Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-02-21 / 44. szám
* után S.ongott. (iti'dik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: ny.utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények síliraig czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ILŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . .....................16 frt. | Negyed've ...4 frt. fc, ... 8 frt. I Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Cikke • • .c. Egyes szám ara 5 kr. telik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. , 44« NKIllftft« Kolozsvár, csütörtök, február 21, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Felsőház reformja. Nem tudjuk ez ülésszakban elé fog-e terjesztetni a főrendiház reformja, kormányelnöknek e tárgyban tett közelebbi nyilatkozata nagyon is tág téren mozgott, kiirtásba helyezte éttem is, a szerint, amint a körülmének hozzák magukkal, a félhivatalos már határozottabban szóló, még a ülésszakban való tárgyalását hirdeti. Bármelyik következzék be, a sajtójak kötelessége — mint minden kéréshez — úgy ehez is hozzászólani. Természetesen csak az általános téren fogunk mozogni, miután a kormányolnak által jelzett kész törvényjavaslat még a fiókban lévén eldugva: nem tudtatjuk terveit a megoldásra vonatkozólag! A főrendiház reformjáról egy század óta beszélünk. Negyvennyolcz előtt ez a kérdés a discussió napirendjén volt. Reformtervekben foglalkoztak vele. Megoldását követelte a sajtó. Negyvennyolcadiki szervezési törekvésünk mint s zugó ár tört intézményeink közé, szétszórta, felforgatta azokat, elmosta a feudalizmus szigeteit, megdöntötte a rendi alkotmány gátjait. S egy intézményt mégis érintetlenül hagyott, megkímélt, átszolgáltatott az új kornak : ez a főrendiház volt. Hatvanhét óta szintén állandó a követelés, hogy a főrendiházat reformáljuk, ami annál inkább szükséges, mivel a felsőházi intézményt úgy sem nélkülözhetve, hivatásának megfelelésére képessé kell tenni. Nagy szerepe van egy felsőháznak az állam életében, megesketik, hogy egyes testület oly határozatot hoz, mely az államélet egyik-másik ágára veszélyessé válhatik. Mivel pedig átalánosan ismert tapasztalati tény az, hogy az emberek fölkorbácsolt indulatai ellen egyik legbiztosabb óvszer az idő, másrészt czélszerű és politikailag kívánatos, hogy a korona maga csak legritkább esetekben éljen a vétójogával, jogosult azon nézet, hogy a felsőháznak az is hivatása, mikép előfordulható túlkapások ellen mérséklő hatását érvényesítse. De hogy hivatásának megfelelhessen, a kor igényeihez képest kell a felsőházat rendezni. A mi főrendiházunk szervezete lényegében mai napság is az, a mivé azt az 1608. korutáni I. tezikk tévé. Ez így továbbra nem maradhat. Végre most már talán a küszöbön áll a nagy reform megvalósítása. Az a kérdés minő legyen az a felső ház, melyet a mostani helyébe fognánk állítani ? Legyen-e az népképviseleti alapon szervezve, mint a Norvég, Belga, Rumén felsőházak, avagy tartományi alapon nyugvó, mint Svájc, Hollandia, Spanyolország, Svédország felsőházai, tehát a tartományok közvetett választás útján választják; avagy kinevezett, mint az olasz senatus, vagy tisztán rendi színezetű, mint a lordok háza Angliában, vagy a „Camara dos páros“ Portugálliában ! Utánoznánk Francziaországot talán, mint hol a szenátus 300 tagból állva, közülök az 1875-iki alkotmány szerint 225 választatik a departement k és gyarmatok (colonie), 75 pedig a