Ellenzék, 1882. július-december (3. évfolyam, 147-296. szám)

1882-08-29 / 196. szám

i Egyiptom. Wolseley tábornok nem várt gyorsasággal folytatja előnyomulását Ismailiából. Csütörtökön az édesvízi csatorna mentén, mint látszik, kevés eredménynyel harc­olt Arabi élcsapataival, me­lyek Ramses- és Tel-el-Kebirból kaptak erősíté­seket, pénteken azonban a maga részéről is erő­sítéseket vonva magához, tovább nyomult Mahó­ Kolozsvárt 1882- ben, és ezeknél is költséges ábrák és rajzok csak kivételesen közöltessenek. Általában ezen eljárás­nál a központi választmánynak a legnagyobb ta­karékosság szerv előtt tartása ajánltatik, olvastatott a 2. szakcsoport jegyzőkönyve, mely szerint a szakosztály Kis József tanfelügye­lő indítványát magáévá téve kéri a nagygyűlést, hogy Hunfalvy János elnök által tartott megnyi­tó-előadást külön lenyomatban oly számban állít­sa ki és terjessze, hogy ezen, úgy a néptanítók, nemzetgazdák, mint általában a műveit nagy kö­zönségre felette érdekes tartalmú értekezés az il­letők által jutányos áron megszerezhető legyen. Miután ezen megnyitó beszéd a napi köz­löny részére már szedés alatt van, abból 1300 példány füzet alakban külön lenyomatban „ára 10 a­kr” feljegyzéssel kiadatni és tanfelügyelők utján a néptanítók és gazdák között terjesztetni hatá­­roztatik, — ezen külön kiadás eszközlésével dr. Zelizy Dániel titkár bizatik meg. Ezután az állandó választmány uj tagjainak névsorát olvasták föl, mely itt következik: Budapestiek: Kriesch János, Szenzi Guidó, Balogh Tihamér, Antal Géza, Lichten­berg Kornél, Faludy Géza, Hunfalvy János, Bor­­bás Vincze, Hegedűs János, Hirkó László, Mocsá­­ry Sándor, Löwy Ede, Schuczauer Ernő, Hor­váth Géza. Vidékiek: Révész Bálint, Török József, Zelizy Dániel, dr. Varga Géza, Szabó Dávid, Pol- sák László. Utóbb C­h­y­z­e­r Kornél Zemplén megye főorvosa, Magyarország gyógyvizeiről, azok árté- té­kéről és értékesítéséről tartott igen érdekes e­­v. felolvasást, melynek igen nagy tetszést aratott az­­ a része, hol a hazai orvosoknak adott igen rdng­­ , érdemlett utasításokat. Biztatta őket, hogy igye­­­e­­­kezzenek betegeiknek jó tanácsot adni, ártalmas ásványvizeket ne itassanak velük, hanem töreked­jenek megismerni a magyarországi ásványvizeket és fürdőket, s ismertessék meg ezt a közönséggel is. Utal továbbá arra is, hogy a kormány mit sem tesz ásvány­forrásaink fenntartása érdekében, sőt megengedi, hogy hamisított ásványvizeket árulja­nak. Panaszképen említi, hogy a mi fürdőinkben a közönség nem zavartalan nyugalmat, hanem mulatságot keres. Végül a gyűlés bezárásául Révész Bálint püspök mondotta el bezáró beszédét, melyben ér­zékenyen búcsúzott el az orvosok és természet­­vizsgálóktól, az a körülmény, hogy 40 éves pá­lyáján ez alkalommal volt először e tudós társa­ság elnöke, úgy tűnt fel előtte, mint a keső haj­nal, s most midőn az elválás percre beállott: az alkonyhoz hasonlítja a jelenetet, melyben egy­mástól ismét — talán örökre — elválnak. Elis­meréssel emlékezett meg Révész a nagygyűlés három osztályának munkálkodásáról s kifejté, hogy ezek a megelőző vándorgyűléseknél sokkal sikeresebbek voltak úgy az előadások kitűnő volta, mint a közönség nagy érdeklődése tekintetében. Köszönetet