Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-01-16 / 12. szám
I*£. »%»»!• Negyedik évfolyam Kolozsvár, kedd, január 16. 1883. SZERKESZTŐI IRODA: Főtér 7- sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények cíimzentek. AZ ..ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ......................16 frt.[ Negyedévre . . . 4 f.t. ......................8 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. 1.rész évre Félévre KIADÓHIVATAL. Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A kisküllövölgyi vasútkohás. Nincs a székely nemzetnek egyébre szüksége, nem is kivan kevesebbet, csak egy karikatúra vasutat, hogy ne legyen a szamosvölgyi a maga nemében __ egyetlen. Ha kételkedik ebben valaki, meggyőzi a Székely-Egylet, ^ a na°y invenczióiról, hihetetlen munkásságáról, végtelen előrelátásáról hires Székely-Egylet. Vasutat kell építeni, ahol van szükség, és pénz reá. A Héjasfalvától Székely-Udvarhelyig épülendő vasútra nincs szükség, mert Udvarhely megye kereskedelme csak a helyi szükségletet fedezi, gyárai csak a vidéki korcsmáknak főzik a szeszt, ipara a vásárokon teng, maga keresvén fel a fogyasztót 3 vármegyében. Kereskedelme nem fejlődhetik ki vasúttal is, mert gabonája, faáruja kivitelre nincs elég, a szeszgyárak Erdélyben a legdrágább gabonából főznek, tehát nem versenyezhetnek, iparosait a vasút nem viheti a vásáros faluba, s mivel egy szekeren négyen is mennek áruikkal, nem lehet olcsóbb a szekeresnél. Nincs ok e vasút építésére, mert nem kívánja senki. Háttere e vonalnak nincs, tehát nincs kit a világforgalomba bevonni, mivel Udvarhelytől Csikig a havasok, a kopár havasok terülnek el hosszabban, mint a kisküllővölgyi vasút a milyen hosszú lenne. A földmives nem kívánja e vasutat, mert a termékeny Románia törökbúzája, az Alföld búzája és szessze sovány hozamú birtokának termését értékében csökkentené, a nélkül, hogy nyerhetne ezért cserében bármi kárpótlást. Az iparosnak nyakára hozza a gyáripart, s az idegen verseny által máris megingatott kézműipart végleg semmisítené meg. A kereskedő, ha fűszeres, a nagy kereskedőtől veszi és vissza fuvarban hozatja, ha singes, 5 kilónként a postán kapja árui tömegét. Olyan kevés a nagy-küsküllővölgyi forgalom, hogy a héjasfalvi spedicio néha egy hétig sem kap egy szekér rakományt. Héjasfalván a feladott szállítmány hetenként átlagban nem tesz 3 tételt, ha nem számítjuk a podgyászt. Nincs pénz a nagyküküllővölgyi vasút építésére, mert a megyében 20 részvényt sem lehet elhelyezni, ami 10 ezer forint, mit bizonyít az is, hogy Udvarhely takarékpénztárainak részvénytőkéje, felénél nagyobb részben, idegen tőkével fizettetett be. A pénzügyi lebonyolítást nehezíti, hogy a szamosvölgyi vasút nyomorkodása után, a mezőségi vasút, —amely életrevaló vállalat, — fenakadása mellett, józan eszű ember nem érti a nagykükülló-völgyi, idegenek által űzött, specziális székely szédelgés czélját, s nem is lelkesül érette. Udvarhely megyének nincs Bánffy J .D J v Dezsője, a ki erőszakossággal, áldozatkészséggel, fáradthatlansággal és mégis szerencse nélkül, építteté a Szamos-völgyi vasútat. Udvarhely megyében erőszakkal sem lehet pénzt felcsikarni, mert nincs; nem lehet áldozatkészséget várni, mert nincsenek, akik azt meghozhatnák; nem lehet fáradthatlanságot várn, mert az előmunkálati engedményesek vasra rég kifáradtak az élet küzdelmei O 1 - ben, vagy korán elfáradtak az élet tusái előtt. A Szamosnak völgye Kolozsvártól Deésig gazdag, termékeny, a II.