Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-01-16 / 13. szám

ntödik évfolyam 1:1. Kziiiii« Kolozsvár, szerda, január 16, 1884. SZERKESZTŐI IRODA: 16 sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények gelkir­ ály'11 1 czimzendök. AZ „ELLENZÉK"'""ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ^ • 16 frt. ij Negyed lév.ft ... 4 frt. i ggész évre­­ 8 frt. Ij Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. 1 fé,erre Egyes szám ára 5 kr. ^ az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. A'ref" Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. K­I­ADÓ­HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 far. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Alkotmány és a főrendiház. (Három czikk.) III. Összegezzük az eseményeket és eredményeket. Az esemény az, hogy a kormány vaslata másodszor is elbukott. Ez el­­ső­gorban a kabinet és a töbség csata­­vesztése. Ők incittálták és a kormányéi­nak erőszakolta e kérdést. A képvise­­lőház ellenzéki pártjainak azon elemei, akik rászavaztak a javaslatra, csak azért tették ezt, mert két rossz között kelle választanak: vagy hogy egy lépés se történjék az általánosan kötelező házas­­s per­­ezen valóban szabadelvű reform megvalósítása felé, vagy legalább a ke­resztény-zsidó házasság decretáltassék, ez a félrendszabály, mely azonban mégis csak concessiót foglal magában a sza­­badelvűség és a nemzeti assimilatió élet­bevágó követelményei iránt. A javaslat elbukása tehát főleg— ha nem is kizárólag — a Tisza Kál­mán és a többség veresége. Egy ilyen vereség bármely más alkotmányos országban a kormány visz­­szalépését eredményezné. Mert a par­lamentáris kormány a képviselőház ke­beléből alakul ugyan s így annak több­sége kell hogy a­­ kormány sorsa fe­lett is döntsön. Ámde ez a döntő be­folyás nem kizárólagos, hiszen ha az volna, akkor a felsőház csak pictus musculus, akkor a főrendiház csak ma­­dárijesztő, akkor a felsőház szavazatá­nak nincs gyakorlati súlya. Akkor a felsőház opponálása nem volna egyéb puszta feleselésnél. Tehát igenis lehetnek esetek, mi­dőn felsőházi oppositio is megbuktathat egy kormányt, mindamellett, hogy an­nak az akóházban többsége van. Na már most mérlegeljük a Tisza Kálmán vereségét. Mi annak az erköl­csi súlya­? Egyfelől az érdekek közössége ál­tal a miniszterelnöknek lekenyerezett képviselőházi többség, mely magát sza­badelvűnek tituláltatja, mint a parvenü megnagyságoltatja magát a cselédjei ál­tal. Szabadelvű párt és kormány, kik­nek azonban 9 esztendő alatt ez a ja­vaslat az első és egyedüli valóban sza­badelvű reform-javaslat. Másfelől a főrendiházi oppositio, Magyarország legfényesebb históriai csa­ládjainak tagjai, praeponderáns társa­dalmi és politikai befolyás, melynek szalai felnyúlnak a trónig, aztán a ha­talomban, befolyásban és világi, vala­mint szellemi vagyonban nem kevésb­­bé hatalmas c­erűs. Na hát ítélje meg már most bár­ki: mekkora a Tisza Kálmán és pártja erkölcsi vereségének a súlya ? Akkora-e az csak, hogy fölötte frivol könnyű dőreséggel napirendre tér­hetnek-e, vagy pedig az államkormány­zat etnikai alapjára állva, nem erköl­csi kötelessége volna-e egy eként le­vert ellenfélnek meghátrálnia? Ám Tisza Kálmánnak, mint a je­zsuitáknak voltak mentális reservátái, neki is mindig megvan a maga fenn­tartása. Első és egyetlen valóban libe­rális reformjavaslatát nyújtotta be ez alkalommal. És minő kijelentés kísére­tében tette ezt ? Kijelentette, hogy a ja­vaslatból nem csinál­t tárczakérdést. Hát