Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-07-06 / 153. szám

s vizsgálóbíró. Ekkor a vizsgálóbíró kiment, Kamncsay bent maradt és belépett egyszer­smind egy csendbiztos, egy magas vöröses ember volt. Kérdezte tőle, hogy tudja-e, ki ő. Erre Vogel azt felelte, idegen ember va­gyok, én nem tudom ki legyen. Mire amaz azt mondta hogy ő a csendbiztos, és hogy neki felhatalmazása van a törvényszéktől ötöt ütni, ha nem mondja az igazat; ő azt felelte, hogy nem tud semmit, hallgassák ki a 24 tanút. A csendbiztos azután felszólí­totta, hogy nézzen a szeme közé, s mikor felnézett háromszor felütötte az állát, mire a szájába ment a vére, vizet adott neki, hogy öblítse ki a száját, s azt mondta: Vo­gel mondja az igazságot, mert verni fogom ! Arra a csendbiztos egy kancsó vizet hoza­tott be és felszólította, hogy igyék. Karan­­csy egy pohárral adott neki és­­ ivott. A kancsó ekkor leeset a földre és eltört. A csendbiztos azt mondta, nem tesz semmit, hozzon be egy veder vizet és parancs sze­rint ő annyit ivott hogy földre dobta ma­gát, hogy ismét kiadhassa azt. Azután újra bevezették a komiszát­­us elé a szobába és felszólították, mondja el az igazságot, ő ta­gadta, azt mondta, nem tud semmit, erre keserű­vizet adtak neki 3—4 pohárral. A csendbiztos nagyon haragos volt, s azután két kis pohárral pálinkát is ivott. Vogelt is megkínálta szilvoriummal, de ő nem ivott. Ekkor a csendbiztos újra felszó­lítja, hogy vallja meg az igazságot. Mond­ta neki: én nem tudok semmit, én nem fo­gok mást mondani, csak a­mit tudok, mást egyebet nem mondok. Másodszor — igy foly­tatja, — hátra kötötte a kezét spárgával és a csendbiztos megfogta egyik oldalhaját, Karancsay a másikat és megrázta jól, hogy a haja is kihúzódott. Erre eleresztették és felszólították a vallásra. — Nem tudok, te­kintetes­en olyat kíván tőlem, a­mi nem igaz: én nem fogok mást mondani, csak a­mi igaz. Akkor parancsolta a csendbiztos, hogy vetkőzzék le , ő levetette a rokkját, de aztán azt rendelte a csendbiztos, hogy egész meztelenre vetkőzzék le. Akkor bevezette a szomszédszobába, ott szalma volt felhalmoz­va, mikor már egész meztelen volt, a csend­biztos parancsolta neki, hogy feküdjék le a szalmára és mondja meg az igazat, mert különben lábánál fogják felhúzni. De hát nem húzta, nem is tette fel a„ lábait, csak azt mondta, hogy üljön fel. Ő ezután fel­öltözött, kivezették, egy talyiga már készen volt, azon egy hajdú volt és Karancsay és egy lovaspandur és az mondatott, hogy vele fusson Eszlárra és igy a pandúr aztán űzte őt a ló előtt Eszlárig, holott nagy meleg volt akkor, július­­21-én Eszláron megér­kezve, ismét kiküldetett a kertbe, ott volt az este és akkor ismét felhozatott a község­házához és behozatott Nyíregyházára Smilo­­vics, Mendelovics, Grosz Márton és Klein Ignácz társaságában. Smilovicsot szekéren hozták, Mendelovicsot szintén, Grosz és Klein és ön — igy folytatja vádlott — gyalog mentünk. Én beteg voltam, még­sem akartak a szekérre felvenni. Smilovics a talyigán ült én Királytelekig belefogództam, ott kis pi­henést tartottunk, én a földre vetettem magamat, a pandúr kínált, de nem kellett csak víz. Onnan tovább mentünk, de én nem tudtam menni, akkor