Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-10-19 / 240. szám
Karasvárt, 1883. alapadónak felemelése. Szóló szerint a III- s ik oszt. kereseti adót illetőleg a javaslat teljesen el van hibázva. Az előadó által előterjesztett indítványoknak tárgyalására halasztást óhajt. Láng nem talál az előtte szólók véleményei közt nagy eltérést. A halasztási indítványnyal szemben szükségesnek tartja mégis a javaslat feletti diskussziót. Szóló egyetért az előadó és Wahrmann nézetével. A javaslatban megkísértett irányt a földbirtokot illetőleg bizonyos fokig pártolná, de a javaslat mérvét és formáját nem helyesli. Az alapadó leszállítását a földi cél ellenzi, mert azt tartja,hogy éppen a földadónak kell legállandóbbnak lenni ma-gának a tulajdonosnak érdekében is. E leszállítás csak a nagybirtoknak kedvez a ki- ,sebb birtok rovására. Teljesen osztozik az előadó azon nézetében, hogy a nyilvános számadásra kötelezett intézetek adója leg- súlyosabb. A földbirtok adóját nem tartja ily súlyosnak. A III. oszt. kereseti adónál talál szóló legnagyobb méltánytalanságot. Mindaddig, míg e téren nem létesítjük az ismérvek újabb megállapítását az adóemelést , nem tudná igazolni. Dr. Apponyi Albert a dolog ér , demére nem nyilatkozik addig, míg a halasztás felett nem határoz a bizottság. Az újabban tervezett adóemelés aránya jelenleg alig ítélhető meg, bár annyit bátran mond- hatni, hogy a helyes arány nincs eltalálva a javaslatban. A földbirtoknak állítólag nyújtott kedvezményre megjegyzi, hogy a II ik osztályú kereseti adó emeléséhez semmi szín alatt nem járul, mert ezt a leges-hibáz-ottabb politikának tartaná. Óhajtja, hogy az előadó bizassék meg az arányosságnak teljes és részletes kidolgozásával, s mikor ennek indokolása megvan, lehetne a tárgyhoz hozzászokni. Szapáry Gyula gróf a halasztást nem pártolja. Hogy az arány helyes e, ez megtudható, ha néhány tagot kiküld a bizottság, hogy erről referáljon majd a bizottságnak, de csak akkor már, ha a tárgyalás során bizonyos nézetekben meg tudott állapodni. Lukács Béla a javaslat czélját helyesli, de a mód felett vitázni lehet. Szóló is úgy látja a pénzügyi helyzetet, hogy más mód alig van, mint a jövedelmi pótadóhoz nyúlni. A javaslat módjára nézve megjegyzi, hogy valami nagy adóreformról ma szó sem lehet. Az általános jövedelmi pótadó behozatalának czélját szükség igazolta. Ennek a tudomány szempontjából nagy hibái voltak, ez tagadhatatlan, de gyakorlatilag azon nagy eredménye volt, hogy rögtön 8,9 millióval többet jövedelmezett a kincstárnak. A földbirtok megterhelésére nézve nem csinál illúziót szóló abból, hogy míg a többi kereseti adók felemeltetnek, a földadónál ez nem történik. Hogy ez nem úgy van, mindenki tudja. Éppen a földadónál nem képezi a jövőpetadó azt, amit képeznie kellene. A katasztert veszik alapul, tehát nem a tényleges jövedelmet. A javaslatnak egyik sarkpontját abban látná szóló, ha 3 millió frt többlet elérése mellett bizonyos jövedelemre nem alkalmaztatnék ez adó. Ez kizárná az egyoldalú fiskalitást, mert az nem szenved kétséget, hogy éppen a kevésbbé módosabb van nálunk erősen megadóztatva. A a részvénytársulatok és az adómentes házak megadóztatását illetőleg nem lehet tagadni, hogy ez a két kereseti ág az, mely a nagyobb terhelést inkább elviseli , itt