Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-06-21 / 140. szám

4 éves fiúval és apám be­fáradt, 3 vagy a boldog zsidó pedig beve­­hitt egy Zeöni ’Esztert a templomba, azt tette Solymosi valamit ki akarnak mondván “eK£. -ff Ugy egy negyed óra h0stmai templomból jajgatást hallottam, múlva a w p ,;+ai,oz de miután nem oda szaladtam az néztem be és tudtam ^^^^iTsztert a téglás! és láttam, hogy be­­lenyomták a földre és Schwarcz Salamon megvágta a nyakát, a Sír kieresztette és egy cserépfazékba on­­£ Azután négyen a templomba mentek, pl: Weisztein Lázár Luszt,g Samuel Junger Adolf és Braun Abraham és azzal én eltávoztam a templom ajtaja mögül. Nem hová tették a kulcsot, de miután elszámlált zsinagógában Solymosi Esztert meggyilkolták, én a kulcsot megtaláltam a­­var-ablakban és bezártam a külső ajtót. Ally a holttestet hová tették , nem tudom.­­ Tehát nem láttad, hova tették a hullát ? Schwarz Salamon tagad mindent. Wo­lfner, Bnxbaum, Braun ha­tározottan tagadnak. Schwarz Móricz csak magyarul akar beszélni. ... Bnxbaum: (Mónczhoz) Hát miért nem kiabáltál, mikor láttad a gyilkosságot? Móricz: Nem volt kinek. Szeiffert Ede: Nagyságos elnök úr méltóztatott figyelmeztetni a tanút arra, hogy ő nem köteles atyja ellen tanúvallo­mást tenni, de nem méltóztatott figyelmez­tetni, hogy tehet vallomást atyja ellen is, ha akar. •­­ Móricz: A­mit tudok, elmondom. Elnök a tárgyalást ez napra fel­­-ülü­ggeszti. Második nap. Elnök jelenti, hogy Solymosiné ma­gánvádló képen fog föllépni. Képviselője Szalay Károly helyet foglal a szakértők között. Következik Scharf J. kihallgatása. Ennök kérdéseire tisztán felel, egy kérdést sem hagy felelet nélkül, de valla­tása nem vezet célhoz. Arra nézve, hogy a zsinagóga földjén egy helyen fris tapasztás találtatott, azt mondja, hogy nem volt egyenes s a kurá­tor parancsára megcsinálta és a polyvát hozzá Móriczczal hozatta. Seifert a gyertyatartókra nézve in­téz hozzá kérdéseket. Tudvalevőleg ezek eltevésének ürügye alatt hitták volna be Esztert. Vádlott azt mondja, hogy azok mindig az asztalon szoktak maradni, ál­lítja, hogy a sakterek nem térhettek vissza a templomba, mert a kulcs nála volt. A templom melletti gödörre nézve nem ad fel­világosítást. A­mit a kis Samuka fecsegett — úgy mondja — oda hallszott, hiszen többször beszéltek erről, így ő mondta épen Sólymo­saiénak a nánási történetet, azonban nem emlékszik, hogy Samu jelen lett volna. Kü­lönben azt állítja, hogy két leány csalo­gatta a gyermeket, hogy ezt, meg azt mondja, neveket azonban nem mond. Hosszasabban disputál lényegtelenebb körülményekre nézve Solymosinéval, később Eötvös kérdésére Tany Eszter és Márton Jukcsa leányokat nevezi meg, a­kik Samu­ból kivették a vallomást. Azután folytatták a többi vádlott ki­hallgatását, majd ismét bevezették Scharf Móriczot, ki megmarad vallomása mellett. József főherczeg szemle­ utja, Maros-Vásárhelytt, 1883. jun. 20. mi­­^,zsen föherczeg tegnap délben kato­­tt­a tisztelgéseket és végezte­tnu , melyre kizárólag csak is katonák­nak hivatalosok. Az ebéd d. u. 4 órakor kerill ^ órakor Pacor tábornok, danHot­ Parancsnok, Mangesius tábornok, főt,, f Paraucsn°bkal előre lovagoltak, József téri|CZe^"fa"?