-Küküllővölgye szegény, terméketlen, ölébe szorult falukkal, kopár hegyekkel. A Szamosvölgyének oldalában a dús Mezőség, hátterében a Szamos-völgye tölgyeseinek nagy tömegével, melyből jelentékeny faipar van fejlődésben, Besztercze, Naszódvidéke iparával, tőkéjével, rengeteg erdői és havasainak már is nagy méretű kivitelével. A Küküllő völgyének oldalában nincs semmi, háttere a kietlenség lepusztított Hargitájával. Ha az előbbi helyzetben a Szamosvölgyi vasút nem prosperálhat, ha a Kocsárd, Marosvásárhelyi szárnyvonal ritka előnyös fekvésének daczára, a napi kiadásokat alig hajtja be, ugyan mit szóljunk a Nagy- Küköllő-völgyi vasút lehető jövedelmezőségéről. E fontos, azonban kényes oldalát legczélszerűbb elhallgatni. Amíg Udvarhely megye jelenlegi képviselői vasutaskodtak, nem láttuk szükségesnek a közönséget óvatosságra inteni, nem is akartuk zavarni, hogy képzeljék háborútlanul magukat Strousbergnek, K. Hirsnek, Polgakofnak, akár Waringnak. Hanem a székely egylet központi választmányának felhívása után közönségünk ellen vétenénk, ha tovább is hallgatnánk, mert a székely egylet tekintélye tévútra vezethet lelkes férfiakat, akik azt nem érdemlik meg. A Székelyföldnek vasút kell, az igaz, de nem elrettentő például, hanem életrevalóságának forgalmi eréül. Az pedig nem lehet más, mint a magyar vasutak még mindig hiányzó része : az összekötő vasútvonal Odessával és ez által Közép Ázsiával, röviden az út Észak-Keletre. Ezt említette Tolnay Lajos a m. k. államvasutak igazgatója Temesvárit 1881-ben mondott értekezésében, ezt sürgette Mármaros-Sziget- Szucsava felé régebben a közvélemény, erről irt Thaly Emil, ajánlván a Maros- Vásárhely-Tölgyes-Piatra-Jászvárosi vonalat, ez érdekben alkudozik egyik szó AZ „ELLENZÉK' TÁRCZÁJA. 1883. január 16. Igaz históriák. — Elbeszélik többen. — A nihilista újság. Olyan vasárnapja volt a minap Kolozsvárnak, hogy beillett volna pénteknek is Nem volt annak sem fénye, sem ünnepélyessége, sem öröme. Unalmas volt mint egy nazarénus prédikáczió, nyirkos volt, mint egynovemberi reggel s az emberek czipője tele volt sárral, mintha gyalog utazást tettek volna a szamosvölgyi vasúton. Az „Ellenzék“ irodája megtelt ismerős és ismeretlen alakokkal. Cassiust, Bayardot, Hunyort, Garzont, nem is említve, megjelentek a kíváncsiság notabilitásai valamennyien. A minapi „igaz história“ annoncélrozta őket össze. Mindenki látni akart egy nihilista újságot. Milyenek a hetük ? Nincsen-e joga a papírnak ? Nem robban-e föl a nyomdafesték? Ugyanazt mutatja-e gyertyafénynél, mint a rut ködvilágnál? Nem lehetne-e ebből a titkok titkát kipuhatolni ? Várakozással tekintett minden szem a tisztelettel alálízottra. Várjon mit fogok mutatni ? Úgy nézett ki az egész társaság, mint egy szabad kömives páholy. Mindenkinek nagyobb volt a képe, mint a feje. Végre kezembe vettem a titokzatos csomagot. Voltak akik arra kértek, hogy ne tartsam feléjük, mert a mai időben a brittanica szivar is elsül. Voltak rendíthetetlenek is, így például Bayard, aki nem szokott félni a betűtől. Egészen odahajolt a titokzatos újság fölé, s izgatott higgadtsággal (!) nézegette a cyril betűket. „LE VOZDUUNOPLAVATEL“ rajta felül, vaskos czimbetűkkel olyan írás, amit halandó el nem olvas, hacsak muszkanyelven