Ellenzék, 1881. júlus-december (2. évfolyam, 148-299. szám)

1881-11-07 / 254. szám

Kolozsvárt 1881 egyike, hogy játékát. Látszik, szerepeitel. Mosolygója a becsvágygyal foglalkozik legjobb genre alakok Egyre azonban figyelmeztetjük, miidőn Irén leszakgatja ékszereit, s mély esetésével dobja a pamlagra: Mosolygónak azo­­nem szabad zsebre rakni! Akkor ő már e­zt gazember, s sokkal inkább el van telve "'irén iránti szeretettel, sem mint ilyen frivol­­isra tudna gondolni. — Sárdy úr, (nagyon utáljuk, hogy nincs alkalmunk egy komoly drá­­si szerepben látni!) Timor Pált személyesité ,valóan biztos, jellemző alakítással. Aprólékos fogásai a legtalálóbb alakká egészítik ki, a dará­ld részivit, s lépre csalt aranyparasztot. Ken­­ji­­urat, azért említjük fel itt, s azért nem rész­letezzük játékát, mert Zátonyi szerepét, hatá­rozottan nem egyéniségéhez mértnek tartjuk. Zá­tonyi helyett beszélünk Zápolyáról. — Németh ú­r (Bankó) Szabadhegyi úr, (Darvas) T­h­a­­raszszovits M­a­rg­i­t k. a. (Elza), Örmé­nyi M. (Borosa), Haville (Tulipánné), To­mna­n­ó­c­i (Tulipán) Havi úr (Klimócy) jól meg­élték helyüket. A kis K­enyó Katika (Senki fiáspár) pedig egészen elragadta a közönséget. Csütörtökön a leggondosabb előadások egyi­kre ment végbe. „Mukányi“-t bármely szippa­dunkon bemutathatná e derék társulat. A czím szerep Püspöki urnak hozott újabb elismerést Mi csak azt jegyezzük meg, hogy vegye ko­moly­an a Mukányi hiú nagyravágyását. Né­melykor úgy jön, mintha valaki csak elm­on­daná, hogy milyen az a Mukányi s ő ma­ga nem is volna az. Ezt figyelje meg csak Püs­pöki úr, s belátja, hogy igazunk van-e. Kendy ur, (Zápolya) ma valóságos merényletet intézett a közönség nevető izmai ellen. Az a komoly pe­dáns nyelvész minden izében igaz, hű és követ­kezetes volt. Egyénisége, gazdag humora, mind jó szerepének tökélyességéhez segiték. Alig várta az ember Zápolyát, hogy jóizü félszegségivel nevetésre ingerelje. Kendy urat nyilt jelenetben s kihívta az óriásilag derült hangulatba hozott közönség. L­e­ő­v­e­y Ilka k. a. és P. Rott Mari asszony, (Olga és Ella) ma elegáns toilette­­reikkel is emelték, már megszokott gondos játé­kuk hatását. Nagyon ki kell emelnünk az Ü­r­­m­é­n­y­i k. a. (Margit) és a Kecskeméti Irma k. a. (Piroska) sikeres debütirozását. Mint­ha csak számukra írta volna Csiky e kedves két szerepet. Az egyszerű, de mégis eszélyes vidéki leányok inkarnatióját láttuk — ugyszólva — já­tékukba. Kecskeméti Irma k. a.-nak, igen ajánl­juk, hogy mindig szerepeinek egyénitésé­­r­e törekedjék. Különben oda téved, hol a tehet­ségek fokonkénti haladása lehetetlenné van téve mert a személyesítő mindig önmagát pro­dukálja. S­á­r­d­i ur (Darnai) egy valóságos kék vérű főispánt, mig N­émet ur egy typicus revel­ver journalistát (a budapesti 7* kr. sornáloktól) állí­tott elénk. Kérjük Havi urat, hogy sokszor változ­zék m­eg játékában olyan előnyösen mint Sze­re­d­i­b­e­n. — Az orvosok jelenete túl lár­más volt. Pénteken a kedves „bornevillei harangok“ csengtek, bongtak. B é n y e i n ó asszonyt a közön­ség — mióta annyira meghódította — tenyerén hordozza. Egész előadások alatt tüntet mellette, s szin­te fájlalja, hogy oly ritkán látja különösen egy jó népszínműi szerepében óhajtja hallani. Ma is Serpolette-el újra még jobban lebi­lincselte, meghódította a közönséget, nekünk pe­dig alkalmat adott újra hangsúlyoznunk, hogy a vidék leggeniálisabb operett- primadonnájának tartjuk. Mikor énekel vagy bohóskodik, kedves hangja, játszi elevensége ellenállhatlanul ragadja magával a hallgatót. A „tekints