Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-11-08 / 255. szám
Kolozsvárt 1882. érdekelve, mert ők más püspökséghez tartoznak. De a fogarasmegyei g. katholikusok — elsősorban románok. És mint mindenből, úgy ebből is, mely rájuk nézve kizárólag egyházkormányzati kérdés, s csupán a magyarokra nézve nemzetiségi kérdés is, román nationalis kérdést csináltak. Egy obskúrus egyén, valami Román János nevű ügyvéd az átiratban azt látja, hogy az „gúnyt űz egy román nemzetiségű megyével,amidőn annak pártolását kéri. E szerint az a körirat, mely magyaroknak a magyar nyelv templomi és egyházkormányzati használását kívánja Magyarországon, annyira abszurdnak tűnik föl e román úr előtt, hogy azt gúnyűzásnál egyébnek nem is tekintheti! Valóban, nehéz munka az önmérséklés munkája. Mindenekelőtt alázatosan engedelmet kérünk román testvéreinktől, hogy élni merészelünk; azután azt a szíves engedélyt kérjük ki Román János úrtól, a nagy publicistától, hogy tovább is élhessünk. Ha kegyesen meg méltóztatik adni e jobbágyi hódolattal fogadott nagy koncessziót, nem marad más hátra, mint az iránt is kikérni tapasztalt jóindulatát, hogy elhalmozott kegyeiért hálaimákat rebeghessünk az egek urához. A hálazsoltárt természetesen nem fogjuk magyarul énekelni, mert ami a memorandum függelékéből kimaradt, legújabban a Román János történelmi kutatásainak sikerült egy teljesen hiteles szövegű eredeti okmányt felfedezni a Saurusy havas egyik pakulárjának levéltárában, mely szerint a menyeknek ura, hivatalos érintkezésekben csupán a nagy fejlettségű román nyelvet hasza miben is neki nagy kedve telik. A delegácziókból. Budapest, nov. 6. A magyar delegáczió hadügyi albizottsága tegnap délelőtt 10 órakor tartott ülésében Baross Gábor előadó bejelenti, hogy a területi elhelyezés iránt tett intézkedések megvizsgálására kiküldött albizottság megbízatásában eljárván, meggyőződött egyfelől arról, hogy az érintett intézkedésekben kellő tekintet fordíttatott az esetleges mozgósítás foganatosítására, amennyiben gond van arra, hogy az életbeléptetendő hadtestrendszernek az elhelyezéssel kapcsolatos minden előfeltétele megszereztessék ; de másfelől arra is, hogy tekintve a katonai kormányzatnak épen a mozgósítással kapcsolatos feladatai, a különféle csapatnemek valamennyien a hadtestrendszer szerinti helyes felosztásban helyeztetnek el. Figyelembe véve azon nehézségeket, melyekkel a monarchia két államának politikai és közgazdasági viszonyai kapcsolatban állanak, az albizottság nem zárkózhatott el azon meggyőződés elől, hogy a hadseregnek kizárólag területi beosztása és az elhelyezésnek pontos területi foganatosítása egész teljességében nem eszközölhető. Ennélfogva tudomásul vételre fogja ajánlani az albizottság a hadügyminisztereknek harmadik számú válaszát. Egyúttal azonban a kellő ellenőrzés gyakorolhatása végett felhívandónak véli a hadügyminisztert, hogy a területi rendszer végrehajtása tárgyában jövőre is adjon jelentést. A magyar területen felállítandó katonai akadémiának kérdése ezúttal még nem került tárgyalás alá a bizottságban. Az átruházási jogot illetőleg, tekintettel a hadügyminiszternek azon nyilatkozatára, hogy az évenként megadatni szokott átruházási jogra súlyt nem fektet azért, mert a VII. czímnél vagy épen nem, vagy nagyon ritkán mutatkozik megtakarítás, — az albizottság indítványozni fogja, hogy a rendes költségvetés egyes tételei közt az átruházási jog nem adatik meg. Ezután áttért az albizottság a rendkívüli költségvetés tárgyalására, melynek folytán a fegyverügy, az építkezések és erődítésekre előirányzott tételek behatóan megvitattak. Az albizottság megszavazta: I. czim. (Szükséglet a még hiányzó egészségügyi anyagszer beszerzésére és elosztására.) 