Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-01-16 / 12. szám

I*£. »%»»!• Negyedik évfolyam Kolozsvár, kedd, január 16. 1883. SZERKESZTŐI IRODA: Főtér 7- sz. h­ová a lap szellemi részét illető közlemények cíimzentek. AZ ..ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ......................16 frt.­­[ Negyedévre . . . 4 f.­t. ......................8 frt.­­ Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. 1.rész évre Félévre KIADÓHIVATAL. Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A kisküllövölgyi vasútkoh­ás. Nincs a székely nemzetnek egyéb­re szüksége, nem is kivan kevesebbet, csak egy karikatúra vasutat, hogy ne legyen a szamosvölgyi a maga nemé­ben __ egyetlen. Ha kételkedik ebben valaki, meggyőzi a Székely-Egylet, ^ a na°y invenczióiról, hihetetlen munkás­sá­gáról, végtelen előrelátásáról hires Szé­kely-Egylet. Vasutat kell építeni, a­hol van szük­ség, és pénz reá. A Héjasfalvától Szé­kel­y-Udvarhelyig épülendő vasútra nincs szükség, mert Udvarhely megye keres­kedelme csak a helyi szükségletet fede­zi, gyárai csak a vidéki korcsmáknak főzik a szeszt, ipara a vásárokon teng, maga keresvén fel a fogyasztót 3 vár­megyében. Kereskedelme ne­m fejlődhe­tik ki vasúttal is, mert gabonája, fa­áru­ja kivitelre nincs elég, a szesz­gyárak Erdélyben a legdrágább gabonából főz­nek, tehát nem versenyezhetnek, iparo­sait a vasút nem viheti a vásáros falu­ba, s mivel egy szekeren négyen is mennek áruikkal, nem lehet olcsóbb a szekeresnél. Nincs ok e vasút építésére, mert nem kívánja senki. Háttere e vonalnak nincs, tehát nincs kit a világ­forgalomba be­vonni, mivel Udvarhelytől Csikig a ha­vasok, a kopár havasok terülnek el hosszabban, mint a kisküllővölgyi vasút a milyen hosszú lenne. A földmi­ves nem kívánja e vasu­tat, mert a termékeny Románia törökbúzája, az Alföld búzája és szessze sovány hozamú birtokának termését értékében csökkentené, a nél­kül, hogy nyerhetne ezért cserében bár­mi kárpótlást. Az iparosnak nyakára hoz­za a gyáripart, s az idegen verseny ál­tal már­is megingatott kézműipart vég­leg semmisítené meg. A kereskedő, ha fűszeres, a nagy kereskedőtől veszi és vissza fuvarban hozatja, ha singes, 5 ki­lónként a postán kapja árui tömegét. Olyan kevés a nagy-küsküllővölgyi for­galom, hogy a héjasfalvi spedicio néha egy hétig sem kap egy szekér rako­mányt. Héjasfalván a feladott szállít­mány hetenként átlagban nem tesz 3 tételt, ha nem számítjuk a podgyászt. Nincs pénz a nagyküküllő­völgyi vasút építésére, mert a megyében 20 részvényt sem lehet elhelyezni, a­mi 10 ezer forint, mit bizonyít az is, hogy Ud­varhely takarékpénztárainak részvénytő­kéje, felénél nagyobb részben, idegen tőkével fizettetett be. A pénzügyi lebo­nyolítást nehezíti, hogy a szamosvölgyi vasút nyomorkodása után, a mezőségi vasút, —a­mely életrevaló vállalat, — fenakadása mellett, józan eszű­ ember nem érti a nagykükü­lló-völgyi, idegenek által űzött, specziális székely szédelgés czélját, s nem is lelkesül érette. Udvarhely meg­yének nincs Bánffy J .D J v Dezsője, a ki erőszakossággal, áldozat­­készséggel, fáradthatlansággal és még­is szerencse nélkül, építteté a Szamos-völ­gyi vasútat. Udvarhely megyében erő­szakkal sem lehet pénzt felcsikarni, mert nincs; nem lehet áldozatkészséget várni, mert nincsenek, a­kik azt meghozhat­nák; nem lehet fáradthatlansá­got várn, mert az előmunkálati engedményesek vasra rég kifáradtak az élet küzdelmei­ O 1 - ben, vag­y korán elfáradtak az élet tu­­sái előtt. A Szamosnak völgye Kolozsvártól Deésig gazdag, termékeny, a II.