Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)
1881-10-18 / 238. szám
S3®. szám Kolozsvár, kedd, október 18. 1881I mlik évfolyam. SZERKESZTŐI IKODA : 16. bz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 1Z „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . 13 frt. Ili Negyedévre.....................8 frt. flirrt 6 frt. Hl Egy hóra helyben . . 1 frt. [Sffrt ' jpjeg számára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. *«jelenik “ ^Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak viacra. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓ HIVATAL: Szem János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor halábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri cikkak tarmond sora után 20 kr. fizetendő toldatt TÁRCZA. Egy különös eset angolból: Srámi Jászlóné. V. (9. Folytatás.) Felállott kezét lüktető homlokára szorítva; elhalványultak s reszkettek. Emma hallgatott; tudta, hogy nem vigasznem segíthetett rajta; a szavak, még a szavak is csak fájdalmat okozhattak. Keserü könnyek peregtek le arczára, s néma fájlommal kulcsolta össze kezeit. , Testvére lehajolt hozzá s gyöngéden megokolta. — Emma, bocsáss meg, mondá szakadozot- ! , hiszem szemrehányásaidat könnyebben tudtam volna viselni mind részvétedet. Oly eshetik neked, hogy szavakkal ki sem ad) hogy testvéred szivébe egy névtelen lj^ea by hamar befészkelte magát; te látod, az ismeretlen gyermeket mily bolondul ^retem,8 nem hibáztatsz, sőt igyekezel fájdal... ^rejteni, s csak nemes részvétedet sszeérezteted velem. ~~ Hallgass Miksám, ha fájdalmat érzek , mostani szenvedésed miatt van, s ha elvár , még nehezebb megpróbáltatás is lehetd! Véghetetlenül sajnálom azt a gyermets téged drága testvér. De Miksám én bízom erődben, álma felelt. Lord Moreville belépett a szobába, s egyenesen az ágyhoz ment. Tekla egészen mozdulatlanul feküdt, alig látszott lélekzetet venni. Ha csak most látta volna először ilyen állapotban, akkor bajosan vehette volna észre, hogy ez nem egészséges csendes álom, de pár nappal ezelőtt hasonló megmerevedésnek volt tanúja, tehát rögtön észre vette, hogy az alvó az egészséges álomból a lethargiába ment át. Az előbbi alkalomkor Wood orvos ébresztette fel a beteget, egy saját kezűleg beadott orvosság által, de ez oly erős szer volt, melynek alkalmazását betiltotta. — Nem gondolom — mondá — hogy ez az állapot ismétlődjék , de ha netalán mégis ilyen eset adná magát elő, igyekezzenek kevésbbé ártalmas szerek használásával felébreszteni; s bármely időben küldjenek értem , de ezeket a szereket semmi esetre se használják; én magam is csak a legvégső esetekben szoktam alkalmazni ; minden cseppnek a hatását nagy figyelemmel kell megügyelni. Gyakorlatlan kezek között könnyen halált okozhatna. — Mióta van ilyen állapotban? kérdó Lord Moreville. Próbáltad felébreszteni ? — Ez a változás ezelőtt öt perccel állott be, volt a válasz, s mindent megkísértettem amit vele tettem. Igen gyakran megtörténik, hogy a túl érzékeny és ideges természeteknél a test egészen a szív és a lélek befolyása alatt áll, azért gondoltam, hogy te könnyebben fel fogod ébreszteni. Miksa, ez a gyermek már rég meghalt volna, egyedül te tartottad az életben. — Tudom, mondá gyöngéden a mint Tekla felibe hajolt, s azt tévé hozzá magában: igen édes angyalom, szerelmem most is meg fog menteni ! Kezét a márvány hideg homlokra teve, lassú tiszta hangon nevén