1—5 tétel, összesen 117.250 frt, II czim (Fegyverügy) 1—9 tétel összesen 2.349,380 frt, III. czim. (Vonatszer. 1—5 tétel 110.548 frt, IV. czim (Nyomtatványok,) 20.000 frt, V. czim (Építkezések) 1—5 tétel 125.900 frt, VI. czim (Gyakorló és lőterek; 60.000 frt, VII. czim (Erődítési előkészületei) 20 000 frt, VIII czim (Első építési részlet; 1—2 tétel 200.000 frt. Itt e második tételnél a cattarói erődítmények.átalakítására előirányzott 500.000 frtnyi szükséglet 100.000 frtnyi első részletének törlése indítványoztatott. Az albizottság többsége a tételt azonban változatlanul elfogadta. A költségvetés többi részének tárgyalása a szerdán délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztatott. Ugyanez ülésben megszavazta a bizottság a rendkívüli szükségletek közt az U c h a t i u s özvegye számára előirányzott ötven ezer forintnyi adományt. * A magyar delegáczió külügyi albizottsága csütörtökön tartandó ülésében a külügyminisztérium költségvetése fog tárgyalás alá vétetni. Összes ülést a magyar delegáczió f. hó 10 vagy 11-én tart. A delegáczió ülésszaka f. hó 25-ke előtt valószínűleg nem lesz bezárható. Az uzsora-törvényjavaslat. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnapelőtt folytatta az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Eőrssy előadó indítványozza, hogy már a javaslat 1. §-ában határoztassék meg azon kamatláb, melyen felül az uzsora kezdődik. Literály egészen új szöveget hoz indítványba, mely szerint a kézi záloggal, jelzáloggal, vagy jótállóval biztosított követeléseknél a kamatlábat meghatározni óhajtja, a biztosítékot nélkülöző hitelezésnél azonban már elégnek tartja, hogy az uzsorát a bíró esetről-esetre állapíthassa meg. A kamatláb 8%-ban indítványozza megállapítani a biztosított hitelezéseknél, a nem biztosított hitelezéseknél pedig csak akkor óhajtja az uzsoráskodást megállapíthatónak, ha a kikötött kamat a 8% ot legalább háromszor felülmúlja, s ha a hitelező az ily kamatokat egy évi időn túl is beszedi. Az ezen elveken alapuló különvéleményének elfogadását hozza javaslatba. Pauer igazságügyminiszter a törvényjavaslat ellen technikai szempontból tett kifogásokat, elfogadja, az újabb szövegezést nem ellenzi; a kamat maximum meghatározását azonban el nem fogadhatja, mert ő a tőke szabadságát fenn akarja tartani, csak a szabatosságot akarja korlátozni. Az uzsora lényege szerinte nem is abban rejlik, ha valaki egy pár forinttal több kamatot vesz, hanem abban, ha másnak szorult helyzetét, körülményeit felhasználja, s úgy ad magasabb kamatra kölcsön. Ezen alapon kéri, hogy a bizotság az eredeti javaslat 1. §-át fogadja el Miután még többen óhajtanak a tárgyhoz szólani, a tárgyalás folytatása a közelebbi szerdán tartandó ülésre halasztatott. KÜLFÖLD: A franczia anarchista mozgalom tényálladékát — az „Egyetértés“ párisi levelezője szerint — következőkben foglalhatni össze. A mozgalmat Krapotkin herczeg és ennek hívei indították meg. Krapotkin körülbelül ötven franczia izgatót toborzott maga köré, kiknek segélyével sikerült neki a proletárius osztályt a polgárok ellen szítani. Szervezett anarchista párt nem létezik, eltekintve Krapotkin herczeg apostolaitól, kik direkt befolyása alatt állanak, a létező forradalmi csoportok különféle nevek alatt és saját szokásukra működnek. Ezek közt vannak terroristák és a merényleteket