-Kükül­­lővölgye szegény, terméketlen, ölébe szo­rult falukkal, kopár hegyekkel. A Sza­­mosvölgyének oldalában a dús Mezőség, hátterében a Szamos-völgye tölgyeseinek nagy tömegével, melyből jelentékeny fa­ipar van fejlődésben, Besztercze, Naszód­­vidéke iparával, tőkéjével, rengeteg er­dői és havasainak már is nagy méretű kivitelével. A Küküllő völgyének oldalá­ban nincs semmi, háttere a kietlenség lepusztított Hargitájával. Ha az előbbi helyzetben a Szamosvölgyi vasút nem prosperálhat, ha a Kocsárd, Marosvásár­helyi szárnyvonal ritka előnyös fekvé­sének daczára, a napi kiadásokat alig hajtja be, ugyan mit szóljunk a Nagy- Küköllő-völgyi vasút lehető jövedelme­zőségéről. E fontos, azonban kényes ol­dalát legczélszerűbb elhallgatni. A­míg Udvarhely megye jelenlegi képviselői vasutaskodtak, nem láttuk szükségesnek a közönséget óvatosságra inteni, nem is akartuk zavarni, hogy képzeljék háborútlanul magukat Strous­­bergnek, K. Hirsnek, Polgakofnak, akár Waringnak. Hanem a székely egylet központi választmányának felhívása után közönségünk ellen vétenénk, ha tovább is hallgatnánk, mert a székely egylet tekintélye tévútra vezethet lelkes férfia­kat, a­kik azt nem érdemlik meg. A Székelyföldnek vasút kell, az igaz, de nem elrettentő például, hanem életrevalóságának forgalmi eréül. Az pedig nem lehet más, mint a ma­gyar vasutak még mindig hiányzó ré­sze : az összekötő vasútvonal Odessával és ez által Közép Ázsiával, röviden az út Észak-Keletre. Ezt említette Tolnay Lajos a m. k. államvasutak igazgatója Temesvárit 1881-ben mondott értekezé­sében, ezt sürgette Mármaros-Sziget- Szucsava felé régebben a közvélemény, erről irt Thaly Emil, ajánlván a Maros- Vásárhely-Tölgyes-Piatra-Jászvárosi vo­nalat, ez érdekben alkudozik egyik szó­ AZ „ELLENZÉK'­ TÁRCZÁJA. 1883. január 16. Igaz históriák. — Elbeszélik többen. — A nihilista újság. Olyan vasárnapja volt a minap Ko­lozsvárnak, hogy beillett volna pénteknek is­ Nem volt annak sem fénye, sem ünne­pélyessége, sem öröme. Unalmas volt mint egy nazarénus prédikáczió, nyirkos volt, mint egy­­novemberi reggel s az emberek czipője tele volt sárral, mintha gyalog uta­zást tettek volna a szamosvölgyi vasúton. Az „Ellenzék“ irodája megtelt isme­rős és ismeretlen alakokkal. Cassiust, Ba­­yardot, Hunyort, Garzont, nem is említve, megjelentek a kíváncsiság notabilitásai va­lamennyien. A minapi „igaz história“ an­­noncélrozta őket össze. Mindenki látni akart egy nihilista újságot. Milyenek a hetük ? Nincsen-e joga a papírnak ? Nem robban-e föl a nyomdafesték? Ugyanazt mutatja-e gyertyafénynél, mint a rut ködvilágnál? Nem lehetne-e ebből a titkok titkát kipu­hatolni ? Várakozással tekintett minden szem a tisztelettel alálízottra. Várjon mit fogok mutatni ? Úgy nézett ki az egész társaság, mint egy szabad kömives páholy. Mindenkinek nagyobb volt a képe, mint a feje. Végre kezembe vettem a titokzatos csomagot. Voltak a­kik arra kértek, hogy ne tartsam feléjük, mert a mai időben a brittanica szivar is elsül. Voltak rendíthe­tetlenek is, így például Bayard, a­ki nem szokott félni a betűtől. Egészen odahajolt a titokzatos újság fölé, s izgatott higgadt­sággal (!) nézegette a cyril betűket. „LE VOZDUUN­OPLAVATEL“ rajta felül, vas­kos czimbetű­kkel olyan írás, a­mit halan­dó el nem olvas, hacsak muszkanyelven