Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)
1882-11-22 / 267. szám
Harmadik évfolyam. SZt.KU tiSKTrt* IKOTA : Belkirály utcza 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. iS „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva évre . . . . itrt. j Negyedévre ... 4 frt. .....................ti bt. , Egy hóra helyben, i frtODK. Egyes steinai» helyben is i»'. vidéken « kr. Megjelenik az „Ellenzék” mindennap, a vasas-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 207. sxo m Kolozsvár, szereda november 1.12. KIADÓHIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal Nyílttéri czikkek garmomd sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti kiadás. Gyulafehérvár. Fejedelmeknek volt székhelye, kik szerény pilótájukban követeket láttak tisztelegni Bécsből és Stambulból egyaránt; víg lakomáknak és honfi aggodalmaknak volt tanúja; falai közt nevezetes gyűlések országos vitái folytak le; állandó gyülhelye volt Erdély büszke főurainak; és innen diktáltak országunknak bölcs törvényeket, nyugodalmas békét s ha kellett, véres háborút. Ma már Gyulafehérvárt megváltozott minden. A város polgárságának jó nagy része nem magyarul beszél s a várbeli katonák még kevésbbé. Egy tizedrangu stratégia positiévá lett az egykor büszke residentia. A Corvinok egyházáról alig tud valamit egyegy archeolog s a Batthyány-könyvtárban dideregve tisztogat a kath. egyház valamelyik levitája. Ezen elhagyottság daczára két nap óta Gyulafehérvár a Királyhágón inneni közélet központjává lett. Tegnapelőtt óta status-gyűlést tartott az erdélyi római kath. egyház. Ujonan fölszentelt püspök mondja be köszöntőjét, melyet fiúi alázattal hallgatnak meg világi méltóságok, nagy tudományu férfiak és egyház szolgálatában kipróbált lelki atyák. Itt intézkednek az erdélyi kath. egyház autonomikus kérdéseiben. Bírálatot mondanak az iskolák fölött, számon kérik az eddigi sáfárkodást, új igazgató tanácsot választanak és intézkednek saját ügyeik fölött az önkormányzat czélra vezető útján. Nevezetes fontossága van e ténynek, úgy látszik, hogy hazánkban az erdélyi résznek jutott a dicsőség, hogy egyházi kérdésekben mindig megértse a kor haladási követelményeit. Itt lengettek magasra a Bethlen Gábor fejedelem dicsőséges zászlói és itt lettek először proklamálva a vallásszabadságnak és felekezeti türelmességnek nagy elvei. Korunk az öncselekvéssel járó felelősség elvét, azaz, az autonomikus kormányzást kívánja úgy a politikában, mint a társadalmi intézményekben érvényre emelni. Az érdekösszeütközések csupán az igazgatás ezen formájában lelhetnek megnyugtató kiegyenlítést, s az érdekazonosság csakis e formában nyer biztos győzelmet. E nélkül megszűnik a közrészvét, mert megszűnnek az érdeklődés rugói. És megszűnik a közkötelesség teljesítésnek minden ambitiója. Amit magunk teszünk, az mindig inkább kötelez minket, mint amit mások diktálnak ránk. Ez rövid szavakba foglalva minden autonómiának az elmélete. De ez elmélet nagy horderejét és igazságát nem akarja Magyarországon a püspöki kar elfogadni. Kísérlet létetett ez irányban 1869-ben, de a múzeum nagytermében tartott ülésezések nem vezettek semmi eredményre. Az episkophus mereven ragaszkodott oly isteni jogokhoz, melyeket ma már a világi elem nem ért meg. Maga Deák Ferencz tett kísérletet az ügyet a XIX század kerékvágásába terelni, de a kongressusban inkább meghallgatták Hajnaldot, Pergert a püspököt és Palásthyt a kanonokot, mint Deák Ferenczet. Szóval Magyarországon meghiúsult az autonómia kérdése. .Nem igy az erdélyi részekben. Itt az önkormányzatra való törekvés jobb talajra akadt, s Fogarassy püspök alatt sikerült magukat a 70-es