Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-12-03 / 277. szám
Kolozsvárt, 1883. Kossuth összetörte a hűbér-lánczait, megalkotta a parlamentáris rendszert, fölszabadította a sajtót, hadsereget teremtett, melynek győztes csatái a legendák korát juttatják eszünkbe; a hadserget szervezte, ruházta, felfegyverezte a semmiből, s végre midőn árulás, túlnyomó erő és kimerülés győzedelmeskedtek a szent ügyön, mint szegénységgel küzdő bujdosó összeköttetéseket teremtett külföldi udvaroknál, szövetségeket kötött III. Napóleonnal, Cavourral, megbuktatta az osztrák érzelmű angol kormányt s a földteke mindkét hemiszféráján hirdette a magyar nemzet jogait, erejét és életképességét. A ki ismer, általa ismer, a ki becsül, általa becsül. És most a Budapesti Szemle megteszi őt üres frazeolognak, így szokta a mopszlikutya a holdvilágot megugatni. — A horvát nemzeti párt. A horvát tartománygyűlésnek a nemzeti párthoz tartozó kiváló tagjai Khuen-Héderváry grófnak bánná való kineveztetéséről értesülvén, elhatározták, hogy a legközelebbi napokban a pártot értekezletre hívják egybe a melyben az uj kormánynyal szemben követendő magatartásáról fognak tanácskozni Az kétségtelen, hogy a párt egy a horvát nemzethez tartozónak kineveztetését (mert Zágrábban ilyennek tekintik Kimen grófot) örömmel üdvözli és a tartományi ülésben egyhangúlag az új bán támogatása mellett fog nyilatkozni. Nagyban foglalkoznak az osztályfőnökök állomásának újabb betöltésével is, és valószínű, hogy a nemzeti párt, ha erre vonatkozólag felszólítást kap, nyilatkozni fog. Azt, hogy Voncsina osztályfőnöknek marad, itt szinte kétségtelennek tekintik, de a képviselők körében azt vélik, hogy majd a belügyi osztályt veszi át. Azonkívül még dr. Sperecs István egyetemi tanárt és Sztankovics Dániel szeptemvirt emlegetik osztályfőnök-jelöltekül. — Az uj horvát bán, Khuen-Héderváry gróf — értesülésünk szerint, deczember 6-án fogja mint kinevezett horvát bán, és magyar zászlós ar ő felsége kezébe esküjét letenni s csak azután megy le Zágrábba. Khuen-Belasi-Héderváry Károly gr. 1849. május 23 án született Nustáron, Szlavóniában s 1880. szept. 6-án vette nőül Teleki Margit grófkisasszonyt. Az uj bán atyja Khuen-Belasi Antal gróf volt, s e női ágon jutott a Héderváry névhez, s 1874. decz. 3-án kelt királyi pátens hatalmazta fel a en gróf iskoláit részben Zágrábban végezte, azután pedig a hetvenes években, majdnem három évig, Vukovárt a megyénél szolgált, legutóbb mint főjegyző. Később képviselőnek választották a magyar országgyűlésbe és ekkor elhagyta a szlavón megyét, két év előtt Györmegye főispánjává neveztetett ki. Ugron Ákos beszéde. A képviselőház deczember 1-én tartott ülésében. T. ház! Nem volt szándékom a jelen vitában részt venni, de azon idegesség, amelyet a t. előadó úrnál tapasztaltam, midőn bátor voltam szemébe mondani, hogy ő is azok közé tartozik, kik ezen országban az egyenes adó emelését lehetetlennek tartották, mondom, ha oly idegesen nem fogadta volna közbeszólásomat, másrészt, ha olyanok nem mondattak volna itt a házban Móricz Pál t. képviselő által, melyekre ő legkevésbé volt jogosítva, fel nem szólalta volna. Mielőtt Móricz I. képviselőtársam beszédére áttérnék, kénytelen vagyok constatálni azon tényt, hogy igenis Hegedűs Sándor úr Tisza Kálmán miniszter úrral egyetemben ez országban az egyenes adó felemelését lehetetlennek tartották ezelőtt egykét évvel. T.hát! Iványi Dániel t. képviselőtársam