ide . . kez­detű dalt hosszas tüntetésre ismételnie kellett. Havi úr talán nem veszi komolyan énekes sze­repeit? Mi becsüljük a sokoldalúságot, de túlsá­­gig vive csak árthat. Németh úr jeles Jean Grenicheux, Kendy és Püspöki urak(városbiró és Gáspár) a régi jók. Ajánljuk, hogy Sárdy urnak adják át Gáspár apót. Thar aszó vies k. — bocsássa meg nekünk — nem fog éne­kes szerepeiben annyira menni soha, mint a társal­gásiakban. Példa reá az Elza szerepe a „Proletá­rokéban, mit jó sikerrel exequált. A karok és az ensemble kitűnőek. Közönség szép számmal, mi­nek folytatását a szamosujvári lelkes közönségtől továbbra is, hisszük, nem hiába fogja várni a Bé­­lyey ur derék társulata. __________________•’ " ’ —so r._____ BELFÖLD M­ező-Nagy-C­sán. nov. 3. Tisztelt szerkesztő úr! Hull az eső, hull a­­ ’ három hete már, hogy a nap elrejté bánatos prozát tőlünk, s ha néha-néha ki is lép egy- két perczig fényes ajtóján, oly halvány, oly sáp- at és búskomor, mint egy életunt régi aszko­­°3- Azt kell hinnünk beteg, vagy nem kívánja m­i, mi történik földi világunkban. Elég, hogy egész 1881. nagyon szeszélyes, Sem különcz vala.­­ . .H°gy kezdődött? mindenki ismeri. Január pe r­ig folytonosan csörgött esőköpenyével a viz­­í­­r kiküldő hű szolgáját Boreást, s kőszilárddá gyldá a mogorva rögöket, s reájuk bobitá a 101 fehér takaróját. Tartós hideg telünk volt. Örömmel csevegő a usi ember: „jó tél után jó nyár következik.“ -fiadtunk, mert a tavasz ismét búsan hullatta a nyernek záporát. Márc­iusról lemaradt a a USJ megaszalá a nedves földet, hogy Ült ^ Ehetetlenné vált, a tengeri vetés, a tart°n miatt egész május és junius végéig­­. • Mégis biztatott a remény, hogy hosszú kit­k­­a Isten, s tengerink valahogy csak hite is csalódtunk; mert ha egy nap láttuk aójának szekerét, ismét három-négy hétig ret­­te el magát. A sok eső szalmás gabonáinkat elléhásitá, tea? •­Ves főleg a rozs termést elsilányitá ;­a lá . hátraléke annyira, hogy az augusztusban na­­p kapálás összeért s együtt folyt az aratás­ba oner szerencsénk, hogy a hóharmat szeptem­­brig késett s mert ha korább jő. t. i. kisasz­szony körül, tengeri termésünk — mely igy is silány teljesen semmivé teszi vala. Vártunk­­vártunk, hogy alig zsendült törökbuzáink szárad­­janak­, mígnem „Pluvius“ újból önteni kezdő zá­porait. Tengeri szedésünk elkésett, nagy része most is töretlen, idő, féreg, hörcsög, és egerek millióinak prédájául áll a mezőkön szanaszét. Ismeretes, hogy építési anyagok, közleke­dési utak hiány­ában, a mezőségi kisebb gazdák­nak nincs csűre, s igy csakis kedvező időben „szérűn“ végzik a cséplést. Ámde a mostoha idő azonkívül, hogy a rövidre számítással jól be nem födött asztagokban sok kárt okozott, a cséplést idáig gátta, s mondanunk lehet, hogy a gazda osztaga me­lett koplalni kénytelen, vető­mag nincs, annyival kevésbbé piaczra való; szóval emlékezet óta ily szerencsétlen gazdasági viszonyok nem fordultak elő, mint 1881-ben. Ezekhez járul, hogy az utak járhatlanokká fajultak, s még a kövezett utakon is, melyekre éber gond fordíttatik, nehéz a szállítás, képzel­hetni tehát, hogy ezen a megyei tisztségi elleni panaszt méltán kihívó, három év óta merőben elhanyagolt, azelőtt is könnyű szerrel kezelt, 17 kilométer hosszú, Mező-N.