Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-12-03 / 277. szám

is .­­ A pénzügyi bizottságból. Budapest, decz. 2. A nagyszebeni jogakadémia ügyében Szilá­gyi Dezső kérdi, hogy hány tanuló volt az utolsó 3 évben. Kárffy miniszteri tanácsos: Az idén volt 53. Trefort miniszter kijelenti, hogy már rég kolozsvári­­ SS 1 és így ezek magukat a közmunkák lerovása alól önkénytesen és egyoldalulag a törvényhatóság en­­gedelme nélkül, mivel már nem léteznek — fel­mentik , illő és méltányos, s a megye közigazga­tási bizottsága helyesnek is látja az eképpen eltűnt marha-erőt azok által helyre pótolhatni a kik még bírnak igás barmokkal.“ „Ezen felhozott okok alapján eljöttnek lát­ta az időt a megye közigazgatási bizottsága, hogy ezen elrendeltetésnél fogva, miszerint mindig a megye és az egyesek érdekét tartsa szem előtt, — és ezt leghelyesebben úgy érhetné el, ha a közmunka váltságot felemeli.“ Eddig tart a bi­zottsági indoklás. Én úgy tudom, de nem állítom biztosan, hogy ezen sokszor említett bizottságba a megye, érdekei megvédésére 10 tagot választ, azonban az igen tisztelt 10 tag nem látta helyesnek és igaz­ságosnak elmondott bizottsági okoskodás és köz­teher felemelés ellen felszólalni. Azt hiszem, Mél­tóságodnak felesleges magyaráznom, hogy ezen váltságdíjat, melyely legkivált , nagyobb birtokos­ság van sújtva annyira, hogy azt fizetni képte­len lesz, — vagyok bátor méltóságodat tisztelet­tel felhívni, hogy nem csak mint nagy­birtokos, de mint gazdasági egyleti elnök is kinek hivatá­sa a megye gazda közönségének érdekeit szem előtt tartani: méltóztassék illetékes helyen fellép­ni, hogy vonassák el a megyei gondviselés eme sajtoló keze! Figyelmeztetni kívánom méltóságodat, hogy a megyei közmunkák leróvásának szabályozás felől a törvényhozás még ez ideig nem intézked­vén, a magas minisztérium — mit példákkal bi­zonyíthatok — azon usás-t tartja szem előtt, hogy minden igás marhával bíró tulajdonos te­kintet nélkül a leteendő napokra egy darab igás marháját, 2 forint lefizetése mellett válthatja meg a közmunka alól; még­pedig úgy — és ez a legnagyobb igazság és jótétemény, — hogy az egyes tulajdonos csak 12 db igás marháért tar­tozik váltság díjat fizetni; tehát e legszámosabb igás marha állománnyal rendelkező nagy­birto­kos más megyékben nem fizet többet e czélra 24 forintnál.­­ Úgy hiszem szavaim igaz volta vé­gett elég lesz hivatkoznom a két szomszéd: Ko­­lozs és Besztercze megyére, hol az elmondottam törvényállapot tartatik fenn. Míg ezekkel szemben itt Szolnok-Doboka­­z megyében 12 igás­ marha után fizetni fogunk a megye átváltságra 43 forint 20 krajczárt a köz­ségére pedig 21 forint 60 krajczárt, tehát össze­sen 64 frt 80 krt. És e roppant magas váltságdíj mellett nincs alkalmazva a 12 marhán felüli tehermentesség, ez okból önként következik azon absurdum, hogy bírjon valaki itt ezer di­igás­ marhát és mind az ezer után meg fogja fizetni a váltságdíjat. Elmondva ezen szomorú tényeket úgy hi­szem, hogy ebből és számos ehez hasonló eljárá­sokból be fogja látni méltóságod, hogy megyénk hatósága a közönséget tervszerűen elszegé­nyíteni erőssen el van határozva; kérem tehát méltóságodat, ez igyekezetnek vessen legalább e kérdésben azáltal gátat, hogy illetékes helyre fo­­­lyamodva az egész Erdélyben dívó közmunka megváltást