Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-11-08 / 256. szám

Kolozsvárt 1883. Kállay Béni Boszniáról. Ausztria és Magyarország közös pénzügyminisztere, Kállay B. úr kormányozza Boszniát és Herczegovinát. A pénzügyminiszter úrhoz a magyar delagatív egyik albizottságában az occupált tartományokra vonatkozólag különféle kérdéseket intéztek. A kérdésekre Kállay hoszszú beszédben felelt, mely hivatalos világításban részletes felvilágosításokat ad Bosznia és Herczegovina, e két félig-meddig már meg is hódított tartományunk állapotáról. Azért érdekesnek tartjuk e beszédet, lapunk mai és holnapi számában egészen közölni. Kállay közös pénzügyminiszter mindenekelőtt Fáik kérdéseire kiván felelni, mert azok nem annyira az occupált tartományok concret viszonyaira vonatkoznak, hanem inkább előzetes kérdések. Az occupált tartományok átalános helyzetéről — mondd a miszter — előterjesztést nem adtam két okból ; először azért, mert a t. elődöm ezelőtt két évvel atár adott ilyen előterjesztést, — röviden ugyan, mert különben egész köteteket kellett volna írnia, de abban a közigazgatás egész keretében foglaltatott. A szervezetben azóta lényeges változások nem történtek és nagy szerencsétlenség is volna, ha a közigazgatási szervezet minduntalan felforgathatnék ; másodszor azért nem adtam előterjesztést, mert azon módosításokat, melyk azóta történtek, hogy én állok ezen tartományok élén, a tavalyi delegációban hozzám intézett számos kérdésre, ha csak szóval is, de elég kimerítően előadtam. Az ottani állapotokral nézve tehát a t. tag urak anynyira tájékozva vannak, hogy az alapon most kérdéseket tehetnek. Faik úr azon megjegyzését, hogy az occupált tartományok jövedelme nem fedezi azok kiadásait, három tétellel illustrálta: először katonai költségekkel, másodszor a boszniai vámáltalánynyal és harmadszor a központi hivatal költségeivel. Tagadhatlan, hogy e tartományok jövedelmei nem fedezik az összes költségeket. Ami először a katonai megszállva tartás költségeit illeti, ezeket a monarchia viseli a hadügyminiszter költségvetése szerint. A vámátalány, melyet Bosznia-Herczegovina a monarciától kap, 1879-ben bevonatván a közös vámterületbe, 600,000 sruversumban állapíttatott meg, azon vámjövedelem fejében, melytől elestek. Nem tudom alapos volt-e a számítás, mert a török vámhivatalok kimutatások kimutatása alapján történt a számítás. Azóta váltasak a viszonyok e néhány hónap előtt meglehetős alapos kimutatást kaptam Serajevóból, melyből a forgalom és az áruk mennyiségére következtetve, kitűnik, hogy a megszállott tartományoknak 1.600.000 forint vámjövedelmük volna. Márpedig ezen áruk mondhatni kizárólag a monarchia két államából vizetnek be, mert más határon oda bevitel nincs. Montenegróból nem jő oda áru, a török sansákból is csak igen kevés, valamint Szerbiából is. Tehát ismétlem, a monarchia két államáról, némely czikkek pedig jórészt Magyarországból vizetnek be. Ezen 1.600.000 frt nem ugyan a monarchia pénztárának, de igenis javára esik a monarchia iparának és kereskedelmének, megkönnyíttetvén a bevitel a közbenső vám eltörlése által. Tehát ezen 60.000 forintnyi vámátalány nem ajándék Bosznia-Herczegovinának. Ami a boszniai központi hivatal költségeit illeti, azok benfoglaltatnak a budgetben, ha nem is mindig külön megnevezéssel. Tehát ezen kiadás is a boszniai budgetból fedeztetik. Áttérve az érdemlegességekre, első