Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-11-26 / 271. szám
teuft"*** 18Sylvam ^---*ff ____ ____L’megye ^erkesztői iroda : ...ív . i“* hová a lap «/. lírai i'nb.'.rt ii iáin? cziiuendük. 'U* —__'■ közlemécj'tk Mi a„ELLENZEK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: V.idíkro postán, vagy helyben házhoz hordva , ,si én»......................16 fit. j Negyed v 3 ... -1 fit. pilévre...................8 fit. !; Egy hóra helyben . 1 fit 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. (»jelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnipnapok kivétével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 1 91. N&ásit. Kolozsvár, hétfő, november 26, 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. A megbukott kormány. Az a szavazás melylyel szombaton a Képviselőház nagy többsége az irányi határozati javaslatát elfogadta, haározott vereséget jelent a kormányra nézve. E határozattal a képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kötelező polgári házasság behozatalára nézve mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen arvényhozás elé. Ezzel szemben Tisza Kálmán már csütörtökön nyíltan kijelentette, hogy ha az a javaslat elfogadatik is, a kormány nem fogja azt másra nézve kötelezőnek tartani. Más szavakkal: Magyarország képviselőháziak többsége, tehát maga a törvényhzás, a nemzet képviselőtestülete szűkítésnek tartja s elrendeli a kötelező polgári házasságot, Tisza Kálmán és minisztertársai azonban ellene szavaznak az Irányi javaslatának, tehát erről kijelentik, hogy a törvényhozással szemben más véleményen vannak. És a leszavaztatás daczára Tisza Kiimán máig is miniszterelnök s többi kollegái miniszterek. Nincs a világon sketilányjogi tankönyv és nincs a világon alkotmányos gyakorlat, mely szerint ilyen leszavaztatás után az illető miniszterek kötelességüknek ne tartanák azonnal leköszönni s átadni tárczáikat olyanoknak, kik egy véleményen vannak a többséggel s annak akaratát készek is érvényesitni a kormányzásban. Hanem hát nálunk, — már sok eset bizonyította, — az egész alkotmányosság tulajdonkép játék. Bolonditják vele a nemzetét. A választók azt képzelik, hogy őket azért szokták három évről három évre összehívni, hogy válasszanak „képviselőket,“ akik aztán az a nemzet akaratát emeljék érvényre , az ő kívánságuk szerint kormányozzanak. Na persze. Hát mire való a hatalom, ha az ember nem élhet vissza vele ? — ezt mondja egy operetteben valami királyféle torzalak. Hát mire való az alkotmány és a nemzeti akarat, ha nem arra, hogy kiátszassék és meghamisíttassék ? —igy formuláita Tisza Kálmán az operettekirály famozus mondását. És hűségesen is gyakorolja az alkotmány-hamisítás e nemes mesterségét épen 8 év óta, így tett a keleti háború alkalmával, igy a boszniai occupatio dolgában, igy az Ausztriával fennálló szerződésünk megújításakor, igy tett a bank kérdésben. Minden kérdésben ellene volt, hol nyíltan, hol hallgatólag, hol előlegesen, hol utólag, a nemzet nagy többségének akarata. S ő mégis mindannyiszor kijátszta a nemzeti akaratot. S annak ellenére tovább is ott maradt a bársonyszéken, tovább „boldogítván“ kormányzásával Magyarországot. Persze, mert mindig tudott találni kibúvó ajtót. Most is oda csavarja bizonnyá az a dolgot, hogy ő nem csinál kabinetkérdést az elfogadott határozati javaslatból. Hát hiszen így nagyon kényelmesen lehet uralkodni és kormányozni. Nem kell hozzá egyéb, mint erőszakoskodás, a miniszteri tárczához való görcsös ragaszkodás. No