-Csántól Egerbegyig terjedő völgyi útvonalon milyen a sártenger, mi­kép vesződnek 2—3 zsák gabonával az egerbegyi malomba hurczolkodó négy ökrös mezőség vidé­kiek, midőn a két marhás, pláne kétlovas fogat ott marad az út közepén. Azt pedig képzelni sem lehet, minő állatkínzás, em­ber­vesződés van, minő átok és szitok emelkedik a sokféle adó, átváltság ravatalok ezerféle nemeivel nyakig terhelt nép ajkairól, és pedig méltán, a közigazgatás ellen, ezen szerencsétlen utak miatt, melyeken a föld népe marháját nyomorékká tenni, önmaga s cse­lédje vesződni kénytelen ! Bárha kellemetlen is, az idő raostobasága ellen nem zúgolódunk; de a közigazgatás ellen, melyet azért tartunk fenn verejtékünkkel, hogy a nép jóllétét, munka keresését, közlekedési utak jó karban tartását, adóképességét elősegítse, nem pedig, hogy csak a kormány rendeleteinek legyen könyörtelen végrehajtó közege, a közigazgatás ellen, melytől azt várjuk első­sorban, hogy a be­­következő esős­apokra számítva, jó idején gon­doskodjék a közlekedési, s még községi utaknak is jó rendben tartásáról, és ha épen kavicstelep nincs, de az utak tőszomszédságában levő pala­kővel gazdag hegyekből, ha szükség, évente több ízben is töh­esse meg, nem pedig, hogy az át­váltság pénzt felszedje, másfelé fordítsa, s az egész vidéket ősz, tél idejeira nyomor, veszély, kár és hátramaradásnak kitéve hagyja. Az ily közigazgatás ellen kötelességünk ko­molyan felszólalni, mert a mulasztás által nem­csak a nép, hanem az állam érd­ke is sértve van, midőn téli őrlése, piaczra szállítása, szükségletei­nek beszerzése gátolva, pénzt nem csinálhat, s így állami, társadalmi kötelességeit sem teljesít­heti, adóját legszívesebb készsége mellett sem fi­zetheti. Fájdalom, ily szerencsétlen s tovább nem palástolható állapotunkat kell ezen becses lap út­ján, nyilt helyen, a t. szerkesztő úr, és ol­csó közönsége előtt föltárnunk, annyival inkább, mi­vel mostoha időjárásunk, közlekedő,­­ legyőzhetlen akadályaink méltányos tekintetbe vétele mellett is izgalom nélkül f. hó 3-án e község nyakára lett kiküldve az állami adóvégrehajtó! Képzelhetni a legtehetősb, sokkal inkább a szegényebb sirsu birtokosoknak elkeseredését, mi­dőn ezen község eddig kényszer nélkül eleget tett állam iránti tartozásának ; képzelhetni, mily nagy a lehangoltság az elbusulás akkor, midőn nem ha ez, nem fizetni nem akarás, hanem az embe­ri erő által nem változtatható mostoha időjárás gátolta meg a cséplést, vetést, tengeri szedést, s még annak is, ki elég szerencsés volt, cséplését végezhetni, gabonájának piaczra szállítását, a pénz­hez juthatást. Képzelhetni, mennyire fáj kormány­közegeink az i­dőnél is mostohább szívtelen eljá­rása akkor, midőn ily viszonyok állanak csopor­tosan az emberi polgári társadalmi kötelmek lero­vásának útjában; midőn látnia, tűrnie kell, hogy javai, marhái, ingóságai, gyermekeinek élelme, barmainak takarmánya potomáron elbecsültessenek és árverezésre hurczoltassanak ! Följ­aj dúl a szív, zúgolódásra fakad a legtürelmesebb polgár-erény e kegyetlen eljárásra! Nem elég a szerencsétlen időjárás, hanem ehez jött még a szomorú adóvégrehajtás is. Ki csodálná, ha a nap sem kíván alátekinteni földi világunkra, ha sír kényer az emberi könyörtelen­ségek, visszásságok, tisztviselői eljárások ily ferde állapotán ! Alig hisszük, hogy magas kormányunk beleegyezését kiérdemelje adófelügyelőnk feltétlen vas kényszere! És e tételnél nem mulaszthatjuk el föltárni azt is, hogy Torda-Arannyos megye adófelügye­­lője Soltész úr a járási szolgabíróval, közelebbi napok egyikén megfordulván magát ezen község­ben, és szemmel látva, meggyőzőleg értesülvén a körülmények mostohasága által előidézett akadá­lyok felől, — hír szerint — megígérte, hogy nem fog állami végrehajtót kiküldeni a nép nyo­­morgatására, és az elöljáróság is felelősséggel kö­telezte