általános nagy fontosságú kérdés volt, hogy jogosult-e a csapatlétszám azon leszállítása, melyet a hadügyminiszter tervez, lehet-e remélni ennek daczára a rend fentartását? E kérdés sok mással, például az újonczozással, a menekültek és csendőrség kérdésével áll kapcsolatban. Ami a menekülteket illeti, a Montenegróba menekült Herczegovinaiak, — mert csak Herczegovinaiakról beszélek, — 250 főre rúgott, de ezek nem voltak mind insurgensek, hanem egy része csak félelemből menekült, némely részét pedig insurgensek vitték magukkal. Ezen menekültek közt rövid idő múlva mozgalom keletkezett, mely arra mutatott, hogy az ottlétet megunták és haza akartak térni, látván, hogy az otthon maradottak sorsa nem rész. Ezen hazatérési hajlam előmozdítása czéljából leghelyesebbnek tartottam, hogy elkerülve minden közvetett vagy közvetlen befolyást, a menekültekre, ezen dolognak természetes fejlődése ne háborgattassék. Így múlt el a tél, s midőn a tavasz beálltával a menekültek látták, hogy az ottan maradottak földjeiket békében munkálni kezdik és anyagi állapotuk Montenegróban mind kedvezőtlenebbre fordul, a nyár elején nagyobb csapatokban jelentkeztek a határon. De akkor is csak azon feltétel alatt fogadtuk be őket, ha személyesen jelentkezve, kijelentik, hogy a hatóságnak magukat alávetik és ígérik, hogy békésen fognak élni s az ujonczozási törvénynek magukat alávetik. E végből néhány pont jelöltetett, melyeken katonaság és csendőrség volt felállítva, s ezek közbejöttével több mint 2000 menekült tért haza és azóta otthon is maradt s békében él. Csak kevesen vannak még távol és ezek között olyanok, kik a lázadás főnökei vagy közönséges rablók voltak. A menekültek ilyen hazatérte és az, hogy a hatóságoknak alávetik magukat, jó hatást gyakorolt az egész népségre és igy történt, hogy az újonczozás megkezdése alkalmával, október elején, noha előre látta az országos kormány, hogy jól fog folyni, — és erre súlyt fektetek, mert mutatja, hogy ha a szerajevói kormány nem él illusióban a várt jóra, nem fog illusiót táplálni a roszra sem, — még jobb eredménynyel folyt az ujonczozás, mint remélni lehetett. Ez a menekültek hazatértének, s részben az administrate javulásának és az anyagi helyzet emelkedésének köszönhető. Az ajonczozás az egész országban egy hónap alatt, Herczegovinában 18 nap alatt fejeztetett be. Az ajonczozás gyorsítása végett és hogy az izgatók annak hosszabb tartamát fel ne használhassák, két sorozó bizottsággal több küldetett ki. H Herczegovinából és a szerajevói kerületből beérkezett jelentések szerint, a contingens ott egészen fedeztetett s némely helyeken zászlókkal és bandériummal vonultak az ujonczozási helyre, szívesen alávetve magukat a sorsolásnak. S mondhatni, minden hivatalos pressio nélkül, örömmel jelentkeztek az ujonczozáshoz. Mindazáltal nem hunyok szemet azon nehézségek előtt, melyekkel még valószínűleg hosszabb ideig küzdenünk kell e tartományokban, de az alap meg van vetve és a viszonyok már is sokkal jobb fordulatot vettek. A hírlapok szóltak rablóbandákról. Utóbbi időben mutatkozott tényleg pár rablóbanda a herczegovina-montenegrói határon, de csak 4—5 embernyi csoportokban és elnyomásukra az ottani katonai és rendőrerő teljesen elegendő. Ami az 1200 főnyi besorozott újoncjutalék felosztását illeti, mint tavaly, négy század állíttatik fel, a többi a csendőrségben, a trainban vagy a portyázó