képviselőház által. Avagy Dánia, a német államok, Cisleithania vegyes, azaz részint választási, részint kinevezési, részint rendi alapon nyugvó felsőházát utánozzuk ? Azt hiszem nincs mert egy állam felsőházi szervezetét sem átültetnünk, hanem tekintettel saját hazai viszonyainkra, a szerint vessük meg alapját a mi felsőházunknak. A mi meghagyni való, azt hagyjuk meg továbbra is a mostani főrendiház elemei közül s csak a felesleges elemeket s a kor szellemével össze nem egyeztethető változtatásokat tegyük meg anélkül, hogy azért az osdisággal ne szakítnánk. Kíméletes kézzel nyúljunk az aristokratiai szerkezethez, melynek jövendőben is nagy hasznát vehetjük. Nem ősiségi törvényeink mentenek-e meg, hogy hazánk idegenek birtokává ne váljék? Nem aristokratiánk fénye, hatalma szerzék-e meg részben fajunknak mások fölött az önkényt elismert elsőséget? Nincs többé kiváltsága, mi gyűlöletessé tehetné, de tartassuk meg vele a hatalmat, mely épen nekünk teszi leghasznosabbá. Ne legyen születési kaszt milyen volt nálunk s mindenhol, hanem legyen azzá mi az angol aristokratia, mely ipari, gazdasági, kereskedési vállalatban, közhivatalokban, sőt házasságban is a polgársággal összevegyül, s bir tekintélylyel gőg nélkül, s becsülete van, mert van értéke s érdeme. Nekünk, kivételes helyzetünkben erre különös szükségünk van. Ezért a mi csak meghagyhatót megkívánjuk hagyni, így név szerént első alkatrésze a mostani főrendiháznak : az egyháznagyok s ezek során nemcsak a megyés, hanem a czimzetes püspökök is. A megyés főpapoknak jövőben is helyet adnánk, de a czimzetes püspököket, kik megyével nem bírnak, nincs ok megtartani ott, hol az egyházi érdekek a megyés főpapok által már kellő képen, sőt mértéken túl is képviselve vannak. A törvényeinkben kimondott vallásegyenlőség elve szükségessé teszi, hogy a többi vallásfelekezet főpapjai is helyet kapjanak a felsőházban. Másik alkatrésze a mai főrendiháznak: az ország zászlósai, az országbírótól a koronaőrökig. Ezek jövőre is meghagyandók. Harmadik alkatrésze a mostani főrendiháznak: a főispánok. Mellőzendők. Negyedik eleme végre a magyar főrendiháznak: az összes született mágnások, herczegek, grófok, bárók nagyja s apraja. És itt már a megrostálás nélkülözhetlen s kategóriákat kell felállítani. A legtermészetesebb felosztás az, mely megkülönbözteti a hitbizományokkal s tehát öröklő nagy földbirtokkal rendelkező főurakat azoktól, kik majorátust vagy szeniorátust nem kezelnek. Ez befogadott megkülönböztetés, s minthogy a hitbizomány állandó nagyobb befolyást és tekintélyt biztosit, ezek birtokosai virilistáknak tekinthetők a mágnások között s a főrendiházban. Ellenben a többi főnemesek — kúriába osztva beküldött szavazataikkal jelölhetnék meg azokat, kiket a főrendiházban képviseletekkel hat éven át megbizni kívánnak. Ezúton elég van téve a nagybirtoknak is, de másrészt a kevésbbé vagyonos főnemes is bejuthat érdemei folytán társai bizalmának szavazatával a főrendiházba. Mert ha már főnemesek privilégiumát fenntartjuk némileg, nem helyes ezen jogok gyakorlását csak a vagyon nagyságához mérni. A még hiányzó helyeket természetes a megyék választott képviselői töltenék be hat évre választva őket. Mi a nemzet befolyását egyik legfőbb szükségnek tartjuk főrendiházunkra nézve, mert valamint a történeti múlttal teljesen szakitni nem akarunk s igy aristokratiánknak továbbra is helyet adunk születésénél fogva főrendiházunkba, úgy másrészt, a