Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)
1883-02-23 / 44. szám
Negyedik évfolyam. . .... 16 Bt. fc'’sz .... 8 fit. félévre SZERKESZTŐI IRODA: Főtér 7. sz. hová a lap széliti részét illető közlemények czimzendők. | AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva 16 Ar || Negyedévre ... 4 frt Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. 41. Sárám* Kolozsvár, péntek, február 23. 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, főtér 7 szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kabinetkérdés. Üres kamarának bolond gazdaszszonya.“ Régi jó világnak igaz példajeszéde ez, mely eszünkbe kellett hogy Gusq0D, midőn Szapáry pénzügyminiszternek a vadászati adó ügyében mondott nyilatkozatát olvastuk. Arról az indítványról volt szó a képviselőhöz csütörtöki ülésében, hogy a vadászati adótörvény 9-ik szakasza róta módosíttassék, miszerint a tervezett 12 irt évi adó szállítassék le aártra. A dolog igen egyszerű és igen világos. Mikor az első törvényt meghozták a vadászatról, akkor 12 irtot állapítottak meg. Az eredmény: hanyatlás volt minden téren. Napról-napra fogyott a vadászok száma. A kimutatás vármegyénként a képviselő urak kezében volt. A lapokban régen olvashatók az alispánok jelentései. Az első évben még csak 5 százaléka hullott el a vadászok kontingensének, mert a szokássá vált időtöltésről nem könnyen tud az emberi természet lemondani. A második évben már 15 százalék, a harmadikban 54 százlékra ment azon vadászok száma, kik a nagy adó miatt lemondtak e férfias kedvtelésről. Még más tünet is volt észlelhető. Hegyvidékeken a dúvadak tetemesen elszaporodtak. Farkas, medve, róka úgy pusztított, mintha adóvégrehajtó kualifikácziója lett volna valamennyinek. Baromfinak, kecskének, juhnak, tehénnek nem volt tőlük maradása. De azért a hasznos vadak még sem szaporodtak, sőt azok száma is apadt. Mert a régi vadászok nem tudtak a nyúlban, fogolyban, őzben annyi kárt tenni, mint a megszaporodott rókák és farkasok. Ha az ember arra gondol, hogy Csehországban, Morvában, Tirolban — szóval mindenütt, ahol e tekintetben rend van, minő haszonnal jár a vadászat, mily tömegesen fordulnak elő a hasznos vadak, kénytelen konstatálni azon igen jelentékeny nemzetgazdasági kárt, mehet ily körülmények között a vadászat magas adója részint az által okozott, a dúvadak a házi állatokat pusztják, részint az által, hogy a hasznosadókat pusztítják. Hiszen néhány év óta a róka, farkas, valóságos mentelmi jogot élvez nálunk. Egyfelől tehát káros volt a magas illó, mert testedző, férfias foglalkozásul zárta el a szegényebb osztályt, snnak egy részét az általa kocsma és adva asztalhoz terelte, másfelől károsjult a nemzeti vagyonosodás szempontjba él. Érezték ezt igen sokan a képviselőház tagjai közül, s pártkülönbségkül sorakoztak egy olyan czélú mozgalom körül, mely a 12 frt évi adót 6ártra kívánta leszállítani. Három évvel történt ez ezelőtt. Az indítvány megtétetett, s a ház 32 szavazattöbbséggel oda utasította a pénzügyminisztert, hogy a leszállítás érdekében mielőbb terjeszszen be törvényjavaslatot, így került a ház elé a tegnap letárgyalt javaslat. Minden van benne, mint a jó boltban. Csak az nincs benne amit mindenki várt, a leszállítás. Olyanforma az a javaslat, mint a szegény ember berbécse: nincsen egyéb baja, csak a torka véres. Mindenki meg volt lepetve. Azonnal indítványoztatott a pártra való leszállítás. Az előzmények után biztosnak volt a többség tekinthettő. De nem így történt. A tisztelt házat újabb meglepetés érte. Szapáry pénzügyminiszter tárczáját kötötte e kérdéshez. Tisza Kálmán nem volt jelen. Ha jelen lett volna talán nem engedte volna meg ez idétlenséget. Megpróbálta volna győzni — szóval, de több politikája van, mint hogy megengedhető volna, hogy tárczakérdés legyen egy ilyen