Ellenzék, 1882. január-június (3. évfolyam, 2-146. szám)
1882-05-30 / 121. szám
larmadilTevfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: jj. kifái,uteza 16- sz. hová a lap szellemi részát illető közleményeit czimzendők. AZ „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: ...................16 frt, ni Negyedévre ... 4 frt. 8 frt. y| Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára helyben 5 kr. vidéken 6 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Égéi* éTre Félévre . 121. 8zám Kolozsvár, kedd, május 30, 1882. K1AD6-11IVATAE : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gazmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti Kiadás. Otthon. A lelkesedés ünnepe nem múlt el nyomtalanul pártéletünkben. Mint a családi meleg érzelmekben nevelt ember otthon tölti övét, jó emberei közt az ünnepet, a kolozsvári függetlenségi párt is rendezett egy családi találkozást. Minden feltűnés, plakátok, hírlapi harsonák ismételt tusái nélkül csak az érdekelt felek külön igazolványnyal ellátva jelenhettek meg a városi vigadó egy melléktermében, és a forradalmi izgatásokkal, a nép alsóbb rétegei szenyes szenvedélyeinek fölkavarásával vádolt pártnak több mint négyszáz tagja jelent meg. Nem voltak jelen a kolozsvári függetlenségi képviselők, családi körülményeik által voltak távoltartva, nem volt auxiliarius szónok hiva, nem volt muzsika szó mellett verbunk , és a legkülönbözőbb társadalmi osztályokhoz tartozó polgárok egyező véleménynyel csendben megint bizonyságot tettek elveik mellett; a diadal mámora nem tévé önhitté, de meggondoltabbá e pártot. A szervezkedés oly megható összhangban jött létre, mely csak akkor történhetik, ha hátsó gondolatok, egymás ellen ólálkodó érdekek nem zavarják meg az egyező akaratot. Az eszmék isteni fensége megszállja olykor az embert és nyugalmat önt a zaklatott szívekbe, bátorságot ad a csüggedőnek és a lobbanékony szenvedélyt magas czélok fölé irányozva, kiterjedés helyett bensőbb tömörülésre kényszeríti. Ezt érezte mindenki tegnap. A pünkösdi tűzből valamit. Annyit, a mennyivé fokozódhatik a hazaszeretet gyúanyagja; annyit, a mennyi a múlt nagy hagyományainak emléke által kiolthatatlanul fölélesztetik; anynyit, a mennyi nyomorúságos terheink közt a jobb jövő reményét fölgerjeszti, hogy a pályán ki ne dőljünk. Rég nem nyilvánult Kolozsvárit ily egyhangú vélemény. Rég nem volt ily önkénytelen ünnep, melyben a szívek őszintébben vettek volna részt. Csak nézték volna meg városunk jól ismert kortesei, kik a közvéleményt akkor nevezik az értelmiség nyilvánulásának, ha számításaiknak, érdekeiknek szolgálatába áll! Nem kicsinyeljük mi az ellenpártot. Tudjuk, hogy kiváló tehetségek, az értelmiség színe-javából nem egy sodortatott az érdekhálózatba, sőt nem egy polgártársunk önálló meggyőződése előtt is szívesen meghajtunk ; de azon minősíthetetlen meghurczolás és megbélyegeztetés után, melyeket pártunk kiállott éveken át és a megfélemlítés legveszélyesebb nemének, a nevetségességnek volt kitéve nem egy tagja! oly jól esett az otthoni családi találkozás, mely meggyőzött mindnyájunkat, hogy van elfojthatatlan erő, az eszmék természetszerű, fokozatos haladásának ellenállhatatlanul hódító varázsa a függetlenségi párt eszméinek, van jogosultsága annak a hagyománynak, mely a mohácsi vész után is a győztes csaták, dicső küzdelmek egész sorát, a múlt nagy árnyainak megszentelő, buzdító meg-megjelenését, a jelen és múlt szolidáris egységét tudja felmutatni szemben azon hagyománynyal, mely a Mohácsnál elveszett