Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-01-16 / 13. szám
ntödik évfolyam 1:1. Kziiiii« Kolozsvár, szerda, január 16, 1884. SZERKESZTŐI IRODA: 16 sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények gelkir ály'11 1 czimzendök. AZ „ELLENZÉK"'""ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ^ • 16 frt. ij Negyed lév.ft ... 4 frt. i ggész évre 8 frt. Ij Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. 1 fé,erre Egyes szám ára 5 kr. ^ az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. A'ref" Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 far. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Alkotmány és a főrendiház. (Három czikk.) III. Összegezzük az eseményeket és eredményeket. Az esemény az, hogy a kormány vaslata másodszor is elbukott. Ez elsőgorban a kabinet és a töbség csatavesztése. Ők incittálták és a kormányéinak erőszakolta e kérdést. A képviselőház ellenzéki pártjainak azon elemei, akik rászavaztak a javaslatra, csak azért tették ezt, mert két rossz között kelle választanak: vagy hogy egy lépés se történjék az általánosan kötelező házass perezen valóban szabadelvű reform megvalósítása felé, vagy legalább a keresztény-zsidó házasság decretáltassék, ez a félrendszabály, mely azonban mégis csak concessiót foglal magában a szabadelvűség és a nemzeti assimilatió életbevágó követelményei iránt. A javaslat elbukása tehát főleg— ha nem is kizárólag — a Tisza Kálmán és a többség veresége. Egy ilyen vereség bármely más alkotmányos országban a kormány viszszalépését eredményezné. Mert a parlamentáris kormány a képviselőház kebeléből alakul ugyan s így annak többsége kell hogy a kormány sorsa felett is döntsön. Ámde ez a döntő befolyás nem kizárólagos, hiszen ha az volna, akkor a felsőház csak pictus musculus, akkor a főrendiház csak madárijesztő, akkor a felsőház szavazatának nincs gyakorlati súlya. Akkor a felsőház opponálása nem volna egyéb puszta feleselésnél. Tehát igenis lehetnek esetek, midőn felsőházi oppositio is megbuktathat egy kormányt, mindamellett, hogy annak az akóházban többsége van. Na már most mérlegeljük a Tisza Kálmán vereségét. Mi annak az erkölcsi súlya? Egyfelől az érdekek közössége által a miniszterelnöknek lekenyerezett képviselőházi többség, mely magát szabadelvűnek tituláltatja, mint a parvenü megnagyságoltatja magát a cselédjei által. Szabadelvű párt és kormány, kiknek azonban 9 esztendő alatt ez a javaslat az első és egyedüli valóban szabadelvű reform-javaslat. Másfelől a főrendiházi oppositio, Magyarország legfényesebb históriai családjainak tagjai, praeponderáns társadalmi és politikai befolyás, melynek szalai felnyúlnak a trónig, aztán a hatalomban, befolyásban és világi, valamint szellemi vagyonban nem kevésbbé hatalmas cerűs. Na hát ítélje meg már most bárki: mekkora a Tisza Kálmán és pártja erkölcsi vereségének a súlya ? Akkora-e az csak, hogy fölötte frivol könnyű dőreséggel napirendre térhetnek-e, vagy pedig az államkormányzat etnikai alapjára állva, nem erkölcsi kötelessége volna-e egy eként levert ellenfélnek meghátrálnia? Ám Tisza Kálmánnak, mint a jezsuitáknak voltak mentális reservátái, neki is mindig megvan a maga fenntartása. Első és egyetlen valóban liberális reformjavaslatát nyújtotta be ez alkalommal. És minő kijelentés kíséretében tette ezt ? Kijelentette, hogy a javaslatból nem csinált tárczakérdést. Hát ez a legegyszerűbb módja annak, hogy egy miniszter örök időkre boldogítson egy nemzetet. Nem kell scrupulozuskodni. Nem kell semmi kérdést, semmi reformot, semmi javaslatot tárczakérdésnek declarálni. Nem kell a bosnyák occupatiót, nem kell a financziális kérdéseket, nem kell az Ausztriával való kiegyezést, nem a bankügyét, így