Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-04-20 / 89. szám
Harmadik évfolyam. SaEBKEW&TÓI IHOVA : 16. sz. hová a lap siellemi részét illeti* közlemények a cimzendök. AZ „ELLENZÉS" ELŐFIZETÉSI DIJA | Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. .... I« frt. Negyedévre ... 4 fr». Égés* 8 frt. |j| Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. páévregj6g számára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az »Ellenzék" mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéniraksht u«madam&n tisks«. Bel-kir»'í«tc*R 89. szám Kolozsvár, csütörtök, április 20. 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés 6- aj literek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábolott gazmond sor vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetői, után 30 kr Nagyobb és gyakoribb hrdetésknt külön kedvezményt nyújt a POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Nyilitári exackek farmond sora után 20 kr. fizetendő Lönhárdt Ferencz. Sem nem örvendünk sem nem szomorodunk. Közömbösök vagyunk, miként közömbös marad az ember a mindennapi dolgok látásán. 6 Lönhárdt Ferencz, volt kolozsvári plébános, később apárkánonok s végül generalis director s czimzetes püspök, az erdélyi rom. kath. egyház püspökévé neveztetett ki. Ez nem azt jelenti, hogy Erdély közéletére vonatkozólag, emberekben és dolgokon lényeges változás állott volna be. A püspöki teendőket már évek óta Lönhardt vezeti s ez ügymenet közönséges elintézése folyamatban marad ezután is, mint eddig folyamatban volt. Az új czím sem jobbá, sem toszabbá nem teszi a régi embert. Egy egyszerű, becsületes, józanesetű, munkás ember kapott egy állást, amelyre nem való. Ennyi az egész. Ő jól ismeri az erdélyrészi egyházi viszonyokat, szorgalmatottan tud administrálni, részletes tudomása van az egyházközségek szükségleteiről. Papok bajai, iskolák hiányai szintén nem fogják figyelmét kikerülni. De azért a jó manipuláns strázsamestert mégsem szokás hadvezérnek tenni. Ha csak arról volna szó, hogy elnököljön a státusgyűlésen, vezesse az egyházi főtanács ügyeit, pontifikáljon nagy ünnepek alkalmával, bérmáljon és intézkedjék az egyházközségek ügyes-bajos dolgaiban , akkor melegen üdvözölnék e kineveztetést, mert mindezen ügyek elvégzésére alkalmasnak tartjuk Lenhardt Ferenczet. De nemcsak erről, és főleg nem erről van szó. Mióta megszűnt Erdélyben a guberná- tori méltóság , állása, vagyona és befolyásánál fogva legelső ember itt a róm. kath. püspök. Tagja a főrendiháznak, tanácsosa a koronának, feje 280.000 hivő léleknek, birtokosa kilenczvenezer forint évi jövedeély qualifikáczióval irányadója lehet a közéletnek, vezére, tanácsadója lehet a magyarságnak s büszkesége saját egyházának. Haynald Lajos nemcsak róm. kath. püspök volt, hanem a köztisztelet elnevezte őt Erdély püspökének. Lelke összeforrott a hadfiak vágyaival s szabadságunk nagy érdekei általa nyertek a közéletben méltó és halhatatlan kifejezést. A magyar közjog és magyar társada-lom nem ok nélkül emelte a püspökséget oly foagas dignitássá. A püspök hivatása nem csak papi hivatás. Zászlósai voltak a közéletnek, előkelő helyük volt a tanácstermekben, 8 bandériumot vezettek a családon. Alkotmányunk kiegészítő faktorai, kik nélkül hézagos volna a magyar hisztéria Egyházi fejedelmek és világi főurak voltak ők mindig. Ily kiváló jogok nem lehetnek el kiváló kötelességek nélkül. Magyarországon egy kath. főpapnak nemzetiségi, politikai, kulturális és társadalmi missziója van. E missiót egy püspök, állása méltóságának teljes öntudatában, tudományoságának, tevékenységének, hazafiságának