Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-02-14 / 36. szám

s fordítások és az eredeti irodalom. a Pim elnöki megnyitója a Kisfaludy-társaság Gl'u febr. 11-ki közgyűlésén. (Vége.) A leggazdagabb irodalmak sem lehetel fordítások nélkül. Az ókori remekirek fordításával máig sem hagyott fel r° de a nemzet sem, az újabb remekírók ■ vagy a nagyobbszerü tudományos mU'kik fordításai, többé-kevésbbé megtalálm"k majd minden nemzet irodalmában. A *'azet irodalom e tekintetben a leggazda* 3 a mit Goethe a világirodalom alatt e f if itt ment leginkább teljesedésbe. Az ír ílók szintén átültették irodalmukba a nafrazföld legkitűnőbb irodalmi és tudomány termékeit, sőt a francziák is, akik emzeti önérzetökben oly kizáróak, újabban okkal nagyobb szorgalommal foglalkoznak irodalmakkal, mint régebben s lenne nagyobb ellenségek, a németek irodalmát kiválóan tanulmányozzák és forditnak bele]. Csak mi magyarok akarnánk elzárkózni , eredetiségünk zsírjába fuladni? Mily gyermekes eszme, mily korlátolt felfogás. A fordításnak és átdolgozásnak elvi ellenzése nemcsak műveltségünknek ártana, hanem nemzetiségünknek is, mert a fordítás a nemzetiségi eszme kifolyása s gyengítése az idegesen nyelv beolvasztó erejének. Azonban nem tagadhatni, hogy a fordítások ellen emelt panaszokban van valami igaz is. Sok olyat is fordítunk, mi elmaradhatna, sőt el kellene maradnia s a mi jót is fordítunk, nem mindig fordítjuk jól. Hanem ennek gyógyszere nem az elvi ellenzés álláspontja, hanem az a régi jó tanács: jót és jót. Valóban, ha jót és jól fordítunk nemcsak apadni fog fordításaink száma, mert jól fordítani nem könnyű, hanem gazdagodni fog az irodalom is, mert a jó művek jó fordítása irodalomtörténeti mozzanat is lehet és mindenesetre a jó fordításban mindig van valami eredeti is. A franczia kritikusok úgy emlegetik Amryt Plutarch-fordítását, mint amely elősegítette a franczia műpróza megalakulását, az angol és német irodalomtörténetírók mint nevezetes mozzanatot jegyzik föl Pope és Voss Homér-fordítását; Herder népballada és dalfordításai fordulatot idéztek elő a némsztyrában; a német romanticusok műfordításaikkal majdnem többet hatottak irodalmukra, mint eredeti műveikkel; Shakespeare fordításának hatását nemcsak a német, hanem a franczia irodalom is érezte. És nálunk Kazinczy műforditásainak hatása nem volt-e nagyobb eredeti műveiénél silány műfordításaiban nincs-e eredetiség ? Kazinczy és Arany! E két név egy egész irodalmi század küzdelmét, kiinduló és végpontját jelöli, két ellentétes elv és rendszer képviselője költészetünkben és műfordításunkban egyaránt, de mindkettő egyszersmind áldása és dicsősége korának. Kazinczy az ó- és újkor remekei fordításával kiemelte irodalmunkat sülyedtségéből, példát adva a költészet és próza külömböző és saját nemeire. Új eszmék és érzések légköre támadt s megindult az ízlés és nyelv reformja. A példányok varázsa eredeti irodalmat teremtett s kicsinyes műfordítói gond nagy művek szülő anyja lett. Kazinczy folyvást hirdette, hogy az írónak nemcsak tolla van, hanem ecsetje, vésője és hangszere is; hogy a mondatnak nemcsak értelmének kell lenni, hanem idomának, szinének és zenéjének is, hogy a nyelvnek nemcsak gramatikája van, hanem művészete is. Ki akart fejezni minden eszmét és érzést, melyeket az újkor szült s megkisérlette a kifejezés minden módját, melyekre a régiség példát adott. Óhajtotta, hogy úgy tudjunk beszélni és írni, mint a görög Athén csarnokai alatt, a latin Róma fórumán, mint a franczia Páris salonaiban s a német Weimar falai közt és nemcsak úgy, hanem a mennyire lehet, oly módon is. Ez utóbbi pontban volt tévedése, mert idegen nyelvi