nem tud. Az ember az iránt sincsen tisztá­ban, hogy betűk-e azok a 3-as számok és felfordított y-nok, vagy pedig . . . képta­lányok. Ismét alább: „journal aéronautique“. Na ez érthető beszéd. A Magyar Polgár­nál, a­hol a „pompes funebres“-t részünkre le­fordították bizonyára megértik. Még alább: „Der Luftschiffer“. Azután 10 sor orthodox írás következik. Ha Ma­­nasses kéznél volna, ő talán megmagyaráz­ná, hogy mi van oda rejtve, de én annyit sem értek belőle, mint Hegelből. A 11-dik sor már megint igy hangzik: „Les abonnés de 1880. reqoivent gratis tous les Nr. Nr. de 1881“. Ezt is csak megértettük. Te­hát „gratis“! . . . Ajánljuk azon t. ez. ol­vasó egyletek figyelmébe, kik a szerkesz­tőktől azt kivánják, hogy csupa hazafiság­­ból „gratis“ küldjön nekik lapot. Az egésznek alakja az „Erdélyi Mú­zeum“ formájához hasonlít. Nyolcz oldal­ból áll és tele van tömve cyril betűkkel.­­ Csak a hátulsó lap egy része képez kivé­telt, mely e czímet viseli: „Correspondanse“ Az ember önkénytelenül Futtakyra gondol. Persze azzal a különbséggel, hogy a mi F­uttakynk k­i­s­é­r­i a trónörököst, ez a muszka futtaky pedig üldözi. A „correspondans“-ban van egy pár franczia és német szövegű értesítés. A franczia szöveg „Athénes“-be szól Lycon­­dis Péter mérnökkari századosnak. A szer­kesztőség így szent neki: „ha megadja ön a szükséges eszközöket, akkor az ön ellen­ségei, háború idején, elvesznek és igen sok ember, ló és pénz meg lesz mentve; ha nem , akkor igen sok ember és ló elvész haszontalanul és a pénz­ügyek tönkre mennek.“ Hát nem bolond beszéd ez? Micsoda ellenségről, lóról, emberről és pénzről van itt szó? Mi köze mind­ehez egy léghajó­zási szaklapnak ? Valamivel alább egy német üzenet olvasható. „Bécs, Margerethen­strasse 7. Kress Vilmos mérnök úrnak. Megbízatást nem fogadunk el, de mintáját szívesen át­írjuk. Nem tudna nekünk Szt.-Péterváron egy czéget megjelölni, ahol 10 frt átadható volna ? * Mit jelentsen e sajátságos nyelv ? Ki olvasott valaha ilyet nyomtatásban ? Minő kulcsa van itt az igazi értelemnek ? Úgy tetszett nekünk, mintha a külső köd beszi­várgott volna a redukczióba s kettős tüzes nyelvek helyett megszállotta volna a ko­ponyákat. Cassius nézett Bayardra, Bayard nézett Rolandra, Roland nézett Garzonra, Gargon nézett Herminre, Hermin nézett Rachelre, Rachel nézett Judittra, Juditt nézett Nullára — — s az egymásra nézés e circulus vitiosusában mindnyájan „az ez­redesi­­e“ néztünk. „Ezredes úr, ön ismeri a „nihil kelet­kezését“ — mondá az egyik. „Ezredes úr, Ön tagja volt a L’homme szerkesztőségének“ mondja a másik. „Ezredes úr, ön össze­kötetésben volt az európai democratia fér­­fiaival“ — mondja a harmadik. Egy szóval az ezredes néhány pillanat alatt meg lett ostromolva, mint egy szép asszony. Az ezredes kutatáshoz fogott. Mind­enek előtt számba vette, hogy hány példány érkezett ez ideig? Kiderült, hogy hat darab. Az­tán kivallatta a szerkesztőséget, hogy mikor érkeztek ide a lapok ? Megmondtam, hogy különböző időben, de mindig egy egy me­rénylet alkalmával. Az egyik akkor, mi­kor a czárt meggyilkolták ; a másik akkor mi­kor a nyári palotát aláaknázták; a harma­dik, mikor az egyetemi ifjúság föllázadt; a negyedik, mikor a vasút felrobbant és igy tovább. A kérdezősködés tovább folyt. „Mely után jutottak e lapok a redukczióba?