magát, hogy valamint eddigi években, úgy ennek végéig igyekezni fog az adóhátralékok mi­nél nagyobb részét beszolgáltatni. Daczára az adófel­ügyelő úr személyes ígérete hivatalos meg­nyugtatásának , megjelent a végrehajtó­s eljárása megingatta a benne helyezet bizalmat s és azért is az elkeseredés fokozatos. Ugyan azért — ha a hir való — fölhívjuk a közvéleményt annak megbírálására, hogy a t. Adófelügyelő úr eljárása mennyiben egyezik meg az emberséggel, lojalitással főleg pedig hivatali állásának méltóságával. S végre ezen botrányos váratlanul meglepő és érzékenyen sújtó eljárást Torda-Aranyos megye főispánjának, közigazgatási bizottságának, mindenek fölött pedig a nagy mél­tóságú m. kir. minisztérium becses figyelmébe ajánljuk, mert meg akarjuk a fölzavaró kedélye­ket nyugtatni, hogy igazságnak és irgalmasság­lenni kell, meg akarjuk a képet óvni attól, hogy nagyon sze­retett, népeinek boldogságát ohajtó al­kotmányos királyunk uralkodásának utófelében a szerencsétl­en II-i­k Endre korszaka jusson eszébe. Egy községi képviselő: K L Ti E N Z É K Szent Imre úninessélg K­olozsvárit. A jeles kegyes tanitórendiek vezetése alatt levő kolozsvári fi-neveldében tekintélyes közönség előtt az ifjúság védszentjének ünnepe vallásos ke­gyelettel lett rangülve szombaton. Az ünnepély megtartása körül legtöbb ér­deme van Dániel Joachim subregéns úrnak, mi­vel az ifjak szép jeleit adták nemes törekvésük­nek és ez által az ünnepélyt emelték ugyan uj­ra, hogy a jelenlevőknek teljes megelégedését vív­ták ki. A programm ez volt: 1. „Szent Imne“ ének. Szöllősy Attilától. 7. oszt tan. 2. „Szent Imre életrajza“, előadta Könczey Imre 7. oszt. tan. 3. „Szent Imre“ ének. Szöllősy Atilától. 4. „Jézus a sza­­lmiság« Mint szent Zedeontól szavalta Puskás József 1­. o. t. 5. „Hazám szeretlek“ ének, Mangoldtól. 6. „Tengeri ima" ének, Dániel­től. 7. „Árkádia széle“ Arany Jánostól. Sza­valta Harmat Jenő 5. o. t. 8. „Loreley“ Sch­ill­itől ének. 9. „Az igazság“ Répás Jánostól. Szavalta Hustig Jószef 7. o. t. 10. „Nyugalom“ ének Mozartéi. 11. „A válás fáj­dalma“ Abt Ferencitől. Az ifjak közül Szél­ősyt emelem ki, mivel zenei jártassága, mindenki figyelmét magára von­­ta. A szavalók csinosan, választékosan és megha­tóan mondták el darabjaikat. Szilágyi különösen kitűnt szép hangjával; mondanom sem kell, hogy az ének darabokat ismételniök kellet. Váradi Móricz igazgató úr, a­, ünnepély vé­­geztével megragadó lelkes szavakkal buzdította az ifjúságot, hogy a­mint ez alkalommal igazolták, hogy sz.t. Imre herczeg emléke nem halt ki lel­­keikből, úgy a jövőben is tegyenek bizonyságot arról, hogy Szent István által „Imre“ herczeg­­nek adott tanácsok, nekik is szent és követésre méltó életelveik legyenek. A közönség megelégedetten távozott az ifjak közül. Jelen volt a m embrieféme. Kolozsvár, november 7. — Sív­ai Lászlónak állítandó síremlékre Demjén László idén újonnan önként adtak: 45. Dr. Takács Lajos Budapestről 10 forint. 46. Losoncz.y György Bpestről . 5 47. Szongott Gerő...........................3 „ Összeg 600 frt. — Kossuth Lajost látogatják meg legkö­zelebb Turinban Mocsáry Lajos képviselő, és Ko­vács Lajos miskolczi ügyvéd. Hir szerint Helfy Ignácz képviselő is csatlakoznék hozzájuk. — A trónörökös pár Erdélyben. Prá­gából jelentik, hogy Rezső trónörökös november második felében leérkezik Erdélybe medvevadá­szatokra. Hir szerint Stefánia trónörökösnő is el­kíséri férjét. A vadászatokra nagyszámú társaság hivatott meg. — A városi bizottság folyó évi nov. 6-án délutáni 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart Tárgy: A jövő 1882-ik évre a czukor, kávé, sör, hús és bor fogyasztási adók mikénti felszedése tárgyában, tanácsi előterjesztés, a szakosztály vé­leményével. — Kolozsvárról a „Fővárosi Lapok“ teg­napi számában, egy tudósítást hoz, tele naivság­­gal. A tudósítás valami utazó ügynöktől (commis voyageur) eredhet, legalább ezt árulja el a helyi viszonyokban való tájékozatlanság, mely a közle­mény minden második sorában kirí. Arra nem akarunk megjegyzést tenni, a­mit a kolozsvári társasélet tényezőiről mond, melyek között szerin­te a legelső helyet foglalnák el a fillérestélyek. Azt sem bánjuk, ha fölsorolja a jeles tudósító, hogy ő mely családoknál volt jelen a „szobában“ tar­tott szüreten. Mert hát ez mindenesetre fontos „társadalmi esemény“, méltó a följegyzésre. Ha­nem egy dolgot abban a tudósításban kötelessé­günk helyreigazítni, mert némelyekre nézve bán­tó valótlanságot tartalmaz. T. i. rosszul volt in­formálva a tudósító, midőn azt állítja, hogy a Ha­lottak napjának előestéjén Kéler Ilona sírjáról egé­szen megfeledkeztek a néhai színésznő „tisztelői“ és sírja dísztelenül, illuminálatlanul maradt volna, ha Bogdán István úr nem gondoskodik. A tény az, hogy a Kéler Ilona sírjának földíszítéséről és kivilágításáról, a szülők és rokonok beleegyezésé­vel, épen a bizottság gondoskodott, mely az elhunyt színésznő emlékére felálltandó sírkő javára be­gyült összeget kezeli, s mely bizottság épen a Kéler Ilona egykori tisztelőiből alakult. E bizott­ság pénztárnoka Bogdán István úr, s igy vett­­ részt, a sirkőalap pénzének felhasználásával, a sir földíszítésében. Másfelől azonban Kéler Ilona szü­lei és rokonai sem feledkeztek meg kedves ha­lottjukról, mert a sir díszítésére, mit a bizottság vállalt magára, ők is küldtek egy szép koszorút. Ez az igazság. Ajánljuk a „Fővárosi Lapod­nak, hogy máskor megbízhatóbb utazó ügynök­től fogadjon el tudósításokat, ki kevesebb naivsággal s több tájékozottsággal veszi kezébe a tollat. ” A kolozsvári Zene-Conservatorium tegnap (vasárnap) a városi vigadó nagytermében igen sikerült zenekari hangversenyt rendezett. A hangverseny műsora csak három zeneműből állott, de mind a három valódi gyöngye a zeneköltészet­nek. Beethoven „Fidelio nyitánya“, Hoffmann „Frithjof-Symphoniája és Schuber „Mirjam­ dia­­daléneke“ czímű szerzeménye, mind oly classicus zeneművek a milyeneket a kolozsvári közönség né­hány év óta fájdalom­ oly ritkán élvezhet."An­nál nagyobb tehát a műkedvelők gyönyörűsége, ha évek során át bár ritkán egy ilyen zenekari hangversenyt végig hallgathatnak. Tegnap is élénken megtapsolták mindenik műsor­darab elő­adását, mely szomorú zenészes viszonyaink kö­zött kitűnőnek nevezhető. Farkas Ödön a Conser­­vatorium buzgó igazgatója az annyira heterogén elemekből (színházi, katonai, professionális ze­nészekből, régi és kezdő műkedvelőkből, műked­velő énekesekből) összeállított zenekart,­­ valamint női és férfi énekkarokat kifogástalanul betaníta­­ta úgy, hogy mindenik darabot dicséretes és alig kifogásolható szabatossággal s hatásos erővel exe­­quálták. Az énekkarokban közreműködő énekes hölgyeknek és uraknak eléggé nem gratulálha­tunk, a szíves közreműködésért s azért az emel­kedettségért, hogy félretéve kicsinyes pöffeszke-dést s levetkőzve a nálunk annyira elharapódzott közönyt, siettek hozzájárulni a Zene-Conservato­­riu­m­­e hangversenyének sikeréhez. A nemzeti színház igazgatósága, mint halljuk, alkudozásokat folytat Balogh György­­né úrasszonynyal, kit a népszínműi szerepkörre szeretne megnyerni. Baloghné