hadsereggel még az önvédelem kizárólagos jogát is kétségbe vonja az által, hogy az önhittség és betyárkodó vakmerőség, vagy a rajongó ábránd és lázas téboly egy nemének bélyegzi azt a meggyőződést, hogy önálló nemzet önálló politika és önálló haderő nélkül nem lehet. A nemzet nem hullt porba Mohácsnál azért, hogy háromszáz éven át csak akkor merje fölemelni fejét, ha a kegyelmet egy szövetséges hatalomtól megnyeri. A magyar nemzet egyenjogú az európai testvérnemzetekkel és nem örökségtől megfosztott és feltétlen hódolatra utalt esetleges népegyveleg. Csak hassa át országszerte az ébredő önérzet a szíveket: a pünkösdi lelkesedés csodái még ismétlődnek. Mert az eszmék haladása a szellemi világ legszebb csodája és mégis oly természetes, oly kiapadhatlan forrása van. A nagy gondolatok a szívből származnak. Számítsunk, mérlegeljük erőinket, a politikai valóság rideg, nagyon rideg világ, de ne feledjük, hogy nem nekünk kell a kicsiszerü létben eltörpülni, de lelki fennköltségünk, szellemi ihletésünk bélyegét kell a valóságra rányomnunk. Mert igaza van Hugónak: kicsiszerűséggel viszik végbe az aljasságot. Tehát csak egyetértés, kitartás és az ellenfél iránt kímélet, a jellem iránt, bárhol találjuk föl, tisztelet és a haza minden előtt ! AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. május 30. A művésznő. Elbeszélés. Irta: Nulla. VI. (12. Folytatás.) — Mindaz érdekes előttem, a mi önra vonatkozik, bárónő. — Most legelőbb is, keressünk valami ülőhelyet, mert így állva csak nem fogunk beszélgetni ? Amott, a bokrok alján egy padot látok, menjünk oda. Látogatóktól e korai órában, azt hiszem, nincs mit tartanunk. — Egy-egy vízért jövő cseléd vagy katona mégis megláthat itt, a kút közelében, menjünk kissé tovább, ha nincs ellenére. — A mint ön akarja. Adja karját s vezessen, a séta igen kellemes ez üde levegőben. — Itt talán — mondá Árpád két egymással szemben álló padhoz érve, melyeket sürü bokrok vettek körül s föléjük egy lombos gesztenyefa terjesztő ágait — itt mind a kiváncsi szemektől, mind a folyton hevesebbé váló napsugaraktól védve leszünk. — Jó, maradjunk hát itt — viszonzásóra az egyik padra leülve, míg Árpád átellenében foglalt helyet — s hogy minden hosszas bevezetést kikerüljek, egyenesen megmondom, miért óhajtottam legfőképp ezt a magános találkozást. Én tartok az ön véleményére. — A miért én nagyon hálás vagyok. — Mégpedig azért, mert becsületes embernek tartom. — Nagysád igen lekötelez. — Van ennek a tekintetében valami őszinteség, egész arcza olyan nyílt kifejezéssel bír. — Bárónő, ennyi dicséret pirulnom kényszerít. — És azért fáj nekem, ha ön balvélemén- nyel van felőlem. — Hogyan merészelnék. — Márpedig az, amit ön a minap sógorára vonatkozólag mondott, ilyesmit bizonyít. Nem emlékezem már tisztán a szavakra, de értelmük az volt, hogy ön helytelennek találja, mikép nős emberek látogatását fogadom s egyáltalában modoromban — mint a mely nem felel meg egészben a nőiesség kívánalmainak — gáncsolni való talált. — De bárónő, biztosítom... . — Hagyja elmondanom. Belátom, hogy nem vagyok oly tökéletes salon-hölgy,mint az ön nővére. De a mint vérmérsékletünk különböző voltánál fogva én nem rendelkezhetem azon magasztos nyugodtsággal, amely trón minden mozdulatát jellemzi, ép úgy a rangombeli leányokétól egészen elütő nevelésem kifolyása, ha modorom az előírt szabályoktól sokban különbözik. Beszéljek önnek múltamról, gyermekéveimről ? ha nem untatom , nem leszek hosszadalmas, bárha atyámnál kezdem is. Atyám tehát egyike volt Horvátország