“ — Kettő boríték alatt a postán, muszka bé­lyeggel magyar czimzéssel. A többi magától jött mint a lopóhideg. Senki sem tudja, hogy mikép került a tisztelt szerkesztő úr aszta­lára. Csak ott volt mint egy kiadatlan kéz­irat. Olyan veszedelmesen nézett ki, mint egy hosszú vidéki levél. Sejtelmünk sem le­het, hogy kicsoda csempészhette ide. „Hölgyeim és uraim! A­mit most lá­tunk, az sem több, sem kevesebb, mint a nihilisták közlönye“ Ekként fejtetett meg a titokzatos hírlapok mivolta. Ki tud szláv nyelven? hangzott a kér­dés mindenfelé. Senki, de senki, volt rá a szomorú válasz. A Szamosvizes gyermek ri­kácsoló hangja behalászott az irodába. Az iszkábáló czigány szintén kiabált. Egyönte­­tűleg haragudtunk meg mind akettőre. Ha már kiabáltok, miért nem vagytok legalább drótos tótok? Még­pedig írástudó drótos tótok! Végre is meg kellett elégednünk azzal, hogy tovább vizsgálódjunk a nihilista új­ságban. Észrevettük, hogy valamennyi kü­­­lönbözik a másiktól. Egyikben franczia köz­lemények vannak, a másikban angol köz­lemények és mindenikben nagyon kevés a német és túlnyomó az orosz. Van egy, mely a muszka czim mellett magyar czi­met is hordoz homlokán: „A Léghajós i­s a vezérczikk helyén e sorokat tartalmazza magyarul: „Szerkesztőségünk hálásan kö­szöni a szívélyességnek azon számos nyilat­­kozványát, a­melyek hozzánk Párisból, Bécs­­ből, Bukarestből és Magyarország sok tájé­kairól érkeztek és nagyon fájlaljuk, hogy egyszerre mindenekre nem felelhetünk.“ A dátum így szól: „Karácsony hava 31-ik.“ Az imént leírt magyar szöveg után „Chronique francaise“ következik. De erről más alkalommal, Járó-Kelő, helyföldi képviselő belga és franczia há­zakkal a Héjasfalva- Udvarhely- Gy.­­Szt.-Miklós- Piatra­, Jász­városi elsőren­dű vonal és világ­kereskedelmi út ki­építése érdekében. Erről majd máskor részletesen, most csak annyit, hogy messzebb járó tervek ezek, mintsem be­látná ennek hosszát a székely-egylet vá­lasztmányának pápaszeme. Majd, ha pa­píron lesz, neki tetszeni fog — a papír. Az országgyűlési függetlenségi párt tegnapelőtt tartott értekezletén tárgyaltatott az 1881 évi, IV. t. sz. hatályának a kávé­fogyasztási adóra nézve megszüntetéséről és a czukor- és sörfogyasztás megadóztatá­sára vonatkozó h­atározmányainak megszün­tetéséről szóló törvényjavaslat. A párt e törvényjavaslatot általánosságban sem fo­gadta el. A javaslat elleni felszólalással H­e­­­f­y Ignácz bízatott meg. Az Umberto olasz király ellen intézett merényletről szóló h­írt újabb távirataink megczáfolják. Ugyanezen táviratok arról ér­tesítenek, hogy Olaszországban nagy izga­tottság uralkodik Umbertó király ellen. — Az 1883-iki orosz költségvetésben a kiadás és a bevétel kiegyenlítik egymást.Mind­­kettő 778 és félmillió rubelre van előirányoz­va. Az előirányzatban a rendes bevételek 713 és fél milliót, a rendes kiadások 708 kétötöd milliót és a rendkívüli kiadások 70 milliót tesz­nek ki, mely utóbbi közt 50 millió a papírpénz törlesztésére van elő­irányozva. A miniszter jelentése kiemeli, hogy az állam segélyforásai annyira kielégítők, hogy 1883-ban kölcsön felvételét fölösleges­sé teszik. A jelentés már a legközelebbi időszak­ra különböző adóreformokat jelent be és különösen kiemeli a póthitelek korlátozását. A megoldandó feladat, a pénzügyi helyzet javítása, nehéz ugyan, de a kifelé folyta­tott békés és egy­szersmind szilárd politika, valamint a befelé tanúsított következetesség és kitartás következtében az nem lesz meg­­old­atlan. E megoldás eredményétől függ végzi a jelentés— az orosz