^ ^ órakor ült lóra s kiséré­sér­­t földéhez lovagolt. A tanzászlóalj került8 harczá'?zati lövészete kitünően si­­sére is anynyira meg volt elégedve őfen­­ii ' nyílt dicsérettel illette Krafft Darun !?aSy°t- a tanzászlóalj érdemes Sz-fát. A czéllövészetröl 7 órakor 8 órai­ taza’ ®S Őszen átázva, őfensége és v^zavo°U8tellZett 8 10 Órak°r pihenni ki a fór,11' reggel 7 órakor lovagolt 884manterCZfS red­des kíséretével a „mé­­solállitv 1 hol már csatarendben sabh n Várta a tanzászlóalj a legmaga- Kyakor^111!080^' Szakasz, század és zászlóalj ki a 2! !,nyerték ki őfensége tetszését lova.221Tu megszemlélése után az uj Ugy r­­aktanya megtekintésére ment r apu­kot,CZ t ,7610 berendezés, mint a solic vánitotta ^ ^ ^je8 megelégedését nyíl­tották^61^ fagyhatom említés nélkül a sá a Dana­r helyiségének csinos díszítését, mely ^pa­­ncsnokság és a térparancsnok érdő hom­lok­­bejárat nemzeti lobogókkal ékitet­ta án „Üdvözlünk cs. kir. Fenség! ” felirattal diszkapu üdvözölte a m. kir. hon­védség főparancsnokát, ki fél 12 órakor szállására lovagolt, honnan d­. n. 1 órakor, özv. Z. Knöpfler Vilmosné négyes fogatá­val Maros-Szt.-Györgyre kocsizott, élvezni a Máriaffy család magyar vendégszeretetét,­­ melyben már többször volt része a cs. kir.­­ fenségének. Az itt időző tábornokok, törzs- 3 tisztek mindnyájan hivatalosak voltak ebéd­­re a m. szt.-györgyi kastélyba, honnan Jó­zsef főherczeg Szász-Régenbe utazik, holnap­­ reggel pedig folytatja hivatalos szemle-utját Borszék-Tölgyes felé. I­s. Irodalom és művészet. Staron­ és Sh­akespere. Időnként irodalmi kisértet gyanánt fölmerült a lapok­ban az a vélemény, mely szerint Shakes­­pere csodálatra méltó drámáit nem ő, hanem a vele közel egykorú angol lord canc­ellár, az észre és tudományra híres, de jellemre nézve alacsony államférfi, Bacon Ferencz írta. Az érdekest hajírászó napi­lapok e te­kintélyt, bálványt és nagyságot ismerni nem akaró világban, két kézzel kaptak a hozzá­vetőleges véleményen, mely, mint minden tudományos kuriózum, Amerikából jött át a száraz­földre. Shakespere műveit Bacon Ferencz írta. Bacon Délia kisasszony bo­csátotta világgá, egy először 1875-ben meg­jelent könyvében e tudományos kuriózumot, mely Amerikában, a hiedelmek hazájában, sok hívőre is talált, míg egyebütt föltünést keltve számos ellen­mondást provokált. Bal­gaság azt állítani, jegyzék meg, mintha Shakespere álnév volna, s alatta Bacon neve lappangana. Ezzel azonban nem ért véget a Bacon­­hypothesis, mondja Heinrich G. a „P. Lloyd“ tegnapi számában. Ez év kezdetén egy ilyen tudományos c­élzattal készült s Londonban 628 oldalon megjelent könyv vetette fel a Shakespere­ Bacon kérdést. Tette pedig ezt Pott G. kisasszony, egy nő, kinek Moliére szerint az ellentmondás gyönyörűség. A Pott kisasszony „tudományos“ kész­lete abból áll, hogy szólamokat, kifejezése­ket, összetételeket, frázisokat és mondato­kat állított össze, melyek Shakespere drá­máiban