nemzet befolyásán kívül álló felső házat továbbra is meg nem tűrhetünk. És ez okból, bármennyi is legyen új főrendiházunk tagjainak száma, annak felét okvetlen választás útján kivánjuk betölteni. Csak ily után lesz a felső ház egyúttal a nemzeté is s a maga képviselőjének tekintheti. Tiltakoznunk kell a szűkmarkúság ellen, melyre szorítni akarják a nemzet tényleges befolyását a felsőházra nézve. Ugyanis a lapokba kiszivárgott hírek szerint, az új felsőház állna jó részben a jelen főrendiház legnagyobb adófizetőiből, főpapokból, egyharmadában a korona által kinevezendő kitűnőségekből, s csakis egyharmadában választottakból, így szerfelett kis körre szorittatnék a nemzet befolyása a felsőházra nézve. Mi azt kivánjuk, hogy felében a már előadott módon főuraink, s ugyancsak fenebb elésorolt hivatalosokból álljon felsőházunk, a másfele teljesen választás utján töltessék be s e czélból az úgynevezett „kitűnőségek“ kinevezése teljesen maradjon el, a ki arra érdemes — legyen az a művészi-, irodalmi- iparos stb. osztályból a bíróit, is bele véve: be tudja a józan választók tömege választani, de ne a kormány rendezze a „kitűnőségek“ sorozatát, mert a végén is ezen megtisztelő czím könnyen tizenhárom próbát mamelukokra fog ráruháztatni! Ha már rendezzük felsőházunkat, legalább tagjainak felét követelheti a 19-dik század vége felé magának a nemzet, hogy azon helyekre az általa választottak jussanak be. De ha csak toldozás-foldozásból fog állni az egész reform, az osdiság bélyege — kicsit változtatva bár — de azért rajta maradva, akkor legjobb lesz az egész felsőház reformját meg elodáznunk, mert ha most hiányosan rendezzük, mikor lesz terünk megint módosítani a hibákon ! Mindenesetre szeretnénk már látni a jelzett kész törvényjavaslatot, hogy a sajtós közvélemény mondhatná el ítéletét. Egy ily nagyszabású reformot Angliában a képviselőházi tárgyalás előtt már — legkevesebb — félévvel tárgyalnak, rendelkezésére áll a közvéleménynek, sajtónak a kormány valamely javaslata; csak nálunk szokás asztalfiókba dugni el a törv.-javaslatokat s alig adni időt a komoly tárgyalásra. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1884. február 21. A hazai örmények vezeték nevei. A hazai örményekről magyarul egynéhány örmény kivételével tudtommal csak a kitűnő és páratlan tollú Teleki Sándor gróf, ki talpraesett, szép, igazmondó czikkeiért az örménység hálás elismerésével találkozik és a tudós örmény barát Jakab Elek írtak közleményeket. E kevés számhoz járul harmadiknak három csillag, ki ilyen jegy („**) alatt az „Ellenzék“ (1884. február 11.) 35. számában „Egy örménynek*) egy kis felvilágosítással szolgál. Midőn ismeretlen írónak a méltányos hang-, ügyszeretet- és nemes buzgalomért, melylyel ezen „nem érdektelen“ kérdést tárgyalja, igénytelenségem, kiről mint a szamosujvári örvény kath. gymnasium egyik jelentéktelen tanáráról említett jóakaró czikkben hallgatag szintén említés van téve, — gratulálok: szükségesnek látom hibás állításai közül egynéhányat helyreigazitani. Mindjárt czikke kezdetén (harmadik bekezdés) azt állítja be, hogy az örményeket (érti azokat, kik több mint két század előtt Moldva-Oláhországba laktak) a románok keresztelték meg (helyesebben: az örményeknek a románok adtak vezetékneveket.) Ezen állítás ellenkezik a valósággal, mert az örmények keleti szokás szerint egymást vagy így nevezték: Buszig, Hovhánneszi (Jánosnak Lukácsa); Aszvádur Chácshádérin vértiu (Chácshádur fia Ászvádur) ; Toderásin Vártigé (Toderás Rózsácskája); Száhágin tuszdér Oszgiliádé (Izsák leánya Aranka); vagy valóságos vezeték nevekkel bírtak, mint pl. Nigol Jermosz (Boldog Miklós), Minász Czévádzéghéné (Rántotta — Rátotta — Mihály és a t.) Tovább az mondja: „Igazat adok „Egy örménynek“, hogy Vártán régi név .... az azonban nem dönti meg állításomat, azt t. i. hogy a Vertán románul ne volna jelentős név.