szépségeket is igyekezett átültetni irodalmunkba, ahelyett, hogy azokhoz hasonlókat fejtett volna ki nyelvünkből. E tévedését, melyet az újabb nyelvészet anynyi árörömmel emleget, mennyire ellensúlyozza az a nagy érdeme, hogy felköltötte a szyles formaérzéket, hogy példát adott, s részen nagy sikerrel, a stil külömböző nemeire vlt mi nyelvünk és műprózánk oly fejlődét indította meg, mely csakhamar a tög magas fokára emelte nyelvünket. Vörös■narty Kazinczy tanítványa volt, de stílje az művészi idegenszerűség nélkül és madar ízléstelenség nélkül. Összeolvasztotta régi s uj nyelvet, egyesítette a művészeti- és nemzeti geniust. . Midőn Arany föllépett, már megalakult jobb költői nyelvünk s a műforditásban is ézdettünk felhagyni azzal a móddal, hogy az Megen műremeket némi idegenszerü jellmzetességgel tükrözzük vissza. mégis lépte a fejlődés, a tökély újabb lépcsőjét tölölte. Géniusza a nép- és régi nyelvből, gyeket senki sem ismert jobban nála, uj költői bájt fejtett ki, a szókincs, szólásmód és fordulatosság kimeríthetetlen gazdagsági árasztotta el művein s mint fordító megkutatta, hogy mi a fordításban az eredetiség. Amit Goethéből, Burnsből, Shakcspear®-ből és Aristophanesből fordított, mindyan, mintha a nagy írók magyarul írták Volna. Fordításai mint eredeti művek hatnak reánk. Nemcsak a gondolatot és árnyalatait tükrözi vissza, hanem a kifejezés és nyelv bájait is; a mi a német, angol és görög költőben a fenség és kellem, a páthosz és gyöngédség, a comicum és humor kifejezése, azt majd mind megtaláljuk fordításában a magyar nyelvből kifejtve s mintegy újra teremtve. Fordításaiban néha nyelvünk bájainak oly árnyalatai is feltűnnek, melyek eredeti műveiben hiányzanak s épen azért épen oly gyönyört nyújtanak és épen oly méltók a tanulmányra, mint az eredetiek. Íme, e két nagy példa bizonyságul arra, hogy mily kiváló helyet foglal el a fordítás az irodalomban. Nemcsak tartalommal gazdagítja azt, hanem műformákkal is, nemcsak ízlésünk nemesbítésére, látkörünk szélesbítésére hat, hanem az eredeti nyelvművészet emelésére is. E szempontból tekintve a fordításokat, bizonyára hibáztatnunk kell azt a sok gondatlan fordítást, melyekkkel el van árasztva irodalmunk s melyek épen úgy zavarják élvezetünket, mint idegenszerűséghez szoktatják nyelvünket. Mindez nem Kazinczy iskolájának folytatása, mint sokan hiszik. Kazinczy, mint maga mondja, tudva-akarva botlott, megkísértve némely idegenszerűség átültetését, melyeket szükségesnek hitt. Az a műgond iskolája volt, mely tudva tévedett és tévedni akart; ez a gondatlanság iskolája, mely akaratlanul téved, bár nem akarna tévedni. De a gondosabb, az úgynevezett magyaros fordításnak is meg vannak a maga örvényei. Némelyek elégnek hiszik, ha fordításuk nyelvtanilag hibátlan, habár hiányzik belőle az erő és kellem, vagy nagyra vannak vele, ha minél több régies vagy népies kifejezésekkel pompázhatnak, akár van szükség rájuk, akár nincs. »In vitium ducit calpae fuga, si caret arte“ — mondja Horatius. S valóban kerülve az idegenszerűséget, nem egyszer oly magyarosságba esünk, mely nem felel meg se a műnemnek, se hangulatának. Ide járul még egy más körülmény is, mely szintén könnyen félrevezetheti a műfordítót. Már évek óta feladták az alakhoz szorosan hű műfordítás elméletét, melyhez régibb íróink annyira ragaszkodtak. Semmi esetre sem hibáztatjuk, sőt bizonyos esetekben megköveteljük, hogy a fordító híven tartsa meg az eredetinek alakját, de épen nem vesszük rész néven tőle, ha az eredeti külalakot nem mindig tartja is meg, s olyannal helyettesíti, mely nyelvünkön szokottabb s amához hasonló hatású. Bizonyára bajos volna Horatius ódáit magyar