asszony szerződte­tése ez­ idő szerint a legnagyobb szerencse volna a kolozsvári színházra A Baloghné nevével van­nak összefűzve a mi színpadunkon a magyar nép­színmű virágzásának legszebb napjai; s a négy év alatt még tagjai; s a négy év alatt még tag­ja volt színházunknak: ő, Vidor Pál és Kassai teremtették meg Tót Ede és Csepreghi szép szín­műveinek azon őseredeti alakjait, melyek ma is feledhetetlenek a kolozsvári közönség előtt. — Pálmai Ilka a budapesti népszínház­ban még e hóban föllép, még pedig először egy új operettben („A királykisasszony bábui.“) — Fillérestély. Az iparos ifjak önk. és betegsegélyző egylete által e hó 20-án rende­zendő fillérestélyen leendő közreműködésre sikerült megnyerniük a fiatalságnak K. Papp Miklósné úrasszonyt „Magyar népdalok“ éneklésé­re. Mosel Jolán k. a. zongora játékra. Gerő Lina k. a. szavalatra. Farkas Jánost Zene-Consenatorium zene tanárt hegedű já­tékra. E fillérestély úgy látszik érdekesnek ígér­kezik, mert a közönségünk legkedvenczebb tagjai művészetében ismét alkalmunk lesz gyönyörköd­hetni. A legmelegebben ajánljunk előlegesen is ez estélyt közönségünk figyelmében! — A kolozsvári m. kir. tudomány- egyetemi középiskolai tanárjelöltek segélyegyle­tének e. i. elnöke, titkára és pénztárnoka hiva­talos óráit minden csütörtökön d. u. 2—3 ig tart­ja a bölcsészeti kar VIII. és IX-ik tanterme közt levő földrajzi intézetben. Ezzel kapcsolatban fel­kérem mindazokat kiknek nevelőre, tanítóra, c­or­­repetorra van szükségek, ajánlataikkal akár sze­mélyesen, akár levél útján a fennírt hivatalos óra alatt, vagy ezen kívül lakásomon: Belmonostor utcza 2 sz. bármikor hozzám fordulni szívesked­jenek. Kolozsvárit 1881 November hó 7-én Nu­­ricsán Victor s. e. titkár. — Felolvasás. Az iparos ifjak önképző- és betegsegélyző egyletében tegnap délután Endes Dániel egyleti titkár tartott felolvasást és illetőleg fejezte be a múlt vasárnap megkezdett értekezé­sét a debreczeni vándorgyűlés és iparkiállításon szerzett tapasztalatairól. A felolvasást az ifjúság és számos polgárság közül — mely az egész he­lyiségeket megtöltötte — élénk tetszéssel fogadta, s annak bevégeztével Tauffer János egyik alelnök mondott köszönetet a felolvasónak. A kiállítások iránt rokonszenves értekezés külön füzetekben is közelebb m­eg fog jelenni. A „New-York Herald“ czímű amerikai angol lap közelebbről egy vezérczikket ho­zott a kutyákról. E czikkben többek közt a következők mondatnak: „Néhány nappal ezelőtt egy kis­lány egy idegen kutyával játszadozott Ma a leányka halva fekszik. A hajlam, elénk akadó idegen kutyáinak hizengőleg megsimogat­ni a fejeket, mindenesetre jószívűségre, s a ku­tyának természetébe vetett bizalomra mutat. Nem forog azonban fenn elég ok annak elfogadására, hogy a kutyák a szeretetnek e jeleit megérteni képesek. A kutyáknak is meg vannak a maguk jogaik, s minthogy a legkülönbözőbb módokokon nagyon is igénybe vannak véve, feltehetjük, hogy a nyájaskodás említett módjár­ól szívesen lemon­­danak, főkép mikor külsejüknél fogva se hívják fel arra az embert. Senkinek se tanácsoljuk, hogy utczán eléje akad­ felebarátainak esve, fejüket megsimogassa; mert ha a veszettség éppen nem is tör ki rajtuk, kitör a düh, mely meglehetősen erős szitkokban nyilvánul. A legbiztotabb mód a kutyának a fejét megsimogatni — ha ez egy bunkósbottal történik. Minél vastagabb a bunkós­bot, annál nagyobb a valószínűség, hogy az új­ságokban a "kutyaharapási gyászjelentések rit­kák lesznek “ — A bírói kar függetlensége. A po­zsonyi közigazgatási bizottság nov. 4-ei