legelőkelőbb és leggazdagabb főurainak — kezdő Zóra elbeszélését, kényelmes, ingerlően bájos hanyagságggal helyezkedve el ülőhelyén. Mint a hozzá hasonló legtöbbjeinél, társadalmi műveltsége nem birt komoly, tudományos alappal. Kellemes társalgású, előkelő modorú, szép férfi volt, kitűnő tánczos, lovas, rettenthetlen bajvívó, aki a felvett szabályok legcsekélyebb megsértése miatt kész volt síkraszállani, s fájdalom gyakran nem törődött olyan dolgokkal, melyek a valódi becsülettel jöttek összeütközésbe. Legtöbb idejét külföldön töltötte, gazdaságával keveset törődött, csak olykor lesz hazájában, midőn a folyton igénybe vett pénzforrások kiapadó félben voltak. Ilyenkor, mint mondá, rendet csinált birtokaiban, igazában egy-egy merész művelettel, amely vagyonának végveszélyét készíti elő, segített pillanatnyi zavarán. Egy ilyen alkalommal, lehetett már negyven éves, ismerkedett meg egy birtokos szomszédjának csodaszép ifjú leányával. Szépségétől elbájolva, nőül vette őt s az emberek már azt hiték, megtért s új életetet fog kezdeni. De csalódtak. Az egyszerű, szelíd nő nem bírta feledketni a nagyvilág zajos élvezet pár hónapra születésem után újra visszatért azok közé s tán eszébe se jutott többé neje, gyermeke, mig egyszer arról nem értesült, hogy az elhagyott, mellőzött hitvest fájdalma a sír szélére vitte Szive nem volt rész. E hit vételére kétségbeesetten sietett a haldokló ágyához, bűnbánóan kérte bocsánatát engem, akit tán akkor látott először, midőn anyám halálos ágyától hozzám vezették, szenvedélyes természetének egész hevével ölelt keblére. — Nem untatom önt ? — kordó egy mély sóhajjal fölemelve az elbeszélés végszaka alatt lesütött fejét. — A legnagyobb érdekkel hallgatom. — E naptól fogva, folytatódóra, rajongó szeretettel csüggött rajtam atyám, csókolt, ölelt, kényeztetett. Drága nevelőket hozatott számomra s elhalmozott a fényűzés minden kigondolható adományával. Nem tudott nálam nélkül ellenni, de viszont nem bizt érettem szokott kedvteléseiről lemondani, így én kényszerültem azokat megosztani vele. Képzelhető, hogy életmódom sokban különbözött más korom- és rangombeli leányokétól. Néha órák hosszán át vágtattam be atyám oldalán szilaj paripákon, víg férfi társaságban pusztáinkat, majd atyám pajtásaival együtt füstölve, beázva, vagy épen pezsgőzve hallgattam olykor pikáns tréfáikat s nevettem velük, néha azt sem tudva, mi fölött. Később Bécsbe költözőnk, zenei tehetségem fejlesztése végett, melyre atyám naggyon büszke volt s a legelső erőket fogadta fel tanításomra. Nagyban éltünk, fényes házit tartottunk, felkerestünk minden hangversenyt, nevezetes szinielőadást, mígnem ép azon korban, midőn egy leánynak legnagyobb szüksége van a véde lemre, melyet a legfőbbnek, az anyai gondoskodásnak hijján, magas állás és gazdagság nyújthatnának, beállott a válság. Hitelezők bosszantásai, foglalások, váltók keringése, melyeknek jogossága kétségbe vonatott, ezerféle szivet, lelket sértő botrány, mig végre kiütött a katasztrófa s nekünk futni kellett. Az utóbbi szavakat lázas sietséggel, lesütött fővel mondta el, mint a ki siet egy reá nézve kellemetlen vallomástól menekülni. — Párisba mentünk, beszólt rövid szünet után sötét, fájdalmas hangon tovább; tehetségemnél fogva az ottani conservatorium növendéke lettem. Mindazon kellemetlenségek mellett, melyekbe új helyzetünk sodort, a szegénység küzdelmei, nagylelkű pártfogók lealázó adományai, egy-egy főrangú régi ismerős szemtelen ajánlatai, pályatársak tolakodásai, metsző gúnyolódásai a gőgös „elátkozott