is szeretné bizonyos jövedelemnek mentesítését, bár ez sok bajjal járna az adminisztráció szempontjából. Králitz Béla az arányosítás és a módozat kérdésére reflektál. Mindenekelőtt megjegyzi, hogy legjobb lenne, ha az előadó a kombinácziót kidolgozná, s előterjesztené, de erre helyesli a pénzügyminiszter ci—jcpyjrcas:«—ag———int11~ rxmmamwaamxanmmmmm nézetét, hogy előbb bizonyos véleménynek kell formálódni magában a bizottságban. Helly általánosságban is elveti a javaslatot. Eltekintve az adóemelés okától, még azért sem járul a javaslathoz, mert a czélt nem tartja komoly czélnak. Szóló érti, hogy oly államban, melyben a budget deficitje csak néhány millióért, ennek a kevés deficitnek ilyetén fedezéséről szó lehet. De nálunk 35—40 millió az állandó deficzit. A most beterjesztett budgetben 42 millió deficit van, ezt senki sem tagadhatja. Az hiú czél, hogy csak az ordináriumban szűnjék meg a deficit. Egy nagy deficittel szemben előáll a kormány, hogy a nemzet adjon 3 milliót? Miért éppen 3 milliót? Azt értené, ha a kormány azt mondaná, hogy mivel pénzre van szükségünk, vegyük elő az összes adónemeket, s nézzük, hognét lehetne jövedelmet előteremteni . A miniszter nem annyit kér bizonyos adónemükből, amennyit lehet — de kitűz egy összeget s ezt követeli. Egészen másféle reformokkal kellene a kormánynak előállania. Azt nem mondhatja senki hogy az egyenes adókat sohasem fogják emelni, de ma a helyzet olyan, hogy p. o. a földadót egyetlen egy garassal sem lehet emelni. Országszerte legégetőbb kérdés a földbirtokos osztály megmentése ; most a miniszter is hangsúlyozta néhány évvel ezelőtt, hogy a „nemzetfentartó" földbirtokos osztály pusztul, így hát nem járulhat szóle a földbirtokos urak megterheléséhez. Hogy az egyenes adók melyik neménél ketséges az adóemelési, erre bővebb adatok szükségesek. Elnek összegezvén a mondottakat, kérdi, elfogadja-e a bizottság Helfy halasztási indítványát. A bizottság nem fogadja er. Apponyi Albert gróf fentartván a jogot, hogy a halasztási indítvány el nem fogadásával a javaslat érdeméhez szólhasson, kijelenti, hogy azt három szempontból nem fogadja el: 1-ször, mert jelen közgazdasági helyzetünkben nem csupán a földadót, hanem a III. oszt. kereseti adót sem tartja emelhetőnek, 2 szó, mert a pénzügyi egyensúly helyreállítását ezen új teher által nem csak elérhetőnek nem, de komolyan megközelíthetőnek sem tartja, 3-szor adópolitikai szempontból, mert közadóink egész rendszere hibás és ezen hibás rendszerre építeni az újabb terheket és ezzel a hibás rendszer súlyát fokozni, akkor sem tartaná helyesnek, ha egyáltalában újabb terhekhez hozzájárulhatna. Elnök felteszi a kérdést, elfogadja e a bizottság a javaslatot általánosságban ? A bizottság többsége, (Apponyi Albert gr. Szilágyi Dezső és Helfy kivételével) elfogadja a javaslatot. Elnök felkéri Wahrman Mór, Králitz Béla és Rakovszky István biz. tagokat, hogy a bizottságban mondottak alapján az előadóval együtt dolgozzanak ki tervezetet s azt mielőbb terjeszszék be. Hegedűs azt indítványozza, hogy a kiküldött bizottság elaborátuma, sokszorosittassék és osztassák ki a tagok között. Ezen indítvány elfogadásával az ülés véget ért, mely erre törekszik, elsősorban többségre kellene vergődnie a tartománygyűlésen ; de az ilyen tartománygyűlés meddő volna, mert idejét egy oly kivihetetlen feladatra pazarolná, mely nincsen napirenden és amelyet Horvátország egyedül sikerre való kilátással a napirendre nem is hozhatna.