csapatban fog szolgálni és a természetszerű apadás pótlására használtatik. Volt alkalmam Serajevóban látni egy ottani bosnyák század gyakorlatát és örömmel mondhatom, hogy e csapat csak egy közös hadseregbeli tiszt s néhány altiszt vezetése alatt a katonai kiképeztetésnek meglepő fokáról tett tanúságot. A csapatok e mellett jól élelmeztetnek és pedig a mohamedánok és keresztények számára külön főznek. A fegyelem kitűnő , szökések és büntetések fölötte ritkán fordulnak elő. A sorozásnak nyugodt lefolyása, a csendőrség intézményének továbbfejlesztése és a portyázó csapat fentartása reményt ad arra, hogy kevesebb katonával is megőrizhetjük a rendet és nyugalmat, természetesen azon feltét alatt, ha nagyobb mérvű, kívülről jövő agitatiótól nem kell tartanunk; de hogy a, occupatió költségei még apaszthatók, legyenek arra főfontosságú tényező a csendőrség. A csendőrségre vonatkozó kérdésre azt felelem, hogy igenis fölötte óhajtandó annak szaporítása, de ehhez két lényeges teltét szükséges. Egyik, hogy az ország pénzügyi ereje engedje, mert a csendőrség költsége tisztán az ország jövedelméből fedezendő; a másik, hogy alkalmas egyének találtassanak. Különösen ki kell emelnem a portyázó csapatot, mely eddig 300 főből állott és kitűnő eredménynyel működött, e csapatot egyelőre nem is lehet nélkülözni és ezért mint a hadügyér, úgy én is óhajtom, hogy ez szaporítva a jövő év folyamán fentartassék. Ez egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a csapatok leszállítása lehetővé váljék. Az előadott okoknál fogva és feltételek mellett bízom abban, hogy a megszálló csapatok tervezett leszállítása aggály nélkül eszközölhető. Kisebb bandák esetleges felmerülése, sem engem, sem a serajevói kormányt nem fog nyugtalanítani. A rablás még egy ideig tartani fog ugyan, de nagyobb mérveket nem ölteni. A catastert illető kérdésre válaszolhatom, hogy a felmérés és a kapcsolatos munkák a jövő évben befejeztetnek, fenmarad a becslési munkák bevégzése. Ez fontos pénzügyi tekintetből, mert az egész catasteri művelet 700.000 forintba kerül évenként, minek egy része meg fog takaríttatni. Csak azon illusio ellen akarok óvni, mintha a catasteri munka befejeztével egész nagy földadóreform állana elő. A birtok és jövedelmi viszonyokat nem változtatjuk meg oly rögtön, sem a művelés traditióit, melyeken a nép keleten sokkal inkább ragaszkodik mint egyebütt, és ha a Boszniában jelenleg dívó földadó, azaz a tized nem felel is meg a modern államok adózási rendszerének, mégis csak a legnagyobb óvatossággal és a viszonyok fejlődésével lehet majd idővel e tekintetben reformokra gondolni. Jelenleg a földadó csak a megművelt területre hat ki és a termények tisztán tíz perczentjét teszi, mindenkor a tényleges terméshez arányaivá. És nem természetben fizettetik, hanem pénzben, a helyi piaci árak szerint, a medzslis közbenjárásával. Eladási eset adó miatti executió következtében a lehető legritkábbak közzé tartozik , azért adóvégrehajtási költségek a budgetben nem is fordulnak elő. Foglalásra nem kerül hanem egyszerű megintésre, melyet a nép már executiónak nevez, sietnek megfizetni az adót. — Éppen ma vett jelentésből látom, hogy igen jól folynak be az adók, noha ez év nem éppen kitűnő, de fizetik önként még a hátralékokat is. Ezek oly jelenségek, melyek azt mutatják, hogy az adóteher ama tartományokban elviselhető. Az erdőkérdésnél nem annyira