Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-12-14 / 285. szám

Kolozsvárt 1881. ben vagy a járások nagysága szerinti osztályok­ban állapittasanak-e meg, ha nem, a magasabb vagy a kisebb osztály, vagy a középarány fogad­­tassék-e el? 3. fogalmazói gyakornokok rendsze­­resittessenek-e ? 4. a számvevők száma szaporit­­tassák-e ott, hol csak egy van ? 5. az állatorvosok szaporittassanak-e ? Ezen kérdések volnának eldöntendők. Tibád Antal Szederkényinek válaszolva c­á­­folja azon nézetet, mintha azon elvi kérdések el­döntése által organizatórius munkát végeznénk, mire Szederkényi álláspontjának magyará­zatára emel szót. P­u­­­s­z­k­y Ágost a miniszterelnök által fölállított kérdésekhez még azt kívánja hozzá­­toldatni : a szolgabírói hivatalok száma az egyes megyéket összehasonlítva helyes arányban van-e? A bizottság ezen kérdés hozzáadásával a mi­niszterelnök által indítványozott kérdéssorozatot a tárgyalás alapjául elfogadja, és így folytatja a tárgyalást. Nihilista dolgok. Az orosz czár a legnagyobb aggálylyal néz­het a fényes koronázási ünnepély elé. A nihilis­ták újból mozognak, fenyegető leveleket küldöz­getnek a czárnak, melyekben a legpokolibb ter­vekről beszélnek. Pétervárról ugyanis deczember 13-tól a kö­vetkezőket sürgöny­zik: „Estelen Perdülök házáb­an ny­o­lcz nihilist­a-p­á­r­ti egyént fogott el a rend­­őrség. Az elfogatás igen nagy nehézségekkel járt, a nihilisták elkeseredetten védték magukat s revolverekkel több lövést intéztek a rendőrség ellen. Mindazonáltal senki sem sebesült meg s a házban levő összes forradalmárok elfogadtak. III. Sándor czár levelet kapott, melyben egy moszkvai „hazafi“ azt írja neki, hagyja ab­ba a koronázást Moszkvában, mely úgy is költsé­ges és felesleges és különben is levegőbe fog röpíttetni az egész város. A Nowoje Wremja jelenti, hogy a törvény­szék a márczius 1 —13-ai merénylet ügyében, melynek II. Sándor áldozatul esett, fontos felfe­dezéseket tett. Nem két, hanem három merény­lő várta bombákkal a czár kocsiját. Perowska Zsófia mindnyájokkal a csatornán át szót váltott, midőn a czár megsebesült. Az első, ki a sebesültet karjaiba fogta, Emel­­janow volt. Ez az Emeljanow egy zsoltár-énekes, kit utóbb elfogtak. Akkor azonban, midőn a meg­sebesült czárt átadta a kiséretnek, egész nyu­godtan távozni hagyták, pedig az ő zsebében is akkor egy bomba volt. A rendőrség természetesen, szokás szerint, épen a baj színhelyén nem volt jelen. Midőn a kihallgatáson a most elfogott Emeljanovtól a rend­őrség és bíróság tagjai azt kérdezték tőle: ott volt-e a merénylet színhelyén? A fogoly egész öntelten mondá: Igen! Én ott voltam, de ti nem voltatok ott! KÜLFÖLD. A román trónbeszéd ildomtalan hangjá­ról Kálnoky grófnak Berlinben léte alatt igen rosszalólag nyilatkozott Bismarck. Románia magatartását a német birodalmi kanczellár az angol kormány ágensei fondorkodá­­sának tulajdonítá, mert Anglia nyilván attól fél, hogy Ausztria-Magyarország a dunai szabályzat által kárt okozhat az angol kereskedelemnek. Ezen­kívül — így vélekedik Bismarck — lehet, hogy a bojárok is bujtogatták Károly királyt Ausztria- Magyarország megsértésére. Egyebekben pedig, igy szól a hír, Bismarck hg. és Kálnoky gr. meg­egyeztek abban, hogy Ausztria-Magyarország­­nak, mint Németországnak teljes rendszabályokhoz kell nyúlnia Bukarestben. Törökország. Konstantinápolyból Írják a „P. Corr.