moreville. Ezt tudva, nem fogok könyörülettel lenni iránta. — Ekkor azt gondoltam, folytató a leány, hogy vége minden reménységnek. Hallottam, és olvastam, hogy milyen könnyen keresztül viszik az ilyen dolgokat, és olyan sok volt, mit ellenem felhozhatott. Másnap eljöttek az orvosok, ketten voltak. Az a gondolat, hogy mi vár reám, annyira megzavart, hogy ezek előtt igazán őrültnek látszhattam, ámbár nem beszéltem és nem tettem semmi helytelen vagy erőszakos dolgot. Tudtam, hogy mit fognak tenni, ha ott hagynak. Tudtam, hogy e látogatásnak minősége lesz. Egy orvosi bizonyítványt állítottak ki, melyben engem őrültnek nyilvánítottak. Másnap egy külön, erre a czélra berendezett lakosztályba zártak, egy idegen felügyelőnő őrködött felettem. Miksa, szinte három holnapig voltam e börtönbe bezárva. Magam is csodálkozom, hogy nem őrültem meg igazán. Ezt tudva, csodálkozol-e, hogy oly sokáig voltam deliriumban? És Miksa, én meghaltam volna nálad nélkül, az a hit mentett meg, hogy te olyan valaki vagy akit szeretek. Börtönömben Piccolominit olvastam, oly sokszor, míg végre könyvnélkül tudtam. Három hónap alatt ez volt az egyedüli olvasmányom. Nagybátyám nem adott könyvet, sem női munkát, nem akarta, hogy foglalkozzam s lelkem szórakozást találjon. Miksa, neki az volt a szándéka, hogy valósággal tébolyodjam meg. Mert tudta, hogy mig eszemen vagyok, addig nincs vége a veszélynek. (Folyt. köv.) a írt. 1 fiz. 36?". szám. Második évfolyam. 8ZEBK£8ZTÖI IRODA: I.király utca 16. »*• Jóvá a lap szellemi részét illető közlemények * czimiendek. AZ „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ............................18 írt. Ifj Negyedévre .... .....................................6 fit.| Egy hóra helyben Egyes számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratok nem adatnak rissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ES TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHITATAI, Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK) Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő — Kálnoky grófnak külügyminiszterré való kineveztetése tényleg megtörtént. E kinevezést a hivatalos lap legújabb száma hozza. Kálnoky gróf Szipétervárra utazott, hogy átadja viszszahivó levelét. — A képviselőház tegnap rövid ülést tartott, melyen elnök bejelentette Szakácsy Béla képviselő elhunytét és Beöthy Andor képviselő lemondását. Bemutatta a miniszterelnök átiratát, melyben megküldi az 1880. évi alami zárszámadásokra vonatkozó előterjesztését a magyar királyi minisztériumnak. Ezután bemutta elnök az idő közben beérkezeet kérvényeket, melyek az illető bizottsághoz utasíttattak. Kemény Gábor b. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot nyújt be a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való rendezéséről, a hozzá csatolt indokolással együtt. Tisza Kálmán miniszterelnök benyújtja a szokásos törvényjavaslatot a megyék jövő 1882. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről. Ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétúsztatni és a közigazgatási bizottsághoz utasittatni. Engelmayer József,az igazságügyi bizottság előadója, az igazságügyi bizottság jelentését mutatja be, mely az 1880. LXIV. t.