Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-02-21 / 42. szám
,VitIUZS Vitit llll Kiáss ITM Félévre • ■ Sík évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: . j /,utcia 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények B®*'* 3 czimzendök. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. . ... 16 frt. H Negyedévre ... 4 frt. 8 frt. | Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. 42. szám. Kolozsvár, kedd, február 21. 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és ny ltterek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábosott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt s kiadóhivatal. Nyílttéri csikkek harmon«! »óra után 20 kr. fizetendő "Megjelent a*„Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Késiratoki nem adatnak via**». POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Húshagyó. Keresztény naptár szerint a mai nap a vigalmak utolsó napja. Utoljára hangzik föl csapongó jókedv kaczaja, utoljára zendülnek rá csábító zene izgató dallamai, utoljára habzik föl törékeny pohárban a pezsgő, hogy lázba hozza az agyat, szivet. Utoljára ? Nem! A válaszfal, melyet a keresztény naptár farsang és böjt közé vont, rég leomlott már. A naptári jelzés és a szó még élnek, farsang és böjt existálnak ajkainkon, de sem a régi kacsagó jókedv farsangban, sem a bűnbánat őszintesége a böjt napjaiban nem honos többé közöttünk. A lázas élethajszában, mely őrületes sebességgel hajtja az embereket catastróhiából a mámor karjaiba s mámorból az elmerülésbe és enyészetbe, nincs többé még se Epicurok derült világnézete, se stoikusok bölcselmi nyugodtsága. A társadalom életfolyamata szédületes börzejátékká, fajult, melyben önzés szeretet, gyűlölet, parányi és óriási érdekek küzdelme, fény és homály, erény és gazság villámszerűig váltakozva űzik-kergetik egymást s teremtik meg azt, minek eredményét együttvéve: modern civilisatiónak nevezzük. És a lét e nagy küzdelmében, ez óriási hajszában, mely a társadalmi alakulásoknak minden pillanatában újabb formáját teremti meg, a traditionális dolgoknak egész sorozata merül fel és enyesült el ismét a semmiségbe. Ami még ma élt, hódított és világrészeket hozott forrongásba: ugyanaz holnap már elfeledett semmiség. Nagy eszmék, vallási felfogás hű tükrei vagy társadalmi helyzetek követelményei néhány évtized, néhány év forgandóságai közben elvesztik jelentőségüket , a nagy gondolat, mely nem régen még hősöket és mártírokat lelkesített, ma már csak a história emlékeiben él. Modern társadalmi életünk e villámgyors lüktetése nem csoda, ha olykor-olykor bádggadttá, fásulttá teszen egyéneket és egész nemzeteket egyaránt. Physical szervezetünk nem fejlődött egyenlő méretekben szellemünkkel és társadalmi institutióinkkal. Munkában és élvezetben, lázas vágyban és törekvésben egyaránt kimerülünk, ellankadunk, elfásulunk. S aztán hiába a politika minden izgalma, világokat felforgató eszméi, nem tudnak felrázni dermedtségünkből. És daczára dermedtségünknek, daczára vállakozó föllendüléseinknek és elakadásainknak, az emberiség kimerülhetetlenül rohan tovább tovább végzet jelölte, kérlelhetetlen örök törvényekkel előszabott útján. Vájjon hová vezet ez az út ? — a tökélyhez ? — a kárhozatba vagy üdvbe?Előre haladunk-e vagy hátra, a hanyatlás örvényébe ? Ki tudna ez észbontó kérdésre felelni ? Húshagyó kedd van! Előre, tovább lankadatlanul a megkezdett után. Tele reményekkel, tágult kebellel, lelkesült munkával, józan mámorral, igazság imádatával, így nem érkezünk el soha — a bűnbánat