Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-11-22 / 267. szám

Harmadik évfolyam. SZt­.KU tiSKTrt* IKOTA : Bel­király utcza 16. sí. hová a lap szellemi részét illető közlemények czim­zendők. iS „ELLENZÉS“ ELŐFIZETÉSI DIJA­­ Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva évre . . . . i­­trt. j Negyedévre ... 4 frt. .....................ti bt. , Egy hóra helyben, i frtODK­. Egyes stein­ai» helyben is i»'. vidéken « kr. Megjelenik az „Ellenzék” mindennap, a vasas-és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 207. sxo m Kolozsvár, szereda november 1.12. KIADÓ­HIVATAL : Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetés és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAK: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal Nyílttéri czikkek garmomd sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. E­sti kiadás. Gyulafehérvár. Fejedelmeknek volt székhelye, kik sze­rény pilótájukban követeket láttak tiszteleg­ni Bécsből és Stambulból egyaránt; víg la­komáknak és honfi aggodalmaknak volt ta­núja; falai közt nevezetes gyűlések országos vitái folytak le; állandó gyülhelye volt Er­dély büszke főurainak; és innen diktáltak országunknak bölcs törvényeket, nyugodalmas békét s ha kellett, véres háborút. Ma már Gyulafehérvárt megváltozott minden. A város polgárságának jó nagy ré­sze nem magyarul beszél s a várbeli kato­nák még kevésbbé. Egy tizedrangu stratégia positiévá lett az egykor büszke residentia. A Corvinok egyházáról alig tud valamit egy­­egy archeolog s a Batthyány-könyvtárban di­deregve tisztogat a kath. egyház valamelyik levitája. Ezen el­hagyottság daczára két nap óta Gyulafehérvár a Királyhágón inneni közélet központjává lett. Tegnapelőtt óta status-gyű­lést tartott az erdélyi római kath. egyház. Ujonan fölszentelt püspök mondja be köszön­tőjét, melyet fiúi alázattal hallgatnak meg világi méltóságok, nagy tudományu férfiak és­­ egyház szolgálatában kipróbált lelki atyák. Itt intézkednek az erdélyi kath. egyház autonomikus kérdéseiben. Bírálatot mondanak az iskolák fölött, számon kérik az eddigi sá­fárkodást, új igazgató tanácsot választanak és intézkednek saját ügyeik fölött az önkor­mányzat czélra vezető útján. Nevezetes fontossága van e ténynek, úgy látszik, hogy hazánkban az erdélyi résznek jutott a dicsőség, hogy egyházi kérdésekben mindig megértse a kor haladási követelmé­nyeit. Itt lengettek magasra a Bethlen Gá­bor fejedelem dicsőséges zászlói és itt lettek először proklamálva a vallás­szabadságnak és felekezeti türelmességnek nagy elvei. Korunk az öncselekvéssel járó felelősség elvét, azaz, az autonomikus kormányzást kí­vánja úgy a politikában, mint a társadalmi intézményekben érvényre emelni. Az érdek­­összeütközések csupán az igazgatás ezen for­májában lelhetnek megnyugtató kiegyenlítést, s az érdekazonosság csakis e formában nyer biztos győzelmet. E nélkül megszűnik a köz­­részvét, mert megszűnnek az érdeklődés ru­gói. És megszűnik a közkötelesség teljesítés­nek minden ambitiója. A­mit magunk te­szünk, az mindig inkább kötelez minket, mint a­mit mások diktálnak ránk. Ez rövid szavakba foglalva minden auto­nómiának az elmélete. De ez elmélet nagy horderejét és