népdal-rhythmusban fordítani, de Hornért vagy Firduzit miért ne kisérelhetnék meg a magyar Sándor-versen ? De ha ezt tesszük, vajon helyes-e még többet is tennünk s úgy fordítanunk, hogy — a mint egykor Arany mondá nekem — érezzék rajta az alföldi bunda szaga ? De mind e megrovás csak a szélsőségeket illeti. Hála Istennek vannak műfordítóink, akik sikerrel, sőt olykor kitünően forditnak s közülök a kiválóbbak épen társaságunk tagjai.Néhány évtized alatt társaságunk Shakspeare és Moliére összes műveivel ajándékozta meg a nemzetet, a Niebelungenlied és Don Quijote sikerült fordítását szintén társaságunk adta ki; innen vette a közönség Sophocles, Calderon, Moreto, Corneille, Racine és Puskin némely műveit is. Újabban Plautus és Milton fordításai vannak készülőben szeményünkön még többekhez is, mert mi nem vagyunk a fordításoknak elvi ellenei, sőt elvi pártolói vagyunk s azt hisszük, hogy ezzel a közműveltséget épen úgy szolgáljuk, mint eredeti kiadványainkat. Vajha az évek során minél több ó-és újkori remekírót ültethetnénk át nyelvünkre. Mindenesetre társaságunk szűk anyagi körülményei között is minden lehetőt megtesz e czél elérésére és számít a közönség támogatására. Ez óhajtás, e remény, ez ígéret nevében ezennel megnyitom a Kisfaludytársaság XXXV-ik közülését s üdvözlöm a tisztelt közönséget, mely oly nagy számmal oly szives részvéttel tisztelt meg benünket. f MINDENFÉLE. Kolozsvár, február 14. — A városi bizottság pénteken február 16-án s esetleg folytatásul a rá következő napon d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1., M. kir. belügyminiszteri leiratok: a.) a város 1881 évi zárszámadására, b.) a 4-ik tanácsosi állomás felállításának jóváhagyása iránt. 2., M. k. pénzügyminiszteri leirat az egy éven aluli hornyák fogyaszt, adómentessége tárgyában. 3., A honvéd-laktanya összes szállásszükségletre való kiépítésének terve ügyében tanácsi előterjesztés. 4., A szamosvölgyi vasút-társulat átirata a város tárcsái birtokából szükségelt kisajátítás iránt. 5., Központi iparrajziskola építése ügye szakosztályok véleményével. 6., A felsőbb leányiskola bejáró tanerőinek javadalmazása. 7., Számvevőszék jelentése 1881. évi működéséről. 8., Solti Arnold kérése a kabalapataki erdőre tett műszaki munkálatának jutalma iránt. 9., A magyar szinészegyesület és nyugdíjintézet felkarolása iránt érkezett átirat. 10., Budapest főváros felhívása az 1848—49-ki szabadságharcz szoborművére adakozás iránt. 11., Lorencz Ber. és Tóth Józs. folyamodásuk a kültordautezai telkekből utczához kisajátított rész árának felebb emelése iránt. 12., Udvarhelymegye átirata a vadházasság korlátozása iránt tett felfolyamodása ügyében. 13., Bartha Márton kérelme a Szabó Gergely rét haszonbére késedelmi kamatjainak elengedése iránt. 14., Molnár Ede és József folyamodványuk iparoktatási ösztöndíj iránt. 15., Csíki Lukács felebbezése vásártéri sátordíj ellen. 16., Laffer Lajos folyamodványa a vadászati jog bérletétől felmentése iránt. 17., Számvevőszék jelentései 1881-évi a.) piaczi templom körüli épületek kisajátítási alapja, b.) a sésatéri pénztár, c.) az alsó jószági felügyelő d.) a mezei rendőrfőnök 1880. s e.) a kutyaadó kezelése 1879. 1880. 1881. és 1882. évi számadásaiknak felülvizsgálatáról. 18., Kolozsvári Albert II. közs. isk. vezértanitó iskolaszéki tagsága. 19., Pákey Lajos mérnök fűtési failletménye. 20., Kertész Józs. vámos kérelme, segélyezésért. 21., Ember Bogdán gyógyszerészi oklevelének bejelentése. 