herczegnő"-re, mind e küzdelmek között mégis fenntartott a tudat, hogy van kitűzött czélom, a mely felé törekednem kell, a művészet magaslata, hova ha egyszer felérhetek, minden el lesz felejtve. S midőn már majdnem elértem, alig egy pár hónap még nyilvános fellépésemig, atyám egy véletlen örökséghez jut s ezzel minden tervem semmivé lesz. A gondolat, hogy a szegénység kínjai után ismét uniós tétet vár reá, atyámat egészen elkábitá, perczig sem akart várakozni, útra kelle indulnunk rögtön, hogy az örökséget felvehessük. S azóta itt vagyunk, az örökség nagy része elfolyt azon a csatornán, mely a sokkal tetemesebb ősi vagyont is elvitte, le a semmiségbe! — íme, ilyen volt az én múltam, az én gyermekkorom. Ezt ismerve ne csodálkozzék, ha hiányzik rólam a szendeség, a nőiesség ama gyöngéd himpora, mely a más leányokat oly bájosokká teszi, ha kissé szabadabban társalgók, férfiak társaságában otthoniasabban érzem magamat, egy szóval, sok mindenen túlteszem magamat, a mit az illem szigorú szabályai előírnak. De azért lelkem tiszta, szólt büszkén fölegyenesedve s merően Árpád szemébe nézve, és szivem telve vágygyal, fogékonysággal, mély és nemes érzelmekkel. (Folyt. köv.) — A főrendiház hármas bizottsága szombaton este tárgyalás alá vette a boszniai hitel fedezéséről szóló törvényjavaslatot, s azt rövid tanácskozás után változatlanul elfogadta. Az országos levéltárral való egyesítéséről szóló törvényjavaslat 3-ik §-át a tulajdonjognak a változott viszonyokhoz képest, a czélszerűség és méltányosság korlátai közt leendő érvényesítése tekintetéből a következő szövegezésben fogadta el: „3. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg, ki három havi határidőt tűz ki oly czélból, hogy úgy az erdélyi róm. kath. státus és egyházmegye és más hitfelekezetek alapítványi és más magán okirataik kiválasztása és rendelkezésükre hagyása iránt intézkedhessenek, valamint a városok, községek, egyesek, testületek és családok is letétben levő okmányaik visszavétele, vagy otthagyása iránt határozhassanak.“ A közös pénzügyminiszeri tárcza átvétele iránt egyes magyar államférfiakkal folytattattak tárgyalások, de még mindeddig nem jöttek határozott eredményre. A már említett személyeken kívül, írja a Bud. Corr., az utóbbi időben még Csáky Albinhoz, Sáros megye főispánjához is kérdés intéztetett, hogy hajlandó volna-e a közös pénzügyministerium vezetését átvenni. — Kállay Béli osztályfőnök a közös pénzügyminiszeri tárcza elvállalása iránt még nem nyilatkozott. — Thaly Kálmán képviselő szombaton Debreczenbe érkezett s az indóháznál mintegy 20.000 főnyi közönség fogadta leírhatatlan lelkesedéssel. A szűnni nem akaró éljenzések csillapultával Kertész pártelnök üdvözlő őt, mire T hay szót emelve elveink győzőit üdvözölte a polgárokban. Ezután hosszú menetben indult meg a roppant néptömeg a városba szűnni nem akaró örömrivalgás közt. A város egészen ünnepi szint öltött; a házakról mindenfelé lobogók lengtek. — Az egyiptomi válság. Máj. 27-én Francziaország és Angolország főkozuljai meglátogatták Arábia bejt és kijelentették előtte, hogy őt személyesen felelőssé teszik a közbiztonságért. A kedive felhívást intézett az összes vidéki hatóságokhoz, melyben utasítja őket, hogy gondoskodjanak a közbiztonság fentartásáról, és kijelenti, hogy az idegen hajórajok csak barátságos szándékkal jöttek az egyiptomi vizekbe. A kedive továbbá elrendelte, hogy a sorozást egészen szüntessék meg és a behívott tartalékosokat haladéktalanul küldjék hazájukba. A kedive a hadsereghez is intézett