Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-02-21 / 44. szám

* után S­.ongott. (iti'dik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: ny.utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények síl­iraig czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ILŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . .....................16 frt. |­ Negyed'v­e ...­­4 frt. fc, ... 8 frt. I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Cik­k­e • • .­c. Egyes szám ara 5 kr. t­elik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. , 44« NKIllftft« Kolozsvár, csütörtök, február 21, 1884. K­I­ADÓ-HIVAT­AL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Felsőház reformja. Nem tudjuk ez ülésszakban elé fog-e terjesztetni a főrendiház reformja, kormány­elnöknek e tárgyban tett közelebbi nyilatkozata nagyon is tág té­­ren mozgott, kiirtásba helyezte é­ttem is, a szerint, a­mint a körülmé­nek hozzák magukkal, a félhivatalos már határozottabban szóló, még a ülésszakban való tárgyalását hirde­ti. Bármelyik következzék be, a sajtó­­­­jak kötelessége — mint minden kér­éshez — úgy ehez is hozzászólani.­­ Természetesen csak az általános téren fogunk mozogni, miután a kormányol­nak által jelzett kész törvényjavaslat még a fiókban lévén eldugva: nem tud­­­­tatjuk terveit a megoldásra vonatko­zólag! A főrendiház reformjáról egy szá­zad óta beszélünk. Negyvennyolcz előtt ez a kérdés a discussió napirendjén volt. Reformtervekben foglalkoztak vele. Megoldását követelte a sajtó. Negyven­­nyolc­adiki szervezési törekvésünk mint s zugó ár tört intézményeink közé, szét­szórta, felforgatta azokat, elmosta a feu­­dalizmus szigeteit, megdöntötte a rendi alkotmány gátjait. S egy intézményt mégis érintetlenül hagyott, megkímélt, átszolgáltatott az új kornak : ez a fő­­rendiház volt. Hatvanhét óta szintén ál­landó a követelés, hogy a főrendiházat reformáljuk, a­mi annál inkább szük­séges, mivel a felsőházi intézményt úgy sem nélkülözhetve, hivatásának megfe­lelésére képessé kell tenni. Nagy sze­repe van egy felsőháznak az állam éle­tében, megesketik, hogy egyes testület oly határozatot hoz, mely az államélet egyik-másik ágára veszélyessé válhatik. Mivel pedig átalánosan ismert tapaszta­lati tény az, hogy az emberek fölkor­bácsolt indulatai ellen egyik legbizto­sabb óvszer az idő, másrészt czélszerű­ és politikailag kívánatos, hogy a ko­rona maga csak legritkább esetekben éljen a vétójogával, jogosult azon né­­zet, hogy a felsőháznak az is hivatása, mikép előfordulható túlkapások ellen mérséklő hatását érvényesítse. De hogy hivatásának megfelelhessen, a kor igé­nyeihez képest kell a felsőházat ren­dezni. A mi főrendiházunk szervezete lényegében mai napság is az, a mivé azt az 1608. korutáni I. tezikk tévé. Ez így továbbra nem maradhat. Végre most már talán a küszöbön áll a nagy reform megvalósítása. Az a kérdés minő legyen az a felső ház, melyet a mostani helyébe fognánk állítani ? Legyen-e az népképviseleti alapon szervezve, mint a Norvég, Belga, Rumén felsőházak, avagy tartományi alapon nyugvó, mint Svájc­, Hollandia, Spa­nyolország, Svédország felsőházai, tehát a tartományok közvetett választás út­ján választják; avagy kinevezett, mint az olasz senatus, vagy tisztán rendi színe­zetű, mint a lordok háza Angliában, vagy a „Camara dos páros“ Portugál­­liában ! Utánoznánk Francziaországot talán, mint hol a szenátus 300 tagból állva, közülök az 1875-iki alkotmány szerint 225 választatik a departement k és gyarmatok (colonie), 