Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-06-26 / 144. szám

Kolozsvárt^883^ ezen vallomással el lenke bíró, nevezetesen. . , T. Meg zo V­ál .ö vallomást­­ nem tudtam ra felol­toltani Jie ’ nujeratóság körében.) «■ ■ BrL Ábrahámra vonatko­z azt állította, hogy nem igaz Braun­­‘ “íradása hogy az ö házához ételt nak az , „ mert sem maga, sem ,a cse­­vittek volna^ ^ lakáshoz ételt és azon idő Uj.Faluban lakott, Braunnál, «L mínt a miiem­ ,(i „em ritt * ifW?h»z *'*"• "us,oU. Úgy mint a maso­az első, s0,hasel“.a nézve azt állítja, hogy meg volt Kfa»« beszélt Így? T I* meg 1J n ijedve és nem mertem feleim. VOtaElnök: Hát ijedtében felelt igazat. T'­lgerinök- De azután decz. 21-én miért ílolt a kihallgatás alatt, mert akkor nem frt kihallgatva lévén előbbi vallo­­lévén máskép beszélt. T. Már n£ nem° voltam megijedve mert akkor másodszor voltam kihallgatva, hat eszembe is tötte­­­n­ö­k. Kérdésbe tétetett még ma­­inai- hogy azon szombati napon volt-e £ Ü .Í£ ideg» ebédre ? T. Volt. H e u m a­n­n: Ráismerne arra a sze­­gény emberre, aki ott ebédelt? T Azt nem tudom, hogy megismerném-e mert nem csak egy szegény ember van ebédre nálunk. Elnök: Bátori Júliánál (Bevezetik.) Maga eszlári születésű. 23 éves hajadon A múlt esztendőben szolgált Lichtmannál ? T. Igen, két évig voltam ott. Elnök: Azon két esztendő alatt vitt­­e valamikor Braun lakására ételt? T. Nem vittem soha. Elnök: Igen de Braum Ábrahám azt állítja, hogy maga azon időben ételt vitt, még­pedig a szakácsné társaságában. T. Én nem vittem neki soha az alatt a két esz­tendő alatt mig ott voltam. Braun Ábrahám: Instálom aláson, nem mondtam, hogy ő vitte, csak azt, hogy a szakácsné volt, de hogy kivel vitte oda az ételt, azt nem tudom, mert aludtunk. Elnök: (Bátori Juliánához) Hát ma­gán és a szakácsnőn kívül volt még több fehér család? T. Nem volt akkor. Elnök: (Braunhoz) De ha maga a szolgálót említette, akkor más, mint ez a lány, nem lehetett. Braun Ábrahám: Én nem említettem, nem tudom, hogy ki volt: szolgáló volt-e, vagy más, nem láttam de hallani hallottam. Elnök: (Bátori Juliánához) Hát ar­ra maga nem emlékszik, hogy azon szom­baton volt-e maguknál szegény, koldus zsidó ebéden? T. Én nem emlékszem. Elnök. Hát arra emlékszik-e, hogy ugyanazon a napon három metsző ment volna magukhoz ? T. Igenis emlékszem. Bent voltak a szobában , danoltak ott egymásnak azt hallottam. (Derültség.) Elnök: Meddig voltak ott? mikor mentek el? T. Valami nyolcz órakor ott voltak, este napszállta után nem jöttek ná­lunk. Elmentek tőlünk és később jöttek viszsza. Elnök: Mily időben? T. Este nálunk jöttek nyolcz órakor, azután elmentek és már 10 óra lehetett, mikor jött a három metsző és azután megint 12 óra között volt, mikor elmentek. Szeyffert: Méltóztassék kérdezni, fájjon ismerték-e egymást kölcsönösen Braun . Bátori Juliana ? T. (Megnézi Braunt) Igem ismerem, ott lakott közel hozzánk. braun Ábrahám: Ismerem én is. Elnök: Ohrenstein Berta ! (Beveze- A múlt esztendőben, október 21-dik ??Plan maga önkényt