“ „A Magyarországgal fennálló kapcsolat felbontása, sőt e viszonynak még csak tetemes módosítása túlmegy egy magyarhorvát ügy keretén és belső összefüggésben áll az egész monarchia államjogi helyzetével.“ „Ez könnyen kimutatható. Mindenekelőtt Magyarország alig egyezne bele a magyar korona egyik alkatrészének átengedésébe és már maga ez a körülmény elegendő volna arra, hogy a közjogi kapcsolat felbontása a napirendről levétessék. De feltéve, hogy Magyarország belegyeznék a maga részéről a közjogi kapcsolat felbontásába, vagy maga törekednék erre, Horvátország sem nem képezhetne önálló harmadik tényezőt, sem ti birodalom másik felére eső alkatrészt a két parlament és természetesen a koronának belegyezése nélkül.“ „Ha pedig nem képezhetne harmadik önálló alkatrészt, sem nem lehetne osztrák koronatartomány, akkor nem maradna számára más hátra, mint Bosznia helyzete és a királyi biztos.De még az ily államjogi viszony is katonai és pénzügyi indokokból a birodalom két része jóváhagyásának és befolyásának volna alávetve. Magyarországnak elvi kapcsolata Horvátországgal és ezen kapcsolat felbontása oly kérdések, melyek államjogi következményekkel bírnak az egész monarchiára nézve és ezért nem hozathatnak napirendre a horvát tartománygyűlés által egyoldalúlag. Nem lehet utalni az 1848 diki eseményekre, mert akkor lázas mozgalom terjedt el egész Európában, mely megindította az államjogi kérdéseket és ekkor alakulhattak új államjogi viszonyok jelesül. Ausztriában 1859. és 1866. után indult meg az államjogi kérdés, de miként látjuk, eu-rópai jellegű eseményekre volt szükség, hogy megtörténjék.* „Nem lehet tagadni, hogy a jelenlegi viszonyok nem olyanok, hogy ily nagy horderejű államjogi kérdések felvethetők legyenek. Feltéve azonban, hogy a Magyarországgal fennálló viszony felbontása lehetséges volna, akkor egy párt ezt kiírhatja ugyan zászlajára, de nem tagadhatja meg a fennálló viszonyokat, anélkül, hogy tisztában ne legyen az iránt, milyen államjogi állást remél és képes elérni. Nem az államjogi viszony, hanem határozmányainak hibás alkalmazása idézte elő a bajokat s azért nem is a viszony, mint inkább a viszonyból eredő határozmányok alkalmazása ellen kell fordulni. A közéletben nem szabad érzelmi politikát követni, mert az állam nem magánember, ezt törvényhozó testülete és kormánya képviseli és a többség változásával bizonyos mértékben az állam politikája is változik. E szerint az ellenzéknek az adott viszonyok közt nem lehet más feladata, mint a kormányt felvilágosítani a helyzetről és ha az nem megy, a kormány többségét Zágrábban és Budapesten megbuktatni.“ „Az ellenzék természetes feladata volna elsősorban megszerezni magának a többséget tartománygyűlésben. Hogy várjon a jelenlegi tartománygyűlésen az újabb eredmények behatása alatt ez fogna-e neki sikerülni, mindenesetre kétséges, de függ attól, hogy programmja betartja-e a lehetőség határait. Az ellenzéknek bizonynyára nagyobb kilátásai vannak többségre jutni a legközelebbi tartománygyűlésen, mert valószínű, hogy a magyar kormány túlkapásokat fog magának megengedni. A jelenlegi kormánypárt kétségtelenül számos tisztességes, képzett és a nemzeti ügy iránt buzgólkodó elemet számlál soraiban, de ezek nem döntenek, mert a kormányon még mindig a régi befolyás érvényesül. A bizalmatlanságnak korábban elvetett magva kikelt. De ha sikerül az ellenzéknek többségre vergődni a tartománygyűlésen, akkor bizony másnemű feladatai vannak, mint czáltalanul megkezdeni egy sikerrel kecsegtő harczot.