-czikkben foglalt felhatalmazás kiterjesztéséről szól, azon kérelemmel, hogy annak kinyomatását és az osztályok mellőzésével leendő tárgyalását a ház elrendelje. A jelentés ki fog nyomatni, a ház tagjai közt szétoszlatni s az osztályok mellőzésével a csütörtöki ülés napirendjére tűzetik ki. Péchy Jenő, a közigazgatási bizottság előadója bemutatja a közigazgatási bizottság jelentését némely törvényhatóságok határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról. Almássy S. az osztályokhoz kívánja utasíttatni a javaslatot, a ház Tisza min.-elnök indítványára, mellőzi ez ügyben az osztálytárgyalást. A legközelebbi érdemleges ülés csütörtökön d. e. 10 órakor tartatik. V ■ ! Egy a cigabiró. Tekintetes Szerkesztő úr! Engedje meg, hogy becses lapja hasábjain felszólaljunk a kerületünkben felháborító pártüzelmek szolgálatába szegődött közhivatalnoki ütkény ellen. A rendszer dúl, a bureaukratia kulissái mögött osztott erkölcstelen parancsokat gyászos készséggel foganatosítják a szolgabiró drabantjai; bűnös eszközökkel igázzák le a közvéleményt, hogy mesterkélten tengethessék a természetellenes rendszert. Ily törekvés szintere kerületünk is. A sz.-keresztur járási szolgabiró Szentkirályi Árpád úr — kinek hivatali visszaélései a lapok nyilvántartásában már eddig is helyet foglaltak — az idei képviselőválasztások után lépten - nyomon sarkában van a függetlenségi-párti választóknak ; kémkedéssel párosult formális inquisitiót tart ellenük; gyengéiket kizsákmányolja, politikai jogaik élvezetében hivatalosan zaklatja; annyira, hogy félni lehet, miszerint holnap azon legszentebb polgári jogaikat tiporja el, melyeket az absolut uralom is tiszteletben tart; a szolgabiró úr garázdaságai felidézik a római uralom azon korszakának emlékeit, melyről Salvianus igy szól : „in hoc seelus res devoluta est nisi quis malus fuerit, securus esse non possit.“ Így különösen a t. szolgabiró úr minket „én mássá“, naponkint 3—4 függetlenségi polgárt 10—15 fit pénzbírsággal sújt azon czimen, hogy cselédet cselédkönyv nélkül fogadtunk szolgálatba. Ez ellen semmi szavunk, ha a t. szolgabiró úr a törvényes megtorlást csakugyan a közrend érdekében alkalmazná; de nem úgy ám, midőn a törvényesség leple alá kiszámított ármány, ügyes fogások titkos rugói rejtőzködnek; midőn a pártdüh és bosszúvágy a törvény álarczát illeszti torzvonásaira. Ugyanis kérdjük, letelt négy évi hivataloskodása alatt csak most kezdi a t. szolgabíró úr figyelmében részesíteni a cselédügyet ? Faraus összetalálkozása a tisztviselő buzgalmának a politikai helyzet kortelfogásával! Ugyan kérdjük, a függetlenség hívei egyedül azok a törvényszegő gazdák, s nem találhatni egy példányt sem az igazhitű, boldogító kormánypártiak sorában ? Századunk elve a törvény előtti egyenlőség, t. szolgabiró úr! A honmentő szabadelvűek kiváltsága máig alkotmányba iktatva ugyan nem lett, de a gyakorlatban fenáll, mivel egy betekintés a szolgabíró úr hivatalos bírságjegyzékébe meggyőz arról, hogy csupán a függetlenségi polgárok azok,kik a birság formájában de facto elveik váltságát fizették le. Ugyan kérdjük, fáradság, költség és idővesztéssel járt személyes beidézésünk a szolgabiróság székhelyére elkerülhetlen volt ? Ugyan kérdjük továbbá, hol van előírva az, hogy a szolgabiró egy egyszerű kihágásos ügyben formális bűnvizsgálatot vezessen be ? Sehol! Mégis a t. szolgabiró úr kihallgatásunk alkalmával erkölcsi kínokra kárhoztatott minket ilyen kérdéseivel: „bűnvizsgálat vagy büntetés alatt álltunk-e“ ? — Ily kérdést, intézett azon polgárokhoz, kiket a rendszer átkos gazdálkodása már is szegénységre juttatott ugyan, de becsületüket