jelentkezett a vizsgá­­°uró előtt. Kinek a felszólítása folytán tet­­t ezi a jelentkezést ? Magamtól. Elnök: És mit kívánt bejelenteni? ■ A ténsasszony benn volt, vigyek Ujfalv­­árakor egy kis ételt, ott volt a sze­gény zsidó. . Elnök: Hát a háziasszony hívta fel, így vigyen ételt ? T. Igen a ténsasszony. Áh n ö k: Hova vitte az ételt. T. Braun amhoz, ki az ágyon feküdt, a szegény . Pedig padkán egy kis szalmán. lomását a** ° k: A vizsgálóbíró előtt tett val­mit’ Siet01e6 délután 5 óra tájbi ÁhrnL.! 0r eb­édért küldött általam egy Braun­­ Uj-Faluban betegen fel T. Én azt nem mondtam. A vizs­' azt mon­­ta, hogy szombaton es­­mann’ iítet­teS délután 5 óra tájban Licht ív ,, or ebédért küldött általam egy Braun ^idónak^T $'Filluban betegen fekvő öreg JáUb­ i A‘ *“n azt nem mondtam. A vizs- il­e azt irta bele, a mit akart. m­utat *11 ók : Sajátkezű aláirása­ ez ? (Fel­nem íelíl a jegyz­ökönyvet.) T. Igen, de Um be itteni, hogy mit vallod­­ékszik.* n U k : (Olrenstein Jakabhoz.) Em­lő, u ' a múlt esztendő azon napjára, mi­­gést f .ldegen metsző jött próbakönyör­­‘•i­ ? Mel?ik nap volt m?T. Sióm- P- A zsidó husvét előtt. "Inök: Arra emlékezik, hogy ez a dája há­ is emlékezem. Szombaton dél il Ká oil ^^fszö megfordult gazdája háza­után volt. 1 lázatVo^ ^arra emlékszik-e, hogy hba ? rr, 0 valakinek ebédet küldtek a fa­lámhoz küldik 8 em^kszem- Braun Ábra-Xem­ Üudo° ^ ' * 'dja-e, ki vitte az ételt? ››Wen i°ij : Emlékszik-e arra hogy más T. Arn'l 18 ZS*dd megfordult-e a házhál? tt«m pn,?Mi nem mondhatok semmit, a mire j, e azt;m, azt nem mondhatom ■iával A b ' Hanem kihallgatása alkal­­elött Jm' azt állította a vizsgálóbíró dr. 1 • aiuson­a a vizsga. Katon J1Tyr°­san tudta, hogy­­ g­r­ójánál, Lichtmann Mórnál i­s­.Hri­degen izraelita nem ebédelt. T. Kérem, lehet, ak­kor is csak úgy mondtam, mint most, mert másképen nem mondhatom. Elnök: Akkor máskép mondta, mert máskép van leírva, mint a­hogy most mond­ja. Akkor egész határozottsággal mondta, hogy tudja, hogy nem ebédelt ott idegen izraelita, most pedig azt mondja, hogy nem emlékszik rá. T: Én ott egész nap s­em va­gyok. Én csak akkor megyek fel, ha dol­gom van a főnökömmel. Nekem foglalkozá­som van a gazdaságban s nem a házban. Friedmann: Nem tudja, mi indí­totta leányát arra, hogy a vizsgálóbíró előtt jelentkezzék kihallgatásra ? Ki vezette oda? Ohrenstein Berta : Magam mentem. Stönenberg Hermann. Elnök: A múlt esztendőben, a zsi­dó husvétot megelőző szombaton voltak-e idegen metszők maguknál a községben. T. Voltak. Svarcz Salamon és Braun voltak Taubnál, Buxbaum meg Szüszmann Jakab­nál. Swarczot ismertem, de a többieket nem Elnök: Ugyanez nap szombaton dé­lelőtt jelen volt-e maga is a templomban ? T. Voltam. Elnök: Mikor kezdődött az isteni tisztelet és mikor végződött ? T. Úgy fél 9- 8—9 közt szoktuk kezdeni az imátkozás és fél 11-kor már hazaktunk jönni a temp­lomból. Elnök: Látta-e maga Szüszmarit és Buxbaumot kijönni a templomból? T: Nem figyelmeztem rá. Kijöttünk a templomból, azt láttam, mindnyájan, hanem