“ „Az ellenzék a tartománygyűlésben elért győzelme által könnyen megsemmisítheti a magyar államférfiakra ez idő szerint gyakorolt befolyást, elérhet egy jobb autonóm kormányt, sőt pártállása folytán Budapesten is nyomást gyakorolhat az ottani kormányra. Mindezen eredményeknek kulcsa a tartománygyűlésen elérendő többségben rejlik, de e többség nehezen lesz elérhető, ha az ellenzék kivihetetlen programmot ír zászlajára. A józan felfogás és mérsékelt hang többet használ az ország érdekének, sőt a párt czéloknak is, mintha nehéz küzdelembe fognak, a mely után a győzelem valószínűtlen Az ország anyagi érdekei szempontjából is, most káros volna minden extrém irány követése.“ AZ „ELLENZÉK TÁRCZÁJA 1883. október 19. Paula: Regény, „Elain“ szerzőjétől, Anira. XXXVII. (70. Folytatás.) — Megesküszöm, válaszolom ; de nem az életem, hanem becsületem megmentéséért — Szerencséje, mondá. És akkor kényszeritett, hogy térdeljek le, s oly erős eskü formát mondott el előttem, mely annyira lekötött, hogy nem mertem megszegni. — Agyam égett, szivem fájt, hideg borzadály futotta át egész valómat, és az a kívánság vett erőt rajtam, bár mindent koczkáztatva, segítségért kiálthatnék, útónna mondottam az esküt; mikor azt bevégeztem, letette a revolvert. — Nem félek hogy esküjét megszegje mondá. A Darndlek híresek arról hogy szavakat tartják. És akkor, oly hideg vérrel, mint ha ott sem lettem volna, a zsebébe tette a bankjegyeket, s gúnyosan felém fordulva azt mondá: — Talán érdekesül fogja megtudni hogy hogyan igazítottam ezt a dolgot ? Lássa akár hiszi, akár nem, én nagyon ügyes ember vagyok. A Sir Oswald borába egy kis ártatlan álomport tettem, s míg ő jó mélyen aludt, kivettem párnája alól a kulcsokat. De ismét visszateszem, ne féljen semmitől. Azonban miután oly rémülve néz reám, azt indítványozom, hogy jöjjön velem, s győződjék meg a saját szemeivel hogy az öreg urnák egy haja szálát sem fogom bántani. — A szekrényt visszatette a helyére, a gyertyát kioltotta. Amint a sötétségben egymás mellett állottunk, éreztem forró lehelletét arczomon. — Nincs az az átok, mondá, amit egy férj egy olyan nőre mondhat, ki tönkre tette, hogy azt én el ne mondanám kegyedre de ne gondolja rólam, hogy bűnömben dicsősségemet találom; szégyenlem, utálom magamat érte, de körülményeim kényszerítettek reá. A sötétségben tapogatózva végre megtaláltam az ajtót, és kinyitottam; a sötétségben végig mentünk az előcsarnokon hol őseim fegyverzetei állottak, s felmentünk a széles lépcsőzeten. A sir Oswald szobája ajtajában állottam mig Langton százados visszatette a kulcsot, és aztán egy szó nélkül a saját szobámba mentem. — Valé, folytatá, nincs fogalma arról a felháborodásról, a gyűlöletnek arról a fokáról, mi bennem dühöngött. Haragudtam magamra, szerettem volna megölni magamat, hogy miért esküdtem meg a gyalázatos tett elhallgatására ; szerettem volna Langton