bagatellában. Állapotaink nyomorúságos voltát alig bizonyíthatja valami jobban, mint ez az eset. A vadászati adó évi 218 ezer irtót hajt a kincstárnak. Ha felére szállítják — eleshetik az összegből 30—40 ezer forint. Meglehet, hogy még ennyi sem, mert a penny rendszer mindenütt jövedelmezőnek bizonyult. Megmutatta azt nálunk a posta Sokkal több a jövedelem az öt krajczáros bélyeggel, mint volt a távolsági kategóriák idejében. Az olcsóság megtízszerezte a forgalmat, így történt volna ez a vadászati adóval is. Ha hát feltételezzük is a veszteséget, azt 30—40 ezer fiánál többre tenni képtelenség. Ekkora összegből kabinetkérdést csinálni, az ügyefogyott pressió legsajnálatraméltóbb fogása. Hát oda jutottunk már, hogy e potom összeg miniszereket taráson fenn, vagy buktasson meg ? Annyira üres volna az állampénztár, hogy e csekélység kizökkentheti a kormányzást rendes kerékvágásából ? Valóban nyomorúságos állapot! Minden dolgunk fiskalitási szempontból ítéltetik meg. Tönkre tették e silány összegért fegyveriparunkat, kivették a nép kezéből a puskát, hogy ne tudjon bánni vele s irtózást kapjon a lőporfüsttől; megakadályozták a nemzetedzés két igen fontos tényezőjének fejlődését: a vadászást és a lövész-egyletek elterjedését ; megszaporitották a kártékony állatokat; kipusztittatni engedték a hasznos vadakat — ime ilyen eredményeket szült a vadászati és a fegyveradó. I „ELLENZÉKI TÁRCZÁJA. 1883. február 23. egy tökéletes asszony. — Operette-tárgy. — pri •i^n^en embernek megvan a maga 8 . e8'nma arra, hogy bolondságot csináljon ^eknél hatalmasabb, vagy gazdagabb vasa 'ev ^^ naSy°hb bolondsághoz van justne arczategyszereim a világhistoriából ezer g^ezer adatot tartalmaznak, a mit elbe- V'l' a V0na^ afaff sokakra nézve nagyon dolog volna, de én nem teszem. fü®1 *eszem Pedig azért, mert nem akaazokat, akik amúgy sem , n,Dek rajta, hanem megelégszem — e V ^ fern, önök is türelmes olvasóim. — Ujj e enagy bolondság elbeszélésével, a UjitVe emányem szerint, idáig a legnagyobb, vola,ha ember elkövetett. Wo 86 e^e.Re Pedig ezt a bolondot Vén- Szelf^082’ ^ers*a királya másfél ezer évvel W]] ^ remélem elég antik. Vénbo-Sz ö felsége is elég antik volt, mikor erre a fejét, lévén ez időtájon épénél hetvenhét esztendős. k.. J felségét igen gyakran háborgatta a |)Ur'Técy s nem lévén még akkor az Augsder Allgemeine Zeitung kivételével, pell'^en ^aP*,an iö köszvényes hirdetés, azt 0|v £ gónbolondosz ő felsége nem szokta fi kénytelen volt a palota jósai és ,f,eivel értekezni Azon időben még nem voltak egyetemi professorok s a beteget vagy a bölcsek, vagy a papok kúrálták. Azok pedig hat heti fejtörés után kisütötték, hogy ő felségét mindaddig fogja környékezni a köszvény, míg ajkait egy tökéletes aszszony csókja nem illeti. Nosza, megfutamodott erre minden hivatalnoka dicső Persiának a belügyminisztertől az átkaparóig, keresni egy tökéletes asszonyt, a ki meggyógyítsa Vénbolondosz őfelségét, jobb nem létében, Persia legkegyelmesebb királyát. Hoztak is az érdemes urak asszonyt eleget. Mindenik túl akart tenni a többin s ennélfogva igyekezett minél több tökéletességet fölfedezni. Csak egygyel nem voltak tisztában a nemes urak, hogy voltaképen miben is legyen tökéletes hal az a bizonyos asszonyi állat. S mikor aztán arra került a sor, hogy a bölcsek döntsék el, melyik legyen legtökéletesebb a sok tökéletesség közül, arra meggyőződésre jutottak, hogy tökéletesség van ugyan majd miiuleinkben , de tökéletes egyetlen egy sincs. Ökosiusz pedig a királyi udvar legbölcsebb bölcse, ki isten kegyelméből kilenczven esztendeje melengeté már gyomrát a napon, azt vélte, hogy mindez ok nélkülvalóság, mivelhogy az asszonyi állat mind tökéletlen. Maga is azért nem házasodék vala meg szentelvén életét a tudománynak és istentől való jelesnek. De hát a többi bölcs, tudós