75 pedig a kép­viselőház által. Avagy Dánia, a német államok, Cisleithania vegyes, azaz részint választási, részint kinevezési, részint rendi alapon nyugvó felsőházát utá­nozzuk ? Azt hiszem nincs mert egy állam felsőházi szervezetét sem átültetnünk, hanem tekintettel saját hazai viszonya­inkra, a szerint vessük meg alapját a mi felsőházunknak. A mi meghagyni való, azt hagyjuk meg továbbra is a mostani főrendiház elemei közül s csak a felesleges elemeket s a kor szellemé­vel össze nem egyeztethető változtatá­sokat tegyük meg a­nélkül, hogy azért az osdisággal ne szakítnánk. Kíméletes kézzel nyúljunk az aris­­tokratiai szerkezethez, melynek jöven­dőben is nagy hasznát vehetjük. Nem ősiségi törvényeink mentenek-e meg, hogy hazánk idegenek birtokává ne váljék? Nem aristokratiánk fénye, ha­talma szerzék-e meg részben fajunknak mások fölött az önkényt elismert első­séget? Nincs többé kiváltsága, mi gyű­löletessé tehetné, de tartassuk meg vele a hatalmat, mely épen nekünk teszi leghasznosabbá. Ne legyen születési kaszt milyen volt nálunk s mindenhol, ha­nem legyen azzá mi az angol aristok­­ratia, mely­ ipari, gazdasági, kereskedési vállalatban, közhivatalokban, sőt házas­ságban is a polgársággal összevegyül, s bir tekintélylyel gőg nélkül, s becsülete van, mert van értéke s érdeme. Nekünk, kivételes helyzetünkben erre különös szükségünk van. Ezért a mi csak meghagyható­t megkívánjuk hagyni, így név szerént első alkatrésze a mostani főrendiház­nak : az egyháznagyok s ezek során nemcsak a megyés, hanem a czimzetes püspökök is. A megyés főpapoknak jö­vőben is helyet adnánk, de a czimze­­tes püspököket, kik megyével nem bír­nak, nincs ok megtartani ott, hol az egyházi érdekek a megyés főpapok ál­tal már kellő képen, sőt mértéken túl is képviselve vannak. A törvényeinkben kimondott vallás­egyenlőség elve szük­ségessé teszi, hogy a többi vallásfele­kezet főpapjai is helyet kapjanak a felsőházban. Másik alkatrésze a mai főrendiháznak: az ország zászlósai, az országbírótól a korona­őrökig. Ezek jö­vőre is meghagyandók. Harmadik al­katrésze a mostani főrendiháznak: a főispánok. Mellőzendők. Negyedik ele­me végre a magyar főrendiháznak: az összes született mágnások, herczegek, grófok, bárók nagyja s apraja. És itt már a megrostálás nélkü­­­lözhetlen s kategóriákat kell felállíta­ni. A legtermészetesebb felosztás az, mely megkülönbözteti a hitbizományok­­kal s tehát öröklő nagy földbirtokkal rendelkező főurakat azoktól, kik majo­rátust vagy szeniorátust nem kezelnek. Ez be­fogadott megkülönböztetés, s minthogy a hitbizomány állandó na­gyobb befolyást és tekintélyt biztosit, ezek birtokosai virilistáknak tekinthe­tők a mágnások között s a főrendiház­ban. Ellenben a többi főnemesek — kúriába osztva beküldött szavazataik­kal jelölhetnék meg azokat, kiket a főrendiházban képviseletekkel hat éven át megbizni kívánnak. Ezúton elég van téve a nagy­birtoknak is, de másrészt a kevésbbé vagyonos főnemes is bejut­hat érdemei folytán társai bizalmának szavazatával a főrendiházba. Mert ha már főnemesek privilégiumát fenntart­juk némileg, nem helyes ezen jogok gyakorlását csak a vagyon nagyságá­hoz mérni. A még hiányzó helyeket természetes a megyék választott képviselői töltenék be hat évre választva őket. Mi a nem­zet befolyását egyik legfőbb szükségnek tartjuk főrendiházunkra nézve, mert valamint a történeti múlttal teljesen szakitni nem akarunk s igy aristokra­­tiánknak továbbra is helyet adunk szü­letésénél fogva főrendiházunkba, úgy más­részt, a nemzet