illető fennebb elmondott urust Szolnok- Dobokamegyére is alkalmaztatni kérje. Egy gazda, Heraklit elve a mai természetbuvárlásban. Közli: Dr. Mosel Antal. Ephesos szülöttje Herakleitos a Sokrates időszak előtti görög bölcsészek közt kitűnő rangot foglalt el. Krisztus előtt az ötödik évszáz közepén élt, és részint homályos és nehéz érthetőségű írás­módja, részint pedig túlkomor, levert és haragos kedélyállapota miatt „Skotoinos“ nak is nevez­tetett. Életéről keveset tudunk: némelyek szerint ő öntudománya, mások szerint Xenophanes tanít­ványa volt, míg többen ötét a jóniai világböl­csészek közé sorolják. A monda e világbölcs éle­tét sokféle adomával szőtte körül, így beszélik róla, hogy ő az emberekkel való társalgást kerülte, a magánosságban fanemü növé­nyekkel táplálkozott és az emberek balgaságai felett siránkozott, s amiatt ő a nevető Dem­okri­­tossal, mint siró bocs állíttatott szemben. Halá­láról azt írja Hederich Benjamin 1731. iskolai szótárában, hogy Heraklit a hegyekben semmit egyebet, mint káposztát és funemniket evett, vég­re vizkórságba esett, és mivel az orvosok étet gondolata szerint gyógyítani nem akarták vagy nem tudták, utoljára a napra feküdt, és magát szolgája által galléjjal takartatta be, azt vélte, hogy ekként betegségén segít, de másnap mind­járt meggebedt. Hederich ez aljas és kíméletlen kifejezése Heraklit ellen bizonyos ingerültségből származik, melynek oka abban rejlik, hogy mint a szótáríró tudni akarja Heraklit sokat tartott magáról, igen nagy dolgot csinált bölcseségéből, és Hesiodost, a legrégibb és legnevezetesebb gö­­rög költőt, meg Pythagorást a bölcset, tudatla­noknak, Homerost pedig az Iliás hősköltemény valas­z­­a »-''hilschost, a híres görög lantost, az időknek tartotta. Lehetett ugyan Heraklit egy különcz, a ki­nek viselete a társadalmi szokásoktól szembeszö­­kőleg elütött: egy bölcsész volt ő mindenesetre és mint ilyennek némely szeszélyek és tücskök mindig elnézhetők. A természetről irt nagy munkájából csak kevés töredékek maradtak reánk, s a mit egyébként még tanairól tudunk, az részünkre más görög és római írók, név szerint Arisztoteles által adatott át. A töredékeket gyűjtötte Schleiermacher, ké­sőbb Bernays, és legújabban Schuster „Aeta so­­cietatis phil. Lipsiensis“ 1873-ban adta ki azo­kat. Az érdem, hogy ama töredékek legtökélye­­sebben gyűjtöttek és kidolgoztattak, és hogy kü­lönösen a herakliti bölcsészeinek stoikusok általi eltorzítása egy éles és beható bírálat alá vétetett Lassalle Nándort, az ismeretes éles elm­éjű izga­­tót, és társas népuralmi pártvezetőt illeti meg, a­kinek műve „De Philosophie Herakleites des Dunkeln von Ephesos, Berlin 1858.“ maradandó helyet biztosított irodalmunkban. Lássuk dióhéjba szorítva, mit hivnk herak­­litusi elvnek ? , a mind­ istenlő Xenophanes által a 6- ik évszázban Krisztus előtt Alsó-Olaszországi Elea városában alapított bölcsészeti iskola minden do­­ogn­ik egy örökös és változhatatlan létéhez szi­lárdul ragaszkodott, s amellett minden levést és minden fejlődést látszatnak tartott: tagadott He­raklit az Eleaták elibe állva minden szilárd lé­tet, és kinyilatkoztatta a lét és nemlét egységét a levest, minden dolog egy általános helvévé! Semmi sem állandó; minden folyt más változás­ban, végtelen mozgásban, és folyamlásban van. Semmi