adatokkal, mint inkább nézetekkel állhatok elő. Boszniában a török törvény szerint minden erdő az államé, csakhogy mindenütt elpusztítva, s legelőnek felhasználva és oly legelő servitusok fejlődtek, melyek complicálva vannak és úgy a bég, mint a kmet, tehát földbirtokos és jobbágy egyaránt jogot tart rá, az állam pedig azt mondja, hogy a terület tulajdonképp az enyém, de azért, mert a viszonyok szövevényesek, mégis rendezhetők. Csakhogy nem rendeletek és paragrafusok szerint, mert ami egyik területre illik, a másikra nem. A mai budgetben erdőeladás c.imen 200,000 frt előirányozva van, az csekély parczellákra vonatkozik, de az bizonyos, hogy az erdő képezi e tartományok legfőbb kincsét, és ha nagyobb tőkék vállalatával sikerül oly egyszerű eljárás alkalmazása, mely nem jár erdőpusztítással, hanem az ott levő legszebb és most már korhadásnak indult fák értékesítésével, igen nagy üzlet lesz ott értékesíthető. Fájdalom a monarchia tőkeereje eddig nem vállalkozik Boszniában s ebben Fáik tagurnak igaza van, nem azért, mintha nem ismernék az ottani viszonyokat, mert ezeket megismerhették azon nagy magyar pénzintézet által, melynek ott már üzletei vannak, hanem nem vállalkoznak azért, mert az osztrák és magyar töke minden vállalattól húzódik, mely bizonyos kockázással jár. Mindaddig azonban, míg a monarchias tökével tehetek valamit, nem mondok le a reményről és nem fordulok idegen tökéhez. Csak a legújabb időben sikerült egy nagyobb pénzintézeten az itteni Unio-bankot megnyerni, mely Serajevóban két millióval fiókot állított és rendes banküzletet visz, s minden kínálkozó vállalatot szívesen kezébe veene. Remélem, az Unio-bank bátor vállalkozása a tartománynak előnyére lesz, egyszersmind meghozván a banknak, mint úttörőnek, megérdemelt jogos nyereményét. A társulattól kieszközöltem azt is, hogy a bankfiók jelzáloghitelt fog nyitni, mégpedig földbirtokra és házakra, ami nagy fontosságú azért, mert a nagybirtokosokat, kik csekély jövedelmeket húznak, megmentheti a tönkremenéstől, módot nyújtván nekik gazdaságuk rendezésére. A jelzálog megkönnyíti e mellett a birtokviszonyok rendezését az eddigi tulajdonosok és bérlők közt, az utóbbiak a legtermészetszerűbben jutván saját szabad birtokhoz. (Vége kőv.) másságából az újkori regény példájára. A bonyodalom érdekességével meg kell hódítani a tömeget, a cselekvényben rejlő eszmével, a jellemrajz lélektani erejével a mélyebben gondolkozókat, az egész szellemével az egész nemzetet. Ily módon törekedett Arany a magyar eposz megújítására, s erre semmit sem talált alkalmasabbnak, mint a hun-magyar mondát. Nem csak azért, mert leggazdagabb és legköltőibb mondáink között, hanem a jelennel érintkező pontjaiért is. A hun-magyar mondában mintegy jelképezve látta Arany nemzete viszontagságait, tragikumát, vigaszát és reményét. A hun birodalom dicsősége, hatalma romlásnak indul, elhanyatikt, de a bujdosó Csaba unokája, Árpád, később visszaállítja, akire századokon át várnak az erdélyi hegyek közé menekült hunok maradványai. Várjon a magyar birodalom is nem indult-e hanyatlásnak háromszáz előtt, s háromszáz év óta nem küzdünk, nem lelkesülünk e abban a reményben, hogy visszafoglalhatjuk helyünket az európai nemzetek nagy családjában ? Arany lelkében megalkotva élt mondás őseink tragédiájának nagy trilógiája, de, fájdalom, csak az előjátékot, az első részt: Buda halálát írhatta meg. Azonban