Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-10-19 / 239. szám
harmadik évfolyam. SiíKBlÍKSÍTséK IRODA : Bel-király utcza 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA | Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Égési évre.....................ifi frt. ||| Negyedévre . . . -| frs félévre..........................8 frt. ifj Egy hóra helyben. 1 f 50 k.. Egyes szám ára helyben 3 ke. vidéken fi kr. [Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás 239. szám. Kolozsvár, csütörtök October 19, 1882. KIADÓ-HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyilt terek küldendők. HIRDETÉSI DIJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetési tau 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. II. A diplomás proletár. Észre szokták venni az árvizet, de figyelemben részesül a politika, szakbizottságok tárgyalják az iparügyet, aggodalmaskodnak a kivándorlás miatt, de társadalmunknak egyik legkiválóbb betegségét, mely pedig rákfene módjára emészti fel az intelligens rétegek jelentékeny részét, nem nagyon szokták figyelemre méltatni. Azokra a nyomorultakra gondolunk ezúttal, kik diplomával kezükben a proletárok egy új osztályát képezik hazánkban. Nem örvendetes munkát teljesítünk, midőn rámutatunk a fekélyre ; mi is inkább szeretnénk mindent rózsaszínben látni, hogy a kormánypárti hírlapírók khorusába állva, dicshumnuszokat zengedezzünk. De nekünk subventió et a kötelesség-teljesítés öntudata ád s iratainkért nem a sajtó-iroda számoltat meg, hanem saját lelkiismeretünk. A franczia irók rég túltették magokat azon a beteges német széptani képzelgésen, hogy a mű önmagáért létezik s hogy abban nem szabad tendencziának lenni, ők megfigyelik társadalmakat, biztos kezekkel nyúlnak bele egy-egy rétegbe s kiszakítva onnan egynéhány alakot, felmutatják a közvéleménynek, hogy segítsen rajtuk vagy ölje meg őket. A mi íróink ezt nem igen teszik. Azt mondják, nincs magyar tárgy, mert nincsen magyar társadalom. Na hát ez nem igaz. A tárgy eléggé megvan. Nem szűkölködik sem a jóban sem a roszban, sem a fényben sem az ínségben s ha van erényünk, van bűnünk is elég. És lekésen sok a szerencsétlenünk. Egész légió azok száma, kik végezve iskoláikat, szorongó szívvel bolyongnak az utczán s epedő szomjjal kutatják az életkereset forrását. Házról-házra járnak, reszkető kézzel adják az ajtót egyik a másnak, s lehorgasztott tővel, elcsüggedve mennek tovább a nyomor útján. Minden hely betöltve, minden állás lefoglalva, minden darab kenyér körül száz kinyújtott kéz. Sok statioja van e kálváriái útnak, de még annyi változtatás sincsen benne, mint a szent olvasó imádságaiban, mert a könyörgés, a folyamodás, az elutasíttatás mindig egyforma, miként az asceták korbácsütései. És e korbácsütések nagyon maradandók, mert nem a testet kínozzák kékre, hanem a lelken ejtenek foltokat. Az antichambie-iozásban jobban kopik az önérzet, mint a járásban a csizmatalp. Az alázatosság szép vonása kenyérkereső mesterséggé fajul. Megszokja azt a gondolatot, hogy nem munkája után él, hanem fohászai után s a kenyeret, mit neki az ország ad, úgy tekinti, mint morzsát, melyet kegyelemből dobott neki főnöke. Révpartra jutva sincsen biztosságban a hányódás hullámai ellen. Lehet belőle írnok vagy napdíjas, lehet kezelőtiszt vagy kiadó, lehet iktató vagy számfejtő-------mindegy! Existentiája kétes marad, testét dohos iroda satnyitó munkája töri meg, s lelke az alázatos instantiák rögös útjában elveszti üdeségét, rugékonyságát, önérzetét. Pedig az, ki bejuthatott valamely irodába, még a szerencsésebbek közé tartozik. Örülhet annak, hogy rabul lett teste-lelke, mert van legalább