Rika leszállítot­ta Smilovicsot a talyigáról és engem ülte­tett föl, fél óráig ültem a talyigán. Akkor ismét Smilovics ült fel, és úgy érkeztünk meg Nyíregyházára szombat reggelre 22- ikére. A vizsgálóbíró kis kamarába zárt 12 napig. Csak a másik héten, kedden vettek ki onnan, kihallgatás végett felhozatott a vizsgálóbíró és kérdezte mondjam meg az igazat. Azt mondtam, nem tudok mást mon­­dani, csak hogy nem igaz, a­mit Smilovics beszélt, felhozták Smilovicsot és ismét el­mondta, hogy feljött Eszenyből és adott 80 forintot. Smilovics nem tudta megmondani a napot, hogy mikor hoztam le a pénzt. Azután levitetett engem egy más szobába és összebeszélt Smilovicscsal, hogy mondja meg, milyen napon volt. Akkor ismét behí­vott engem és Smilovics akkor már meg­mondta, hogy ezen és ezen a napon hoztam 1­80 irtot. Én mondtam, hogy az nem igaz, én nem tudok erről semmit, hogy nekem van 24 tanúm, azok majd megmondják az igazságot. Azt a három tanút, a­kik most itt voltak a törvényszék előtt, fel is vette. Mondom, kérem nagyságos úr, vegye fel a tanúimat, de azt mondta, hogy nekem nem kell, nem akarom felvenni, csak mond­ta, hogy nem akarom. Eötvös: Nagyságos elnök úr! Tek. törvényszék! Azok, mik Vogel Amsel által itt mondattak, azok irtóztató részletek, me­lyek ha köztudomásra jönnek, azoknak óriá­si hatásuk lesz, úgy itt a tek. törvényszék­nél, mint kint az országban is ; de miután már itt elmondattak, én a védelem részé­rül súlyt fektetek arra, hogy azok szólói­ba tökéletes részletességgel vezettessenek a gyorsírói naplóba, és ne csupán úgy, mint azt az elnök úr reassumálni méltózta­­tik. Én arról értesülök a gyorsíró uraktól, hogy vádlott előadásának tizedrészét sem le­h­et teljesn érteni a jargon miatt, azért e­edezem a tek. törvényszék előtt, méltóz­­hssék rendelkezni, hogy a Vogel Amsel által elmondott dolgok tételről-tételre, pont­­ról-pontra a gyorsírói naplóba magyarul be­szedessenek, ne kivonatosan, az elnöki ki­jelentés szerint reassumálva, hanem szóról szóra, úgy a­hogy azt vádlott a tek. tör­­►" tényszék előtt elmondta. Eötvös: Kérem a vádlottat megkér­­,idéztetni, hogy hiteles tolmács közreműködé­­sével oroszul vagy németül akarja-e előadni vallomását ? Elnök : Német nyelven mindenki úgy esz vele, mint mi vagyunk , nem fogják tisz­tán megérteni. Az orosz nyelvet tökéletesen birja és erre van tolmácsunk. Braun: Itt egy rab vo­t velem bezárva, ez azt mondta, hogy ez az ember neki is épen úgy elmondta a dolgot, mint most itten. Eötvös: Alázatos előterjesztésem tek. törvényszék az, hogy azon vizsgálatról fel­vett összes iratok, a­melyekkel Vogel Amsel vádlott Havas kir. ügyész előtt mindezen dolgokat már bevallotta, mindezek iránt már jelentést tett, s azon vizsgálat, melyben az általa hivatkozott egyének is kihallgatva lettek, többek közt Karancsai stb. mindazok ezen ügy iratai mellé, kapcsoltassanak és annak idején felolvastassanak. Következik Grosz Márton kihallgatása. Kolozsvárt 1883. TANÜGY. A dévai állami tanító képeidőben a f. é. tanké­­pesitési vizsgálatok szeptember hó 3-ik és következő napjain tartatnak meg. Azok kik az ide vonatkozó mi­nisz. szabályrendelet értelmében e vizsgálatokra jelent­kezni jogosítva