meg egy corrumpált többség. Egy olyan többség, melyből kihalt minden férfias önérzet, kiveszett minden szeméremérzet. Mert ha azokban a kormánypárti képviselőkben, tök az ellenzékkel szavazván, az Irányi javaslatát diadalra segítették s hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány leszavaztassék, csak egy mákszem önérzet, önbecsülés, meggyőződés volna: az általuk leszavazott kormányt többé egy percig sem támogatnák. Morális lehetetlenségnek kellene tekinteniük egy ilyen kormányt tovább is fentartani a hatalmon. Hiszen máskép komédia az egész parlamentarizmus. Hát ha a miniszter azt teheti, amit akar, és teheti azt a többség nyílt akarata ellenére, akkor nem a parlament, nem a többség dönt, hanem annak az egy pár embernek az akarata, kiket miniszternek tett meg a viszonyok szeszélye. Akkor a parlament, a nemzet képviselőtestülete pictus musculus, akkor a többség nem egyéb puszta játékszernél a miniszterek kezében! Ha Tisza Kálmán és minisztertársai tudnák azt, hogy mi a politikai tisztesség, mi az alkotmányosság, mi a nemzeti akarat respectálása, a szombati leszavaztatás után 24 óráig sem maradhattak volna állásaikon. Jól vigyázzon a kormány és pártja! Az alkotmányosságban való bizalom úgyis megrendült már a nemzetben. Ilyen komédiázással ne vigyék oda a dolgot, hogy meggyőződéssé érlelődjék a nemzet millióiban az a nézet, hogy Magyarországon tulajdonkép az egész alkotmányos kormányzás és parlament nem egyéb humbugnál és alkotmányos formákba bujtatott absolutizmusnál ! AZ,ELLENZIK TÁRCZÁJA. 1883. november 26. Gyárfás Jenő. (A budapesti II. műtirlat alkalmából.) — Két közlemény. — A „Tetemre-hivás“ban, melylyel először tűnt fel Gyárfás Jenő, mint tudva van az Arany János hasonló czímű balladája öltött alakot; a „Tél öröme“, melyet most állított ki a művészek csarnokában, a disznóölés jelenetét ábrázolja. Tehát a törté- I nelmi után a genre, magas eszmény után a mindennapi realitás. A tárgyak e különbözőségéhez maga I a természet szolgáltatta az inspirácziót. A Kárpátok ködbe vesző ormai, a Nemere viharjai, Székely támadnak és Bálványosnak omladékai, a szentléleki vár tündérregéje I ép oly hatással voltak első képének miszti- i húsán borongó eszményi alakjaira, miként a Szépmező hangyaszorgalmú népe, a szán- s tóföldek szeliden hullámzó kalásztengere és egyszerű otthonának idyllikus varázsa, a „Tél örömeinek családiasan bájos megalkotására. Tehát a „Tetemre-hivás“-sal épen úgy a külső benyomások hatásának hódol, mint a „Tél örömé “-vel. Én e képet a bevégzés stádiumában láttam a Gyárfás műtermében. Azóta lé- szyrges változásokat nem igen tehetett rajta. Talán segített valamit a távlaton, melynek bányáit akkor a kevéssé gyakorlott szem megtalálhatta. A háttér igen közel esett, majdnem ránehezedett az előtérben mozgó alakokra s e miatt nem volt meg e képen a kellő levegő. Az ember szintúgy csodálkozott, hogy e kicsiny téren — nem a kép hosszát értem, hanem a kép mélyét — hogy tér el annyi minden ? Egy szokatlan kifejezéssel élve, a festmény túlságos mértékben tette rám azt a benyomást, hogy képet látok. Igen sok dolog egy lapra esett, aminek egy térre kellett volna esni. A másik szembetűnő hiányt, amit azóta szintén pótolhatott, a színezésben észleltem. Igazi háromszéki kép, gondolom, mikor megláttam. Semmi ragyogás. Tárgyak és alakok mindannyian mintha kopottak volnának. Túlnyomó benne az ólomszürke szín. Olyan, mint egy esős nap a zágoni hegyek között. Nincsen fény, ami kápráztatna és nincsen derű, ami hangulatot kelthetne. A hó nem elég fehér, az abrosz nem elég piros, a kutya nem elég fekete. Mintha félne az élénkségtől, mintha szemszúrónak találná az élesen kidomborodó színezést. Teljességgel nem akar eltérni attól az őstermészettől, mely őt körülveszi. Kerüli az alapszínek elevenségét, miként a verőfény kerüli a távol havasok éjszaki oldalát. „Napot, uram, napot, egy kis fényt e csoportba, melynek ártatlan örömével jobban összeillik a ragyogás, mint e merev szürkeség.