indítványát Móricz J. képviselő úr elfogadni szükségtelennek tartotta. Indokolja azt azzal, hogy a karassteri munkálatok most folyamatban vannak, amiben az országnak köszönete nem lesz, majd meg fogják látni az urak, hogy jelentékenyen fogják a földadót felemelni és már maga ezen munkálat sem egyéb, mint adórendszerünk átalakítása, tehát minek bizottságot kiküldeni ? Tehát Móricz I. képviselő úrnak ezen indítvány nem tetszett, nem is fogadta el. De 1873-ban a jelenlegi miniszterelnök úr vezérlete alatt itt e padokon igen is indítványozták a bizottság kiküldését, pedig akkor még nem voltak oly ziláltak a pénzügyi viszonyok, mint ma s akkor épen az ők gorombaságuk, udvariatlanságuk és különösen a miniszterelnök urnak — nem is találok kellő szót — legkíméletlenebb megtámadása ellen igenis az akkori Deák-párt erkölcsi önérzettel, mint párt felelősségének tudatával önkényt azt mondta, igenis azt mondta, küldjünk ki egy bizottságot, kiküldték a huszonegyes bizottságot és az adórendszer átalakítását egész komolyan tárgyalták. , Ma ezen képviselő úrnak, ki akar hangosan lármázott, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ma nem kell a bizottság kiküldése. Nem kell pedig azért, mert úgy látszik szerinte jobban állnak a viszonyok. Ezen körülmény kiderítésére bátor vagyok egy pár számadattal szolgálni, habár nem vagyok annyira jártas a számokban, mint a t. előadó úr, ki mint egy művész, ki egy golyóval játszik folytonosan jobbra balra dobálva a számokat, mégis kiderül, hogy deficit lesz, melyet azzal a számdobálással, melyet a t. előadó úr gyakorolt, azt is ki lehetett volna mutatni, h a mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam felemlítette, hogy nincs is deficit. A pénzügyek rendezésére alakult úgynevezett 75-iki honmentő kormány idejében az összes kiadások a zárszámadás szerint tettek 201.615.000 irtot; ma fokozatosan emelkedvén szerencsések vagyunk a t. pénzügyminiszter úr szájából hallani, hogy a kiadások a jövő évben 329,200,000 frtot fognak tenni, tehát emelkedtek alig 8 év alatt 124,666,000 frttal. 1875 ben az egyenes adók 71.170,000 frtot tettek, most pedig 1884-re 92, 220,010 írttal irányoztatuak elő, tehát emelte a honmentés 8-dik évében az a kormány, amely a pénzügyek rendezésére vállalkozott 21,050,000 írttal csak az egyenes adókat, és most ,mint látjuk a végeredmény az, hogy ugyanannyi a költségvetésben a hiány, mint volt 75 ben mert igaz, a pénz.Ugyminiszt-er- er beismeri, hogy a hiány 20 millió, de azt a 10 milliót, amelyet kölcsön után akarnak beszerezni, azt a 10 millió frtot, amelyet az államjavak eladásából bevesznek és ezen adóemelést oda számítva, mely most tárgyaltatik, ott vagyunk, mint 1875-ben, s a deficit 42—43 millió lesz. De azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy igen emelkedtek a költségvetés tételei, mert sokat fordítunk productív beruházásokra, s e c.imen 642 milliót számít ki, mióta a honmenti kormány átvette a pénzügyek rendezését. Mióta a t. szabadelvű párt megalakult, melynek egy ideig én is szerencsés voltam tagja lenni (Felkiáltások balfelöl: Szerencsétlen !) csináltak 800 millió adósságot, ebből 662 milliónyi befektetést könnyen lehet tenni még rebach is lesz rajta. (Élénk derültség balfelöl.) Móricz Pál képviselő úr az előtt indignatióval azt adta elő, hogy ez adó, melyet megszavazunk őket is terheli, mert hisz a háznak kétharmada földbirtokos és ő még kevésli, mert azt hiti, hogy sokkal nagyobb