vannak, — folyamodványaikat saját tan­felügyelőjükhöz nyújtsák be. — Folyamodványukhoz tar­toznak odacsatolni a) kereszt-levelüket; b) tanulmányaik­ról ; c) eddig folytatott pályájukról; d) erkölcsi magavi­­seletü­kről; e) testi épségükről szóló (orvosi) bizonyítványt.. . A folyamodványok két héttel a vizsgálatokat meg­előzőleg benyújtandók. Feltételek: A tanító képezdébe felvétetik minden oly ép testű növendék, a­ki 15-ik életévét már betöltötte s a gym­­nasium reál, vagy polgári iskola négy alsóbb osztályát sikerrel elvégezvén, arról nyilvános iskolai bizonyítványt tud felmutatni. A folyamodványok a képezdei igazgató tanácshoz intézendők s felszerelendők : a) keresztlevéllel; b) orvosi; c) iskolai bizonyitványnyal. Azok a­kik külön még pénzbeli segélyben is kivannak részesülni, kötelesek vagyoni állásukat feltüntető telekkönyvi kivonatot csatolni. Az igy felszerelt folyamodványok f. é. augusztus 20-ig, mint zárnapig, alulírotthoz küldendők be.­­- A folyamodványban a kérelmező lakása, utolsó postája pon­tosan kiírandó, ellen esetben választ nem várhat. — Bélyegtelen kérelmek és okmányok csak szegénységi bi­­zonyitvány alapján fogadtatnak el. Azok kik az intézet­be felvétetnek, szabadlakás, fűtés, világitás és mosás él­vezetében, esetleg pénzbeli segélyben is részesülnek.­­ A tanfolyam 4 éves, a tanítás teljesen tandíjmentes. A tanév szeptember hó 1-én nyittatik meg. A javító vizs­gálatok szeptember hó 1-én tartatnak. Hetyeg Gábor igazgató: Előpataki vendégek névsora. Jan. 28-ig Temesváry József kereskedő Brassó. Benkó Elek­­né kereskedőné Sepsi-Szt-György. Szabó Istvánná vendég­­lősné Sepsi-Szt-György. Szabó Károlyné, városi albiróné Fogaras. Kovács Károly gazda. Mezö-Telegd. Hirsch Iz­rael haszonbérlő Maros-Ludas. Feszt Antal gazda Lécz­­falva. Amann Károly es. k. százados Brassó. Cantili De­meter birtokos Projest. Gondolovics Mátyás haszonbérlő Bánit-Hunyad. Papp János nyug. törvényszéki bíró Al­­vincz. Serachitopol Sterie kereskedő Turnu­ Magurelli. Sandulescu Todor kereskedő Bukarest. Nikolits Péter iparos Arad. Nagy Károly rendőr-biztos Sepsi-Szent-Gy. Bikfalvi Ferenczné birtokos Sepsiszt.­György. Taróczy András magányzó Budapest. Stán Fü­löp kereskedő Braila. Thuróczi Pál birtokos Besenyő. Engel Bernád, házaló­­kereskedő B.-Ujváros. Glück Jakab, kereskedő Déva. Zeidner Á. keres. Brassó Bretter J. haszonbérlő Balásfalva. Bretter Mór, kereskedő, Balázsfalva. Fischmann József­­né, szeszgyáros, Kézdi-Vásárhely. Jancsó Mózes, keres­kedő, Kézdi-Vásárhely. Altmann Anna, vasúti hivatal­­­nokné, Bukarest. Didáczky Natália vasúti hivatalnokné Bukarest. Weber György tímár Brassó. Miess Antonia kereskedőné Brassó. Steiner Lujza m­agányzó Brassó. Ghiorgiu Demeter kereskedő Krajova. Seuler Johanna vendéglősné Brassó. Andronic Mathilda hivatalnokné Bu­karest. Bruch Babette szeszgyárosáé Maros-Vásárhely. Fabricius Károly magányzó Nagy-Szeben. Krasovszky Rezső kereskedő Brassó. Issekutz Márton birtokos Déva. Issekutz Pál kereskedő Déva. Goldstein Simon házaló­­kereskedő Kolozs. Mózes Mihály birtokos Hévíz. Szőke József birtokos Derecske. Papp Etelka magányzó Brassó. Lengyel Dániel kereskedő Déva. Barabás Imre lelkész Adámos. Láng Márton