egy felhívást, melyben tudatja, hogy személyesen átveszi a csapatok feletti főparancsnokságot. A legelőkelőbb pasák, köztük Bagheb, Serif, Szultán és Omar pasa, az Izmrilia palotában gyűltek össze. Azt hiszik, hogy támogatni fogják az új kormányt. Kormányelnök: Serif vagy Omar pasa lesz. Szidar pasa lesz a pénzügyminiszter. — A szerajevói vidéki kerületnek 13 főre, a banyalukai kerületnek 73 főre és a dolni-tuzlai 38 főre rugó tartozéka tökéletesen fedeztetett. A hadkötelesek mindenütt teljes számban jelentek meg. Pártélet. A kolozsvári függetlenségi párt választmánya pünkösd első napján délben Deáky Albert elnök vezetése alatt megjelent az „Ellenzék“ szerkesztőségében, hogy ott kifejezést adjon azon örömének, melyet a Bartha Miklós által közelebbről tartott parlamenti beszéd sikere miatt érez. A választmány tervéről többen értesülvén, számos választópolgár csatlakozott az üdvözlők sorához, úgy hogy a szerkesztőség helyiségében el nem férva, ezen kis házi ünnepélynek az udvaron kellett lefolynia. Amint Bartha Miklós az ajtóban megjelent, az élénk éljenzés után Deáky Albert elnök körülbelül ekként üdvözölte: Tisztelt Képviselő úr! „Mint a kolozsvári függetlenségi pártnak ez idő szerint még igazgató választmánya s Kolozsvár városának szavazó polgárai, jövünk üdvözölni önt azon szép parliament fellépéséért, melylyel az országgyűlésen, a boszniai occupatió kérdésénél, nemzeti függetlenségünket, s alkotmányos jogaink sérthetetlenségét, az az ellen törvényes kormányunk által mért támadással szemben védelmezte. A nemzetünk s hazánk jóllétéért, jövőjéért aggódó honfi lelkesültségivel, az alkotmányos érzület öntudatos meggyőződésével, nyílt bátor szavakban, de a parlamenti mérsékeltség teljes erejével szólott ön , s és ezért fellépése erkölcsi erővel, hatással bírt. Egyetértünk mi önnel az elmondottakban, s azzal szívünk érzelmeit, hazafi lelkünk mély aggodalmait híven tolmácsolta; igazán és meggyőződésünk szerint képviselve éreztük magunkat az ön parliament fellépésében. Érezzük mi a boszniai occupationak, az annak létesítésére kért hitel megszavazásának állami életünkre végzetesen kiható fontosságát. Érezzük és jól tudjuk mi, hogy ez, midőn egyfelől állami függetlenségünk s önállóságunknak még azon csekély biztosítékait is megtámadja, melyeket a különben általunk kárhoztatott közös ügyes kiegyezés törvénye fennhagyott és biztosított, ugyanakkor másfelől most is végveszélylyel fenyegető pénzügyi helyzetünkre is elviselhetetlen terheket súlyosít. És mert érezzük teljes mértékben a kérdés fontosságát, azért jöttünk Önhöz, őszinte tisztelettel s lelkes bizalommal üdvözölni Önt, hogy ezen, hazánkra végzetessé tehető fontos kérdésben oly erélyes és méltóságteljes fellépéssel nyilvánította ki akaratunkat a törvényhozó testület előtt. Lehet, hogy szava és szavazata nem fog sikerrel érvényesülni a törvényt megalkotó szavazásnál, de megteend erkölcsi ereje, mert jogalapot tart fenn és nyújt, egykor felelősségre vonhatni azon kormányférfiakat, kik a nemzeti érzület és hangulat ellenére idegen érdekekért dobták oda áldozatul nemzetünk vérét és drága pénzét. Az Ön szava a jövőnek szólott s ezt tartotta fenn nekünk ; s ezért becses és méltányoljuk mi azt, kik, önzetlen és kitartó küzdelemmel a jövőért munkálunk, s ezt csakis nemzetünk és hazánk önállósága és függetlenségében hisszük feltalálhatni. Fogadja ön őszinte tiszteletünket s üdvözletünket ismételten is engedje tolmácsolni óhajunkat, hogy sokáig éltesse Isten és adjon erőt ez után tovább haladni parlamenti működésében. Megnyugvással bízzuk önre ügyünket s a haza érdekét, képviselje azt s védje meg a támadások ellen ; mi egyhangúlag kiáltjuk: országgyűlési képviselőnk Bartha Miklós éljen !!