25., Választása, a.) az adókirovó bizottságba két bizalmi férfinak s :a felszólamlási bizottságba egy rendes és egy póttagnak, b.) a bíráló választmány 5 tagjának és a számvevőszék 5 tagjának. Trisinkat ill. A Függetlenségben olvassuk: „Nem szül gyáva nyalat Nubia párducra“ irtuk annak a czikknek a végére a melyet az erdélyi fiók pronuncziamente ellen az erdélyi függetlenségi párti hazafiak védelmére irtunk. Mindennél nagyobb igazságot szolgáltat nekünk a következő távirat „Függetlenség“ szerkesztőségének Budapest, Brassó, febr. 12. Betegségem K.-Vásárhelytől távol tart, közértekezlet ott nem történhetett s igy az erdélyi központi nyilatkozatot a kör nevében mint elnök visszautasítom. Horváth Ignácz: Ehhez a távirathoz nem kell kommentár. Az erdélyiek nevében olyanok beszéltek tehát, a kik nem voltak jogosítva az erdélyi függetlenségi pártért és helyette nyilatkozni. Promincziamentójuk tehát lehetett a saját egyéni nézetük, de az erdélyi függetlenségi párt nyilatkozata nem.“ Eddig a Függetlenség közleménye, mely vagy vastag mistificatio, vagy sajnálatos tévedés szüleménye. Az erdélyi részekben ugyanis a függetlenségi pártnak csak egy országos intéző bizottsága van, mely az egész volt Erdélyre kiterjed; ez az intéző bizottság 1880-ban alakult meg, még pedig az erdélyi részek összes vidékeiről küldött delegátusok választása útján, és az intéző bizottság székhelyéül Kolozsvár jelöltetett ki. Horváth Ignácz úr téved, midőn, azt hiszi, hogy az erdélyrészi országos függetlenségi párt intéző bizottsága Kézdi-Vásárhelyit székel, vagy hogy a kézdi-vásárhelyi vidéki pártkör beleegyezése vagy helyben hagyása volna szükséges arra nézve, hogy az erdélyrészi országos függetlenségi párt nyilatkozhassak. A kézdivásárhelyi kör vagy az ő elnöke megteheti, hogy separat votumot adjon, de az erdélyi részek országos függetlenségi pártbizottságát ez a separat votum nem akadályozhatja abban, hogy mandátuma alapján ő adjon kifejezést az erdélyrészi függetlenségi pártnak, és nem a kézdivásárhelyi vagy valamely más vidéki kör. Ebből láthatja Verhovay úr is, hogy ő mistificatio vagy tévedés áldozata lett, mert az „erdélyiek“ nevében igenis olyanok beszéltek, kik az erdélyi függetlenségi párt nevében jogosítva vannak nyilatkozni. A képkiállítási sorsjátékra jegyek a kiállítási terem pénztáránál 1 forintért kaphatók. Mint már említettük, 10 drb. kép fog ez alkalommal kisorsoltatni, melyek egyenként kiváló csinosak és értékesek. Holnaptól kezdve az Orbán-kávéház cukrászatában is kaphatók lesznek sorsjegyek. A tárlat e hó végéig lesz nyitva, ha azonban a közönség fokozatos érdeklődése megfog maradni, akkor meghosszabbítják a kiállítás idejét. Újabban két kép érkezett a tárlatra Münchenből, Szobonya Mihály magyarországi származású müncheni festőtől. Az egyik „Kovács műhely előtt“ a másik pedig „Olasz zenész“ czímet viseli. A városi kataszterizottság tegnap délután a városháznál Demeter Károly elnöklete alatt gyűlést tartott. A bizottság egyhangúlag elfogadta a kataszteri igazgatóság által a városi határban fekvő földek osztályozására és a mintaterekre vonatkozólag kidolgozott munkálatokat, az egyes osztályok jövedelmezősége ellen azonban kifogásokat tett, melyek ma vagy holnap közöltétnek a kataszteri igazgatósággal; e kifogások szerint a várkát bizottság lejebb kívánja szállíttatni, tekintettel a helyi viszonyokra, az egyes osztályokra fölvett jövedelmi kulcsot. — Az első lepke. Csak akkor vettük észre, mikor már szépen kifejlődve odahagyta gubóját és gyönge sárgás-barna szárnyaival fel-fel repült a hideg ablaküvegre, honnan visszahallott, s megvonta magát egy nagy szerkesztőségi lexikon mellé, melynek véletlenül nem bolygatott kötete mellett látta meg először a napvilágot. Finom hajszálvékony lábaival, bódulva szédülve hordja gyönge testét, s az áttetsző szárnyain és piezi