szokta, egyszer, kétszer, háromszor, de eredmény nélkül. A leány nem mozdult; a félig nyilt ajkak merevek voltak,nem látszott a légzés rajtok. — Emma. Menyi gyötrelem volt a kiáltásban ! hozz egy tükört! Moreville kisasszony az öltözködő asztalhoz lépett, egy kis kézi tükröt vett fel s testvérének adta . Miksa egy pár pillanatig az alvó ajkaihoz tartá, és oh, hála az égnek! gyenge lehellete elhomályositá azt. Ekkor az egyik karjával átölelte a fekvő alakot s felemelte. Mintha csak halotthoz nyúlt volna , a szép fő visszaesett; a test helyzetének megváltozása semmi eredményt sem okozott. — Hamar egy kis bort, monká Miksa. Emma oda vitte azt is. — Hát ha a fejébe megy, — mondá aggályosan. — Nem tehetek róla; semmi sem lehet roszszabb, mint ez a letargia. Ugye hogy most sokkal rosszabbul van, mint a múltkor volt ? — Félek, hogy igen. Moreville kisasszony nem tudta az aggodalmat elrejteni, különben testvére éles szemei előtt ezt bajosan is tehette volna. Nem hiszem, — folytatá — hogy nyerni tudna. — Megpróbálom — mondá Moreville. Véghetetlen gyöngédséggel, de szilárd kézzel néhány csepp bort töltött a fogai közé; pár pillanat múlva ismételte, s türelemmel leste mindenik kísérletnek a hatását; a leány nem mozdult; az összeszorított fogak közé alig lehetett a kanalat beékelni, harmadszor, s negyedszer is töltött szájába az erős borból. Aztán visszaadta a poharat nővérének, s a beteg fürtös fejét a vállára hajtotta. Mint dobogott a szive a kedves teher alatt! Ekkor elkezdő a fényes fürtöket simogatni, mint annyiszor tévé. — Tekla! — mondá ismét egy percznyi szünet után, de nem kapott választ, és lehajolt oly közel hozzá, hogy lélegzet vétele, amint nevét kimondá, a homlokán levő fürtöcskéket megmozgatá. — Teklám, kedvesem, szólj hozzám! — Valóban — gondolá Emma magában — e hang, mely a szerelem kínos gyötrelmét anynyira kiejezi, a túlvilágról is visszahozhatta volna az elszálló szellemet! — Reklám ! — hangzott ismét, de ezúttal oly lágy, oly sóhajszerű hangon, mintha a szív szólott°volna a szívhez; lélek a lélekhez; mintha élete hívta volna vissza a másik életet a halál birodalmából! — Reklám!uh drágám, hát az én hangom, melyet annyira szeretsz, nem hat hozzád? Szerelmem, ébredj! A most oly márvány fehér arczon nyugvó hosszú selyem pillákon gyenge rezgés látszott, az ajkak megmozdultak. A Miksa szive hangosan dobogott! Emma a lélekzetet visszatartva nézte őket. , , A leány ajkairól egy csendes, de hosszú sóhaj szált el; a merev vonások engedtek; a vérforgás megkezdődött, a halvány arczba életszin szált, s a finom ajkakon édes, ábrándos mogul volt. J Lord Moreville lehajolt hozza s e szaggatott szavakat hallá: „ — Szerelmem ébredj ! — mondta, ő hívott a sötétségen, a hófúvásokon keresztül!ö nevezett szerelmének! Miksa megrezzent ez édes szavakon. — Mennyire szeret — folytata a leány — Miksa visszajöttem önhöz. (Folyt, köv.) Magyar föld. Adj nekem egy minta-társadalmat, Krisz, erényekkel, a Catok erkölcsi tisztaságáll 11 népet, melynek munkaszeretete fáradhaigazság- és kötelességérzete megvitathatatlan; adj nekem egy minta-népet, fel’gosult, munkás, dúsgazdag, takarékos, eröntös nemzetet. És’én rossz politikával, astitutiókkal és rossz törvényekkel — azt a társadalmat, azt a népet egy évtized alattire teszem, koldussá teszem, olyan hily embertömeggé aljasitom, melynek még forma sem lesz igazságról, jogról, kötelesül, erkölcse