miket elkövetnek, úgy hajtják végre, hogy a genfiek többnyire nem is tudnak róla, tehát nem parancs folytán. Több merényletet pedig nem szervezett anarchista csoportok tagjai,de egyesek követtek el saját sugallatukból, és miként némely esetben a vizsgálatból kitűnt, nem is politikai okok miatt, de személyes bosszútöltésre. Ezeket a tényeket vélhettem következtetni a beszélgetésekből, melyeket több anarchistával folytattam, és kikkel való ismeretségem azon időre terjed vissza, midőn az Intransigentba írtam és kik ez okból nem vélték szükségesnek előttem titkolódzni. Az angol minisztertanácsban, melyek előtt néhány nappal tartatott, igen nagy nézetkülönbségek merültek fel az egyiptomi ügy tárgyában. Ennek következtében vált szükségessé Dafferin lord küldetése. Dafferin feladatának alapelveit következőkben állapították meg : 1. A porta szuverenitásának fentartása , az angol csapatok hazatérése, mihelyt az egyiptomi hadsereg újjászervezése megtörtént; Egyiptom hozzájárulása az okkupáczió költségeihez; az egyiptomi nép részvétele az ország kormányzatában ; a kötvénytulajdonosok kizárása a pénzügyi kormányzatból ; kezességek az európaiak biztonsága iránt. A szerb miniszterválság hírét, mint az ulóbbi tudósítások jelentik, Milán királynak egy kísérlete okozta. Azon gondolata támadt ugyanis Milánnak, hogy közeledésre bírja a szabadelvűeket és haladópartiakat. E tervét közölte Pirocsanasz miniszterelnökkel, kinek helyeslő véleményével találkozott. Ily szándékból fogadta kihallgatáson a király Riszticset és társait. A czél azonban nem ki elérve. Mindezekből látható, hogy a miniszerválság ténye tulajdonkép fenn sem forgott. A jelenlegi kabinet különben is teljes mértékben bírja az uralkodó bizalmát. A bukaresti románokat az erdélyrészi románok emlékirata — mint egy távirat jelenti, — teljesen hidegen hagyta. „Tudja mindenki — jelenti e távirat, — hogy az egész dolog nem más, mint sok hűhó, semmi más.“ A porta határozottan ragaszkodik azon jogához, hogy a tuniszi bemek megerősítése őt illeti. Ez okból megbízta Essad pasát, hogy a beigtatás kérdésére vonatkozólag a franczia kormánynak mindama pontok fontolóra vételét ajánlja, melyek a franczia-török egyetértés érdekében figyelmet igényelnek. Duclerc visszautasította a fejtegetésekbe bocsátkozást, azt hozván fel okul, hogy Tunlisz függetlensége Francziaországtól, mindenkor elismertetett valamennyi kormány által. A pápa Errington ír képviselő által, ki imént hagyta el Rómát, sajátkezű levelet küldött Viktória királynőnek. A levélben a szentatya szívélyes szavakban mond köszönetet a királynőnek, ki katholikus alatvalói jólétét annyira szívén viseli, valamint a vallásszabadságért, melyet azok kormánya alatt élveznek. Errington a levelet külön audenczián nyújtja át az angol királynőnek. Oroszország. Ignetiev gróf belügyminiszter korában egy körrendelettel felszólította a zemsztvo-gyűléseket, hogy a parasztok sorsának javítása végett küldjenek neki felvilágosításokat. Ignatiev gróf ezután lemondott, de utódja sem kapta meg a kért feleletet. Tolsztoj gróf tehát új körrendeletet bocsátott ki, megrótta a zemsztvok hanyagságát és sürgette a felvilágosításokat. A megrovásnak valóban volt hatása, de a felvilágosításoknak nem sok hasznát veheti a belügyminiszter. Ezt bizonyítja a szaratovi kormányzóság négy kerülete által adott válasz. Az egyik röviden azt feleli, hogy »nem gondolkoztak még e kérdés fölött.« A másik ezt mondja : »Mi természetesen készek vagyunk a kért felvilágosítás megadására, de nem kezeskedhetünk helyességéért.