évek elején konstituálni. E konstitutió azóta fennáll. Vannak igen lényeges hiányai. A papi elemnek több befolyás van biztosítva, mint amennyit a haladási eszmék érdekében szükségesnek vélünk. De azért meg van az autonómia elég nagy bázissal arra, hogy tovább fejlesztessék s bárha „betegségi okok“ (?) gátolták is néhány év óta a státusgyűlés összehivását, de azért meg van az önkormányzati jog, s a magunk részéről is szívesen üdvözöljük a római kath. egyház erdélyi püspökét, hogy magas méltóságának egyik legelső ténye a rendek összehívása volt. Az előleges tanácskozások nem folytak le minden izgalom nélkül. Dr. Groisz Gusztávnak azon indítványa, hogy a status visszahelyeztessék azon jogkörébe, hogy a megüresedett püspöki székre kandidálhasson, kétségen kívül nagy hullámokat vert, fölidézte a kenetteljes megbotránkozások egész légióját. Valamint tudjuk, hogy az Ugron Gábor szigorú kritikája sem nagyon tetszett azoknak, kik az ügyetlenségek teljesítésére és a korlátolt felfogásra az elnéző közönyösség privilégiumát élvezték eddigelé, de azért reméljük, hogy nem Groisz Gusztáv sem Ugrón Gábor nem veszítik kedvüket az észszerű reformok iránt s szónoki lehehetségüknek egész ruganyosságát megtartják a küzdelemre. — X Uzsora-ügy. A fővárosi gazdakörben élénk eszmecsere tárgyát képezte az uzsora-kérdés. Megállapodtak, hogy a képviselőház elé terjesztett uzsoratörvényjavaslat, amely a német és az osztrák uzsoratörvényjavaslatnak keveréke, az uzsorának megszüntetésére, de még csak nagyobb mértékben való mérséklésére sem vezethet azon könnyűség miatt, melylyel az uzsorások ezen törvény következményeit a legtöbb esetben magukról elháríthatják. Ennek alapján az uzsora megszüntetésének alapfeltételét a kamatmaximum megállapításában jelölték meg úgy, hogy ezen kamatmaximum megállapításával kapcsolatban a törvény szigorú alkalmazásának módozatairól kellőleg gondoskodva legyen. E nézetek kifejtésére s főleg a földbirtokot érintő e nemű magánjogi kérdések tanulmányozására és jelentéstételre egy bizottságot küldöttek ki Lónyay Gábor elnöklete alatt, mely a következő tagokból áll: Kemény János báró, Aponyi Albert gróf, dr. Chorin Ferencz, dr. Darányi Ignácz, Dessewffy Aurél gróf, Horánszky Nándor, Szilágyi Virgil és Andrássy Géza gróf. Lónyay Gábor helyett később az elnökséget Kemény János báró képviselőházi alelnök vette át. A jegyzői teendőket dr. Peregríny János a kör titkára végezi. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. november 22. Egyedül. Minden szürke ... az alacsony szobatető komor gerendái; a fenyü-asztal, ágy, székek és pohárszék; a pohárszék mellett függő „Száz esztendős Kalendárium“ a melléje tűzött szentelt barkával, (mely a házat és lakóit tűztél, gonosz ember szándékától okvetlenül megóvni van hivatva) az átellenben függő megváltó halálra vált, kinteljes arcza ; az azt körülfolyó porlepte gyopárfüzér; az iromba betűk, melyekkel a feszület felet írva áll: Feltámadunk! (nem tudom vigasztalás vagy fenyegetés képpen ?) a novemberi alkony kétes, borongó világa, mely erőtlenül küzd a nagy, szürke cserépkályhában olykor fel-fellobbanó zsarátnok vérpiros fényével, s a hamutenger, mely ezt a rövid fényt is minden pillanatban elnyeléssel fenyegeti. A félhomályban — nagy bajjal — egy sötét alak körvonalait lehet megkülönböztetni, mely a tagjait fedő szürke útimba — vagy tán az arczán elterülő szomorúság miatt— úgy beillik e szürke keretbe, hogy csaknem összeolvad azzal. Babástul együtt, bágyadtan végigomolva fekszik az ágyon ; nagyon, nagyon fáradtnak látszik. Szemei kifejezés nélkül tévedeznek az egyetlen tárgyon, mely e végtelenül egyforma, enyészetes tűnti