századost megölni, hogy miért kényszerített ily tettre. De ekkor már nem leemmmmmmhetett a tényt megváltoztatni. Mit gondol nagy hiba volt-e ez eskü tőlem ? — Nem édesem, én nem tartom hibának, mondá, kevés leánynak lett volna anynyi bátorsága. Paulám te egy hősnő vagy. — Ne, oh ne dicsérjen, nem érdemeltem ! szakitá félbe a leány. Még nem hallott mindent. Én nem hibáztatom magamat azért, amiért úgy cselekedtem. Egy ideig tusakodtam rajta, ha vájjon megtartsam-e ígéretemet vagy nem. A hála érzetnek minden jobb ösztönt arra kényszerített, hogy szegjem meg, de a másik pillanatban gyávaságnak tetszett előttem, hogy életemet egy hazugsággal váltsam meg. Az idő haladt, s a pénz eltűnése feletti csuda is feledésbe ment. De el voltam határozva, hogy ha netalán ártatlanul fognak valakit a lopással vádolni, akkor nem hagyom a dolgot annyiban, s beszélni fogok de ez az eset soha sem következett be, mert nagybátyám teljesen bízott környezetében. — Bátyám megnősült, s amint már ön tudta nemsokára meghalt. Én nem szerettem e titok árnyéka alatt élni, elrabolta életemnek minden örömét és férjét. Langton százados ismét a kastélyba jött. Nincs szó, mely eléggé ki tudja fejezni azt a megvetést, melylyel iránta viseltettem, és e megvetést eléggé kimutattam; mindenki észre vette, de ő nem bátorkodott ellenem panaszoskodni. De arra mégis volt merészsége, hogy gyűlöletes szerelmével ismét megkínált, s midőn olyan modorban utasítottam azt vissza, melyet még ő sem nézhetett keresztül, akkor lady Darrell felé fordítá minden figyelmét s neki kezdett udvarolni. — Vane, én egy gonosz indulatu leány vagyok, s csak most látom be, mily gonosz, midőn az ön szerelmének tiszta világa annyit felfedezett előttem. Már mondtam önnek, hogy regesküvöm magamban, hogy Elinoron bosszút állok a miért örökségemtől megfosztott. Bátyám házassága óta már többet forogtam a nagy világban, többet láttam s tapasztaltam, de abban az időben még hallatlan képtelenségnek tetszett előttem, hogy egy ifjú leány, egy olyan öreg emberhez menjen férjhez, mint sir Oswald volt, csak e rang és vagyonért adva el magát. Én előre figyelmeztettem Elinort, hogy ha ezt a lépést megteszi, meg fogom magamat bosszulni rajta. Ő kinevetett, gyermekes fenyegetésnek vette. — Most már — folytató alázatosan — tudom, hogy helytelenül cselekedtem; de abban az időben igazságosnak s hősiességnek gondoltam, most tudoma, hogy helytelen, gyáva és gonosz tett volt, az ön szerelme megtanított reá. — Ez olyan tévedés volt, mi büszkeségedből származott, mondanir Vane gyöngéden, de nem elég ok arra, hogy bennünket elválasszon. — Még nem hallott mindent, mondá a leány, még hátra van a legnagyobb hibám. Vaué, én tudtam, hogy Langton százados egy hitvány tolvaj, egy olyan ember aki Voltaképen nem tudjuk, hogy mi a£ tetszik a Magyar Polgárnak, midőn a serházról közölt „Székely góbé“ féle czikkfat is reflektál. Mi beszéltünk azon missióil,ilyet az erdélyi részekben a kolozsvári nészeti színháznak betölteni kellene, és ráutattunk egy néhány okra, amelyek ezen intézetet e misszió betöltésénél akadályaid. Legfőbb okul a zenészeti rész hiányosságit hoztuk fel, mert abban a meggyőződést élünk, hogy idegen ajkú polgártársaink sz I vét, lelkét, kedélyét egyelőre könnyebbc* hódítani a magyar kultúra