teher fog még a nyakunkba szakadni. Nem csodálom a t. képviselő urat, mert valamivel közelebb ül a miniszteri székekhez, mint 75-ben, de csodálkozom, hogy daczára annak, hogy a ház kétharmada, vagy ennél is több, földbirtokosokból áll, s mégis a pénzügyi bizottságban a kormánypártból csak egyetlenegy tag találkozott, ki a földbirtokosok érdekében felszólalt és itt az. előadó úr és társai, Wahrmann Mór és Láng Lajos képviselő urak azt mondják, hogy ne kedvezzünk a földbirtoknak ; ezen urakon nem csodálkozom, mert a nyilvános számadásra kötelezett intézetekkel, úgy látszik, valóban oly érdek-összeköttetéseik vannak, hogy az adófelemelés talán rájuk nézve is kellemetlen lehetne. (Derültség balfelől.) Szemben a pénzügyminiszter úr felszólalásával constatálok egy másik körülményt. Azt mondja a t, pénzügyminiszter úr tegnapi fényes beszédében, hogy daczára annak, hogy megalkották ezelőtt pár hónappal a nyilvános számadásra kötelezett intézetek betételeiről szóló adótörvényt, az mégis oly csekély, hogy csakugyan nem is volt érezhető, én azt ajánlom a t. pénzügyminiszter úrnak, hogy ne csak az állam hitelezőivel conteráljon, hanem kérdezze meg az itteni pénzintézetek igazgatóit és lehetetlen, hogy ne értesüljön arról, hogy attól a perctől fogva, amint a betétek után az adót felemelték, Budapesten legalább is három vagy négyszer annyi váltói vannak a bécsi intézeteknek a pesti piacon, mint volt ezelőtt. Ennek mi az oka? Mert az intézetek egynegyed vagy félperczenttel felemelték a kamatlábat, nagyon természetes a kereskedő vagy iparos oda fordul a hol olcsóbban kap pénzt és mert a jelenlegi kormány még csak azt sem tette, hogy legalább a szomszéd kormánynyal egyforma adót állapítson meg, ahol daczára annak, hogy sokkal több a pénz mint Magyarországon, mégis sokkal alacsonyabb a pénzintézetekre kirótt adó is. (Úgy van a szélső balon.) Már az elmondottakban röviden ecseteltem tehát azt a megfoghatatlan dolgot, hogy mily csekély lelkiismerettel iparkodik a jelenlegi kormány azon óriási hatalmat, mely kezében van, az ország javára érvényesíteni és a t. többség, mely talán tud a clubban lármázni, de itt a házban a lehető legalázatosabban megszavaz mindent és nem veszi azt tekintetbe, hogy a pénzügyi bizottság maga is elismerte azt, hogy a földadó oly magas, hogy ma Magyarországon 63 7 százalékját teszi ki az egyenes adóknak, és mégis ennek daczára 4 egynegyed százalékkal emeli a földadót. De még tovább megy emeli az alig tengődő az alig megélhető iparosoknak kereseti adóját. Hiszen a jelenlegi ipartörvény mellett, amelynek megváltoztatását az ellenzék évek óta sürgeti, az iparosok alig tengődnek, és most mégis önök újabban 245-ról 35 százalékra akarják felemelni adójukat. Nem is említve azt a visszaélést, a r itt III. cmvi/iLAIIMj kereseti adó kivetésénél a pénzügyminisztériumnak közegei elkövetnek, mely valóban fellázítja a vért az emberben. (Úgy van ! a szélsőbalon.) Mintha csak instruálva volnának . (Helyeslés. Úgy van! a szélsőbalon! mintha egyenesen fel volnának szólítva a t. pénzügyminiszter úr vagy közegeitől e közegek, hogy annak az iparosnak, aki ellenzékire mert szavazni, emeld az adóját. (Helyeslés. Úgy van a szélsőbalon.) Én határozottan mondhatom, és ha valaki tagadásba veszi, be fogom bizonyítani, hogy abban a kerületben, amelyben szerencsés voltam, megválasztatni, csaknem mindazon iparosoknak, akik reám mertek szavazni, felemelték az adóját és daczára, hogy