gyáros Brassó. Szappanos Miklós birtokos Tótár. Dimancia György hivatalnok Bukarest. Seratitopol János gazda Palanga. Paraskiva János ke­reskedő Brassó. Hertel Emilia kereskedőné Nagy-Szeben. Márton József kir. Honvéd hadnagy Szász-Régen. Po­­pescu C. I.,­ birtokos Krajová. Mateescu György keres­kedő Projest. Bretter Sámuel haszonbérlő Bún. Gottsch­­ling Henrik jogász Segesvár. Baruch Betti kereskedőné Gyula-Fehérvár. Pogány Ádám birtokos Déva. Petelei István kereskedő Maros-Vásárhely. Kránosz Antal gazda Maros-Vásárhely. Perlaki Albert szolgabiró Radnót. Eschi­­nasy A. pénzváltó, Krajova. Klein Sára birtokos Hévíz Kohn Róza kereskedőné Nagy-Abony. Frigm­ann Júlia haszonbérlő Pécstelke. Popescu Vasilie kereskedő Kim­­pnlung. Maroianu Demeter kereskedő Bukarest. Róth Mari iparos Fogaras. MINDENFÉLE Kolozsvár, julius 6. — Salamon Antal ur lapunk belmunkatársa, a tegnap esti gyors vonattal Párisba utazott, helyettesíteni Garzont, ki ez idő szerint magán ügyeivel van elfog­lal­va, az irók és művészek párisi írtjában. Lapunkat tehát tudósí­tásokkal Salamon ur fogja ellát­ni. Salamon ur ügyes tollát elég­gé ismeri a közönség s igy figyel­meztetésre semmi szükség. — Az országos középiskolai ta­náregyesület ma délelőtt a „Amigádé“ nagytermében folytatólagos közgyűlést tar­tott. Az ülést Berecz Antal (tegnapi tudósításunkba tévesen írtuk Károlynak) el­nök helyett, ki a felolvasó asztal mellett foglalt helyet, Hofer Károly vezette. A tárgysorozatot megelőzőleg elnök előterjesz­tette, hogy a mai ülés végeztével a tagok testületileg meglátogatják a helybeli közép­­tanodákat, azután színházba mennek, hol tiszteletükre díszelőadás rendeztetik Első felolvasó Bereczk Antal volt, ki dr. Klamarik I. „A tanulók felfogásának rendkívüli módon és nagy mértékben való fejlesztése a porosz gymnasium­okban és re­áliskolákban* czimű tartalmas és tanulságos értekezését olvasta fel. A felolvasót élénken éljenezték és a szerzőnek jegyzőkönyvi elis­merést szavaztak. Ezután dr. Alexander Bernát ,Külföldi tanügyi mozgalmak* czimü átgondolt értekezését olvasta fel; az iskolai túlterhelésre vonatkozó igen sok ta­nulságos és gyakorlati becsű adatot sorolt fel, felolvasása végén emelkedett hangon intézett felszólítást a társadalomhoz, mely leginkább van hivatva támaszt és segítséget nyújtani a túlterhelés ellen. Ezen felolvasás alkal­mából Felszmann igazgató és Szabó Samu helybeli ref. tanár egy-egy indít­ványt terjesztett elő, ezt azonban Kun­cz Elek igazgató tanár azon propositiójára, melyet a felolvasó is pártolt, hogy a felol­vasások előre látható vitatételeit a választ­mány által a közgyűlés tudomására hozzák, mert különben igen sok reflektálni kívánót készületlenül találna­k mellőzték. Végül elnök előterjesztette, miszerint a helybeli három gymnasiumon kívül, melyet testü­letileg látogatnak meg, a többi tanintézetek megtekintésére bizottságok küldettek ki, kikhez az egyesületi tagok csatlakozhatnak. Ma délután szakosztályi ülések tartatnak az egyetem bölcsészetkari termeiben. Ezután dr. Terner Adolf egyetemi tanár veze­tése alatt többen a Fellegvárt látogat­ták meg. — Im­ro/./.i l'onsf­an­iiii és Feu­­covici oláh tábornokok ma reggel