Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-09-18 / 213. szám

Negyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirály utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva gyési évre....................16 fit.! Negyedévi ... 4 fit. Félévre.........................8 fit. I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 lír. Ilijjelenik az rEUmzék-‘ mindennap, a vasár és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 113. sasásai. Kolozsvár, kedd, szeptember 10, 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK num útján állapíttatnak üveg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. ii ijpii i i ■ 11 m lymmmmmmmx Ugron Gábor beszámoló beszéde. Tisztelt polgártársaim! Igen tisztelt megbízóim! Nem fogom egyenként elősorolni mindazokat, amik az országgyűlésen két év folyama alatt történtek, még kevésbé leszek hírmondója saját cselekedeteimnek; ezt a hiúságot ne várják tőlem, én úgy tartom és azon véleményben vagyok, hogy hátra van a országgyűlés legterhesebb feladatokkal bíróik része és a számadás, melyet le kell tennem, még nincs lezárva. T. polgártársaim! Csak akkor ítélhetnek működésem felett, midőn az véget ért, mert ekkor újra visszatérek ahonnan vezetem: önök kebelébe, önök bizalmához. (Éljen!) De számolnunk kell a helyzettel, melyben ma Magyarország van. Magyarország alig volt válságosabb helyzetben, mint jelenleg. Midőn a múltkori országos képviselői választások lezajlottak, a parlamentben három határozott párt vált ki. Először a függetlenségi párt, mely a nemzet aspiratióit ölelte magához, az eszményt, a jövendőt jelezte s jogot érzett igazságának erejénél fogva a kormányhoz, de senki sem állította, hogy közel áll azon pillanathoz, melyben magához ragadhatja a kormányt. A függetlenségi párt egyharmaddal megszaporodva állott az országház elé, megszaporodván működése erőteljesebbé, kevésbé zajossá lett, és ez szerencse. Addig míg a függetlenségi párt csekély számú taggal bírt, lehetett a demonstratio pártja, de midőn (10-re szaporodott, a politikai actió pártjává lett. (Igaz!) Ez rázkódás nélkül nem történhetett, mert a megszaporodással a kiválásnak is be kelle következnie, a természet törvénye szerint ami elszaporodott: válfajokra bomlik. Így ki kellett többeknek válni pártunkból is, kiknek öntelt hiúsága nem tűrt fegyelmet, kik nem kerülhették el, hogy elveinek lobogóját ne használják saját hiúságok és önhittségek legyőzésére. (Éljen!) Szerencséje e pártnak, hogy a válságokból megtisztulva, megizmosodva vált ki, s most a küzdelembe sokkal lukczkészebb megy, mint 48 óta bármikor, mert a párt tagjainak gondolkozása egyöntetűbb, tömörebb, mint bármikor, mert erős vezetésnek vetette magát alá a párt, úgyhogy legközelebbi működését nem arra fogja irányozni már, hogy joga van Magyarország kormányzásához, hanem azt bizonyítandja, hogy egyedül elég népszerű, erős és tiszta, hogy Magyarország kormányzását vezethesse. (Éljen, Éljen!) Tisztelt polgártársak! A mérsékelt ellenzék, mely megfogyatkozva jött ki a választások küzdelmeiből azon tanúságot hozta, hogy Magyarországon két eszmeáramlat van. Egyik, mely megalkuszik, másik, mely állami önállóságra és nemzeti függetlenségre törekedik. Egy harmadik pártnak, mely a népnek ellenzéki hajlamait magához csatolja, hogy a függetlenségi párttól