“ A harmadik kerület azt válaszolta : „A parasztok állapotáról nem gyűjtöttünk adatokat, mert Ignatiev gróf körrendeletét nem tekintettük parancsnak, hanem egyszerű felszólításnak.“ A negyedik azt mondja, hogy a miniszternek a kerületet illető minden határozatával meg Az akadémiából. Budapest, nov. 6. A m. tud. akadémia második szakosztálya ma délután 5 órakor Tóth Lőrincz elnöklete alatt ülést tartott. Gyárfás István levelező tag értekezett a Petrarka-kódex kun nyelvéről. Értekezős. évi május 8-án a jászkunok nyelvéről és nemzetiségéről felolvasást tartott az akadémiában s megígérte, hogy a Petrarka-féle kun-kódexet külön fogja tárgyalni, ígéretét a mai értekezésével váltotta be. A jászkunok nyelvének fejtegetését a XVIII. század végével kezdi meg. Elmondja, hogy Schlözernek az erdélyi szászok nemzeti jutalmat ajánlottak fel, hogy megtámadott kiváltságos jogaikat a magyarok ellenében történelmi adatokkal is védelmezze. így jelent meg 1795—97 ben a „Kritische Samt. zur Gesch. d. Deutschen in Siebenbürgen“ czímű munka, melylyel szerző megalapította a régi magyar történelem irányában ellenséges állást foglaló Schlözer-iskolát. Ezen iskolának az volt a czélja, hogya tősgyökeres valódi magyarok száma ehető kis mennyiségre leszállíttassák s ezáltal a magyarok politikai fensőbbségének nemzeti túlsúlyától az alap elvonassék. E czélból szükséges volt a hunfajta népek magyarságát s a régi magyar krónikák hitelességét megtagadni. Schlöser eljárását értekező kimerítőleg ismerteti, állítását megcáfolja, felemlítvén, hogy Schlöser maga bevallotta, hogy ő, mint német, nem ment a nemzeti részrehajlás erényétől. Áttérve az ellenvéleményesek legerősebnek hirdetett bizonyítékára , a Potravka-féle kun szótárra, elmondja, hogy a kódex egy részét Klaproth 1828-ban, teljes egészét pedig gróf Kuun 1880-ban adta ki. Részletesen vázolja a kódex keletkezési viszonyait, szerkesztésének czélját. Ismerteti a tatár klánok és az olasz városok között a XIV. században ugareszka, káman és tatár nyelven létrejött szerződéseket. A kunok egy része a tatárok felsősége alatt is régi hazájában lakott, de oly siralmas rabszolgai állapotban, hogy a kunok ez időben letűntek a történelem teréről is Megparancsolták nekik, hogy nemzeti nevüket elhagyva, ezentúl tatároknak neveztessenek, a tatár volt a mindenható ur, a kun pedig jog nélküli rabszolga. A tatár khán irodájában ez időben több nyelv volt hivatalos használatban, de ezek között a kun nem említtetik. Tény az, hogy a mongolok kereskedelmi írásmódja az ujgur volt. Hunfalvy azt állította, hogy a genuaiak a XIV. század elején a kunokkal kereskedést folytattak s hogy a kun nyelv ez időben a Volgától a Dunáig használatban volt. Értekező előadja, hogy mikor és mi úton kódex Petravkához. Párhuzamot von a kun kódex és a kun miatyánk történelmi alapja közt és kimutatja, hogy ez egyik sem méltó hitelre. A Petrarka-kódex nem a Ruthen kunjainak nyelvét, hanem az ekkor tatár Rumániában hivatalosan használt és ezért Kumániának nevezett tatár nyelvet állítja előnybe. Ez onnét van, hogy a fennmaradt besenyő és kun nevek fejtegetésénél gr. Kuun ritkán, Vámbéry pedig sehol sem használja a kódex nyelvét. Az eddigiek alapján számos szó akadt, kik a kunok tatárnyelvüségét hirdették, valamint olyanok is, kik a magyarnyelvüség mellett harczoltak, így Korabinszky, Teleky és Alter. A XIX. század ismertetését megkezdő a jász-kun főtiszt, Horváth Péter latin munkájával. Ismerteti Adelung, Echorn, Klaprot műveit, kiknek erre vonatkozó