és vagyonának okos és tapintatos használásával töltheti be. Lenhardt Ferencznek nem ismerjük e téren sem hajlamait, sem tehetségeit, mert nem adott e téren jelt sem hajlamairól sem tehetségeiről. E kineveztetést nem tartjuk tehát szerencsés lépésnek. Az erdélyi róm. kath. egyház nem viseli eléggé magán a magyar egyház jellegét. Kissé sok van belőle az egyetemes jelzőből. Szebenben, Brassóban, Segesvárt, Beszterczén németül is prédikálnak. Pedig a magyar klérus magyarsága hagyományos. E hagyomány nincsen nálunk eléggé effectuálva. Remélhető-e előnyös változás Lönhardt által ? Ő sokáig volt Haynaldnak irodaigazgatója. Jó példát vehetett, mert volt kitől. Állásának erkölcsi tekintélyét világi fénnyel kellene körülövezni. Annak a szegényes állapotnak, mely ma a gyulafehérvári udvart körülveszi, nincsen jó hatása. Egy püspöki lakás, rezidenczia kell hogy legyen. Udvartartásra van itt szükség, hogy legyen melege, melynél sütkérezhessenek és legyen fénye, mely elhomályosítson másokat. Végre is, egy erdélyi püspöknek nem szabad az irodai akták rubrika-tömkelegébe temetkezni. Nem alázatos zárdafőnököt keresünk benne, hanem vezért. Ezért óhajtottuk volna akár Zichyt, akár Ipolyit. Ezért nem óhajtottuk Lenhardt Ferenczet ! AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. __ 1882. április 20._________________ Mit hajlítsd a vesszőt sig fiatal. Angolból: A m i c a. VIII. (14. Folytatás.) Voltak okok a miért nem volt Car°*tól okosság az anyja jövetelét tudatni. He Mars'101 meglepték volna, úgy ahogy rendesen szomnos, százszorta egyszerűbb, természetesebb t ívesebb lett volna. De így, az a gondolat, aát Lady Carew meglátogatja, idegessé tette. Nagy gondot adott, hogy hogy öltözködjék; janty maslinokat s csinos kretonokat félrevem*Qt olyan közönséges szöveteket, melyek e halomra nem méltók ; ezek mind megjár, e8t olyan szerető előtt, a ki nem nézte a rá. V* Csak az arczát, hála urias fogalmainak, mit Jónöje belecsepegtetett, sokkal jobban tudta ő 't tisztesség és az illő, mint hogy Lady Carent ^ Egyszeri rózsaszin kreton ruhában fogadja el. ^ Volt Margitnak egy utálatos karmazsin pi- 9 merino ruhája, ízléstelenül nagy fényes fekete .^“gyökkel díszítve, melyet nagy nénje másfél • belőtt egy falusi mulatságra készíttetett; ez : * 42 ő gála ruhája, egy olyan éktelen szemízléstelen öltözet melynek látására a legfeljebb ízléssel bíró szerető is visszarettent ’íne. Il E pyros rujja a mennyire tehette elrabolta a bal alakjának a báját, a kedves egyszerű leánykát a rikító szin egy közönséges paraszt szépséggé változtatta. De Margit még így sem volt megelégedve magával, s hogy magas vendégét annál jobban megtisztelje, piros korái gyöngyfüzért tett a nyakára Voltak egy néhány közönséges mutatós gyűrűi, azokat is felrakta az ujjaira, s ezek kezeit véresebbekké , durvábbakká tették, mint amilyennek rendesen látszottak. Amennyire az öltözetnek hatalmában van valakit széppé vagy csúffá tenni, ő mindent elkövetett, hogy e kirívó színek által igen közönségesnek mutassa be magát ; de arczának rendkívüli szépségét még ez az öltözet sem tudta elrontani. Ez a nap nagyon fontos volt reá nézve, s aggodalma rendkívül izgatottá tette. E nyugtalanság arczának halvány rózsapirját élénkebbé tette s ragyogó szemeinek még több fényt kölcsönzött. A leány azt hitte, hogy életének ez a legeseménydúsabb napja. Anya és fiú kellemesen beszélgettek amint az erdő felé hajtottak. A kocsi megállóit. — Megérkeztünk, itt, van a ház ahol Margit lakik, mondá Carlos. Az anyja elhalványult s reszketett. Ezerféle gondolatok s érzelmek vívtak