elvonja, hogy minden válság a korona s a függetlenségi párt közt találja. Ilyen középpártnak helye nincsen, mert a nép felfogása határozott irányt és hitvallást kíván, és aki ezt nem teszi azzal számolt, és eldobja magától és igen helyesen teszi. E két irány Magyarország függetlenségére való törekvés és az albokudozás. Ez irány húzódik ."A század történetén keresztül, e két irány szolgálatában emésztette fel a nemzet legjobb erőit; azt hiszem, nem ok nélkül és nem hiába, mert annyi küzdelem a nemzetet mind jobban meggyőzte arról, hogy csak egy irányban lelhet megmentést: Magyarország függetlenségében és a nemzet szabadságában. (Éljen! Éljen!) A kormány pártja, hogy mily állást foglal el az országgyűlésen, erre feleletet nem tudok adni, mert a kormány pártja nem képvisel eszmét, csak hatalmat, nem gondolatot, csak engedelmességet; mert a kormánypárt nem tárgyal az országyűlésen, hanem exercitozik, nem érvel, hanem szavaz, (Igaz! Úgy van!) mert a kormány pártja nem Magyarország hatalmának, erejének és becsületének letéteményesseként lép föl, hanem busás dividenciákra alakult konsortimként. Ezért a kormányzás rendszere olyan mint az egymásnak nyújtott kezek lánczolata, hol kéz kezet mos, de az első és az utolsó a nép zsebébe nyúl. (Éljen,taps, igaz!) A parlament többsége azért ilyen, mert egyetlen embernek, Tisza Kálmánnak feltétlen befolyása, hatalma alatt áll. Annak a Tisza Kálmánnak, aki jó kortes, de rosz államférfin (Igaz!) a ki kitűnő vitázó, de szerencsétlen organizáló, ki nem szolgál eszmét csak saját nagyravágyását, a ki nem ragaszkodik elveihez, hanem tárczájához (Igaz!) a ki lefelé gőgös, de felfelé annál méghanyászkodóbb (Taps, hosszú éljen!) a ki nincsen maga korrumpálva, mert ő maga a korrumpátor, (Zajos éljen!) ki a nemzetiségnek öklét mutatja és tenyerét tartja — (Igaz, taps, nevetés, éljen!) Ez az ember rendszerével és hadával, mit a parliament többségének neveznek, kiirtotta a nemesebb törekvések utáni vágyakat. Ennek lehet tulajdonítani azon következményeket, hogy ő hatalmában nagy, befolyása határtalan, de az országban rendkívül népszerűtlen (igaz!), választókerületek, melyeket évtizedeken keresztül képviselt, megtagadták és előre preparált, gondosan preparált kerületekben lépett fel. Az imént a tiszántúli kálvinista egyházkerület gr. Degenfeld Imre ('Tisza apósa) helyett, 'Tiszával szemben megválasztott egy egyszerű férfiút, Vályi Jánost, aki a nemzeti hagyományok léteményesseként mutatta magát. (Éljen!) Midőn a nemzet ilyen ítéletet mond ki e férfiú felett, Ítélt a rendszer felett is. (Igaz!) Nemcsak a kálvinisták, kiknek a magyar szabadsághoz való ragaszkodásuk hagyományos, hanem a megfontoló lutheránusok is, midőn a legfőbb egyházférfiút akarták megválasztani, egy függetlenségi párti férfiút választottak. (Éljen!) Mit mutat ez? azt, hogy a legmagasabb szellemi és anyagi körök felnyitják ajtajukat ezen eszmék előtt, melyek eddig ugyanazon körből kiűzve látszottak lenni; azt mutatja, hogy a nemzet bizalma mind határozottabban fordul a függetlenségi párt felé s igy előkésziti azon diadalútját, mely egyszersmind a nemzeti győzedelemnek lesz pályája. (Éljen!) Épen a kormány rosszassága, megalkuvó természete, a való okoknak eltitkolása okozta azt, hogy a nemzet jelenleg szerencsétlen körülmények között él. Ha rápillantunk a