felfolyamodtak, minden fórumon viszszautasíttattak. Vannak, kikre akkora adót nyomtak rájuk, hogy az többet tesz, mint összes keresetüknek fele, úgy hogy alig tudnak megélni. És mégis, daczára, hogy ily visszaéléseket követnek el és annak daczára, hogy alig tudnak megélni az iparosok, nemcsak az én kerületemben, hanem átalában az egész országban, mert mégis 24-ről 35 °0-ra emelik az adót. Mindezek elég indokok arra, hogy a törvényjavaslatot el ne fogadjam. Ha az előadó úr megengedi, egy szíves tanácsosat szolgálok neki, (Halljuk !) hogy jövőre a pénzügyminiszter úrral ellenkezésbe ne jöjjön. A pénzügyminiszter úr itt előttünk a képviselőház színe előtt, azt az ígéretet tette, azt hiszem komolyan, hogy 20 millióért lesz a deficit. Az. előadó úr tegnapi fényes beszédében azt mondja, 30—31 millió lesz, kérem legyenek szívesek mielőtt beszélnének, legalább a számokban egyezzenek meg. (Derültség balfelöl.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Miket ne olvassunk ? Fungar vice cotis, acutnm Reddere qnae f-rrum valit, exsors ipsa seeandi.*) (Horatius : Ars poétiea.) Nem is kivánom, hogy tapsoljatok. Csak arra kérlek : meghallgassatok. (Gyulai Pál : A népszerűség. I. Kossuth intései s tanácsai e kérdésben. Egy éve múlt, hogy a Petőfi-társaság tevékeny titkára, Szana Tamás a hontalan nagy magyarhoz egy tájékoztató levelet intézett újabb szépirodalmunkról, melynek iránytalansága s ezzel járó hanyatlása felett panaszt emelt. Panaszolta, hogy „a magyar szépirodalom idegen példányképek hatása alatt cosmopolitikus jelleget öltött, s az idegen termékeknek, köztük gyakran a selejteseknek is egész áramlata özönlött a hazába, megmételyezve a nemzeti érzületet, a jó ízlést s nem egyszer az erkölcsöket.“ Kossuth, remek válaszában — melyet rövid kivonatban ide alkalmazni az ügy érdekében szükségesnek tartok — fájdalmasan ismeri el, hogy e panasz nem igazságtalan, sem nem túlzott, sőt nagyon is indokolt; s hozzá azon megdöbbentő kérdést teszi, hogy ugyan miként is ne legyen a szépirodalom iránytalan, mikor a társadalmi élet erkölcsei is iránytalanok ; irodalom s társadalom között pedig ezer szálakkal egybefűződő viszony van, és igy ok is, okozat is mind a kettő, egymásra hatva viszonylagosan. Az irodalom hanyatlása tükör, melyből az erkölcsök hanyatlása vigyorog felénk. E hanyatlás tehát, mely a nemzeti érzületre elmosólag hat, ez több mint baj ; valóságos veszély, melynek következményei kiszámíhatlanok. A magyarra nézve — mondja Kossuth olyan igazán mint szépen — a magyar nemzeti érzület vesztatüzének eleven lobogása : nemzeti életkérdés. A magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománczát. A viszonyok oly vihart jeleznek a láttávolban, melynek késhető, de kikerülhetlen kitörésével a magyar csak úgy bizhatik — de erős hitem, hogy így bizhatik —diadalmasan megküzdhetni, ha a magyar nemzeti érzület villamos folyama hatja át a magyar nemzettest minden ízét. Épen ezért a magyar szépirodalomnak — európai színvonalra helyezkedve s óvatos elővigyázattal megválogatva — csak olyat kellene nyújtania, ami a jó ízlést, a jó és szép iránti fogékonyságot, a családias erényt és azon társadalmi erkölcsök nemesítését segítheti fejleszteni, melyek az or-szágoknak talpkövei, és az iránytalan vagy rosz irányú irodalmi termékeket kiszorítva, olyanoknak szerezni tért, melyekre a nemzeti szellem, a jó ízlés s az erkölcsi érzék nyomják fel az imprimatort. De épen az a baj, hogy