sem marad mindig ugyan­az, minden fogy vagy gyarapodik, feloszlik és más képződ­ménybe megy át: mindenből lesz minden, élet­ből halál, halálból élet, örökké, mindenkori és mindenütt csak ezen egy folyamata a változás­nak : a világ forgása egy öszhangzatos, de szük­séges viszonos játéka a dolgok keletkezésének és megszűnésének. A levél ezen elvét később a pla­tói bölcsészet is elfogadta Minden változatos — ta­nítok a Plátóiak — egy pillanatig sem marad válto­zatlanul az árny, melyet egy fa a mellette elfolyó vizre vet, mindig ugyan annak látszik lenni, ám­bár az alap, melyre az rajzolva van, szüntelen elmozdul. S igy látszanak a dolgok is állandó­sággal bírni, noha azok folytonosan változnak, át­­ átalakulnak. Igen érdekes most már az észrevétel, hogy Heraklit elve, évezrek előtt már a bölcsészeti szemlélkezés által mint minden dologra nézve érvényesíttetve, a mai természetvizsgálás által is, mely főkép tapasztalati tényekkel számol, és e tekintetben máris egy roppant anyag felett ren­delkezik, bizonyos megszorítással egyáltalában elismertetik. E megszorítás abban áll, hogy a mostani természettudomány Heraklit ellenében a ki semmi változhatatlant a dologban nem hagy helyben, és minden létet egy levésbe elgőzöltet, a vegyészeitől átvett okokból határozottan min­den testet, mint a legkisebb, tovább nem oszt­ható részecskékből, parányokból összetetteknek tekint, mely parányok mindig az egyes elemek vagy alapanyagok különbsége szerint különböző minőségekkel is bírnak, egymást nem érintik és magukban változhatatlanok. E feltevés alatt, mely a görög parányböl­­csészetre vezet vissza, melynek főszószólója He­raklit fiatalabb kortársa a nevető Democrit volt, a levél elve a mai természetvizsgálóra nézve tel­jes érvénynyel bir. Ép oly kevéssé mint Heraklit is­mer­ő nyugvást és megállapodást a term­észet­­ben. A parányok szüntelen mozgásban vannak, és ezáltal, hogy a különféle anyagok folytonos változásban keresik és kerülik egymást, keletke­zik a tünemények sokfélesége. A csillagászat nem egyedül gépezete, hanem egyszersmind élettana az égnek, melynek nagy­szerű kertjében a virágok mint virágok a levés szakadatlan folyamatában virágzanak és elenyész­nek. A mozgás feltartozhatatlan áramában úszik természetesen anyaföldünk is, mely minden gyer­mekével nem valami kész, hanem egy örök levés és maga magát keletkeztető. Az erő megtartásá­nak törvény­e által, mely a hő és mozgás közti összefüggést kimondja, megnyílt a természetbú­várnak a szabad belátás minden természeti erő egységébe ; a megismerés, hogy az egyes erők, mint a hő, fény, villany, delej, erőműi erő, csak a mozgás különböző fajai, melyek közül az egyik a má­­sikba átmehet, átváltozhat. E szerint meg van a mozgásban minden tüneménynek közös elve, és a mozgás az újkori természettanban ugyanaz, a­mi a heraklitusi bölcsészetben volt: a világ anyja s él­tetője. Miért mozog most minden és mi uralkodik e mozgás felett? E kérdések, melyeknek minden gondolkozó ember eszébe kell jutniok, az alapbölcselemnek gazdag mezejére vezetnek és nem ide tartoznak. Annyit mégis akarunk megemlíteni, hogy míg némelyek — már a görög parányos­­diak által védett — nézlete szerint a természet hatásában csak egy vak szükségnek engedelmeske­dik, mások a mindenséget egy végtelen szellem­birodalom