megér­keztek, résztveendő a magyar-oláh határiga­­zító bizottságban. Ionescu volt külügymi­niszter s a más két tag még nem érkezett meg. A tábornokok a Hungária szállóban vannak szállva. — Népesedési mozgalom Kolozs­várt. A főorvosi hivatal kimutatása szerint az elmúlt június havában született 110 gyermek, elhalt 93 személy, de levonva 9 idegent, 2 katonát és 7 halva szülöttet ma­rad 75 személy, tehát a szülöttek száma 35- tel múlja felül a halálozást; az élve szülöt­tek közt volt 89 törvényes és 21 törvény­telen, nemre nézve 56 fiú, 54 leány. Szüle­tések arányszáma 1000 lakosra általában Bl/3. Halálozások arányszáma 1000 lakosra általában 2 */5. Elhaltak kora 1 évig 28, 10 évig 18, 30 évig 13, 50 évig 11, 80-an felül 1. — Talált tárgy. Hétfőn folyó hó 2-án délelőtt 12 órakor a sétatéren, az úgy­nevezett­­adósok útján* találtatott egy ezüst fán ez, rajta többféle tárgy­gyal, ne­m : egy nagy és három kisebb ezüstpénz, egy korall kéz- és egy pecsétnyomó „Sz­t.“ betűkkel. Jogos tulajdonosa átveheti e tárgyat hid­­utcza 21. szám alatt az udvaron balra.­­ A helybeli torna­vivó-egylet azon értesítést vette a budapesti vasparipa egyesület választmányától, hogy Kárpáti Béla az egyesület tagja és pénztárnoka az egyesület megbízása folytán f. évi július hó 4-én, az­az: Szerdán reggel elindult Buda­pestről vasparipán, s ezen jön Kolozsvárig, hová számításuk szerint folyó hó 8-án az az: vasárnap délután 6 és 8 óra között ér­­kezend meg. Ma július 6-án úti terve sze­rint N.-Váradra kellett érkezzék. — Re­volver-­ öltöny­eket sütöge­tett el a torda-utczában tegnap délután a járdán egy suhancz. Szerencsétlenség nem történt, mert a rendőrség idejekorán lehű­­tötte az ipse buzgóságát. Kerék sportgiuay. Említettük már lapunkban a Fejérváry Károly ur sze­kér bravourját. Mint újabban értesülünk Fe­jérváry úr az 1000 frt. nyeremény össze­get Szolnok-Dobokamegye főispánja dr. Bán­­ffy Dezső kezéhez tette le, hogy azt jóté­­kony czélra fordítsa. E derék tett önmagát dicséri. — A Rétormc czimü párisi hirlap, mely a franczia belügyminiszter lapja, a magyar irók és művészek párisi utjának ve­­zérczikket szentel. Érdekes a mit a magyar­­franczia-viszonyról mond, és a czikk erre vonatkozó sorait ide igtatjuk: „Ha a ma­gyarok nem láthatják Budapestet és a kék Dunát, rendesen Páris felé tekintenek. Az e feletti boszankodás a Spree partján mit sem változtathat a tényen. Francziaországot sze­retik a magyar fővárosban, mint mindenütt, hol a szívek szabadságért dobognak.­­ „A nem hit általára“. Ez a czíme egy szegedi lapban megjelent nyílté­­ri közleménynek mely szól a következőké­pen. „Én alulítt a nyilvánosság előtt kije­lentem, hogy korcsmába, vagy bármi néven nevezendő borházba soha többé nem megyek és ennek alapján fölkérem barátaim és is­merőseimet, hogy kíméljenek meg egy szó­val is, a föntemlitett helyekre hogy köves­sem őket. Továbbá fölhatalmazásom adom, bárki legyen is az, ha személyemet az em­lített helyeken meglátja, 50 frtot, azaz öt­ven forintot a városi szegény árvák javára tőlem követelhet, vagy biróilag behajthat. Arad, 1883. julius 1. Ternay Ernő:“ Ez a nyilatkozat csak borházról szól ; várjon hát sörházba sem fog-e elmenni Ternay uram ? itt