ez a legegyszerűbb módja an­nak, hogy egy miniszter örök időkre boldogítson egy nemzetet. Nem kell scrupulozuskodni. Nem kell semmi kér­dést, semmi reformot, semmi javaslatot tárczakérdésnek declarálni. Nem kell a bosnyák occupatiót, nem kell a finan­­cziális kérdéseket, nem kell az Ausztriá­val való kiegyezést, nem a bankügyét, így aztán egy, a magán- és csa­ládi- és sáp­érdekek hálózatával össze­­toborzott alsóházi többségre támasz­kodva, daczára a tekintélyes alsóházi és legalább is akkora súlylyal bíró fel­sőházi oppositiónak, pompásan el lehet kormányozni az idők végéig. Azaz hogy csak eddig, míg az idők teljessége bekövetkezik. S hogy ez nincs messze, beszédes bizonyság rá épen a legutóbbi napok eseményei. Beszélhetnek a kitartott kormánylapok indigenokról, osztrák in­­vasióról, reactióról, tüntethetik fel a dolgot úgy, mintha a főrendiház már megfojtott volna minden szabadelvűsé­­get Magyarországon. Mindez mit sem ab­erál annak a kiheverhetetlen erkölcsi bukásnak a meg­szégyenítő tényén és kimaradhatatlan következményein, mely bukás az első halálos döfést ejtette a Tisza-régime pres­­tigyén.Csak az a fájdalmas, hogy ez az erkölcsi vereség a külföld előtt árnyat képes vetni a magyar nemzet liberális renomméejára is! Ez az árny is a Tisza-nera ér­deme ! emigránsokkal együtt a mivelt Nyugaton a szabadelvű­ségért lelkesedett. Aztán utal ar­ra Klapka, hogy milyen veszedelmes prae­­cedenst teremtett a főrendiház az által, hogy osztrák főurak is részt vettek a ja­vaslat leszavazásában. Ez esetleg megtör­ténhetnék ilyen eljárás mellett máskor sok­kalta fontosabb kérdésekben is, sőt Magyar­­ország vitális kérdéseiben is. Kiemeli továb­bá Klapka, hogy a zsidóság milyen roha­mosan szaporodott és szaporodik folyvást nálunk. Tehát nem lehet mást mit tenni, vagy tűzzel-vassal elpusztítani őket, a­mi azonban morális lehetetlenség; vagy beol­vasztani a nemzetbe, hogy a magyar nem­zet hasznos tagjaivá legyenek. Azután így folytatja Klapka: „De az egyesülésre való természetes törekvésben a keresztények és zsidók mindig két örökös ellenséggel fog­nak találkozni: az ultramontán pappal és az orthodox rabbival, e két tényezővel, me­lyek ez­úttal is oly szívesen nyújtottak egymásnak kezet az erélyes együttműködés­hez. Ez könnyen érthető, mert ezek is, azok is egyaránt félnek, hogy elvesztik uralmu­kat a hívők felett és az ezzel járó mérvadó befolyást a világi ügyekben.“ Végül utal arra Klapka, hogy a főrendiház eljárása szomorú színben tüntet föl minket a kül­föld előtt, „mely eddig mindig a vallási tü­relem és a polgári szabadság hű előharczo­­sainak vélt minket. Ez a vélemény bizto­sította nekünk a világ rokonszenvét. Jaj nekünk, ha könnyelműen eljátszik!“ AZ „ELLENZÉKI TÁRCZÁJ­A. 1884. január 16. Ismeretlen adatok­ Kossuth L­ajosról. L'Avénement du l’enple. Paris, nov. 1-én 1851. (Folytatás.) October 30. Sun angol lap körül­ményesen leírja Kossuthnak a Cytibe be­menetelét. A lelkesült nép üdv kiáltásai után a lord major által a cyti nevében átnyuj­­­tott advest, miután Kossuth szivére szok­ta, mélyen meghajlott a gyűlés előtt és a kö­vetkező beszédet mondó: „Meghajlok a hála és tisztelet azon értelme alatt, mit a hozzám intézett rokon­­szenv kifejezése kert fel bennem, és meghaj­lok azon meleg és lelkes fogadtatás követ­keztében, melylyel ezen nemes és dicső or­szágban fogadtatom. Azt hiszem ezen fogadásban önöknek nem volt más indokuk, mint nyilvánítása minden angol mély ragaszkodásának a sza­badság ügyéhez, és az