igazságát nem akarja Magyar­­országon a püspöki kar elfogadni. Kísérlet létetett ez irányban 1869-ben, de a múze­um nagytermében tartott ülésezések nem ve­zettek semmi eredményre. Az episkoph­us mereven ragaszkodott oly isteni jogokhoz, melyeket ma már a világi elem nem ért meg. Maga Deák Ferencz tett kísérletet az ügyet a XIX század kerékvágásába terelni, de a kongressusban inkább meghallgatták Hajnal­­dot, Pergert a püspököt és Palásthyt a ka­nonokot, mint Deák Ferenczet. Szóval Ma­gyarországon meghiúsult az autonómia kérdése. .Nem igy az erdélyi részekben. Itt az önkormányzatra való törekvés jobb talajra akadt, s Fogarassy püspök alatt sikerült ma­gukat a 70-es évek elején konstituálni. E konstitutió azóta fennáll. Vannak igen lénye­ges hiányai. A papi elemnek több befolyás van biztosítva, mint a­mennyit a haladási eszmék érdekében szükségesnek vélünk. De azért meg van az autonómia elég nagy bá­zissal arra, hogy tovább fejlesztessék s bár­ha „betegségi okok“ (?) gátolták is néhány év óta a státusgyűlés összehivását, de azért meg van az önkormányzati jog, s a magunk részéről is szívesen üdvözöljük a római kath. egyház erdélyi püspökét, hogy magas méltó­ságának egyik legelső ténye a rendek össze­hívása volt. Az előleges tanácskozások nem folytak le minden izgalom nélkül. Dr. Groisz Gusztávnak azon indítványa, hogy a sta­tus visszahelyeztessék azon jogkörébe, hogy a megüresedett püspöki székre kandidálhas­son, kétségen kívül nagy hullámokat vert, fölidézte a kenetteljes megbotránkozások egész légióját. Valamint tudjuk, hogy az Ugron Gábor szigorú kritikája sem nagyon tetszett azoknak, kik az ügyetlenségek teljesítésére és a korlátolt felfogásra az elnéző közönyös­­­ség privilégiumát élvezték eddigelé, de azért reméljük, hogy n­em Groisz Gusztáv sem­ Ug­rón Gábor nem veszítik kedvüket az észszerű reformok iránt s szónoki lehehetségüknek egész ruganyosságát megtartják a küzdelemre. — X Uzsora-ügy. A fővárosi gazdakörben élénk eszmecsere tárgyát képezte az uzsora-kér­dés. Megállapodtak, hogy a képviselőház elé ter­jesztett uzsoratörvényjavaslat, a­mely a német és az osztrák uzsoratörvényjavaslatnak keveréke, az uzsorának megszüntetésére, de még csak nagyobb mértékben való mérséklésére sem vezethet azon könnyűség miatt, melylyel az uzsorások ezen törvény következményeit a legtöbb esetben ma­gukról elháríthatják. Ennek alapján az uzso­ra megszüntetésének alapfeltételét a kamat­maximum m­egállapításában jelölték meg úgy, hogy ezen kamatmaximum megállapításával kapcsolatban a törvény szigorú alkalmazásának módozatairól kellőleg gondoskodva legyen. E néze­tek kifejtésére s főleg a földbirtokot érintő e nemű magánjogi kérdések tanulmányozására és jelentésté­telre egy bizottságot küldöttek ki Lónyay Gá­bor elnöklete alatt, mely a következő tagokból áll: Kemény János báró, A­­ponyi Albert gróf, dr. Chorin Ferencz, dr. Darányi Ignácz, Dessew­­ffy Aurél gróf, Horánszky Nándor, Szilágyi Vir­gil és Andrássy Géza gróf. Lónyay Gábor helyett később az elnökséget Kemény János báró képvi­selőházi alelnök vette át. A jegyzői teendőket dr. Peregríny János a kör titkára végezi. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. november 22. Egyedül. Minden szürke ... az alacsony szobatető komor gerendái; a fenyü-asztal, ágy, székek és pohárszék; a pohárszék mellett függő „Száz esz­tendős Kalendárium“ a melléje tűzött szentelt barkával, (mely a házat és lakóit tűztél, gonosz ember szándékától okvetlenül megóvni van hivatva) az átellenben függő megváltó halálra vált, kinteljes arcza ; az azt körülfolyó porlepte gyopár­füzér; az iromba betűk, melyekkel a feszület fe­let írva áll: Feltámadunk! (nem tudom vi­gasztalás vagy fenyegetés képpen ?) a novemberi alkony kétes, borongó világa, mely erőtlenül küzd a nagy, szürke cserépkályhában olykor fel-fellob­­banó zsarátnok vérpiros fényével, s a hamutenger, mely ezt a rövid fényt is minden pillanatban el­nyeléssel fenyegeti. A félhomályban — nagy bajjal — egy sö­tét alak körvonalait lehet megkülönböztetni, mely a tagjait fedő szürke útimba — vagy tán az ar­­czán elterülő szomorúság miatt— úgy beillik e szürke keretbe, hogy csaknem összeolvad azzal. Babástul együtt, bágyadtan végigomolva fekszik az ágyon ; nagyon, nagyon fáradtnak látszik. Sze­mei kifejezés nélkül tévedeznek az egyetlen tár­gyon, mely e végtelenül egyforma, enyészetes tűn­ti környezetben az élet némi elevenségét kép­­v­­eli. Egy tarka szeny­eg az, mesterség és ízlés nélkül összeállítva a rongyokból, melyen olykor­­ a tűzvilág egy-egy téveteg rezgő sugára szeszé­lyes, kápráztató tánczát rejti. Az egyetlen fényű­­zési czikk e szegényes bútorok között, s az is — rongyból! — — Az az alak, ki fáradtan, mozdulatlanul fekszik az ágyon, kinek szemei látszólag gondolat­­nélkül merednek a fekhely előtt elterülő szőnyeg tarka rongyaira — én vagyok. Diderot valahol azt mondja : i­l n’ya que le méchant qui soit seul; a hermenonville remete ezt merész taga­dásba veszi, több határozottsággal, mint szerény­séggel állítva: il n’ya que le bon qui so­it s­e­u­­­e. Vájjon a kettő közül melyiknek van igaza? Várjon, ha Rouseau az emberek közt boldog, szerencsés lett volna, akkor is visz­­szavonul-e a Hermitage magányába? S ha vissza nem vonul, akkor is eszébe jut e Dide­rot tételének ellentételt állítani. Alig hihető. A magam részéről azt hiszem, hogy csak a szerencsétlen van egyedül. Vagy ha úgy tetszik, csak az szerencsétlen, ki­­ egyedül van. Emlékszem, hogy egy társaságban egyszer azon kérdés merült fel: ki tudná meghatározni a legtökéletesebb magány fogalmát ? Egy jelenlevő férfi azt valla, hogy szerinte a leg­­absolutabb magányosság: egy teljesen idegen nagy városban, ismeretlen emberek közt élni (ez az úr keveset utazott s az idegen nyelvekkel nagyon felületes is­meretségben állott). Egy szép asszony a ftgfflaaefsraiTi'iT *wa i definitiója szerint legtökéletesebb a magány az óczeán közepén, világitó toronyban, ha az em­ber egyedül bámul ki a végtelen sötétbe, (ez a ló még fiatal és hun volt, világossághoz és bámultiitáshoz szokva). A társaságban egy gondolatokba mélyedt asszony is volt. Mikor reá került a sor a vélemény­adás­ban, azt felelte: A legtökéletesebb egyedüllét ér­zete akkor tölti be a lelket, ha valaki isten há­zában buzgó áhítatba merült gyülekezet között — midőn a szent zsolozsma accordjain a hivó lel­kek istenhez emelkednek — bizalom, vigasz, re­mény, töredelem, áhitat és meghatottság nélkül, üres szívvel és száraz szemekkel körül­tekint. .. Mi volt ez az asszony? Szerencsétlen... A­ki nem hiszi, vagy nem érti a­mit mondott, az bizonnyal irigylendő, mert soha sem érezte... A szerencsétlen nem csak a magányban van egyedül... mindenütt, mindenütt... A szél rázza az ablakokat; a nagy ákáczfa hajlongó, lombtalan gályás kisértetes árnyakként lebbennek el az ablak előtt, olykor meg-megzör­­rentve az üvegtáblákat száraz ujjaikkal; a meg­szorult lég sírva, zokogva bolyong a kéményen keresztül, majd őrületes hahotára fakad, mely hosszú rémes üvöltésben végződik. A hátereszen összegyűlt esőcseppek szabályos időközönként tompa koppanással feddik a lázongót: csitt!... csend!... A szürke világ egyre sötétebbé válik. A kályhában hamvadó parázs fénye állandó, halvány világot vet a rongyszőnyeg színes vonalaira. A szél — mintha szél fogadna a higgadt cseppek csillapító intésének — lassanként alább hagy eszeveszett czéltalan küzdelmével; üvöltése csöndes, egyhangú zúgolódásba olvad, mig végre kínos, lemondásteljes sóhajjal enyészik el az ákáczfa gá­lyái közt s a vizcseppek mind ritkábban, halkabban ismétlik: csitt!... csend!... A tárgyak körvonalai összeolvadnak ; csak az éj, a magány titokteljes zsibongása tölti be a léget . . . Szemeim bezárulnak; félig öntudatlan érzése a megsemmisülésnek tartja lekötve az ér­zékeket; még nem alszom, de már nem va­gyok ébren. Mintha egy sajkában pihennék, me­lyet rejtelmesen suttogó hullámok ringatnának; a két part, álom és ébrenlét, egyenletes távolban fekszenek tőlem; úszom . . . úszom ... az álom véve már csaknem befogadt . . . Egyszere élénk suttogás hangja üté még füleimet . . . szivem nagyot dobban; felriadok, érvelésem eláll egy pillanatra ... Mi volt ez!? . . . Tágra nyilt szemekkel tekintek körül; senki, semmi ... hi­szen egyedül vagyok ... És még­is , a képzelődés űzi velem játékát? A suttogás egyre tart, végre tisztán kivehető szavakká változik. Szemeim nyitva vannak, látok, hallok . . . a han­gok a földről, a szőnyegek irányából hatnak fel hozzám! . . . Én istenem! tehát a rongyok beszél­nek! . . . gondolom tűnődve. De azonnal bele­nyugszom, mintha természetesnek találnám. Hogy­ne beszélnének? Beszélnek mindig és minden­kinek, csakhogy kevesen értik meg őket. Oh! a rongyok — ha akarják — nagyon beszédesek, de ki hallgatna arra, a­mit ők mondanak: rongybeszédre? Jobb is igy. A rongyok sok oly dolgot kifecsegnek a­miknek jobb volna örök titoknak maradniok. Csak a­ki egyedül van, igazán egyedül, az hallja, érti meg a rongyok beszédét . . . Lassanként tisztán megkülönböztetem az irányt, honnan a szavakat hallom ; egy élénk, rózsaszín vonal beszól, mintha csak folytatná: „Egy reggel így szólt hozzám: jer kedves kis rózsaszín ruhácskám, ma téged öltelek fel, mert szép akarok lenni; a kis fehér kötényt pe­dig elődbe kötöm, hogy házias legyek, mert ma házasulandó vendéget várunk. És ma­gára öltött, én örömmel simultam sugár alakjá­hoz és oly széppé tettem, a­mint csak tőlem ki­telt. Olyan volt, mint egy májusi cseresznye. Az­­ ifjú eljött, mindjárt megszerette és el is jegyez­te. Engem pedig, mint a­ki hivatását bevégezte, szépen lomtárba dobtak.