hajléka, mindennapija, foltos nadrágja és éhes gyermeke. De hát az, akinek még ez a szerencse sem jut meg!? Aki az utczán van, utolsó jó kabátját vette fel-------minő szörnyűség, ha az is lefoszlik róla! Mit tegyen akkor? Kicsoda alkalmaz hivatalában rongyos embert? Hogyan keltsen az bizalmat, akinek még egy jó kalapja sincs. Régi barátok elfelejtik, az új barátok : naplopók. Kapkod fűhöz fához. Ha orvos, kérve kéri a 400 frtos körorvosi állomást; ha jogász, ha tanár, nem kapva készültségének megfelelő állást, beáll másolónak ide vagy oda, mindegy csak mentve legyen a koldulástól. Ismételjük, légió e szegény futkározók száma és légió azon jogvégzettek száma is, kiknek existentiája az elhelyezés után is szánlandó. Valóságos páriák. A megélhetés csatornája a lehető legszűkebb s a társadalom sokkal több igénynyel lép föl velük szemben, mint amenynyit teljesíthetnének. Mindenki ismeri az alsóbb hivatalnokok szomorú helyzetét s ha ezt tekintetbe veszszük és meggondoljuk azt, hogy minden pályázati hirdetményre mennyi folyamodás érkezik, tehát, hogy még e nyomorult pályáknak is mennyi a kézfogója , lehetetlen meg nem döbbennünk a magyar társadalom e nagy betegsége fölött. A ki segíteni akar ezen, annak kutatni kell a baj forrásai után s épen ezért utána nézünk közelebbről, hogy ki hát a hibás, s hol található meg a segítség? ZONGOR. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. október 19. Észrevételek a magyar irodalomról. VI. (Folytatás.) Egészen más képet mutat Erdély, de nem kevésbbé változatost. Ott vannak a határszéli hegyek, melyek Erdély belsejét, e fennsikot körülveszik, mely fennsík bizonyára szintén tengerfenék volt, mit az erdélyi kimeríthetetlen sótömegek bizonyítanak. Mig a magyar alfölddel szomszédos részek a Szilágyban s alább a magyar alfölddel rokon alakzatot mutatnak. Ama nagy medencze pedig, mely Erdély délkeleti részén az Olt völgyén szélesedik ki, édesvízi lerakodásokat mutat, mely tó az Olt nyilában futott ki. Emez erdélyi beltenger kapcsolatban állott a magyarországi beltengerrel s vizvidékével. Erdély épen e közlekedési utak miatt áll kapcsolatban a magyar alibiddel a Szamos, Maros völgyén legkivált; mig mint mondók, a székely medencze Oláhország felé nyílik meg. Innen ama tény, hogy míg Erdély belmedenczéjével az Alföld fölé ömlik és látja lakosságát, a székely inkább Oláhország felé foly ki túlnépesedett, szegényföldű lakosságával. Lehetetlen be nem látni, hogy mellőzzem a részletezését oly dolgoknak, mi minden földrajzban meg van, lehetetlen, mondom, de nem látni, hogy e változatos föld mily befolyást gyakorol lakosságára. Jusson eszünkbe csak Csik, vagy Háromszék, s azonnal előttünk a székely nép is, mely derekül megtette mindig a magáét s szegényes földjén boldogabbnak érzi magát, mint bárból s elzárt völgyeiben és az Olt bezárt medenczéjén saját életet fejlesztett, mely jellemzi szokásait, iparát, foglalkozásait, nyelvét , legkivált dús történetét, (meséit, dalait, balladáit), melybe belejátszik a csodás vidék által keltett naiv képzelődés ereje, a zivatarokkal, vad természeti jelenségekkel; a komor várakkal rakott hegyek pedig a balladák sötét, komor hangulatának adnak magyarázatot, melyek Skótia tragicus balladáira emlékeztetnek. Egy szóval külön ország ez és neve Székelyország, mely szó megmagyaráz mindent: a népet, e nép jellemét, költését, történelmét, mely leggazdagabbnak mutatkozik egész Erdélyben s ősi emlékeket legjobban őrizett meg s a szabadság érzésében is legerősebb volt. Azután ott van a szász föld és a szász nép, melyben úgy látszik nincsen semmi regényesség, s jó helyzete, földje önzőbbé tett mint illik , kevéssé alakult át. Majd ott a közepén