“-nak : A porta a Kálnoky gróf által Ausztria-Magyarországban inaugurálandó politika­ Milyen az angol házi nő s a vendégszeretet ? (H. Taine-tól.) Fordítja: Balássy Dénes. Közönségesen egy angol nő életteljesebb szépség, mint egy franczia nő. Ennek oka a tes­ti erő és izom gyakorlatában van; a gyermekek és lánykák lovagolnak, sokat vannak a szabadban nem ebédelnek szüleikkel és nem élnek czuk­­ros süteményekkel. Ezenkívül idegeik kevésbbé in­gerlékenyek; vérmérsékletök szelidebb, kitartóbb és fegyelmezhetőbb. Az angol nő kevésbbé korai és kevésbbé kellemes; ő egyedül férje kedvéért öltözködik; ő nem tud csinos asszony lenni; nincs ügyessége ahhoz, hogy otthon pajzán és tetszelgő legyen; ő nélkülöz sok rendbeli báját és kellemet; ő mél­tatlannak tartja önmagához, hogy pillangó eszkö­zökhöz nyúljon a végett, hogy szerelmet és gyön­gédséget ébreszszen; legtöbbször az efféléhez le­leményessége sincs. Ő felveszi új ruháját, rendbe szedi a reá tartozót és nem tesz egyebet; ő nem megnyerő; hamar megunjuk magunkat mel­lette. Képzeljünk magunknak egy szép, kevés il­latú őszi baraczkot és egy üdecsatti epret. Ugyan­az a különbség a franczia és angol nők érzelmeit illetőleg is. C ... azt mondja, hogy: egy angol nő nem képes oly egészen betölteni a salont, mint egy franczia nő; értem ez alatt a párisi szalono­kat, a­hol mulatnak; mondja: alig ismer egy-két nőt hazájában, a­ki arra képes volna. Az angol nőnek nincs elég tapintata, ügyessége és rugal­massága arra, hogy illeszkedjék az emberekhez és örülményekhez, arra, hogy verdesetten beszéljen megértse az elcsípett szót, szellemesen tudjon di­csérni, és arra, hogy mindegyik meghívottal el tudja hitetni azt, hogy nagyra van jelenlétével. Az angol nő csupán nyájas, neki csak jóakarata és szerénysége van. A magam részéről nem is kívánok egye­bet, s nem is gondolok egyébre. Hanem annyi igaz, hogy egy nagyvilági hölgynek, azaz: egy olyannak, a­ki házában különböző rangos és elő­kelő társaságot fogad, igen finom és sokoldalú talentumra van szüksége. C . . . nagyon bámulja azt, hogy egy fraczia nő oly könnyen bele tudja találni magát a világ­ba; férjhez mente után egy hónap múlva pompá­san adja ez illem és tisztesség minden csinját­­biáját; egy polgárlány esküvője után más­nap szintén beül a költséges kamrába, ért a kiadás­hoz és bevásárláshoz, mosolyog, beszól, ügyessége megmarad. Azonban barátaim azt mondják, hogy a francziás ügyesség és finomság csak diszu­raéns és külsőség, idegenek azt lenézik. Ők titeket na­gyon szívesen fogadnak, barátjuknak tartanak, s ti nagyon bámultok azon, hogy három nap múlva már feledve vagytok. A franczia elkötelező udva­riasság nem a természetes jóság, az igazi rokon­­szenv kifejezése; ők csupán nevelések szerint szokásból, emberségből, nos egy kissé önzésből, is udvariasok. Ez életrevalóságuk bizonysága ; ösz­tön szerint sejtik, hogy azt nekik megszolgálják; ők egy negyed óráig nyájas, megnyerő, igen szí­ves készséget mutatnak; felhasználják az alkal­­kalmas pillanatot, váltig kötelezkednek, a­nélkül hogy abból valamit megtartanának. Az udvarias­ság udvariasságot kiván mint az anekdota