“ Itt én kettőt jegyzek meg; először czikkíró Vártán-t és Vertán-t egynek veszi, pedig a kettő, két különböző név. Vártán volt a híres Mámigomián hadvezér is, kinek a perzsák ellen folytatott hősi háborúja „Vártán-féle háború“ név alatt ismeretes az örmény történelemben. Másodszor: Midőn három csillag, „Egy örménynek“ igazat ad, akkor hallgatagon már elismeri, hogy a maga állítása is nem lehet igaz, mert feltéve, hogy a Vertán a románoknál jelentős név, még abban az esetben is, hogyan származhatott egy sokkal régibb név egy újabb szótól? Aztán hol érintkeztek a régi örmények a románokkal ? És voltak-e akkor románok ? A XIII. században élt Vártanról azt mondja czikkíró, hogy az „egészítette ki a 22 régi örménybetűt,“ pedig a „régi 22 betű alapján a teljes örmény alphabetűt a nevezetes Meazrob tudor, kinek atyja szintén Vértannak neveztetett, alkotta. (V. század, Lukácsi.) Az örmény királyt, kinek koráig írja meg ezen Vártán történelmét, Haiton-nak nevezi czikkíró. Habár néhány örmény írónál is így fordul elő e név, mégis ki kell ezt is igazítanom, miután ezt a király neve: Iliéthum ; pénzének egyik lapján is ezen felírás látható: Hiéthum thákávor Hájóc (Ihiéthum az örmények királya,*) Czikkiró ezen mondatához : „Egyetlen egy ős örmény családnevet nem ismerek“ nincs semmi szavam; de azt, mit valamivel feljebb mond, hogy „a jelenlegi örmény családnevek között egy sem ős örmény“ megjegyzés nélkül nem hagyhatom, azért íme néhány név: Gorove (Vitéz), Várteresz (Rózsaarcza), Ánnérdsi (Ániból való), Thoroszián (Theodorovics, Tódorfi), Geron (Gyertyánfi), Márdirosz (Vértanú), Kok (kebel, öl, öböl), Káringiéc (Parittyás), Három (Görög), Dzárug (Fácska), Mészir (Mészáros) és még számtalant felsorolhatnék, ha térszüke engedné. Azért áttérek az egyes példákra. Ko rbul (Korbuly): A Korbulok nevüket Cu. Domitius Corbulo-tól, ki Cusonia, Caligula császár nejének fivére és kitűnő hadvezér volt, származtatják. Ez Germaniában a Gennascus által vezetett Chaucok felett a Veser torkolatánál (47. K. u.) és Örményországban Tiridatesz és ennek fivére Vologeses a párthusok királya felett (58 és 63-ban Kr. u.) nagy győzelmet nyert... Itt említést érdemel, szintén a Domitis családból való Cn. Domitius Calv. ki előbb consul volt, később Ázsiába küldetett helytartónak, hogy Mithridates fia, Pharnákesznek elhaladását gátolja, de csatát vesztet Nikopolisnál (város Kis-Örményországban , Pontosz határán, Lükosz folyó mellet.)* Gajzágó. A hazai örmények legelső anyakönyvének 4. lapja tanúskodása szerint Budákovics Gyula Fehérvárott 1714. oct. 28-án kereszteli meg Szákó Emánuelnek fiát (Szákó — Izsák, tehát Izsák Emanuel). Ezen anyakönyv 15. lapja (1721. jan. 18.) még egy más" Szákó Márig (Emanuel) tesz említést, ki megkülönböztetésül az elsőtől „gágh“ sánta; (itt a gh úgy hangzik mint a német Dach szóban a „eh“) Szákó Emánuelnek neveztetett; később a jelző (gágh) a jelzettel egybeiratott igy Gághszákó, miből lágyitással lett a Gajzágó (Szamosujvárt a Gajzágókat örményül most