keblében. Vájjon milyen lesz az a leány, kit fia annyira megszeretett hogy nőül akarja venni ? Vájjon milyen lesz az a leány, akit fia méltónak talált arra, hogy az anyja helyét töltse be? — A szerb nemzetiségi országgyűlési képviselők, mint az újvidéki „Zasztava“ jelzi, interpellációra készülnek úgy a zágrábi tartománygyűlésen, mint a magyar országSir Carlos leugrott a kocsiról s előbb egyedül ment be a lakba. Lady Carty hallotta a szerelmesek édes suttogását; kevés idő múlva fia boldogságtól ragyogó arczcal lépett ki. — Siess, jó anyám! kiálta türelmetlenül. Minden pillanat egy örökkévalóságnak tetszik előttem ! Bevezette anyját a kis házacskába, a keskeny folyosón keresztül a kis nappali szobába, hol Margit várakozott reá. Lady Carew meg volt lepetve ; az első tekintete csudálkozást és rémületet fejezett ki; csodálkozott a leány arczának valóban ragyogó szépségén, de megrémült közönséges paraszt öltözetén, piros durva kezein, és a csillogó ékszereken. — Rendkívüli szép, de határozottan közönséges volt a Lady Carew önmagának tett első megjegyzése. Azonban az ő veleszületett kellemes modorával közeledett és mosolygott. — Itt utazva keresztül a fiam közt, hogy látogassam meg kegyedet, mondá nyájas hangon. Egész másszerű és igen könnyű dolog volt egy hevesvérű fiatal embert naiv tetszelgős modorával elbűvölni, s egész más és sokkal nehezebb feladat volt egy művelt úri asszonyságnak a tetszését megnyerni. Margit kérte Lady Carewt, hogy foglaljon helyet. Hangja épen azért, mert kellemessé akarta lenni durvának tetszett; válogatott szavai pedig, melyekkel műveltségét akarta felmutatni, mesterkéltnek. A Lady Carew szíve elszorult. Lehetséges-e — gondold — hogy fia, ki mindig a legelső körökben forgott, s az ország legkedveltebb úri kisasszonyai közül választhat feleséget, e közönséges neveletlen teremtést tudta megszeretni? — Nagyon szép arcza van — mondá Lady Carew magában — de ha fiam nőül veszi, három négy hét múlva az első mámor eloszlása után reá fog unni. Hiszen ez egy neveletlen, minden értelmi műveltség nélküli leány; nincs benne semmi olyan tulajdonság, mi által a megnyert érzelmet meg is tudná tartani, s egy magas műveltségű ifjat lebilincselhetne, ha Carlos az első mámorból fölébred , gyűlölni fogja. Lady Carew mindent megtett, hogy Margitot megszeresse. Beszélgetett vele, igyekezett szavakat sszmékel csalni ki belőle, hogy annál helyesebben ítélhesse meg. A leány elég folyékonyan tudott beszélni az erdőben a fák árnyéka alatt, midőn az ajkairól elszálló szavakat egy szerelmes ifjú hallgatta és leste, de a Carlos elfogulatlan, nyugodt, műveit anyjával szembe ülve alig tudott szóhoz jutni; s bár a Lady Carew írnom, megnyerő modorában semi sem volt, ami visszakaszsza, a leány zavara a köztük levő óriási különbséget érezve, nőttön nőtt. Minél többet beszélt Lady Carew a leányával, rémülete annál nagyobb lett. Midón Carlos beszélgetett az erdőben a leánynyal, ö a szép vonások játékát leste, s a keresetlen természetes szavakban s mozdulatokban gyönyörködött. De Lady Carew nem tekintve a szépségel legfőbb kellék- nek, ezek iránt közönyös volt. ö a leány beszédére ügyelt, s éles figyelmét nem kerülte ki, hogy a leány a saját anyanyelvét sem tudta nyelvtanilag beszélni, s kiejtése is egészen pórias volt; hiszen udvarában a cseléd személyzet szebben s helyesebben beszélt, hogy vihesse fia e leányt oda úrnőnek? És lehetséges-e, hogy az 5 kényes ízlésű fia, aki még a kedves Bathurst Alice sima finom beszéd modorában is hibát talált, egy olyan leányt tudjon ily rajongásig szeretni, aki februáriét „febuáriusnak“ mondja, s a nyulat „nyúlnak", a kutyát „kutyának", a puskát „puskának.