anek­dotát ; nem vagyok rováson, fizettem már s kvit­tek vagyunk , én m­egyek felfelé te indulsz lefelé; egyikünk sem tartozik a másiknak egyébbel, mint egy új találkozáskor szives mosolylyal és kalap biccentéssel. Az angol a francziánál igazibban szíves és szolgálatkész. Ha kit bemutattak neki, szinte za­varba lő az idegenért, érte szorgoskodik, miatta fáradozik. E vonásról tapasztalásból mondhatom, hogy igaz. Épen nem találtam az angolokat ön­zőknek és barátságtalanoknak, a­milyeneknek őket elhitették. Omnibuszon, vasúton, mikor szomszé­domtól tájékozás kértem, szívesen adott; ha be­szédbe elegyeztem, jóakarólag kérdezősködött. — Rendőr, hivatalnok, kocsis vagy volt­­vezető egy alkalommal sem volt hozzám durva és goromba. De a mi legbámulatosabb s meglehet Eu­rópában (Magyarországon kívül­ páratlan a maga nemében, az az angol vendégszeretet; nem tu­dok hála nélkül visszagondolni azokra, a­mikben részem volt. Ha valakihez ajánló levelet viszünk véteknek tartaná, hogy ebédre meg ne hajjon, ő értesít egyről-másról, kérdezősködik, puhatolód­zik utazásokról, gondoskodik hogy szórakoztasson és elfoglaljon, elviszen magával clubjába, bemu­tat barátainak, megismertet szüleivel, elvezet ismerősei körébe, meghív vidéki lakására, és a mikor megválsz tőle új ajánlólevelet ad, úgy hogy bucsuzáskor csak annyit mondhatsz: „Én nem tudom önnek sziveségét soha eléggé megköszön­ni és meghálálni!“ Hasonlóképen fogadnak barátai, a kiknek ő másodkézből bemutatott és így tovább a többi; gyakran egy órai társalgás után a gentleman a kinél első ízben találkozói, meghív, hogy tölts egy hetet vidéki lakásán; ha elmész oda, ott úgy bánnak veled, mintha a család tagja volnál. A­mi még ennél is meglepőbb, az a nyílt­­szivűség, az angol egy-két napi ismeretség után magán­ügyeiről gyakran habozás nélkül beszél. Néha értesítést kértem a házi dolgok felől; házi­gazdám nagyobb bizonyság végett sokszor elmon­dotta bevétele és kiadása okát-fokát, adója össze­gét, vagyona, családja és házassága történetét, még számtalan házi, és egyéni apróságot. Fran­­cziaországban és egyebütt az emberek sokkal zár­­kózottabbak, tartózkodóbbak. Ha e különbség és az angol jellemszövet szálait keressük, megleljük azt a következőkben. Az angol vendégszerető: Először unalomból. A legtöbb előkelő em­ber évenként kilencz hónapot távol a várostól magánosan a vidéken tölt; itt szüksége van tár­saságra, új hírekre, friss fogalmakra. Másodszor az angol vendégszerető a társa­­­dalmi életmódnál fogva. Londonban beszélni is alig beszélnek; alig maradnak itt két hónapig; sok üzleti dolguk van ; csupán sebtiben láthatjuk őket; a vidék az igazi falon, a valódi mulatóhely. Harmadszor házi szokásból; tudniillik sok a gyermek, sok a cseléd, egy előkelő háznál pe­dig urias magatartásra és házi rendre van szük­ség. Aztán egy idegen jelenléte köztük hagyján, nem zavarja meg náluk, mint nálunk a háziassá­got, a vidorságot, a csevegést, és miatta, nincs miért tartózkodni, vigyázkodni. Ha asztalnál vagy szalonban egy-két fotellel több van a rendesnél elfoglalva, az nem változtatja meg a tónust. Negyedszer az angol vendégszerető, mert ért az ellátáshoz: a berendezés nála perfekt, a gépezet kitűnő, az inasok pontosak, a szobák ké­szen állnak, az idő