Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-10-18 / 238. szám

Kolozsvárt 1882. azon rokonszenves, azon szívélyes fogadtatásra, melyben részesittettek, azon reményemet kifejez­ném, hogy teljes biztossággal számíthatok az önök erejére és az egész országban elismert munka­képességére. Ezzel további szívességükbe és ba­rátságukba ajánlom magamat. (Lelkes éljenzés). A miniszter ezután az államtitkár által be­­mutattatta magának az osztályvezetőket, majd egyenként meglátogatta az egyes osztályok helyi­ségeit, hol az egyes tisztviselők bemutatása történt. A fogadtatásnál jelen voltak a minisztérium összes tisztviselői, köztük a méntelepek tisztikara élükön Horváth altábornokkal, az országos sta­tisztikai hivatal és állatgyógyintézet tisztviselői. KÜLFÖLD: Egyiptom jövőjét illetőleg Anglia és Fran­­cziaország közt folyó tanácskozások barátságos meg­egyezésre fognak vezetni. Egyiptom teljes kiürítésének kérdése lord Dufferin angol nagykövel legutóbbi, sokat emle­getett jegyzékével még koránt sincs elintézve. A porta, közelebb újabb jegyzéket fog Angliához in­tézni, melyben a szultán ama kívánságát fejezi ki, hogy Egyiptom kiürítésének pontos idejét tudas­sák vele. Lord Dufferin a porta ily lépésének ele­jét szándékozik venni, mert lehetetlennek látszik, hogy az angol kormány határozott ígéretet tegyen, s mert így kénytelen volna — mint legutóbb is — kitérő választ adni. Szombat este közöltette az alkirály a hatal­mak képviselőivel azon rendeletének tervezetét, a­mely meghagyja, hogy a nemzetközi bíróságok ne vegyenek tekintetbe kártérítés végett benyújtott kéréseket, minthogy a hatalmakkal egyetértve kü­lön bizottságot fog erre a czélra kinevezni a kormány. Az angol kormány valószínűleg kérni fogja Arabinak angol bíróság elé állítását, ha az egyp­­tomi hatóságok nem fognak intézkedni az iránt, hogy az Arabi elleni per részrehajlatlanul vezet­tessék. Az egyiptomi hadsereg szervezésével tudva­levőleg Baker pasa bizatott meg­, ki már elő is terjesztette az új egyiptomi hadsereg költségve­tését. E szerint e hadsereg összes költsége 3.680.000 írtba ker­ülne évenkint s a létszám 10.900 főre van tervezve. A tisztek felerészében angolok, felerészében benszülöttek lennének. A szolgálati kötelezettség a tényállás állományában hat évre, a tartalékban nyolcz évre állapíttatott meg. E terv fölött az alkirály közelebb fog ha­tározni és minden jel oda mutat, hogy az el fog fogadtatni. A német birodalmi gyűlés csak január közepe táján fog összehivatni. Románia magatartása a Kilia-kérdésben Ber­linben is kellemetlen benyomást gyakorolt, külö­nösen azért, mert a kérdést a berlini szerződés bázisára igyekszenek terelni, melynek alapján Ro­mánia meg akarja védni állítólag megtámadott jo­gait. Ebben a fölfogásban Berlinben nem osztoz­nak. Románia körlevele egyelőre nem lesz diplo­­mácziai fejtegetések tárgya. A „Tim­es’-nak okt. 11-től kelt ama párisi levele ellenében, melyben az mondatik, hogy a birodalmi kanczellár a Szuez-csatorna ügyében, néhány nap előtt egy Párison átutazott politikus­sal hosszasabban értekezett, a „Nordd. Alig. Ztg.