“ J Sir Carlos rögtön észrevette anyja arczán a megbotránkozását; először lett figyelmes a Margit hibáira. De ez nem tesz semmit — gondolá magában Az a gyönyürü száj csókokra van alkotva, nem a nyelvtan szabályaira, — és aztán majd későbben lesz ideje Margitot tanítani. Látta amint az anyja tekintete a leány kezein nyugodott, melyek elég szabályosak voltak ugyan, de a nagynénje által reá bízott munkák miatt eldurvultak. De ha majd nem dolgozik semmit s folytonosan keztyűt hord — ez a hiány is elenyészik. Nézzen anyja inkább arra a páratlan szép arczra, azokra a csillagszerű ragyogó szemekre, a hosszú fekete szempillákra, a keskeny szemöldökre s a tömött fényes fekete hajfürtökre. Lady Carew azt gondolta magában, hogy nem lesz jó nagyon sok kérdéseket intézni a leányhoz: látni akarta, hogy tud-e Margit ő vele beszélgetni. (Folyt, köv.:) — A magyar delegáczió négyes albizottsága tegnap délelőtt 11 órakor tarta Tisza Lajos elnöklete alatt második ülését. Napirenden: a kormány előterjesztésének részletes tárgyalása. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky, Szlávy és Bylandt-Rheidt közös miniszterek, Kállay és Falke osztályfőnökök, Dóczy, Mérey és Szent-Györgyi üdv. tanácsosok, Poeckh altengernagy, Gaal fregatteparancsnok, Lambert főhadbiztos és Pápay őrnagy. A magyar kormány részéről: Tisza, Szapáry, Kemény, Trefort, Orczy és Szende miniszterek. Baross előadó jelentése után Ebert Nándor, Bylandt gr. hadügyér, azután Szécsen gróf, Pulszky és Fálk emeltek szót. A vita az előirányzatban megállapított összegek leszállítása körül forgott. Fauler miniszter kivételével, ki a kormányt Budapesten képviseli, valamennyi miniszter Bécsbe érkezett. A magyar delegáczió négyes albizottságában a szabadelvű párt tagjai részéről — az „Ellenőr” szerint — indítványok fognak létezni, miszerint az előirányzott rendkívüli hitel több cziménél lényeges törlések eszközöltessenek és valószínű, hogy ezen indítványokat az albizottság el is fogadja. — A köröm hadiügyminisztérium röpiratot dolgoztatott ki ily czim alatt : „Az okkupáló csapatok közreműködése Bosznia fejlődése érdekében.* E röpirat czélja bebizonyítani, mily érdemeket szerzett a volt katonai közigazgatás magának s mily tehetetlen a jelenlegi polgári kormányzat. Philippovics táborszernagy e hó 24-dikén hagyja el Bécset. — Az osztrák-magyar uralkodó olaszországi látogatása — mint a „National Zig” római levelezője írja — eddig még nem képezte semmiféle megbeszélés tárgyát s igy egy szó sem igaz abból, hogy a bécsi udvar elvetette volna azon javaslatot, hogy Ferencz József császár-király Rómába menjen. — A Duna-kérdés. A Lordmayor húsvéti lakomájána h i k a hg londoni oláh követ pohárköszöntőjében azon reményét fejezte ki, hogy Angolország támogatni fogja Oláhországot abban a törekvésben, hogy a Dunát minden nemzet részére egyenlően szabaddá tegye. — A gyöngyöspatai kerületben a képviselőválasztás f. hó 27-ére tűzetett ki. A választás mozgalmairól a lapunk tegnapi számában közlöttekhez pótlólag még következőket írhatjuk : A függetlenségi párt képviselőjelöltje Prónay Dezső dr. tegnapelőtt folytatta körútját a választókerületben. Gyöngyös-Pata, Gy.-Tarján, Gy.Püspöki, Gy.-Halász és N.-Rhéde községekben mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Prónay Dezső bárót Rády Endre és Almássy Sándor orsz. képviselők is kisérik körútjában. Gyöngyösiről Csömör Kálmán polgármester és Himfy József városi főügyészszel élén számos ellenzéki választópolgár rándult le Gy.Püspökibe, hogy ott a szomszéd kerület rövid pihenőt tartó képviselőjelöltjét üdvözöljék. Prónay a főügyész által elmondott üdvözlőbeszédre meghatottan válaszolt, s örömét és köszönetét fejezte ki a szívélyes megemlékezésért. Egyre erősebben tartja magát az a hír, hogy a kormánypárt Gy.