ülésé­ben a következő jelenet fordult elő. Esterházy gr. főispán felszólalt s ezeket monda: Feltűnt nekem újabban, hogy a pozsonyi kir. törvényszék bűn­ügyekben részint szelíd, részint oly felmentő­te­leteket hoz, melyek felett a közönség megbotrán­kozik. Minthogy a közigazgatási bizottság felada­ta őrködni a nyilvános hivataloskodás minden ága felett, kötelességemnek tartom azon indítványt ten­ni, hogy ez a félévi jelentésben a miniszter tudo­mására hozassák. Erre Zsitvay Leó államügyész a következőleg válaszolt: Szeretném, ha a főispán úr indítványával csínján bánnánk, mert az alkot­mányunk alapjait sérti, nevezetesen a bírói kar függetlenségét. A bizotttság meg fogja nekem en­gedni, hogy ez iránt magára tehessek indítványt s azt a legközelebbi ülésen terjeszthessem elő. A bizotság nem is határozott ez ügyben, hanem hoz­zájárult az ügyész indítványához. — Bernhardt Sarah Bécsben Hernanai Donna Sol szerepében lépett fel másodszor. — A kom­éliás hölgy, Bernhardt Sakra első vendégjátéka a népszínházban a következő szereposztással fog színre kerülni: Marguerite Gau­thier Bernhardt Sarah k. a., Prudence Protat k. a., Armand Duval Daria ur, Duval (pere) Cha­­mouiu ur, Gaston D’Orsay ur, Gustave­­­helter ur és Le docteur Boullond ur. — Ilyilon. Ifj. Ábrányi Emil, jeles fiatal költő szo­mbaton vezette oltárhoz Budapes­ten Wein Margit kisasszonyt. Tartós boldogsá­got kívánunk a fiatal párnak. — A „Tornaiskola“­­ megrendelőihez. A vezérkönyveket — melyekn­.-k megjelenését a hangjegyek kiállítása késleltette—már rövid időn szétküldhetjük. Addig is szives türelmet kér: Jó­­zsa Sándor polg. isk. tornatanitó. Gyergyó-Ditró­­ban 1881. október. 29.­­- Öngyilkosság. A budapesten állomá­sozó Schmerling-ezred egy közkatonája, a tegnap-­­­előtt főbelőtte magát, némelyek állítása szerint : azért, mert valami kihágás miatt két órai ki­kötésre volt ítélve s a mreggyaláztatást kike­­­­rülendő dobta magát a halál karjába. — A Rohonczy-Várady-ügyben szerep­lő Steugl volt fővárosi tüzelt, a budapesti járásbíróság a büntető törvény 258. §-ban ütköző vétségben elmarasztalta és 8 napi fogságra, to­vábbá 10 frt birságra vagy­sága esetében még további egy .*au . ítélte. Az olmüczi színházban november­ban este „Faust“ előadásán a végső apotheosis­­or egy sülyesztő leszakadt s három rajta álló kardalosnő lezuhant a mélybe. Egyik karját, a 1 . másik lábát törte. A közönség közt általános fia­dal volt. — Gyémánt lakodalom. Modus Gergely nagyváradi lakos a múlt napokban ülte meg Ki­­d­­a Évával 75 éves gyémánt menyegzőjét. Az ősapa nem kevesebb, mint 98, éves s öreg oldal­bordája pedig 92. Az ünnepélyen 2 fia, 2 leánya,­­0 unokája és 37 dédunokája volt jelen. Konstantinápolyban hét nyolcz hó­nap előtt kezdték meg a népszámlálást, mely ■ !­T'-int ri'1 ,v^ef' ® szerint a török fővárosban 350,000 telek lakik. Maguk a törökök ez összeg­­t­­vel szemben azt állítják, hogy Konstantinápoly­ ,k­nak sokkal több lakosa van. Párbajozók bankettje volt nemrég Budapesten. Egy ügyes párbajozó ezzel akarta megünnepelni 25 dik párbaját. A meghívott ven­dégek mind olyanok voltak, kik legalább tizen­két párviadalban részt vettek, így írja egy an­gol lap. Budapesten nem tudnak róla. — Ellopott arany­ágyuk. Schaumburg- Lippe herczegség északi határán, a tengerben fekvő W­­ilhelmstinn várai­an őrizték a négy történelmi nevezetességű, kis arany ágyút. Ez ágyukat e hó 1-ról 2-ára virradó éjjel ellopták. A várat egy altiszt és három közlegény őrzi. Az őr nevezett éjjel gyanús zajt hallott és látta, hogy egy csónak elhagyta