“ kijelenti, hogy Bismarck egy Párison átutazó po­litikusnak nevezett egyént nem látott, vele ter­mészetesen nem is beszélgetett. Lessepsről vagy a csatorna-részvényekről pedig említést sem tett. Ama belföldi tisztviselők közül, kikkel a birodal­mi kanczellár érintkezik, senki sincs, ki a bi­rodalmi kanc­ellár nyilatkozataival házalni menne. A franczia igazságügyminiszter által a minisztertanácsban imént előterjesztett ja­vaslat a bírói kar reformjáról, nem kerül a kam­rák elé, mert a sajtó pártkülönbség nélkül kigú­­nyolta és elítélte azt. Már most arról van szó, hogy a kormány Girard képviselő javaslatát teszi magáévá a bírák elmozdíthatatlanságának időle­ges felfüggesztéséről, mely javaslatot a képviselő­­kamra 1. évi július 1-én nagy többséggel vetett el, mikor a mostani belügyi és igazságügyi mi­niszter is ellene szavaztak, ugyanc­sak nem hatott-e a magyar józan bölcses­ségre, mely ott kevés mondát termelt, mesét épen nem sokat, inkább dalt s a közmondások találó nyilait, melyek az észből röppennek ki? S vajon a magyar uralkodói természet szintén nem mu­tatja-e e puszta hatását? És ugyancsak amaz ég­hajlati ingadozás és végletekbe járás, mely az al­földről megjegyeztett szintén nevezetes befolyást gyakorolhatott a végleteket kedvelő magyar ke­délyre, mely Erdély egyenlőbb éghajlata alatt szá­mítóbb óvakodást mutat az érzésekben, a mi ne­künk az „erdélyiek ravaszak “-féle nevezetet sze­rezte meg a históriai múltban. (Folytatása kőv.: Ferenczi Zoltán. ELAIN­ Regény. Angolból: A­mica. L. (82. Folytatás.) E szavakat „szeress csak, és meghalni tudsz“, mindegyre ismételte; ő igazán szeretett, mert kész volt szerelemből szerelméért meg­halni. És a lelkét is oda adta; mosolygott a mint arra gondolt, hogy a költő által megénekelt há­rom virág közül az ibolyához hasonlít legjobban. Nem tudva és nem álmodva róla oda adta lel­két, s üdvössége álmából felébredve egyszer azt vette észre, hogy lelke elrepült; a nyugati és az északi szél jött ment, és­­ öntudatlanul, akarat­lanul oda adta a lelkét!­­I. A nap hanyatlani kezdett; a kastély órája hetet ütött, s Madolin nem mutatkozott. Elain türelmetlenül várta; hallotta a fű suhogását, a falevelek hullását, de a Madolin közeledő lépteire hiába várakozott. Míg a napvilág tartott nem­ mert a kastélyhoz közeledni, hogy az ajtókat és abla­kokat nézze. De ha valaki meglátná ott a hol most van, s kérdezné, hogy mit vagy kit keres, egyszerűen azt mondaná, hogy a házba akar menni, de eltévesztette az utat; ő is emlékezett reá, hogy gyakran találkozott a parkban idege­nekkel, és az nem tűnt fel előtte. A nap lenyugodott, a szürke és rózsaszín színek lassanként elenyésztek az egen, a hol­ feljött, egy halvány arany sarló a sötét kék egen. Olyan csend volt, hogy még a levelek sem mozogtak. Madolin nem jött, egy idő múlva Elaint sűrű homály vette körül, s tudta, hogy miután a sötétség oly gyorsan bekövetkezett, Madolin nem fog a háztól kijönni. Kétségbeesés fogta el. Mi fog történni, ha útját hiába tette meg, ha Madolin néhány napra eltávozott hazulról? Később eszébe jutott, hogy ha kissé közelebb megy a kastélyhoz, megláthatja, hogy a Madolin szobá­jában van-e világosság. Midőn a sötétség, mint egy könnyű fátyol takarta be a föld színét, közelebb ment a kas­télyhoz, hol életének legboldogabb óráit töltötte ; a házhoz, hol életének édes költészete lejátszó­dott, midőn haldoklott azon egyetlen egy vágy­­gyal és reménynyel lelkében, hogy halála előtt és azután az Aldevin nevét hordhassa. A mint a házat