munkáját bírálja és cáfolja. Engel, Fessler, Kállay, Klaprot, Horváth Isván, Hammer, Neumann, Szontagh, Venczel és Toldi között e tárgyban 1830 ban nagy vita folyt. A kunokat legbuzgóbban Jerney János védte, ki már 1826-ban a jászkunok magyar nyelvűségéről irt munkájával a Marczibányi jutalmat elnyerte, de e munka elveszett s annak csak sajátkezüleg irt rövid tartalomjegyzékét sikerült közelebb felfedezni. Szerző nagy figyelmet fordít Hunfalvynak 1876-ban megjelent Etnográfiájára, mely a kunokat török nyelvű népnek s mondja, meglepőnek tartja, hogy ő is sok tekintetben Schlözer állításainak nyomdokain halad, kinek fellépését pedig igen gyanús színben tünteti fel nemcsak Hammer, hanem saját fia is. Ezután értekező Hunfalvynak a kunok, székelyek és besenyők nemzetiségére vonatkozó állításait czáfolja: kimutatja, hogy a jászoknak a filiszteus nevet, nem mint Hunfalvy adat nélkül állítja — a XIV. század végén Sigmond királynak egy németül tudó íródeákja adta a phil Domet szó után, hanem a filisztus név már a XIV. század kezdetétől fogva több hazai oklevelekben és küföldi irók munkáiban említtetik. Czáfolja Hunfalvynak a hunyivar, vadon és sarkos szavak iránti véleményét történelmi adatokkal. Hunfalvynak azon előadására, hogy a jász - kunoknak magyar nyelvűségét vitatók a mai állapotból következtetnek a múltra, azt válaszolja értekező, hogy ezt a magyar írók nem következtetés útján mondják, hanem azt kívánják, hogy mivel kétségtelen tény, hogy a jász-kunok nem csak ma, hanem fennmaradt okleveleink szerint régebben is magyar nyelven beszéltek: aki tehát az ellenkezőt állítja, az ezen valódi tényt igazoló adatokat erős bizonyítékkal köteles regcáfolni, s kimutatni, hogy a kunok ősei nem magyar nyelveket mely időtájban, melyik században cserélték fel mai magyar nyelvűkkel, mert épen Hunfalvy szerint a nyelv a történelmi források leghitelesbike. Kimutja, hogy a Hunfalvy által Edrisinek Koesler nyomán felhozott munkája menynyire nélkülözi a megbízhatóságot. A kunszentmiklósi miatyánkra vonatkozólag történelmi adatok alapján kimutatja, hogy a Tatár-Sz.-Miklós és Tatárvidék helynevek mely időben voltak szokásban. A Petrarka-kódexnek gr. Künn által 1880- ban kiadott teljes szövegét megelőző történelmi és nyelvészeti fejtegetéseket bírálja és czáfolja, megállapítja, hogy egy kunszentmiklósi régi jegyzőkönyv elején látható kun miatyánk ide 1774-ben jegyeztetett be; majd áttér a gr. Kuun által bizonyítékul felhozott régi személy- és helynevekre s kimutatja a hozzákötött magyarázatok tarthatatlanságát ; előadja röviden a kódex kiadásakor Vámbéry által irt ismertető bírálatot. Ugyanezen évben dr. Réthy László „Anonymus az erdélyi oláhokról“ s 1882-ben Szerelemhegyi Tivadar tanár „Kiskun Félegyháza város monográfiája“ czimmel nagyobb dolgozatot tettek közzé. Mindketten Hunfalvy nyomán a jászkunok török-tatár nyelvűségét vitatják. Vámbéry legközelebb megjelent: „A magyarok eredete" czímű nagy munkájában a besenyőket, uzokat, palóczokat, kunokat szintén a törökökhöz sorolja, s a velenczei kódexet a török nyelv becses maradványának mondván, azt állítja, hogy e kódex azon kun nyelven van írva, melyen a kunok a mongolok becsapásai előtt beszéltek, s így ez joggal nevezhető kun nyelvnek. Ezen mivel sem igazolt puszta állítás nem bizonyíthatja azt, hogy a fenmaradt nyelvemlékek a Kuthen kunjainak nyelvét képviselik és hegyezek valaha, különösen a velenczei kódexek kup nyelvén beszéltek volna; holott ennek igazolására van kiváló szükség, mert lehetnek ezen nyelvemlékek