a corruptio mételye nem érintette. Avagy tán bűnünk az, hogy szívünk közjóért dobog, hogy függetlenségi zászló leng felettünk ? Ugyan kérdjük ... de ne továbbb! Az eddigiek is feltárják a t. szolgabiró úr czélzatos eljárását a maga meztelenségében. Bizony a t. szolgabiró úr nagyon eltévesztő szerepét, midőn üzelmeivel hozzánk lépett, hozzánk, kiknek szeme hályogtól ment, józan esze megmételyezve nincs, s igy belátnak kártyáiba! Jóllehet nagyban érdemesítő magát a „cortes officiosus mamelukorum rabiatus" határaira, de ráadásul érettük hivatali hatalmával visszaélt, merényletet intézett a polgár alkotmánybiztosítottai jogai ellen. Végzetszerűen drága babér ! a polgári jog- és szabadságérzet egész erejével a nyilvánosság színe előtt tiltakozunk az ily drabant szerep ellen addig is, amíg az elkeserített közszellem fennen lobogtatja a függetlenségi zászlót, s a közérzelem vihara a törvényes formában hivatalból űzött visszaélések halomra gyűlt szemetét nyomtalanul elsöpri ! Quousque tandem abutere patientia nostra ?*) Több függetlenségi párti a sz.-kereszturi választókerületből. *) E sorok megdöbbentő közvetlenséggel tárják föl azt a helyzetet, melyben a függetlenségi párt terrorizált választói egy neveletlen szolgabiró önkényének vannak kiszolgáltatva. Ajánljuk az ügyet a m. Dániel Gábor főispán úr figyelmébe. Szerk. Bratianu János az erdélyi izgatókról. Bukarest, nov. 18. Amit itt leírok, Klapka György tábornoktól tudom, ő maga beszélte nekem. Bratianu János román miniszterelnök megrongált egészsége helyreállítása végett az 1881-ki nyár nagy részét Marienbadban töltötte, hol régi barátjával, Klapka tábornokkal találkozott. „Régi barát“, mert Klapka is így nevezi Bratianu urat. Együtt voltak számkivetésben. Együtt ették a számkivetés, a hontalanság keserű kenyerét. Csak az a különbség volt a két emigráns között, hogy míg az egyik, Klapka szeretettel viseltetett Románia irányában és már akkor is hangsúlyozta, hogy a magyar és román természetes szövetségesek, hogy mindkét nemzetet egy ellenség fenyegeti, addig a másik Bratianu János úr kérlelhetetlen gyűlölője, ellensége volt a magyar nemzetnek. Ez nem puszta állítás, ezt Kossuth Lajos schwarz auf weiss kimutatja „Iratai” első kötetében. Ily ellentétes nézetek daczára is jó barátok maradtak hosszú évek során át Klapka és Bratianu urak. Barátságuk nem hogy lazult volna, sőt inkább erősödött, csak egy változott meg mindkét férfiúnál: az akkori nézetek. Klapkánál a függetlenség eszméje, a melyért annyiszor oly vitatartón, oly magasztosan, oly önzetlenül harczolt. Bratianu urnál pedig Magyarország gyűlölete. Klapka tábornok pedig figyelmeztette barátját, Románia miniszterelnökét az erdélyi izgatásokra, mire Bratianu ur a legnagyobb indignatióval, az őszinteség hangján a következőket mondotta : „Biztosíthatom kedves tábornok, hogy azok, akik Erdélyben az egyenetlenség átkos magját hintik a román nép közé, azok nemcsak önöknek, de nekünk is nagy ellenségeink. Ezek előtt nem a románok jólléte és művelődése a fejdolog, aczél, hanem a zavarban való halászás. — A magyar kormány nekünk, románoknak tenne nagy szolgálatot, ha a gaz agitátorokat elfogatná, — és egytől egyig felakasztaná. Én semmit nem óhajtok inkább és velem együtt a román nemzet józan része, mint Ausztria-Magyarországgal a legjobb barátságban élni.“ Klapka tábornok úr szerint ezek Bratianu János román miniszterelnök úr saját szavai. Ha