aztán egy, a magán- és családi- és sápérdekek hálózatával összetoborzott alsóházi többségre támaszkodva, daczára a tekintélyes alsóházi és legalább is akkora súlylyal bíró felsőházi oppositiónak, pompásan el lehet kormányozni az idők végéig. Azaz hogy csak eddig, míg az idők teljessége bekövetkezik. S hogy ez nincs messze, beszédes bizonyság rá épen a legutóbbi napok eseményei. Beszélhetnek a kitartott kormánylapok indigenokról, osztrák invasióról, reactióról, tüntethetik fel a dolgot úgy, mintha a főrendiház már megfojtott volna minden szabadelvűséget Magyarországon. Mindez mit sem aberál annak a kiheverhetetlen erkölcsi bukásnak a megszégyenítő tényén és kimaradhatatlan következményein, mely bukás az első halálos döfést ejtette a Tisza-régime prestigyén.Csak az a fájdalmas, hogy ez az erkölcsi vereség a külföld előtt árnyat képes vetni a magyar nemzet liberális renomméejára is! Ez az árny is a Tisza-nera érdeme ! emigránsokkal együtt a mivelt Nyugaton a szabadelvűségért lelkesedett. Aztán utal arra Klapka, hogy milyen veszedelmes praecedenst teremtett a főrendiház az által, hogy osztrák főurak is részt vettek a javaslat leszavazásában. Ez esetleg megtörténhetnék ilyen eljárás mellett máskor sokkalta fontosabb kérdésekben is, sőt Magyarország vitális kérdéseiben is. Kiemeli továbbá Klapka, hogy a zsidóság milyen rohamosan szaporodott és szaporodik folyvást nálunk. Tehát nem lehet mást mit tenni, vagy tűzzel-vassal elpusztítani őket, ami azonban morális lehetetlenség; vagy beolvasztani a nemzetbe, hogy a magyar nemzet hasznos tagjaivá legyenek. Azután így folytatja Klapka: „De az egyesülésre való természetes törekvésben a keresztények és zsidók mindig két örökös ellenséggel fognak találkozni: az ultramontán pappal és az orthodox rabbival, e két tényezővel, melyek ezúttal is oly szívesen nyújtottak egymásnak kezet az erélyes együttműködéshez. Ez könnyen érthető, mert ezek is, azok is egyaránt félnek, hogy elvesztik uralmukat a hívők felett és az ezzel járó mérvadó befolyást a világi ügyekben.“ Végül utal arra Klapka, hogy a főrendiház eljárása szomorú színben tüntet föl minket a külföld előtt, „mely eddig mindig a vallási türelem és a polgári szabadság hű előharczosainak vélt minket. Ez a vélemény biztosította nekünk a világ rokonszenvét. Jaj nekünk, ha könnyelműen eljátszik!“ AZ „ELLENZÉKI TÁRCZÁJA. 1884. január 16. Ismeretlen adatok Kossuth Lajosról. L'Avénement du l’enple. Paris, nov. 1-én 1851. (Folytatás.) October 30. Sun angol lap körülményesen leírja Kossuthnak a Cytibe bemenetelét. A lelkesült nép üdv kiáltásai után a lord major által a cyti nevében átnyujtott advest, miután Kossuth szivére szokta, mélyen meghajlott a gyűlés előtt és a következő beszédet mondó: „Meghajlok a hála és tisztelet azon értelme alatt, mit a hozzám intézett rokonszenv kifejezése kert fel bennem, és meghajlok azon meleg és lelkes fogadtatás következtében, melylyel ezen nemes és dicső országban fogadtatom. Azt hiszem ezen fogadásban önöknek nem volt más indokuk, mint nyilvánítása minden angol mély ragaszkodásának a szabadság ügyéhez, és az elnyomottakéhoz. Hiszem és reméltem s bízom az istenben, hogy az angol nép férfias érzelme a világ felszabadítását elősegítendi. (Sokszoros és hosszas helyeslés.) Nagy per ez életemben, midőn rabság) Ezen adatokat az „Ellenzék“ egyik barátja juttatta kezeink közé. Meg vagyunk győződve, hogy azok a magyar közönség előtt teljesen ismeretlenek. Ezen adatok az 50-es évek elejéről, a „L’avénement du peuple”“ a „Presse“ a „Le l’euple“ czimű lapok akkori nyilatkozatait és Kossuthnak a marseilli demokratákhoz intézett kiáltványát tartalmazzák. Közöljük itt, mint az emigráczió történelmének kiegészítő