gyanánt fogják fel. Nézetünk szerint habár sokan, mint Darwin elméletében történik, a természettudományban is az egyszerű műtani viszonyoknak egy lehetőleg tág mozgási tért adnak, csak oly természetvizsgálódás felel­het meg ermészeti és erkölcsi szükségérzetünknek mely végleg a világegyetemben nem a véletlen­­ség vagy sok erőszak által összehordott homok­­halmot, hanem egy szervezetet vesz észre, megszüntette volna e tanintézetet, ha nem lett volna tekintettel a szászok által telelármázott kül­földön elterjedt közvéleményre, de miután a lár­ma így is úgy is megvan és nem szűnik, jövőre azt beszüntetni akarja Különben is a jogi akadé­miákat, a tudomány mit m­ereaután, feleslegesnek tartja. Hegedűs Sándor az átalános jelentésben i­egérintendőknek tartja a jogakadémiák fennál­lásának anomáliáját; a kormányt felhívandónak véli, hogy ennek megszüntetése végett, a kezde­ményezés terére lépjen. Éles Henrik a n.­szebeni jogakadémiát már most akarja eltöröltetni. A bizottság Hegedűs Sándor indítványát el­fogadja. Tanítóképezdék, elemi felsőbb nép-és polgá­ri iskolák összesen 327,720 frt. Wahrmann Mór kifogásolja, hogy a kul­­tusminiszter budgetjében lépten-nyom­on fizetés­emelések és ház béremelésekkel találkozik , szük­ségtelen fizetésemelésekre, haszontalan házbérekre meg nem szavaz semmit. Gönczy mint tanácsos a pénzügyi bizott­ság egy előbbi határozatára hivatkozik, mely sze­rint ott, a­hol nagyobb lakbér fizettetni szokott, czélszerűbb lenne amortisatióra, saját épületet építeni Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság ha­tározatát, az akkoriban felvett házbérre való te­kintettel indokoltnak találja, de kifogásolja, hogy Máram­aros Szigeten a házból 1480 írtról 4900 írtra emelkedett fel, hogy ezzel a saját ház épí­tésének szükségességét indokolhassák. A bizottság dologi és személyi kiadások c­í­­mén a tavalyi összeget (314.000) az évtizedes pótlék és lakbér felemelések által előállandó vál­toztatással elfogadja. Az elemi és polgári tanító képezdénél szin­tén a múlt évi 198.000 forintot az esedékessé vált évtizedes pótlék és hátbér különbözetek ál­tal indokolt felemelésekkel, feltételesen elfogadja a bizottság és a sugárúti tanítónőképezdei épít­kezések terveinek megvizsgálására — mint albi­zottságot — Zichy Ágost gróf, Apponyi Albert gróf, Busbach Péter, Warhmann Mór, Helfy Ignácz, Zsigmondy Vilmos képviselőket küld­te ki. A tanítóképezdék közös költségei 8000 fo­rinttal és a tornap­ótanfolyam költségei 7000 frttal elfogadtattak. Gönczi miniszteri tanácsos Rakovszky István kérdésére kijelenti, hogy a tornapóttan­­folyamra még mindig 150 egyén jelentkezik ; ed­dig az összes tanulók létszáma 21 644. Népnevelési szükséglet 900,000 frt. Láng Lajos kérdi, hol állítandók fel új iskolák. Gönczy megjegyzi, hogy 2150 oly köz­ség van, hol iskola nincs; 830 oly község van, melyben 30-nál kevesebb a tanköteles és 1260 községben a tankötelesek száma a harminc­at meghaladja; 270 oly község van, a­melyet más község iskolájához csatolni nem lehet. Eddig 266 oly községben állíttatott fel iskola, a­hol azelőtt nem volt. A praeliminált öszszegből már 710 ezer forint fix követelés esik az iskolai ki­adásokra. Helfy Igácz az egész tárczában azon rovatott tartja a legfontosabbnak sóhajtaná, hogy egyes vegyes ajkú vidéken négy osztályú