megpillantotta, olyan jól esett az neki, mint ha egy régi jó barátnak az arczát látta volna meg. Örömében s fájdalmában hangosan tudott volna sírni; minden ablak, er­kély, ajtó, bástya külön érdekkel bírt előtte, min­­denikhez egy egy édes emlék fűzte. Örömében, hogy ismét láthatta őket, szerette volna a téglákat és a köveket megcsókolni. A Madolin hálószobájában vil­ágosság volt;­­ egy párszor a Madolin árnyékát is látta a fe­hér fügönyökre vetődni. Háborgó lelke ismét megnyugodott, meggyőződött róla, hogy Madolin nem utazott el a kastélyból, s csak valami cse­kély akadály jött közbe a­mi rendes sétáját meg­gátolta. De mit tegyen most már ? Hol töltse az éjszakát? A park­ kapuja ilyenkor már be van zárva, és ő nem meri a kapust felkölteni, ne­hogy hosszas itt maradásáért kérdőre vonják. Eszébe jutott, hogy lent a tó partján van egy kis nyári lak, melyet atyja az ő kedvéért építtetett; elhatározta oda menni; ott nem fogják észre ven­ni ; s reggel a másik kapun eltávozhatik a park­ból, hogy estve ismét visszatérjen. És ő, Elain, Lady Chesleigh, az elkényez­tetett szépség, e nagy birtoknak úrnője, egy gaz­dag főúr neje, az imádott gyermek, kit szülei a széltől is őriztek, a ki puha pihen aludt, selyem­be bársonyba öltözött, most annak a nyári lak­nak a kemény padján töltötte az éjszakát, melyet atyja egykor az ő mulatságára építtetett. E hosszú éjszakán mennyit imádkozott sze­gény, hogy az ég bocsássa meg bűnét, a­mit el­követett! Mert most már belátta, hogy az vagy őrültség, vagy bűn volt. Imádkozott, hogy mos­tani zavarából szabaduljon ki. És nem álmodó, hogy a segítség, a szabadulás oly közel! A­mint a nyárilak felé vette útját, az egyik házőrző kutya, egy nagy erőte­jeg állat, Carlo, hir­telen feléje szaladt. Elain megijjedt mert a ku­tya természetét ismerve, tudta, hogy az kímélet nélkül reá fog rohanni, de csalódott; a kutya rögtön megismerte, körül ugrálta, vinnyogott, lábaihoz feküdt, kezeit nyalta, s ezerféle ké­pen igyekezett örömét kifejezni, s nem akarta többé Elaint elhagyni. Elain nagyon meg volt e­gy állat ragaszko­dása által hatva. — Minő gúny az emberi szeretetre! gon­dolt magában. Hetekig voltam férjemmel, gyer­mekemmel, legkedvesebb barátnémmal, és egyik sem ismert fel, és ez a kutya rögtön megismert. Carlo egész éjjel a nyárilak ajtaja előtt fe­küdt, csak reggel hagyta ott Elaint, midőn meg­éhezett. Elain ezt az időt használta fel a távo­zásra, s bádggadtan, éhesen, kimerülten tért vissza Waldenbe. Az egész napot Waldenben töltötte, s estve­felé visszament a parkba. Ez alkalommal szerencsésebb volt. Késő es­te volt, már elmúlt nyolcz óra, felséges illat száll fel a földről. Elain egy terebélyes bükk­fa alatt állott, sóvár tekintettel nézve a ház felé, midőn Madolint meglátta onnét kijönni. Rögtön felis­merte, ámbár a világosság múló­félben volt,­­ a fák ágai félig eltakarták. Szive dobogott, reszke­tett ; azt mondta magában, hogy most fog be­­j következni életének forduló pontja. Madolin csendesen sétált a gesztenye fasor alatt, ez volt kedvencz séta­helye, s Elain el­hagyta a nagy bükkfa árnyékát s a gesztenyefa­sor végére jött. — Madolin! kiáltá. De Madolin nem hallotta meg szavát, me­lyen el volt merülve saját gondolataiba. Elain hallgatott egy pár pillanatig. Egy madár repült el felette a legközelebbi