hamvazó szerdájához. A képviselőház tegnap tárgyalta a némely pénzügyi vámhoz ideiglenesen beszedendő pótlékokról szóló törvényjavaslatot. Boros Gábor előadó beszéde után Ugron Gábor szólott a 1. pártból a javaslat ellen, míg Gaál Jenő (világosi) a mérsékelt ellenzékről általánosságban ugyan elfogadta a törvényjavaslatot, de a részleteknél azon módosítást indítványozta, hogy a kávéfogyasztási adó már a zártörvény érvényének ideje alatt se szedessék. Szapáry pénzügyminiszter azon kijelentése után, hogy mihelyt a kávévám végleg el lesz fogadva, intézkedést tesz a kávéfogyasztási adó megszüntetése iránt, a többség változatlanul fogadta el az egész törvényjavaslatot. Ezután a pénzügyminiszteri előirányzat részletes tárgyalásának folytatására tért a ház, s illetőleg ez a folytatás is folytatása volt a dohányjövedék felett még szombaton megindult vitának. Az ellenzékről Orbán Balázs, Somssich Pál és Madarász József szólaltak fel, míg a kormánypártról Neppel Ferencz mondott figyelemreméltó beszédet, s végül Hegedős előadó és Szapáry pénzügyminiszter szólottak, mire a többség elvetette Ónodynak a monopólium megszüntetésére célzó határozati javaslatát. Az ülés végén Tisza kormányelnök felölt Hermann Ottó interpellációjára a németországi magyarellenes izgatások tárgyában tudomásul vette. Herman azon kérdésére, hogy szándékozik-e a kormány teendő lépéseiről jelentést tenni, válasza az, hogy a lépésekről való jelentés a kormány tetteiben fog nyilvánulni. Herman Ottó válasza és Tisza kormányelnök viszonválasza után a választ az egész ház tudomásul vette. Ezután még Szapáry pénzügyminiszter felelt Steinacker interpellációjára az új fogysztási adók tárgyában. Steinacker válasza után a ház tudomásul vette a miniszter válaszát. A főrendiház tegnap d. u. 1 órakor Mailáth György elnöklete alatt rövid ülést tartott, melyben elnök bemutatta a beérkezett kérvényeket, valamint a budapesti fenyitő törvényszék átiratát, melyben Beleznay Árpád gróf mentelmi jogának felfüggesztését kéri, a szilágy-somlyói járásbíróság kérvényét Bánffy Kálmán b. mentelmi jogának felfüggesztése végett. A mentelmi bizottsághoz utasittatnak. Ezzel az ülés d. u. 1/2 órakor véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt vasárnap délelőtt 11 órakor értekezletet tartott, melyen mindenek előtt tárgyalás alá került a vámtarifa iránt beadott törvényjavaslat, melyre nézve a párt beható tanácskozás után kijelentette, hogy azt magáévá nem teheti. Azután a véderő bizottságba képviselt tagok részéről Ugron Gábor kifejtette az okokat, melyek miatt kisebbségi vélemény lett benyújtva, valamint az elveket is, melyekre ezen különvélemény támaszkodni fog. A párt beható vita után helyeslő tudomásul vette az előadottakat. Szalay Imre bejelentette, hogy a közgazdasági minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával a műborgyártás ellen határozati javaslatot fog benyújtani. Az országgyűlési ellenzéki kör, Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott vasárnap esti értekezletén sokáig foglalkozott a pénzügyi vámhoz ideiglenes beszedendő pótlékokról szóló törvényjavaslattal. A vitában részt vettek : Gaál Jenő, Ernuszt Kelemen, Horánszky Nándor és Altássy István. Az értekezlet több módosításban állapodott meg. Angol lapok konstatálják, hogy Skobelev beszéde fokozza a bizalmatlanságot a béke tartóssága iránt. Mondják, hogy maga a czár a szlávok felszabadítása czéljából indítandó hadjáratban a nihilismus ellen egy óvszert, modus vivendit lát. Egy angol katonai szaklap szerint Skobelev titokban, inkognitóban