megtalálhatók. S honnan állította össze ? Baconnak egy a British-múzeumban őrzött s szép mondásokkal telt „Promus“ cz. kéziratából. E szép mondások a Shake­spere előtti müvekben nem, csupán Baconnál és Shakesperenél fordulnak elő s ez utóbbi müveiből mentek át népi használatba. Kö­­vetkezésképen, okoskodik, a kisasszony, mi­után e frázisok, metaforák, a Promuson kí­vül másutt mint Shakesperenél nem jön­nek elő: Shakesp. drámáit Bacon Ferencz írta. A következtetés kétségkívül komoly erővel bír. Csakhogy nehéz megállapitni, hogy e frázisok egyenesen Bacontól valók, hogy abban az időben más gyűjtemények­ben nincsenek meg s tényleg csak Shake-nél találhatók. Valószínű, hogy e frázisokat il­letőleg Bacon és Sh. egy forrásból, az ak­kori nyelvből merítettek. Másrészt az ily állítások a nyelvalakok óriási és kifogásta­lan összehordását igénylik, hogy rendület­len alapul szolgálhassanak. A kisasszony nem épített épen rendületlen alapra. Pl. azt mondja: „a jó estét, jó napot, jó reggelt“ üdvözlési formák Shakespere előtt nem hasz­náltattak, pedig hát használtattak, több mint kétszáz évvel Sb. előtt, a 14-ik században Cheucer által. Az ily általános erejű és ér­­vű frázis helytelen felhozása, komoly két­séget támaszt arra nézve, hogy a kevésbé ismert frázisok hitelre találjanak. Hanem a szólások és kifejezések által megtámadott szerzősége Shakesperenek, csak a támadás egyik fele. A másik fele abból áll, hogy Shakesperenél az ismeret­nek és tudománynak akkora teljessége ta­lálható, mely a miveiteket ma is bámulatba ejti. Azzal egy színész nem bírhatott. Hi­szen Ben Johnson régi kijelentése értelmé­ben Sir. latinul keveset, görögül majd sem­mit sem tudott és drámi görög és latin velős mondásokkal teljesek. Bacon meg mély ismeretekkel és tudomány­nyal birva, kora színvonalán állott. Az a mély jártasság, mi Sh. drámáiból az emberi lélek titkaiban, meg a tudományokban nyilvánul, csak a Baconé lehetett. Megint komoly érvek a Sh. szerzősége ellen, Bacon mellett. Baj, hogy Shak. szel­lemi fejlődéséről kevés bizonyosat tudhatni. Bizonyos, hogy egyetemet nem végzett s doktori diplomát nem szerzett. Benke 1715-ben, a Lexiconjában annyit tud róla : „Sir. az angol drámairó, 1564-ben Strat­­fordban született, keveset tudott latinul mégis a költésben messzire vitte. Kitűnt a tragé­dia írásban, sokat veszekedett Ben Johnson­­nal. Meghalt 1616-ban ápril 23-án 13 éves korában Stratfordban. Színműveit meg tra­gédiáit, mikből sokat irt, összegyűjtve 1709- ben nyomtatták ki Londonban.“ Elze Ká­roly pedig a legalaposabb Shak, ismerő és életrajzíró, 1876-ban Halléban megjelent könyvében, Sh. külső életéről feltűnő keve­set tud, belső szellemi fejlődéséről pedig ma is hozzávetéseken kívül, igen keveset tudunk. Hanem ha egyetemet nem végzett és doktori diplomát nem kapott is, mégis csak ő a neve alatt ismert drámák szerzője. Ma sajátságos korszerű előítélettel, mindent a diplomákhoz kötünk. Kinek nincs diplomá­ja az nem tud, a kinek van az tud. Ma a diploma szerzi meg a jogot a koplalásra s az adósság­csinálásra — no meg a