nem tud. Az ember az iránt sincsen tisztában, hogy betűk-e azok a 3-as számok és felfordított y-nok, vagy pedig . . . képtalányok. Ismét alább: „journal aéronautique“. Na ez érthető beszéd. A Magyar Polgárnál, ahol a „pompes funebres“-t részünkre lefordították bizonyára megértik. Még alább: „Der Luftschiffer“. Azután 10 sor orthodox írás következik. Ha Manasses kéznél volna, ő talán megmagyarázná, hogy mi van oda rejtve, de én annyit sem értek belőle, mint Hegelből. A 11-dik sor már megint igy hangzik: „Les abonnés de 1880. reqoivent gratis tous les Nr. Nr. de 1881“. Ezt is csak megértettük. Tehát „gratis“! . . . Ajánljuk azon t. ez. olvasó egyletek figyelmébe, kik a szerkesztőktől azt kivánják, hogy csupa hazafiságból „gratis“ küldjön nekik lapot. Az egésznek alakja az „Erdélyi Múzeum“ formájához hasonlít. Nyolcz oldalból áll és tele van tömve cyril betűkkel. Csak a hátulsó lap egy része képez kivételt, mely e czímet viseli: „Correspondanse“ Az ember önkénytelenül Futtakyra gondol. Persze azzal a különbséggel, hogy a mi Futtakynk kiséri a trónörököst, ez a muszka futtaky pedig üldözi. A „correspondans“-ban van egy pár franczia és német szövegű értesítés. A franczia szöveg „Athénes“-be szól Lycondis Péter mérnökkari századosnak. A szerkesztőség így szent neki: „ha megadja ön a szükséges eszközöket, akkor az ön ellenségei, háború idején, elvesznek és igen sok ember, ló és pénz meg lesz mentve; ha nem , akkor igen sok ember és ló elvész haszontalanul és a pénzügyek tönkre mennek.“ Hát nem bolond beszéd ez? Micsoda ellenségről, lóról, emberről és pénzről van itt szó? Mi köze mindehez egy léghajózási szaklapnak ? Valamivel alább egy német üzenet olvasható. „Bécs, Margerethenstrasse 7. Kress Vilmos mérnök úrnak. Megbízatást nem fogadunk el, de mintáját szívesen átírjuk. Nem tudna nekünk Szt.-Péterváron egy czéget megjelölni, ahol 10 frt átadható volna ? * Mit jelentsen e sajátságos nyelv ? Ki olvasott valaha ilyet nyomtatásban ? Minő kulcsa van itt az igazi értelemnek ? Úgy tetszett nekünk, mintha a külső köd beszivárgott volna a redukczióba s kettős tüzes nyelvek helyett megszállotta volna a koponyákat. Cassius nézett Bayardra, Bayard nézett Rolandra, Roland nézett Garzonra, Gargon nézett Herminre, Hermin nézett Rachelre, Rachel nézett Judittra, Juditt nézett Nullára — — s az egymásra nézés e circulus vitiosusában mindnyájan „az ezredesie“ néztünk. „Ezredes úr, ön ismeri a „nihil keletkezését“ — mondá az egyik. „Ezredes úr, Ön tagja volt a L’homme szerkesztőségének“ mondja a másik. „Ezredes úr, ön összekötetésben volt az európai democratia férfiaival“ — mondja a harmadik. Egy szóval az ezredes néhány pillanat alatt meg lett ostromolva, mint egy szép asszony. Az ezredes kutatáshoz fogott. Mindenek előtt számba vette, hogy hány példány érkezett ez ideig? Kiderült, hogy hat darab. Aztán kivallatta a szerkesztőséget, hogy mikor érkeztek ide a lapok ? Megmondtam, hogy különböző időben, de mindig egy egy merénylet alkalmával. Az egyik akkor, mikor a czárt meggyilkolták ; a másik akkor mikor a nyári palotát aláaknázták; a harmadik, mikor az egyetemi ifjúság föllázadt; a negyedik, mikor a vasút felrobbant és igy tovább. A kérdezősködés tovább folyt. „Mely után jutottak e lapok a redukczióba?