posványba fog sülyedni, mind ez’ezete kihal, vagyonát fölemészti tunya és dőzsölés. Ilyenformát mondott egykoron egy franslii állambölcselő, kinek ezt a nagy politikai axiómáját tökéletesen alkalmazhatjuk a modern Magyarországra. Csakhogy itt megfordítva áll a tétel: a rossz politika, a rossz törvények, a ferde institutiók megfojtanak minden társadalmi törekvést, lebilincselnek minden haladást anyagi és szellemi téren, lekötik a nemzet erőit. Ok a 14 évi közösügyes politika szemcsében alkotásai siralmasan fényes tanúbizonyságot tesznek a mellett, hogy elhibázott politikai rendszer bilincsei között mennyire el van zárva az anyagi és szellemi haladás útja egy nemzet előtt! Pedig hát a közösügyes politika augurjai épen azzal altatták el a nemzetet, épen azzal csitították el bizalmatlankodását, épen azzal igyekeztek eloszlatni kételyeik és a feladott jogok és eljátszott nemzeti önállóság elvesztése miatti elégedetlenségét, hogy hát ott van a társadalmi tevékenység tere, ott van a belső fejlődés tág mezeje, az biztosítva van: a kivívott közösügyes alapon majd építhetünk, dolgozunk, erősbödünk szellemileg és anyagilag. Íme: 14 év szomorú története megmutatta, hogy a mellett a politika mellett, az annak alapján teremtett institutiókkal, hogy gyarapodhatok a nemzet, hogy erősbülhet, hogy haladhat! Bizony büszkék lehetnek a közösügyes laiseurjei alkotásaik s politikájuk gyümölcseire ! S bár aztán a legféltettebb nemzeti érdekből legalább azokat tudták volna megóvni, ápolni és fejleszteni, melyeknek megoltalmazására, elismerjük, annak a végzetes közjogi rendezkedésnek a keretében is lehetséges volt! Ott vannak példának okáért a magyar mezőgazdászat és földbirtok s ezekkel kapraiban a birtok és örökjég olyannyira fontos kérdései. Valóságos életkérdések a magyar nemzetre nézve! Ugyan bizony jutott-e valaha eszékbe az Andrássy, a Lónyai, a Bittó, a Tisza kormányoknak és az őket tüskén-bokron át támogató pártoknak csak észre is venni azokat a nagy feladatokat, melyek a fölvetett kérdések rendezése körül reájuk vártak ? Rossz politikát csinálni, életképtelen és gyűlöletes institutiókat tukmálni a nemzetre, elviselhetetlen terhekkel megbénitni nemzetgazdászati haladásunkat, évről-évre enormisabb áldozatokkal tömni az Ausztriával közösnek keresztelt érdekek soha tele nem tömhető Molochját: mindenre jutott elég idő s volt elég alkalom. De a magyar földbirtokot s ezzel a magyarság létérdekeit védszárnyaik alá venni ; az örökösödési és birtokjog czélszerű szabályozásával a magyar nép évezredes lételének legbiztosabb alapját: a magyar földbirtokot megvédelmezni a korláttalan verseny által táplált üzleti hajsza ellen; a földbirtok szétforgácsolását, a korlátlan feldarabolhatóság megszüntetése útján megakadályozni s eként biztosítni mezőgazdászatunk intenzív fejlődését, fejlődést, mit csak az garantíráz, ha a birtok nem cserél naponkint gazdát s ekként a gazdaságok beruházásának legelső s legerősebb szimulátora: a birtokstabilitás a kényszerű és önkényes birtokcserék miatt nincs folytonosan illusóriussá téve, bezzeg ezekre a hasonló intézkedésekre, az osztrákmagyar haza közös ügyeinek dédelgetése mellett, 11 éven át nem jutott ideje sem Lónyainak, sem Bittónak, sem Tisza Kálmánnak ! Az a felszólalás, melyet ez irányban pártunk egyik tagja, Simonyi Iván a felirati vita folyamán tett, bizonyára országszerte mély hatást fog kelteni. Igaza van Simonyi