meg van szabva; nincs sem­mi hevenyészel egy idegen érkezése miatt. Ötödször az angol vendégszerető jóságból, lelkiismeretből és emberségből, szerinte köteles­ségünk hasznosaknak lenni, hisz egy jövevény idegen országban oly igen el van hagyatva! Se­gítsünk rajta, nak reménnyel, sőt némi bizalommal néz eléje. Mérvadó körökben azt hiszik, hogy a viszályok a porta és Ausztria-Magyarország közt immár lénye­gesen javulni fognak. A szultán, valamint a por­ta kész a közeledésre lépést tenni s a keringő el­lenkező hírek teljesen alaptalanok, így például alaptalan, hogy a porta formális tiltakozást kül­dött a boszniai védtörvény miatt Bécsbe. Igaz annyi, hogy a porta eleinte ingadozott, mit tegyen. Végre azt határozta el, hogy a tiltakozásról le­mond s Edhem pasához intézett sürgönyében az ujonczozás behozatalának jelentőségére nézve tesz kérdést. Eddig mi sem történt, s bizonyos, hogy a porta megmarad a mérséklet útján, és pedig annál is inkább, mert a bécsi kabinet válasza is mérsékelt szellemben van tartva. Sokkal bajosabb a porta helyzete a vasúti csatlakozás kérdésében. Itt pénzbeli áldozatokról van szó, melyekre nem vállalkozhatik. Különben sem bír elhatározásra jutni, hanem itt is, ott is tapogatózik. De az osz­trák-magyar nagykövet egy idő oly erősen sürge­ti a megoldást, hogy annak létrejötte már nem nagyon távolesőnek látszik. Francziaország. A szenátus elvetette Fres­­neaunak (szélső­jobbpárti) a tuniszi hitelre vo­natkozó módosítását. Kerdrel felolvassa a jobb­­párt nyilatkozatát, mely rosszalja a kormány el­járását és azt az alkotmányos intézményekkel el­lentétben állónak mondja, mindazáltal elfogadja az előterjesztést. A ház Kerdrel, G­a­m­­betta és Canrobert marsall közt váltott megjegyzések után egyhangúlag megszavazta a kért hiteleket. A hírlapok jelentik, hogy a tengerészetügyi miniszter 40 milliót szándékszik a cherbourgi ki­kötő kijavítására fordítani. Santanderből jelentik, hogy a múlt vasár­nap három pap a szószékről felolvasta az exkom­­­munikácziót három szabadelvű hírlap kiadója el­len, kik a klérust megtámadták. E miatt nagy ingerültség uralkodik s attól tartanak, hogy csend­zavarások fognak kitörni. A szin­észkongressus. Budapest, decz. 13. Az országos szinész-egyesület ma tartotta hetedik közgyűlését az Orient-szálloda egyik ter­mében, a kongresszust Bihary József miniszteri tanácsos és a központi igazgató tanács elnöke d. e. 10 órakor nyitotta meg, körülbelül a követke­zőket mondván : Tisztelt közgyűlés! Ismét nekem jutott a szerencse, hogy a központi igazgató­tanács, de a magam nevében is a magyar színészetnek igen­­, képviselőit az egyesület hetedik közgyűlésén öröm­mel és szívélyesen üdvözölhessem. Üdvözlöm önö­ket, nem csak egyénileg, a­ki mindig örömmel látom a magyar színészet deli alakjait, a­kiknek nagyobb részét személyesen van szerencsém is­merni, hanem azért is, mert azt hiszem, hogy azon sok tapasztalás, melyet önök a színészet kö­rében szereztek és magukkal hoztak, azon sok te­hetség és jóakarat, mely önökben van, itt egy­mással érintkezve és eszmét cserélve, azon ügy­nek, melyért buzgólkodunk, csakis javára lehet.