elnyomottakéhoz. Hiszem és reméltem s bízom az istenben, hogy az angol nép férfias érzelme a világ felszabadítását elősegítendi. (Sokszoros és hosszas helyeslés.) Nagy per ez életemben, midőn rabsá­g) Ezen adatokat az „Ellenzék“ egyik barátja juttatta kezeink közé. Meg vagyunk győződve, hogy azok a magyar közönség előtt teljesen ismeretlenek. Ezen adatok az 50-es évek elejéről, a „L’avénement du peup­­le”“ a „Presse“ a „Le l’euple“ czimű­ lapok akkori nyi­latkozatait és Kossuthnak a marseilli demokratákhoz in­­téze­tt kiáltványát tartalmazzák. Közöljü­k itt, mint az emigráczió történelmének kiegészít­ő részét.S­z­e­r­k. gombóli kiszabadulásom után ily megtisz­teltetésben részesíttetem. Az előttem felol­vasott ünnepélyes adress azt bizonyítja, hogy önök Magyarország küzdelmét élénk rész­véttel kísérték. Az üdvözlések , melyek­ben ma részesültem, azon ügyet illetik, mely­nek, reméltem, az önök akarat­a eredményt biztosítani. (Helyeslés.) Köszönöm ezt önök­nek hazám és magam nevében. Nem vagyok nagyravágyó, egyedüli büszkeségem, hogy az nem vagyok, de ha az voltam volna, ezen ünnepélyes fogadtatás után még inkább az lennék. Bocsássanak meg önök, úgy meg va­gyok lepetve, hogy azt sem tudom mikép fejezzem ki gondolatimat. Ezen demonstratio mit akar jelenteni ? Hogy London városa tiszteletet tesz nem egy embernek, hanem egy elvnek! Én és azok, kik Magyarország küzdelmében részt vettünk, mint elvképviselők tekintetünk. — Hol vagyok ? London csak Anglia főváro­­sa-e ? Nem, hanem a világé. (Hosszas helyeslés.) London a világ szive, és ez is mint a szív, ezen legfőbbje az emberi szer­vezetnek, megérzi a legkisebb mozgást, a legkisebb akadályt, mi a test bár legtávo­labb részében nyilvánul. (Zajos helyeslés.) Tehát London azon hely, melynek legin­kább érdekeltnek kell lennie más nemzetek sorsa iránt. Míg én angol földön maradok, míg anglia kormánya védelmez, semmi oly kér­désbe nem ereszkedem, mi ehon kormányát vagy belső ügyeit felzavarná. De nem te­hetem, hogy itt azon véleményem ki ne fe­jezzem : eljő az idő midőn a diplomatia rej­télyei megszűnnek és a nemzetek, a népek által elismert elvek szerint kormányoztat­­nak. H­a minden népek ügyei rejtélyesen vezettetnek, a nép a kormányok becsüle­tessége és igazságossága felöl minő kezes­séggel birand ? — semmivel. Most igy mennek a dolgok. Ha Ang­lia és a több népek akarják ezen sötét út el fog hagyatni. Ha Anglia meg akarja tar­tani a szabadságát, szükség, hogy az orosz absolutizmust korlátok közé szorítsa vagy megsemmisítse.“ Miután hosszasan beszélt az absolu­­tismusról, végül így folytatá és végző be­szédét:„Honfitársaim érdeküket rám bizták és remélem isten segedelmével, hogy a társa­dalmi elvet győzni látom az absolutismu­­son nem csak Magyarországban, hanem Ausztriában és Oroszországban is (zajos he­lyeslés). Európa békéjét megszilárdulva lát­ni óhajtom, de ez csak akkor lesz elérhető mikor a nemzetek kielégitve lesznek. És hogyan lehessenek kielégitve még az absolutismus által elnyomatva vannak. Minden nemzet igazítsa dolgát: én a non interventio pártolója, vagyok, de az inter­ventiónak van egy neme mire Angliát fel­hívom s midőn Amerikába átmegyek, Ame­rikát is. (Helyes !) Szivem vére, fejem erélye hazámnak van szentelve s szolgaság alóli felszabadí­tására. Ha ezen küzdésben meghalok, leg­alább azon meggyőződéssel halok meg, hogy Anglia és Amerika hazámat el nem hagy­ják.