potrohán végig rezgő borzongás mutatja, hogy szegény lepkének nagy lett a csalódása, midőn tavaszról álmodva oda hagyta gubóját, s havas, hideg télen jött a világra. Még él szegény, s talán pár óra múlva utolsó jelenete játszódik le szerkesztőségünkben e kis drámának, s a kora tavasz helyett utóléri az első lepkét a tél, a kora halál. . . — A nemzeti színház körébül. Tegnap este a „Nap és Hold“ került újra színre a Halmainé jutalomjátékául. A jutalmazandó két bokrétával és egy koszorúval fogadta megjelenésekor a közepes számú közönség, mely különben egész este tapsoló kedvében volt, s sokszor kitüntette Halmainén kivárl örley Flórát, Szilágyi Bélát, Némethet és Váradi Miklóst ügyes játékukért. A „Gascognei nemes“ czímű operettel pár nap múlva elkészülnek a szereplők, s a jövő héten színre kerül. — Az iparos iffjak fillérestélye közbejött akadályok miatt húsvét első napjára halasztatott el. A már jelzett közreműködőkön — Örley Flórán és Zilahyn — kívül még Váradi Miklóst nyerte meg a rendező bizottság. Kolozsvári katonák húshagyója Boszniában. Pleivlyéből írják lapunk egyik barátjának . A Kolozsvárról távozott 51-ik ezrednek még itt levő katonái húshagyókedden vígan búcsúztak el a farsangtól. A Plevlyén állomásozó tisztikar hangversenyt rendezett a zenekarokban. Az estélyt a Rákóczi indulóval nyitották meg, mely viharos tapsokra és éljenzésre ragadta a jelenvoltakat. Majd egy csomó szomorú magyar nótát húztak rá, melyeket csakhamar csárdások követtek. A jelen volt magyar tisztek élénk tűzzel s nagy kedvvel járták a rég nem tánczolt „frissek“-et melyeket egymásra megujráztattak. A bakák hazafias szomorúsággal énekelgették: „Hazám, hazám, édes hazám !“ — Levelező fölemlíti, hogy az „Ellenzék“-et mindig várva várják, s a távolban örömmel olvassák belőle a kolozsvári dolgokat, melyek bár gondolatban haza hozzák őket.. — Ezek is népnevelője. Szász- Régenből írják lapunknak, hogy ott egy A. Sch. nevű szász tanító egy kis iskolás fiút 14 botütésig veretett meg, még pedig egy és ugyanazon nap két rendben. Az orvosi lelet 9 kemény ütést constatált. Görgény-Szent-Imréből pedig azt jelentik, hogy az ottani államiskolai tanító egy 7 éves gyermeknek két rendben sétabotjával és a vonalzó élével csapdosta meg kezeit, úgy hogy ujjai meghasadtak. Mindkét esetben az illető szülök fel fognak lépni illetékes helyen, hogy a népnevelési monstrázás apostolai kellőleg méltányoltassanak túlbuzgó, nagyon is „gyakorlatias“ irányú működésükért. Farkas-vadászatot rögtönöztek a napokban Szász-Csanád nevű szász községben. A falutól nem messze egy juhnyáj legelt, melyet a múlt pénteken este úgy 9 óra tájt négy hatalmas farkas megtámadott és a pásztorok jelenléte daczára, kik a farkasokat botokkal igyekeztek elhajszolni, egy szép juhot elhurczoltak Az erre keletkezett lármára öt vadász lóra kapott a falusiak közül és üldözőbe vette a négy farkast. A hajsza egész másnapon át tartott. Végre estére egy erdőbe szorították a vadakat, több gyalog vadásszal bekerítették s három hatalmas farkast a négy közül szerencsésen leteritettek. Azonban csak kettőt tudtak a már beállott esthomályban feltalálni; mind a kettő gyönyörű szép példány. Az ezredéves ünnepély tárgyában, a magyar I. Akadémia hétfői ülésén beterjesztetett a történelmi bizottság jelentése, a honalapítás idejére nézve. A történeti bizottság meghallgatta Szabó Károly, Salamon Ferencz, Pauler Gyula és Bottka Tivadar történettudósok véleményét mint olyanokét, akik a magyar történelem bölcsőkorával foglalkoznak. Ezeknek véleménye szerint a honfoglalás és a honalapítás évét határozottan megállapítani nem lehet, sem a bel-,sem a külföldi források nem