részét.Szerk. gombóli kiszabadulásom után ily megtiszteltetésben részesíttetem. Az előttem felolvasott ünnepélyes adress azt bizonyítja, hogy önök Magyarország küzdelmét élénk részvéttel kísérték. Az üdvözlések , melyekben ma részesültem, azon ügyet illetik, melynek, reméltem, az önök akarata eredményt biztosítani. (Helyeslés.) Köszönöm ezt önöknek hazám és magam nevében. Nem vagyok nagyravágyó, egyedüli büszkeségem, hogy az nem vagyok, de ha az voltam volna, ezen ünnepélyes fogadtatás után még inkább az lennék. Bocsássanak meg önök, úgy meg vagyok lepetve, hogy azt sem tudom mikép fejezzem ki gondolatimat. Ezen demonstratio mit akar jelenteni ? Hogy London városa tiszteletet tesz nem egy embernek, hanem egy elvnek! Én és azok, kik Magyarország küzdelmében részt vettünk, mint elvképviselők tekintetünk. — Hol vagyok ? London csak Anglia fővárosa-e ? Nem, hanem a világé. (Hosszas helyeslés.) London a világ szive, és ez is mint a szív, ezen legfőbbje az emberi szervezetnek, megérzi a legkisebb mozgást, a legkisebb akadályt, mi a test bár legtávolabb részében nyilvánul. (Zajos helyeslés.) Tehát London azon hely, melynek leginkább érdekeltnek kell lennie más nemzetek sorsa iránt. Míg én angol földön maradok, míg anglia kormánya védelmez, semmi oly kérdésbe nem ereszkedem, mi ehon kormányát vagy belső ügyeit felzavarná. De nem tehetem, hogy itt azon véleményem ki ne fejezzem : eljő az idő midőn a diplomatia rejtélyei megszűnnek és a nemzetek, a népek által elismert elvek szerint kormányoztatnak. Ha minden népek ügyei rejtélyesen vezettetnek, a nép a kormányok becsületessége és igazságossága felöl minő kezességgel birand ? — semmivel. Most igy mennek a dolgok. Ha Anglia és a több népek akarják ezen sötét út el fog hagyatni. Ha Anglia meg akarja tartani a szabadságát, szükség, hogy az orosz absolutizmust korlátok közé szorítsa vagy megsemmisítse.“ Miután hosszasan beszélt az absolutismusról, végül így folytatá és végző beszédét:„Honfitársaim érdeküket rám bizták és remélem isten segedelmével, hogy a társadalmi elvet győzni látom az absolutismuson nem csak Magyarországban, hanem Ausztriában és Oroszországban is (zajos helyeslés). Európa békéjét megszilárdulva látni óhajtom, de ez csak akkor lesz elérhető mikor a nemzetek kielégitve lesznek. És hogyan lehessenek kielégitve még az absolutismus által elnyomatva vannak. Minden nemzet igazítsa dolgát: én a non interventio pártolója, vagyok, de az interventiónak van egy neme mire Angliát felhívom s midőn Amerikába átmegyek, Amerikát is. (Helyes !) Szivem vére, fejem erélye hazámnak van szentelve s szolgaság alóli felszabadítására. Ha ezen küzdésben meghalok, legalább azon meggyőződéssel halok meg, hogy Anglia és Amerika hazámat el nem hagyják.“ (Zajos helyeslés.) Azon nap, melyen a beszédet tartotta Kossuth, mely másfél óráig tartott, Westminszterből is jött egy nevezetes adress. A nép magyar színeket viselt, igen sok londoni épületen magyar lobogók lengtek Kossuth kék magyarkában volt tollas zöld kalappal. Az utczákon ezer meg ezer ember kiáltotta : „Hosszú élet Kossuthnak ! Le Ausztriával !“ A nép által hordozott nagy lobogókon pedig e szavak voltak nagy hetükkel : Kossuth. — Szabadság.