Ivánnak: a kérdések rendezése azonos a magyar birtokosság létkérdésével , s valóban oda jutottunk már ez idő szerint, hogy ha a magyar törvényhozás nem teszi meg a legsürgősebben ez irányban a teendőket: még csak egy évtized vagy talán annyi sem s arra fogunk fölébredni, hogy : Magyarországnak csak a neve az, de a földje minden, csak nem magyar! Oh ! Az osztrák absolutizmus germanizáló állambölcsessége nagyon jól számított, midőn az osztrák polgári törvénykönyvet s a kiegészítő részét képező pátenseit a magyar nemzet nyakára hozta! Lelkesítő példa állott előtte: Csehország példája, azé a Csehországé, melynek földje 3/4-ed részben még e század elején csupa cseh nemesség és aristocratia birtokában volt s ma, az osztrák polgári törvénykönyv örökösödési és birtokjogának bevitele után 80 évvel : a cseh föld 3/4-ed része osztrák-német és más jövevény idegen kezében van, a Cseh birtokosság kezei között alig maradt V4-ed rész! Vigyázzanak azok, kik a dolgok élén Lord Moreville megszorította a kezét, mert megértette, s félre fordult. — Emmám — mondá — küldj értem, ha ha szükség lesz rám. Közel leszek, s kiment a szobából. Éjfél felé, mert alig volt tizenegy óra, midőn a fentebb leírt beszélgetés a testvérek között lefolyt. Jem a szobaleány a könyvtárba sietett, hol Lord Moreville nyugtalanul sétált le s fel, mert csendesen ülni egy pillanatig sem tudott. — Kérem a Lordot szíveskedjék felmenni, úrnőm azt parancsolta, hogy rögtön az orvosért küldjék. Miksa meg annyi ideig sem várakozott, hogy a leánytól megkérdezze, hogy mi történt. Halálos félelemmel szívében rohant fel a beteg szobájába. Emma az ajtóba találkozott vele, arcza egy kissé megnyugtatta. Aggodalom látszott ugyan rajta, de nem az amitől Miksa anynyira rettegett._ Miksa —■ mondá — Tekla ismét abban a különös merev tetszhalott állapotban van. Az orvos azt mondta volt, hogy rögtön ébresszük fel. Az álomból ment ez állapotba át, én rögtön észre vettem. Legjobbnak gondoltam utánnad küldeni. Szegény gyermek! Alig van két órája, hogy az orvos itt volt s megelégedését fejezte ki csendes állának! Ma még a magyar talán nem tett cseh sorsra ! De bizony-bizony még csak kevés idő s a magyar csehebbül lesz a csehnél! — A polgári perrendtartás életbeléptetésének elhalasztásáról szóló hirt a kormánypárti lapok megczáfolják. A perrendtartási novella újév napján életbe fog lépni. — Királyunknak az Orosz czárral leendő találkozása, bár az erre vonatkozó hírt mind Bécsből, mind Pétervárról megcáfolni igyekeznek, közelebbről meg fog történni. A király Budapestről fog indulni e találkozásra és pedig Oderbergen át Krakkóba, ő Felségét Szlávy miniszter is elkíséri ezen útjában. — A külügyminiszteri tárcza betöltésére nézve eddig még semmi határozó lépés nem történt. — A Gambetta és Bismarck közti találkozással nagyon élénken foglalkoznak Párisban és hiszik annak megtörténtét. A külső helyzet elég kedvezően alakul, a megegyezés Angliával tény s a kereskedelmi szerződést legközelebb megkötik. A Gambetta-kormány alig lép nov. 10- ike előtt hivatalba. Még jól értesült körökben is egyre találkoznak olyanok, kik azt állítják, hogy Gambettának nincs kedve tárczát vállalni s inkább megpróbálja a Ferry kormány számára új többséget alakítani. Mindemellett ez eshetőség nem valószínű. St. Vallier urat Grévn rendelte Párisba, s már szombaton hosszasabban értekezett vele. St. Vallier gróf nem föltétlenül