nyújtanak az évre nézve kellő tájékozást. A dolog jelen stádiumában s a történelmi források szigorú figyelembe vételével azt lehet tehát állítani, hogy a honfoglalás a 888-ik évvel kezdődhetett és tarthatott a 898, 899, 900-ik évig. Eszerint tehát a millennium meghatározásának az időpontjába az akadémia nem mehet be. Nem járhatna el az első hazai tudományos intézet nyíltan és tisztán, ha a honalapítás évére nézve határozott véleményt adna. A mondott 12 év között a kormánynak lesz feladata választani. — Rászedett színésznő. Egy közönséges tehetségű bécsi színésznő,aki különben szép és fiatal volt, megismerkedett egy báróval. A báró úgynevezett „komoly ajánlatot“ tett neki és elpanaszolá, hogy családja ellenzi a vele való házasságot, de ő talált ki módot a rokonok kijátszására, mely abban fog állani, hogy csak bevégzett házasságot fognak nyilvánosságra hozni. E végből a szülésznő szüleinél elhatározták, hogy az esküvő Magyarországon a Csepelszigeten fog megtartatni. Múlt év novemberében eljött a várva-várt nap. A boldog báró a csepelszigeti kis kápolnában oltár elé vitte a narancsvirág koszorús menyasszonyt. Selymes csipkés ruhája alatt repesett örömében a színésznő szivecskéje, hogy báróné lett. A színésznő „mamája“ előtt feltűnt, hogy a házasságot nem vezették be az anyakönyvbe. A mamát eláltaták valami kifogással s a boldog pár elutazott Oroszország örökké mosolygó ege alá, hol a szerelem édesebb, vagy ahogy Strauss dudoltatja : „Wo die Zitrouen blühen.“ Visszatérve Bécsbe, a „férj“ egy napon eltávozott a nélkül, hogy „nejétől“ elbúcsúzott volna. Kevés idő múlva a báró úr szülei jöttek a leányhoz és kijelentették előtte, hogy a házasság érvénytelen s adtak neki kárpótlásul 20.000 frtot, amit a leány el is fogadott nagy hirtelen. Egy neves ügyvéd azonban kezébe vette az ügyet, és miután kitűnt, hogy a házasság szentségével istentelen visszaélést követett el, most a római szentszékhez fordult a házasság egyházi érvényessége felől s egyúttal a világi hatóság előtt is pert indított a báró ellen e hihetetlen könnyelműségért. Kolozsvárt. 1883. vizsgálat folyamatban van, . . várjuk végeredményét, melyről kíV^C idejében tudósitni fogom az „Ellenzék^-et Felhívás előfizetésre. Előfizetést nyitunk február hóval az „E E K K Előfizetési dijak: Félévre........................................8 frt. Negyedévre................................4 frt. Egy hóra................................. 1 frt. 50 kr. Előfizetést elfogadunk a hó bármely napjától. Az „ELLENZÉKI szerkesztősége és kiadóhivatala. ellenzék Február 14. Apró kirek. Csikból Írják, hogy egy szent-tamási parasztlegény húshagyó kedden, szent-domokosra ment mulatságra, s útközben farkasok támadták meg, és csakis a postakocsi lármái közeledtére ugrottak meg. A Balaton áradása, a szomszéd községekre kezd veszedelmessé válni. — Triesztben a napokban dr. Riccabonát amint egy bálból haza sietett nejével, több katonaitiszt megtámadta és nejét el akarta rabolni; csak nagy nehezen bírtak megmenekülni. „A kanári herczegnő“ czímmel Lecoqunak egy új operetteje került szinre Párisban, s nagy sikert aratott. LEGÚJABB. A függetlenségi párt gyűlése. Jó hangulatban jött össze a párt kedden délután 6 órakor, mert mindenki tudta, hogy az ellentéteket hosszas tanácskozások után sikerült kiegyenlíteni. A kör helyiségei zsúfolásig megteltek. Senki sem olvasott, senki sem kártyázott — mindenki politizált s a personális unió 1861 és 65 óta igy bizonyára nem volt megvitatva, mint ezekben a napokban. Csak most tűnt ki, hogy ezen kérdés fölött óriási tévedésben voltunk mindnyájan, mert azt hittük, hogy annak nem sok híve van a pártban. Kellemetes