Angliába megy s folytatni fogja az oroszbarát propagandának terjesztését. Oroszország terve az, hogy Ausztriát Európában és Törökországot Kis-Ázsiában egyszerre támadja meg. — A bosnya herczegovinai közigazgatás statisztikája. A prágai Politik Szerajevóból igen jellemző statisztikai adatokat vesz azon tiszti személyzet nemzetiségéről, mely a közigazgatási teendőket az okkupált tartományokban végezi. Ez adatok egyszersmind megértetik velünk, mint nemzetiségű a bosnya-herczegovinai közigazgatási szervezet s kinek javára okkupálták a két tartományt. 1881. végén az öszszes szerajevói központi, a közigazgatási, az igazságügyi és pénzügyi hatóságoknál működött. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. február 21. Más a káténk. (Egy szegény írnok bolondsága.) Irta: Tolnai Lajos. Igaz, mert úgy kell mondanom, ahogy Jan: engemet is megkeresett a szerencse háromkor. Megmutatta a két tele markát. Nekem csak azt kellett volna tennem, amit annyi tisztelt ember teszen a világon — és most, hanem édes sógor úr fönnebb kezdem. — Nem rész bor. — Nem. Nem bizony, de nem ilyet innánk most, ha az apám nem olyan kegyesen, istenfélően nevel, hogy csupa nevetség tárgya voltam mindenütt. Igyék. Nekem húsz éves koromig innom se volt szabad. Ne igyál Matyi! mert n megárt a mellednek — mondogatta szegény apám. — Hát gyönge melle volt ? Értem. — Dehogy volt, hisz látja, milyen a mellem. — Igaz, pompás mell. De sokat adna érte a báró fia, aki mindig köhög. — Pedig én is köhögtem. Hanem nekem apám, anyám is köhögött. — S meghaltak ? — Meg, vén korukban. — Mégis jó, hogy nem ivott bort a sógor, ugye? — Jó, mert senki sem szeretett, egy igaz barátom sem tudott lenni. — S csak nem a borért? — A borért is, a kártyáért s még egyebekért is. Apám úgy nevelt, hogy mindentől irtózzam, s egészen becsületes legyek. — Az se jó pedig. A gazdag Pánczél István egyetlen szép leányát tudja sógor ki vette el ? A báró ? Ah dehogy, a vén Nagy György fia, az az istentelen, korhely, gaz, hamis kártyás, részeges Nagy Pali. Jó táncos volt, szép nyalka fiú, értett a beszédhez. Egyszer a vén Nagy György fölment Pestre, a leány meg az anyja elmentek fürdőre. Oda kerekedett Pál úr is. Ott föltette a gazemberségére a koronát. — Hogy ? -- Hogy ? Persze a sógor nem tette volna, mert máskép nevelték. Nagy Pali még dicsekedett a semmirevalóságával. Most úz, de még milyen kevély, üti-veri a feleségét, szerelőket tart s az egész Nagy famíliát az ujjain forgatja. Gazdag ember, de komisz ember. Megfogta a szerencsét. Ez a fő. — Én is megfoghattam volna a világot, mert elébem állott a szerencse. — Hogy ? De igazán jó kis bor, tiszta is, erős is. Alkalmatos. Hát elébe állott? — Tudja sógor, Körmösházán királyi törvényszéki írnok voltam, másodosztályú fizetéssel, akkora munkahalmazzal, amelynél nagyobbat egy emberre még egy korhely, irigy főnök sem mérhet. Nem zúgolódtam soha nyíltan, mégis megtudták, hogy elégedetlen vagyok, s úgy néztek reám, mint akitől lehet félni, így tehát az összes tisztviselők közül szláv 432, nem szláv 135. Ami a bosnya-herczegovinai rendőrség tiszti állásait illeti, melyek a kimutatásba fel nem vétettek, azok mind szláv kézben vannak, és pedig kettő kivételével horvát-szerb kézben. A bennszülött hivatalnokok közt összesen csak busz a mohamedán, kik részint mint falusi bírák, részint a bíróságoknál mint tolmácsok vagy a vallásos ügyekre mint kadik vannak alkalmazva. Az oroszországi zsidóüldözések ügyében Drabkin pétervári rabbi Ignatieffnél kihallgatást kért s ezen alkalommal