is Gághszákóknak hívják.) Placsintár, Placsinta, palacsinta úgy látszik az idegen, különösen a latin placentaból, van kölcsönözve (A magyar nyelv szótára V. köt. 20 lap) ; tehát Placsintár is placentából és nem a szintén kölcsönzött román placintáriuból lett. Különben a Placsintárok törzsatyja az anyakönyv szerint (1. lap 1714. márt. 14.) Ászdnádzádur (lat. Adeodatus, slávul : Bogdán.) Flórián (Florea, Flora. A Flórák egy ága (talán 1848-on innen) Flórián-nak nevezi magát. A Flórák Chicsbágok (örm. Virág) voltak , de románok közt lakva (Morva-Oláhország) nevöket szó szerint florá-ra fordították, így neveztetnek a hazai Szábondsik Szappanosoknak, a Csermág-ok Fehér-eknek, a Sziév-Mitkó-k, a Mitkó elhagyásával Feketéknek. Ezek és ezekhez hasonlók tehát neveiket jelentések szerint azon nemzet nyelvére fordították, melynek fiai között laktak. Van egy család, mely az örmények között Aszkerics, a magyarok között Ötvös, a szászok között Goldschmied, Osztián. Oszdián (örmény szá) sz. oszdin (örm. szó); oszdin — sovány, száraz, szikkkadt (1. Aucher örmény kézi szótár 652 lap). És igy az Osztián nem a román osteánból, hanem az örmén oszdián *)-ból ered. Aztán katona románul nem ostean — mint három csillag mondja — hanem ostasiu (dela oste). Lásd Baritiu György, románmagyar szótár 285 lap. Duha, három csillag szerint, annyi mint duha (bagoly). Merész állítás a Duhát a duhából származtatni azért mivel a három utolsó betű, a két szóban azonos. Hát nincs elég tőszó minden nyelvben, mely más szótól nem számozott. Árpád hangzásra és jelentésre nézve is örmény szónak tetszik (ára fogj, ragadj ; phád — fát [vezérbotott), de azért nevetséges volna azt mondani, hogy Árpád örmény szó, — habár mind a két nyelv keleti és a két nyelv között több egyenlő hangzású és jelentésű szó van. Az örmény háj ( jelentése: örmény) a magyar háj (zsir), a német háj (Heu, széna), a román háj (jer) egészen azonosak , de azért még egy örménynek sem jutott eszébe ezen hájokat, az örmény, mint legrégibb hájból származtatni! Kapatán. Gábáh (örm. szó) hosszú ruhát, gubát, köpenyt jelent; törökül: kápli *) Ha az irmodorból lehet az Íróra következtetni, úgy én az „Ellenzék“ 25. számában közölt „Az örmények és románok“ czimű czikk írójában a gyulafehérvári gymnasium derék tanárát . Avéd Jákó barátomat tisztelem. Mitto Tibi navem prora puppique carentem. Sz. K. *) L. Az örmények vázlatos történelme. Covrik *1 Az örmény átírásnál a d-t, t-nak (Digrán —_ Bigrán, Oszdián = Osztián (a németben Diute = Tinte[) a g-t, k-nak (p. gáthogige = kathollikus), a b-t, pnek (p. Bárujt , Párujt) és megfordítva a t betűt dnek sat, írja: Politikai hírek. Az új földadó-kataszteri munkálatok eredményei ellen érvényesíthető felszólalások elintézésének módjáról szóló törvényjavaslatot tegnapelőtt tárgyalta a képviselőház pénzügyi bizottsága. Hegedűs előadó ismerteti általánosságban a javaslatot melyet erre elfogadásra ajánl. Nikolics azt véli, hogy a magánosok érdekei nincsenek megvédve az egyetemleges figyelmeztetés által a fellebbezéseket illetőleg. Szapári gr. pénzügyminiszter lehetetlennek tartja, hogy a kerületi bizottságok elnökei, kik nem tisztviselők, a külön értesítések óriási munkájával terheltessenek. A bizotság ezután a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás folyamán az 5. §.