számára»® utján, mint a dráma utján. Erre — lényegileg azt mondja a gyár Polgár, hogy most ne beszéljünk f*-vdorlásról, nyári idényről, zenéről, hanem széljünk Kovács Gyuláról és a Tepertőid Ház bánja a kő, beszéljünk erről. &.l ! kibeszéltük magunkat, és ha kimutatták a gyilkosságtól sem ijjedne vissza, ha a sóség, azaz érdeke kivánná. Tudtam, hogi a vének egész szerelmét nekem adta, és mégis — Elhallgatott s az ifjú arczára fel®' szép szomorú arczot szégyen pit borította — Oh Vane, hogy mondjam el én,*' e szégyenteljes igazságot ? Tudva Laig' ról, hogy tolvaj, tudva hogy lady Darr házasságra akar lépni, mégsem fed®*' volna fel az igazságot. Ez volt Elinor«* bosszúm. Tudtam, hogy Langton tolvaj,-t egy kegyetlen, gonosz, rágalmazó, WJ minden tekintetben egy megvetésre , jellemtelen gazember, és mégis, midőn egy szavamba került volna, hogy P11' megmentsem házassági ajánlata elfogad** tól, az Elinor kérése daczára, hogy ha valamit tudok ellene, egy szót semmi láttam. A leány hangja lassú alig érthető*5' fogásban halt el; saját szavainak a***’ jától félni látszott. A St.Lawrence Vane férfias arez*f I halványodott s szigorú kifejezést váltó’1 — Paula, mondá egy pillanatnyi 111 hozás nélkül, ez nem volt hozzád méltó te I — Tudom, suttogá a leány W'l fővel. I •— Ez kegyetlen bosszú volt. — Tudom, ismétlő, pirulok enm*? előtt is érte, s nincs szó, melylyel szégf' érzetemet ki tudnám fejezi. (Folyt. köv.) Horvátország elszaladása. Alig szedték le Zágrábban a magyar és horvát feliratos czimereket s már a horvátok a Magyarországtól való elszakadásról gondolkodnak, sőt legkomolyabb politikusaik komolyan tárgyalják e kérdést. Nevezetesen K. Heilenbach, egyike a „legmérsékeltebb“ horvátoknak, egyik zágrábi lapban „Az ellenzék programmja“ czim alatt nagyon figyelemreméltó czikket közül. A czikk a Magyarországgal való fennálló viszony esetleges felbontásának következményeiről szól. „Az ellenzéknek, (igy szól a czikk) a ELLENZÉK A nagy-enyedi kiállítás. — Az „Ellenzék“ eredeti tudósítása. — Erdélyi gazdák VI. vándorgyűlése. (Negyedik közlemény.) A jutalmat és kitüntetést nyertek lajszámából hátra van még a legérdekesebb, a „szépnem“ által nyert jutalmak és kitüntetések közlése. Sietünk ennek közlése által bemutatni a kiállítás „koronáit.“ Jutalmat és kitüntetést nyertek: I. Háziiparczikkekért: Kiss Efraimné (N.Enyed) 20 frankos arany, özv. Téglás Istvánné (Csombod) 20 fr. arany, özv. Benedek Jánosné (N.Enyed) 20 fr. arany, Munteanu Taraschida (Limba) egy ezüst forint, Dézsi Anna (Csombord) egy ezüstért, Grosa Ninonné (N.Enyed) egy ezüst forint. Dicsérő oklevelet: Rád Anikó (N.-Enyed), Belgyán Anikó (N. Enyed) Andrei Lajosné (Táté), Atzél Jvonné (N.-Enyed), özv. Benedek Sándorné (N.-Enyed), özv. Lengyel Gáborné (N-Enyed) Vén Ferenczné (N.-Enyed), Heve Albert (N. Enyed) II. Női kézimunkákért: Veress Mari (N. Enyed) egy 20 frankos arany, Lotteiner Emma (N.-Enyed) egy 20 fr. arany, özv. Barabás Lajosné (N.Enyul) egy 20 fr. arany, Csíki Antalné (Nagy-Enyed) egy 20 fr. arany. Dicsérő oklevelet: Szász Józsefné (N.-Enyed), Dr. Nagy Albertné (N.-Enyed), Adler Sándorné (Jászberény), Czirner Józsefné (N.-Enyed), Luka Ilona (Al.-Újvár), Dékáni Margit (Borbánd), Kaismaniss Vilmosné (N.-Enyed), Szilágyi Etelka (M.