-patakerületi képviselőjelöltje, Dániel Ernő visszalépett. Annyi bizonyos, hogy ha még vissza nem lépett is, bukása minden kétségen kívül áll. Alig van mellette választó, habár kortesei mindent elkövetnek, hogy pártot teremtsenek neki. V. Kovách László teljes erővel harczol, de csak azért, hogy a látszatot megmentse; utasításból Vincze J. és Földvári Sándor országházi terembiztosok is kapacitálják a választókat. A kormánypárti jelölt érdekében különben a bor is bőven folyik, hihető azonban, hogy a főkortesek mihamarabb belátják az erőlködés hiábavalóságát s a czéltalan költekezéssel felhagynak a gyűlésen. Tárgya az interpellációnak a szerb egyházi ügy, mely előbb Zágrábban fog szóba hozatni, s csak azután Budapesten. A szerb egyházi nemzeti autonómia megsértését, — mint a Zasztava magát kifejezi, — fájlalják a szerbek. A bánhoz intézendő interpelláció már készen is van, s az összes horvátországi szerb képviselők által pártkülönbség nélkül aláírva a húsvéti szünidő után fog megtétetni. A magyar országg ebben a szerb egyházi kérdésen kívül a szerb képviselők szóba akarják hozni az elemi iskolák s a középtanodák ügyét is nemzetiségi szempontból, ezen felül a nemzetiségek jogegyenlőségéről szóló törvény kiterjesztérel is szándékosnak eszmecserét kezdeni. A Bolgárország ellen egészség rendőri zárvonal állíttatott fel a Bulgária nyugati részén előforduló ragályos betegségek s a Várnában konstatált cholera esetek miatt. A delegácziók: Bécs, ápril 18. A magyar delegáczió egyesült négyes albizottsága ma kezdte meg a közös kormány előterjesztéseinek tárgyalását. Ma még csak előleges csatározások voltak, a bosnyák politika nagyobb kérdéseinek érintése nélkül. Ezekből is kitűnt, hogy a bosnyák dolgok zavarosak, hogy a mostani adminisztráció nem jó, nem áll a helyzet színvonalán , hogy a kormány csak a monarchia tekintélyének helyreállítására, vagyis a fölkelés leverésére vár, hogy a mulasztásoknak, melyeket tagadni nem mer, helyrepótlásához fogjon. Az ülés fél tizenkét órakor kezdődött Tisza Lajos elnöklete alatt, s a megszállási hitelről szóló előterjesztés került tárgyalás alá. A közös kormány részéről jelen voltak: Kálnoky gróf külügyminiszter, Szlávy József pénzügyminiszter, Bylandt Rheidt hadügyminiszter, Kállay és Falke osztályfőnökök, Dóczy, Mérey és Szentgyörgyi udv.r tanácsok, Poeck altengernagy, Gaaffrei gazparancsnok, Lambert főhadbizt. és Pápay őrnagy. A magyar kormány részéről: Tisza Kálmán kormányelnök, Szapáry gróf pénzügyminiszter, Kemény K. keresk. miniszter, Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter, Orczy K. és Szende Béla honvédelmi miniszter. Az ülés megnyitása után Baross G. előadó jelentést tesz az albizottság tegnapi üléséről, mire a kormány előterjesztése felolvastatott. Ezután a jelenlevő három miniszter, ki-ki a saját részszartjába vágó kérdésekre válaszolva, megadta a kért felvilágosításokat. Apponyi gr., Pulszky Ágost és Szilágyi Dezső, továbbá Hegedűs Sándor több rendbeli kérdést intéztek a kormányhoz, melyre az utóbbi kimerítően válaszolt. 1 órakor Bylandt- Rheidt gróf hadügyminiszter emelt szót és válaszolt a katonai ügyekre vonatkozólag hozzá intézett kérdésekre. Baross előadó azon fentartással, hogy a részletes indokolást a részletes tárgyalás alkalmával fogja előterjeszteni, a közös kormányhoz a következő kérdéseket intézi : 1. Milyen ma a helyzet déli Dalmácziában és az elfoglalt területen: várjon a lázadás le van e annyira verve, hogy a nevezett tartományok paczifikácziója legalább a közeljövőben határozottan várható? 