“ — Kettő boríték alatt a postán, muszka bélyeggel magyar czimzéssel. A többi magától jött mint a lopóhideg. Senki sem tudja, hogy mikép került a tisztelt szerkesztő úr asztalára. Csak ott volt mint egy kiadatlan kézirat. Olyan veszedelmesen nézett ki, mint egy hosszú vidéki levél. Sejtelmünk sem lehet, hogy kicsoda csempészhette ide. „Hölgyeim és uraim! Amit most látunk, az sem több, sem kevesebb, mint a nihilisták közlönye“ Ekként fejtetett meg a titokzatos hírlapok mivolta. Ki tud szláv nyelven? hangzott a kérdés mindenfelé. Senki, de senki, volt rá a szomorú válasz. A Szamosvizes gyermek rikácsoló hangja behalászott az irodába. Az iszkábáló czigány szintén kiabált. Egyöntetűleg haragudtunk meg mind akettőre. Ha már kiabáltok, miért nem vagytok legalább drótos tótok? Mégpedig írástudó drótos tótok! Végre is meg kellett elégednünk azzal, hogy tovább vizsgálódjunk a nihilista újságban. Észrevettük, hogy valamennyi különbözik a másiktól. Egyikben franczia közlemények vannak, a másikban angol közlemények és mindenikben nagyon kevés a német és túlnyomó az orosz. Van egy, mely a muszka czim mellett magyar czimet is hordoz homlokán: „A Léghajós is a vezérczikk helyén e sorokat tartalmazza magyarul: „Szerkesztőségünk hálásan köszöni a szívélyességnek azon számos nyilatkozványát, amelyek hozzánk Párisból, Bécsből, Bukarestből és Magyarország sok tájékairól érkeztek és nagyon fájlaljuk, hogy egyszerre mindenekre nem felelhetünk.“ A dátum így szól: „Karácsony hava 31-ik.“ Az imént leírt magyar szöveg után „Chronique francaise“ következik. De erről más alkalommal, Járó-Kelő, helyföldi képviselő belga és franczia házakkal a Héjasfalva- Udvarhely- Gy.Szt.-Miklós- Piatra, Jászvárosi elsőrendű vonal és világkereskedelmi út kiépítése érdekében. Erről majd máskor részletesen, most csak annyit, hogy messzebb járó tervek ezek, mintsem belátná ennek hosszát a székely-egylet választmányának pápaszeme. Majd, ha papíron lesz, neki tetszeni fog — a papír. Az országgyűlési függetlenségi párt tegnapelőtt tartott értekezletén tárgyaltatott az 1881 évi, IV. t. sz. hatályának a kávéfogyasztási adóra nézve megszüntetéséről és a czukor- és sörfogyasztás megadóztatására vonatkozó határozmányainak megszüntetéséről szóló törvényjavaslat. A párt e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadta el. A javaslat elleni felszólalással Hefy Ignácz bízatott meg. Az Umberto olasz király ellen intézett merényletről szóló hírt újabb távirataink megczáfolják. Ugyanezen táviratok arról értesítenek, hogy Olaszországban nagy izgatottság uralkodik Umbertó király ellen. — Az 1883-iki orosz költségvetésben a kiadás és a bevétel kiegyenlítik egymást.Mindkettő 778 és félmillió rubelre van előirányozva. Az előirányzatban a rendes bevételek 713 és fél milliót, a rendes kiadások 708 kétötöd milliót és a rendkívüli kiadások 70 milliót tesznek ki, mely utóbbi közt 50 millió a papírpénz törlesztésére van előirányozva. A miniszter jelentése kiemeli, hogy az állam segélyforásai annyira kielégítők, hogy 1883-ban kölcsön felvételét fölöslegessé teszik. A jelentés már a legközelebbi időszakra különböző adóreformokat jelent be és különösen kiemeli a póthitelek korlátozását. A megoldandó feladat, a pénzügyi helyzet javítása, nehéz ugyan, de a kifelé folytatott békés és egyszersmind szilárd politika, valamint a befelé tanúsított következetesség és kitartás következtében az nem lesz megoldatlan. E megoldás eredményétől függ végzi a