legközelebbi napokra, helyzetünket ez legélénkebben jellemzi. Mig egyfelől az ország legvagyonosabb népénél a zsidóüldözések kezdődtek meg s alig mutatta meg itt a magyar kormányzás erőtlenségét, a midőn másfelől a horvátoknál a lázadás emelte fel fejét. E két kérdés látszik ma Magyarország helyzetének napi kérdése lenni. Egyik az, hogy vajon a zsidóüldözések az ország népe által elfogadható viszonyokat teremtenek-e a hazában. Erre én azzal vagyok kénytelen felelni, hogy nem. Minket magas elvek vezérelnek és ezek legmagasabbika a vallásszabadság, egyenlőség és testvériség. A vallásszabadság a máglyák gőzéből, az egyenlőség a börtön bilincseiből menekült, ezért százezrek ontották vérüket; a testvériség: ez az a mindent átölelő szeretet. Ezek nem engedhetik meg, hogy polgár polgártársa, ember embertársa ellen üldözőként léphessen fel, nem engedheti meg a civilizátió, melynek következményeként lehet kimutatni, hogy Amerikában a négereket, kik nem is oly színűek, mint mi, kik állandó rabszolgaságra voltak kárhoztatva, a nagy köztársaság több ily furcsaságokat az.on egyszerű okból tehet, mert atyjának egyetlen fia s ezen atya, ki eddig mondhatni szegénységben élt, legújabban két sorsjátékon egy fél millió forintot nyert. Ám ezért ezen téli gyógyvendégek nem irigylik tőle ezen javakat és passiókat, hanem irigylik vastag nyakát, domború mellét, harsány hangját és gömbölyő termetét.* Én, a magam laieus szemével, egy egészen új betegséget is fedeztem fel. Rájöttem t. i., hogy a pessaivismus és az ellenmondási viszketeg nemcsak az illető egyén agyrendszerén, s világnézetén alapul, hanem tisztán phisiologiai önállással, individualitással és anatómiai felismerhetőséggel is bir. Ugyanis volt itt egy úr, ki senkinek és semminek jövőt nem ígért, ezért maga elé nem tűzött, semmit jónak, szépnek igaznak és helyesnek nem talált és soha semmi állítást és megjegyzést ellenmondás nélkül, cselekedetet hibáztatás nélkül nem hagyott. Még erőteljes férfi lévén, a betegek congregatioja által oly erős próbának vettetett észrevétlenül alá, mely feltétlen sikert ígért. A legszebb asszonyt, az ő saját leányát előtte megdicsértük s ő nem késett nyomban megkorholni a társaságot, mondván, hogy ,nincs ízlése annak, ki ezt a majomképet szépnek találta.“ Ez már határozott betegség, melylyel az orvosoknak foglalkozni kell. A beteg társadalom már foglalkozott vele az által, hogy felismerte , s ezen eczetes-ugorka szerűen savanyu uraságot, mint egy anabaptistát, újra keresztelvén, a Petőfi komoly, mogorva férfiára emlékezve, Orbánnak nevezte el. Az igazságnak tartozom kijelenteni azonban azt, hogy ezen pseudó ötezer millióba és százezrek vérébe kerülő küzdelem árán szabadította fel. És akkor, midőn egy ily nagy nemzet példáját adja annak az összes emberiséget átölelő humánus szeretetnek, akkor nem hilletem, hogy Magyarország eme részében, Erdély népe, mely mindig vallásos türelmével tűnt ki, átadhassa magát oly kéz vezetésének, mely polgári polgár ellen, birtokost birtokos ellen, szomszédot szomszéd ellen izgasson. (Éljen, éljen!) Van hibájuk a zsidóknak. Mi az? Némelyek kevésbbé lelkiismeretesek, mint mi; kevesebbet tartanak a tiszteségre mint mi; megengednek oly üzleteket melyektől mi irtózunk. Szabade ezért üldöznünk? Nem, ha megkeressük az okokat, hogy honnan származik