-Újvár), KirályMiklósné (Nagy- Enyed), Winkler Izabella (N.-Enyed), Török Bertalanná (N.-Enyed), özv. Link Simonná (N.-Enyed). A n.-enyedi polg. leány iskola, A felvinczi állami elemi leány iskola. III., Műfaragászati munkáért: Olasz József (Asszonyrépa) dics. oki. A n.-enyedi polg. leányiskola rajz kiállításáért. IV. Táplálkozási ipar czikkekért: A Csíkszeredai gazdasági felső népiskola sajtkészítményeivel egy 20 frankos arany. Dicsérő oklevelet nyertek: Dr. Nagy Albertné (N. Enyed) befőtt kalács, Zeyk Gáborné (Diód) befőtt és eczettel, Papp Gyuláné (N. Enyed) befőttek mustár kenyér és kalács, Dr Magyari Károlyné (N. Enyed) befőttekkel, Özv. b. Kemény Istvánné (Csombord) befőttel és vajjal, Dr. Haller Károlyné (Kolozsvár) befőtt gyümölcscsel, Sáska Sándorné (N. Enyed) befőttel, Gr. Bucsel Henrichné (N. Enyed) sajttal, Balázsi Lajos (Kászon-Imper) kászontúróval, Kun József (N. Enyed) kaláccsal, Bodola Samuné (N. Enyed) kenyérrel, Márton Elek (Cs. szt. Márton) fenyővizzel, Pap GyűKVHBJRC PCP—————— Oktéld- dí la (N. Enyed.) szilvapálinkával, zset (N. Enyed) törköly pálinkával Gábor (Diód) törköly pálinkával k J. Barcsay Gábor (A. Csora) eczettel, if. mény Lászlóné (A. Gáld) házi azapra Továbbá: Pásztohi Eliz (N. Enyed), Andrásné (Benedek), Póka Kálmán( Enyed), Metter Polidenia (N. Enyed., Bár Olimpia (N. Enyed). Az államvasutaktól. Az államvasutak üzlet vezetőségétől a kövttkajto,. Az „Ellenzék* czimü politikai é Isadalmi napilap f. évi október hólőikes száma hírrovatában megjelent kiák I folytán indíttatva érezzük magunkat, s a „Scandalum a vasútnál“«! czikkre visszatérjünk, s immár elj dőlt ! is hozzunk nyilvánosságra, melyek I véve a nagy közönség elé nem tartóul Az idézett czikkben említett alkj.zottunk Apahidán, szeszes italok ment,elen élvezése folytán be nem számitható illapotba jutva, főnökével tényleg zsurló |ba jutott ugyan s azt fenyegetteia, 41, I legesen meg nem támadta, annál [ használt ellene fegyveres erőszakot k, s azonáltal az illetőt fegyelemsértő viseli*, a végrehajtó szolgálattól azonnal ij tűk volt. Nem igaz azonban, hogy Kis-Kap.s bárki ellen is rablótámadást intézett, tu I Búcsún vonatösszeütközést viscenkrozott. s na és ilyenről közvetlen szolgálati fő, vagy az üzletvezetőség semmi tudomra I sem birnak ; már pedig ily mérvű szolg, vétségek az intézetünknél fennálló renda mellett titokban nem maradhattak Toka Valótlan továbbá az is, hogy az új rokonságban állana igazgatónkkal, sőt, csak hogy az igazgatónkkal nem, de közel 1800 személyszámra menő hivataliaink egyetlen egyikével sem áll rokonában. De különben is akár rokonsági, társadalmi összeköttetések alkalmazottikat követett eljárásukra nézve semmi fayással sincsenek. Egyébiránt felszólalásunkban mi az illető alkalmazott személye, hann a nagyközönség megnyugtatása és illetünk tekintélyének megóvása iránti filmlem vezetett, — noha nem lehet előtti közönyös az sem, hogy alkalmazottaik büntető törvénykönyv megtorlása alá tartó bűntényekkel alaptalanul vádoltassan Az előadottakból világos, hogy illető tudósító úr téves informatiók és rosakaratú mende-mondák alapján félrevezető valótlanságokat irt ; reméljük tehát hogy felvilágosításunkkal e kellemetlen ügyet ki fejezettnek tekinthetjük. Kolozsvár, 1883. október hó 18-án. I Br. Irodalom és művészet. Szánház-ügy.