“ Így szerettem volna hozzászólani, ha a műteremből még ki nem került képet jogom lett volna bírálgatni. Mindez azóta megváltozhatott, mert a szándék meg volt hozzá. De akár változott, akár nem, azon valóban csodálkozom, hogy a fővárosi sajtó még nem foglalkozott e képpel tüzetesen. Sajnálnám, ha a széhbeliség hiánya lenne az ok. Sajnálnám, ha a könnyűvérű műbírálatok felületessége volna az ok. Sajnálnám, ha Gyárfás Jenő idegenszámba jönne csak azért, mivel nem Budapesten dolgozik. „A sikerült képek közé tartoznak .. s a névsorban föl van említve Gyárfás is. Vagy pedig „figyelmet érdemelnek meg...* s aztán a katalógus sorrendjében előfordul a „Tél öröme“ is. Van ilyen hangú bírálat is: „Szép kép a „Tél öröme“ is; sok előnye és sok hátránya van.“ Ebből aztán igazodjék el a művész, aki nehéz pályája kezdetén áll. Melyik az az előny, melyik az a hátrány, kérdi töprengve a festő? Miben javítsam magam, mikép tehetem jóvá a hibákat, folytassam-e a megkezdett utat, vagy új csapást kezdjek, mely egyéniségemnek talán inkább megfelel ? kérdi háromszéki magányában a festő — és nem kap rá választ a főváros összes közlönyeiben. Különösen tisztelt műbizáló urak, igy nem fogunk magyar festőket nevelni. Indokot vár méltán az ifjú művész és nem puszta állítást. A kategorikus imperativus nem a szellem birodalmának a törvénye. Az exerczírozás mesterségét a század kutató hajlamai már beszorították a kaszárnyákba és a konklávékba. Minden más téren jogos kíváncsiság a „Miért.” Aki ezt a szót föl nem veti és meg nem oldja, az olyan bíráló csak szavakat rakott egymás után, de gondolatokat nem. Maga ez a körülmény, hogy valami a fővárosi sajtóban jelent meg, még semmit sem bizonyít. Érveket kérünk és nem parancsolatot; indokot az ítélethez; magyarázatot a véleményhez. Tanítást várunk a mai bírálattól és nem hányavetiséget. E sorok írója meglehetősen ismeri festőművészeink termelő képességét. Épen azért, csakis alapos érvelés után volna hajlandó igazságosnak találni azt a kicsinylő elbánást, melyben a fővárosi sajtó a „Télörömé“-t részesítette. Mint már említettem, e kép egy disznóölési jelenetet ábrázol. Tárgyat és alakokat onnan merített a művész, ahol él a népéletből. Nem ment el sem a tengerpartra, sem a rajnamenti váromladékokhoz, sem a hollandiai csipkekötők, sem a bajor sörözök közé. Öntudatosan került minden motívumot, mely a gyakori feldolgozás által az önálló felfogást és kidolgozást tehetné kétségessé, így aztán szerencsésen elkerülte a másolásnak még csak szívét is. Egyszerű családjának egyszerű életéből ellesett egy kimagaslóbb pontot, egy napot, mely a többi mindennap között, évenként visszatér ugyan, de mindig a szokatlan és mindig az érdekes esemény jellegével bir. A gyermekkori emlékek tündérvilágából fölidézett egy édes perczet, és eszébe jutott az a csodás reggel, midőn a kis udvar megnépesül a szomszédokkal, az apa bundát ölt s elégülten ereszti bodor füstjeit, az édes anya bort kinálgat a hóban fagyban dolgozóknak, az egyik kis testvér gagyogva pöröl a