— Függetlenség. Több hirlap szerkesztő hivatala, midőn Kossuth hivatal szobájuk előtt elment, éljent kiáltott. Egyszóval, mint angol és franczia lapok irák, az egész londoni fogadás a történetben páratlan. Kossuth fogadtatása Elssabonban, L'Avénement du Peuple- Nov. 2-án. A Madrid gőzös megérkezése után October 17-én Lissabon polgári kormányzója Sobrál gróf, több tiszttársával a hajóra ment, hogy Kossuthot üdvözölje és rövid ott létére szolgálatát neki felajánlá. Ily czélból jelent meg a Saldonica segéde is. Kossuth miután köszönetét nyilvánítá a meghívásért és szivességért egy oly országban, hol az osztrákhoz közel rokona uralkodik, a kormány által küldött ladikra ült, s a Woreganzi palotába ment, hol szállással várták. Másnap egész Lissabon értelmi ége megjelent nála tisztelkedni. Nevekben Lopez de Mendoza fiatal író következőleg szónoklott : „Jöttünk, hogy testvérileg üdvözöljük azon embert, kit az angol tisztviselők ezen czímmel tiszteltek meg: Európa első polgára! A mi meggyőződésünk is az, hogy az utóbbi forradalom alatt, ezen czimre szabadságérti küzdelmed és azon dicsőségnél fogva, melylyel a szabadságért küzdve elhalmoztattál, náladnál senki nem méltóbb. Neved, nemes Kossuth, a szabadság évkönyveiben a Washingtoné mellé leond felírva és mi hisszük, hogy sorsod hasonló leérni ezen jeles amerikaiéhoz. Miután a magyar népet győzelemre vezetted, szellemed állhatatossága és jellemed hasonlíthatatlan szilárdsága által a szabadság és függetlenségre méltóvá teended azt. Mi is mint a lelkesült marseilli munkás ismételjük előtted: Az erős akaratnak semmi sem lehetetlen.” A gondviselés szava volt az, mely a nép emberének szájából hangzott el. Kossuth franczia válasza: „Mélyen meg vagyok illetődve azon testvéri fogadtatás által, melylyel önök fogadának. Ez is egygyel több bizonyság előttem arról, hogy az emberiség solidaritása elv, mely a civilisatio sorsától többé el nem választható. Meg vagyok győződve, hogy ez időszakban a népek kiváló tiszteletét egy egyéniség sem érdemli meg. Az igazi dicsőség a lelkes hódolatok a közszellemet illetik, mert a világot, mint az isten gondolatmn,e futja át.Mikor Magyarország szabad lesz és a népeknek, testvéreinek kezet nyujtand, a hős portugál népet bizonyosan nem feled el, mint mely dicsőitni tudá nevét, nem csal felfedezései és dicső tettei, hanem a szabadság és függetlenség iránti szeretete által is ismétlem : a nemzetek ereje a solidaritásban áll. Nagy szerencsének tartom magamra nézve önök szíves fogadását, mert ebben Magyarország ügye iránti rokonszenvet látok. A hozzám intézett testvéri szókat hazám nevében köszönöm meg önöknek.“ E beszéde után Kossuthot többen vallásos ihletséggel ölelték és csókolták meg October 19-én reggel Kossuthot Lissabon főbbjeivel egy hajó kisérte egész alap Politikai hírek. — Klapka György és a főrendiház. Szabadságharczunk egykori kiváló alakja, Klapka György nyílt levelet intéz ma egyik budapesti kormánylapjan egy főrendiházi barátjához. A levélben Klapka csodálkozik azon, hogy barátját, (ki a főrendiház tagja,) a keresztény-zsidó házasság ellenségei s igy a liberális haladás elleneinek táborában látja, holott az illető az egykori — Az írói és művészi jog. A képviselőház igazságügyi bizottsága tegnapelőtt Horváth Lajos elnöklete alatt tartott ülésében, — melyen a kormány részéről Panner igazságügy miniszter volt jelen — tárgyalás alá vette az írói és művészi jogról szóló törvényjavaslatot. Az ülés megnyitása után Apáthy előadó hosszabb beszédben adja elő a szerzői jogról szóló törvény szükségét. Megjegyzi, hogy a javaslat nem eredeti conceptio, hanem az a német birodalmi törvény átültetése , de ezt nem tartja helytelennek, mivel a szerzői jogról egységes törvény csak a német birodalomban létezik. Pontonként kiemeli a javaslat előnyeit, annak ugyan egyes részei ellen kifogása van, de azt a részleteknél fogja előadni. Ajánlja a javaslatot általánosságban való elfogadásra. Pauner miniszter előadja, hogy tovább nem lehet halasztani a törvény megalkotását: már 1847- ban készített a kanczellária javaslatot, tehát már akkor belátták a törvény szükségét. Megjegyzi, hogy a javaslat — bár némi változtatással — az akadémia által kiküldött választmány munkálatán