vonakodik egy Gambetta-kormány alatt Berlinben maradni, hanem az új minisztérium külső és belső politikai programmjától teszi függővé állása megtartását. A tisztelt nísz. Budapest, okt. 17. Honatyáinkhoz mindenfelől érkeznek az értesítések, hogy megkezdődött a szüret. Mindenki távozni készül, mindenki azt reméli, hogy ma lezajlik a vita s holnap már szavazásra kerül a sor. Nagy volt tehát a meglepetés, midőn a jegyző Irányi Dánielt hívta föl szólásra. Thyy, gondolok , hiszen ha ez beszól, akkor Szilágyi Dezső sem engedi el a szót, s Szilágyi pedig bizonyára alkalmat nyújt Tiszának egy néhány észrevételre. És úgy történt, Irányit nagy figyelemmel hallgatta az egész ház. Mintha a 25 év történetének valamelyik ősszelleme szólalt volna meg beszédjében. A mosoly, mely annyira jellemző argumentuma a kormánypártnak, eltűnt az arczokról. Midőn azon szerves összefüggésről beszélt, mely a választási viszszaélések s a közélet egyéb romlottsága között van, a megdöbbenés látszott még a kormánypárti sorokban is. Erre a leckére nem talált kadancziát Tisza Kálmán , sem Elekes György, sem Dániel Marczi, Dániel Gábor és Biasiny Domokos pedig nem is kerestek. Ha Tisza Kálmán a köznapiságot, ha Szilágyi Dezső a doktrinarizmust képviselik a házban, akkor Irányi a puritánizmus képviselője. Azt mondják, senki sincs addig teljesen megromolva, míg megszólal benne a lelkiismeret. Ha ezt a házra alkalmazzuk, s ha meggondoljuk, hogy Irányit ki szokták hallgatni, akkor még mindig lehet némi reményünk a többség hazafiságához, mert Irányiban mindig a ház becsületes lelkiismerete szólal meg. E beszéd alatt megtelt a karzat főrendekkel .... az az, legyünk korrektek: a főrendek karzata megtelt Nagysás urakkal. Ott láttuk Nagysás Haller Károly urat, Nagysás Finály Henrik urat, Nagysás Biasini Domokos urat, Nagysás Züllich István, urat. Csupán Szász Domokos nem volt köztük Nagysás úr — mert ő annál is több volt, tudvalévő dolog lévén, hogy „ecclesia praecedit.“ Szilágyi Dezső következett beszélni Látható elfogultság vett rajta erőt, mert a „Times“ levelezője, Éber Nándor figyelmeztette azon nagyfontosságú diplomatiai eseményre, amit ő már meg is telegraffált a „Times“-nek, hogy a fentnevezett Nagysás urak jelen vannak. Szilágyi Dezső gondolkozóba esett. Váljon merészeljen-e ilyen nagy portentumok előtt beszélni ? Mit fog Nagysás Haller Károly úr mondani, ha meghallja, hogy épen a miniszterelnök úr ő Nagyméltóságát támadja meg ? És Nagysás Finály Henrik úr? Váljon nem fog-e beszédjéből adomát csinálni, ezen ékes czímmel: utczai demonstratio ? Mert hát ezeknek az uraknak az olyan ember, a kinek nem kenyere cselédek előtt az üres czim-hajsza, s magas állásúak előtt a hízelgő térdhajtás -------a kinek egyenesre nőtt a dereka, s csupán a munka alatt görbül meg, de a viszontagságoktól, de a nagyok előtt — soha ezeknek a nagyságos uraknak az olyan ember nem tetszik, az olyan embert ők „utálják“, s csupán utczai demonstratiókra alkalmas ingrata personának tartják. Egyszer, valamikor eszünkbe talál jutni, hogy egy leczkeciklust tartsunk becsületes meggyőződésről, hazafias kötelességekről, férfias szóról, önérzetről mely jogczimét az egyén értékéből meríti és nem rendjelek után szaladgáló csúszás-mászásból. Meglehet ki fog terjedni a cyklus a kolozsvári fórumon nyüzsgölődő egyes személyekre is. Beledobjuk a mérleg egyik serkenyőjébe az egyénnek, a köztéren szerzett