az első részben is sokat megvalósított abból, aminek a megújult magyar eposzt álmodta. A nyugalmas epikai hang, mely kerüli a lyrai hevületet és eldob minden szónoki ékítményt, az egyszerű, de erős cselekvény, az éles és eleven jellemrajz, a naiv eposzokra emlékeztetnek, de a fordulatok erösbülő drámaisága s a szenvedélyek fejlődésének beható, szabatos rajza az ujkori művészt tanúsítják. (Vége köv.) Paula. Regény, „Elain“ szerzőjétől, A vnc u. XLIII. (83. Folytatás.) — Paulám, te soha sem beszélsz saját esküvődről, mondá egyszer, soha sem említed saját jövődet, mi ennek az oka édesem ? A szép arca elborult egy pár perczre. — Még gondolni sem merek jövőmre, válaszoló, mert nincs reményem. Miután Vane elutazott, előérzetem volt, hogy soha sem fogom többé látni. Néha oly különös gondolatok jönnek agyamba s nem tudom őket elűzni. S ha beteljesül a közmondás: »hogy, ki mint vet úgy arat, hát akkor mi lesz ? — Édes gyermekem ne gyötörd magad folytonosan, senki sem tehetett volna többet, mint te tettél. Megbántad hibádat s a mennyire tőled telt, igyekeztél azt helyre hozni. De a szép arca még szomorúbb lett. — Oly büszke, oly önfejű és oly szívtelen voltam. Én nem érdemlek boldogságot. Igyekezem ifjúságomnak minden költészetét, édes álmait s szerelmét elfelejteni s egyedül kötelességemnek élni. — De sir Vane bizonyosan vissza fog jönni, monda Hastings kisasszony. Nem tudom, nem merem reménylen, midőn eltávozott, minden reménység kihalt szívemből. De beszéljünk kegyedről, a kegyed jövőjéről, ne említsük az enyémet. A Hastings kisasszony lakodalma, a legnagyobb rendben s a legnagyobb egyszerüséggel végbe ment; elutazása után Paula végre egyedül maradt birtokában. XLIV. Hat év telt el a Hastings kisasszony férjhez menete óta; hat hosszú év telt el, mióta Paula egyedül maradt a kastélyban. Most is épen oly gyakran kapott sir Vanetól tudósítást mint azelőtt, a szerencse kedvezett neki, sok pénzt szerzett és gyorsn. Most már nem a pénz szerzési vágy volt az, ami távol tartotta, hanem az a kellemetlen körülmény, hogy az országnak ama része, hol ő nagy felelősséggel járó állást foglalt el, veszélyben volt, s hivatalát akkor hagyni el, midőn legtöbb szükség volt reá, nem tartotta illőnek ; és ez okból az utóbbi időben leveleibe valami fájdalmas reménytelen hang vegyült. Hazajöveteléről nem tett említést, s Paula ki oly érzékeny volt, e hallgatásban, saját elősejtelmeinek a sötét árnyékát látta. Hat év nagy változást tett Darrel Paulán, a szép gyermek leányból gyönyörű nő lett; szépsége azok közzé tartozott, mely már magába fönséges adomány; s az évek csak növelték azt; a tökéletes alaknak még szoborszerűbb bájt adott; az átható szemek mélyéből nemes lelke sugárzott vissza, arcakifejezésén: jóság, gyöngédség és szellemiesség ragyogott; az évek csak növelték szépségének báját, mert szivjósága léleknagyságával egyesült. A Darrel udvar úrnője nagy tekintélyt szerzett magának; tisztelték, becsülték és bámulták. Az országban nem volt birtok, mely jobban lett volna kezelve mint az ő birtoka. Az emberek azt mondták, hogy a Darrel uradalom az egyik végétől kezdve a másikig egy roppant nagy kert. Paula kötelességének tartotta, a reá bízott vagyont úgy használni, hogy környezetének a jóllétét s boldogságát előmozdítsa. A régi kunyhókat s egészségtelen nyirkos bérházakat lerontatta, s helyükbe csinos, kényelmes épületeket