az ótörök nyelvnek becses maradványai, lehetnek a nagaj tatárok nyelvénél régiebbek. Puszta elnevezésekre valamely nép nyelvének és nemzetiségének meghatározásánál építeni nem lehet, azért ezen kódexnek nyelve is sem a hazánkba beköltözött, sem a tatárok rabszolgáivá sülyesztett kunoknak nyelvéül más és erős bizonyíték hiányában el nem fogadható. A kunszentmiklósi kun miatyánkra nézve Vámbéry már 1872-ben kimondta, hogy ez a török uralom alatt, a reformáczió után ügyetlenül készült krimi tatár fordítás, nyelvészeti kuriózum, melyet kár volt a kis kunoknak oly hévvel tanulgatni, mert bizony az ő őseik egy szót sem értettek. E tudós tekintély állításából következik tehát, hogy e miatyánk nem a kun nyelvnek emléke. A Jászkunságon a régibb időkben, 1347-től kezdve a magyar és latin nyelv használtatott hivatalos és magánlevelezéseknél s hiteles kiadványokban. A jászkun tájbeszédek közül hármat sorol elő: 1. a palóczos jászt, 21 a hosszú is nagy kunt és 3-ora ös kiskunt. Több példát hoz fel, párhuzamban a csángó, palócz, baranyai göcsei beszéddel, felemlíti, hogy a mai jászkun egyes községek lakosai, melyik tájbeszédet használják s hogy a kun tájbeszédnek Halason mily ősi különössége maradt fen. Hogy e tájbeszéd a Jászkunságon régen megvolt, erre nézve például hozza fel 1389-ből a nép=nép, 1391-ből az ír=ór, (kis folyó), 1451-ből és 1472-ből az ilis=ülés, ótár=oltár, ménes=ménes, Berin=Berény, Nagy =Nagyszállás s helyneveket. E tájbeszéd további létezését a XVII. századból is több írott adatból igazolja. A szerző érdekes értekezését így fejezte be: „ Hogy a nem magyar nemzetiségű és nyelvű számos fajú népek hazánkban századokkal ezelőtti nem nagy tömegekben történt letelepedésük után is ősi nyelvüket, nemzeti szokásaikat megtartot- tták, ez tény ; s ennek ellenében azon állitás, hogy a beköltözött besenyők, palóczok, kunok, jászok, kik nagy tömegekben költöztek be, nagy tömegekben telepedtek le, itt kiváltságos helyzetet nyertek s ezt vitéz fegyvereikkel fentartották, de itt ősi, nem magyar nyelvüket s nemzetiségüket elvesztették, kétségtelen adatokkal való bizonyítást kiván, a mi azonban a fentebbiek szerint ez ideig meg nem történvén, tisztán és erős alapon áll előttünk a jászkunok magyar nyelvűsége és nemzetisége. Ezután Deák Farkas olvasott fel részleteket „Egy magyar főur a XVII. században“ czimű, Csáky István életrajzát tartalmazó munkájából, mely tudvalevőleg a legutóbbi történelmi pályázaton pályadíjat nyert. Az idő rövidsége miatt Csákinak csak ama napjairól szól, melyeket öreg korában, betegségében töltött Szepes várában, harmadik felesége oldala mellett. Ezzel az ülés véget ért, más keztihasonlóknak van zsinórlesz elégedve; ha apubnap, valamelyet pénzügyi állapotára viszonyai bizonyulnak, akkor a miniszternek mértéke. A voloszt-és a zemsztvo gyülésekről ezt írja a pétervári tudósító : Mindegyik falu tíz-tíz lakója tizedest választ, de a választás bizonyos feltételekhez van kötve, így a tizedesnek legalább 21 évesnek kell lenni. Több falu, melyek 3000 — 6000 lakóval bírnak együtt, volosztot képez és saját képviselettel , voloszt-gyűléssel bír. Ennek tagjai az illető falukban választott tizedesek ; ezek választják maguk közül a voloszt-öreget (elnököt). A kormányzóságok egyes kerületei szintén külön képviselettel bírnak ; a kerületi zemsztvoval, a kormányzóság pedig kormányzósági zemsztvoval. Nagy-Enyed, 1882. nov. 7. Hetek és hónapok múltak el, mióta e városban a polgármesteri szék a néhai Sándor Elek halálával megürült. Nem minden