fáról, egy nyúl ugrott fel a bokorból, a szellő a lehullott faleveleket mozgatta, a sűrűben egy ridgdlitoh hívta a társát. — Madolin ! mondá ismét. És e hang megütötte a Madolin fülét. Egy pillanatra megállott; e hang ismeretes volt előtte. Csendesen állott, azt mondva magá­ban, hogy bizonyosan csalódott, csak képzelődésé­nek a játéka volt az egész, mert az Elain hang­ját nem hallhatta többé, s szemeit az ég felé emelte, mint ha Elaint ott keresné. — Madolin ! ismétlő Elain a fák árnyéka alól közelebb lépve; ez alkalommal Madolin csu­­dálkozással állott meg, s fájdalmas kiáltással né­zett maga körül. S a szelíd alkonyatban Elaint látta némán mozdulatlanul állani. Oda ment hozzá s egy pár pillanatig mereven néztek egymásra. Madolinnak ajka arcza elhalványult. — Moor asszony, mi hozta kegyedet ide? kérdő lassú hangón. És Elain ismét e szóval válaszolt: — Madolin! (Folyt. kör.) Rheimsban is történt legitimista-klerikális tüntetés. Az érsek elnöklete alatt, ki az utóbbi bankettek szónokainak nyilatkozata szerint már készen tartja az olajat Chambord gróf királylyá kenésére, Rheimsban „Congrés des jurisconsultes catholiques“ gyűlt össze. E kongresszuson szokat­lanul heves beszédek mondattak a köztársaság el­len, kivált Lucien Brun szenátor támadta igen élesen a fennálló intézményeket, végre reszolu­­ciót fogadtak el, mely szerint a kötelező elemi oktatásról szóló márcz. 28-diki törvény visszaélés a kormányhatalommal, mihez képest a polgárok­nak joguk van ellenszegülni. A franczia minisz­tertanács már elhatározta, hogy a tüntetések ren­dezőit perbe fogatja. Az angol konservatív párt vezérei e körlevelet intézték alsóházi elvbarátaikhoz : »Uram! engedje meg, hogy figyelmeztessük, miként a ház e hó 24-én ismét meg fogja nyitni üléseit. Te­kintettel nagy fontosságára úgy a parlamenti ta­nácskozásoknak, mint az Egyiptomra nézve vár­ható kijelentéseknek, reméljük, hogy minden ba­rátunk igyekezni fog a mondott napon helyét elfoglalni. Stafford, Northcote.“ Az okkupáczió előzményei. A »Pester Lloyd« igen érdekes adatokat közöl a boszniai okkupáczió titkos előzményéről még pedig — mint írja — teljesen hiteles forr­ás­bó­l. E szerint 1877. jun. 23-án, midőn Bécsbe megérkezett a távirati hir, hogy az oroszok Kiliá­­nál s Brailávál a Dunát átlépve, a Dobrudsába bevonultak. Philippovich b. táborszernagy, a prá­gai főparancsnok táviratilag Bécsbe rendeltetett Itt közlék vele, hogy a bevonulás Boszniába és Herczegovinába elhatározott dolog s az illető had­test parancsnokává, a két tartomány igazgatójává ő van kiszemelve, — azért foglalkozzék a reá váró feladattal, tanulmányozza a felmerülő kérdé­seket, — a szükséges anyagot a tanulmányhoz meg fogja kapni Bécsből. 1877. szept. 2-án nevezte ki Ferencz József a XIX-ik hadtest parancsnokává Philippovichot s utasisstá mindazon munkálatok megtételére, me­lyek a Száva-vonal mögött fölvonulandó csapatok elhelyezésére, ellátására stb. szükségesek. Ugyan­ekkor Papp ezredes (ma tábornok s a király had­segéde) kineveztetett a parancsnok mellé a tábor­kar fejévé. 