mond a tisztviselői karnak, köszöne­tet a tudományok iránt érdeklődő közönségnek, az értekezőknek, főleg pedig a hölgyközönségnek, mely az előadások iránt ritka érdeklődést tanú­sított. Utána S­i­m­o­n­ff­y Imre polgármester bú­csúzott el röviden a város vendégeitől. A „Bika“ vendéglő nagytermét szorongásig megtöltött közönség harsány éljenzéssel fogadta mind a két beszédet. Ekként folyt le az utolsó ülés. A Hortobágyra kirándult tagok mind meg­érkeztek az ülésre, de a déli vonattal kirándultak a nyíregyházi sóstóra. Az éj folyamán Igló városa megkérte a természetvizsgálókat, hogy jövő nagygyűléseket ott tartsák meg, de a meghívás későn érkezett. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA. 1882. augusztus 29. ELAIN. Regény. Angolból: A­mica. XXVII. (45. Folytatás.) Ott volt a Vezúv égő katlanával; a Cap­ri és Ischiai bájos szigetek , a nagy tenger­­öböl ragyogó vizével, arany partjaival ; a na­rancsfák, arany gyümölcsökkel, a zöld myrtus, a sárga és piros szöllők, a természetnek minden szépsége, de Elain nem látott semmit. Az a rettenetes szenvedély, mely szívét betöltötte, minden mást kizárt belőle. A virág­zásban levő hársak között csalogányok csattogtak; a myrtus bokrok között édes hangú madarak csi­ripeltek. De ő nem hallott semmit, mindig csak ezek a szavak ismétlődtek előtte: „A halál jobb az életnél“. Míg életének színezetét ezek a sötét szavak adták, addig nem remélhette, hogy a lét örömmel töltse el. Néhány hét múlva Nápolyban való letelepe­désük után Lady March levelet írt Sir Bironnak , elmondta a véleményét. Elain nem élénkült, nem volt jobb színben, s nem látszott erősebbnek; arcza színtelen volt, szemei elvesztették fenyőket. Úgy látom, h­a az aggódó anya, hogy leányom rosszabb van, mint volt. De a változás oly lassú, oly észrevehetetlen volt, hogy a többiek észre sem vették. Sir Aide­win azt gondolta, hogy felesége most sokkal csen­desebb, mint ezelőtt volt. Néha csudálkozott, hogy a csengő nevetés, dal hova tűnt ajkáról, örökös vidámságát hol hagyta? Csendes nyugalma tév­útra vezető, nem álmodó, hogy Elain mindig csak­­ reá gondolt, ő érte búsult. Nagyon csudálko­zott volna, ha tudja, hogy feleségének a szíve a szó teljes értelmében fáj s majd megszakad érte. S a mint az idő haladt, e nemes család­nak imádott sarja, a gyöngéd szülők szeretett gyermeke, ez ifjú teremtés, ki oly szép volt, mint a költő álma, egy kedves gyermek anyja, emész­tődött, epedt és hervadt, menthetetlenül, mert megtudta, hogy férje nem szerette s házasságu­kat föl akarta bontani. Egyszer elment a férjével egy nagy nápolyi herczeg képgyűjteményét megnézni; figyelmét egy kép kötötte le. Ez Mordecai volt a palota ka­pujában ülve, mig Hámán féltékenységgel s gyű­lölettel arczán állott előtte s nézett reá. E kép remekmű volt s a Sir Aldewin figyelmét is meg­kapta. — Milyen bolond, milyen ostoba egy em­ber! jegyzé meg nejéhez fordulva. Lásd Elain, Hámánnak mindene meg volt a mit kívánt, gaz­dagsága, a király kegye, magas állása, s még is elégedetlen volt, s szerencsétlennek érezte magát, csak azért, mert Mordecai a palota ajtajában ült. — Gyakran megtörténik — válaszolá Blain — hogy ha egy nagy kívánságunk nem teljesül, az égnek minden más