elemi iskolák és kisdedóvodák állíttassanak, és hogy az elemi oktatásról kiadni szokott jelentése a mi­nisztériumnak oly időben bocsáttassék ki, hogy annak a pénzügyi bizottság is hasznát vehesse. Szintúgy­ kívánja, hogy a népoktatásról összeha­sonlító térkép készíttessék. Gönczy min. tanácsos még pótlólag meg­jegyzi, hogy a 21.644 magyarországi tanító kö­zül mintegy 16.000 beszél magyarul, 3600 ke­veset, 2500 épenséggel nem beszél magyarul. Az 1879. évi magyar nyelvi póttanfolyamot 932 em­ber látogatta 4 helyen. 1880. évben 963 ember 9 helyen, 1881. évben pedig 800 ember látogat­ta mondhatni igen jó eredménynyel. Az összeg elfogadtatik. A néptanítók nyugdíjintézetének segélyezése 150.000 frt. Gönczy min. tanácsos megjegyzi, hogy a nyugdíjintézet a pénzügyminisztérium kezelése alatt áll, s alaptőkéje 2.800.000 frtot, künn álló kö­vetelése 700,090 frtot tesz. Elfog­l­alik. Néptanítók alapja 10,000 forint. Elfogad­tatik. Budapesti felső leányiskola 50,900 frt. Gönczy min. tan. megjegyzi, hogy ezen intézetet 360 növendék látogatja, 6 osztályból áll 5 parallel osztálylyal. Wahrmann Mór kérdi: várjon nem fog-e építkezni a miniszter. Szász Károly mint tanácsos említi, hogy ez iránti terv be fog terjesztetni, a­mikor a hat­vani- és új világutcza sarkán levő épület ki fog ürittetni. Máramarosi felső leányiskola 5000 frt. Trencséni felső leányiskola 5000 frt. Soproni (új) felső leányiskola 4000 frt. Kolozsvári felső leányiskola 2000 frt. Lőcsei felső leányiskola 4000 frt. E tételek elfogadtatnak. Siketnémák intézete Váczon 35.000 frt. Vakok orsz. intézete Budapesten 31,900 forint. Az egyetemi épületek létesítésére 146 ezer 322 frt. Az egyetemi boncttani intézetre 21,000 fo­rint. Az egyetemi belkórodára 21,000 frt. A budapesti tud. egyetemi orvoskari intéze­tek folytatólagos kiépítésére 30,000 forint. E tételek szintén elfogadtatnak. Bevételek. Az egyetemi alap nyers bevéte­le 250.000 frt. Kiadások, melyekkel az egyetemi alap be­vételei terheltetnek, 53.526 frt, úgy hogy e czi­­men a kincstárba beszállittatik 197.132 frt. Elfogadtatnak. Bevételek. Tanárvizsgálási dijak 1000 frt. Tandíjszázalékok 2000 frt. Tanpénzek 76.900 frt. Járulékok az egyes tanintézetek fentartásához 59.066 frt. Siketnémák intézete Váczon 20.353 frt. Vakok országos intézete Budapesten 25.770 frt. Alapi kiadások 1715 frt. Egybevetve a bevétellel, mutatkozik az ál­lamkincstárba beszállítandó tiszta jövedelem 24,055 frt. Ösztöndíjak és egyéb tanulmányi czélok. Ki­adás 80,243 frt. Bevétel 1540 frt. E tétel függőben marad, m­íg a pénzügy­­miniszter erre nézve felvilágosítást adhat. Ezzel az ülés véget ért. Jövő ülés holnap d. e. 10 órakor. ELLENZÉKI Member­i Közigazg. bizottságból. Budapest, decz. 2. Péchy Manó gr. elnöklete alatt tartott ülésben, melyen a kormány részéről Tisza Kál­mán miniszterelnök és Márkus Sándor oszt. ta­nácsos voltak jelen, megkezdetett a megyék ház­tartásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgya­lása. Elnök bemutatja Torontál megye kérvényét évi költségvetésének felemelése iránt. A részletes tárgyalásnál fog figyelembe vétetni. Grünwald Béla a törvényjavaslat első sza­kaszához hozzászólva, ezt legfontosabbnak tartja és azt hiszi, hogy ha e szakasz elfogadtatik, vele együtt elfogadtatnak azon mellékletek is, a­me­lyekre