­­ Miként a mythoszi alak, mely minél többször érinkezett az anyafölddel, annál több erőt volt képes kifejteni, úgy hiszem, hogy ezen többszöri­­ személyes érintkezésünk áldásossá és sikeressé te­­endi a munkát, a­mely önökre vár. Az első közgyűlést kivéve, mely ezen egye­sületet megalakította, nem volt közgyűlés, mely­nek teendői oly számosak lettek volna, mint a jelenlegi közgyűlésnek s e tekintetben a felolva­sandó jelentésből méltóztatnak megérteni azon ja­vaslatokat, melyeket az igazgatótanács előterjesz­teni szükségesnek tartott. Ezután megjegyzi, hogy a javaslatok a ko­moly megfontolás és az ügy iránti meleg érdek­lődés kifolyásai s azon meggyőződését fejezni ki hogy a hozandó határozatok, térjenek bár el a­­ javaslatoktól, az ügy javának előmozdítására fog­nak szolgálni. Kölcsönös méltánylatra hivta fel végül a közgyűlés tagjait egymás nézetei iránt s a ’’’­­megnyitottnak nyilvánította, fel­­híván a közgyűlést­ az alakulásra, t. i. a ta­gok igazolására és az elnökök és jegyzők meg­választására. Erre B­i­b­á­r­y József, kit teendői szólítot­tak el, a közgyűlés zajos éljenzése által kisérve eltávozott s az elnökséget Feleky Miklós alelnök vette át. A kiküldött igazoló bizottság működése alatt a közgyűlés néhány perczre felfüggesztetett. A bizottság nevében az ismét megnyílt ülésben Be­­­­nedek terjesztette elő az eredményt. E szerint igazgató személyesen és megha­talmazott által jelen van 15 , társulati képvi­­­­selő 33. Ezek közül 13 a nyugdíjintézetnek nem tagja. A társulati képviselők közül tehát húsz van jelen a nyugdíjintézet részéről és 15 igazgató. Rövid eszmecsere folyt a felett, vájjon azon megválasztott képviselők, kik az egyesületnek nem tagjai nem bírnak-e szavazati joggal, s illetőleg igazolhatók-e? A közgyűlés Polonyi Géza válasz­tott képviselő felszólalása folytán elhatározta, hogy az alapszabályok értelmében az ily m­egvá­­lasztott képviselők a közgyűlésen szavazati joggal is bírnak, mire Feleki azon reményét nyilvánítá, hogy az ily megválasztott képviselők alapító, vagy pártoló tagok lesznek. Brankovics György kijelente, hogy a­míg él, pártoló tagja lesz az egyesületnek. A közgyűlés az eddigi elnökségnek köszöne­tet szavazván, Krecsányi indítványára Bibáry el­nökké és Feleki alelnökké választattak. A jegyzői székeket Vedress és Arányi foglalták el. Ezután a következő bizottságok alakíttat­tak meg. A kérvényi és javaslati bizottságba megvá­lasztattak: Miklóssy, Bokody, Polonyi Géza, Bács és Tiszai. A számvizsgáló bizottság tagjai: Lászi, Ha­vasi, Jakab Lajos és Barth. A színházi törvényi bizottság tagjai: Krecsányi, Szeles, Benedek, Ka­­zaliczky, Arányi indítványára a közgyűlés a bécsi Ring-színház tagjaihoz részvétiratot fog in­tézni. Ezután a központi igazgatótanács jelentése olvastatott fel. E jelentésben az igazgatótanács több javas­latot terjeszt a közgyűlés elé. E javaslatok a kö­vetkezők: I. A magyar színészegyesület és nyugdíjin­tézetnek alapszabály-javaslata. E javaslat, lényegében nem tér el a most érvényben levő alapszabályoktól, de rendszereseb­ben, a tárgyak szorosabb összefüggését szem előtt tartva van szerkesztve, és a legnagyobb vál­toztatás abban nyilvánul, hogy míg eddig a szí­­nészegyesület és nyugdíj­intézet alapszabályai el­különítve voltak egymástól, most egyesítvék mi­nek szükséges voltát leginkább az igazolta, hogy a két intézménynek mostani alapszabályaik sze­rint is egy és ugyanazon kormánya van t. i. a központi igazgató tanács. II. Utasítások a központi iroda hivatalnokai számára. Miután a központi iroda, mint az egyesület kormányának, a k.