nép jólléte és a birodalom hatalmának gyarapodása. ________ A bécsi sajtó az uj felsőházi tagok kinevezésével s az adó­ ü­gyi előterjesztések­kel foglalkozik. Az uj pairekről közölt élet­rajzi adatokban kevés a figyelemre méltó. Legterjedelmesebben, de épen nem hízelgő­­leg nyilatkoznak Grünne tábornokról, ki népszerű volt egykor, de a szónak rossz ér­telmében s kinek kinevezése az urak házában szomorú emlékeket nyit meg. Az adó­ ü­gyi előterjesztéseket egyelőre minden bíráló megjegyzés nélkül tudomásul veszik. A né­met naczionális lapok csak azon szemrehá­nyást emelik Dunajevszky miniszter ellen, hogy a képviselők megkerülésével, csakis a félhivatalos lapokkal közölték először az előterjesztések tartalmát. Felkelés: Kelet-Ruméliából jött hírek megerősítik, hogy a muzulmán hegyi lakos­ság mielőbbi fölkelésre készül. A konstan­­tinnápolyi ifjú-török bizottság a filippopoli albizottságnak több láda Martini-fegyvert küldött, melyeket a kelet-ruméliai kormány igazolási eljárás. — Két czikk. — II. A kérdés lényege abban kulminál, hogy Benigni­­Samu megválasztható volt-e bizott­sági tagnak. Igen, vagy nem ? Az igazolási választmány azt mondja, hogy nem. Ezen állítását — most már íté­letét arra fekteti, hogy Benigni Samu nincsen fölvéve a követválasztók névlajstromába. Az igazolási választ­mány azt hiszi, hogy nagyon egyszerűen és helyesen okoskodik, ha azt véli, hogy a ki nem választó, az nem is választható, s miu­tán Benigni nincsen a lajstromban, teh­át nem választó és így nem is válaszható. Pedig a kérdés nem épen olyan egy­szerű, mint azt az igazolási választmány hiszi. Mindenekelőtt tisztába kell jönni, hogy miről van szó ? E­z­t a választást nem kell összezavar­ni a követválasztással, valamint az i­d­e vo­natkozó törvényt nem k­ell összetéveszteni és mesterségesen összekeverni a képviselő választási törvénnyel. Erről a választásról szól az 1870. évi XLII. t. ez.; a képviselő­választásról szól az 1874. év t. ez. Hogy minő minő qualifikáczióval kell bírnia egy országgyűlési képviselőnek, azt megállapít­ja az 1874. évi törvény; hogy minő quali­­fikáczió szükséges ahoz, hogy valaki bizott­sági tag lehessen, azt meghatározza az 1870. évi törvény. A fennforgó esetről tehát egy koráb­­b­i törvény intézkedik, melyre egy későbbi törvény alapelveit rákaptázni nem lehet. Azon törvényben, mely e kérdésnél egyedül irányadó, sehol sincsen megírva, hogy csak azon egyén m­e­g­v­á­l­a­s­zt­­ható, a­ki országyűlési képvise­lő választásra j­ogosítv­a van. Igen­is, az meg van mondva, hogy a törvény­­hatóság mindazon lakosa, a­ki or­szággyűlési képviselő választásra jogosítva van, választó és választható; de ez nem egy dolog az előbbivel. A „csak azon“ és a „mindazon“ között igen lényeges értelme­zési eltérés van. Ha azt mondjuk, csak azon egyén meg­választható, akkor kimond­juk, hogy m­á­s nem megválasztható; ha pedig azt mondjuk, hogy mindazon egyén, ak­kor azt mondjuk, hogy ezek mind és eze­ken kívül még mások is. Ha a törvény azt akarná, hogy más ne legyen válaszható, mint az, a­ki orsz. képviselőt is választ, akkor e­z­t ki is fe­jezte volna. De nem fejezte ki, mert sehol sem mondja, hogy csakis ezek, hanem csak annyit mond, hogy ezek mind. Hogy pedig a törvényhozás akarattal tette ezt a megkülönböztetést, az két do­logból világlik ki. Először is, ugyanezen megkülömbözte­tést megtaláljuk e kérdéses törvényczikk 19 §-ában is. „A bizottság áll felerészben a törvényhatóság területén legtöbb egye­nes állami adót űzető azon nagykorú hon­polgárokból, kik országgyűlési képviselővá­lasztásra jogosítva vannak; hason fele részben pedig a választó közönség választottj­aiból,­­így a törvény. Megszakítva írtuk le e szakaszt, hogy a különbség annál szembe­­ötlőbb legyen. A törvény distinctiója világos. A virilistákra nézve tisztán kimondja, hogy „azon honpolgárok, kik orsz.képviselőválasz­­tásra jogosítva vannak.