hivatkozás történik. Azon mellékletekben három momentumot lehet látni és pedig, hogy a megyék bizonyos osztályokba soroztatnak, ezen osztályozás alapján a fizetések vannak megálla­pítva és a közigazgatási járások száma is megál­­lapíttatik. Nem helyesli az osztályozást úgy , mint a törvényjavaslat tervezi, mert nem lát a me­gyék között oly nagy különbséget. Javasolja, hogy Budapest kivételével 2 osztály állíttassák fel. Az osztályozást csak a központi tisztviselőkre kíván­ja kiterjeszteni, mert habár a megyék között le­het különbség a kiterjedésre stb., az a járásokra­­ nézve nem áll. A járási tisztviselők teendőinek meghatáro­zásánál szükségesnek tartja a terület és létszám mellett a községek számát és a forgalmat is te­kintetbe venni ezért azt hiszi, hogy oly szolga­­bírónak, a­kinek kisebb kiterjedésű járása is van, több teendője lehet, mint a nagyobb kiterjedésű járásban. A járási székhelyekre nézve ama nézetben van, hogy azok határozottan meg legyenek álla­pítva, hogy hasisa legyen a lakbér megállapítá­sának. Azt hiszi, hogy az alföldi járásokban a szolgabírónak alig van oly nagy szüksége a lak­bérre, mint a felsőbb megyékben ; ennek daczára az alsóbb megyéknél nagyobb a lakbér. Az eddigi törvény szerint a megyék maguk állapítják meg a tisztviselők fizetését, a törvény­­javaslat mellékleteiben megfosztanak a megyék ezen jogoktól, úgyszintén megúsztatnak abbeli joguktól is, hogy a járások számát meghatározzák. Különösnek találja, hogy az indokolásban az fog­­laltatik, hogy a szolgabírák túl vannak terhelve e teendőkkel és mégis redukálja a tvjavaslat a járások számát. A díjnok csak leírásra használ­ható, ez nem pótolja a szolgabirót. A minisztérium azt hiszi, hogy a szolgabi­­rónak nincs más teendője, mint az írás. A köz­­igazgatási tisztviselők munkásságát nem az iktató számok szerint kell megítélni. Ajánlja, hogy ne a központból egyszerűen, hanem a megyék valódi szükségletei szerint állapíttassák meg a megyei költségvetés. Tisza miniszterelnök felhívja a bizottság figyelmét azon határozatra, hogy előbb maga a­­javaslat szövege és csak azután a mellékletek tárgyaltassanak. A megyéket törvényileg osztályozni nem tartja helyesnek, azért az osztályozás a tör­vényből kimaradt. Az osztályozás csak az egyes költségvetések könnyebb áttekintése végett van. Eddig 20—25-féle fizetések voltak a tiszt­viselőknél. Ezen nagy különbözet megszüntettetik. Hogy néhol kissebbek a fizetések az nem degre­­datio, hanem a szükségnek megfelel, mert pl. Pest megyében több kell a megélhetéshez, mint Csik megyében. A megyék maguk meg fogják állapítani a székhelyeket. Ettől nem lehet függővé tenni a a lakbérek megállapítását és úgy, mint az a já­rásbíróságoknál nem történt. Grünwalddal nincs azon nézetben, hogy a megyék joga megsértetik a költségvetések megállapításával, mert ez nem a törvénybe fog igtattatni, az csak az indokolás mellett lesz. Tiltakozik az ellen, hogy egyszerűen a c­entrumból terveztetik a megyék szükségletének megállapítása. Ezen megállapításnál figyelembe vétettek mindazon körülmények, a­melyeket Grün­­wald felhozott. Mind e mellett lehet a túlságos kis járásokat megszüntetni. A szolgabirákon a se­gédek szaporításával segít. A dijnokok azért van­nak tervezve, mert minden oldalról hangsúlyoz­tatok hogy a szolgabírák az irodai