nincs meg a kellő megválasztás ;*) hiányzik az — itt-ott még példányképnek is vett - idegen termékek átültetésénél az erkölcsi rugó és a társadalmi nagy érdekekre való figyelem , úgy hogy az értékiesség ingerével üzérkedés tisztogatás helyett piszkot terjeszt. A piszok pedig ragad, ez neki természete. És ez még az iránytalanságnál is roszszabb. Ez kárhozatos irány. Különösen két áramlat van a külföldi divatos irodalom termékei között, melytől megóva szeretném látni a magyar szépirodalmat. Az egyik amaz érzékcsiklandó ledér áramlat, mely étvágyat ingerelve a titkos gyönyör, élv, a „gonosz tudás fájának“ gyümölcse iránt, lazitólag hat a családias kötelékekre s az erkölcsöket meg mételyezi.**) A másik amaz úgynevezett természeties irány, mely az erkölcsi szemétdombról szedegeti tárgyait, alakjait, mert tetszeleg magának a gondolatban, hogy a **) Kossuth itt idézi Horae III. könyves dalának két versszakából a kezdő és végző szavakat, utalva a művészet csak akkor tökéletes, ha hű a természethez. Igen, de a természetben nemcsak gallér van, virág is van. Profanálja a művészetet, ki az erkölcsi gunéjdombban turkál utánzandó alakokért. Én azt gondolom , a szépirodalom hivatása emelni, nem pedig leszállítani a műveltség színvonalát. Nem hiszem, hogy jó mód a tisztesség megkedveltetésére, ha mind csupa aljasság, durvaság piszkát dörgöljük az olvasóközönség orrához (Kossuth mellőzi osztályozásában az ép ily joggal külön választható és harmadiknak nevezhető áramlatot: a rémregények irodalmát, melyről alább érdemleges említés lesz.) Nekem úgy rémlik, hogy most az olvasási kedvnek nemcsak fokozása, hanem tisztázása is kívánatos. Nemcsak sarkantyúra van szükség, hanem fékre is. — Mert különbség van a mostani feladat és azon koré közt, mely a magyar szépirodalom hajnala volt. Akkor csak az volt a feladat, hogy amit a magyar irodalom nyújt, olvastassék; most az is, hogy a mi mételyes, ne olvastassék, még ha oly szépen magyarul szól is. Annál veszélyesebb, minél szebben szól. dr. Barna I. magyar fordítására. íme az idézett két vers — e fordító szerint — teljesen : Nekem úgy rémükt, hogy a magyar szépirodalom színvonalának jó munkák által emelése mellett még tanácsos volna módját rejteni, hogy az olvasó közönség folyvásttó-jékozva legyen : mi az, amitől óvakod- snia kell, s a figyelmeztetésünk nem kellene csupán általános irányjelzésre szorítkoznia, mert e mellett az történnék, ami a népmonda lemocskolt cseresznyéivel történt: „ez a szem nem mocskos“, s a dolog vége az lett, hogy a mocskos cseresznye utolsó szemig elfogyasztatott. Mózes jut eszembe önkénytelenül, aki nem szorítkozott annak szabályul adására, hogy a mi tisztátalanattól tartózkodni kell, hanem számot vetve az éghajlattal, részletekre vitte egészségüni rendszerét, s egytől egyig elmondta a pusztában vándorló s Kanaúnba települendő népének: ez s ez „tisztátalan legyen nektek, meg ne egyétek.“ Ahha az okadatolt megbélyegzéssel oda lehetne jutni, hogy tisztesség (r®' pectabilitás) vesztéssel járjon, ha valaki olyasminek olvasásán kaparzik rajta, ami a nemzeti érzülettel, a jó ízléssel s az erkölcsiséggel össze nem fér! Ha oda lehetne jutni, hogy a szép kezecskék ne tekintessenek többé szépeknek, ha magukat ily erkölcsi piszoklapok forgatásával megfertőztették." Nehéz, de olyan feladat, mely kürül már a törekvés is czél. (Folyt. köv.) *) Én a köszörükö munkáját akarom végezni, melylépés a vasat megélesiteni bár ő maga