állíttatott. Az emberek tudatlanságával és előitéleteivel, hosszú és heves harczot vívott, de végre mégis ő győzött. Iskolákat építtetett, a gondosan megválasztott tanítókat saját jövedelméből fizetve, hol azok a gyermekeket jó keresztényekké és hasznos honpolgárokká nevelték. A szegények számára menhelyeket állított, s mindenütt személyesen megjelent, utánna nézni ha várjon úgy megy-e a dolog, ahogy ő kivánta. A körülte levő emberek egyhangúlag áldották ; bérlőknek, cselédeknek csak egy szavuk volt: a legnagyobb dicséret. Paula életfeladatának tűzte ki jót tenni és az neki nemesen sikerült. Fiatal királyné sohasem volt népszerűbb s szeretettebb, mint Paula, az ő sze- iúl komoly mosolyával, gyöngéd női modorával, s életének öntudatlan nagyságával. Egyszerűen és csendesen élt, mini-'- óráját valami nemes munka betöltésére szíti telve; ő nem csinált zajt, nem kerestet feltűnést, ámbár egy régi nagy család , egy köztiszteletben álló nagy család utó'11 képviselője, s egy fejedelmi nagy hitt*'1 tulajdonosa volt. Ő csak kötelességét tesitette oly egyszerűen és nemesen, a kotele kitelt. Önzéstelensége határtalan v I ő sohasem gondolt magára mindig csat * mások javára. Ilasir Oswald tudhatta volna, ki szeretett birtoka mily jó kezek között , I büszke lett volna bugára A kastély, apa*’’ a szántóföldek, az erdők, minden a ligkeletesebb rendben volt. Az emberek ódálkoztak, hogy egy fiatal nő, hogy tud I mindent ily jól elvégezni, holott sok* sem beszélt dolgairól, és sohasem látsz*’11 sietni. Paula csak a folytonos munkában ta t lárt örömöt, vigasztalást, mert, érezte, két ifjúkori fényes reményei elszálltak ; dáluk, hogy fiatalságának édes álmai, költészeted szenvedélyei, nem voltak elfeledve, de igélkezett azokat úgy tekinteni, mintha ők volnának halva. Az emberek csodálkoztak komolyság*" Sok tisztelői és imádói voltak, de ö ő”'[denkit bizonyos távolságban tartott a*gától. (Vígé köv.) ellenzék Esküdtszéki tárgyalás. A kolozsvári sajtóbíróságnál ma esküdtszéki tárgyalás volt. Gálfalvi Zoltán joghallgatónak Tóth Márton sóváradi ev. ref. lelkész ellen rágalmazás miatt emelt panasza került az esküdtek elé. Tóth Márton ugyanis az „Ellenzék“ I. évi január 31 -ki számában a „Nyilttérben“ válaszolva a Gálfalvi Zoltán által a »Magyar Polgár“ Nyiltterében ellene (Tóth Márton ellen) „Egyházi ügyek“ czimén közzétett czikkre, Gálfalvi Zoltánt lopással vádolta, ezért Gálfalvi Z. Tóth Márton ellen rágalmazás czimén sajtópert indított. Közönség csekély számmal, érdeklődés oly kicsiny, hogy az esküdtek közül némelyeket a kitűzött idő után csak nagy futkosással lehetett előkeríteni. Végül d. e. 10 órakor megalakul az esküdtszék következő tagokból: dr. Davida Leo, dr. Entz Géza, Gazsi József, Graf Jakab, Hegedűs István, dr. Hincz György, Losonczi János, Láposi Márton, Sándor József, Müller Sándor, Szathmári Elek és Vikol Kálmán. A törvényszék Biró Pál elnökből, Commanescu és Veress bírákból, és Vincenti Lajos jegyzőből áll. Mindkét fél személyesen van jelen; vádlót Deáky Albert ügyvéd képviselte, kinek szépen kidolgozott vádbeszédjét általános figyelemmel hallgatta a bíróság és közönség egyaránt; vádlottat ügyvéd dr. Fischer Lajos védi. Vádlott képviselője a tárgyalás megkezdése előtt, a kolozsvári sajtóbíróság illetékessége ellen kifogást emel, ezt azonban a törvényszék, rövid tanácskozás után, elveti, mivel a kérdéses közlemény