az után­a merre távoztunk, én kicsit előre haladtam, miután ladányiak is voltak nálunk és beszél­ni akartam velük. Ők előre haladtak egy­néhány lépéssel, hát én is előre mentem és velük mentem hazáig. A többiekre nem em­lékszem, hogy beszéltem velük. A két met­sző, a­kik Taubnál voltak szállva hozzám jött. Egy fél óra múlva mentek el. Taub is ott volt és egyszerre mentek hazafelé, de úgy emlékszem, hogy fzüstök után Taub hazament, mert a gyermeke is vele volt és a kulcs az almáriom vagy a ház kulcsa; tehát gondolom, hogy haza ment, de nem tu­dom, előbb bejött-e és azután ment haza vagy visszajövet hazulról. Elnök: Hát maga ebéd utánig nem ment el Taubhoz? T. Nem csak evés után, egy negyed vagy fél kettőre. Én meg a cse­lédem, Solymossy Zsófi mentünk oda. Elnök: És Solymossy Zsófit minek vitte el? T. Egy üveg bort vitt oda. Elnök: Bement Zsófi a házba Taub­hoz, vagy pedig csak maga átvette tőle a bort és maga lépett be a házba? T. Arra nem emlékszem. Elnök: Mennyi ideig mulatott Taub­nál ? T. Vagy háromnegyed vagy egy óra formán mulattunk. Ugyanaz­nap látta-e Soly­mossy Esztert, láttam úgy egynegyed egy óra tájban. Szeyffert: Bocsánatot kérek, hogy félbeszakítom a tárgyalást, de épen most kaptam egy hivatalos átiratot, mely sürgős és rögtöni elintézést követel. Az átirat a nyíregyházi kir. törvényszék vizsgálóbírójá­tól jön, mely szerint ő elnök e nagyságának mai napon kelt intézkdésével azon utasítást nyerte, miszerint a tisza­eszlári bűnügyben az ottani elöljáróság által tett azon bejelen­tés folytán, hogy azon személy, ki a t.-da­­dai hullát felöltöztette s a ruhákat a csem­pészeknek átadta, kihallgatás közlésével ki­deríthető lévén, azonnal a helyszínére, T.­Esz­­lárra induljon s ott a szükséges kihallga­tásokat megkezdje. Ezen utasítás folytán erről az ügyészséget azon hozzáadással ér­tesíti, minthogy az utasítás sürgős, hogy fél óra múlva indul s a­mennyiben szüksé­gesnek találja az ügyészség, hogy a kihall­gatásnál képviselve legyen, kiküldés iránt haladéktalanul intézkedjék. Aláírva : Nyír­egyháza, 1883. junius 23. Bary József, vizs­gálóbíró. Nys. Elnök ur! Ezennel kijelentem, hogy én ezen intézkedéshez hozzá nem já­rulok. A t.-eszlári ügy itten tárgyaltatik. Minden újabb momentum, ami a t.-eszlári ügyre vonatkozik, szükséges, hogy ide jöj­jön itt meghallgassuk mindnyájan, indítvá­nyokat tehessünk és azután határozzon a tervszék. Méltóztassék tehát intézkedni nagy­ságod részéről is, hogy Bary vizsgálóbíró úr el ne utazzék. Én különben szóval már megszentem neki, hogy ezen intézkedéshez nem járulok. (Folyt. köv.) Széchenyi gróf miniszter fogadása. Maros-Vásárhelytt, 1883. jun. 24. Széchenyi Pál gr., földmivelési­, ipar­és kereskedelmi miniszter ma látogatott el először az erdélyi hazarészbe. A pálya­udvaron báró Bánffy Zoltán, Maros-Torda­­megye és Marosvásárhely szabad királyi város főispánja, Kovács Soma polgármester, Lázár Benedek rendőrfőkapitány, Bernády Dániel városi gzadasági előadó, Pausinger József görgényi erdőgondnok, uradalmi