van a mezőség agyagos, vizet tartó talajával, erdőtlen, kopasz hegyeivel. Legkönnyebben meghódítható terület hazánkban s legkevésbbé sarkaló a munkára, bárha nem terméketlen. Históriai emlékekben legszegényebb s Erdély legárvább népe lakik itt, mely földnek, igába bajól s csak épen kenyeréért dolgozik s nem a kényelem és vagyonért. A felszabadulás áldásai 48-ban e népet érték legkevésbbé kedvezően s mi kik ismerjük e népet, e viszonyokat, tudjuk, hogy ismét csak ott áll a hol volt t. i. rabszolga volt vagy jobbágy s felszaba-s dúlt földjeit eltékozolva, újra azzá lesz, a mint látszik a világ végéig. Állandóan sehol se szereti; hazája faluja nem vonzza, s hirtelen elköltözik oda, hol kevesebb munkával egy nagyobb kenyeret s több pálinkát kap. Nemzetiségéhez kevésbbé ragaszkodik itt a magyar is, az oláh is ; vágyak és aspirátsok nem hevítik se jobbra, 86 balra; közönyös minden iránt s politikai jogait egy kissé sem érti; de kötelességeit megteszi, a mint tőle telik s a falu legnagyobb birtokosa egyszersmind a falu királya is. De más maga e nép is, mihelyt fölfelé ama regényes vidékeken lakik, mely Erdély északkeleti szeglete felé nyúlik, vagy Hunyadmegye gyönyörű völgyeit népesíti, vagy Erdély nyugati részének erdős, máshelyt égbetörő, bazaltos, máshelyt kincscsel rakott hegyei közt lakik. Itt regéssé válik a nép kedélye, mesék, mondák, regék születnek a barlangok keblében, a hegyek mélyén, a sziklák közt erdős keblen görgedező patak moraj zaja közt. Ott e nép szokásaiban eredetibb, vidékéhez ragaszkodóbb, a szabadságról többet tud, s nemzeti emlékek vagy remények élnek lelkében s a nemzeties művelődés sejtelmeivel bir s vágya nem lopásra, hanem rablásra viszi s szabadságát erdeiben találja, meg bátrabb, egyenesebben jár, nyíltabb , a szolgaságtól fél. Uraim, e vidékeken a föld maga másformává alakította mégis e népet. Erdélyhez leginkább Északmagyarország hasonlít, ez annyi hegy völgy és annyi szabadság hazája. Nem részletezem itt a dolgot, csak azt mondom, hogy e földalakzat hasonlósága idézte elő azt, hogy valahányszor Erdély fejedelmei háborút kezdtek, mindig arrafelé áradtak ki , hogy a függetlenség és szabadság érzései a históriai múlt szerint ott ép úgy fogaszottak mint Erdély hegyei közt s a Tököly-Rákóczy forradalmak ott viharzottak át. Mindezek oly vonások, melyek szükségkép nyomot hagytak az irodalmon is, mely a nemzet szellemi életéből forrt elő, de ennek kimutatása a részletezés feladata lesz s most e kissé, e helyhez bőven érdekelt fejtegetés után egy uj dologhoz lépünk át, mely az irodalmi művek fokozatáról fog szólani. VII. Emez észrevételek elején már említettem, hogy valamint nem minden, mi a múltban történt, érdemli meg, hogy a történelem lapjain helyet foglaljon, úgy nem minden méltó ami ez íratott, még a fennebbi megszorításokkal sem, hogy az irodalom-történelem lapjait szaporítsa, miután értékét úgy sem növeli. Hogy a világtörténelem világítóiét (Schiller), nem csak azt jelenti, hogy a történelem igazán ítél a múltról, hanem azt is, hogy ítéletet tart az emlékezetre méltó és nem méltó események felett. Hta a múltat tanuljuk, mily csodálat fog el néha, hogy mi minden veszett ki az emberek emlékezetéből. Elegikus bánattal kell tekintenünk egyik másik jelesünket, fontosabb eseményt vagy derék tettett, hogy ime, erről, meg erről, meg erről sem tud már semmit a mai nemzedék. Ez és az az író nagyon népszerű volt a maga idejében s ma már neve is kiveszett az emlékezetből. Különösen korunkat vádolják, hogy oly sokat igyekszik előrehaladni, hogy miatta emlékezni rá nem ér. Valóban szólva, erős hitem, hogy valamely nemzet nagyot csak múltjának hatása alatt tehet. Az