az orosz belügyminiszter azt mondá, hogy a kezdetben szükségesnek vélt intézkedések részben nem voltak elégségesek, részben későn léptek közbe a hatóságok. A zsidók kivándorlását Igratieff korántsem akarja elősegíteni, sőt a kivándorlók a legszigorúbb ellenőrzés alá fognak vettetni. Midőn a miniszter felemlíti, hogy a zsidó fiatalság a nihilisták üzelmeiben is részt vesz, a rabbi megjegyzi, hogy a valláserkölcsi magasabb nevelés a zsidó ifjaknál nem érhető el, mert a tanintézetekben a vallásoktatás nem áll egyenlő fokon a — Miért ? verekedő volt ? Hej én is az voltam fiatal koromban. Éltem haltam egy kis jó verekedésért. Ki is ütötték a drága két első fogaimat. Ni sógor ! — Dehogy. Engem nem úgy neveltek. Nekem még a kutyát se volt szabad megütnöm. Hanem azt gondolták, hogy egyszer csak kétségbe esem, s csinálok valami bolondot. — Honnan gondolhatták ? — Nem a beszédemből, hanem bizonyosan a szemeimből olvashatták ki. Lekoptam, rútul lesoványkodtam. — A sok ülőmunka. Persze, és hogy nem ivott bort. Bor, az szükséges. A mi papunk mindennap a korcsmában ül, akkora nagy masina szőke ember is, mint egy hóhér. Tánczol, dalol, iszik, kártyázik a testvéröcscsével, aki professor, s akinek pedig kilencz apró gyereke van. Az is olyan mint egy nagy megtöltött gyapjaszsák. Nem ismeri sógor a Német Eduárdot? Mind kihullottak a fogai a sok rész korcsmabeli bor mián. De különben jól megy nekik. Szörnyen okos emberek. Oh milyen agyafúrt gazemberek ! De hogy nagy a rokonságuk, itt is rokon, ott is rokon , itt is sógor, ott is sógor, és hogy győzik lármával és kölcsönpénzzel, hát mindenki vagy hozzájuk szegődik vagy fél tőlük. Engem szeretnek. Ördög vigye a gonosz nemzetségét, csak kipusztul egyszer, s akkor majd rájuk ütünk. De igazán hogy jó kis bor. Iszom. _ Tanulótársaim mind szép előmenetelt tettek, voltak közöttük bírák, ügyvédek, sőt egy már miniszteri titkár is. Én akár merre fordultam, elkéstem. (Vége köv.) !E5fStl 1sl1.c3LAISB. Szerb-horvát . . . Cseh szláv és szlovén Lengyel és ruthén . Német.................... Magyar .... 328 68 36 108 27 567 Összesen , keresztény vallásoktatással. A belügyminiszter ezen alkalommal egyúttal sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy a zsidók körében mindenféle hít hitelre talál, így pl. az, hogy a zsidó ifjakat a kormány kényszeríteni fogja arra, hogy vagy lépjenek ki az iskolából, vagy legyenek keresztényekké. Felkérte a rabbit, hogynyugtassa meg hitsorsosainak kedélyét, mert a zsidóügyben működő bizottság nem fog fontosabb ügyekben határozatot hozni, mielőtt a zsidók képviselőit meghallgatta volna. — A polgárosított határőrvidéken az adóügy kezelésére nézve jelenleg külön utasítás van érvényben. A pénzügyminiszter az adóügyek kezelése tekintetében követett eljárást a határőrvidékekre is kiterjeszteni szándékozván, fölhívta a déli megyék közigazgatási bizottságait, hogy ez iránt véleményt adjanak. Torontál megye közigazgatási bizottsága a malmok megdíjaztatása, a gőzmalmok megadóztatása és a felebbezési fórumok kérdésében az érvényben levő utasítást egyszerűen megváltoztatni kérte; ugyanezt kérte Pancsova város közigazgatási bizottsága is. Temes megye közigazgatási bizottsága a polgárosított határőrvidéken jelenleg fennálló ideiglenes külön adóztatási rendszer megváltoztatását pártolni és intézkedését örömmel üdvözölni elhatározta, annál is inkább, mivel igen kívánatosnak tartaná, ha az összes hazai törvények kiterjesztetnének a határőrvidéki részekre. Skobeleff a magyarokról. Skobeleff tábornokot Paksban meglátogatta a „Budapesti Hírlap“ levelezője s a vele folytatott társalgásról a következőket jelenti lapjának: A bemutatás után pár szót váltottunk közös ismerősünk, a „Nouvelle Revue“ szellemes szerkesztőjéről, kitől az ajánló levelet kaptam a tábornokhoz. Említem Adamne asszony közelebbi sz.