befolyásán kívül álló felső házat továbbra is meg nem tűrhetünk. És ez okból, bármennyi is legyen új főrendiházunk tagjainak szá­ma, annak felét okvetlen választás út­ján kivánjuk betölteni. Csak ily után lesz a felső ház egyúttal a nemzeté is s a maga képviselőjének tekintheti. Til­takoznunk kell a szűkmarkúság ellen, melyre szorítni akarják a nemzet tény­leges befolyását a felsőházra nézve. Ugyanis a lapokba kiszivárgott hírek szerint, az új felsőház állna jó részben a jelen főrendiház legnagyobb adófize­tőiből, főpapokból, egyharmadában a korona által kinevezendő kitűnőségek­ből, s csakis egyharmadában választot­takból, így szerfelett kis körre szorittat­­nék a nemzet befolyása a felsőházra nézve. Mi azt kivánjuk, hogy felében a már előadott módon főuraink, s ugyancsak fenebb elésorolt hivatalosok­ból álljon felsőházunk, a másfele telje­sen választás utján töltessék be s e czélból az úgynevezett „kitűnőségek“ kinevezése teljesen maradjon el, a ki arra érdemes — legyen az a művészi-, irodalmi- iparos stb. osztályból a bíróit, is bele véve: be tudja a józan választók tömege választani, de ne a kormány rendezze a „kitűnőségek“ so­rozatát, mert a végén is ezen megtisz­telő czím könnyen tizenhárom próbát mamelukokra fog ráruháztatni! Ha már rendezzük felsőházunkat, legalább tagjainak felét követelheti a 19-dik század vége felé magának a nemzet, hogy azon helyekre az általa választottak jussanak be. De ha csak toldozás-foldozásból fog állni az egész reform, az osdiság bélyege — kicsit változtatva bár — de azért rajta ma­radva, akkor legjobb lesz az egész fel­sőház reformját meg elodáznunk, mert ha most hiányosan rendezzük, mikor lesz terünk megint módosítani a hibá­kon ! Mindenesetre szeretnénk már lát­ni a jelzett kész törvény­javaslatot, hogy a sajtó­s közvélemény mondhatná el ítéletét. Egy ily nagyszabású reformot Angliában a képviselőházi tárgyalás előtt már — legkevesebb — félévvel tár­gyalnak, rendelkezésére áll a közvéle­ménynek, sajtónak a kormány valamely javaslata; csak nálunk szokás asztal­­fiókba dugni el a törv.-javaslatokat s alig adni időt a komoly tárgyalásra. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1884. február 21. A hazai örmények vezeték nevei. A hazai örményekről magyarul egy­néhány örmény kivételével tudtommal csak a kitűnő és páratlan tollú Teleki Sándor gróf, ki talpraesett, szép, igazmondó czik­­keiért az örménység hálás elismerésével ta­lálkozik és a tudós örmény barát Jakab Elek írtak közleményeket. E kevés számhoz járul harmadiknak há­rom csillag, ki ilyen jegy („**) alatt az „Ellenzék“ (1884. február 11.) 35. számá­ban „Egy örménynek*) egy kis felvilágosí­tással szolgál. Midőn ismeretlen írónak a méltányos hang-, ügyszeretet- és nemes buzgalomért, melylyel ezen „nem érdektelen“ kérdést tár­gyalja, igénytelenségem, kiről mint a sza­­mosujvári örvény kath. gymnasium egyik jelentéktelen tanáráról említett jóakaró czikkben hallgatag szintén említés van té­ve, — gratulálok: szükségesnek látom hi­bás állításai közül egynéhányat helyreiga­­zitani. Mindjárt czikke kezdetén (harmadik bekezdés) azt állítja b­e, hogy az örménye­ket (érti azokat, kik több mint két század előtt Moldva-Oláhországba laktak) a romá­nok keresztelték meg (helyesebben: az ör­ményeknek a románok adtak vezeték­ne­veket.) Ezen állítás ellenkezik a valósággal, mert az örmények keleti szokás szerint egymást vagy így nevezték: Buszig, Hovhánneszi (Jánosnak Lukácsa); Aszvádur Chácshádérin vértiu (Chácshádur fia Ászvádur) ; Toderásin Vár­­tigé (Toderá­s Rózsácskája); Száhágin tusz­­dér Oszgiliádé (Izsák leánya Aranka); vagy valóságos vezeték nevekkel bírtak, mint pl. Nigol Jerm­osz (Boldog Miklós), Minász Czévádzéghéné (Rántotta — Rátotta — Mi­hály és a t.) Tovább az mondja: „Igazat adok „Egy örménynek“, hogy Vártán régi név .... az azonban nem dönti meg állításomat, azt t. i. hogy a Vertán románul ne volna jelen­tős név.