az öntudat, melylyel múltunkat fentartjuk, vezet minket legbiztosabban jövőnk felé. S nem tanulhatunk annyit újat, hogy ezáltal jogot nyernénk a múltat elfeledni. Hiszen a történelmi jogot az életre, a létezésre is csak múltunkból kapjuk s minél nagyobb s minél hűbben megőrzött régiségen alapul ez, annál nevezetesebb a kétségbevonhatatlan jogczim, melyet semmiféle modern nemzetiségi államalkotó irány sem tud megingatni. Nemzeti nagyságot a jövőben matt nélkül nem képzelhetünk. Mégis ezzel szemben meglepő feledékenység jeleit látjuk. Annyi és annyi esik áldozatul az általános emberi gyarlóságnak. Pedig feleleveníttetnek sokszor. Vannak egyének, kik folyton kínálgatják a múltat az emlékezetnek, hogy fogadja be. Ismét meg ismét meg akarják rögzíteni létezését a köztudatban s nem sikerül. Miben rejlik oka e mellőzésnek? Azt hiszem, hogy az emberiség emlékezni mindenre rá nem ér. Nem teheti ezt a nemzet sem, nem egyes egyén sem. Elég, ha ösztönzésül, meg tanúságul, csak a fontosabb dolgok tartatnak meg. De sőt ez nemcsak elég, hanem jól is van így. Hiszen a múlt példányszerűvé épen az által válik, nevelő hatása épen abban nyilvánul, hogy amaz ermlékezetreméltó vagy tetteks események a múlt egyetemes tulajdonaivá lesznek s oly képét, oly felséges, mesésen nagy képét tartják emlékezetben a múltnak, melyhez a jelen apróságaival együtt közelről szemlélhető élet épen nem hasonlitható, s melylyel csakis a jövő reményteljes, képzelettel színezett alakja versenyezhet. (Folytatása köv.) Ferenczi Zoltán. — Grr. Kálnoky külügyminiszter és Szögyényi oszályfőnök a folyó hó 25-én kezdődő delegáczionális ülésszakra már e hó 22-én érkeznek Budapestre. A közös hadügyminiszter s a közös pénzügyminiszter egy nappal később érkeznek Budapestre. —A mérsékelt ellenzék kebelében megkezdődött felbomlási folyamatban, írja a P.N. miután a képviselőház tárgyalásai megszakíttattak, nyugvás állott be. A költségvetésnek az általános tárgyalásban való elfogadása vagy elvetése, fog okot szolgálni e párt tagjainak az ilyen vagy olyan állásfoglalásra. A polgári törvénykönyv tárgyalására kiküldött bizottság tegnapelőtt d. u. 5 órakor tartotta 4 ik ülését az igazságügyminiszteri palotában. A 14. §-nál a javaslat szövege elvettetett és a következő szövegezés fogadtatott el: „Ingókra és ingatlanokra vonatkozó dologi jogok és azok birtoka azon hely jogszabályai szerint bírálandók el, amelyen azok léteznek.* A 15. §. ennélfogva kihagyatni határoztatott. A 16. §-nál „kötelmi jogviszonyok“ helyett létezett: „A kötelmek . ..“ A 17. §-nál indítványoztatok a következő szövegezés: »Tiltott cselekményekből eredő kötelezettségek az elkövetés helyén fennálló jog szerint ítélendők meg.« A végleges megállapodásban az eredeti szöveg fogadtatott el csekély stiláris módosítványnyal és annak kimondása mellett, hogy a végleges szövegezésnél a 16. § -sal lesz egybefoglalandó A 18. §-ra nézve kimondatott, hogy az abban egybefoglaltan tárgyalt intézkedések a jövő ülésre külön szövegezésben terjesztessenek elő. 19. §. változatlanul elfogadtatott. A 20. §. annak kimondása mellett, hogy az »atyaság« kifejezés a végleges szövegezés alkalmával egy a »paternitás« értelmének inkább megfelelő kifejezéssel helyettesíthessék, elfogadtatott. A 21. §-nál az »eljegyzés« szó elébe a »külföldön kötött« szók létettek. Ezzel az ülés véget ért. Közelebbi ülés szombaton, október 21-én d. u. 5 órakor fog megtartatni. — A szőlődenamaváltságról szóló törvényjavaslat — írja a P. N. — nemcsak a váltsági hátralékok lerovása iránt helyez kedvezményeket kilátásba, hanem magának a váltsági tartozásnak egészben vagy részben törlését is oly esetekben, midőn elemi