környezetben az élet némi elevenségét képveli. Egy tarka szenyeg az, mesterség és ízlés nélkül összeállítva a rongyokból, melyen olykor a tűzvilág egy-egy téveteg rezgő sugára szeszélyes, kápráztató tánczát rejti. Az egyetlen fényűzési czikk e szegényes bútorok között, s az is — rongyból! — — Az az alak, ki fáradtan, mozdulatlanul fekszik az ágyon, kinek szemei látszólag gondolatnélkül merednek a fekhely előtt elterülő szőnyeg tarka rongyaira — én vagyok. Diderot valahol azt mondja : il n’ya que le méchant qui soit seul; a hermenonville remete ezt merész tagadásba veszi, több határozottsággal, mint szerénységgel állítva: il n’ya que le bon qui soit seue. Vájjon a kettő közül melyiknek van igaza? Várjon, ha Rouseau az emberek közt boldog, szerencsés lett volna, akkor is viszszavonul-e a Hermitage magányába? S ha vissza nem vonul, akkor is eszébe jut e Diderot tételének ellentételt állítani. Alig hihető. A magam részéről azt hiszem, hogy csak a szerencsétlen van egyedül. Vagy ha úgy tetszik, csak az szerencsétlen, ki egyedül van. Emlékszem, hogy egy társaságban egyszer azon kérdés merült fel: ki tudná meghatározni a legtökéletesebb magány fogalmát ? Egy jelenlevő férfi azt valla, hogy szerinte a legabsolutabb magányosság: egy teljesen idegen nagy városban, ismeretlen emberek közt élni (ez az úr keveset utazott s az idegen nyelvekkel nagyon felületes ismeretségben állott). Egy szép asszony a ftgfflaaefsraiTi'iT *wa i definitiója szerint legtökéletesebb a magány az óczeán közepén, világitó toronyban, ha az ember egyedül bámul ki a végtelen sötétbe, (ez a ló még fiatal és hun volt, világossághoz és bámultiitáshoz szokva). A társaságban egy gondolatokba mélyedt asszony is volt. Mikor reá került a sor a véleményadásban, azt felelte: A legtökéletesebb egyedüllét érzete akkor tölti be a lelket, ha valaki isten házában buzgó áhítatba merült gyülekezet között — midőn a szent zsolozsma accordjain a hivó lelkek istenhez emelkednek — bizalom, vigasz, remény, töredelem, áhitat és meghatottság nélkül, üres szívvel és száraz szemekkel körültekint. .. Mi volt ez az asszony? Szerencsétlen... Aki nem hiszi, vagy nem érti amit mondott, az bizonnyal irigylendő, mert soha sem érezte... A szerencsétlen nem csak a magányban van egyedül... mindenütt, mindenütt... A szél rázza az ablakokat; a nagy ákáczfa hajlongó, lombtalan gályás kisértetes árnyakként lebbennek el az ablak előtt, olykor meg-megzörrentve az üvegtáblákat száraz ujjaikkal; a megszorult lég sírva, zokogva bolyong a kéményen keresztül, majd őrületes hahotára fakad, mely hosszú rémes üvöltésben végződik. A hátereszen összegyűlt esőcseppek szabályos időközönként tompa koppanással feddik a lázongót: csitt!... csend!... A szürke világ egyre sötétebbé válik. A kályhában hamvadó parázs fénye állandó, halvány világot vet a rongyszőnyeg színes vonalaira. A szél — mintha szél fogadna a higgadt cseppek csillapító intésének — lassanként alább hagy eszeveszett czéltalan küzdelmével; üvöltése csöndes, egyhangú zúgolódásba olvad, mig végre kínos, lemondásteljes sóhajjal enyészik el az ákáczfa gályái közt s a vizcseppek mind ritkábban, halkabban ismétlik: csitt!... csend!... A tárgyak körvonalai összeolvadnak ; csak az éj, a magány titokteljes zsibongása tölti be a léget . . . Szemeim bezárulnak; félig öntudatlan érzése a megsemmisülésnek tartja lekötve az érzékeket; még nem alszom, de már nem vagyok ébren. Mintha egy sajkában pihennék, melyet rejtelmesen suttogó hullámok ringatnának; a két part, álom és ébrenlét, egyenletes távolban fekszenek tőlem; úszom . . . úszom ... az álom véve már csaknem befogadt . . . Egyszere élénk suttogás hangja