ez. Évszázadok óta a nép szerencsétlen gyűlölete üldözi e fajt, eltiltotta a földmeveléstől, ipartól, a gettkába dobta, mint meggyalázottat. Csak gyűlöletet tapasztaltak a keresztényektől, hihető-e hogy a zsidók egyszerre levethetik mindazon tulajdonságokat, melyeket az nevelt fel, hogy kizárták őket a társadalom kebeléből (Éljen.) Sajnálnom kell, hogy korábban nem történt meg e népnek a politikai jogaink korlátai közé való fölvétele, mert akkor e ferde tulajdonaikat régen elvesztették volna és a humánus társadalomban is Kimúltak volna. (Igaz éljen.) Nem lehet keresztény az, ki a zsidóság ellen, mint ilyen ellen izgat, nem lehet keresztény, mert hiszik-e önök, hogy az ótestamentum és annak prófétái nélkül valaha az evangélium világra jöhetett volna? Vajon nem tartozunk kímélettel azon faj iránt, melyből Krisztus származik? Azon faj iránt, melyből egy néhány lángelme irta az ó-testamentumot, melyben vigaszt lelünk, ha bánat ér, istenhez emelkedünk, ha benne elmerülünk. Az»-testamentum, mindnyájunk asztalának nyitott könyve, az emberiség azon hőskölteménye, melynek koronája s apotheosisa a keresztény evangélium. Ha valaki azt mondja, alakítsunk egyletet, mely üldözi valláskülönbség nélkül a csalót, a hamisítót, az erkölcstelent, a hamis bukót, ott leszek én is. (Éljen). Tisztelt polgártársaim! az a jog, melyet az egyenlőség nyújt, nem a zsidók joga, az mindnyájunk joga, melyen ha egyszer rést ütünk, azt hiszik-e nem a hatalmasok túlkapásaira fog vezetni ; vajon ha az egyiknél megszűnik pajzsként szerepelni, vajon a másikat védeni fogja-e ? Épen abban áll az emberi jogok nagysága, hogy az összes emberiséget egy érdekbe vonják és így készítik elő a közös harcz győzelmét. A másik az, hogy e küzdelmek nem az utczákra valók, ez társadalmi munkásságot kíván. Magyarország mindig az által tűnt ki, hogy szabadságszeretete példányképül állt a külföldön is. Mily eredményt idézett elő az üldözés? Azt, hogy a kereskedés pang, a pénzforgalom megakad s ezen zavargásokat a horvátok felül vették, hogy Magyarország ellen lázadásra emeljék fejüket. Horvátország jelenlegi állapota természetes következménye a honátokkal kötött kiegyezésnek, mert a horvát nép nem választ képviselőket a magyar országgyűlésre, hanem a horvát országgyűlés küld magából 48 képviselőt. Ezen képviselők nem a horvát népet, hanem a horvát országgyűlés egyik pártját mely őket megválasztottak képviselik. Ezek egy zárt egészet képeznek az országházban, s miután zárt egészet képeznek, erősek. A kormánynak feltételeket szabnak, minden alkalommal szavazatuknak árát veszik. A kormány engedett kérdésben kérdés után, s ezért megnőtt a horvátok étvágya, mert látták, hogy a magyar kormányban nem találnak ellenállásra. Horvátországban a nép lázong,fegyvert fog, a községi tisztviselőt megtámadja, a magyar nemzetet gúnyolja, a magyar czimert letépi. Ez azon kormányzás eredménye, melyet Tisza Kálmán vezet. Azon összegek, melyeket Tisza Kálmán két rendelkezési alap czimén kap, arra valók, hogy az idegen bujtogatókat kikémleltesse, kényes és megbizhatlan részekből bizalmas értesítések szereztessenek és nem arra fordítandók, hogy rágalmazó szenylapokat vidéken kitartsanak. (nevetés, zaj, éljen hoszszasan.) Várjon most, midőn a rossz kormányzás miatt végső elkeseredésben levő horvát nép és horvát tömeg