disznó farkáért, a másik már megkapta a hólyagot és kidülledt arczcal próbálja felfújni — és mindez megvan világítva a perzselőhöz élénk szalmalángjával a reggel szürkületében. Igen, a szalmatűz lángja, ez az ami e szokatlan zűrzavaros mozgásnak, lármának és lótus-futásnak, a gyermekkor emlékei között mesés fényt kölcsönöz. A galamb-búgos kapu, a törökbúzás kas, a hóval borított félszer, az üresen maradt hizóól, a hulladékot szemelő baromfiak mind-mind csodálatos megvilágítást nyernek és csodálatos árnyakat vetnek a hófehér udvarra. És a szép emlékek között, a szalmatűznek e tüneményes ragyogásáról megfeledkezett Gyárfás Jenő. A virradatnak azt a momentumát választotta, midőn már nincsen sötét és az ég felhős lévén, onnan is hiányzik a pirkadó hajnal világa. A munkát pedig abban a pillanatban tünteti föl, midőn már bonczolják az állatokat, tehát midőn már a szalmatűz kialudott. E szerint, földön és égen mindent kikerült, ami fényt áraszthatott volna e derült csoportra. Vélekedésem szerint, ezzel lemondott az intenzív hatás legmegkapóbb eszközeiről. Vannak alapfogalmak, melyek Politikai hírek. A közös miniszterek és néhány osztrák miniszter tegnap és ma Bécsből Budapestre utaztak, hogy ott részt vegyenek a közös miniszteri tanácskozásokban, melyek különféle, a monarchia mindkét államát érdeklő kérdésekre, igy nevezetesen vasúti ügyekre is vonatkoznak. A tanácskozások ma kezdődtek s holnapután, a király f ő felsége elnöklete alatt közös miniszteri értekezlet lesz. — A telekkönyv átalakitása Az igazságügyi minisztériumban már kidolgoztatott a telekkönyvek újjáalakítására vonatkozó törvényjavaslat. Az új cataster alapján most már egy a modern követelményeknek teljesen megfelelő hitel-telekkönyv fog létesíttetni. Az ezt életbe léptető törvénynek nyolcvannál több paragrafust tartalmazó javaslat a legközelebb újból leendő átvizsgálás czéljából egy szűkebb szakbizottság elé terjesztetik, ezután pedig benyúttatik a képviselőházhoz. A szász egyetem közgyűlése legutóbb folyó ügyekkel foglalkozott. Az előterjesztett pénztári jelentés szerint az univerzitásnak 15,100 frt készpénz, 1.252,930 frt értékpapírja van. A bérbirák pénztárállománya 305,170 frtot tartalmaz, a Molnár István fére alapítvány pedig 20,100 frtot. Kötelez-I vényekben az, egyetem 548,583 frtot tart s kezében s a folyó évben 7 darab 1000 frtos értékpapírt vásárolt. — A hivatalból való vadászatok ellenőrzése . A vadászati törvény alapján hivatalból tartott vadászatoknál, a pénzügyi közegek részéről való ellenőrzés gyakorlásának mellőzése iránt, a pénzügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki az összes pénzügyigazgatóságokhoz, közigazgatási bizottságokhoz, adófelügyelőkhöz és adóhivatalhoz: „Tudomás és miheztartás végett kijelentetik, hogy a vadászatról szóló 1883: XX. tcz. 19. §-a alapján, hivatalból megtartatni szokott vadászatoknál előforduló visszaélések meggátolása, valamint az ellenőrzés gyakorlása, az idézett törvény 24-ik §-ából kifolyólag, nemkülönben az 1880. évi XXXVII. tez. határozmányai alapján, egyedül a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozván, annak a pénzügyi közegek részéről történendő ellenőrzése vajjon a szóban levő vadászatoknál, a vadászok vadászati jegyekkel el vannak-e látva, tekintettel az 1883. XIII. tcz. 7-ik §-ában foglalt kedvezményre, nem szükségeltetik, és ezen ellenőrzés egyszerűen mellőzendő. Budapest, nov. 18. Madarassy, s. k.