tudós­­hírre. Ez a világnézlet. Nevetséges ! Hány vizsgát kell letenni egy szegény fiúnak, hány szamárhidat kell átjárnia s a pedan­tériának mennyi baktatóját keresztül botor­­káznia, a­mig egy silány doktor, egy ktu­dákos tudományos koloncz vagy egy dip­lomás proletár vagy egy aranyközépszerű tudós lesz belőle! Csak az tudja a ki vagy átjárta, vagy az emberek tudós értékéről jó megfigyeléssel némi fogalmat szerzett magának. Csupa máz, külszin és forma minden ma s ez alatt a külső diplomás ruha alatt többnyire el is vész, el is törpül a géniusz. Tehát a múltat a ma szemüvegén nézi a so­kaság s mert kb. nem járta ki az iskolákat, könnyű megfogni, ha akad férfi vagy nő, a­ki az ő szerzőségét megtámadja. Jegyezzé­tek meg magatoknak, hogy az iskola a kö­zépszerű embereknek való s csak tudást ne­vel. Jegyezzétek meg, hogy a kiváló ember mindig maga neveli önmagát ; maga nevelte magát Shakespere, maga nevelte magát Pe­tőfi és Gőthe. Petőfi, most az újkorban is­kolákat sem végzett, Göthe latinul keveset, görögül még kevesebbet tudott s Schillernek az egyetem nem sok költői hasznot szerzett. Az irodalmak története nem igen tud for­mai képesitvényekkel ellátott kitűnő költők­ről. Azok maguk nevelik önmagukat s fel­­fogási és tanulási ösztönük által viszik me­­szbre és írják be egyéniségüket az emberi szívbe s az emberi gondolkodásba. Ily mó­don irta be Shakespere is magát a korsza­kok lelkébe. Az egész Bacon-theoria h£t ko­runk ellenmondási viszketegén, az újság ke­resésén s napjaink előítéletén és felületessé­gén, mint dülékeny és ingatag homokala­pon nyugszik. e­llenzék MINDENFÉLE. Kolozsvár, június 21. — A magunk dolga. A folyó hó­nappal lezárjuk az 1883-ik év első felét, hogy julius elsején megnyissuk a másodi­kat. Kérjük tehát olvasóinkat előfizetéseik megújítására. Nem mutatjuk be újabban magunkat, mert már három éves jó isme­retségben vagyunk. Most is, mint mindég fukarok vagyunk az ízléstelen öndicsérge­­tésben s nem soroljuk elő, hogy mi min­dennel fogunk a jövő negyedben kedves­kedni. Az efféle ígéretek mindig úgy néznek ki, mintha arra valók volnának, hogy le­­gyen mit meg nem tartani belőlük. Eddig is megtettük, ezután is megtesszük a mit meggyőződésünk sugall s a becsületes ha­­zafiság kötelességül reánk ró. Nem adunk jobbat, mint eddig, mert a jobb fölülmúlja erőnket, de nem is fogunk hanyatlani, mert azon örökeszmék, melyeknek szolgá­lunk, nem tűrik meg lelkünk ernyedését. Le­szünk tehát a kik voltunk, hazánk függet­lenségének és magyarságának katonái a harcz minden vonalán. Előfizetési feltételeink: Fél évre............8 frt. Negyed évre ..... 