üté még füleimet . . . szivem nagyot dobban; felriadok, érvelésem eláll egy pillanatra ... Mi volt ez!? . . . Tágra nyilt szemekkel tekintek körül; senki, semmi ... hiszen egyedül vagyok ... És mégis , a képzelődés űzi velem játékát? A suttogás egyre tart, végre tisztán kivehető szavakká változik. Szemeim nyitva vannak, látok, hallok . . . a hangok a földről, a szőnyegek irányából hatnak fel hozzám! . . . Én istenem! tehát a rongyok beszélnek! . . . gondolom tűnődve. De azonnal belenyugszom, mintha természetesnek találnám. Hogyne beszélnének? Beszélnek mindig és mindenkinek, csakhogy kevesen értik meg őket. Oh! a rongyok — ha akarják — nagyon beszédesek, de ki hallgatna arra, amit ők mondanak: rongybeszédre? Jobb is igy. A rongyok sok oly dolgot kifecsegnek amiknek jobb volna örök titoknak maradniok. Csak aki egyedül van, igazán egyedül, az hallja, érti meg a rongyok beszédét . . . Lassanként tisztán megkülönböztetem az irányt, honnan a szavakat hallom ; egy élénk, rózsaszín vonal beszól, mintha csak folytatná: „Egy reggel így szólt hozzám: jer kedves kis rózsaszín ruhácskám, ma téged öltelek fel, mert szép akarok lenni; a kis fehér kötényt pedig elődbe kötöm, hogy házias legyek, mert ma házasulandó vendéget várunk. És magára öltött, én örömmel simultam sugár alakjához és oly széppé tettem, amint csak tőlem kitelt. Olyan volt, mint egy májusi cseresznye. Az ifjú eljött, mindjárt megszerette és el is jegyezte. Engem pedig, mint aki hivatását bevégezte, szépen lomtárba dobtak.“ Judith. (Vége. köv. . Az országgyűlési függetlenségi párt tegnapelőtti értekezletén tárgyalás alá vette a,némely magyar ezredekbeli zászlóaljaknak az ujjonan alakitandó és az 1883-ik évtől nem a magyar korona országaiból kiegészítendő gyalogezredekbe kivételesen való beosztásról szóló törvényjavaslatot. A párt a törvjavaslatot nem fogadja el és ellene a képviselőházban való felszólalással Hosy Pál bízatott meg. A szász nemzeti egyetem tegnapelőtt tartotta első ülését Wächter főispán elnöklete alatt, ki ama reménynek adott kifejezést, hogy minden egyes képviselő törekvése oda irányul, hogy a jelen ülésszakon elintézendő ügyek minél gyorsabban letárgyaltassanak A napirend nem lévén megállapítva, a bizottságok alakultak meg. Választottak egy kilenc tagú pénzügyi és egy héttagú iskolaügyi bizottságot A jegyző megválasztása után az ülés véget ért a — Országgyűlés. A képzelőház tegnapi ülésében a qualificationális javaslat részletes tárgyalását folytatta s be is fejezte. A tárgyalás fonala a 24 §-nál vétetett fel s hosszabb discussio csak a 31. 34. és 35. §§-nál fejlődött ki. A 31. §-nál, mely megállapítja, hogy a miniszterek egyes kitűnő egyéniségeknek az alaki képzettség hiányától való felmentést kieszközölhetik az uralkodótól, felszólalt Csanádi Sándor, ki kihagyatni kívánta e §-t, mert az által az egész javaslatot meghiúsulni látta. A ház változatlanul elfogadta e kérdéses szakaszt. Az átmeneti intézkedésekről szóló §- hoz több módosítvány adatott be. Kátay János annak kedvezményeit az 1848—1849 - ben szolgáltakra, Urányi Imre azokra, kik 1861 óta szolgáltak; Irányi Dániel a törvényhatósági bizottsági tagokat kívánta a javaslatban figyelembe vétetni ; gróf Csáky László pedig azokat, kik mint választott tagok közigazgatási bizottságokban 2 évig részt vettek. De Tisza Kálmán és Dárday ellenző indokolásai után a változatlanul elfogadtatott s Csáky módosítványa a 35. §-ra utaltatott, melynél Tereszky István indítványozó, hogy azok, kik a jelen törvény értelmében létesítendő vizsgarendszer életbeléptetéséig ügyvédi oklevelet szereztek, úgy 27. §-ban körülírt gyakorlat, mint a gyakorlati közigazgatási