belbecsét, és oda tesszük a másikba azt a pénzbeli értéket, melyet évifizetés, napidíj, remunerate és mértföldpénz czimén köztevékenységükért zsebre raktak, s aztán vizsgálat alá vesszük, hogy merre billen a mérleg nyelve. Ki fogjuk mutatni, hogy mily galád visszaélés a tudománynyal, oly kommentárral charlatankodni, minő az észt. polgári törvénykönyv mellett van kiadva. Nyakára lépünk annak a humbugnak, mely a különböző lexiconok bemagolása által ma történésznek, holnap nyelvésznek, holnapután archeolognak, azután keramikusnak, s , ha kell orientalistának adja ki maga, hogy e különböző tudományok segélyével végre is mint irányadó szakférfiú hallgattassék meg az erdélyrészi kereskedelem és ipar terén. Megkérdezzük majd, egy pár tiszteletreméltó egyén kivételével, a kolozsvári egyetem tanárait, épen azokat, kik förtelmesen pletykáló szájukra vették Kolozsvár jelenlegi képviselőit, s nem szűnnek meg őket után útfélen dehonestálni, hogy hol és mikor jelent meg oly önálló kutatáson alapuló munkájuk, mely szaktudományuk előbbrevitelét csak egy porszemeivel is elősegítette volna. És közölni fogjuk azon véleményeket melyeket a budapesti tudósok körében e nagy hangú urakról fölötte sűrűn hallottunk. — Aztán majd meglátjuk ki tud talpon állani azon forum előtt, hol a kötelességteljesítés mérlege van felállítva! ? Tehát Szilágyi Dezső nagy zavarban volt, valaki azonban biztosította, hogy Nagy sás Haller Károly úr még annyi eloquentiával sem bir, mint ő, s így aztán belebátorodott. Hosszasan és erős kritikával beszélt. A függetlenségi pártról csak elburkoltan emlékezett meg. Főtétele, mely végig húzódott másfél óráig tartott beszédjén, az volt, hogy a kormánynak nincsen semmi iránytűje, mely az államfeladatok szerves megoldása felé vezetne. Olykor szellemmel beszélt, olykor fárasztóan részletezett. Polémiái voltak legsikerültebbek. Valaki igen találóan jegyezte meg, hogy Szilágyi ma „jól játszik“. Egész lényén átsugárzott a játék, ő holnap épen akkora beszédben tudná védelmezni a Tisza álláspontját, s ha akarná holnapután a szélsőbaloldalon aratná a tapsokat. Nagyon eszes ember, szokták róla mondani. Járókelő. Irányi Dániel beszéde, tartotta október 17-én. T. hát! Képviselőtársaim, kik e padokról szóltak, tüzetes bírálat alá vetették úgy a királyi trónbeszédet, és az arra adandó válaszfelirati javaslatokat, mint nagyjából a kormány összes politikai működését. Van azonban egy tárgy, mely, ámbár némely szónok által érintetett, kellő megvilágosításban még nem részesült. Értem az utolsó választásokat. Tisztelt elvbarátaim a felölelt tárgyak sokasága miatt ezzel huzamosabban nem foglalkozhattak. Engedje meg a t. ház, hogy e hézagot tehetségem szerint kitölteni megkísértsem. (Halljuk!) Azon jóakarat, melylyel a t. ház az őszinte ámbár ellenkező meggyőződés iránt viseltetik, remélteti velem, hogy előadásomat, elnézéssel, türelemmel végighallgatni méltóztatik. (Halljuk !) T. ház! Aki figyelemmel kísérte az utolsó képviselő választásokat, és azok előzményeit, de meggyőződést szerezhetett magának arról, hogy számos törvénytelenség követtetett el. Elkezdve azon, hogy némely kerületben a választók névsorának elkészítésével pártszempontok voltak irányadók, az etetés és itatás, sőt a szavazatoknak pénzzel való vásárlása hol álcázva és titokban, hol egész nyíltan, csak úgy folyt, mint annak előtte, és folyt sok helyen, úgy a választott tisztviselők.