­t. tanácsnak végrehajtó köze­ge, az eddigi közgyűléseken nyilvánult általános óhajtás folytán s az alapszabályokba fölvétetett, hivatalnokai számára — hatáskörüket körvonalazó — utasításokat kidolgozni múlhatatlanul szüksé­ges volt. Az alapszabály-tervezethez csatolt javasla­­tok közül: Az I. annak meggátlását czélozza, hogy egy igazgató ugyanazon időre ne folyamodhassák több város helyi engedélyéért, mi­által — miután csak egy helyütt működhetik — más igazgatót, illető­leg színtársulatot megfoszt keresetétől. Ha azonban a kerületi rendszer újból élet­be lép, e tárgyban intézkedni — természetesen — fölöslegessé válik. ELLENZÉK A II-ik azon előzetes intézkedésekről szól melyek kétségkívül szükségesek lesznek azon eset­re, ha a közgyűlés a kerületi rendszer visszaállí­tását elvileg netalán kimondaná. A III-dik javaslat a vidéki társulatok műs­­­sorában gyakran előforduló, s a műveltebb ízlést­­ és közerkölcsiséget sértő színdarabok előadásának meggátlására. A IV-dik az országban működő ugynnvezett daltársulatokra. Az V-dik nagyon elszaporodott műkedvelő társulatokra. A VI-dik a német színtársulatokra vonat­kozik. A VII-dik javaslat szól az egyesület hiva­talos lapjáról, a­mennyiben annak alapítását a köz­gyűlés szükségesnek tartaná , javaslatokhoz vannak csatolva a fixum 63 osztályos társulatoknál életbeléptetendő egyöntetű szerződések mintái. Végül előterjesztetik a színházi törvényekről szóló javaslat, mely tüzetes tanulmány tárgyává tétetvén, a most dívó törvények véleményadás vé­gett valamennyi színtársulatnak megküldettek s az ezek által közlött megjegyzések tekintetbevételé­vel szerkesztettek. A jelentés továbbá a határozatok fogana­tosítása tekintetében felemlíti a kerületi rendszer körül felmerült mozzanatokat. „Lehetetlen, — így szól a jelentés — meg nem emlékezünk arról, hogy a kerületi rendszer ellen, a­mely annyi köz­gyűlésen át mint a magyar vidéki színészet exisz­­tencziájának egyedül biztosító eszköze tüntettetett fel, alig lépett életbe, tehát mielőtt czélszerűsége vagy czélszerű­tlenségéről alapos meggyőződés sze­reztethetett volna, már történtek itt-ott felszóla­lások, de a magyar vidéki színészet által alkotott s a nagyméltóságú m. kir. belügyminisztérium ál­tal megerősített szabály fennállt és mi, mint az egyesület törvényeinek, végzéseinek végrehajtó kö­zege, tőlünk telhetőleg mindent elkövettünk, hogy e szabálynak a gyakorlatban érvényt szerezzünk. Ebből kifolyólag, midőn néhai Kuthy Béla ki akkor a szathmári kerületben működött, önha­talmúlag csapott át a marosvásárhelyibe, a­nél­kül, hogy erre azon kerület igazgatója, Várady Ferencz beleegyezését kieszközölte volna, 1880-dik évi május 18-án tartott ülésünkből felterjesztését intéztünk a nolgu m. kir. belügyminisztériumhoz azon alázatos kérelemmel, hogy Kuthy Bélától, mint az egyesület szabályait áthágótól a színigaz­gatói engedélyt rögtön megvonni kegyeskedjék.