vizsgálat alól fölmentetnek. Halász Géza, ki mellett Szederkényi és Almássy Sándor szólaltak fel, ugyanezt az orvostudorokra is kiterjeszteni indítványozta, mire a 35. §. Tisza Kálmán szövegezése szerint fogadtatott el, mely Teleszky és gr. Csáky módosítványainak combinatiójából áll, Halász indítványának mellőzésével. A javaslat részletes tárgyalása befejeztetvén, végül a ház napirendje állapíttatott meg a legközelebbi napokra. — Munkaprogramra. A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását a képviselőház tegnap befejezte. A jelen hét folyamában a következő. javaslatok fognak tárgyaltatni, u. m. a vöröskereszt sorsjegyeinek adómentességéről, az osztrák államvasúttal kötött szerződés beczikkelyezéséről, a bpesti-szőnyi vasútvonal kiépítéséről, 17 magyar zászlóaljnak osztrák ezredekben való beosztásáról szóló. javaslatok. A jövő héten s valószínűleg már annak első napján kezdetét veszi az 1883 évi költségvetés tárgyalása s valószínűleg még ez év folyamában be is fejeztetik, s igy az indemnity igénybevételének szüksége nem fog beállani. A földművelési miniszter értesíte az orsz. magyar gazdasági egyesület elnökségét, hogy a kebelében fennálló kultúrmérnökség a vízjogi viszonyok szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot befejezvén, azt részletes tárgyalás végett egy vegyes bizottmány elé szándékozik terjeszteni, melynek tagjai az érdekelt minisztériumok kiküldött közegeiből, továbbá az országos magyar gazdasági egyesület, a magyar mérnök és építészegylet, a budapesti kereskedelmi és iparkamara s az országos erdészeti egyesület képviselőiből állana, miért is felkérte a társulatot, hogy képviselőit minél előbb jelölje ki. Hasonló felhívást intézett a miniszter a felsorolt többi egyesületekhez is. A tanácskozmányok deczember hó első felében fognak megtartatni. — A magyar nyelv tanítása Karlóczán. Az újvidéki „Szrbi Narod“ (18. XI. 74. sz.) a „Zásztavá“ val ellenkezőleg a magyar nyelv tanítása alkalmából a karlóczai szerb középtanodában, a következőkép is : Az államnyelv kötelező tanítását a szerb patriarcha székhelyén ] a magyar államnak minden hű fia csak a legnagyobb örömmel és megelégedéssel fogadhatja. Ezen rendelkezést csak az új nemzedékünk ellenségei ellenezhetik, csakis a magyar állam ellenségei örülhetnének a rendelkezés meghiúsultának. Vajha a tanítás már 1868. évben történt volna meg ! A midőn a császári és királyi háznak tagjai, egyik legnagyobb gondoskodásuknak tekintik a magyar nyelvnek megtanulását, a legnagyobb könnyelműség és arczátlanság az állami nyelvnek tanítását ellenezni. Ez országban, mely hazánk, egyik fő gondoskodásunk tárgyát képezte, hogy gyermekeink a magyar nyelvet megtanulják, melynek tudása őket azután a legelső hivatalokra képesíti. Karlóczát különben is nemcsak a horvátországiak, hanem az összes monarchiabeli szegényebb sorsú ifjak látogatják. Griers orosz külügyminiszter ma érkezik Bécsbe, hol az előzetes megállapodás szerint két napig fog tartózkodni. Tegnapelőtt Berlinben volt és kihallgatáson fogadtatott a német császár által. A német kormánypárti lapok a tartós béke zálogát látják e látogatásban, mi azonban épen nem zárja ki azt, hogy csalódjanak s hogy úgy a berlini, mint a bécsi látogatás az orosz kormány tulajdonképi szándékát és tervét leplező üzem fényvesztési játék ne legyen A római kath. státusgyűlés.