1878. febr. 10-én Philippovich egy nagy memorandumban kidolgozta nézeteit a reá bízan­dó feladatról és beküldő Prágából Bécsbe a had­ügyminisztériumhoz. Ez emlékiratban a főparancs­nok e­l­e­v­e f­i­g­y­e­l­m­e­z­t­e­t, hogy az ok­­kupálásra nagyon csekély csapat­erőt szánt a kormány. A san-stefanoi béke után egy második emlékiratot készített a főparancsnok a had­ügyminisztérium számára. Ebben kifejti, hogy a san-stefanoi béke Szerbiát s Montenegrót aspirá­ciókra jogosítja fel, melyekért a két kis állam az okkupálandó tartományok szabad csapataival egyesülten ellent igyekezik állani a monarchia ak­­cziójának. A két fejedelemségünk érdekében áll, hogy a két tartomány egy ideig még török gaz­dálkodás alatt szenvedjen. De mihelyt egy oly nagyhatalom, milyen a mi monarchiánk, ráteszi kezét ama területre, Szerbia és Montenegró összes reményei örökre semmivé lesznek, azért fogják akadályozni akarni, hogy a monarchia ott lábát megvethesse. Nehéz feladatok várnak ott ránk, a társadalmi pestistől kell megtisztítanunk a két tartományt azon kívül, hogy politikai érdekeinket is megoltalmazzuk. Küzdenünk kell nemcsak a mo­hamedánok, de a keresztények ellen is, s az ellen­séget az Ó-Szerbiából kivonulandó török zászlóal­jak is erősítni fogják stb. Mindezen okokból Phi­lippovich báró a négy hadosztály mozgósítását kevesli. Ez emlékirat márcz. 25-én kelt. A had­ügyminiszter csak május 18-án válaszolt, kije­lentve, hogy négy hadosztálynál többet nem ad­hat, mert meg lehet, hogy e részleges mozgósí­tást az egész véderő hadilábra állítása követi , ez esetben Bosznia Herczegovina csak mellékes harc­tól leend, hol nagyobb csapaterőt nem sza­bad lekötni. ELLENZÉK. Hiába utazott a főparancsnok Bécsbe s igyekezett szóbelileg kapac­itálni a kormányt. Az okkupáczió tényleg négy hadosztállyal kezdetett meg,­­ csak az első kudarczok veszélyére moz­gósították az egész második hadserget. Ezekből tehát konstatálhatni, hogy az ok­­k­u­p­á­c­z­i­ó, 1877 szept. 2 á­n, mikor a ki­rály Philipovicsot kinevezte hadtestparancsnokká, el volt határozva tehát oly időben, midőn a kormány a törvényhozás előtt e politikát határozottan tagadta. Továbbá konstatálható az is, hogy e politikával szemben akkor még nagy háború esélyével is számolnia kellett a kormánynak. Végre konstatál­hatni, hogy a berlini kongresszus után, midőn e háború veszélye megszűnt, bízvást követhették volna Philipovics tanácsát, s akkor megelőzhetik négynél több hadosztály mozgósítása által a hos­- szu hadjáratot, s megtakaríthatják a II. hadsereg később történt mozgósí­tásának költségeit. Az akadémiából. Budapest, okt. 16. A tudományos akadémia 111. osztálya ma d. u. 5 órakor dr. Stoczek József elnöklete alatt igen érdekes szakülést tartott. Először König Gyula műegyetemi tanár mutatott be Töttösy Béla részéről egy ne­gyedrendű törzfelületet. Kapcsolat­ban a szerzőnek egy előbbi értekezletével, mely­ben Töttössy úr a cuspidalis kúpszelettel bíró negyedfokú felületek elméletét tárgyalja, az ez alkalommal bemutatott értekezés e felületek egy érdekes nemével foglalkozik, midőn t. i. a vizs­gált alak oly torzfelületté lesz, mely cuspidalis alkotóval és két egymáshoz végtelen közel fekvő, egymást nem metsző kettős vezéregyenessel bír. Az értekezés egyáltalán érdekes adatokat szolgáltat a modern geometriai vizsgálatokra, melynél fogva König kinyomatásra ajánlja. Dr. Szabó József, dr. Margó Tivadar helyett ifj. R­o­b­o­z István értekezését (beküldve a heidelbergi egyetemről) terjesztette elő, mely értekezés újabb adatokat tartalmaz a Csazádak is­meretéhez. Margó bírálata szerint ez értekezés úgy önálló vizgálatainál, mint világos tömör irá­lyánál fogva olyan, hogy azt örömmel ajánlja ki­nyomatásra. A munka 66 negyedrétű oldalra ter­jed s 17 tábla van hozzá mellékelve, melyeket a most Heidelbergben tanulmányait folytató fia­tal tudós górcsövi készítmények után készített. Dr. Jurányi Lajos egyetemi tanár két ér­tekezését mutatta be. Az első czíme: „Újabb ada­tok a Cycadeák és Coniferák virágporának isme­retéhez.