hi­vatali főnök várták. A miniszter 12 óra 18 perc­kor érke­zett meg Bedő Albert miniszteri tanácsos, országos erdőmester, Girsik János m. o. tanácsos, kolozsvári erdőigazgató kíséreté­ben, kikkel délután 3 órakor Görgénybe elutazott. Az indóháztól báró Bánffy főispán hozta be díszes fogatával a magas vendé­get a Transylvania szállodáig, hol röviden ebédelt, megelőzőleg pedig a Széchenyi téren kimagasló Bemszobor megtekintésére ment, melynek sikerült kivitele elismerő nyilat­kozatát nyerte ki. ELLENZÉK Ebéd után báró Bánffy főispán laká­sára vezette, hol 2 órakor báró Apor Ká­roly kir. it. táblai elnök, mint a m­aros­­tordamegyei gazdasági­ egylet elnöke tisztel­gett a miniszternél, ki városunkból a gür­­gényi kincstári birtokok megtekintésére utazott. — I. MINDENFÉLE. Kolozsvár, junius 25. — Jóllevök emlékünnepélye. A helybeli unitárius főtanodának 1841 óta, ki­véve h­azánk gyászidejét, magasztos ünnepé­lye szokott lenni elhunyt jóltevői emlékére. Az idén is hasonló kegyelettel folyt le az ünnepély, melyen a tanári kar és számos érdeklődő volt jelen. Ez alkalommal F­a­­z­a­k­a­s Lajos papjelölt volt az ifjúság szónoka. A meghatottság hangján, élénk vo­násokkal emlékezett meg az elhunyt jólte­­vőkről, János Zsigmond, az unitárius fejede­lem, Dávid Ferencz, Hunyadi Demeter, Enye­­di György, Szent Ábrahámi Mihály, Kriza Já­nos, bölöni Farkas Sándor, Nagy Elek, Fehér Márton, Mikó Lőrincz, Dimény Pál, Petri­­chevich Horváth Ferencz, Zsuki János, Au­­gusztonovich Pál, Koncz János, Szász Ger­­gelyné, Kelemen Benő felejthetlen emléket véstek a tanoda históriájába. Ezután Ko­vács János igazgató tanár Richmond Anna a tanoda kegyes jóltevőjének szentelte a kegyelet és megemlékezés néhány perezét. Az ő adományából, huszonötezer forint, egy theologiai tanszék állandósíttatott. Az ünnepélyt az iskolai dalkör éneke zárta be. — Krecsányinénak ma van első ven­dégjátéka. Mint már közöltük ,Váljunk el“ Cypriennejében mutatja be magát először. A vendég művésznőt igen jó hír előzi meg, feltűnő szépsége kellemes benyomást tesz, s a közönséggel együtt érdeklődéssel várjuk a jó sikert. — Most e­gy magyarnak­. Tápió- Sápon egy véletlenül elsült puska Tóth Ist­ván uramat találta egy kicsit vállban. Be­szállították a Rókus kórházba, hol 75 da­rab golyóforgácsot szedtek ki belőle. Tóth uram azt mondja: kutyabaj. — Földrengés volt a napokban Nagy-Kőrösön! Egy néhány pár kép lehullt a falról, az üzletekben az apróságok, a patikában a téglik összekobzódtak, egyéb baj nem történt. — Balesetek és elemi csapások fenyegetik Kolozsvárt. A színházban, mint halljuk nemsokára ismételni fogják Holtey „Harmincz év egy kártyás életé­ből“ czímű darabját. Halestély. A „Hilária“ dalegy­­let július hó 8-án tánczczal egybekötött dal­estélyt rendez a „Bánffy“ kertben. Tisztességes szándékkal jön mihozzánk Don Carlos portugál herczeg, a a portugál trón­örökössé. Szándéka nem cse­kélyebb, mint eljegyezni kerek e föld leg­szebb királylányát, Mária Valériát. — Hírlapírók — a főidőn. A