jelentés— az orosz nép jólléte és a birodalom hatalmának gyarapodása. ________ A bécsi sajtó az uj felsőházi tagok kinevezésével s az adó ügyi előterjesztésekkel foglalkozik. Az uj pairekről közölt életrajzi adatokban kevés a figyelemre méltó. Legterjedelmesebben, de épen nem hízelgőleg nyilatkoznak Grünne tábornokról, ki népszerű volt egykor, de a szónak rossz értelmében s kinek kinevezése az urak házában szomorú emlékeket nyit meg. Az adó ügyi előterjesztéseket egyelőre minden bíráló megjegyzés nélkül tudomásul veszik. A német naczionális lapok csak azon szemrehányást emelik Dunajevszky miniszter ellen, hogy a képviselők megkerülésével, csakis a félhivatalos lapokkal közölték először az előterjesztések tartalmát. Felkelés: Kelet-Ruméliából jött hírek megerősítik, hogy a muzulmán hegyi lakosság mielőbbi fölkelésre készül. A konstantinnápolyi ifjú-török bizottság a filippopoli albizottságnak több láda Martini-fegyvert küldött, melyeket a kelet-ruméliai kormány igazolási eljárás. — Két czikk. — II. A kérdés lényege abban kulminál, hogy BenigniSamu megválasztható volt-e bizottsági tagnak. Igen, vagy nem ? Az igazolási választmány azt mondja, hogy nem. Ezen állítását — most már ítéletét arra fekteti, hogy Benigni Samu nincsen fölvéve a követválasztók névlajstromába. Az igazolási választmány azt hiszi, hogy nagyon egyszerűen és helyesen okoskodik, ha azt véli, hogy a ki nem választó, az nem is választható, s miután Benigni nincsen a lajstromban, tehát nem választó és így nem is válaszható. Pedig a kérdés nem épen olyan egyszerű, mint azt az igazolási választmány hiszi. Mindenekelőtt tisztába kell jönni, hogy miről van szó ? Ezt a választást nem kell összezavarni a követválasztással, valamint az ide vonatkozó törvényt nem kell összetéveszteni és mesterségesen összekeverni a képviselő választási törvénnyel. Erről a választásról szól az 1870. évi XLII. t. ez.; a képviselőválasztásról szól az 1874. év t. ez. Hogy minő minő qualifikáczióval kell bírnia egy országgyűlési képviselőnek, azt megállapítja az 1874. évi törvény; hogy minő qualifikáczió szükséges ahoz, hogy valaki bizottsági tag lehessen, azt meghatározza az 1870. évi törvény. A fennforgó esetről tehát egy korábbi törvény intézkedik, melyre egy későbbi törvény alapelveit rákaptázni nem lehet. Azon törvényben, mely e kérdésnél egyedül irányadó, sehol sincsen megírva, hogy csak azon egyén megválasztható, aki országyűlési képviselő választásra jogosítva van. Igenis, az meg van mondva, hogy a törvényhatóság mindazon lakosa, aki országgyűlési képviselő választásra jogosítva van, választó és választható; de ez nem egy dolog az előbbivel. A „csak azon“ és a „mindazon“ között igen lényeges értelmezési eltérés van. Ha azt mondjuk, csak azon egyén megválasztható, akkor kimondjuk, hogy más nem megválasztható; ha pedig azt mondjuk, hogy mindazon egyén, akkor azt mondjuk, hogy ezek mind és ezeken kívül még mások is. Ha a törvény azt akarná, hogy más ne legyen válaszható, mint az, aki orsz. képviselőt is választ, akkor ezt ki is fejezte volna. De nem fejezte ki, mert sehol sem mondja, hogy csakis ezek, hanem csak annyit mond, hogy ezek mind. Hogy pedig a törvényhozás akarattal tette ezt a megkülönböztetést, az két dologból világlik ki. Először is, ugyanezen megkülömböztetést megtaláljuk e kérdéses törvényczikk 19 §-ában is. „A bizottság áll felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes állami adót űzető azon nagykorú honpolgárokból, kik országgyűlési képviselőválasztásra jogosítva vannak; hason fele részben pedig a választó közönség választottjaiból,így a törvény. Megszakítva írtuk le e szakaszt, hogy a különbség annál szembeötlőbb legyen. A törvény distinctiója világos. A virilistákra nézve tisztán kimondja, hogy „azon honpolgárok, kik orsz.képviselőválasztásra jogosítva vannak.