“ Itt én kettőt jegyzek meg; először czikk­­író Vártán-t és Vertán-t egynek veszi, pe­dig a kettő, két különböző név. Vártán volt a híres Mámigomián hadvezér is, kinek a perzsák ellen folytatott hősi háborúja „Vár­­tán-féle háború“ név alatt ismeretes az ör­mény történelemben. Másodszor: Midőn há­rom csillag, „Egy örménynek“ igazat ad, akkor hallgatagon már elismeri, hogy a maga állítása is nem lehet igaz, mert fel­téve, hogy a Vertán a románoknál jelentős név, még abban az esetben is, hogyan szár­mazhatott egy sokkal régibb név egy újabb szótól? Aztán hol érintkeztek a régi ör­mények a románokkal ? És voltak-e akkor románok ? A XIII. században élt Vártanról azt mondja czikkíró, hogy az „egészítette ki a 22 régi örménybetűt,“ pedig a „régi 22 be­tű alapján a teljes örmény alphabetűt a ne­vezetes Meazrob tudor, kinek atyja szintén Vértannak neveztetett, alkotta. (V. szá­zad, Lukácsi.) Az örmény királyt, kinek koráig írja meg ezen Vártán történelmét, Haiton-nak nevezi czikkíró. Habár néhány örmény író­nál is így fordul elő e név, mégis ki kell ezt is igazítanom, miután ezt a király neve: Iliéthum ; pénzének egyik lapján is ezen felírás látható: Hiéthum thákávor Hájóc (Ihiéthum az örmények királya,*) Czikkiró ezen mondatához : „Egyetlen egy ős örmény családnevet nem ismerek“ nincs semmi szavam­; de azt, mit valamivel feljebb mond, hogy „a jelenlegi örmény csa­ládnevek között egy sem ős örmény“ meg­jegyzés nélkül nem hagyhatom, azért íme néh­ány név: Gorove (Vitéz), Várteresz (Ró­zsaarcza), Ánnérdsi (Ániból való), Thoro­­szián (Theodorovics, Tódorfi), Geron (Gyer­­tyánfi), Márdirosz (Vértanú), Kok (kebel, öl, öböl), Káringiéc (Parittyás), Három (Görög), Dzárug (Fácska), Mészir (Mészáros) és még számtalant felsorolhatnék, ha térszüke en­gedné. Azért áttérek az egyes példákra. K­o r­b­u­l (Korbuly): A Korbulok ne­vüket Cu. Domitius Corbulo-tól, ki Cusonia, Caligula császár nejének fivére és kitűnő hadvezér volt, származtatják. Ez Germaniá­­ban a Gennascus által vezetett Chauc­ok felett a Veser torkolatánál (47. K. u.) és Örményországban Tiridatesz és ennek fivére Vologeses a párthusok királya felett (58 és 63-ban Kr. u.) nagy győzelmet nyert... Itt említést érdemel, szintén a Domitis család­ból való Cn. Domitius Calv. ki előbb con­sul volt, később Ázsiába küldetett helytar­tónak, hogy Mithridates fia, Pharnákesznek elhaladását gátolja, de csatát vesztet Ni­­kopolisnál (város Kis-Örményországban , Pontosz határán, Lükosz folyó mellet.)*­ Gajzágó. A hazai örmények legelső anyakönyvének 4. lapja tanúskodása szerint Budákovics Gyula­ Fehérvárott 1714. oct. 28-án kereszteli meg Szákó Emánuelnek fiát (Szákó — Izsák, tehát Izsák Emanuel). Ezen anyakönyv 15. lapja (1721. jan. 18.) még egy más" Szákó Márig (Emanuel) tesz em­lítést, ki megkülönböztetésül az elsőtől „gágh“ sánta; (itt a gh úgy hangzik mint a német Dach szóban a „eh“) Szákó Emánuelnek neveztetett; később a jelző (gágh) a jelzet­tel egybeiratott igy Gághszákó, miből lá­­gyitással lett a Gajzágó (Szamosujvárt a Gajzágókat örményül most is Gághszákó­knak hívják.) Placsintár, Placsinta, palacsinta úgy látszik az idegen, különösen a latin placenta­ból, van kölcsönözve (A magyar nyelv szótára V. köt. 20 lap) ; tehát Pla­csintár is placentából és nem a szintén köl­csönzött román placintáriu­ból lett. Külön­ben a Placsintárok törzsatyja az anya­könyv szerint (1. lap 1714. márt. 14.) Ász­­dnádzádur (lat. Adeodatus, slávul : Bogdán.) Flórián (Florea, Flora.