“ E szavakra Bartha Miklós az őszinte meghatottság hangján így válaszolt: „Kedves Barátim! Mindaz nagyon csodálatos, ami velem a közelebbi időben történik. Önök hozzám jönnek ép azon napon, mely a keresztény világ ünnepei között leginkább képviseli a szólásszabadság nagy gondolatát, hogy kifejezzék megelégedésüket az iránt, hogy én az önök által vallott nézetek védelmére keltem. ha pereiben lehetetlen, hogy eszembe ne jusson mindaz, mi valem a legközelebbi időben történt. Lehet, hogy saját hibám miatt, de mindenesetre a mostoha viszonyok hozzájárulásával az élet kiütötte kezemből az ekeszarvát, a én nyakamba vettem az országot, hogy otthont keressek. Ide jöttem azzal az igénynyel, hogy ki fogok érdemelni egy baráti kört otthonnak, s helyet foglalok a gyalogjárók tisztes sorában mint hivatalnok. Én csak kenyeret kerestem, s az önök túlbecsüléseihez még kitüntetést is adott. Oh, én nagyon érzem a felelősség azon nagy súlyát, mely ekként vállaimra nehezedett Önök bölcs megfontolással zászlójukra irtak egy eszmét, s e zászlót nehéz küzdelmek között győzelemre juttatták. És ekkorazt mondták, hogy ezen örökéletű eszme magyarázója az önök nevében én legyek. Olykor azt hiszem, hogy le kell roskadnom a feladat e nehézsége alatt. De a baráti szeretet, a bizalom, a támogatás mindig fölemel, buzdít és ösztönöz. E nagybecsű támogatást kérem ne vonják meg tőlem ezutánra sem. E nélkül megszakadnának azon gyökérszálak, melyek buzgalmamnak, önbizalmamnak, lelkesedésemnek táplálói. Barátságukban, szeretetükben tartsanak meg, hogy várvatett munkássággal szolgálhassuk a hazát, melyet éltetek, mint közszeretetünk legfőbb tárgyát.“ E szavak után, többen bementek a Bartha Miklós lakására, s ott barátságos eszmecserét folytattak az ünnep másodnapján megtartandó pártszervezési ügyek felett. A kolozsvári függetlenségi párt tegnap délelőtt tartotta meg újabb szervező közgyűlését a redoute termében. A gyűlés valóban impozáns volt. Több mint 400 választópolgár volt jelen. Igen sokan nem férhettek be a terembe, úgy, hogy a folyosót és udvart is a választók nagy tömege lepte el. A gyűlés pontban 10 órakor vette kezdetét, amikor is Deáky Albert, a kolozsvári függetlenségi párt elnöke, elfoglalván az elnöki széket, egy rövid beszédben adta elő a jelenlegi közgyűlés czélját. E beszédében vázlatosan ecsetelte a kolozsvári ellenzéki párt történetét, említette azon küzdelmeket, melyeket e párt átélt, s melyek után végül is a legfényesebb diadalra juttatta a zászlót, úgy, hogy Kolozsvár városának jelenleg mindkét képviselője e pártot, a függetlenségi pártot képviseli a parlamentben. A kolozsvári függetlenségi párt többé nem egy kis részét képezi a választópolgárságnak, hanem magában foglalja annak többségét, és ezen okból szükségessé vált, hogy e tekintélyes párt újabban szerveztessék. Ezek előrebocsátása után Deáky Albert, mint a kolozsvári függetlenségi párt eddigi elnöke, a maga és a bizottság nevében megköszönve a bennök helyezett bizalmat — lemondott és felhívta a közgyűlést, hogy új elnököt és új bizottságot válaszszon. Ezután Szász Gerő szólott melegséggel, szónoki hévvel; lelkesíti beszédében, melyet sűrű éljenzések szakítottak félben, fejtegette azon szép és nagy horderejű feladatot, melyeknek megoldására a függetlenségi párt van hivatva, s melytől a nemzet, a haza boldogsága, felvirágzása s jövője