adománya elveszti becsét előttünk. A szavak s a szomorú hang feltűnt Alde­win előtt. Egy angol regény, Angolországban a kö­zönség előszeretete megoszlik a leíró regény meg a rejtelem- és bűnregény között, azaz a Wilkie Collins iskolája s az elemző regény között. E körülmény mondatta lenéző és kihívó han­gon Zolával, hogy a korunkbeli angol regényt a „családban megengedhető olvasmánynak tekintik.” Az a regény, melyről itt a szó lesz, a leíró fajhoz tartozik, s a londoni Academy, bájos könyv­nek nevezi. Ez „A szív rejtelme“ (A Heart’s Prob­­lem)czímű két kötetes regény, mely a kedvelt Gibbon Károly legutóbbi műve, mely tárgyára nézve a skót életből van véve, de épen úgy skót, mint angol sajátsággal bír, a titkos házasság sajátságával. A törvényes nő vagy a törvényes gyermek azonossá­gát az angol regényekben még költői szabadság kedvéért sem szabad palástolgatni. Nem is teszik az angol regényírók. De, íme a regény érdekes tartalma: Guthbert őrnagy titkos házasságban élt egy nővel. El kellett utaznia Indiába, s távolléte alatt egy férfi, a­ki érdeklődött a hátrahagyottak iránt, elszöktette az őrnagy nejét és leányát. Mikor Guthbert visszatért, hosszú keresés után csak nyomaikat találta meg ; neje már meg volt halva s leánya, Mabei, varróleány volt Smith Lucy név alatt. A őrnagy magához vette a leányt, nevel­tetni kezdette, utazott vele , barátjainak egészen átváltozottan mutatta be. Mabei élete ekként két ágú volt: egyszer volt tudniillik Smith Lucy, egy­szer pedig volt Guthber kisasszony; az egyik Mabei alázatos és egyszerű volt, a másik Mabei fényes és előkelő; az egyik Mabei cseléd volt — Tehát te azt gondolod, hogy igen so­kaknak ül egy Mordecai a kapusok előtt? kérdő. — Meg vagyok róla győződve; fájdalom igen sokan vannak, kiknek élete örökre elborul, ha egy édes vágyok nem teljesül. — Milyen különös sötét gondolat egy ily fiatal főben. Elain talán neked is van egy kielégítet­len vágyad? A halvány arczot élénk pir futotta el. — Igen, van, válaszolá; van egy áldás, mi hiányzik életemből, és ez mindent a mivel birok semmivé tesz előttem. — Én nem hittem, hogy a szerencsének van olyan adománya, a gondviselésnek olyan ál­dása, a­mit ne birnál, jegyzé meg Baldewin. — A legnagyobb, és épen az az egy mi a többit is becsessé tetnné, hiányzik, mondá Elain halk hangon. Nem találod ki, hogy mi az? — Nem képzelem, hogy mi lehet. Mond meg, mi az, a­mire vágysz és nem bízhatod? — A férjem szerelme, volt a szomorú válasz. Látva, hogy férje beszélni akar, kedves hallgatást parancsoló mozdulattal emelte fel a kezét. — Ne szólj semmit, folytatá. Vannak sza­vak, melyekre nincs válasz; az én mondatom olyan volt. Láttad a Galatea szobrát? Ha nem láttad, nézzük meg együtt; én l­egtöbb művé­szi becscsel bírónak tartom az egész gyűjtemény között. A Galatea szobrához vezette, s Aldewin csak­ugyan el volt ragadtatva általa. — Elain — kiáltó hirtelen — ez a szobor reád emlékeztet. Nyakadnak s fejednek épen ez a bájos tartása van, s karjaidnak ez a hajtása. — Örülök, hogy ennyi szépet találsz ben­nem — válaszolá Blain. Jobb szeretnék márvány Galatea lenni, mint az a ki vagyok. S Aldewin sokat gondolkozott szavainak a mély értelme felett, ta felé és pedig az