csapás vagy a filloxéra oly kárt tett a szőlőben, hogy ennek jövedelméből a tartozás kielégítő nem lenne, vagy ha a birtokos a reá kirovott túlságos váltsági tartozás miatt éveken át parlagon hagyta heverni a szőlőt. Annyi bizonyos, hogy ily területek nagy számmal fordulnak elő az ország különböző vidékein , csak a Muraközére mutatunk, amelynek ebbeli nyomorúságra tavaly a budgettárgyalás alkalmával történt utalás. Hogy azonban mennyire megy azon elhagyott szőlőterületek nagysága, arról hiányzanak a kellő adatok. Sőt az országos statisztikai hivatal által épen e napokban az 1881-iki mezőgazdasági viszonyokról közzétett füzetben a megművelt szőlőterület az az évi kiigazítás szerint még mindig nagyobb, mint a mikor még a filloxera nem bántotta a magyar szőlőt és nagyobb mint azon években, a mikor a dézsmaváltsági hátralékok súlya nem vált olyannyira érezhetővé, így tavaly a megművelt szőlőterület 361.254 hektárra ment, holott 1867—75-ig évenkint átlag a szőlőterület 358.000 hektárt tett és csak 1876 óta variál a terület 360.046 és 362.233 hektár közt. Legnagyobb volt 1880-ban a szőlőterület, pedig akkor már érzékeny volt az előbb jelzett két rendbeli baj, amely a művelés megszorítását vonhatta volna maga után. A horvát határbizottság tegnapelőtt esti ülésében összegezte tanácskozásai eredményét és a határrendeletek beczikkelyezésére vonatkozó kormányjavaslatot minden fentartás vagy változtatás nélkül elfogadta, miután a bán személyesen azon nyilatkozatot tette, hogy a volt határőrvidéken a választások, miként azt a szentesítést nyert választási törvény előírja, a jövő év márczius havára fognak kitüzetni a pénzügyi bizottságból. Budapest, okt. 17. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében, az említetteken kívül, még a budget következő részeit intézte el: VII. fejezet. Állami adósságok. Előirányzat főösszegben a kiadások fejében 108.498.863 frt, a múlt évi 107.235.583 írttal szemben. Ezen összeg feloszlik : 1. Az 1867. 15. t. sz.-ben foglalt államadóssági hátralék 30,317.700 forint. Megszavaztatik. 2. Földtehermentesitési örökváltságok 16 millió 981.174 forint előirányzattal. Megszavaztatik. 3. Szőlődézsmaváltságra 2,372.370 frt. Megszavaztatik. Ezen tételnél a megfelelő bevétel 1.781.075 frttal van előirányozva. Szilágyi Dezső indítványozza annak leszállítását, minek folytai a 1 millió 700.000 frt leszállittatott. Ezután változatlanul megszavaztattak a következő tételek: 4. Maradvány és irtványföldek . 180,900 frt 5. Az 1867. XIII. t.cz.-ben: vasúti kölcsön........................... 5.569,464 „ 6. Az 1870. X. t.-cz. alapján felvett sorsolási kölcsön . . . 1.237,260 „ 7. A budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsönre........................... 98,694 „ 8. Az 1871. 37. t.-cz. alapján felvett gömöri vasút zálogylevél-kölcsön............................. 459,368 „ 9. Az 1871. 45. t.-cz.-beni 30 milliós kölcsönre .... 2.262,053 „ 10. Az 1872. 32. t.-cz.-beni 54 milliós kölcsönre .... 4 151,194 „ 13. Az 5%-os papirjáradékkölcsönre........................................ 5.550,937 „ 14. Az 1883. évi hiány fedezésére 1.000,000 „ 15. A keleti vasút átvételével elvállalt adóssága....................... 4.703,518 „ 16. A vágvölgyi vasút vételára . 197,470 „ 17. A tiszai és szegedi kölcsönre 2.404,624 „ 18. A tiszavidéki vasút megváltása folytán elvállalt adósságra 2.492,268 „ 19. Az 1880. 44. t.-czikkben meghatározott járadék .... 285,600 „ 20. Függő adósságra .... 