4 frt. Egy bóra............1 frt. 50 kr. Előfizetést mindennap elfogadunk, s a lapot innen kezdve pontosan küldjük. Az „ELLENZÉK“ szerkesztősége és kiadóhivatala. — A városi tanácshoz ma két ér­dekes munka érkezett: egyik, melyet a fő­városi tanács küldött, a jelenleg körünkben időző Wein János fővárosi vízvezetéki igaz­gató műve és a főváros összes vízműveit ismerteti rajzokkal illusztrálva. E munka is tanúsítja, hogy az igazgató úr milyen ki­váló szakértő a vízvezetéki művek terén s hogy ennélfogva az ő szakszerű nyilatko­zatában a mi tervezett vízvezetékünkre vo­natkozólag teljesen megbízhatunk. A másik munka Jágócsi Péterffi József munkája és a női munkarajz oktatására nyújt szöveg­ben és rajzokban egy kitűnő művet, mely szakszerűségénél és díszes kivitelénénél fog­va egyaránt megbecsülhetetlen munka női tanintézetek számára. — A Befásitó Bizottság tegnap tar­tott ülésén bemutattattak a Trincsinvár-tér parkírozására vonatkozó helyszínrajzi föl­vétel és tervek, melyekről már megemlékez­tünk. A bizottság átiratilag fölkérni hatá­rozta a tanácsot, hogy a terveket vizsgál­tassa meg a közmunkabizottsággal s jelöl­tesse meg a létesítendő park körüli utak hely­zetét és méreteit; továbbá rendelje meg az építtetőknek és építészeknek, hogy a le­bontott épületektől a roncsalékot és földet hordják a parkh­ozandó területen kijelölendő pontokra, annak idejében feltöltése végett. — A vízvezetékre vonatkozólag egy tervezetről emlékszik meg egyik hely­beli laptársunk s azt ugy említi föl, mint valami világra szóló őslénytani leletet. Hát erről a­ tervezetről, melyet annak idején, 1858-ban, tehát épen negyed századdal ez­előtt Kagerbauer Antal, a zseniális építész készített, nagyon sokan tudnak Kolozsvárt s a többek között dr. Salamon József is fölem­lítette a vízvezeték és csatornázás kérdésében ezelőtt két évvel közrebocsátott röpiratában. Kagerbauer A. kinek nemes ízléséről és kivá­ló technikai képzettségéről maradandó emlé­kek, p. o. a városház, a szentpéteri­­templom a külmagyar utczában), az első gőzmalom Ko­lozsvárt s néhány más nagyobb szabású építmény az erdélyi részekben tanúskodnak 1858-ban egy tervet terjesztett az akkori választott esküdt közönség elé, melyben a vizvezetés szükségességét és haszonosságát erőteljesen hangsúlyozza. Ő, miután a ma­lomárok (Kis-Szamos)­­szabályozását s ez­által a jelen állapot szerint veszendőbe menő 300 lóerejű vízerőnek lehető érté­kesítését előrebocsátja, a hídkapui nagy­­malomnál szándékozott a most egyedül a malom hajtására elpazarolt vizerő egy­negyed részét a belváros és szomszédos ré­szei számára gép általi vízemelésre hasz­nálni. S e vízvezetés költségeit 55 ezer forintra teszi, az utczákon és piaczon 45 szabad kifolyással, a belvárosban. A magá­nosok részére pedig minden házba beve­zetve, 62150 frtra, összesen a belvárosra 11­150 forintra. A hídelve számára Kager­bauer 12 szabad ki­folyással és természetes esés­sel a Szamosból vezetve, 11.800 frtot számít. Kagerbauer e tervével kapcsolatban számí­tásba vette a létesítendő vízvezeték remél­hető jövedelmét is, természetesen az akkori statiszikai adatok , illetőleg lakossági és ház­létszám alapján. E számítás szerint fi­zetett volna 10 éven át évenkint, a belvá­rosban és környékén : 7 középület 100 írtjával szédságában 3­­ 300 Tehát 651 ház összesen 5700 frtot. Ezzel szemben dr. Salamon említett röpira­tában a megszaporodott népességhez vi­szonyítva a legújabb adatok alapján a lé­tesítendő vízvezeték jövedelmezőségét 15.195 forintra számítja