első hadosztálylyal, 16 ágyú-­­­val és egész lovasságával. Lehet, hogy Wolseley azt hitte, mikor itt Arabi főhaderejével találko­zik, de saját jelentése, hogy az egyiptomiak egész tüzérségüket visszavonták, melyet egyébként az angol parancsnok 24-iki magatartásukért igen megdicsér, arra enged következtetni, hogy Arabi a Ramses mellett jól elsánczolt gyalogságával csak az angol hadsereg előnyomulását akarta megakasztani. Wolseley távirati jelentéseit a csütörtökön és pénteken vívott harczokról más oldalról vett következő adatok egészítik ki. A két utolsó ütközet szintere Izmailiától nyugatra kilencz angol mértföldnyire terjedt. Fel­­el-Kebir további tíz mértfölddel esik odább. Az an­golok vesztesége állítólag 6 halott és 30 sebesült. Sok ló is harczképtelenné lett. Az ellenség összes veszteségét 400 főre becsülik. Az elsőnapi ütközetről a Standard ezeket jelenti: Az egyiptomi tüzérek kitűnően czéloztak; az első gránát csak néhány lábnyira repült el Wolseley feje fölött s alig tiz féfnyire egy ló lá­bát szakította el. Az ellenség pozíciója a csator­nától messze benyúlt a sivatagba. Lovassága foly­ton ott forgolódott körülöttük, anélkül, hogy meg­támadhattuk volna, ellenben a gyalogság soha­sem jött le távolig. A mi gyalogosaink egész na­pon át az árkok mögött voltak kénytelenek feküd­ni, tétlenül s majd elepedve a szomjúságtól. Az ellenség tüzérsége sokkal erősebb volt, hogysem lovasságunk megtámadni merte volna s csak ké­ső délután tétettek meg a támadás előkészületei, mire beállott az alkony. Éjjel érkeztek meg az erősítések, melyek tiz mérföldet mély homokban jártak, megérkezett a gárda-lovasság is s már napkelte előtt minden kész volt a kivonulásra, csak attól tartottunk, hogy az ellenség meg­illant, s íme, a­mint a nap fölkelt, nagy bosz­­szankodásunkra kiderült, hogy csakugyan úgy történt. A „Times“ barettéri tudósítója következő részleteket sürgönyzi Alexandriából: Ma 23-án sétalovaglást tettem a táboron kí­vül eső téren. Az ellenség s előőrseink közti tér, mely körülbelül 700 yardra tehető, egészen sivárnak s pusztának tűnt fel. Útközben talál­koztam két emberrel, kik azt mondták, hogy sze­retnének bemenni Alexandriába, de attól tar­tanak, hogy kémeknek fogják őket tartani egyút­tal azt is állították, hogy 500 egyiptomi szeretné elhagyni Arabi táborát, ha biztosak volnának, hogy az angolok szívesen fogadják őket. Én azt tanácsoltam nekik, hogy jöjjenek a városba fehér zászlóval s adják elő kívánságukat, mire ők ha­bozni látszottak. Beszélgetésünk folyamában mondták még,­­ hogy ők nem látták a khedive proklamációját, ha­nem csak azt hallották, hogy Tevfik együtt iszik és mulat az angolokkal. Azt is beszélik, hogy­­ Arabi szombaton King­ Osmanban volt, de hirte­len elhagyta e helyet s gyorsan elment dél felé, magával vívvn a lovasság és gyalogság egy részét. Az abukiri csatáról mit sem hallottak, hanem azt mondták nekik, hogy Zagazig közelében légbe fogják röpíteni az angolokat, valamint azt is, hogy 5000 indiai katona átszökött Arabi táborába. Ily hírek annál is inkább hitelre találnak az egyipto­miak közt, mert tudják, hogy az indiai csapatok mind mohamedánok, ellenben nem adnak hitelt az Arabi által kolportált s egyiptomiak tömeges