Vindobona nevű léghajónak szombaton kel­lett volna a fővárosi lövöldéből fölszállania. Már telt is a gép, már a homokzsákok nem bírták tovább tartani s tizenkét markos ba­ltával kellett megcsipelni, hogy el ne repül­jön. Hoitsy Pál képviselő,­­ Vészi József a Pester Lloyd és Sasváry Ármin a Nemzet munkatársa föl is akartak vele szállani, mi­­dő a rendőrség közbelépett s a repülés el­maradt. Különben szél volt s a rendőrség azért akadályozta meg. — Meggyilkolt csendőrök. Fe­hértemplomon az a hir kering, hogy két palánkai csendőrt szerb alattvalók meggyil­koltak. — Miből lesz a Mpanga ? Pozsony­ban egy 12 éves gyermek játszótársát négy lövéssel megölte. Hy­men. Szász Régenben e hó 23-án tartotta esküvőjét Hellvig Frigyes könyvezető Müller Eleonóra kisasszonnyal, Müller György kedves leányával. Szeren­cse kísérte frigyeket. Fetört virág. Zágonban e hó 17- ről: Földes Mária, Földes Miklós bir­tokos kiváló szépségű alig tizenhét éves le­ánya, e hó 13-án szülei házánál szivén lőt­te magát. Szeretetre méltó, vidám kedélyű volt, a korúnak árnyéka sem látszott rajta. Mindenki azt hitte, ez a kis leány boldog lesz, minden föltétel meg volt benne, hogy boldogíthassa azt, kit majd szeret. A ször­nyű eset megdöbbentette a szülőket, roko­nokat ; olyan hihetetlennek látszott, hogy már maguk előtt látták a fiatal leány vér­től borított holttestét és mégis azt hitték, csak alszik. A kis asztalon egy papírszele­­ten e rövidke sort találták­ .Nem mindenki lehet boldog“ — Azt hiszik, reménytelen sze­relem vitte a szép leányt e kétségbeesett lépésre. Nagy részvét közt temették el ! Éjféli párbaj. Két franczia ur nem­régiben a Roi de Boulogne egyik el­rejtett helyén késő éjjel párbajt vívott. — Fi fe­ledet ! magyarul »Szabó Anna siófoki leány, ki gyerekkorától Bue­nos- Ayresben élt. Először Szekszárdra, majd Törökországba s végül Argentinba jutott. Most látogatóba jött haza s az alatt az egy hó alatt, mig itthon lesz, meg akar tanulni magyarul. H­atálunkon egy 13 éves leány a tűzhely mellett elaludt és meggyuladt. Gaz­dája korán észrevette azonban s beledobta a kapu előtti patakba. Az égési sebek nagyok ugyan, de nem halálosak. — Hr. Mezei Ödön Székely­udvar­helyi derék fiatal orvos tegnap tartotta es­küvőjét Jánosi Cornelia kisasszonynyal. Sze­rencsét és boldogságot a frigyhez. — Melyik most a föld kerekségén a legnevezetesebb város ? Hát melyik volna, ha nem Nyíregyháza; legalább ezt tartja a nyíregyházai polgármester, ki egy hivata­los hirdetményt bocsátott ki s abban rendre inti „a föld ez idő szerint legnevezetesebb városáénak lakosságát. Lám milyen szeszé­lyes a sors, minek a révén lehet valaki híressé! — A vérvád. Sokat vitatott kérdés az, ha vajon lehet-e csak szó is rituális emberölésről a hébereknél vagy az egészet csak a zsidók ellenségei találták ki. Most Rohling egyetemi tanár­­veti föl ismét e kérdést. Ugyanis a múlt héten dr. Rohling a következő levelet intézte Ónody Géza orsz. képviselőhöz­ ,Ónody Géza képviselő ur­nak Tisza-Eszlár. Prága, 