fegyvert ragad a magyar állam tekintélye ellen, vájjon mi hasznát fogja venni a kormány e papírrongyoknak? Soha a magyar kormány a hónaitokat nem tartotta szemmel, nem tartott maminak bizalmi férfiakat, korrespondenseket, kik időről időre értesítsék az ottani dolgokról, hanem elégnek vélte hogy a horvátok 48 szavazatát igénybe vegye. (Igaz.) Mit kell tenni? helyre kell állítani a magyar állam tekintélyét, de azt nem tehetjük úgy, hogy egy Generalommandáns kezébe tegyük le a legfőbb polgári hatalmat. Maga a törvény megmondja, hogy a legfőbb katonai és polgári méltóság egy kézben nem lehet. AZ „ELLENZÉK TáRCZÁJA. 1883. szeptember 18. Tárcza levél a magas Tátráról. Kedves barátom Miklós! Néhány nap előtt írtam becses lapod számára egy „elkésett fürdői levelet, s azért a jelenlegit tárcza levélnek nevezem, nehogy csakugyan elkésettnek tekintsd, s oda küld, ahonnan nincs visszatérés. Hiszem és reményem e levél közlését, mert ebben, a mennyire egy egy hypéremiás(?) embertől telhetik, kedélyeskedni kívánok; s jól tudom, hogy te a kedélyességnek nagy barátja vagy, s vallod azon elvet, hogy az teszen legigazabb szolgálatot az embereknek, a ki őket felderíti. De e mellett kritizálni is akarok, s te lapoddal nemcsak politikai, hanem társadalmi tekintetben is képviselni szoktad az oppositiót vagy ha úgy jobban tetszik a kritikát.* Különben is, mióta Island sziget, Görhersdorf, Davas és Új-Tátraf Füred divatba jött, a fürdői levél el nem késhetik, mert itt mindenütt egész éven át tart a gyógyidő, s épen most, azaz hogy késő ősszel kezdődik a téli sarson. Most már naponként érkeznek a világ különböző részéből vendégek ide, kiket a hallgatagság, a félrevonulás, bizalmatlanság jellemez. Napokig látják egymást anélkül, hogy egymásról tudomást vennének. Magukkal egészen el vannak foglalva. Ezek " szegény emberek Harpocrates imádóinak látszanak lenni, s itt ezen hajlandóságuknak adózhatnak is, mert azon terem, melyben a bepakoltak — eme múmiák — feküsznek, az ő ijesztő csendességével, Harpocrates templomának bízvást beillenek. Nem akarom azon szigethez hasonlítani, melyen a franczia kormány deportáltjai — tehát mind csupa gonosztevők — laknak, de hogy nagyon furcsa társadalom az is, amely csupa valódi és képzelt tüdőbetegekből áll, azt könnyen el lehet képzelni ; mert ha áll az, amit Dumas Sándor szellemesen mond , hogy „a kövérség kegyességre és philosofiára hajt“ akkor ezek a görbös és kettés csontvázak roppant sok kegyetlenséget és ostobaságot követnek el. És valóban követnek is el, főleg önmagukkal szemben. Úgy látszik, hogy Dumas is megegyezik az életbölcsesség meghatározásában, ama görög bölcscsel, kinek eletelve ez volt: „magadnak és másoknak örömére élni, és azért kötötte a kegyességet és bölcsességet az orvosi nyelven jól tápláltnak mondani szokott testhez, mert az kétségtelen, hogy a szegény köhögő mellbetegek és az izgatott idegesek ama tételt egyenesen megfordítják s úgy maguknak, mint másoknak, bosszantását és örökös zaklatását eszközük, anélkül, hogy azt életfeladatuknak tekintenék. — Szegény teremtések ! Az irigység is bántja őket, de nem fut materiális irányban. Itt van a társaságban egy úr, aki, mintha a múlt század szülötte volna, Stephenson találmányáról nem látszik tudomást venni, hanem valódi múlt századbeli conservatismussal, hadat