1.869,772 „ A 11. és 12. tétel alattiak függőben hagyattak. Az ezen fejezetbeli bevételek 14.858,825 írtban lettek megállapítva. VIII. fejezet: Előlegezések a vasúti kamatbiztosítás alapján. Kiadás 10.770.463 frt. Megszavaztatik. X. fejezet. A fiumei kormányzó és személyzete, valamint a törvénykezési provizórium szükségleteire 85.099 frt. Megszavaztatott. Ezután folytattatok az igazságügyi tárcza költségvetése, melyben következik a XX. fejezet 9. czime az országos rabsegély és javító intézeti alap szükségleteiről. Bevételek összege 184.100 frt. Kiadásoké 184.100 frt. E telelnél Hegedűs indítványára az aszódi javító intézet fellállítási költségei, valamint a rabsegélyezésre fordított kiadások is, melyek a rabsegélyző s javító intézet alapjából fedeztettek, a költségvetésbe felvétetni határoztattak, s a jelen előirányzat e tekintetben kiegészíttetni rendeltetett. Az itt felmerült kérdésnél a bizottság elhatározta, hogy a kormány felhívassék a jövőben minden ilyen fentlevő pénzkészletet lehetőleg állami pénztári utalványokban elhelyezni. A XX. fejezet 10. czíme alatt a telekkönyvezésre előirányzott 7.000 főt megszavaztatott. Ezután megszavaztattak : a törvények szerkesztésére 6000 forint, a nyugdíjak és végkielégítésekre 671.296 frt és a beruházásokra 323.333 frt és ezzel az igazságügyi tárca költségvetése befejeztetvén, az ülés véget ért. * okt. 18. A képviselőházi pénzügyi bizottság a ma d. e. 10 órakor Ordódy Pál elnöklete alatt tartott ülésében folytatta az 1883. évi államköltségvetés tárgyalását. Az ülésen a bizottság tagjain kívül a kormány részéről fen voltak: Trefort Ágoston miniszter, Hilbert Mór oszt. tanácsos, Görczy Pál, Szász Károly és Kárffy Titusz min. tanácsosok és Hanzély főszámvevő. Tárgyalás alá vétetett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése. E tárcza rendes és átmeneti kiadása és beruházásainak szükségletére 1883. évre 5.293.161 forint irányoztatik elő a múlt évi 5.069.297 frttal szemben, a bevételek pedig a múlt évi 445.058 forinttal szemben 489.558 forintban irányoztatnak elő. Ezen összeg feloszlik. 1. czim. Központi igazgatás. Előirányzat. Kiadás 207.747 frt; bevétel 50.066 frt. Megszavaztunk. 2. czim. Tanulmányi ügyek igazgatása. Kiadás 243.200 frt. Megszavaztatik. 3. czim. A tanintézetekről. E czimlső rovata alatt a budapesti egyetem költségei 506.031 írtban irányoztatik elő. Szilágyi kérésére Trefort miniszter azon felvilágosítást adja, hogy új tanszékeket szándékozik az orvosi és a bölcsészeti karnál felállítani és pedig a pathologia és filológia előadására. A bizottság az ezen rovatbani költségeket az előirányzattól eltekintőleg 3100 forinttal kisebb összegben, t. i. az új tanszékek felállítására előirányzott szükséglet törlésével szavazta meg. Az okkupáti tartományok gyarmatosítása. A szerajevói tartományi kormány, az okkupált területek gyarmatosítása tárgyában köriratot tett közzé. A körirat mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy idegenek bevándorlása csak akkor lehet üdvös, ha a bevándorlók kellő tőkével rendelkeznek, s megvan bennük az a munkakedv, erély és kitartás, mely szükséges ahoz, hogy idegen és a nyugati műveltségtől mindig jó távol álló országba újj otthont alapíthassanak. A tartományi kormány még most nincs abban a helyzetben, hogy a beköltözőknek a saját területéből földet adományozzon, mert ez csak akkor lesz lehetséges, ha a tartomány katasztrálása, fölmérése elkészül s az egyes parczellák birtokjoga tisztába lesz hozva. Mindekkoráig ugyanis több vita merült fel a magánosok és az állam között a birtokjogot illetőleg, s e körülmény már eddig is hátrányosan hatott az állam földjeire letelepült gyarmatosok ügyének fejlődésére. Idegen beköltözők magánbirtokra a következő feltételek alatt települhetnek le : 1. A szükséges földbirtokot megvehetik tulajdonossától s ez esetben egy hold ára, fekvés