“ A belügyministérium, mint a jelentés elő­adja, azonnal megvonta Kuthytól az engedélyt. Ezután felolvastatott az ig tanács jelentése az eddigi tapasztalatokról, minek bevégeztével az ülés d u. 4 órára elhalasztatott, vagy-üzebenből. Bátran elmondhatjuk, hogy magyar társas­­­életünk ez idényben a napokban érte el tetőpont­ját; az olvasó egyletünk által rendezett felolva­sások javában folynak, e hó 10-én lesz az utolsó; a magyar műkedvelő társulat 6-án tartotta színi előadását s a dalkör 7 én ez évi rendes negyedik dalestélyét. Legyen szabad e két utóbbinál a t. Szer­kesztő urat most értesítenem, úgy az olvasó egy­letről majd máskor teszek említést. A műkedvelő társulat rég nem aratott oly sikert, mint ez utóbbi előadásával úgy anyagi, mint szellemi tekintetben. Az előadás három egy felvonásos darabból állott, u. m. „Nő-udvar­lás“, a­melyben Lubinszky Berta kisasszony Her­mina szerepében a meglehetősen telt házat ma­gával ragadta; játéka bármilyen jól iskolázott szí­nésznőnek is számot tett volna, úgyszintén a második darabban „Emészt“-ben Berta szere­pében. Nemkülönben jelesen játszódtak ezen két darabban: Boér F.-né úrhölgy, Verindian, Kraj- Cs0vics, Dreil és Stemmer urak. A legjobb han­gulatot a harmadik darab „Kukli-Predikácziók“ lézte elő, a melyhe­l*^ Gyulay E. kisasszony valódi f aszódtak; igen jelesen töltötték b­iztoska es Zolnay urak is valam­i* he­­lyk­isasszony. Ul Bogács V.* 1 ' A magyar dalkör négy évi t­­­lig dicsekedhetik egy ily sikerült f­ényes bizonyítékát adta életrevalóság?1’ 'n­ I rejenek; bebizonyította azt, h0 J 8 *?k s C­­­árólagosan 5 van hivatva ittenlaj(lQem \\ I lalmi életet fejleszteni s a különböz?? nelyek a nemet es magyar elem ! i ellei%u ;adAS p?vai k?rök körön létezne??1 a M­­I is A Roma­ császár nagy terme I volt telve; a közönség nagy részét 8 16D I ajkúak scs. és I is 3 I romany atyafiak nem igen akarni a zülök senki sem volt jelen. A ttoL“®“1““5 * * ^ meghaladja a 70 irtot. U ,0Tedeleia A mi már a közölt program m­i , I lett csakis szépet és jót irhatok róla ,sát­ár• tetemes haladást tanúsított Hogy­a, a pontját Vásárhelyi tervszéki bíróié Auguszta kisasszony képezték alig m­­a nem. Mindkét hölgynek a megjelenési elbájolta a közönséget, előadásaikat Cleptoll‘­i nem akaró taps, éljenzés s uhrázás in*«18Zuud­ Dalkörnnk mindkét hölgyben sokat n ? I Vásárhelyiné urhölgy a klasszikus énekhl’^ az egyletet hathatósan támogatni addig­­?1* sán Auguszta kisasszony a népdalok élénél?'1’ vel fogja magyar sziveinket dobogásba hJr­­Nagy-Szeben, decz. 9. 007Dl' Faust. JP.-Cseh, 1881. decz. (Beköszöntési ünnepély. Közebéd. Jótékony czémn­i­­­igalom. Köszönetnyilvánítás.) Icz' Hidalmáson f. hó 4-én egy 1«^». 16 ünnepélynek valánk tanúi. Hidalmási ev­ri egyház uj lelkésze tartá e napon - igej I' számú díszes közönség élet - székfoglaló bir­dót. Délelőtt 10 óra közeledtekor már mindenfelől gyülekező sokaság lepte el a templom környékét és az odavezető utczákat. Még a nap is ünnepel­­ni látszott s a tavaszias idő csak emelte az ö­­lyes hangulatot. 