“ Jurányi a Cycedeák virágporsejteinek osztódásáról ezelőtt 10 évvel értekezést tett közé, melyről Treub indiai tanár újabb vizsgálatai alap­ján azt állítja, hogy egyes pontokban eltér a té­nyektől. Jurányi kimutatja, hogy bár értekezése az ezelőtti módszerek alkalmazásával nyert ered­ményekhez az újabb módszerek segélyével is eljut­hatunk. Ugyanis a Cycedeák választófala simul­tan és succedan hozatik létre, míg az eddigi szer­zők nem vették még észre, vagy legalább nem említik meg. Az előadás ezután a sejtosztódás to­vábbi folyamatára vonatkozó eddigi adatok kiegé­szítésére terjedt. A Cycadeák virágporának osztó­dása megegyezik a Coniferák, sőt a magházas vi­rágok virágporainak osztódásaival kisebb-nagyobb változásokkal. A Cycadeák és Coniferák, virágpor­­szemcséjének található előtelep keletkezését az előadó az eddigi leírt módoktól eltérőleg észlelte. Ugyanis az előtelep sejtjei a pollenszemcse nagy sejtjének osztódásából keletkeznek s igy összehasonlíthatók az edényes virágtalanokhoz tar­tozó Ispetes him előtelepével. Az előadó máso­dik értekezése a sejtmag képződéséről szól. E rendkívül érdekes botanikai kérdéssel Jurányi f. u. február havától májusig szakadatlanul foglal­kozott. Ekkor hivatalos teendői miatt a vizsgála­tot félbe kellett szakítania. Értekezése mindazon­által júniusban lemaradt a napirendről, nem kis sajnálatára, mert időközben Straszburger tanár, bár egész függetlenül, csekély eltéréssel hasonló eredményekre jutott, s azokat közzé is tette. Ju­rányi értekezését mindazonáltal beterjeszti, mert a dolgot más oldalról világítja meg. A sejtmag képződésére nézve jeles egyetemi tanárunk azon­­ eredményekre jutott, hogy a sejtmag fala tul­aj­­­donképen nem tartozik a sejtmag képződéséhez, hanem, hogy az egyszerűen a sejtmagot környe­ző protoplasma tömegének legfelsőbb u. n. faár­­tyarétege, mely vacuolát vesz körül és ebben van a tulajdonképeni mag tömege. A mag anyaga áll: a hártyából, a kígyózófonal alakú magból és mag­­tekercsből. A fonalak szerkezetére nézve kitűnt, hogy azok kétféle anyagból állanak: egy színte­len részletből, mely a fonal nagyobb tömegét ké­pezi, és apróbb kis testecsekből, melyek e fonal­ba vannak befektetve és festhetők. Jurányi végül az uj magvak képzését illetőleg adta elő vizsgá­latainak nagyérdekű eredményeit, melyek részben egészen új világot vetnek az éllettani folyamatra. A benyújtott s röviden ismertetett értekezések köztetszést arattak. Krenner József, Péch levelező tag részéről nagyterjedelmü munkát mutatott be, melynek czi­me : „Alsó Magyarország bányaművelésének tör­ténete I. kötet.