lemészárlásáról szóló híreknek. Arabi — mondá a két ember — igen be­teg volt, majdnem meghalt , most azonban már­­ jobban van. Tulba — úgy hiszik — már meg­halt. Biztosan állítják, hogy Haufi megmérgez­­tetett, mivel Arabival vitába keveredett. Számosan eltűntek a táborból, többen azt mondják, hogy azokat is megmérgezték, mások szerint pedig meg­szöktek. A king­ osman tábor tovább indult. TANÜGY. Értesítés. Az alsó-szen utczai gyermekkert­ben a jövő 1882—83-ik tanévre a beiratás folyó év szeptember 1-én kezdetik meg; a rendes foglalkozás szeptember 4-ikén veszi kezdetét, mely­ről az érdekelt t. szülők azon kérelemmel értesít­ ELLENZÉK­ ­etnek, hogy a nevezett időben ideszánt kisdedei­ket beíratni szíveskedjenek. Kolozsvárt, 1882. aug. 29. Király Róbertné, k­sdedneve.főnö. A kolozsvári ág. hitv. ev. elemi iskolá­ban 1882—3 tanévre a beiratások sept. 1—3-án d. e. 9-12-ig, d. u. 2—5 óráig eszközöltetnek. A tanítás 4 én kezdődik. Felkéretnek a t. szülők, hogy gyermekeik beiratását a jelzett napokon esz­közöljék, hogy a tanítás annak idején kezdetét vehesse. Az igazgatóság. A bel­városi ev. ref. leányiskolában a beiratás megkezdődik szept. 6-ig, minden nap délelőtt 9—12 óráig, délután 2-5 óráig. Vidé­ki növendékek teljes ellátásra is felvétetnek az in­tézetbe. Állami kereskedelmi akadémia Fiu­méban. A jövő szeptember hó 4-kén kezdődik meg a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz­térium által Fiuméban felállított állami kereske­delmi akadémián az előadás. E távol felállított felsőbb tanintézet három osztályból fog állani; a második már ez évben, a harmadik pedig a kö­vetkező évben fog megnyílni. Tannyelve az olasz, melyen kívül, mint kötelezett tárgy taníttatik még a magyar, német, franczia és angol nyelv. A többi tantárgyak azonosak az e nembeli jele­sebb intézetekéivel. Felvétetnek az első osztályba (e hó végéig) mindazok, kik valamely középiskola (gymnasium vagy reáliskola) négy alsó osztályát kellő si­kerrel végezték, vagy a­kik a polgári iskola nyolc­adik osztályából kielégítő eredménnyel ke­rültek ki. Ezenkívül felvétetnek még azok is, kik ko­ruk 13-ik évét betöltvén, a felvételi vizsgálatot kiállották. E vizsgálat szól az anyanyelvre, a német nyelvre, földrajz és történelemre. Ez inté­zet látogatása nagy előnyére válnék mindazon ifjainknak, kik a nagy tengeri kereskedelemmel, egy tengeri kikötő közlekedési viszonyaival köze­lebbről megismerkedni óhajtanának. Ezenkívül tekintetbe véve azon körülményt, hogy magyar ifjaink az idegen nyelveket ritka könnyűséggel sajátítják el, még azért is ajánlan­dó lenne a magyar kereskedői ifjúságnak ez in­tézetet látogatni, mert abban, a világ minden ki­kötőiben használatos olasz nyelvet szintén ma­gukévá tehetnék. IRODALOM és MŰVÉSZET: egy szabónál, a másik egy gazdag és elő­kelő apának egyetlen örököse. — E kétágú helyzetnek ugyanazon kettős egyéniség felel meg a mennyiben Mabeiben ugyanazon időben az elő­kelőség finomsága és a régi szokások nehézkes­sége is meg volt. Mabei, még mint varróleány megismerkedett egy jó családbeli ifjúval, Calthor­­pe Mórral, kinek a leány csinos arczáért szelíd és becsületes magaviseletéért nagyon megtetszett. Mór eltökélte magában, hogy túl teszi magát