förrmk­házi­lag. A főrendi­ház elnöksége közelebb ifj. Mocsáry Károly jogosultságát igazolta a magyar országgyű­lés főrendiházban való helyt foglalásra, é­s mint halljuk a nevére szóló királyi meg­hívó levél kiállítása iránt illetékes helyen lépéseket tett. — mulatságok. — A gyalui „szö­­vészeti iskola” szegény tanulói segélyezésé­re és a „vereskereszt“ fiókegylet javára 1883. julius 15-én a várkastély fenyvesében nyári tánczvigalom lesz. — B. C. Budán, 1883. julius 8-án az ev. ref. iskola javára jótékonyczélú zártkörű nyári tánczvigalmat rendeznek. Kohkaue méreg­pohár. Mord­­jevszka aszszony a híres lengyel-angol szí­nésznő nagy veszedelemben forgott. Denver­­ben, Coloradoban Júliát játszotta. A kellé­kes, a­kinek a méregpoharat kellett volna átadnia, e helyett egy olyan kis palac­kot adott neki, melyben veszedelmes, vízhez ha­sonló világitó szer volt. A­mint a színésznő fellépett az üveg szétpattant s a folyadék végig folyt ruháján. Mindamellett végigját­szotta szerepét. — A k­hol­era. Madridi értesülés szerint bizonyosnak mondják, hogy hivatalos távirat érkezett, mely szerint a kholera Mál­ta szigetén kiütött. Kairóból érkezett jelen­tés szerint ott (Kairóban) hire járt, hogy Egyiptomból menekülő két egyén a bejrúti kórházban kolerában halt meg. Sőt egy né­met laphoz Párizsból érkezett távirat szerint Havreban is meghalt a nyavalyában­ egy magángözös utasa. Londonból távirják. A felsőházban Granville lord kijelente, hogy nincs bebizonyítva, hogy a kolera Indiából sarcoltatott be Egyptomba Az egyptomi kormány a ragály terjedésének meggátlásá­­ban nagy erélyt fejt ki Cyprus szigetén, Máltán és Gibraltárban vesztegzár rendelte­tett el. Angolország általában megtette az óvóintézkedéseket. — Merész tolvaj. Budapesten Hor­váth kir. táblai biró a Medeczféle váczi ut­­czai szivaros boltban szivart vásárolva, tár­­czáját kezében tartotta, s azt egy a boltba belopódzott suhancz kikapta s megfutott. A bolti segédek és a váczi­ utcán járó közön­ség üldözőbe vette a fiút, de az a legköze­lebbi saroknál a Duna felé befordulva, eltünt üldözői elöl. Kevéssel ez eset után báró Perényi a vigadó folyosóján egy tárczát ta­lált, benne 300 frtot s több darab értékpa­pírt. Felvitte a főkapitánysághoz és kitűnt, hogy ez a Horvá­t kir. táblai biró tárczá­­ja. A tolvaj, ki úgy látszik nem tartott igényt ily nagy zsákmányra, csak 200 frtot vett ki a tárczából, a többi pénzt, meg az értékpapírokat érintetlenül hagyta. — Hogyan ? — kiálta Rafael. Mi ki­fogása van ellene ? egy kép ellen ? — Ó, én gyermekies, bőre vagyok! — kiálta Mária. Rafael kezeit megragadva. Le­lássa, szivem mindig elszorult, mikor ezt az alakot festményeiben ismét és ismét vissza­érni láttam, mikor észrevettem, mennyi sze­retettel, mekkora állhatatossággal karolta azt fel; aztán nem találtam elég eszményi­nek, semhogy ne létezhetnék, s ha csakugyan létezik, Rafael, ha élőlény akkor gyűlölnöm kell őt, a­mint érzem, hogy ő is gyűlölne engem. Azt hiszem, ha meggyőződném, hogy élő lény, hogy ön szereti, azonnal meg kel­lene halnom. Ez utolsó szavaknál a könnyek egész álja omlott alá a lány szeméből s egész testében reszketett. — Mária! — szóla Rafael jegyesét átkarolva. Kegyed