“ Ugyanezt a választottakra nézve nem mondja ki. Mi következik ebből ? Az, hogy a virilistáknál elengedhetetlen feltétel, hogy benne legyenek a névlajstromban, a választottaknál azonban nem elengedhetetlen feltétel. Másodszor. Ugyanezen törvény világosan felsorolja azon feltételeket, melyek nélkül valaki bizottsági tag nem lehet. Ezen feltételek szerint „nem lehet: a) a ki írni és olvasni nem tud; b) a ki a törvényhatóság területén legalább két év óta nem bír, vagy ugyanannyi idő óta ott nem lakik és adót nem fizet; c) a ki a törvényhatóság közjavadalmait haszonbérli vagy a törvényhatósággal más számadási viszonyban a 11. - 1é.E feltételek elég világosak. Meg van ezekben mondva, hogy kik nem lehetnek bizottsági tagok. E feltételekből soha senki sem tudja kimagyarázni, hogy azon egyén, ki a követválasztási lajstromba nincsen felvéve, nem lehet bizottsági tag. A virilistákra nézve igenis ki lehet azt magyarázni a fönnebb idézett szakaszból, de a választottra nézve nincsen a világnak az a rabulistája, aki ezen törvényszövegből azt magyarázhatná ki r megállható logikai okoskodással, hogy azon egyén nem megválasztható, aki nincsen a szavazók listájába felvéve. Márpedig a Benigni megválasztása ellen csak azon kifogás emelkedett, hogy nincsen benne a lajstromban. Ez a kifogás semmit sem jelent. Ha azt kérdezné valaki, hogy van-e választóképessége annak, aki nincsen benne a lajstromban, akkor azt felelnék, hogy nincsen. Ha azt kérdeznék, hogy megválasztható-e egy ilyen egyén orsz. képviselőnek, szintén az felelnék, hogy nem. Ha azt kérdeznék, hogy mint legtöbb adófizető lehet e tagja a bizottságnak az, aki nincsen benne a lajstromban, azt felelnék, hogy nem. Mert erről egy világos törvény intézkedik. De miután arról van szó, hogy választott lehetet-e bizottsági tag olyan egyén, aki nincsen fölvéve a szavazók lajstromába, azt mondjuk, hogy lehet, mert a törvény a megválasztást ehez a föltételhez sehol sem köti egyetlen szóval sem. Vegyük mindéhez azt, hogy minden intézményes törvény bizonyos latitude-eket enged a méltányosság részére. E latitudeőket a közelebbi időkben igénybe is vették az igazolásnál, így p. u. ifjab Biasini Domokos akkor választatott meg, mikor még nem birt és nem adózott „két év óta.“ Tehát nem felelt meg a föltételeknek. Mégis igazolták. Bartha Miklóst szintén oly időben választották meg, midőn még nem lakott itt „két év óta.“ Mégis igazolták. Az imént megválasztott Herényi szintén nem lakik két év óta a törvényhatóság területén és mégis igazolták. Miért tették ezt? Miért hunyták be szemüket a világos törvény előtt ? Azért mert nem panaszolt a választás ellen senki. Nos, a Benigni választása ellen sem adatott be panasz. A bíráló bizottság ezen érveket kétség lefoglalt. Határozottan állítják, hogy a kelet-ruméliai határ mentén török csapatokat von össze s a megriadt keresztyén lakosság, komoly zavargásoktól tartva, védelemre készül.