metszeni nem bir. *) A megválogatna hiánya és a jónak is sokszor rosszul fordítása ellen kel ki Gyulai Pál is : a Kisfaludy-társaság 1. évi közgyűlését megnyitó elnöki beszédében, mely a fordításokról szól : Sok olyat is fordítunk, mi elmaradhatna, sőt el kellene maradnia ; s ami jót is fordítunk, nem mindig fordítjuk jól . . . Bizonyára hibáztatnunk kell azt a sok gondatlan fordítást, melyekkel el van árasztva irodalmunk s melyek épen úgy zavarják élvezetünket, mint idegenszerűséghez szoktatják nyelvünket. Setét bűnöktől terhes idők elébb Bemocskolák az ágyakat és a fajt, Innen fakadt a végzetes gyász, Mely a hazára borult s a népre. Görög művészet czifra szökéseit Tanulni örvend a det gyenge, szűz, S már most alig nyíló korában Rút szerelem gyönyörére gondol. ELLENZÉK A generalis lovászat. Szombati lapunk távirata egy interpellatióról emlékezett meg, melyet Irányi D. intézett a Képviselőházban az igazságügyminiszterhez. Az interpellatio roppant és kínos feltünést keltett a Házban és az egész fővárosban. Az interpellatio a következő esetre vonatkozott : Báró Edelsheim-Gyulay lovassági tábornok és budapesti hadtestparancsnoknak van két polgári állású lovásza ; az egyiket Horváth Istvánnak, a másikat Virágos Ferencznek hívják. A két lovász, (kik ismételjük, a tábornok szolgálatában állanak ugyan de nem katonák) valami bűntettet követett el ; t. i. összverekedtek a fővárosi rendőrséggel, több rendőrt tettleg elpáholtak, sőt egyik garázdálkodó czimborájukat, kit a rendőrök elfogtak, erőszakkal kiszabadították a rendőrök kezéből. E tettük miatt, mely valóságos bűntett, amennyiben hivatalos hatalom elleni ellenállást állapít meg, a budapesti kir. törvényszék a két lovászt hat hónapi börtönre ítélte. Edelsheim Gyulai báró, budapesti hadtestparancsnok lovászainak ügyébe már akkor beleavatkozó, amikor az ügy még a rendőrségnél volt. Miután ugyanis a rendőrök a letartóztatott Horváth Istvánt és Virágos Ferenczet bekísérték és a rendőrség a jegyzőkönyv fölvétele után a két lovász szabad lábon hagyása mellett, ellenük a vizsgálatot megindította. Edelsheim-Gyulai báró írt Thaisz Elek főkapitánynak, kijelentvén levelében, hogy a rendőrség hiába fáradozik, mert lovászainak ügyét majd elintézi ő maga. Thaisz Elek főkapitány a történtekről jelentést tett a belügyminisztériumnak és innen azt az utasítást kapta, hogy az ügyet, mihelyt a rendőri vizsgálat be van fejezve, a rendes utón a büntető törvényszékhez tegye át, így is történt. Edelsheim Gyulai báró most a törvényszékkel kezdett levelezést és minden levelében hangsúlyozta, hogy ő álláspontjához szigorúan ragaszkodik és nem ismeri el a törvényszéket illetékesnek arra, hogy az ő lovászai fölött ítéletet hozzon. A törvényszék minden lehetőt elkövetett, hogy a hadtestparancsnokot felvilágosítsa. Maga Kriszt János alelnök, a törvényszék büntető osztályainak vezetője, többször intézett hozzá levelet, megmagyarázva, valósággal indolkolva és paragrafusokkal bizonyítva, hogy ebben az esetben az illetékességi kérdés szóba sem jöhet. A főhadparacsnok mindezek daczára továbbra is szigorúan ragaszkodott álláspontjához. A budapesti kir. törvényszék azonban dr. Edelsheim Gyulay tábornok tiltakozása daczára meghozta fennebb említett ítéletet. Ez ítélet ellen a lovászok a kir. táblához felebbeztek, mely az I. bíróság ítéletét helybenhagyván, a kir. törvényszék a napokban Deczember 3. a lovászokat megidézte, hogy hallgató, meg a kir. tábla