2. Működik-e a helyi igazgatás,kivált az elfoglalt tartományokban és kivéve 600X 100 frtnyi jövedéket, befolynak-e az előirányzott közjövedelmek? 3. Mily célt követ a kormány az elfoglalt területeknek a monarchiához való viszonya tekintetében? 4. Ragaszkodik-e a közös kormány az újonczozás tekintetében kiadott rendeletének végrehajtásához és ha igen, mily mérvben lesz az ujonczozás foganasítandó és mely időszakban? 5. Milyenek a népességi viszonyok és áll e ez, hogy a törökök lassú mérvben bár, de kiköltöznek? 6. Milyen tapasztalatokat szerzett a közös kormány Szerbia, de kivált Montenegró magatartása tekintetében; igaz-e, hogy nemcsak orosz vagy inkább pánszláv izgatás, de angol befolyás is volt észlelhető, ami egyesek (p. egy angol hírlapból elfogatására vezetett? 7. Tehet-e a közös kormány határozott ígéretet an a nézve, hogy a jelenleg kért összegen felül, legalább a felkelés következtében szükséges katonai intézkedéseket illetőleg, több költség nem fog kivántatni s hogy e czímen a jelenleg előterjesztett összeg véglegesnek tekinthető-e? Szlávy közös pénzügyminiszter így válaszolt : A helyi igazgatás működik természetesen a viszonyoknak megfelelő mértékben és ezen viszonyoknak tulajdonítható az is, hogy a közjövedelmek nem folynak be azon mértékben, mint azt várni lehetett. Eltekintve a lázadástól, a múlt évben volt rossz termés már maga is indokolttá tette, hogy az adóbehajtás nem foganatosíttatott teljes szigorral. Egyébiránt konstatálható, hogy a közvetett adók és jövedékek jövedelme szaporodott, úgy, hogy az előirányzattól való eltérés nem lesz valami jelentékeny. Az 5 kérdésre azt válaszolja, hogy a népességi viszonyok a körülményekhez képest nem mondhatók épen kedvezőtleneknek, kivéve azon területet, amelyen a mozgalom hosszabb ideig tartott, honnan a népesség teszten elmenekült, részben más kerületekbe költözött. Az ujonczozás kihirdetése után mozgalom volt ugyan a törökök közt és mutatkozott is hajlam a nagyobb mérvű kivándorlásra. Ezen mozgalom azonban később csökkent, sőt most már a kivándorlás egészen jelentéktelennek mondható. Kálnoky külügyminiszter kijelenti, hogy ami Szerbiát illeti, sem a kormánynak, sem népének magatartása a felkeléssel szemben neheztelésre nem adott okot. Montenegróban, a visonyok sokkal súlyosabbak és bonyolódottabbak voltak. Szólónak el kell azonban ismernie, hogy itt is minden lehetőt megtett úgy a fejedelem, mint kormánya, igen súlyos körülmények közt arra nézve, hogy a lakosságot minden kompromittáló konveniencziától visszatartsa. Minthogy a felkelés inkább Montenegró határán fészkel, a Montenegró által felállított határzár daczára is kétségtelenül megtörtént az, hogy a határon átmenekült felkelők segítségre és támogatásra találtak határszéli törzsrokonaiknál. Ámde a montenegrói határszéli szolgálat tekintetében bizonyos fokig méltányos elnézéssel is kell lenni, minthogy szabályszerű határszéli útvonalnak szorosan a határon való felállítását részben maga a terület lehetetlenné teszi és igen megkönynyíti a szétvert fölkelők átmenetelét, másfelől azonban a montenegrói kormánynak csak igen kezdetleges közigazgatási és rendőri apparátus áll rendelkezésére és tulajdonképeni rendes katonai ereje nincs és mégis nem lenne méltányos el nem ismerni azt, hogy Montenegró fejedelme és kormánya kétségtelenül igen súlyos helyzetükben a legjobb akaratot tanúsították arra nézve, hogy