1883. jan. lll. Mi­után .Válaszomban a rabbinusokhoz“ azt mondottam, hogy a fab­atidban, mennyire azt nyomtatásban ismerjük, nem találtam a zsidóknak rituális gyilkosságára bizonyíté­kot, azt vitatják a zsidók, hogy ilyesmi iro­dalmukban egyáltalán elő nem fordul kö­telességemnek ismerem, most, mikor ily eset épen bíróság előtt tárgyaltatik, értesíteni nagysag°dat, hogy fentebbi irato­k szerkesz­tése után, Mózes Montefiore jeruzsálemi vál­lalata által még 1868-dik évben kiadott oly héber munkának jutottam birtokába, mely­nek 156/a­­lapján az van írva, hogy nem zsidó szüzek vérének kiontása a zsidókra nézve felette szent cselekedet, hogy az igy kiontott vér az égnek igen kedves és a zsi­dóknak megszerzi isten irgalmát. Ez rövid kivonata az egész helynek, melyet szó sze­rint lefordítva rövid idő múlva a nyilvános­ságnak át fogok adni. A fentebbi valóságá­ra, ha szükséges , kész vagyok itt a bí­róság előtt esküt is tenni. Dr. Rohling Ágoston, prágai cs. kir. egyetemi tanár:“ Kiváncsiak vagyunk, mivel fognak repli­­kázni a dühös antiszemita tanár ez új tá­madására a zsidó tudósok ? Különben bár­mit fedezött is fel Rohling úr, annyi szent­igaz, hogy fölfedezése csak annyit bizonyít­hat a zsidók ellen, mint p. o. egy jezsuita munka a kereszténység ellen. — Az országos középiskolai ta­náregyesület közgyűlését előkészítő he­lyi bizottság tagjait tisztelettel felkérem, szíveskedjenek f. hó 27-én (szerdán) d. u. 5 órakor a városházban tartandó ülésre meg­jelenni. Dr. Szamosi János: — A budavári gyilkosságban holnap vagy holnapután fogja megtenni Bök kir. ügyész a vád indítványt. Ugyancsak e hét folyamán hozza meg a törvényszék a vádhatározatot s ha a vádlottak az ellen nem felebbeznek, kitűzi a végtárgyalást. Ez semmi esetre sem fog e hó folyamában meg­tartatni s kétséges, vájjon a juristitium le­folyása elött,egyáltalában meg lesz-e tartható. — Az eszlári bű­­per Berlinben. A tisza-eszlári eset mo­st a szóbeszéd tár­­­gya Berlinben is, s erről beszél mindenki. A poroszok a legellenszenvesebb hangon szólnak e rituális gyilkosságról, s a berlini antiszemita lapok csak fokozzák az elkese­redést. A lapok ismertetik a bűn történetét, s részletes táviratokat hoznak Nyíregyházá­ról. A mai nap folyamában számtalan Ext­ra Blattot árultak az utczákon, a Solymosi Eszter meg az eszlári zsinagóga és a sak­­terek képével; a tudósításokon erős antisze­­mitikus hang vonul keresztül. Itt remény­­ük, hogy legalább a négy fővádlottat ha­lálra ítélik. — Helvey Faure kisasszony ko­moly veszedelemben forgott. Hatvannyolcz órán keresztül szűnni nem akaró óriási,láz gyötrötte, elvette eszméletét, úgy, hogy már a legroszabbtól tartottak. Folytonos jeges borongatások, melyeket 68 óráig szüntele­nül alkalmaztak, tegnap éjjelre már enyhí­tették a bajt, de a láz még nem múlt el. — A királyi palota kiépítése. A fővárosi közmunkák tanácsának jun. 11-iki ülésében érdekes tárgy került szőnyegre. A királyi palotaépítési bizottság értesítette a tanácsot, hogy ő felsége I. évi június hó 1- én kelt