az előítéleteken s nőül veszi a kis varróleányt, de épen akkor az őrnagy ráakad leányára s magá­val viszi a nélkül, hogy tudná a két szerelmes, hogy mi történik tovább a másikkal. Nagy idő múlva egyszer az ifjú Calthorpe véletlenül bemu­tatja magát Guthbert kisasszonynak, kinek törté­netét nem ismeri. Azt hiszi, hogy ő nő a varró­­leány, Lucy — mert olyan a hangja, szava, sze­mei, mint Lucyé volt, de nem olyan többé ma­gatartása modora és észjárása. — Nagy zavar­ban van! — Calthorpe mondogatja magában, hogy ez lehetetlen, ez nem Guthbert leány mert Mabel az által igézi őt, a­mi benne még Lucy. A mint reá tekint, ő Guthbert kisasszonyon túl Lucyt látja benne. A mint beszél vele s Ma­bel oly kaczérságot és lengeséget affektál, mint a­mily egyszerű és egyenes volt Lucy, hirtelen egy meghitt szó, egy régi hang még nagyobb zavarba hozza Mórt. Mabeinek kedve telik ab­ban, hogy gyötörheti. Mabei megvallja Mórnak, hogy miután nem vette nőül a kis szabó házá­tól, elhatározta, hogy megbosszulja magát. Ki­nyilatkoztatja azt is, hogy nagy öröme telik ab­ban, hogy Mórnak megmondhatja, hogy ő egy ha­szonvágyó, hogy a pénzért eped, hogy őt bez­zeg nem kérte meg, mikor szegény leány volt s azért most szive mélyéből megveti őt. Az ifjú lesújtva hallja Mabei beszédét Aztán hogyan hajtja végre Mabei tervét, miként lesz megbüntetve azzal, hogy féltékeny­­nyé válik, miként válik Guthbert kisasszony min­den látszatos győzelme fájdalmassá és tépővé a Lucy szivében, — mindezt Gibbon csodálatos fi­nomsággal s a szív mély ismeretének leleményé­vel beszéli el. Nem kevésbbé árul el a regényíró kiváló talentumot a benyomások és érzelmek elemzésében, melyek fogjul ejtik az ifjút. Egy este Mabel czélzásokat tesz az ifjúra s társas já­ték közben a Lucy nevet választja magának. Ek­kor mondja Mór: — Lucynek nevezem önt, ha kedve telik ebben, annak nevezem a minek a karja szólt, lelkesülten. Lucy mind az volt az én lelkemben, a mi egye­dül én. Én szerettem már önt, mielőtt láttam vol­na, nagyon szerettem ... Az isten szerelmére kérem önt, magyarázza ki magát . . . Lucy meg­zavarta életemet mint egy álom s ezzel eltűnt. . ön idejött. Szivem megtölt, nem új szerelemmel, nem új arcz benyomásával, szivem megtelt bol­dogsággal, mert álmaim megvalósultát látom . . . Bárki legyen ön, ön rám nézve Lucy . . . Sze­retem önt s önért akarok csupán élni. Erre Mabel megvető szavai, melyeket m­ár rég elkészített magában, zuhatag módjára sikla­­nak ki njakán. Keserű szemrehányásokat tesz ne­ki, zord kifejezésekben insultálja s kinyilvánítja, hogy ő Lucy, hogy szerette őt, de most­ meg­veti. Móricz egyetlen szóhoz sem tud jutni, hogy igazolja magát, s hogy tudtul adja, hogy régóta keresi Lucyt s bár nem találta meg, de örökké hű maradott emlékéhez. E szót nem tudja megmon­dani Mór, eszébe nem jut e szó. E jelenet köz­ben csupán gépiesen ezt hangoztatja: „Ön Lucy s ön hogyan gondolhatja ezt rólam, mit beszél­het így nekem . . .