“ Ugyanezt a válasz­tottakra nézve nem mondja ki. Mi kö­vetkezik ebből ? Az, hogy a virilistáknál el­engedhetetlen feltétel, hogy benne legyenek a névlajstromban, a választottaknál azonban nem elengedhetetlen feltétel. Másodszor. Ugyanezen törvény világo­san felsorolja azon feltételeket, melyek nél­kül valaki bizottsági tag nem lehet. Ezen feltételek szerint „nem lehet: a) a ki írni és olvasni nem tud; b) a ki a törvényható­ság területén legalább két év óta nem­ bír, vagy ugyanannyi idő óta ott nem lakik és adót nem fizet; c) a ki a törvényhatóság közjavadalmait haszonbérli vagy a törvény­­hatósággal más számadási viszonyban a 11. - 1é.E feltételek elég világosak. Meg van ezekben mondva, hogy kik nem lehetnek bi­zottsági tagok. E feltételekből soha senki sem tudja kim­agyarázni, hogy azon egyén, ki a követválasztási lajstromba nincsen fel­véve, nem lehet bizottsági tag. A virilisták­ra nézve igenis ki lehet azt magyarázni a fönnebb idézett szakaszból, de a választottra nézve nincsen a világnak az a rabulistája, a­ki ezen törvényszövegből azt magyaráz­hatná ki r megállható logikai okoskodással, hogy azon egyén nem megválasztható, a­ki nincsen a szavazók listájába felvéve. Már­pedig a Benigni megválasztása ellen csak azon kifogás emelkedett, hogy­ nincsen benne a lajstromban. Ez a kifogás semmit sem jelent. Ha azt kérdezné valaki, hogy van-e választó­képessége annak, a­ki nincsen benne a lajstromban, akkor azt fe­lelnék, hogy nincsen. Ha azt kérdeznék, hogy megválaszt­ható-e egy ilyen egyén orsz. képviselőnek, szintén az felelnék, hogy nem. Ha azt kérdeznék, hogy mint legtöbb adófizető le­het e tagja a bizottságnak az, a­ki nincsen benne a lajstromban, azt felelnék, hogy nem­. Mert erről egy világos törvény in­tézkedik. De miután arról van szó, hogy választott lehetet-e bizottsági tag olyan egyén, a­ki nincsen fölvéve a szavazók lajstromába, azt mondjuk, hogy leh­et, mert a törvény a megválasztást ehez a föltételhez sehol sem köti egyetlen szó­val sem. Vegyük mindéhez azt, hogy minden intézményes törvény bizonyos latitude-eket enged a méltányosság részére. E latitude­­őket a közelebbi időkben igénybe is vették az igazolásnál, így p. u. ifjab Biasini Domokos akkor választatott meg, mikor még nem birt és nem adózott „két év óta.“ Tehát nem felelt meg a föltételeknek. Még­is igazolták. B­a­r­t­h­a Miklóst szintén oly időben választották meg, midőn még nem lakott itt „két év óta.“ Mégis igazolták. Az imént megválasztott Herényi szintén nem lakik két év óta a törvényhatóság területén és mégis igazolták. Miért tették ezt? Miért hunyták be szemüket a világos törvény előtt ? Azért mert nem panaszolt a választás ellen senki. Nos, a Benigni választása ellen sem ada­tott be panasz. A bíráló bizottság ezen érveket kétség­ lefoglalt. Határozottan állítják, hogy a ke­­let-ruméliai határ mentén török csapato­kat von össze s a megriadt keresztyén la­kosság, komoly zavargásoktól tartva, véde­lemre készül.

Next