“ Judith. (Vége. köv.­ . Az országgyűlési független­ségi párt tegnapelőtti értekezletén tárgyalás alá vette a,némely magyar ezredekbeli zászlóaljak­nak az ujjonan alakitandó és az 1883-ik évtől nem a magyar korona országaiból kiegészítendő gyalogezredekbe kivételesen való beosztásról szóló törvényjavaslatot. A párt a törv­­javaslatot nem fo­gadja el és ellene a képviselőházban való fel­szólalással H­o­­­­­s­y Pál bízatott meg.­­ A szász nemzeti egyetem teg­napelőtt tartotta első ülését Wächter főispán el­nöklete alatt, ki ama reménynek adott kifejezést, hogy minden egyes képviselő törekvése oda irá­nyul, hogy a jelen ülésszakon elintézendő ügyek minél gyorsabban letárgyaltassanak A napirend nem lévén megállapítva, a bizottságok alakultak meg. Választottak egy kilenc­ tagú pénzügyi és egy héttagú iskolaügyi bizottságot A jegyző meg­választása után az ülés véget ért a — Országgyűlés. A képzelőház tegna­pi ülésében a qualificationális javaslat részletes tárgyalását folytatta s be is fejezte. A tárgyalás fonala a 24 §-nál vétetett fel s hosszabb discussio csak a 31. 34. és 35. §§-nál fejlődött ki. A 31. §-nál, mely megállapítja, hogy a mi­niszterek egyes kitűnő egyéniségeknek az alaki képzettség hiányától való felmentést kieszközölhe­tik az uralkodótól, felszólalt Csanádi Sándor, ki kihagyatni kívánta e §-t, mert az által az egész javaslatot meghiúsulni látta. A ház változatlanul elfogadta e kérdéses szakaszt. Az átmeneti intézkedésekről szóló §- hoz több m­ódosítvány adatott be. K­á­t­a­y János annak kedvezményeit az 1848—1849 - ben szolgáltakra, Urányi Imre azok­ra, kik 1861 óta szolgáltak; Irányi Dániel a törvényhatósági bizottsági tagokat kívánta a ja­vaslatban figyelembe vétetni ; gróf C­s­á­k­y Lász­ló pedig azokat, kik mint választott tagok köz­­igazgatási bizottságokban 2 évig részt vettek. De Tisza Kálmán és Dárday ellenző indokolásai után a­­ változatlanul elfogadtatott s C­s­á­ky módo­­sítványa a 35. §-ra utaltatott, melynél T­e­r­e­s­z­­k­y István indítványozó, hogy azok, kik a jelen törvény értelmében létesítendő vizsgarendszer élet­beléptetéséig ügyvédi oklevelet szereztek, úgy 27. §-ban körülírt gyakorlat, mint a gyakorlati közigazgatási vizsgálat alól fölmentetnek. Ha­lász Géza, ki mellett Szederkényi és Almássy Sándor szólaltak fel, ugyanezt az orvostudorokra is kiterjeszteni indítványozta, mire a 35. §. Ti­sza Kálmán szövegezése szerint fogadtatott el, mely Teleszky és gr. Csáky módosít­ványainak combinatiójából áll, Halász indítványának mellő­zésével. A javaslat részletes tárgyalása befejeztetvén, végül a ház napirendje állapíttatott meg a legkö­zelebbi napokra. — Munkaprogramra. A tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását a képviselőház tegnap befejezte. A jelen hét folya­mában a következő­­. javaslatok fognak tárgyaltatni, u. m. a vöröskereszt sorsjegyeinek adómentességé­ről, az osztrák­ államvasúttal kötött szerződés beczik­­kelyezéséről, a bpesti-szőnyi vasútvonal kiépítéséről, 17 magyar zászlóaljnak osztrák ezredekben való be­osztásáról szóló­­. javaslatok. A jövő héten s valószí­nűleg már annak első napján kezdetét veszi az 1883 évi költségvetés tárgyalása s valószínűleg még ez év folyamában be is fejeztetik, s igy az indem­nity igénybevételének szüksége nem fog beállani.