-pétervári útját, mire Skobeleff megjegyzé, hogy a lapok tévesen tulajdonítottak ez utazásnak politikai jelleget, diplomatikai tárgyalásokra — úgymond — a nagykövetségek valók. „Az én ideutazásomat is sokan politikai czélokkal igyekeznek összeköttetésbe hozni, pedig czélom nem más, mint kipihenni magam az ázsiai hadjárat fáradalmai után. A szórakozás rám fér, mert a sivatagban az élet kissé elcsigázott.“ Emlékeztettem két beszédére, melyek politikai jelentőséggel bírtak. „Oh, azokat a lapok kiforgatták értelmükből. Én csak a szlávok felszabadulásáról, mint egy megindult processzus eredményéről szóltam. Ez eredmény be fog következni a nélkül, hogy Oroszország támadólag lépne fel. Látjuk ezt máris Herczegovinában, hol orosz segély nélkül kitört a mozgalom s Ausztria kénytelen lesz az ottani szlávoknak önkormányzatot adni.“ Szóba hoztam a magyarországi szlávokat. Az igen — mosolygott a tábornok — ön magyar. Ez igen lovagias és bátor nemzet. Csodálom, hogy szabadságszeretete az utolsó hadjárat alatt nem azokra hívta rokonszenvét, kik a szabadságért küzdöttek. Hja, önök nem akarják nekünk az 1849-et megbocsátni. Pedig most más idők járnak, akkor Miklós czár uralkodott, most pedig III Sándor ül a trónon. A szlávok szabadsága nem zárja ki, sőt — Az baj. Jól meg kellett volna kenegetni a kereket. Mai világban az az erő ! Becsület, józanság kutya fülit sem ár. Pénz, pénz és pénz. — Betöltöttem a huszonnyolcz évet, s még mind írnok voltam. « Ugyan, és hogy lehetett az? — Hogy nem mentem se korcsmába, se nem kártyáztam, se el nem jártam olyan helyekre , hát azt költötték rólam, hogy az elmémben — — Ej, ej! csak nem tán ? — Hogy meg volnék hibáiva. — Az igen nagy baj. — De nem baj, mert nem voltam, mert pontosabb senki se volt, mint én, és senkinek se tartoztam egy krajczárjával is. Hanem azt mondták, hogy igen kiállhatatlan vagyok. Nagyon feltartom az orromat, s nem bírok a hitvány természetemmel, mindenkibe beleakadok, s nem tudok elnézni semmit. Nem kéne meglátnom holmi némelyeteket, teszem azt, mikor a főnököm egy s más. Éljen, hadd naparaszszon. A póczegér is megtűri a kis egeret, ha az más kamra felé néz. Én is segíthetek magamon, ha békét hagyok másnak. — Nagyon igaz. — De nem igaz. — Hát mért nem igaz ? — Látom, a sógornak már fejébe szállott az a kis bor. No én más nevelést kaptam az apám házánál. Én más kátéból tanultam. — Mi Vörösmezőn a kecskeméti kátét tanultuk, azt, amelyik így kezdődik: „Ha széllyel nézel magad körül édes fiam, mit látsz?...“ Derék jó kis könyv volt. A délszláv fölkelés. Arlow ezredes az 51. gyalogezred parancsnoka jelenti: Febr. 15 én Trnovától keletre és a Bogoj nyeregtől észak-keletre portyázások történtek, melyek alkalmával a csapatok mintegy 80 felkelővel összeütköztek. Az ellenség rövid tüzelés után a Jahorina Planina irányában vonult vissza. Katonáink nem szenvedtek veszteséget. Az a hír érkezett, hogy a felkelők a Korjen Planinától délre fekvő rónaságban szándékoznak coportosulni; a megfelelő intézkedések r megtétettek. Bisanóból febr. 19-től jelentik . Tegnap reggel a 3-ik tábori vadász zászlóaljat Ledeniczétől délkeleti irányban küldötték ki, hogy Ubliig a terrénumot puhatolja ki. Egyidejűleg a 14-ik gyalogezred egy zászlóalja s egy fél hegyi