szén e század tudományos haladásának és sürgöny helyett futárt, vasút helyett pedig landauert használ. Mindenki tudja róla, hogy gyönyörű négyes fogaton jött Budapestről ide s igy is fog vissza utazni; tudja azt is, hogy bán urnák piros hajnal nem derült az orrán, sőt oly szorgalmas és erős vizivó volt, hogy vele Recsky Bandi uraság ismeretes vallatási módszere sem boldogult volna. * A fürdő-orvosok helyzete igen különleges, nemcsak azért, mert a híres Oppol c.erőket, nem épen kényeztetőleg, sőt inkább ironikusan „Bader“-eknek nevezte el, hanem főleg azért is, mert ők valódi polizei hatalmat is gyakorolnak. Hahn és Novy mint vízgyógyintézet tulajdonosok oly hatalmasak, mint egy-egy feudális főur. Mindenki akkor kel, fekszik, fürdik, sétál, mikor és mennyit ők parancsolnak. Valódi egyeduralkodók. Dr. Szontagh Uj Tátra-filmjen szintén állapított meg kifogástalan szabályokat, és adott ki napi pózrácsokat, de azok végrehajtását reá bízza a rendőrségre, ami itt nincsen. Nincs t. i. fürdőbiztos a megyétől. Innen van, hogy itt sokszor, sőt a le saisonban minden második napon megtörténik, hogy egy pár ifjú úr „mulat“ egész éjszakán át s azt egy pár száz beteg keservesen virasztani kénytelen. Az aristocratia mintha ez betegség lenn- tömegesen ide gyűl és mulat, roppant drágaságot teremt, a szegényeket elriasztja,az itt levőkre nézve pedig minden gyógy-czélt lehetetlenné teszen. Általában, a fiákeresek, vendéglősök zsarolása stb. mellett (mely okokra immár sokszor történt reá mutatás,) fürdőink s gyógyhelyeink egyik megölő betűje az is, hogy a kaszt-külömbség rettenetesen érezteti hatásait s hogy a „non élet” elv nem nyer alkalmazást oly képen, hogy a pénz bárkitől jöjjön, egyenlő értékkel bír, tehát egyenlően kell is érette szolgálni. A fürdőorvos helyzetének egyik sajátsága és fő nehézsége abban áll, hogy betegei vele és egymás közt folytonosan érintkezvén, állapotukat egymással összemérik, a rendeléseket összehasonlítják s kritikára vetemednek. Az itteni mellbetegek már konstatálták azt, hogy mindeniknek más-más kúra van előírva, holott mindannyian ugyanazon betegségben vannak. Azt következtetik ebből, hogy az orvos médiumnak tekinti őket s experimentál rajtuk , s ezért feljajdulván nyíltan hangoztatják, hogy ne rajtuk, hanem magán experimentáljon a doctor ur, azaz tegyen úgy, mint Heine majma, mely a saját farkát főzte meg, csakhogy a szakácsmesterség subjectiv tudatára ébredhessen. De nem is csoda, ha a hydropaták kritizálnak, rebelliskednek s fogaikat csattogtatják, mert oly kemény műtéteket állanak ki s a fürdőkádban oly dolgok várnak reájuk, Eduárd ur, a fürdető Gregior kezéből, hogy itt az a hős állatszeliditő uraság is, ki midőn éjjel későn haza érkezvén, zúgolódó felesége nyelve elől az oroszlánok ketreczébe menekülni elég bátor volt — meggondolkoznék s talán inkább egy Kukli-prédikácziót hallgatna meg, semhogy’ a fürdő szolga kezébe adja magát. Azon tettleges gorombaságok által, melyeket Eduárd úr a patiensen elkövet, muzsikális művészetet viszen véghez, mert a szegény áldozat a dögönyözések közepette különféle hangokat ad (persze panaszosokat) s ezt öselstimmolásnak nevezi. * Ám azért a hidegvíz gyógymód erőteljessége senkit sem riaszt el innen, ellenben nagyon sok illuziót eloszlatnak az itt tapasztalt hiányok és rendetlenségek