beteg, mert különben le­hetetlen, hogy az a kép anynyira feliz­gatta volna. — Igaza lehet barátom! — mondá kissé nyugodtabban. Azon alaknak folyto­nos ismétlődése által keletkezett különféle gondolatok izgattak fel annyira s aztán a Madonna képét szemléltem hosszú ideig. Az a szép, viruló, boldog asszony, oly csintalan kárörömmel s mégis oly megvetőleg s a gyermek oly durczásan tekintettek rám, mintha azt mondanák: »Eredj, te igénytelen te idegen lány! Nincs igényed hozzá, ő a miénk. Kisértsd csak tőlünk elragadni! Mi élő lények vagyunk s élünk akaratod ellen is, de t­e halsz meg. — Mily különös gondolatai vannak kegyednek ! Mily találékony saját kínzásá­ban, melyre pedig legkisebb ok sincs! — mondá Rafael, miközben zavarát palástolni igyekezett. Minden művész lelkében meg vannak eszményének alapvonásai, melyek szerint aztán alakjait teremti, igy történt velem is. Sok festő élőminta után dolgozik s ugyan mi különös lenne abban, ha fest­ményeimhez én is valamely élő­lénytől vettem volna az alapvonásokat. (Folyt, követ.) EL­LENZER­ I CSARNOK. A vetélytársn­ők. Wachsman K. után: Szabó Nándor. (Folytatás.) Egy nap reggelén volt, midőn Rafael Máriához belépett. A leány fölötte komoly volt. Több rajz feküdt előtte, melyek szem­léletében annyira el volt merülve, hogy a fiatal embert csak akkor vette észre, midőn az már mellette állott. Gyorsan eltakará a lapokat egyet kivéve, mely „Madonna della Sediá“-t ábrázolá. — Ma csupán a kezvonások tanulmá­nyozásával foglalkozom — mondá Mária busán. Ez a Madonna a legszebbek közül való, melylyel ön a művészetet gazdagítá. „Madonna de la Seggiola“ — úgy nevezem, mert a székecskét, melyen a Madonna ül, a florenczi tájszállásban Seggiolá-nak nevezik — legtöbb bámulóval bír ugyan, de nekem mégis sok kifogásom van ellene. A kép egy elég szép fiatal, viruló anyát ábrázol, de nem az egek királynőjét isteni méltóságá­val, mennyei áhítatával s azon dicső ártat­lansággal, melylyel a „San Sistoi” van áb­rázolva; a gyermek is szép és erőteljes, de csak földi halandó az is, az isteni kedély, vidámság, boldogság kifejezésének hiányá­val. Ugy­e bár barátom, — mondá, mintha csak véletlenségből kezdené, — e két alak élő embereket ábrázol, kiket ön eszményitett talán igen is eszményített ? E kérdés zavarba hozta a művészt. — Nem ! mondá. Ez alakoknak eredeti mását csak lélekben láttam. — Akkor nagyon gy­akran látta, ba­rátom , — viszonzá Mária busán. Úgy lát­szik, lelke egészen belemélyedt ez alak szem­léletébe, mely éveken át kisérte önt, sőt mi több, lelkében az folytonos fejlődésben volt: idősebb lett, testalkata teltebb, s azezvoná­­sai kifejlődöttebbek — Minő különös nézetei vannak ke­gyednek ! — mondá Rafael erőltetett neve­téssel. — Bebizonyítom, hogy igazam van ! mondá Mária kissé hevesen. íme, itt a Ma­donna alakjában alig serdülő fiatal korában látjuk, itt — egy másik rajzra mutatva — a Vatikán második szobájának első festmé­nyében már kifejlettebb , aztán ime — egy harmadikra mutatva — itt van a Heliodor*­­ban is, csakhogy sokkal teltebb; ez a rajz — saját villája falfestményének másolata, szintén mutatja, s végre „Űrünk szine vál­tozásának* egy tervrajzában, melyet ezelőtt három nappal nekem