“ Pro domo. — zsidó a polgári házasságról. (Vége.) És ha ezekből kifolyólag én a kérdéses törvényjavaslatot a jelen viszonyok között időszerűtlennek, elhibázottnak és fordrozottnak tekinteni vagyok kénytelen, erre különösen feljogosít azon antisemita áramlat, mely hazánkban észlelhető, s amely áramlat még egyfelől arra mutat, hogy hazánk polgárzatának a nagy része még mindig nem tekinti a zsidót a társadalom kiegészítő egyenjogú tagjának, ki egészen egyenlő elbánásban részesítendő a többi polgárokkal, másfelől joggal enged következtetni arra, hogy a kormány éppen ezen áramlat következtében készíttette és terjesztette be a javaslatot, melylyel a fennforgó oiszonzok között éppen a zsidók és keresztények között fog, legalább ha ezen időre art előidézni. Amily helytelen és indokolatlan politikailag azon forma és azon mód, melylyel ezen törvényjavaslat napfényre hozatik, és oly alaptalanok azon indokok, melyek a mellet felhozatni szoktak. Ezen indokok között első helyen áll az, hogy csak így, ezen törvény által lehet a zsidót társadalmilag is emancipálni, mely indok a mennyire hízelgő akar lenni a zsidókra nézve, és oly czért tévesztett is, mert eltekintve attól, hogy minél gyakrabban foglalkozunk különlegesen a zsidóval, annál inkább éreztetjük vele és ük magunkkal, hogy a zsidó még mindig isolában áll a társadalomban, mely érzet csak a viszszavonulást idézi fel a zsidóban és eltekintve attól, hogy az emancipáció emlegetése is már keserű emlékeket kelt fel a zsidóban, mire szükség nincsen, önámitás az, ha a törvényhozó azt hiszi, hogy az ily speciális házassági törvény engészteti el a zsidó és keresztény közötti társadalmi különbséget, mert ha egy ily törvény lehetővé is teszi a keresztény és zsidó közötti házasságot, ezen házasságok nagyon ritkák lesznek azért, mert a társadalom velünk szemben még mindig érezteti, hogy társadalmilag tőlük elkülönítve vagyunk, mert maga a keresztény sincs még oda érlelődve, hogy velünk szemben elfogulatlan legyen s hogy bennünk az embert az egyenjogú polgárt lássa csak s ne a zsidót, kit ő emancipált s ki neki azért hálával tartozik s mert mig a keresztény társadalom maga nem fogja viselkedésében és érzületében azon válaszfalat lerontani, melyet az elfogultság, a vallási türelmetlenség és az anyagi ideig gyakorolt hatalom öntudata a keresztény és zsidó közé emelt addig, bármily zsidó házassági sőt az általános polgári házassági törvény sem fogja a társadalmi különállást megszüntetni. De önámításnak kell tartanom ezen indokot, ha azon országokra tekintek, melyekben a kötelező polgári házasság rég behozatott, mert ezen országokban is a legritkább kivételek közé tartozik még ma is az, hogy zsidó kereszténynyel kössön házasságot és ezen körülmény is épen abban találja magyarázatát, hogy míg egyrészről a társadalmi össszeolvadás még nem tökéletes, addig épen a zsidóságban nincs és nem forog még fenn annak a szüksége, hogy más vallásfelekezetekkel házasság útján öszszeolvadjon, és itt helyén lesz reá mutatni, azon további indokolás alaptalanságára, melylyel reá mutattatik, hogy épen a zsidók azok, kik ezen törvényt sürgetik. Tudtommal ily irányban sem a zsidó papok, kik egyébiránt a mi szervezetünk szerint minket nem képviselnek, sem a hitközségek, melyeknek még összesége sem határozhat ily ügyeink fölött, sem országos képviseletünk, melynek ily irányban való eljárása, hivatása, határainak túllépése volna, sem az országban lakó összes zsidóság egy ily törvény meghozatalát soha sem sürgették, sőt soha meg sem kérdeztettek, azon irányban s igy azon indok, hogy a zsidók