* Mabel rá sem tekint s fe­lelet nélkül hagyja ott Mórt. De szivét e szó tá­pé : „Ön Lucy“. Ezzel teljes szakadás követi a regény megoldását. Azonban végre a körülmények megmagyarázzák a múltat. Mabel megérti Mór küzdelmeit a véget, hogy megtalálja Lucyt. Mór bizonyítékot nyújt arra, hogy Mabelnek igaza volt, midőn azt állí­totta, hogy a nagy hozományért akarná őt elven­­venni. E szerint mindketten boldogtalanok s bán­tottak szívük szerint. Melyik teszi most a másik felé az első lépést? Egyik sem ! Büszkeségük és hideg méltóságok tiltja ezt tenniök. Gibbon meg­ragadó művészettel rajzolja e két lény lelki álla­potát, kik szeretik egymást, kik szeretnének egy­másnak kezet nyújtani, de nem engedi azt egy­­ INIWITTT» ■MMBM ——»——— XXVIII. Ha családi életének e forduló­pontján meg­kérdezték volna a Sir Aldevin véleményét, egész őszintésséggel azt válaszolta volna, hogy most jobban szereti a feleségét, mint eddig szerette. Nagy lelkesedést nem szenvelget iránta, érezve, hogy szive szerelmét nem bírja; de becsülését s tiszte­letét nem vonhatta, s nem vonta meg Elaintől. A kis Victoriát szenvedélyesen szerette, s e gyer­mek szoros kapocs volt közöttük; de Elain ezt nem látta. Gyöngéd érzékeny természete félénken hú­zódott vissza kegyetlen sorsa előtt. Házas életüknek az első félévében volt az idő, midőn az Elain szerelmének élénk nyilvánu­­lása majd­nem terhére volt. Most megváltozott a viselete. Elain soha sem kereste fel férjét, sőt a­mennyire lehetet kerülte, nem kocsikázott és sé­tált vele; nem ostromolta kérdéseivel, természe­tesnek hitte, hogy az ő jelenlétét aála óhajtja, hogy gyűlöli őt, s e hittől áthatva, úgy csele­kedett, mintha férje valóban gyűlölné őket. Sze­mérmes tartózkodással, sőt félénkséggel húzódott vissza minden érintkezéstől, egyedül az a vágy töltötte el szívét, vajha viszsza­adhatná férjé­nek szabadságát és Madolint. A­mint a férje iránt való tartózkodása s feszült­sége nőtt, a gyermeke iránti szerete is azon mér­tékben növekedett. Ő maga sem tudta, mily erős és mindent magában foglaló érzés az. Egyedül ez tartotta életben. Lady March kétségbe volt esve, a­mint az idő haladt, s a várt javulás még sem állott be- Ismét itt az orvosnak, kinek a válassza agyan az volt: utazás és légváltozás. — De hogy erőltessem útra, kiáltá a rencsétlen anya, midőn ha arra kérem is, hogy jöjjön velem a kertbe sétálni szomorú bádjadt te­kintettel nézve rám, azt mondja, hogy el van fáradva? Közlötte a levelet Madolinnal, ki azt mond­ta, hogy az orvos tanácsát követni kell. Miért ne próbálnának meg egy kis tengeri utat? Miért ne utaznának egyik helyről a másikra, a kis leányt nagyannyával együtt Nápolyba hagyva? Beszéltek Elainnek tervekről, ő beleegyezett,­ de Viktória nélkül nem akart menni. Bár merre ment ő, a kék szemű kis­lánynak vele kellett lenni. Csak midőn Lady March meggyőzte róla, hogy a kicsikének nem fog jót tenni az úr, akkor nyugodott bele kívánságukba. Elhatározták, hogy első kirándulásuk Nápoly­­ból Szicziliába lesz. Aldewin választotta Szicziliét- Palermót akarta látni, s Madolin sokat beszélt a Szent Rozália hires oltáráról, melyről ő is sokat olvasott. (Folyt. köv.) Augustus 29. chiraóra: büszkeségek. E chimera miatt gyötrőd­nek és gyötörnek másokat. Saját szívükön emész­­tődnek, megőrizve lelkük született büszkeségét, sírjokig. Mabel végre a regény szerint férjhez megy egy más férfihoz, de mi a magunk részé­ről nem igen hiszünk jövendő boldogságában. Ima egy leíró és lélektani regény tartalma, milyent ma az angol közönség leginkább kedvel. Figyelmeztetés. Már a jövő héten kerül ki sajtó alól egy fontos adatokat tartalmazó,pPe­­tőfi­t különféle vádak (test tanulás, részegeskedés, korhelység stb.) ellen utalmában vevő füzet ily czímmel : A „P­e­t­őfi - s­zo­b­o­r t­e­l­ep­­­ezés­é­nek emlékére.