agodalom nélkül néztünk ez idő alatt a tegnapi nap elé, midőn az üresen maradott helyet a városi képviselő testületnek be kellett tölteni. Hiszen évek során át mindig két táborra oszolva láttuk a város polgárait nem csak a politikai élet pártküzdelmeiben, hol elvek vitják a harczot, hanem oly kérdések megoldásában is, melyek a város legközvetlenebb érdekeivel álltak kapcsolatban és amelyekhez a magas politikának épen semmi köze sem volt. Kicsinyes személyi érdekek és sértett nenbitiók verték fel mindig a nyugodt kedélyeket, hogy ez meg amaz ellen — ki nem való grata persona — a város legfontosabb érdekeinek kockáztatásával is táborba szálljanak. Tartottunk tőle, hogy a személyi harcrok ismét megújulnak, de másfelől megfigyelve az okokat, melyek közéletünknek sok tekintetben örvendetes átalakulását idézték elő a közelebbi időkben, remélhetni hittük azt is, hogy e város képviselő testülete feladatának fogja ismerni komoly megfontolással és egyetértő lélekkel úgy tölteni be a polgármesteri széket, hogy a betöltés ez ünnepélyes aktusában biztos zálogát láthassák a város polgárai a viszszatért békének és a békés együttműködésből kifejlő szebb jövőnek. Hitünkben, véleményünkben nem csalatkoztunk. Városunk képviselő testülete a tegnapi napon egyhangúlag, kitörő lelkesedés közt választotta meg polgármesternek Kovács Gyulát, eddigi főjegyzőt, ki városunk közügyei közül máris nem egy kiváló érdemet szerzett magának. Maga J'iureraber az elnöklő alispán sem vonakodott mét fejezni ki a felett, hogy az rasztás egy, a hivatalos kötelességekben általa mindig pontosnak ismert és a közügyei iránt melegen érdeklődő, annak sében fáradhatatlanul munkálkodó férfiút ültetett a polgármesteri székbe. A jól végzett munka tudatának felemelő hatása alatt oszlottak szét a nagy számmal összegyűlt választó tagok; este pedig a polgárok fáklyás zenével jelentek meg, megválasztott új polgármester lakása előtt, hogy kifejezést adjanak a polgármester személye iránt érzett tiszteletüknek és az örömnek afelett, hogy akinek áldásos működése iránt ők a legbiztosabb reményeket táplálják a jövőre is, azt a képügy,létnek egyetértő bizalma egyhangúlag emelte a polgármesteri székbe. Magunk is őszinte örömmel üdvözöljük Kovács Gyula urat a polgármesteri székben, és üjvünkből kívánjuk, hogy Nagy-Enyed város polgárai mindig örömmel tekinthessenek vissza a tegnapi napra. K. IRODALOM és MŰVÉSZET. Biolz Albert „k. tanácsos, nyugalmit, tanfelügyelő és számos tudós társaságnak és közhasznú egyletnek tagja“ egy „Reise Handbuch“-ot adott ki „für Siebenbürgen.“ E 2S1 lapra terjedő könyv, Szebenben az F. Michaens bizományában megjelenve, amolyan erdélyi Bed sicker akar lenni. Benne van Erdély mappái s három városnak a tervezete. Bevezetésében is egy rövid történeti vázlatot, statistikát Erdély területéről, leírást a talaj és vízviszonyokról, égaljáról, népességéről, forgalmi eszközökről, vendég,lökről, posta és távírdáról s az utazási idő 1. osztásáról. — Körútját Nagy-Váradnál kezdi s úgy vezeti az útat via Kolozsvár-, Torda-, Fejérvár-, Hátszeg-, Szeben-, Medgyes-, Segesvár-, Fogaras-, Brassó-, Barczaság-, Előpatak , Tusnád-, Hargita-, Csik-Gyergyó-, Borszék-, Szászrég-, M.