és jól bedugó fülét Okosiusz beszédének hallatára s a mustrálás folyt tovább. Egyik asszony férfiasan tudta megfeszíteni a nyilat, a más jól forgatta a kelevért, a harmadik derekasan ülte a lovat, a negyedik szembe mert volna állani a hétfejű sárkánnyal. A bölcsek elismerik, hogy mindezen virtusok ékességei az illetőknek, de azért bármelyike is ezeknek magában még nem tesz egy asszonyt tökéletessé. Különben fennhagyatott a külön vélemény kérés joga a főpaptól arra nézve, ha váljon ezen férfias virtusok valóban méltó ékességei-e egy aszszonyi személynek vagy sem. A másik csoportban olyanok voltak, akikben a testi ügyesség volt kifejlődve. Ide kerültek akik szépen varrtak, hímeztek, tánczoltak, muzsikáltak, énekeltek, főztek stb. Hát ezek közt sem találtatott tökéletes egy is, s miután a főpap is hosszas unszolásra azon nézetének adott kifejezést, hogy mindez a komédia Vénbolondosz ő felségétől nagy bolondság, mivelhogy az asszony mind tökéletlen, őt is mellőzték s ezután az érdemes társulat saját szakállára folytatta a kutatást. Jöttek asszonyok, kikben legmagasabb fokát érte el a szenvedély, akik megölték gyermeküket, mert nem akarta felkötni a kardot, férjüket, mert mást szeretett, sőt akadt egy olyan is, kinek jegyesse egy király volt; de elhagyta, hogy követhesse a szegény kecskepásztort, akinek semmije sem volt kecskéin és tilinkóján kívül. Mindez nem volt elég a bölcseknek, ők többet vártak egy tökéletes asszonytól. El is feledtem mondani, hogy ő felségének azokkal gyógyittatni meg magát, kik a tudományban és pennaforgatásban valának tökéletesek egyáltalában nem vált gusztussá. A végén mégis csak azt süthették ki, hogy Vénbolondosz ő felsége mind az időknek végéig köszvényes fog maradni, mert tökéletes asszony, kinek csókjától meggyógyuljon, nem létezik egész Persiában. Hat hónap alatt sütötték ki a bölcsek ezt, addig egynéhány párszor elfogta a köszvény a királyt. Akkor is épen kínozta, midőn a legöregebb bölcs jelenté a kutatás eredményét. Ő felsége estére az egész akadémiát huszonötig vágatta, aztán szomorúan hajta álomra ősz fejét, mint illik Persia legkegyelmesebb urához, mikor megtudja, hogy birodalma huszonöt millió lakosa közt nem létezik egy tökéletes asszony. Álmában megjelent tekintetes Vénbolondosz urnak egy jótékony tündér s tartott neki egy hosszas dorgatoriumot. Hallod-e te Vénbolondosz, —szólt a tündér — nem ok nélkül viseled te ezt a nevet, mert a miket cselekedel, valóban bolondságok. — Először is te hetvenhét esztendővel a köszvényből akarsz kigyógyulni, másodszor pedig olyan gyógyszert keresel, amit a te szamár bölcseid nem képesek előállítani. — Tökéletes asszony a te birodalmadban, csak egy van, a Kalemálász pásztor felesége Harmatgyöngy, ki elhagyatta férjével magas állását, mert akkor háborúba kellett volna mennie. Harmatgyöngy imádja férjét, neki nem kell hit, dicsőség, hatalom, csupán férje szerelme s azt mondja: „Légy meggylázva, de légy enyém, maradj meg nekem!“ — Ez a nő szerelmében nagy, szerelmében tökéletes, annak a csókja meggyógyítana, de ő nem fog téged megcsókolni, mert ő nem néz más férfira, csak Kalamásászra. — A nő csak szerelmében nagy, szerelmében tökéletes. Azért hát érdemes barátom, Vénbolondosz, ne akarj te meggyógyulni a köszvényből hetvenhétesztendős korodban, mert annak csupán az az egy orvossága van, az a csók, már pedig, hogy olyan asszonyt a te ordináré pofádat megcsókolja, csakugyan nem lehet elképzelni , s ha megtenné, akkor már nem volna tökéletes. Ő felsége erre a szóra olyat fordult, hogy kiesett az ágyból. Szerencsére nem ütötte meg felséges tagjait, ágya előtt ott volt a medvebör. Azonnal küldött Harmatgyöngy után, de a futár magára tért vissza. Harmatgyöngyy A kormánypárt egynéhány tagja a leszállítás mellett szavazott. Megemberelték magukat. Tisza