munka hal­maza miatt nem képesek kötelességüknek megfe­lelni. Kéri a tvjavaslat elfogadását. Pulszky Ágost attól tette függővé a múlt ülésen a törvényjavaslatot végtárgyalás alapjául általánosságban elfogadni, mennyiben vannak a tvjavaslat elvei a részletekben érvényesítve. Azt találja, hogy azok hiányosan vannak ott érvé­nyesítve. Szükségesnek tartja a törvényjavaslat 1. § át módosítani. A tvjavaslat megszünteti a megyék statuá­­lis jogát, a tiszti fizetések megállapítását és a ke­rületi beosztást, és habár ez a törvény szövegé­ben nem lesz befoglalva, mégis szükségképpeni következménye lesz. Nem lát okot arra, hogy a főispáni fizetések nincsenek megállapítva, és hogy a főispáni kérdés nem szabályoztatik. Indítványozza azon­­­ módosítását, hogy mondja ki, minő törvények lesznek ezzel meg­szüntetve, másodszor: hogy a tiszti fizetések az adóhivatalokból közvetlenül a tisztviselőknek fizettessenek ki és hogy a főispáni fizetést is megállapítsa. M­ÜK­FÖLD. A pápa helyzetéről feltűnést keltő czik­­ket közöl a berlini „Post“, melyben igen komo­lyan veszi a Párisban megjelent „La situation du Pape“ czímű röpiratot, mely a pápa helyzetét tarthatatlannak jelenti ki s azt mondja, hogy a pápának, ha önkénytes száműzetésbe menne, ha­talmas osztály állna háta mögött, mely esetre közreműködnek a világi uralom helyreállításában. A „Krenz­zeitung“ megerősíti, hogy a berlini kormánykörökben Olaszország^^^^^ igen komolyan tekintik, s hozzáte­t többet emlegetik mint valaha „tX' is megváltoztatja székhelyét. A mi l ^ a pk megválasztására vonatkozó híreket m ‘nt Szólítals nem feszegetjük, de nem csodálnék h ’ a*ota kiürítésének kérdése épen most kam , ,a etikán föztetnék, s ily halára«,a Wb» 5 lehet a legutóbbbi forradalmi proklim befolásal A berlini lapok ilynemű fejtegeté^1 18'* fontosságot nyernek az által­a 1, ‘Sí herczeg a minap a republikanismi­szágban való terjedéséről szólott: k 0l*%. „Vegyük Olaszországot, nem Uu , legalább részben, a köztársaság futóid­ők‘e itt lását ? bár nem tudom, hogyl/ttf lo egyetertesben állott-e az fenn An Sli,ggel v». hogy ember fejében kitért ez az es?? b‘Zont»t már elibe vágtak a német haladásnak, 68 ott Vállalhatnának-e önök a felelősséget, kivált, ha az isten a a bár melynek kevés sarja van, életben nem­i­zonyosak-e önök abban, hogy azok a-ia? melyeket az előttem szóló alaptalanok ki­­ vamtott, nem fognak-e mégis valósulni? te­hetetlen megjövendölni. Avagy az az ! Ezt le' ?ra: i«. *» munts­e az a vágypont ’t Avagy ott 'mini,,,,, niszteriumra nem mindig jobban csúszol“ .!' fele a sült pont, annyira, hogy már tovább bi' is mehet balfelé, a nélkül, hogy a 7**2^ mus terére ne jusson“­­gy republikaniz. Bismarck ez alkalommal Pranezia hozta fel fő példának. Erre vonatkozói°T vetkezőket mondá: “o a to-A liberalizmus mindig messzebbre semmint hívei akarják. Ha egyszer 40 milliót,? bért mozgásba hoztak, ennek a súlyát nem ií­­hatják meg többé ott, a­hol akarják. Így értt ez Francziaországban is. Vagy nem volt e Vra­n­cziaországban egy öröklött, ezredéves, szilárdul épült monarchia, melynek néha igen észszerű al­kotmányai voltak, az 1789. és későbbi évek ered­­ményei, s nem voltak-e ott a monarchiának min-' denféle válfajai, császárság, restauraczio? S mi»­­is nem térült-e az út a szélső alkotmányos balol­dal