üteg indult el Bisanóból Strpbe, hogy Ubli felé vonuljanak, ahol egy nagyobb felkelő csapat összpontosult. A tábori vadász zászlóalj útja járatlan, kopár sziklahasadékokon vezetett keresztül, s nagyon megviselte a csapatokat. A 47-ik hadosztály rendelkezéseinek az volt a czélja, hogy először a Risanóból elindult hadoszlop erős előnyomulása által az ellenséget kitérésre bírja, másodszor, hogy a kitérő ellenséget oldalmozdulattal hátban támadhassa meg s azt Strp vagy Lipsics felé űzze, hogy ott azután megsemmisíthesse. E kitűnő terv kivitele nagy részben sikekerült s ezt csapatainknak minden dicséreten felül álló, valóban demkas magatartásának lehet köszönni. Az emlékezetes művelet következőkép folyt le: A Risanóból elindult hadoszlop éle csak mintegy déli egy órakor bukkant egy körülbelül 100 emberből álló felkelő csapatra, mely néhány golyóváltás után letért a strpi útról és Polijcze felé a hegyszakadások közé vonult, ahol az a közben Ubliból elvonult felkelők zöme állott. A terület legyőzhetetlen akadályai miatt a derék katonák csatárlánczokra oszolva, lassan, de kitartással haladtak előre. Az eső egyre szakadt s csak három óra tájban vették észre a mieink hogy az ellenség táborában sajátságos nyugtalanság van. A felkelők, ahelyett, hogy visszafelé húzódtak volna, hol futva, hol lassan közeledtek csapataink felé, de csakhamar megfutamodtak az ellenkező irányban. A szórványosan hallatszott lövések s a szabályos fegyvertűz, mely később következett, megmagyarázta a nyugtalanságot. A vadászok, kik Ledeniczét odahagyták a terület óriási akadályainak leküzdése után végre Polijcze magaslatára jutottak s jól irányzott lövéseik sok embert terítettek le az ellenség soraiban. Ekkor aztán elérkezett a komoly akczió ideje. Az emberfeletti erőfeszítéssel, részben a tüzérek vállain felvonszolt ágyukat öt percz alatt fel- és összeállították s megsemmisítő volt a hatás, melyet ütegeink összpontosított tüze a lázadókra gyakorolt. Nem is gondoltak ezek tovább védelemre, mindenki csak menekülni igyekezett. S ez volt a szerencséjük. Mert ha csak egy ne— A sógor csak esztergályos, nem ért mindent. — Azért szeretném én azt az embert látni, aki engem rászedjen. Mire észreveszi magát, ha akarom még a fogait is mind kiszedem. Olyan pipaszálakat adok el egy darabban, hogy huszonöt darabból is áll. Összeenyvezem, kipulitkozom, s fénylik, csillog, hogy öröm ránézni. Okosság sógor, — meg politika. Forduljon meg az ember, ha látja, hogy útja nem viszen czéljához. Nem megmondták, ugyan ki is mondta, de szépen mondta a papunk: a jó alkalmat áron is megvegyétek. Mind bolond is a ki meg nem veszi. Lám Nagy Pál ? Ő megvette. — Nem jól érti a sógor. Hadd beszélek. Valami ajándék sapkát kaptam Mező-Gyümölcsösről, — egy igen szép házi sapkát. — Azt a mi a fején van ? Ügyes sapka. — Azt a mi a fejemen van. — Zsuzsika annál különbet csinál, aranyos fityegővel. — Hogyne. Egy unokahugom küldte. — — A Szinók Pál jegyző úr leánya — tudora. A Zsuzsika húgom adta a mustrát. — Jó, de hát hadd beszélek. Igyék. — Jó, jó. Nem szóltam. Iszom. — Azzal a kéréssel küldték, hogy Rózábanapra menjek le hozzájuk, egy kis házi mulatságra. Régen nem láttak már. — Azt is tudom, hogy azért hívták, hogy Rozikát. .. — Ugyan sógor, biztosítja a magyarokét, ellensúlyozva a germanizácziót. Az önök rokonai a finnek, nem panaszkodnak ruszifikáczió miatt.“ De hát a lengyelek ? — jegyzem meg. „Ez egészen más. Lengyelország magában nem állt volna fenn, s ha mi nem tesszük oroszszá, németté lett volna csakhamar, mint Posen.“