fúl évenként. Persze, huszonöt évvel ezelőtt a Ka­gerbauer tervét kivihetetlennek és a költ­ségeket elviselhetlennek deklarálta a rövid­látók és ósdiak nagy tömege, épen igy mint ma 25 évvel később annak kereszteli s valószínűleg annak keresztelné 500 esz­tendő múlva is. -- A kolozsvári államilag segé­lyezett felső kereskedelmi tanoda végzett hallgatóinak zár­vizsgájára a közok­tatásügyi miniszter Herrich Károly osz­tálytanácsost miniszteri biztosnak nevezte ki, ki e hó 27-én értekezik városunkba. — Humoros előfizetési felhí­vás. Egy vidéki lap ilyen humorral kezdi előfizetési felhívását. „Ló a Kozsvári Köz­löny“. Furcsa önczim, de ha neki kedve telik benne, hát legyen ugy. — Szászvárosból értesit levelezőnk hogy ott f. hó 16-án nagy rémületbe ejtette a lakosokat az ott állomásozó tisztikar el­járása. Levelezőnk szerint a tisztikar fák­lyás zenével óhajtott kedveskedni ezrede­süknek névü­nnepe alkalmából. Azonban az egész hét alatt tartó derült idő szombaton 16-án dühöngő zivatara fejlődött, oly hatal­mas forgószél kerekedett, hogy földig haj­totta a fákat, bezúzta az ablakokat. Min­denki azt hitte, hogy ily veszélyes játékot nem kísértenek meg a tisztek és a terve­zett fáklyás zene elmarad, de nagy rémüle­tükre a fáklyás zene megtartatott. A szél sistergő darabokat tépett le a fáklyákból, melyek a napok óta tartó község által ki­szárított fedeleket és a várost porrá égés­sel fenyegették. Szerencsére a gondviselés el­hárította a veszedelmet. A lakosság az eljárás felett megbotránkozását fejezte ki úgyszintén a rendőrfőnök eljárása felett is, melyet a veszélyben tanúsított, mivel neki, mint a vagyon- és közbátorság őrének kö­telessége lett volna a fáklyás menetett be­tiltani. — A tanuló társakhoz. A kolozs­vári tanitó-képezdének, az 1876/7-ki iskolai évben végzett és tanképesitet tett növendé­keit a folyó év augusztus 1-é­n Ko­lozsvárt tartandó találkozási ünnepélyre emlékeztetni kívánja Tarcsafalvi Albert vargyasi tanító, (u. p. Baróth) s tájékozta­tás szempontjából felkéri tanuló társait nyilatkozzanak, hogy a jelzett ünnepélyen meg fognak-e jelenni ? — A „Bukaresti híradó“ egyik legközelebbi számában a hazafias magyar közönséghez, legfőképpen pedig a csángó­magyar egyesülethez azon kéréssel fordult, vegyük tekintetbe a Romániában lakó ma­gyar állampolgárok helyzetét, főleg ameny­­nyiben gyermekeik oktatását illeti, s azon súlyos viszonyokat, melyek között az otta­­tani magyar iskolák tengődnek, és segélyez­zük azokat, mert legalább is 150 ezer ma­gyar él Romániában, a­ki se ki nem ván­­dorlott magyar vagy székely, se nem csán­gó, hanem még ma is magyar állampolgár s az is akar maradni, de alig van módja gyermekének magyar oktatást szerezni s igy veszélyeztetve van az ifjú sarjad­ék nemzetisége. A fent idézett lap még nem is irtózik amaz annyira perhorrescalt szótól, „iskola-egylet“, „horrendum auditu“, ki meri leplezetlenül mondani, hogy magyar „Schul­­verein“-t óhajt, ettől várja az ottani ma­gyar iskolák támogatását, fentartását, ma­gától értetődőnek tartván azoknak nem se­­gélyeztetését