10 órakor templomba mentünk A 27-ik dics. 2. első verse eléneklése után rés helyettes — igtató lelkész — e sorok X szószékre lépett „a mi segedelmünk* után rövid — az alkalomhoz illő — beigtató be­­szédet mondott, a szent­ irásból vett idézetekkel mutatván fel a pap és hallgató egymás iránti kölcsönös kötelezettségeit, kívánva az uj lelkipász­tornak azt örömet, hogy „örömmel és nem bánattal szolgálva“ eszközöl­hesse és szemlélhesse egyházának folytonos elő­menetelét és virágzását, hogy legyen az egyház hús árnyat adó menhelye az élet küzdelmeiben elfáradott vándornak s az általa hirdetett ige kristály tisztán csörgedező patak a lelki szomja­soknak. Beszéd végeztével imában kérve áldást az uj lelkipásztorra és hallgatóira, felhivtauj lelkészt széke elfoglalására. Egy vers­ének eléneklése után szószékre lépett Balla Károly uj lelkész atia s rokonszenves hangon mondott, könnyekig megha­tó buzgó ima után Pál apóstól II Korinth. XII. 20. 21. versei alapján tartott igen korszerű, al­kalomhoz illő szép beszédet, fejtegetvén bevezető részében a mai napság divattá válni kezdő val­lásos közönyt, kifejtvén álláspontját a közönyösek nagy többségével szemben, ismertetve a szentügy szolgálatában álló személyét, ki már felöltötte ,a lelki fegyvert, az igazság mellva­sát, a b­é­k­e­s­s­é­g e­v­a­n­g­e­l­i­u­m­ának ké­­szülékeit, a hitnek p­a­j­z­s­át, az üd­vöségnek sisakj­át.“ A zászlót melynek szolgálatában állott el nem hagyja s csak akkor lenne isten élőt megalázva, ha e fegyvereket nem használva ő is ama világi nagy többség után in­dulna. . . Köztetszéssel fogadott beszéde után a­z imában kért áldást munkájára, hazánkra, nemze­tünkre, felséges királyunkra, egyházunkra és gy­­ekezetre. Egy vers eléneklése alatt a gyűl® ’*l eloszlott, egy róm. c a t­h. és egy u­n­­t *rl család fogadván az igtató és uj lelkészt ven­d kel együtt ebédre barátságos házuknak ven­d­szerető asztalához. Estve az egyház javára konyszélu tánczvigalom volt rendezve,­­ mellett díszes körben lankadatlan jó kedvre a mulatság a reggeli órákig. A­z 111­5 , egybegyült szép közönség számos megye , nyes bizonyítéka a jótékony czél iránt lelkesedő .L.Whille- -«ttKiS ne ítélj“ mondja a közmondás. A niva előtt az itt egybegyült hölgy koszurur videkben és találóan beszél a dal: „Árok is van, gödör is van, „Szép asszony is, szép lány is ^ 1 „De százszor szebb — — bü?iDczia . . . arra nézve igazat adok ugyan a ^ tf0B. közmondásnak : Qui choisit, prendpire v^ua tuuiein, —1 j alakjá­ban úgy csinos toiletteje, mint n^fanterni j,jjoS által bálkirálynénak D. F. k. a., P­ &• leánya méltán szemeltetett ki. csinos Méltó elismerést érdemel a bal p­álya­­díszítése és a rendezői teendők vite e­­­la ur. Úgyszintén elismerésre­­ áll. I­get tanúsítottak egyh. gondnok is. • ’ Sz. K. ur és t. Püspökiné úrasszony. sli- A bál jövedelméről illetékes i ff iltefl. mólnak, de itt a nyilvánosság élét fe­dőnek tartom, hogy a jótékony .cz®r'1 . egyh. lefizetések sorát br. Wesselényi meg '11 megyei főgondnok ő méltsga nyi o j^tlan az egyház iránti áldozatkészségben, bid* s mint eddigelő, úgy ez évben is elt _ almási anyaegyházzal főpátronusi njjavittatá' és jószívűségét, a papi lakás ^em __ C-Sk sai saját költségén eszközölteiánU]ásáD»* a köz hála­ és méltó elismerés ! ^ hogí leszek szerény tolmácsa, midőn főpátra' adjon az Isten sok ilyen nemes ga­fffto­ronust egyházainknak, éltesse . és Deta' az Isten sokáig egyházainknak, zetünknek diszére-javára! . ue(j0ffeStia Mindnyájan egy kellemesen , tuok ha­­nktatt estély kedves emlékeivel it­t eltöltött estély kedves s­za. A viszontlátásig 1 Miklósi

Next