“ Krenner a munkának, mely iro­dalmunkban hézagot pótolni van hivatva, csak előszavát és tartalmát ismertethette meg. Végül Kruspér István, Braun Károlynak „A kalocsai érseki csillagvizsgáló földrajzi helyzetéről“ czirau s a sztközönségre nézve szintén igen fi­gyelmet érdemlő értekezését nyújtotta be, mire az ülés 7 óra felé véget ért. Arabi védelme. Egyik angol lap levelezője meglátogatta fog­ságában Arabi pasát, ki a levelezőt biztosította, hogy okmányok alapján is be tudja bizonyítani, hogy az egész háború tartama alatt magasabb intéző körök parancsának hódolt, és hogy köte­lessége volt úgy tenni, mint a­hogy tett, mert hisz a hadügy és a tengerészetügy miniszterre volt. Midan Seymour tábornok első ízben azzal fenye­gette, hogy Alexandriát bombáztatni fogja, akbe­­dive elnöklete alatt — a pasa állítása szerint — haditanács ült össze, melyen Dervis pasa is je­len volt. A tanácskozások eredménye az lett,hogy a gyűlés kimondta,­­hogy Alexandriát az angolok ellen védelmezni kell. E határozat keresztülvite­lével Arabi bizatott meg. A bombázás első napja után Tulba pasa azt a parancsot kapta — úgymond Arabi — hogy Sey­mour tábornagygyal a béke feltételei iránt ta­nácskozzék. A tengernagy három erőd átadá­sát követelte. — Erre újra összeült a haditanács, s kimondta, hogy Egyiptom területéből egy ta­podtat sem engedhet át a szultán jóváhagyása nélkül. Erre Arabi újólag megbizatott, hogy az em­lített három erődöt védelmezze. Arabi, a­rufut be­látta, hogy az erődöket megvédni teljes lehetet­len, Bab-Sh­eikhbe vonult vissza, és ott találta az egész egyiptomi hadsereget, mely Alexandrá­ból megfutott. Ő a csapatokat újra rendbe szedte és a Kafr-il-Devar tábort berendezte. Később, midőn értesült, hogy a khedive áttért az ango­lokhoz, állítása szerint újra összeült a haditanács, melyben a khedive ipjai: Ibrahim, Ah­med és Kamil pasák is részt vettek. Az ülés a helyzet­ről tanácskozott. Elhatároztatott, hogy miután a khedive, mint az angolok foglya, nem tehet sem­mit, hogy Egyiptomot minden áron meg fogják védelmezni az ellenséges invázió ellen. Arabi, mint hadügyminiszter, ily értelemben kapott uta­sításokat. Midőn végre az angol hadsereg Tel-el-Ke­­birt megsemmisítette, Arabi Kairóba jött, hol rendkívüli tanácskozásra hívta egybe az egyptomi hadsereg kiválóbb bajnokait. Ő volt az első, a­ki kijelentette, hogy meg kell adni magukat, mert az ellentállást folytatni lehellen. Nézetét elfogad­ták. Az egyptomiak megadták magukat az ango­loknak, bár az egyptomi hadseregből még 35.000 ember volt Kairóban. Minthogy Arabi az ango­loknak megadta magát, nem tekintheti magát másnak, mint hadfogolynak és nem lázadónak, miután mindig elöljárói megbízásában járt el. Vé­gül Arabi még azt állítja, hogy a harcrok alatt minden erejét és tehetségét oda irányozta, hogy a rablásnak és fosztogatásnak elejét vegye. Arabi ugyanazt hozta fel mentségül a vizsgáló bizottság előtt is. October 18. TANÜGY. A kolozsmegyei tanitó-testület 1882-ik évi rendes közgyűlését Kolozsvárt f. é. okt. h. 29, 30 és 31-én tartja meg a következő tárgy, sorozattal: Október 29-én d. u. 5 órakor elő­­é­r­t­e ke­z­­­e­t a polgári iskola helyiségében okt. 30-án d. e. 9 órakor közgyűlés a városi ta­­nácsteremben. E közgyűlés sorrendje: 1. Hymam énekli a képezdei dalkör. 2. Elnöki megnyitó ki­szód. 3. A választmány évi jelentése a titkár s­­­tál. 4. Az egyesületi szakközlöny ügye. 5. Fel­­olvasás, Sárdi István képezdei tanár úrtól. 