­ A Fló­rák egy ága (talán 1848-on innen) Flóri­án-nak nevezi magát. A Flórák Ch­icsbág­­ok (örm. Virág) voltak , de románok közt lakva (Morva-Oláhország) nevöket szó sze­rint f­lorá-ra fordították, így neveztetnek a hazai Szábondsi­k Szappanosoknak, a Csermág-ok Fehér-eknek, a Sziév-Mitkó-k, a Mitkó elhagyásával Feketé­knek. Ezek és ezekhez hasonlók tehát neveiket jelenté­sek szerint azon nemzet nyelvére fordítot­ták, melynek fiai között laktak. Van egy család, mely az örmények között Aszkerics, a magyarok között Ötvös, a szászok között Goldschmied, O­s­z­t­i­á­n. Oszdián (örmény szá) sz. oszdin (örm. szó); oszdin — sovány, száraz, szikkkadt (1. Aucher örmény kézi szótár 652 lap). És igy az Osztián nem a román oste­­án­ból, hanem az örmén oszdián *)-ból ered. Aztán katona románul nem ostean — mint három csillag mondja — hanem ostasiu (dela oste). Lásd Baritiu György, román­­magyar szótár 285 lap. D­u­h­a, három csillag szerint, annyi mint duha (bagoly). Merész állítás a Duhát a duhából származtatni azért mivel a há­rom utolsó betű, a két szóban azonos. Hát nincs elég tőszó minden nyelvben, mely más szótól nem számozott. Árpád hangzásra és jelentésre nézve is örmény szónak tet­szik (ár­a fogj, ragadj ; phád — fát [vezér­­botott), de azért nevetséges volna azt mon­dani, hogy Árpád örmény szó, — habár mind a két nyelv keleti és a két nyelv között több egyenlő hangzású és jelentésű szó van. Az örmény háj ( jelentése: örmény) a ma­gyar háj (zsir), a német háj (Heu, széna), a román háj (jer) egészen azonosak , de azért még egy örménynek sem jutott eszébe ezen h­áj­okat, az örmény, mint legrégibb háj­ból származtatni! Kapatán. Gábáh (örm. szó) hosszú ruhát, gubát, köpenyt jelent; törökül: kápli­ *) Ha az irmodorból lehet az Íróra következtet­ni, úgy én az „Ellenzék“ 25. számában közölt „Az ör­mények és románok“ czimű­ czikk írójában a gyulafehér­vári gymnasium derék tanárát . Avéd Jákó barátomat tisztelem. Mitto Tibi navem prora puppique carentem. Sz. K. *) L. Az örmények vázlatos történelme. Covrik *1 Az örmény átírásnál a d-t, t-nak (Digrán —_ Bigrán, Oszdián = Osztián (a németben Diute = Tin­­te[) a g-t, k-nak (p. gáthogige = kathollikus), a b-t, p­­nek (p. Bárujt , Párujt) és megfordítva a t betűt d­­nek sat, írja: Politikai hírek.­ ­ Az új földadó-kataszteri munkála­­tok eredményei ellen érvényesíthető felszó­lalások elintézésének módjáról szóló tör­vényjavaslatot tegnapelőtt tárgyalta a kép­viselőház pénzügyi bizottsága. Hegedűs előadó ismerteti általánosságban a javaslatot melyet erre elfogadásra ajánl. N­i­k­o­l­i­c­s azt véli, hogy a magánosok érdekei nin­csenek megvédve az egyetemleges figyel­meztetés által a fellebbezéseket illetőleg. S­z­a­p­á­r­i gr. pénzügyminiszter lehetetlen­nek tartja, hogy a kerületi bizottságok el­nökei, kik nem tisztviselők, a külön értesí­tések óriási munkájával terheltessenek. A bizotság ezután a törvényjavaslatot általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta. A részletes tárgyalás folyamán az 5. §.