küldött, szintén alkal­mazta. — Valóban! Különös. Oly kevés jó minta van mostanság, s az ember kénytelen képzeletből meríteni; nem csoda tehát, ha önmagát ismétli, mondá a művész zavartan. — Kérem önt barátom, kerülje ez is­métlést, viszontá Mária gyorsan. Ne alkal­mazza többet ezt az alakot. Hagyja ki „Urunk színeváltozásából“ is. Ne mondhassa senki, hogy a nagy Rafael phantasiája ki van me­ntve. Újból is kérem tegye meg ezt saját hírneve érdekében. — Csupán csak hírnevem érdekében kivánja ezt — kérdé különös mosolylyal. Pir lepte el Máriának szép arczát, mintha a vér gyönge arczbőrét áttörni akarná. — Nem, Rafael! szóla, arczát két ke­zével eltakarva. Szidjon, vagy nevessen ki: nem voltam őszinte. Nem hírnevéért, ö­n­­magamért kérem. Én gyűlölöm ezt az alakot. Julius 6. LEGÚJABB. Nyíregyháza, július 6. d. u. 3 óra­kor. (Az „Ellenzék” eredeti távirata.) Scharf Móricz szemeit a fölkért orvos szakértő bi­zottság tegnap délután tüzetes vizsgálat alá vetette. Ma tették meg e tárgyban jelentésüket. Első­sorban konstatálják, hogy vallomásának lehetősége iránt, tekin­tettel netaláni szembajára, semmi kétség sem merül fel, mert szemhibája ezt nem al­­terálja. Megállapították, hogy jobb szemére kissé gyenge, balszeme kis fokban rövidlátó, azonban negyven méternyi távolságra em­bert megismer. A láttehetsége kifogástalan, színvaksága nincs. Nyíregyháza Julius 6. d. u. 3 óra 45 percz. A dadai hullára vonatkozólag a mai tárgyaláson elnök igen fontos előterjesz­tést tett. Bodrogolasziban a vízből egy jól du­gaszolt palaczkot fogtak ki, melyben jegy levelet találtak Löki János gépésztől, eb­ben arról értesíti a megtalálót, hogy öngyil­kos lesz, de halála előtt egy igen fontos vallomást kénytelen tenni, melyből a bűnperre nézve némi felvilágosításokat nyerhetnek. Eszerint Löki Tímár Julcsa nevű szeretőjét megfojtotta és a holttestet elrej­tette a dadai füzesben. Erre vonatkozólag a vádhatóság részé­ről Seyffert közigazgatási ellenben a védelem részéről Eötvös törvényszéki vizsgálatot sürgetnek. ★ A mai tárgyaláson kihallgatták a Gross és Klein alibéjére vonatkozó tanukat. Záponyi eszlári református lelkész és Várkonyi tanító megegyezőig vallják a legnagyobb határozottsággal, hogy a dadai hulla nem a Solymosi Eszteré. Gyánl Ferenczné és Sólymos­­siné vallják, hogy a dadai hulla nem az Eszteré. Védők keresztkérdései nem tudják ellentmondásba keverni. Budapest, Július 6. d. u. 2 órakor (Az „Ellenzék eredeti távirata.) Kairó­ból most érkezett távirati jelentés szerint 1116 ember a kholera áldozata. NYÁRI SZÍNHÁZ. Kolozsvárt, szombat 1883. július 7-én. A NAGY RÁLÁTÓ. Népszínmű 4 felvonásban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: HA­jd­il­l MIKLÓS. NYÍLTTÉRI Felhívás. Felhívom azon urat, ki junius hó 30- án — szombaton estve 10—11 óra között az »Újvilág” czimü vendéglő téli helyiségé­ből felső öltönyömet tévedésből elvitte s ez ideig oda visza nem juttatta, szíves­kedjék azonnal vissza juttatni, hogy meg­kapva ne kénytelenittessem reá nézve kel­lemetlen módon megkerestetni s birtokomba venni. Kolozsvárt, 1883 julius 3-án. Mólnár­ Károly, ____________ ügyvéd. *) Ezen rovat tartalmáért nem vállalunk fele­lősséget. S­z­e­r­k.

Next