legfelsőbb elhatározásával megenged­te, mikép a budapesti királyi palota kiépí­tésére vonatkozó részletes tervek és költség­­vetések a már előbb bemutatott tervvázla­tok alapján elkészíttessenek, s a szükséges többi előmunkálatok ugyanezen alapon meg­­indíttassanak. Minthogy pedig ezen építés­nek egyik legfontosabb és nélkülözhetlen feltétele azon új felvezető kocsiútnak elké­szítése, mely a szarvastértől kiindulva a fehérvári kapun át a várba és egyik szár­nyával az újonnan építendő kir. palota lábá­hoz vezetne, és hivatva lesz a Tabánból a kir. palota udvarába vezető s annak idején felhagyandó utat pótolni, — a bizottság felhívta a tanácsot, hogy ezen út elkészíté­séhez és kiépítéséhez szükséges előmunkála­tokat még ezen nyár folyamában és lehető gyorsasággal megindítani szíveskedjék. A tanács ő felsége ezen legkegyelmesebb elha­tározását a legőszintébb hazafiai örömmel fogadván, utasítja műszaki osztályát, hogy ezen út megnyitása és kiépítésére vonatkozó tervet és költségvetést lehető legrövidebb idő alatt készítse el és mutassa be. A­,­irok­­z­művészek társa­sága a párizsi kirándulásra a következő programmot adta ki: Elindulás Budapest­ről julius 7-én esti 6 órakor. Érkezés Ve­­lenczébe julius 8-án délben. Elindulás ju­lius 8-én reggel, Milanóban 3 órai időzés, megérkezés Turinba este. Julius 10-én tisz­telgés Kossuth Lajosnál, elindulás T­uinból Párisba július 11-én kora reggel. A párisi tartózkodás programmja a párisi rendező­­bizottság által következőleg állapíttatott meg: csütörtök, június 12-én a Louvre, Ho­tel des Invalides, a tüzérségi múzeum meg­tekintése. Délután 3 órakor fogadtatás Hugó Victor által. Ezután Arc de Triomphe. Este a franczia bizottság által rendezendő ban­kett. Pénteken július 13-án kirándulás Ver­­saillesba, közös dejeuner, mely a francziák által rendeztetik. A múzeum, műemlékek, a nagy park, vizi játékok megtekintése , vissza­térés Párisba, este a nagy opera. Szomba­ton, július 14-én, a nagy nemzeti ünnepély, részvétel a nagy hadi szemlén. Vasárnap, július 15-én, Bastille, magyar egyletben kiállítás, Notre-Dame, Trocadero, Bois de­ Boulogne, a place de la Concorde, este a­­ teatre francaise, utána estély hangver­sennyel. Július 16-án hétfőn, Luxenburg, Pére la chaise, Madelaine, Vendôme búcsu­­estély, a franczia bizottság tiszteletére, a kiránduló társaság által. A vasúti jegy egy havi érvénynyel bír. — A «»sutnál szombaton egy piros kláris függő elveszett, megtalálója kéretik az „Ellenzék“ szerkesztőségébe beküldeni. Junius 25. LEGÚJABB. Az eszlári bünpör. (Az ,Ellenzék“ eredeti táviratai.) Nyíregyháza jun. 25. (Délután 2 óra.) A királyi ügyész Cseresné előállítását kívánja, de tiltakozik a személyes szabad­ságot korlátozó őrzés ellen. Eötvös csatla­kozik az ügyész kívánságához és törvény­telen eljárásnak nevezi a letartóztatást. F­riedmann c­áfolja, hogy neki párbaj ügye volt azon kiutasított (tudvalevőleg ilyeneket beszél a fáma) tiszttel. Az eddigi tanulhallgatások Braun, Schwarcz, Buxbaum alibijének kimutatására