-nál Nikolics azon indítványa, hogy a helyszíni vizsgálatnál az érdekeltek is meghallgathatók — elfogadtatott. A többi szakaszok változatlanul fogadtattak el. Ezzel az ülés véget ért. — A Francziaországgal megkötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot az osztrák kormány a birodalmi tanács képviselőházának tegnapi ülésén beterjesztette. A magyar kormány nem nyújthatta be, amint előzetesen meg volt állapítva, az osztrákokkal egyidejűleg a törvényjavaslatot a képviselőházban, mert — mint a U. K. értesül — az aláírt szer k) Bobkor, Reallexicon, lap 285. ződés hiteles szövege még nem érkezett be. A képviselőház legközelebbi ülésén azonban be fog e törvényjavaslat terjesztetni, hogy az országgyűlés még e hó vége előtt letárgyalhassa. Az osztrák képviselőházban valószínűleg azért kellett a törvényjavaslatot oly sietve beterjeszteni, mert különben a hó végéig nem lett volna ott letárgyalható. Egy javaslat bukása: Budapest, február 20. Ma reggel 9 órakor Apponyi Albert és Sárközi Aurél szállásáról hordárok rohantak szét Budapest utczáin. Mindegyik vitt 4—5 névjegyet, melyen kéretik a czímzett, hogy 10 órakor pontosan a házban legyen, a kormányjavaslatát a 3-ik olvasásban elvetni. A folyosók népesek és zajosak már 10 órakor. Népesek a képviselőktől, zajosak a mit sem sejtő Polonyi Géza hahotáitól. Az elnök, az őt megillető pártatlansággal, nem veszi észre a szokatlan buzgóságot és pontosan helyére ül. Különben kapott volna egy kis szívgörcsöt, mely 11 óráig is eltart. Az ellenzéki összeesküvők per 2, per 3, a kormánypárti padsorokban elszóródva letelepednek, hogy leplezzék az ellenzék nagy számát, hogy félrevezessék az elnöki tekintetet a pártok aránya felől. A bevezetés csak addig tartott, mint máskor, mégis hosszú volt. Jött ajavaslat harmadszori megszavazása. Csendes figyelmetlenség helyett, lármás szavazás fogadta, amitől az elnök elsáppadt, a jámbor Pauler elvörösödött, a kormánypárt elszörnyülködött, Polony felugrott. Az elnök nem látja a többséget, mert az időnyerés tanácsot is adhat. Meg kell számlálni a képviselőket. A jegyzők leszólnak. Polonyi a jobboldalra rohan és Biasini tátott szájába esik. A szavazás elhalasztását kérik, az ívet Biasini hordozza körül. Többen aláírják, némelyek visszautasítják. Megvan. Biasini öszszeszámlálja : megvan, és beadja. Erre a jegyzők készen vannak. Fenyvesi kiderült, Berzeviczi elborult. Az elnök szóhoz jut a lázas morajban: — Húsz képviselő a szavazás elhalasztását kéri. Halván ezt Berzeviczi kiderül, Fenyvesi elborul. Az elnök számítja az aláírókat, tizenkilencznél elakad, elvörösödik, Pauler az elnökre mered és a huszadik aláíró — nincs. Szolnoknak törvényszéke — nincs. Az elnök kimondja, hogy 47 szavazat ellenében 80 szavazattal a javaslat elvettetett. Az ellenzék éljenez, Polonyi kékül, mintha a szolnoki ágyúzás korma lepte volna el és felkiált : Nem hittem, hogy ez a sír. Biasini nem tud húszig olvasni Mondják, hogy Biasini nem áll meg ilyen kis számnál, nála a trente et quarante járja, amig csak lesz Equivillier marquisnál — nyitott ablak. — Új vasutak Horvátországban A közlekedésügyi minisztériumban, mint a Bud. Korr. jelenti, Horvátország részére négy igen fontos vasútvonal építésének tervezetét készítik. A lehető legrövidebb idő alatt Zágrábból, illetőleg a déli vasútnak Zágráb mellett fekvő Sussed vasúti állomásától Zabok, Krapina, Varaso helységeken át a déli vasút Csáktornya állomásáig vasút építtetik. Ez lesz az a gyakran sürgetett zagorjai vasút, amely valamennyi érdekelt fél közreműködésével, akik abba már kivétel