“ A füzet ára 20 kr. Három egyszerre meg­rendelt példány után egy ingyenpéldány, öt pél­dány után két ingyenpéldány jár. A füzet bor ára nagyobb lesz. Gyors megrendelést kérek, hogy a nyomatandó példányok száma iránt némileg tá­jékozva legyek. (A kiadó.) A megrendelések a szerzőhöz ekként czim­­zendők: T. Thewrewk Árpád, II. kr. egyet, le­­gymn. tanár urnák Budapesten, Lovas-út, 64. o. A „Vasárnapi Újság“ aug. 27-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Szende Béla. — Egyedül. Propertius elégi­­ája. Csengeri Jánostól. — Politikai kémek. Korrajz a közelmúlt időkből. — A magyar színészet viszo­nyai ezelőtt félszázaddal. Horváth György agg színész elbeszélése után közli Egervári P. Ödön. — A budapesti városliget. — Gyermektörténetek. P. Szathmári Károly­tól. — A csigák életéből. Hazai Gyulától. — Arabi pasa és az egyiptomi iskola. — Egyveleg. — A szent István-napi nép­ünnep. — Az uj franczia minisztérium elnöke.— Khinából hazafelé. Faragó Ödöntől. — A debre­­czeni halár-ünnepély — A magyar tudósok t a természetvizsgálók nagygyűlése. — Irodalom és művészet. — Közintézetek és egyletek. — Egyház és iskola. — Mi újság . — Halálozások. — Szer­kesztői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti naptár. Képek : Szende Béla. — Ellinger fény­képe után. — A budapesti városligetből. 1. A Stefánia-út. 2. A szökőkút. 3 A Hattyú-sziget. 4. Részlet a Nádor-szigetről. 5. Zuhatag a tónál, Dörre Tivadar rajza. — Gyermek-történetek: 1. Családi tragédia. 2. A disznó-élősdi. 3. A molnár gyermeke. 4. A pálicsi eset. (Gyulay László raj­zai.) A csigák életéből. A mocsári csiga nyelve. — A Szent-István-napi népünnep a budapesti városligetben. I. Laczikonyha. 2. Az ökörsütés. (Feszty Árpád rajzai.) 3. A főbejárat a sugarai­nál (Dörre T. rajza.) — Duelers. — Támadó vasúti vénát Alexandria közelében. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a »Politikai Újdonságok«-kal együtt 3 frt. Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadó­hiva­talában (Budapest egyetem utcza 4-dik sz.) meg­rendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. SPORT. A zentai athletikai klub versenye Augusztus 27. A zentai athletikai klub mai versenyeit nagy közönség nézte végig. A versenyek minden tekin­­tekintetben sikerülteknek mondhatók. A megtartott bajnoki távverseny-gyaloglás­­ban elsőnek Berger Mór érkezett be, ki a kitű­zött 15 kilométer távolságot 2 óra 28 percz alat tette meg. Braun Soma jó második volt, 2 óra 30 p. alatt tette meg az utat. Az úszóversenyben, melynek távolsága 5000 méterben volt megállapítva, daczára a dühöngő szél által előidézett hullámoknak, többen vettek részt. Elsőnek érkezett be Gombos Zoltán 35 p. és 6 m. percz alatt, jó második volt Goldstein Simon, ki 36 percz és 30 másodpercz alatt tette meg az utat. A 1230 méternyi vigaszversenyben Venczel Lajos bajnokjelölt lett a győztes, ki a nagy sír

Next