-nál Nikolics azon indítványa, hogy a helyszíni vizsgálatnál az érdekeltek is meghallgathatók — elfogadtatott. A többi szakaszok változatlanul fogadtattak el. Ez­zel az ülés véget ért. — A Francziaországgal megkötött ke­reskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot az osztrák kormány a bi­rodalmi tanács képviselőházának tegnapi ülésén beterjesztette. A magyar kormány nem nyújthatta be, a­mint előzetesen meg volt állapítva, az osztrákokkal egyidejűleg a törvényjavaslatot a képviselőházban, mert — mint a U. K. értesül — az aláírt szer­­ k) Bobkor, Reallexicon, lap 285. ződés hiteles szövege még nem érkezett be. A képviselőház legközelebbi ülésén azonban be fog e törvényjavaslat terjesztetni, hogy az országgyűlés még e hó vége előtt letár­gyalhassa. Az osztrák képviselőházban va­lószínűleg azért kellett a törvényjavaslatot oly sietve beterjeszteni, mert különben a hó végéig nem lett volna ott letárgyalható. Egy javaslat bukása: Budapest, február 20. Ma reggel 9 órakor Apponyi Albert és Sárközi Aurél szállásáról hordárok rohan­tak szét Budapest utczáin. Mindegyik vitt 4—5 névjegyet, melyen kéretik a czímzett, hogy 10 órakor pontosan a házban legyen, a kormányjavaslatát a 3-ik olvasásban el­vetni. A folyosók népesek és zajosak már 10 órakor. Népesek a képviselőktől, zajosak a mit sem sejtő Polonyi Géza hahotáitól. Az elnök, az őt megillető pártatlansággal, nem veszi észre a szokatlan buzgóságot és pon­tosan helyére ül. Különben kapott volna egy kis szívgörcsöt, mely 11 óráig is eltart. Az ellenzéki összeesküvők per 2, per 3, a kormánypárti padsorokban elszóródva letelepednek, hogy leplezzék az ellenzék nagy számát, hogy félrevezessék az elnöki tekin­tetet a pártok aránya felől. A bevezetés csak addig tartott, mint máskor, még­is hosszú volt. Jött a­­javas­lat harmadszori megszavazása. Csendes fi­gyelmetlenség helyett, lármás szavazás fo­gadta, a­mitől az elnök elsáppadt, a jámbor Pauler elvörösödött, a kormánypárt elször­­nyülködött, Polony felugrott. Az elnök nem látja a többséget, mert az időnyerés taná­csot is adhat. Meg kell számlálni a képvi­selőket. A jegyzők leszólnak. Polonyi a jobb­oldalra rohan és Biasini tátott szájába esik. A szavazás elhalasztását kérik, az ívet Biasini hordozza körül. Többen aláírják, né­melyek visszautasítják. Meg­van. Biasini ösz­­szeszámlálja : megvan, és beadja. Erre a jegyzők készen vannak. Feny­vesi kiderült, Berzeviczi elborult. Az elnök szóhoz jut a lázas morajban: — Húsz kép­­viselő a szavazás elhalasztását kéri. Halván ezt Berzeviczi kiderül, Fenyvesi elborul. Az elnök számítja az aláírókat, tizenkilencz­­nél elakad, elvörösödik, Pauler az elnökre mered és a huszadik aláíró — nincs. Szol­noknak törvényszéke — nincs. Az elnök kimondja, hogy 47 szavazat ellenében 80 szavazattal a javaslat el­vette­tett. Az ellenzék éljenez, Polonyi kékül, mintha a szolnoki ágyúzás korma lepte volna el és felkiált : Nem hittem, hogy ez a sí­r. Biasini nem tud húszig olvasni Mondják, hogy Biasini nem áll meg ilyen kis számnál, nála a trente et quarante jár­ja, a­mig csak lesz Equivillier marquisnál — nyitott ablak. — Új vasutak Horvátországban A köz­lekedésügyi minisztériumban, mint a Bud. Korr. jelenti, Horvátország részére négy igen fontos vasútvonal építésének tervezetét készítik. A lehető legrövidebb idő alatt Zág­rábból, illetőleg a déli vasútnak Zágráb mellett fekvő Sussed vasúti állomásától Za­bok, Krapina, Varaso helységeken át a déli vasút Csáktornya állomásáig vasút építte­tik. Ez lesz az a gyakran sürgetett zagor­­jai vasút, a­mely valamennyi érdekelt fél közreműködésével, a­kik abba már kivétel

Next