az oláh kormány részéről. — A főváros gyomra. Az 1882-ik évben a főváros fogyasztása átalában az előző évhez képest némileg emelkedett. Az egyes fogyasztási czikkek a következő téte­leket tüntetik fel: a húsfogyasztás tett 1882 ben összesen 428, 742 mmázsát, 1881-ben 445,098 mmázsát. A szeszes italok fogytása tét 1882-ben 452,421 hektolitert, 1881-ben 448,460 hektolitert. A szeszes italok fo­gyasztása tehát szintén emelkedett. Hazai és vad szárnyas valamint egyébb vad fo­­gyasztatott a fővárosban 1882-ben összesen 3.196,191 drb, 1881-ben 3.282,519 db. En­nél a tételnél tehát némi csökenné­s mutat­kozik. — Herényiét egy levélb­om­ló el­len. Ajaccióból jelentik, hogy egy ottani vendéglőben a levélhordó ellen olyan gyil­kossági merényletet kísértettek meg, mint a­minőt Francesconi követett el Bécsben. A levélhordó súlyos sebet kapott fejen, ugy hogy azóta eszméletlenül fekszik. A pénzes­leveleket a tettes elrabolta. Erdélyi hírek.­­ Medgyesen a köz­temető szépítésére egyesületet akarnak léte­síteni. Egy ideiglenes bizottság már az elő­munkálatokat meg is kezdette, gyűjtöttel 24 tagot, évenként 191 frt tagdíjfizetéssel. A dévai tűzoltók folyó hó 17-én majá­list rendeztek, mely igen szépen sikerült. A Fogaras pálinka korcsmaárulási joga 1862-ig a városi polgárok egyetemleges tu­lajdona volt, ámde erről a város javára oly kikötéssel mondottak le 20 évi időtartamra, hogy Fogaras legalább is nagy község le­gyen. A folyó év végével a 20 év lejár, sürgetővé vált tehát e kérdés megoldása, mert ha az eddig húzott jövedelmet a vá­rostól elvonnék, nem tudná hivatalnokait fizetni, oly szegény. Most több városi polgár a végből buzgolkodik, hogy e jövedelemről újólag mondjanak le, de azon határozott kikötéssel, hogy 1884-től kezdődőleg a jelen­legi nagy község rendezett tanácsú várossá változtassák át. — Maros-Ludason a vasúti munkások segélyalapja javára nyá­ri tánczvigalmat rendeznek. — A beszter­cei lövész egylet augusztus havában fényes lövész ünnepélyt rendez, melyre az összes erdélyi lövész egyesületeket meghívják. A nyereménydijak 500 írtban állapíttattak meg. — Tambura zenekar. Miklós Ist­ván szabadkai tambura zenekarával az „újvilág“ nyári mulató kertben hangver­senyt rendez. Irtot 16 legnagyobb ház 40 „ 28 másodrendű „ 20 100 harmadrendű 10 100 negyedrendű „ 8 „ 200 ötödrendü „ 6 „ 100 hatodrendü „ 5 „ 100 épület a külváros­ból a belváros szám­ 700 640 560 1000 800 1200 500 yy Ti yy yy 71 n Junius 21. KÖZGAZDASÁG. Hetivásár. Kolozsvárit 1883. Jan. 21-én. Mai vásárunk középszerűnek mondható, legna­gyobb élénkség a barom­fipiaczon volt, hol daczára a meglehetős behozatalnak, az árak nem csökkentek. A szé­­nagyüjtés közeledtével nagy kelendősége van a favillá­nak és gereblyének melyet a derék sz-­lászlóiak állíta­nak elő, ára egy drb villának 15 kr. egy gereblyének 10 krajczár. (Gabonapiaczon imázsa szerint: búza 8 f. 60. rozs 6 f. 50. kukoricza 6 f. zab 5 frt. Majorságpiaczon párjával 60 - 85 kr. tyúk 1 f. 10 sovány lud 1 f 70. kövér 3 f. 6 drb. tojás 10 kr. Takarmány és fapiaczon rendes