alapszik. Ajánlja a javaslatot elfogadásra. Körösy általánosságban elfogadja a javaslatot, mert annak előnyeit elismeri. Hódossy hasonlólag elfogadja a javaslatot általánosságban, csak arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a külfölddel az Írói jogra nézve nagyon meggondolja a szerződés feltételeit s kéri, hogy az írók és művészek társasága által készített memorandum a bizottság tagjai közt kiosztassék, hogy azt a tárgyalás után felhasználni lehessen. Ezután a bizottság a javaslatot átalánosságban elfogadta. Horváth Lajos indítványozza, hogy a tárgyalás alapjául az előadói külön tervezet szolgáljon amely az eredeti javaslattal nagyban és egészben megegyezik. A bizottság az indítványt elfogadta. A páhy előadó a törvényjavaslat czimát megváltoztatni kéri ilyképpen : „törvény a szerzői jogról.“ Palner miniszter előadja, hogy azért helyes az eredeti czim,mert ez a czim már törvénykönyvekbe van felvéve, s különösen Horvátországgal közös törvényeinkben is meg van említve, hogy az írói és művészi tulajdonról a közös törvényhozás fog intézkedni, ha tehát most a czímet megváltoztatjuk, bet, hogy horvát részről esetleg kifogást tehetnének ellene. Apáthy nem osztja ez aggályokat, mert a józan ész szerint horvát részről oly kifogás nem tehető. Literáthy a czimkérdést függőben kéri hagyatni, mint az rendesen történni szokott. A czim az előadó indítványa szerint elfogadtatott. Apáthy a felosztást nem részekre, hanem fejezetekre óhajtja,s azt kéri, hogy az 1-ső fejezet ne irói, hanem irodalmi művekről intézkedjék, mert szerinte az „irodalmi mű“ kifejezés felel meg annak, amit itt védeni akarnak. Panner miniszter ez esetben, ha az irodalmi mű alatt minden írói művet ért előadó, akkor az indítványt elfogadja. Mandel szerint az „írói mű“ kifejezés sokkal inkább megfelel annak jelzésére, amit védeni akarnak. Azért a kifejezést fentartani kéri. Hódossy osztja Mandel nézetét, mert ha „irodalmi mű“ jelzőt fogadunk el, akkor mindig elsősorban azt kellene megbírálni, van-e a védeni óhajtott műnek irodalmi becse, vagy nincs. Teleszky hasonló értelemben nyilatkozik. A bizottság a felszólítási tervezetet az előadó indítványa szerint fogadta el, ellenben az „írói mű“ jelzőt a miniszter javaslata szerint tartotta meg. Ezzel az ülés véget ért. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 15-én. A főrendiházi események varázsa még nem enyészett el; az egész politikai világ, még a képviselőház is e varázs alatt áll, ugyannyira, hogy egésszen el van állva, meg van zsibbadva. Nemcsak az általános, de a részletes vitát is a költségvetés fölött csak úgy átaludni látszik a képviselőház.A kormánypártnak már rég idő óta nincs szava a budget védelmére. Ezúttal még a szokottnál is szótalanabb; az ellenzék meg taktikából hallgat, legfennebb egyegy nevezetesebb tételnél szólal fel. Tegnap is a budget részletes vitájában egy pár óra alatt három minisztérium költségvetését tárgyalta le az álmos képviselőház.A tárgyalás lefolyásáról íme ez a tudósításunk : Tárgyalás alá vétetett a király és családja háztartására előirányzott 4 millió és 659 ezer forint. Csanády Sándor : T. képviselőház! Ha Tisza Kálmán miniszterelnök úr, miniszterelnöki kötelességéből kifolyólag híven ecsetelte volna a király ő Felsége előtt azon szánandó helyzetet, melybe e hazát, e nemzetet az 1867-iki, az 1878-iki közös ügyes kiegyezkedések és az egymást felváltó, nemzetgyilkos politikát követő kormányok taszították, ha Tisza Kálmán miniszterelnök úr a valósággal ellentétes, hogy ne mondjam, hamis hivatalos jelentései által azon téves hitre nem juttatta volna a király ő Felségét, mintha e nemzet boldog, elégedett lenne, hiszem, miszerint király ő Felsége, bárha az 1860. évi 