kolozsvári lapban jelent meg. Erre felolvastatnak a vádlevél és a sérelmes nyilttéri czikk, valamint vádlónak a „Magyar Polgár“-ban közlött nyilttéri czikkei; azután a felek képviselői terjesztik elő vád- és illetőleg védbeszédeiket. Erre a bíróság elnöke az esküdteknek a következő kérdéseket teszi fel: 1. foglaltatik-e az incriminált czikkben rágalmazás ? II. Tóth Márton irta-e a czikket ? November III. vétkes-e T. M. a rága, vagy nem ? Az esküdtek visszavonulván. D., a kebelükből választott elnök : Sándorzsef kihirdeti a következő verdiktet ■ kérdésre 10 igen, 2 nem; második idésre 12 igen; harmadik kérdésre 6 nem. Ennek alapján Tóth Márton vár... a bíróság rágalmazás vádja alól fölttette, vádlót pedig 55 frt perkált, 6 frt eljárási költség megfizetésében rasztalta el. Vádló az eljárás és ítélet ellen miségi panaszt jelentett be s rukmai tárgyalásnak vége volt. Városi ügyek. Kolozsvár város közigazgatási bizottságának nov. I ülése. A városi közigazgatási bizottság nap délután tartott rendes havi ülésén sok közérdekű ügy került szőnyegre. Gr. Esterházy K. főispán mint fl. az ülést d. u.13 órakor a Városház keglesi termében megnyitván, elsőnek Dt al. főkapitány, mint a távollévő polgárt... helyettessé, terjeszti elő jelentését a j. havi ügyforgalomról a tanácsnál, r- ségnél s más városi hivataloknál. Ugyanő bemutatja a XII. hadosarancsnokság átiratát, melyben értesíti izottságát, hogy az 1882-ben az életbesorozott beszterczei születésű, de ilen illetőségű Jelűnek Lipót, mint abnak egyetlen támasza, a védkötezettalól fölmentsük. Az átirat tudóimnál tetik s az illető a tanács utján értesítini fog , , , _ Továbbá tudomásul vetetik Tamási, tisztiügyész jelentése a rendőrbiróságok kerhavi ügyforgalmáról. Ezután a kir. adófelügyelő helyett terjeszti elő kimutatását az adók kerébről ; eszerint: a múlt év végén volt egyenes áradóbaj hátralék . . 68.948 frt 6; utólag előiratott . . 973 frt 31 r az 1883. évi összes kirovás teszen . . . 251.578 frt 441, ugyanez évben utólagos kirovás . . . 15.áS2 . S*1. Összesen tehát 337.082 frt egyenes állami adó volt kiróva Kolta összes adófizetőire, ebből azonban törni:-' vén 15.757 frt 12 kr., maradt az idén fizetendő egyenes állami (ház-,föld-,kérésé adó : 321.325 frt 58 kr. Ez összegből 1883. október 31-ig • fizettetett összesen 211.694 frt 71kr.Ki, az év végéig (nov. és decz. hónapba kell róni még Kolozsvár adófizető pornságának csak egyenes állami adót: 103.630 frt 87 krt. E kimutatás tudásul vétetik;vahi.: tudásul vétetett a pénzügyminiszter imitzata, melylyel a pénzügyminiszter felel: a közigazgatási bizottság abbeli határozatimely szerint Kolbay Ferencz a kadnr ■ségi dij fizetése alól fölmentendő lettt.'■" és e hadmentességi dijat Kolbayra kirósa Az adófelügyelői helyettes javaslatul ezután töröltetni határoztatnak : Kupán, Lilla és társa hagyatéka utáni adó, tonbá Marosán Gábor és neje adója, végül asoknak egy csomó adótartozása, melyek vehetetlenekké váltak. Váradi E. kir tanfelügyelő inditányára a közig. bizottság elhatározza arra tanácshoz, hogy tekintettel a szükségre, az ismétlő iskoláztatás életbelépte végett tegye meg a szükséges lépéseké: már a jövő évben e czélra 600 irtot ekingozzon. Végül tudomásul veszi a bizottság kir. ügyész jelentését a börtönügy multii állásáról, valamint a főorvosét az okik közegészségügyi viszonyokról. Ezzel az 5 d. u. 4 órakor véget ért.