ítéletét. Br. Edelsheim-Gyuhiy azonban eltiltotta lovászainak, hogy engedelmeskedjenek a biróságnak, s megparancsolta, hok ne jelenjenek meg a törvényszék előtt. A kir. ügyész erre azt indítványozta a törvényszéknek, hogy vezettesse el a vádlottakat, kik nem enged,meskednek a törvényes bíróságnak. A tv törvényszék azonban ahelyett, hogy tette volna, talán mert megijedt a hatari generális előtt, az igazságügy raiinsterhez tett felterjesztést, hogy már most mitevő legyen, így áll az ügy. A fővárosban mindenki roppantul fel van izgatva a táborul hallatlan erőszakoskodása miatt, minélfoga cselédjeit kivonja erővel is a büntető bíróság hatalma alól és magát az alkotmányos bíróságok fölé emli. Jókainé jubileuma. A budapesti nemzeti színház ünnepélye, melyet Jókainé tiszteletére rendezett impozáns volt. Pénteken este fél hétkor a közönség még nem volt színházban, de a színpad népesülni kezdett és egyszerre egiszen megtelt. A nemzeti színház drámai , operai személyzete, élén az igazgatókkal egész kört képeztek a színpadon. Ott volt a színpadon Ribáry József belügyminiszteri tanácsos, feldiszitve érdemjeleivel, mellette Podmaniczky Frigyes intendáns, Panday Ede, a Ferencz József-rend érdemkeresztje, közültök Prielle Kornélia, Felekiné, Jiszay Mari, Helvey Laura, Mohámné, G. Csillag Teréz, Mureczkyné, Vizváriné, Márkus Emilia, Kordin Mariska, Adorji Berta, részint a „Coriolanus”-ból, részint estélyi toiletterőkben. Mellettük a népszínház küldöttsége: Hegyi Aranka, Pákai Ilka, Lukácsi Sándor, Solymosi Elek. Mikor a teljes személyzet a színpadon a kört megalakította, Helvey Laura kisverszeny és Maleczkyné asszony mentek Ilkánné asszonyért az öltözőbe s mikor koulisszák közé értek, Paulai Ede mat eléje és karján vezette a művésznőt az összegyűlt pályatársak és tisztetek körébe Az első beszédet Ribáry József ministeri tanácsos intézte a művésznőhöz, méltatta érdemeit, melyeket a színészet körül kivívott, a sikereket, melyekkel önmagát s felső nemzeti műintézetet megajándékozta Aztán átadta a koronás arany érdem-keresztet, melylyel az ünnepelt művésznőt őfelsége diszité föl s Tisza Kálmán üdvözlő levelét mely igy hangzik : Nagyságos Asszony! A tisztelet szeretet és titelismerés nyilvánulásai közt holnap veszi kezdtet azos ünnepélyesség, melyre a főváros közönségének Nagyságod művészi pályájának ötvenéves jubil-nni ál illáimat. Ő Felsége Urunk Királynak, az ünnepélyről sintén tudomással birván, a közelismerést királyi kegytúrs kívánta tetézni s Nagyságod részére a szinmüvészet trén szerzett érdemeiért a koronás arany érdemkemvi méltóztatott adományozni. Erről Nagyságodat a künzetési jelvény idezárása mellett, örömmel értesítem. A midőn eme legfelső kitüntetéséhez szerencsét kivel egyúttal kérem, legyen Nagyságod meggyőződve, képi művészet terén szerzett valóban nagy érdemei iránt « is őszinte elismeréssel viseltetem. Fogadja egyszersaái Nagyságod kiváló tiszteletem kifejezését. Budapest,te 29-én, 1883. Tisza Kálmán. Azután br. Podmaniczky Frigyes is Bercsényi Béla beszéde következett, miközben Kordin Mariska és Csillag Teréz az albumot, Vizváriné és Saxldhner Emma nemzeti színház ezüst babérkoszorúját nyitották át. Jókainé meghatva válaszolt Bercsényi beszédére, körülbelül a következőkben: Mélyen meghat az a baráti szívessség, melyönök a mai napon elhalmoznak művészi pályám örmndik évfordulóján. Ötven év minden pályán nagy fág, hát még a mienken, akiknél a napok kétszeresen só