nem volt jelen, s a macska távollétében az egerek lakmároztak. Hanem Szapáry mégis győzött 29 szavazattal. Mert fölvetette a kabinetkérdést, s a kormánypárti képviselők nagy része, azok is, kik a piztos tétel mellett voltak, megszavazták az eredeti javaslatot. Akként gondolkoztak, hogy „legyünk mi okosabbak, mint az üres kamara gazdasszonya, s ne buktassunk kormányt ily csekélység miatt. “ ZONCZOR. — A magyar földbirtok telekkönyvi megterheltetése. A kereskedelmi miniszter egy 1882. évi március 8-ról kelt leiratában felszólította az országos statistikai hivatalt, hogy az országos statisztikai tanácsosal egyetértőleg tegyen kimerítő javaslatokat a magyar földbirtok telekkönyvi megterheltetésének statisztikája tárgyában. E felszóllításra az országos statisztikai hivatal igazgatója Keleti Károly miniszteri tanácsos egy nagy terjedelmű rendkívül instruktív jelentést terjesztett most a kereskedelmi miniszter elé. A jelentés kifejti, hogy e statisztika ügye miképen volna a legczélszerűbben rendezendő s kiemeli, hogy a meglevő anyag erre — fájdalom — igen csekély, hézagos és alig használható. — Még az egyes birtokrészek száma és nagysága és az egyes földbirtokok viszonyaira sincsenek meg kellő terjedelemben és megbízhatóságban az adatok. — Ezen adatokat a pénzügyminisztérium által az 1867 . évben megadóztatási alap nyerése végett készített statisztikai egybeállítás képezi, mely szerint Magyarországon 2.667,808, Horvát-Szlavonországban 192,665 birtokos létezik, kikre egyenkint Magyarországon 32,79, Horvát-Szlavonországban 1646 hold termelő terület esik, mig a magyarországi birtokok száma 2.486,265. — Magyarországon 46.597,889 hold fekvőbirtoknál 3.120,414 hold terméketlen. A birtokok száma Magyarországon igy áll: — 231 10000 holdon felül Ha a földbirtokot osztályozzuk oly módon, hogy a kis (paraszt) birtokra 5—30 hold, a kis közép birtokra 30—200 hold, a valódi középbirtokra 200—1000, az uradalmi latifundiumra 10,000 holdnál több vétessék, látjuk, hogy Magyarországon 2.348,110 kis (paraszt), 118, 881 kis közép, 13, 748 valódi közép, 5195 uradalmi és 231 latifundiális birtok létezik. Ezen öt csoportból az elsőre 15.027,889, a másodikra 6.740,000, a harmadikra 6.660,000, a 4-dikre 14.240,000 s végre az utólsóra 3.930,000 hold birtok esik. Bármennyire tanulságosak is e számadatok, a tervbe vett czélra nézve mégsem lehetnek mérvadók, miután azok egyéni né veletei. dr. Dániel Gábor képviselő úr, még február 17-én intézett hozzám a „Kolozsvári Közlönyében nyílt levelet. Az ember nincs mindig abban a kellemes helyzetben, hogy a Kolozsvári Közlönyt olvashassa. A magam részéről a helyzetnek e kellemetlenségét már öt hét óta élvezem. Ez a késedelemnek az oka s ez a körülmény tette lehetővé, hogy a dr. Dániel Gábor úr „Nyilt levele“ mostanáig csak amolyan meghallgatásban részesült, mint a minőben „előadói“ beszédei szoktak részesülni. Ma azonban egy jó baráti kéz fölverte idellikus csendemet, megküldvén nekem a a doktor úr „Nyilt levelét“ s miután jobb későn, mint soha, tehát szólok róla most. Ez a „Nyilt levél“ három részből áll. Az egyikben Dániel Gábor úr, mint ember nyilatkozik, a másikban, mint előadó, a harmadikban mint hallgatódzó. Vegyük rendre. Ad 1. Levélíró konstatálja, hogy azon támadásokra, melyek a sajtó útján személye ellen irányulnak, nem szokott és nem is fog válaszolni soha. De hát ki kérdezte ezt dr. Dániel Gábor úrtól ? Mi köze ahoz a nyilvánosságnak, hogy személyének megvédelmezésére nézve micsoda irányelveket követ? Én tőlem, ha tetszik, járhat briini posztóban, ha tetszik lyoni tricotban, mert az egészen tőle függ, hogy mi módon kivánja személyét, úgy a hidegtől, mint a napsütéstől megoltalmazni. S ha ehez nincsen közöm, úgy ahoz sincsen, hogy mikép védekezik másnemű támadásokkal szemben. Ha akarja pennát