ezen törvényt kívánták és sürgették soha ily törvényt azért, mert mint felhoztam mi magunk sem érezzük annak szükségét, miután nekünk meggyőződésünk az, hogy a társadalmi különbség nem a házasság, hanem a megrögzött előítéletek, az évszázadok óta táplált vallási és faji gyűlölet és az ebből származó türelmetlenség elenyésztetése által szüntethetik meg, mit csakis és egyedül a műveltség terjedése és nem egy speciális törvény idézhet és mozdhat elő. Egy szerencsétlen és ez eltévesztett indok továbbá az, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztendő volt, nehogy a kormány úgy tűnjék fel, mintha ő is antiszemita volna. Habár ezen indok könnyen provokálhatná a „qui s’excuse, s’accuse“ közmondást, jelen esetben már csak azért is, mert különösnek tüntetik fel, hogy egy erős kormány egy gyenge antiszemita párt velleitásainak kedvezményeket hozni kénytelen akkor, mikor sok országosan s így általánosan hangoztatatott igényeknek meg nem felel, csak kiemelem, hogy míg ezen indokolás azt árulja el, hogy hazánkban az antisemita párt mégis nagy és hatalmas kell hogy legyen, ha még a minisztérium is azelől kitérni kénytelen, addig másrészről épen ezen törvényjavaslat hajtja a vizet az antiszemiták malmára, mert ezen különös törvény igazolja, hogy viszonyainkról speciális fogalmakkal bír az ország és hogy minket és a mi viszonyainkat különlegesen kell szabályozni, más szóval, hogy mi úgy tekintetünk, mint a társadalomnak egy különálló és szabályozandó osztálya, mi éppen az antiszemiták jelszava. De nem akarok a további indokokkal foglalkozni, mint amilyenek, hogy a zsidónak hasznát vesszük, mert szorgalma, számítása és takarékossága a mi lovagias, nemes természetünkön átszürkedve fog vagyonhoz jutni s az „igy szerzett vagyon nem fog ellenünk fordulni, hanem segítségünkre lesz“ és „a vérvegyítés utján a nemzet is regenerálódik és szaporodik, mire szükség van“ mert habár ezen indokok még a legelfogadhatóbbak, mert egy szükséget jeleznek, de túlzottak és arra sem rekedtálok, hogy a kötelező polg.házasság a házasító közegek hiánya miatt sem hozható be, mert hiszen aki a zsidót házasítja, az mást is házasíthat, avagy tán éppen csak azért késne e javaslat és törvény, mert nem lesz a ki foganatosítsa ? Zárom czikkemet azon szerény nézetnyilvánításommal, hogy az ügynek, a magyar társadalomnak és magoknak a zsidóknak is sokkal nagyobb szolgálatot tett volna a kormány, ha a fennforgó körülmények között az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát lehetetlennek tartván, ezen törvényjavaslat meghozatalát mellőzte volna, mert ezen javaslat nem haladás, hanem visszaesés azon az úton, melyen társadalmi egybeolvadásunk keresendő. Justus, ORSZÁGGYŰLÉS. (A keresztények és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat. — Horvát bán.) A Képviselőház szombaton folytatta s be is fejezte a keresztények és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat általános tárgyalását. Első szólott az előadó: Literáty Ödön. Literáty Ödön előadó a beadott határozati javaslatra reflektálva, azt fejtegeti, hogy azokra szükség nincs. Égetően sürgős szabályozás alatti kérdés nincs más, csak az, melyet e törv.javaslat van hivatva megoldani, a többi kérdések ha évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül el tudtak lenni abban az állapotban, melyben most vannak. (Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon) ha eddig évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül nem volt sürgető e kérdések mögöl-