vonatkoznak — hosszadalmasok. (Délután 3 óra.) Recsky két csendbiztosa azt vallja, hogy Móriczot nem kínozták. Péczely Kál­mán írnok azt állítja, hogy ő és Recsky szép szóval vették rá a vallomásra Móriczot. Az ügyész a közönség zúgása közt szigorú ke­­resztkérdéseket intéz Péczelyhez. Ke­.di-Vásárhely, junius 24. . Ugrón Ákos képviselő az összes pol­gárság jelenlétében tartotta meg beszámoló beszédét. Egyhangúlag bizalom szavaztatott. Estve fáklyásnenet, azután bankett. Gyergyó-Siet.-Miklös, jun. 24. Gy.-Szt.-Miklós junius 23-án József­­főherczeg tiszteletére ünnepélyt rendezett, melyet a föherczeg látható örömmel foga­dott. Megérkezése után a testületek kül­döttségei tisztelegtek, mely után a tűzoltó­­egylet kivonult csapatait nézte meg. Láto­gatást tett a nőnöveldében is. Est­ ebéde 7 órakor volt, ennek végével, a város főut­­czáin többszörös sétát tett. Mindent legna­gyobb érdeklődéssel nézett meg és szívélye­sen tudakozódott a város sorsa felől. Meg­jelent a tűzoltói őrtanyán, megvizsgálta a tűzoltói szereket, elismerőleg nyilatkozott a felszerelésről, a tűzoltók gyakorlottságáról. A kivilágítás 9 órakor kezdődött, mikor a főherczeg újból sétára indult. Végig nézte a szép tűzijátékot, pompás tűzcsoport között a főherczeg sikerült arczképe lett kivilá­gítva. Mielőtt szállására tért volna, kife­jezést adott annak, hogy menynyire sike­rültnek, sőt fényesnek találta az ünnepélyt ilyenre csakis élelmes város képes. Gyergyó vidéke büszke lehet központjára. 24-ikén reggel 5 órakor városunkat elhagyta. Ban­dérium, hoszszú kocsisor kisérte őfenségét a gyergyói határ végéig. A búcsúzáskor újból elismerését fejezte ki a város figyel­mes vendégszeretete fölött, hogy kedves emlékei közt fog helyet foglalni itteni mu­tatása. Látható volt, hogy őfenségének és kíséretének Gyergyó-Szt.­Miklós és annak népe rendkívül megnyerte tetszését. Váro­sunk nem feledi őfenségének szívélyes, nyá­jas modorát, kitüntető érdeklődését. A főherczeget Ferenczi községi biró üdvözölte. NYÁRI SZÍNHÁZ. Kolozsvárt, kedd 1883. junius 26-án. Krecsányiné 2-ik vendégjátéka. RICHELIEN ELSŐ PÁRBAJA. Vígjáték 3 felvonásban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KART N­.­ MIKLÓS: NYÍLTTÉRI MATTONI ERZSÉBET SÓSFÜRDŐJE gyógyhely Budapesten (Budán) idény május 1-től szeptember 30-ig. A gyógyhely keserű­víz-forrásai (ivó és fürdő gyógymód) legjobb sikerrel használhatók : a beteg bán­­t a­­ ma­in­ál, alhasi és általános vérbőségnél, és az ebből keletkező nemesebb szervekhez való vértódolásnál, vé­­rvezéri pangások esetében, aranyérnél, túlságos elhízás­nál, rosztkórnál, máj és léghajóknál,re­észvénynél és vég­re női betegségeknél. Egészséges fekvés, tiszta üide levegő, 60 kényel­mes lakszoba, jó vendéglő, többnemű szórakozás. Pontos közlekedés a fővárossal állomásozó társas kocsikon, reggeli 5 órától kezdve. Rendelő orvos dr. Bruck J. (lakik Budapest, vi­gadó tér biztosít, épület. Tulajdonos : Mattom Henrink *) Ezen rovat tartalmáért nem v­állalunk fele­lősséget. S z e r­k.

Next