kezeiben feltartozhatatlanul a republikánus irányba? S van-e bár­minő kilátás arra, hon­ott legközelebb ismét kilátás lesz monarchiára"? S nem tartják e önök Francziaországra és a fran­­czia népre nézve szerencsétlenségnek az öröklött monarchia letűnését? Nem tudom, úgy vannak-e vele önök is, de én annak tartom. Új postaigazgatóságok. Tudva van, hogy ezentúl a következő 4 pos­taigazgatóság tartatik fönn : a budapesti, a deb­­reczeni, temesvári és zágrábi. Adjuk a három magyar postaigazgatóság alá tartozó állomások névsorát is : I. a budapesti alá, mint főállomások*. Budapest központ, Nagy, Kanizsa; mint tisztiállomások: Barcs, Beszterczebánya Budapest-vár, Czegléd, Dunaföldvár, Érsekújvár Esztergom, Fiume, Győr, Hatvan, Kaposvár, Ko­márom, Losoncz, Mohács, Nagyszombat, Nyírra Pápa, Pécs, Pozsony, Rózsahegy, Soprony, Szeg­­szárd, Székesfehérvár, Szombathely, Trencsén, Váci, Zólyom, Zsolna; mint fiókállomások: Budapesti-tőzsde; mint udvari állomások: Budapest-várpalos, Gödöllő, Káposztás-Megyer; mint fürdő­állomások: Balaton-Füred, Har­kány, Korylnicza, Szliács, Trencsén-Teplicz, mint mellékállomások: Adony, Alcsuth, Al­só-Kabin, Apostag, Aranyos-Maróth, Baán, Balas­sa Gyarmath, Báttaszék, Bicske, Boglár, Bojit­­hád, Breznóbánya, Brezova, Budapest-Császárfür­­dő, Budapest-Ó-Buda, Budapest-Országház, Buda­pest-Víziváros, Csacza, Csáktornya, Dombóvár, Dömsöd, Duna-Pataj, Duna-Pentele, Duna-VMA Duna-Szerdahely, Egyház-Gelle, Ercsi, Felső­ , Gácz, Galgócz, Gönyő, Gyönk, Holics, Hogytta, Illáva, Ipolyság, Izsa, Izsák, Jászberény, Kalocsa, Kapuvár, Keszthely, Kis-Czell, Kis-Kőr­s, Márton, Körmend, Körmöczbánya, Kőszeg, Szent-Miklós, Laczháza, Lengyel, Lepény,­­ Magyar-Óvár, Malaczka, Marczali, János, Mosony, Nagy Abony, Nagy-Appony, Bajom, Nagy-Bittse, Nagy-Bossan, Nagy-B­á , Nagy-Lovárd, Nagy-Maros, Nagy-Smnjay, Ungrócz, Námesztó, Ném­et-Szentmihály, Ú­J Zsámbokrét, Ó-Gyalla, Oroszvár, Oszony, Pinkafő, Pöstyén, Privigye,Raczkeve, R. Salgó Tarján, Sárvár, Selmeczbánya, O ’ Mgs, Solt, Lenorja, Stomfa, Sümegh, Szabad Szakolcza, Szécsény, Szempecz, Szered, Oz , Szobb, Tapolcza, Tass, Tata, Tornócz, Turocz-Szent-Márton, U)-Pest,­­ Vaál, Vág-Besztercze, Vág-Ujhely, Verebély, prém, Zala Egerszeg, Zomba. Ezeken kívül részint az említett­ read zjj\|TI,|f helyeken 244 oly vasúti 7 és magán-távirat,­­ állami 63 magán-táviratok kezelései s hatalmazva vannak. II. a debreczeni alá, mint főállomások: Debreczen, Kassa,­lozsvár * mint tiszti állomások: Besztercéig, Deés, Eger, Eperjes, Gyöngyös, „.Károly-Sziget, Maros Vásárhely, Miskolcz, a­y­jjoslyó, Nagy-Mihály, Nagyvárad, Nyíregyház, Sátoralja, Ujhely, Szatmár, Szolnok, mint fürdő állomás: Tátra-Fere ’ mint mellék-állomások : Also­g^gen, Bánffy-Hunyad, Bártfa Béla, Beregszász, ^ Csetnek, Dicső-Szt.-Márton, Dobsina, Fegyvernek, Fehér-Gyarmat,^ Fels ‘ ■ .^.Böször­­szécs, Gesít, Gölniczbánya, *^gu . Késmárk mény, Homonna, Huszt, Jászó, Jo.is » LiP' Kis-Jenő, Kis-Várda, Közösmező,­­ tó-Szent-Miklós, Lőcse, Mát®,bzal NagP vesd, Munkács, Nagy-Bánya, Nag^- ^ g^^ut, Enyed, Nagy Kálii, Nagy-RöczJJ^ *t o p^aokt Nagy-Szőlős, Naszód, Nyir-Bátog, P°Pr gMjlf, Sár Püspök-Ladány, Rimaszombat,] SárM gz0pís­­zos-Patak, Szamos-Ujvár, Szárez-Rév­e­gzs Dyer* Váralja, Szepsi, Szerencs, MaV So' Ko* Csap,

Next