volt a csalódás, midőn láttuk, hogy 5—6 tagot kivéve, mindenki a personális unióra esküszik, s nézeteikben olyan közel járnak az erdélyi programaihoz, mint egyik tojás a másikhoz. A tanácskozást Mocsáry elnök nyitotta meg. Utána Hegedüs László terjesztett elő határozati javaslatot, mely lényegtelen módosítások után ekként fogadtatott el: Határozati javaslat. Mondja ki az értekezlet, hogy a f. é. február 4-én kelt Nyilatkozatra, nevezetesen az abban nyilvánított azon nézetre nézve, hogy a pártprogrammját a personális unió alapján tartják megvalósítandónak, nem látja szükségét annak, hogy ífjabb programmszerű nyilatkozatot tegyen, minthogy a függetlenségi párt úgy erre vonatkozólag, valamint a belügyi kérdésekben, nézeteinek több ízben világosan és határozottan adott kifejezést; tette ezt jelesül 1881. október 12-én az országgyűléshez benyújtott válaszfelirati javaslatának következő végszavaiban: „Tudjuk, hogy ez aspiratiókat, e hazafias törekvéseket némelyek akként igyekeznek feltüntetni, mintha a tényleg fenálló közjogi állapotnak erőszakos felforgatására irányulnának. Engedje meg felséged, hogy ezen feltevések ellen a leghatározottabban tiltakozzunk. Mi a történelmi Magyarország alapján állunk, azon alapon, melyet felséged elődei is elismertek, esküvel megerősítettek, törvényekkel szentesítettek. Ez alapon törekszünk hazánk függetlenségére, az 1867. XII. törv.-czikk törvény általi eltörlésére. Ez alapon óhajtjuk nemzetünk anyagi és szellemi erejét, hazánk intézményeit, a haladó kor igényeinek s a nemzet geniusának megfelelőleg fejleszteni, szilárdítani. Mindez pedig nem áll ellentétben sem felséged többi országai, sem felséged uralkodó házának érdekeivel. Ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy a két egymástól függetlenné vált állam népei, sokkal őszintébben fűződnének egymáshoz, egyesülve a közös fejedelem szeretetében.“ Ami különösen az úgynevezet belügyi kérdésekben változatlanul követendő irányt ileti, arra nézve legújában is nyilatkozott a pártkör január 19. és 21-én hozott s azóta is folytonosan hatályban álló s érvényesítendő, határozataiban. Egyszersmind elhatározza az értekezlet, hogy egy 5 tagú bizottságot küld ki a végett, hogy a pártügyek vezetésére s a pártfegyelem kezelésére vonatkozó szabályok alkotása iránt, mielőbb javaslatot terjesszen elő. Ezen határozati javaslatot a kör majdnem egyhangúlag elfogadta. Benne van ebben mindaz, amit a „Nyilatkozat“ aláírói követeltek s így részükről csak kákán csomó keresés lett volna, azt el nem fogadni. Az egész franczia kabinet beadta lemondását, Grévy kérelmére egyelőre folytatják hivatalos működésüket. A nemzeti színházé Kolozsvárt, csütörtök febr. 15-én. ODETTE. Szinmű 3 felvonásban. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ZSAKTNA MIKLÓS. Wagner Richard Velenczében meghalt. Wagner, a 19 századnak legnagyobb drámai componistája s kétség kivül minden idők egyik legenergikusabb és concentrálóbb zenészeti gondolkodója 1813-ban máj. 22-én Lipcsében született. Atyját korán elvesztette. Drezdában növekedett, kezdetben irodalmi hajlamokkal, később zenei képzést nyert Lipcsében Müller és Weinling vezető-So Illfl/ti. 1829-ben megjelent első műve egy sonata. 1833-ben írta első operáját ,Die Feent. 1831-ben karmester lett a magdeburgi színháznál. 1842-ben adták elő Itienziét Drezdában, s ugyanitt „A bolygó hollandiját“ s azután egymást érték időközönként ritka alkotásai, melyek őt a hit és dicsőség szárnyára emelték. Ilyenek a Lohenringen, Tristan és Izolde, A mester dalnokok (1868), A Niebelungen trilógia s most legutolszor Parsifal. Vele és benne az új idők lángeszű zenei reformátora halt meg.