*: Gyula-Fehérvár nov. 20. Első nap. Az erdélyi római katholikus püspök palotája szokatlan élénkség színhelye volt. És az ódon falak annál inkább csodálkozhattak ezen mozgalmas jelenetet, mert ezen év folyamán harmadikszor fordul elő. Az ősz főpásztor temetésére, az újonnan kinevezett püspök Lenhardt Ferencz beiktatási ünnepélyére és most harmadszor a mai napra egybehívott római kath. státus gyűlésre jöttek össze országrészünk minden vidékéről a katholikus egyház hivői. Pont tiz órakor a szokásos szertartások mellett egyházi elnök Lenhardt Ferencz püspök és *) Ezen tudósítás fel lett adva a gyulafehérvári postán, postazárás előtt nov. 20-án. De a gondviselés úgy akarta, hogy szerkesztőségünk csak ma, nov. 23 án jusson hozzá. Szerk. világi elnök báró Józsika Lajos elfoglalták elnöki székeiket. Az elnöklő püspök erre írásban foglalt elnöki megnyitó beszédét felolvasta. Érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta meg azt mindenki. Beszédében érzékeny hangon emlékezvén meg a néhai megboldogult püspök élete és működéséről, felhívta a státusgyűlés tagjait, hogy egyesült erővel segédkezzenek neki az egyház jogai megvédése fényében és különösen óvják meg az egyházat a középiskolai törvényjavaslat veszélyétől. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Tamási Sándor kenetteljes hangon előadott és elfogadott azon indítványa után, hogy az egyház látható feje a római pápához üdvözlő és áldást kérő távirat intéztessék. Ugron Gábor rögtönzött, de annál több érdekes momentumokkal bíró beszédben az új püspököt üdvözölve, gyönyörű éketszólással előadta, hogy ő mit óhajtott volna az elnöki megnyitóban feltalálhatni. Kereste benne azon irány megjelölését melyet az uj püspök követni szándékozik, az egyház autonómiájához tartozó ügyekben, de mindazokról semmi említés. Nem lát elegendő biztosítékot egy olyan autonómiában, melynek gyakorlása egyetlen személy egészségi állapotától tétetik függővé. (Tudvalevőleg 3 év óta nem volt gyűlés, a volt püspök betegeskedésének ürügye alatt. Szerk.) A státusnak két elnöke van: egy egyházi, a püspök és egy választott világi. Ha a püspök beteg volt, összekellett volna hívni a gyűlést a világi elnöknek. Ő neki nincsen köze a személyekhez, az ügy érdekében rámutat, hogy ülhetne a püspöki székben olyan egyéniség, aki nem barátja az autonómiának, s ha a rendek összehívása kizárólag tőle tétetik függővé, örökre elmaradna a gyűlés. Most már jóformán nem lehet egyéb teendője a gyűlésnek, mint számba venni a fait-accompli-kat s azokat szentesíteni. Ez kijátszása az autonómiának, melynek nemcsak utólagos jóváhagyási missiója van, hanem kormányzási is. Ezek után tüzetesen beszél az egyházi administrater hiányairól, a plum legatumok sorsáról, az egyházközségekben az egyházi vagyonnak minden 30 évben levő elveszéséről, az önkényről, melylyel a választott plebánusok a község minden hozzájárulása nélkül elmozdítják, áthelyezik stb. Igen sok részletet hozott fel ezeken kívül a tan- és nevelésügyről, melyekre nézve okvetetlen az uj püspök figyelme és munkálkodása ki kell hogy terjedjen. Üdvözli azonban az uj püspököt, mert autonomikus érzelmének kifejezést adott az által, hogy a r. kath statusgyűlést kineveztetése után azonnal egybehívta. Ugron Gábor beszéde egy kissé meglepő volt. A püspök megnyitójára eddig mindig a helyeslő éljenzés volt a reflexió; az őszinte, bátor szó feltűnt, de a gyűlés többsége nagyon is érezte annak igaz voltát. A világi elnök K. Józsika azonban nagyon érzékenyen látszott venni a felszólalást. Azt hitte, A végzet. — Angolból: A mica.— III. 16. Folytatás.:) E különös rövid kérdés nem volt kielégítő, nem ezt várta; de azért bátran és rögtön válaszoló: — Igen Ferencz, szeretem önt. S angyali türelemmel várva, nyugodtan áll előtte, kis kezei lebocsátva csüngenek, a bánatos szép szemek kérőleg, majdnem édes epedéssel néznek reá. Amint az ifjú szemei e kedves, megható s képen nyugosznak, lelkéből elvégre minden kétely