fog, ha akarja zsörtölődik, ha akarja nem olvassa el s ha akarja hallgat. Egészen az ő dolga. Úgy látszik, ő a hallgatást választotta. Hát miért mondja most ezt el nekem ? Akkor sem kért tőlem tanácsot, mikor a hallgatásra határozta el magát s velem ezen a téren most se bizalmaskodjék, mert én részben teljesen közömbös vagyok. Nem szokott válaszolni azon támadásokra, melyek személye ellen intéztetnek a sajtó útján. Derék. De hát miről beszél a „Nyilt levél“ írója? Mikor, ki által, melyik hírlapban volt az ő személye annyiszor megtámadva, hogy annak következtében oly fiatalon máris szokásokat vett fel ? Azt hiszi, hogy nekünk hírlapíróknak van arra időnk, hogy az ő személyével foglalkozzunk ? Hiszen még a cselekedetek megbírálására sincs elég terünk és időnk, annyi rosszat tesznek ott a kormánypártban. Annál kevésbé jut idő és tér a személyek bírálására. S ha jutna, akkor sem tenné az „Ellenzék“. Nem is tette. Nem is fogja tenni. E tekintetben a „Nyilt levél“ írója . . . téved. A kérdést olyan ferdén fogja fel, mintha ez is mentelmi ügy volna. Avagy mikor vetette szemére az „Ellenzék“ levélírónak barnaságát vagy szőkeségét, karcsúságát vagy vastagságát, családi, társasági, felekezeti és vagyoni állását ? Mikor avatkozott az ő magánügyeibe ? Általában mikor említtetett fel kizálólag az ő neve, hogy az kapcsolatban ne lett volna valamely közérdekű ügygyel ? Soha. Az én személyem felöl sokszor megírták a kormánypárti lapok, hogy nem vagyok képviselőnek való. Igazuk volt-e, még nincsen eldőlve, de tény, hogy írták, s az is tény, hogy én ezt nem tekintettem személyes kérdésnek. Hát lehetséges, hogy ugyanezt az „Ellenzék“ is megírta dr. Dániel Gábor úrról. Nem tudom, de lehetséges. Csak annyit tudok, hogy ha megírta, én bizony vissza nem vonom , és azt is tudom, hogy ez nem személyeskedés, hanem kötelességszerű ellenőrzése az amúgy is túloutul elhanyagolt közérdekeknek. Dr. Dániel Gábor úr, át fogja ezekből látni, hogy a „Nyúlt levél“-ben neki, mint embernek nincsen igaza. • Ad. 2. A „Nyílt levél“ írója tiltakozik azon állítás ellen, mintha őt, mint előadót a mentelmi ügyekben, más indok is vezetné, mint az „ illető ügy ismerőse“. Ezt megteheti. Csakhogy ez nem elég nekünk. Nem tiltakozás kell ide, hanem bizonyítás. Be kellett volna bizonyítania, hogy mint előadó jól ismeri az ügyet. Mert a bizottság ülésében ezt nem bizonyította be. Ellenkezőleg, annyira nélkülözött minden felszólalása, minden argumentation hogy az „Ellenzék“ referense akarva nem akarva, arra a meggyőződésre jött, hogy az előadó urat „kicsinyes párttekintet és provincziális érdek befolyásolja“. Azt mondja az előadó úr, hogy a ház máskor is úgy járt el, miként ő azt most ajánlotta. No ez nem nagyon mutat az ügy ismeretére. Az Ugrón és a Lukács ügye épen nem analóg az Incze ügyével. Olyan turisták, mint Vesztesi Imre és Singer Alajos, olyan parlamenti tagok mint Grooman Dezső és mint Mukits Ernő mondták meg ezt neki. Nem hitte el nekik, hanem tovább fordírozta állítását, anélkül, hogy azt indokolni tudta volna. A különbséget megmondom most. Ugront kikérték a háztól s a házat kiadta. Ekként megindíthatták ellene a hatósági eljárást. Időközben lejárt a mandátuma s újra megválasztották. Tagja lett tehát egy uj háznak, mely még nem határozhatott az ő immunitása fölött. A bíróság ezen uj választást nem vette tekintetbe, s eljárását tovább folytatta. Úgy vélekedett, hogy a megelőző ház határozata a folyamatba tett ügyre nézve végig érvényes. Ez a vélekedés dolga volt és nem az erőszakoskodás dolga. 5000—10000 5 holdig — — 1.344.400 643.091 260,619 — — 77,290 30,336 — — 11,365 9,246 4,502 3,882 — — 818 — — 495 5—15 15 30 „ 30—50 „ 50—100 „ 100—200 „ 200—500 , 500—1000 „ 1000—3000 „ 3000—5000 „ zetek kifolyásai s az egész csoportosítás és osztályozás önkényű.