árak. Egy szekér mész 8—9 frt. Élelmi czikkek árai nem változtak ; a gyü­mülcs­­piacz bőven el van látva eperrel és ropogós cseresznyével. Sertéspiaczra — f. hó 20-án — felhajtatott 180 drb. eladatott 75 drb.kövérnek drhja 16—60 f. sovány­nak 22 — 25 f. malacznak 15—18 f. A napszám felette drága, férfi ellátással 60 kr. a nélkül 90 kr. nő ellátással 50 kr. a nélkül 80 kr. kaszás ellátás nélkül 1 f. 10 kr. LEGÚJABB. Az eszlári bitapör. (Az „Ellenzék“ eredeti táviratai.) Nyíregyháza jun. 20. (Délelőtt 11 óra 55 perczkor.) A mai végtárgyaláson Eötvös Károly vizsgálatot kért azon merénylet ügyében, me­lyet az éjjel Scharf Móricz ellen (lásd tu­dósításunk végét) állítólag elkövettek. Ma ismét kihallgatták Solymosiuét. Eötvös keresztkérdésekkel faggatta a javas asszonyról, ki neki leánya eltűnését beszélte s azon pénzekről, melyeket külföldön gyűjtöt­tek volna számára. Friedman az eskü fogalmát hozta szó­ba, mire Solymosiué mérgesen válaszol, hogy ő nem bolond, sem szamár, hogy ne tudja, mit cselekszik. Bevezetik Hári Andrásnét. Összeesett, sovány asszonyka. Nála szolgált Eszter. A­felől kérdezik ki, nem bánt-e roszul Esz­terrel ? (Úgy látszik halvány reményük van a védőknek, hátha öngyilkosságot lehetne kisütni.) Huriné szokott bőbeszédűségével állít­ja, hogy nagyon is jól bánt Eszterrel. Arra nézve, hogy a talált hulla (a da­dái) nem Eszteré­e azt mondja, hogy nem nézte, nem nézné meg, ha felakasztanák is. Scharf is intéz Hurinéhoz néhány kér­dést.­­ Azután kihallgatják Lannyné, Üve­­gesné, Sósné eszlári asszonyokat, Szabó Jú­liát, Sós Erzsit, Tanni Erzsit és Esztert, Tót Mihálynét s még egynéhányat, kik elő­ször hallották a kis Scharf Samuka beszédét a gyilkosságról. (Délután 3 órakor.) A tanuk kihallgattatásuk után egyen­ként megeskedtettek. Ezután felolvastatott a nyíregyházi rendőrkapitánynak Seif­ert királyi főügyészi helyetteshez érke­zett jelentése, Scharf Móricz elleni me­rénylet felől. A szöktetés s a dynamit dobás híre alaptalanul corpoltattatott, az egészből annyi igaz, hogy az „Egyetértés“ és egy bécsi lap tudósítója interwievelni akar­ták Oisavszky tanítót, Móricz oktatóját és ennek házánál jártak, mely a megyeház­hoz közel esik, a törvényszéki elnök ez ala­pon rendelte ki a rendőrséget. A mai tárgyalás folyamán kihallgat­ták Solymosi Zsófit az Eszter bugát. Igen csinos, megnyerő külsejű leány, bizonyos ha­tározottság volt föllépésében, nyugodtan és biztosan felel a hozzá intézett kérdésekre, általában jó benyomást tett a hallgatóságra. Vallomása lényegtelen, semmire sem dérit világot; különös jelenet adta elő ma­gát, midőn Schwar­tz fővádlott kérdést intézett hozzá, erre nem akart válaszolni. Kihallgathatott még Kolmayer boltos, kinél Eszter a festéket vette. Vámos Julis hallgattatott ki ezután, ő szombatonként szolgálta Scharfékat, előadja, hogy hallotta, mikor Móricz Esztert behívta házukba tüzet rakni. Bátor­­ék kihallgattatásuk rendjén, azt vallják, hogy a zsidó templomban éjféltáj­ban világosságot láttak. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: BARTHA MIKLÓS.

Next