-Vásárhely-, Mezőség-, Besztercze-, Naszód-, Deés- és Kolozsvár. Mindenesetre hézagpotti munka. Kár hogy hibákat fedeztünk fel benne, mert az ilynemű útvezetőnek egyetlen és legnagyobb érdeme a pontosság, így, hogy többet említsünk, a Tordáról M. Újvárra vezető útvonalat átviszi az Aranyoson; Enyeden pedig Biásini gyorskocsival szállíttatja be az utast a Biásini szállodába. Oly adatok, melyek az utast félrevezetik. Általában véve azonban hézagot szól e má s igen óhajtandó volna, hogy magyar nyelven is megjelenjék egy ily útbaigazító mivecske. — Ára ? — A Kemény Zsigmond társaság okrvember 4-én tisztújító és tagválasztó ülést tartót Apor Károly br. elnöklete alatt. Apor Károly br. elnöki beszédet tartott melyben,egy tekinti évetve a társaság évi működésére, az 1882-i. évet bezártnak jelenti. E beszédet zajosan megéljenezték és a sok érdemű elnöknek köszönet szavaztak. Ezután Lakatos Sámuel olvasta fel a gazdasági és szerkesztő bizottságok jelentéseit A társaság vagyoni állapota eléggé kedvező. trkarékpénztárilag 1956 frt kezeltetik, — de rem, jó magyar szokás szerint, — a bevárandó huraléki díjak csaknem 3000 forintra rúgnak. A jelentések után az új tagok választása következni, mely szerint a Kemény Zsigmond társaság új díjai lettek: dr. Antal László, dr. Tóth Sándor, Vass Tamás és Varró Ferencz. A tisztviselői kar egyhangú felkiáltással a régi maradi Alelnöknek (Zarándi Knopfler dr. helyébe) dr. Antal Lászlót, mig tiszteletbeli elnöknek Kup Kocsárd grófot és Kálnoky Dénes grófot választották meg. A két utóbbi appitó tagja is egyszersmind az egyletnek Végül a társaság elintézte ismeretes pályázati kérdését : „Erdély irodalomtörténete a nemzeti fejedelmek alatt“ czimü értekezésre nem lővén 16 pályázat újólag sem. Tolnay Lajos jeles íróul (titkár) menté ki a társulatot e miatti zavarából, midőn a munka megírására vállalkozott, mire ez irodalomtörténeti részlet úgyis egy részét képen, készülőben levő nagyobb munkájának. Mivel azonban dr. Tolnay a munkáért járó pályázati honoriumot nem veszi igénybe, a Kemény Zsigmond társaság áldozatkész elnökének újabb 100 franknyi adományával együtt, mind a háromszáz frankot az Arany János szoboralapvagyonából küldi a társaság. A társaság idei első nagygyűlése e hó 19-én d. e. tíz órakor lesz, s a tárgysorozat dr. Tolnay Lajos, Deák Farkas, Lakatos Sámuel és Bedőházi János felolvasásait foglalja magában. Ledru-Rollin: Ő volt a 48 előtti s a tiki Francziaország egyik leghíresebb szónoka és forradalmának egyik főképviselője és kinyomata. Ő volt Guizot-val együtt az általános szavazatjog megalapítója Francziaországban. Politikai beszédeit, mint nálunk azokét itthon, akik a 40 es évek vezérférfiai voltak, most adták ki Parisban. A mi korunk nem teremt immár, hanem a teremtők műveit elemezi s azokon elmereng, a mi korunk alakjai közt nincsenek már azhoz foghatók, azért hátrafelé pilantunk, tanulni, emelkedni és nagyokért lelkesedni. Ledru Itollin, az ékesszóló tribün, a democratia mozgolódásának hajnalán 1830 ban lépett fel s 1842-től fogva gyakorolt Louis Blanc.» együtt nagy befolyást a nyilvános életre. Ekkor már a forradalmi párt lemondott volt az összesküvésekről s a párisi utczákon scenirozott csínyétről. Befolyniok kellett talentummal az emberekre, a szenvedélyekre s lángba hozni azokat. Az lSot ki jul, regime izolálta magát a nemzet nagy részétől. Ez az uralom a polgárság egy conservatio törekedésének uralma volt, tartózkodó a haladdtól. A munkás osztály vágyak és aspirátsok bősegével, de semmi valódi politikai jogokkal nem birt. Ki kellett volna békíteni a polgárságot almocratiával, mert ebből táplálkozott az elégedtenség. Mikor Ledru-Rollin a követek kangba lépett, az egészen zárva volt; betörte az lakot s messziről hallatta népszónoki szavát. A miveit gazdag polgársághoz tartozott. Adicalizmusa megvetette az utczai torlasz politic