43. t. sz. az 1880. évi januárius hónapjától az 1880. évi deczemberi utolsó napjáig az udvartartási költséget évenkint 4.650.000 írtban állapította meg, hiszem, mondom, miszerint király ő Felsége, daczára a megállapított udvartartási költségnek, hajlandó lett volna évenként legalább 1 millió forintot visszaengedni a nemzet rendelkezésére. Minthogy azonban, t. képviselőház, Tisza Kálmán miniszterelnök úr — sajnálom, hogy nincs jelen —Tisza Kálmán miniszterelnök a terembe lép. Felkiáltások a jobboldalon: Itt van már! Nagy derültség. e téren sem teljesítette miniszterelnöki kötelességét, nekünk népképviselőknek feladatunk, sőt múlhatlanul kötelességünk mindent elkövetni arra nézve, hogy király ő Felsége biztos tudomással, ismerettel bírjon a haza, a nemzet ügyeinek állásáról. Feladatunk, sőt kötelességünk oda működni, hogy a már is elviselhetlenné vált maga, adók lejebb szállítassanak. S mert a képviselői kötelességet csak úgy teljesíthetjük e téren, ha a tárgyalás alatt levő költségvetés egyes tételeiből egy összegecskét, a feleslegest a lehetőségig levonjuk azért óhajtom, hogy az ő Felsége részére már az 1869. évben megállapított, 4.600.000 frtból 1 millió frt levonassék. Óhajtom, hogy e czél elérése tekintetéből a képviselőház által király ő Felsége megkeressék 1 millió frtnak a nemzet rendelkezése alá bocsátására. E czél elérése tekintetéből a következő indítványt van szerencsém a t. ház elé terjeszteni, kérvén a t. képviselőházat annak elfogadására. Az indítvány így hangzik: Tekintve az ország nyomasztó pénzügyi helyzetét, a nép napról-napra növekedő szegénységét, utasíttatik a kormány, hogy hívja fel király ő Felségét, miszerint az udvartartás költségeiből egy millió irtot a nemzet rendelkezése alá visszabocsátani méltóztassék. Azonban a felszóllalás daczára az előirányzott összeg megszavaztatik. Az ő Felsége kabineti irodája és az országgyűlés költségei vita nélkül megszavaztattak. A közösügyi megszavazásoknál Madarász József, hivatkozva pártállására, egyszerűen, minden indokolás nélkül a következő indítványt terjeszti elő: A közösügyi kiadások czimén az 1884. évre a kormány által Magyarország költségvetésében felvétetni ajánlott rendes és rendkívüli kiadások a költségvetésbe fel ne vétessenek. A ház ezen indítványt mellőzte; a közösügyi kiadások rendkívüli szükségleténél a szélsőbal a szavazások fejenkénti megszámlálását kívánta. A ház 60 szavazattal 48 ellenében a rendkívüli kiadásokat is elfogadta. A központi nyugdíjak elfogadtatván, a nyugdíjak vétettek tárgyalás alá. Irányi Dániel: Méltóztatik a t. ház arra emlékezni, hogy a képviselőház ismételten utasította a kormányt, hogy végre valahára nyújtsa be a nyugdíj-törvényjavaslatot.A kormány meg is ígérte ezt, és megígérte több ízben, mindamellett még a mai napig sincs beadva a nyugdíj-törvényjavaslat. Én tehát felszólítom a t. miniszter urat, méltóztassék elvégre nyilatkozni, hogy van-e szándéka a ház ebbeli határozatának eleget tenni, vagy nem? Ugyanakkor, midőn a képviselőház a nyugdíj-törvényjavaslatot sürgette, sürgette egyszersmind a tisztviselői pragmatikát is. A kormány ezt is megígérte, de sem a nyugdíj-törvényjavaslatot, sem a tiszviselői pragmatikát még eddig elé be nem terjesztette. Ez a képviselőház határozatai iránt valóságos tiszteletlenség. (ügy van a szélsőbaloldalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. ház! Hogy a tisztviselők nyugdíájáról szóló t.-javaslat mindez ideig be nem nyújtatott, ezen késedelmezésnek oka leginkább és elsősorban az, hogy az, ha be fog nyújtatni, az államköltségvetésben, különösen az első években nagy megterheltetést fog előidézni. Ezen szempontból láttam czélszerűnek ezen ügy előterjesztését nem szolgal