­­ A földművelési miniszter érte­síte az orsz. magyar gazdasági egyesület elnöksé­gét, hogy a kebelében fennálló kultúrmérnökség a vízjogi viszonyok szabályozására vonatkozó tör­vényjavaslatot befejezvén, azt részletes tárgyalás végett egy vegyes bizottmány elé szándékozik ter­jeszteni, melynek tagjai az érdekelt minisztériumok kiküldött közegeiből, továbbá az országos ma­gyar gazdasági egyesület, a magyar mérnök és építészegylet, a budapesti kereskedelmi és iparka­mara s az országos erdészeti egyesület képvise­lőiből állana, miért is felkérte a társulatot, hogy képviselőit minél előbb jelölje ki. Hasonló felhí­vást intézett a miniszter a felsorolt többi egyesü­letekhez is. A tanácskozmányok deczember hó első felében fognak megtartatni. — A magyar nyelv tanítása Kar­­lóczán. Az újvidéki „Szrbi Narod“ (18. XI. 74. sz.) a „Zásztavá“ val ellenkezőleg a magyar nyelv tanítása alkalmából a karlóczai szerb kö­­zéptanodában, a következőkép is : Az államnyelv kötelező tanítását a szerb patriarcha székhelyén ] a magyar államnak minden hű fia csak a legna­gyobb örömmel és megelégedéssel fogadhatja. Ezen rendelkezést csak az új nemzedékünk ellen­ségei ellenezhetik, csakis a magyar állam ellen­ségei örülhetnének a rendelkezés meghiúsultának. Vajha a tanítás már 1868. évben történt volna meg ! A midőn a császári és királyi háznak tag­jai, egyik legnagyobb gondoskodásuknak tekintik a magyar nyelvnek megtanulását, a legnagyobb könnyelműség és arczátlanság az állami nyelv­nek tanítását ellenezni. Ez országban, mely hazánk, egyik fő gondoskodásunk tárgyát képezte, hogy gyermekeink a magyar nyelvet megtanulják, mely­nek tudása őket azután a legelső hivatalokra ké­pesíti. Karlóczát különben is nemcsak a horvát­országiak, hanem az összes monarchiabeli szegé­nyebb sorsú ifjak látogatják.­­ Griers orosz külügyminiszter ma érkezik Bécsbe, hol az előzetes megállapodás szerint két napig fog tartózkodni. Tegnapelőtt Berlinben volt és kihallgatáson fogadtatott a né­met császár által. A német kormánypárti lapok a tartós béke zálogát látják e látogatásban, mi azonban épen nem zárja ki azt, hogy csalódjanak s hogy úgy a berlini, mint a bécsi látogatás az orosz kormány tulajdonképi szándékát és tervét leplező üzem fény­vesztési játék ne legyen A római kath. státusgyűlés.*: Gyula-Fehérvár nov. 20. Első nap. Az erdélyi római katholikus püspök palo­tája szokatlan élénkség színhelye volt. És az ódon falak annál inkább csodálkozhattak ezen mozgal­mas jelenetet, mert ezen év folyamán harmadik­­szor fordul elő. Az ősz főpásztor temetésére, az újonnan kinevezett püspök Lenhardt Ferencz be­iktatási ünnepélyére és most harmadszor a mai napra egybehívott római kath. státus gyűlésre jöt­tek össze országrészünk minden vidékéről a katho­likus egyház hivői. Pont tiz órakor a szokásos szertartások mel­lett egyházi elnök Lenhardt Ferencz püspök és *) Ezen tudósítás fel lett adva a gyulafehérvári pos­tán, postazárás előtt nov. 20-án. De a gondviselés úgy akarta, hogy szerkesztőségünk csak ma, nov. 23 án jusson hozzá. Szerk. világi elnök báró Józsika Lajos elfoglalták elnöki székeiket. Az elnöklő püspök erre írásban foglalt el­nöki megnyitó beszédét felolvasta. Érdeklődéssel és figyelemmel hallgatta meg azt mindenki. Be­szédében érzékeny hangon emlékezvén meg a né­hai megboldogult püspök élete és működéséről, felhívta a státusgyűlés tagjait, hogy egyesült erővel segédkezzenek neki az egyház jogai megvédése fényében és különösen óvják meg az egyházat a középiskolai törvényjavaslat veszé­lyétől. Ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja. Tamási Sándor kenetteljes hangon előadott és elfogadott azon indítványa után, hogy az egy­ház látható feje a római pápához üdvözlő és ál­dást kérő távirat intéztessék. Ugron Gábor rög­tönzött, de annál több érdekes momentumokkal bíró beszédben az új püspököt üdvözölve, gyönyö­rű éketszólással előadta, hogy ő mit óhajtott vol­na az elnöki megnyitóban feltalálhatni. Kereste benne azon irány megjelölését melyet az uj püs­pök követni szándékozik, az egyház autonómiájá­hoz tartozó ügyekben, de mindazokról semmi említés. Nem lát elegendő biztosítékot egy olyan autonómiában, melynek gyakorlása egyetlen személy egészségi állapotától tétetik függővé. (Tudvalevő­leg 3 év óta nem volt gyűlés, a volt püspök be­­tegeskedésének ürügye alatt. Szerk.) A státusnak két elnöke van: egy egyházi, a püspök és egy választott világi. Ha a püspök beteg volt, össze­­kellett volna hívni a gyűlést a világi elnöknek. Ő neki nincsen köze a személyekhez, az ügy ér­dekében rámutat, hogy ülhetne a püspöki szék­ben olyan egyéniség, a­ki nem barátja az auto­nómiának, s ha a rendek összehívása kizárólag tőle tétetik függővé, örökre elmaradna a gyűlés. Most már jóformán nem lehet egyéb teendője a gyűlésnek, mint számba venni a fait-accompli-kat s azokat szentesíteni. Ez kijátszása az autonómiá­nak, melynek nemcsak utólagos jóváhagyási mis­siója van, hanem kormányzási is. Ezek után tüzetesen beszél az egyházi ad­ministrater hiányairól, a plum­ legatumok sorsá­ról, az egyházközségekben az egyházi vagyonnak minden 30 évben levő elveszéséről, az önkényről, melylyel a választott plebánusok a község min­den hozzájárulása nélkül elmozdítják, áthelye­zik stb. Igen sok részletet hozott fel ezeken kívül a tan- és nevelésügyről, melyekre nézve okvetetlen az uj püspök figyelme és munkálkodása ki kell hogy terjedjen. Üdvözli azonban az uj püspököt, mert autonomikus érzelmének kifejezést adott az által, hogy a r. kath statusgyűlést kineveztetése után azonnal egybehívta. Ugron Gábor beszéde egy kissé meglepő volt. A püspök megnyitójára eddig mindig a he­lyeslő éljenzés volt a reflexió; az őszinte, bátor szó feltűnt, de a gyűlés többsége nagyon is érez­te annak igaz voltát. A világi elnök K. Józsika azonban nagyon érzékenyen látszott venni a felszólalást. Azt hitte, A végzet. — Angolból: A mica.— III. 16. Folytatás.:) E különös rövid kérdés nem volt kielégítő, nem ezt várta; de azért bátran és rögtön vá­laszoló: — Igen Ferencz, szeretem önt. S angyali türelemmel várva, nyugodtan áll előtte, kis kezei lebocsátva csüngenek, a bánatos szép szemek kérőleg, majdnem édes epedéssel néz­nek reá. A­mint az ifjú szemei e kedves, megható s képen nyugosznak, lelkéből elvégre minden kétely

Next