6. Bizottság kiküldése: a) a tanszertár, b) a könyv és irattár, c) a pénztári számadások felülvizsgá­lására, d) a szavazatok beszédére, e) a nyilvános tanítások megszemlélése. D. u. 4 órakor vitatétel tárgyalás, előadó: Kozma Józsefné képezni igazgatónő. — Okt. 31-én d. e. 8-9-ig nyilvá­­nos tanításokat tartanak : az első közs. isk. he­lyiségében Balázs József, a második közs.­is­kolában Kolozsv­ári Albert. Fél 10 órakor a közgyűlés folytatása, ily rendben: 1. Szózat, énekli a képezdei dalkör. 2. Az okt. 30-iki köz­gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 3. A tiszviselők leköszönése és korelnök választá­sa. 4. A szavazatszedő bizottság jelentése. 5. A kiküldött felülvizsgáló bizottságok jelentései. 6. Jelentés a nyilvános tanításokról. 7. Felolvasá­, Dr. Veres Vilmos felsőbb kereskedelmi isk. ta­nártól. 8. Indítványok tárgyalása. E közgyűlésre az egyesület összes tagjait s a tanügy iránt ér­deklődő közönségét tisztelettel meghívja az elsőség. IRODALOM és MŰVÉSZET. „A latin nyelv szótára * összeillittató dr. Finály Henrik . I. füzet. Budapest, 1882. a Franklin társulat kiadása. E 12 füzetben megje­lenő és valóban hézagpótló szótár, kidolgozásában alapul azt az iskolai latin szótárt vette, melyet a „kolozsvári tanárok“ szerkesztettek volt s mely bősége és jósága miatt el is terjedett s rég elír fogyott. Finály H. egyike ama szótár szerkesztői­­nek, annak második kiadása helyett, egy, az it­kon latin nyelv egész nyelvkincsét felölelő úgyne­vezett kézi szótárt szerkeszt, milyen a magyar irodalomban még nincs. Ez az a latin szótár. Ily bő keretű szótárra általánosan szükség van nem csupán a római remek irodalom tanulmányozása végett, de mert régibb műveltségünk latin alapo­kon nyugszik. Nem kellett-e néha a hiányos szó­tárak miatt Paris-Pápaihoz fordulnunk? Ez fel­öleli az ó­kori latinság egész nyelvkincsét, a­mint az az ókori latin irodalomban egészen a 6-ik szá­zad végéig és az eddig felfedezett és közzé tett összes feliratokban fenn van tartva. A szerkesztő ígérete szerint, a szótár teljesebb lesz, mint­­ külföldi széleskörű kézi szótárak. Hisszük, helye lesz benne azon műkifejezéseknek is, melyek la­­tin nyelvű iratainkban kezdőre, tanulmányozón nézve rövid magyarázatra szorulnak , e mellett a nyelvtudomány vívmányait szem előtt tartva,a magyar szókincs használatában nem lesz sem neologus, sem orthologus. A mint megyjegyzik fennebb 12 füzetben jelenik meg, ízléses kiállítás­ban s egyes öt ivnyi füzet ára 80 kr. Az igén szótár 60 ivre fog terjedni egy kötetben s mi­után a kiadó testület fenntartja magának a jogot, hogy a mű megjelenése után annak bolti árát fölebb emelje, ekként a füzetes kiadással az ér­dekeltekre nézve a munka megszerezhesse elég könnyűvé van téve. Classicusok kéziratai. A londoni „Athe­naeum“ azt írja, hogy a görög kormány két athenabeli egyetemi professort megbízó­­, hogy a thessáliai konventekben található kéziratokat gyűjt­sék össze s az 1834-iki törvény, értelmében szál­líttassák Athénébe a nemzeti könyvtárba. E kikül­döttek csupán egy pindusi conventben százötven kéziratot találtak Ezek közt van másokkal együtt a 15-ik századból Sophocles és Aeschylosz ker­két tragoediája is, ellátva sorközi jegyzetekkel és fordításokkal. Számos kézirat becses rainiatureők­­kel van díszítve. A­­professorok Meteorában is­­ folytattak kutatásokat, de a barátok támogatva a

Next