a szigetet. Rögtön meg­vizsgáltak mindent és észrevették az ágyuk hiá­nyát. Csónakba ültek és üldözték a rablókat, de már el nem foghatták őket. A parton két ágyút találtak, melyeket a rablók valószínűleg azért hagytak ott, mert nem tudták azokat eléggé gyor­san elszállítani. Ez ágyukat a portugáliai kormány ajándékozta, a mostani herczeg elődjének és a vár felépítőjének, Vilmos herczegnek, a háború­ban tett szolgálatokért. — Apró hírek. Egészségügyi kiál­lítás lesz Budapesten is. A berlini kiállításra kül­dendő tárgyak ugyanis visszaérkezésük után a fő­városban ki fognak állíttatni. — Viszeanu volt román közoktatásügyi miniszter nov. 3 án meg­lőtte magát. — Óriási sikkasztás. Newart ne­vű amerikai városban egy nagy gyár pénztárno­ka önkén­tes vallomást tett főnökének, hogy a rábizott pénzekből 2.400.000 dollárt elsikkasztott. — Rabattius, Oláhország legnagyobb embere, ki Garibaldit tetemes összeggel segítette volt vál­lalatában — meghalt. — Pétervártt két fran­­cziát elfogtak, kiknél kompromittáló iratokat ta­láltak. — A dán trónörökös pár pénteken es­te Bácsbe érkezett. — A siáusi herczeg szom­baton Bécsből Berlinbe utazott. — Hayvierle bá­rónő pénteken este utazott el Bécsből két gyer­mekével, hogy atyja K. Bernus Heidelburg mel­letti kastélyába vonuljon. — A walesi herczeg Párisban a múlt vasárnap lunc­ra hívta meg Gam­­bettát. A lakomán jelen volt Dilke s még más négy személy. — Csiky Gergely „Kaviár“ czí­mű bohózata már kitüzetett a bpesti nemzeti szín­ház műsorára. — Grévy Albert Algéria kor­mányzója leköszönt állásáról. — A német bi­rodalmi gyűlés nov. 17-re van öszsze­hiva. — Kövesült leány is volt kiállítva Milanóban. Egy flórenczi orvos saját találmányu vegyészi ké­szülékkel egy 18 éves leány hulláját oly teljesen keménnyé és hófehérré változatta át, hogy már­ványnak látszik — A wolkirsdorffi gyilkosság tetteseit a bécsi rendőrség elfogta. — Vérm­ér­­gezés. F. é. október 28-án Nürnbergben egy ka­tonát temettek el, ki vérmérgezésben halt meg. A szeneseden néhány nap előtt egy orrán levő helyagecskát aczéltollal szúrt keresztül, a­mi ha­lálát­­ okozta. — A szegedi gyilkosság. A „Függetlenség“ szerint a meggyilkolt Hoffmann idősebb leányát bűnrészesség gyanúja miatt elfog­ták. A gyilkosság gyanúja alatt álló asztalos­le­gényt Komáromi Istvánnak hívják. U­­­zsorás meggyilkoltatása. A mármarosi Krasnisorban október 2- án Berkó uzsorást, mikor épen imád­kozott ej­tve, az ablakon keresztül agyonlőtték. — A himlőjárvány veszélyes mértékben ural­­kodik Kézdi-Vásárhelyt, mint ezt a „Szék. Köz­löny írja. Hasonlóról tudósítanak Debreczenből is. — A Berettyó vize is megáradt, a viz magas­sága meghaladja a 3 métert. — Dr. Kulavics János, bécsi udvari káplány, értékes gyűrűt,bri­­liántokkal kirakva, kapott az olasz királynétól. A nevezett áldozat misézett az olasz királyi pár előtt. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bartha Miklós. Kiadó : Stain János. MAURICE DEGEEMONT világhírű hegedű­művész Brasiliából, Kolozs­várt, f. hó 16-án fogja megtartani H­ANGVERSENYÉT a városi vigadóban GEORGES LEITERT. párisi zongora­művész közreműködése mellett. Belépti jegyekre előjegyezhetni Stein János m­. kir. egyetemi könyvkiadó zenemű­kereskedésében. N Y I L T T É R*­ Ó VÁS. Alólirt mindenkit figyelmeztetni kiván, hogy Deák Sándornak semmi czimen kölcsö­nöket adni vagy hitelt nyitni óvakodjék, mert az ezekből keletkezhető károsodákat tulajdonit­sa ki-ki magának. Deák József. *) Az e rovat alatt megjelenő czikkekért semmi, felelősséget nem­ vállal a Szerk.

Next