“ (Zajos helyeslés.) Azon nap, melyen a beszédet tartotta Kossuth, mely másfél óráig tartott, West­­minszterből is jött egy nevezetes adress. A nép magyar színeket viselt, igen sok lon­doni épületen magyar lobogók lengtek Kossuth kék magyarkában volt tollas zöld kalappal. Az utczákon ezer meg ezer em­ber kiáltotta : „Hosszú élet Kossuthnak ! Le Ausztriával !“ A nép által hordozott nagy lobogókon pedig e szavak voltak nagy hetükkel : Kossuth. — Szabadság.— Függetlenség. Több hirlap szerkesztő hivatala, mi­dőn Kossuth hivatal szobájuk előtt el­ment, éljent kiáltott. Egyszóval, mint angol és franczia la­pok irák, az egész londoni fogadás a tör­ténetben páratlan. Kossuth fogadtatása El­ssabon­ban, L'Avénement du Peuple- Nov. 2-án. A Madrid gőzös megérkezése után Octo­ber 17-én Lissabon polgári kormányzója Sob­­rál gróf, több tiszttársával a hajóra ment, hogy Kossuthot üdvözölje és rövid ott lé­tére szolgálatát neki felajánlá. Ily czélból jelent meg a Saldonica segéde is. Kossuth miután köszönetét nyilvánítá a meg­hívásért és szivességért egy oly országban, hol az osztrákhoz közel rokona uralkodik, a kormány által küldött ladikra ült, s a Wo­­reganzi palotába ment, hol szállással várták. Másnap egész Lissabon értelmi ége meg­jelent nála tisztelkedni. Nevekben Lopez de Mendoza fiatal író következőleg szónoklott : „Jöttünk, hogy testvérileg üdvözöljük azon embert, kit az angol tisztviselők ezen czímmel tiszteltek meg: Európa első pol­gára! A­ mi meggyőződésünk is az, hogy az utóbbi forradalom alatt, ezen czimre szabad­ságérti küzdelmed és azon dicsőségnél fogva, melylyel a szabadságért küzdve elhalmoztat­­tál, náladnál senki nem méltóbb. Neved, nemes Kossuth, a szabadság év­könyveiben a Washingtoné mellé leond fel­írva és mi hisszük, hogy sorsod hasonló le­érni ezen jeles amerikaiéhoz. Miután a magyar népet győzelemre vezetted, szelle­med állhatatossága és jellemed hasonlíthatat­­lan szilárdsága által a szabadság és függet­lenségre méltóvá teended azt. Mi is mint a lelkesült marseilli mun­kás ismételjük előtted: Az erős akaratnak semmi sem lehetetlen.” A gondviselés szava volt az, mely a nép emberének szájából hangzott el. Kossuth franczia válasza: „Mélyen meg vagyok illetődve azon testvéri fogadtatás által, melylyel önök fo­­gadának. Ez is egygyel több bizonyság előt­tem arról, hogy az emberiség solidaritása elv, mely a civilisatio sorsától többé el nem választható. Meg vagyok győződve, hogy ez idő­szakban a népek kiváló tiszteletét egy egyé­niség sem érdemli meg. Az igazi dicsőség a lelkes hódolatok a köz­szellemet illetik, mert a világot, mint az isten gondolatmn,­e futja át.Mikor Magyarország szabad lesz és­­ a népeknek, testvéreinek kezet nyujtand, a hős portugál népet bizonyosan nem feled el, mint mely dicsőitni tudá nevét, nem csal felfedezései és dicső tettei, hanem a szabad­ság és függetlenség iránti szeretete által is ismétlem : a nemzetek ereje a solidaritás­ban áll. Nagy szerencsének tartom magamra nézve önök szíves fogadását, mert ebben Ma­gyarország ügye iránti rokonszenvet látok. A hozzám intézett testvéri szókat hazám nevé­­ben köszönöm meg önöknek.“ E beszéde után Kossuthot többen val­lásos ihletséggel ölelték és csókolták m­eg October 19-én reggel Kossuthot Lissa­bon főbbjeivel egy hajó kisérte egész a­lap Politikai hírek. — Klapka György és a főrendiház. Szabadságharczunk egykori kiváló alakja, Klapka György nyílt levelet intéz ma egyik budapesti kormánylapj­an egy főrendiházi barátjához. A levélben Klapka csodálkozik azon, hogy barátját, (ki a főrendiház tag­ja,) a keresztény-zsidó házasság ellenségei s igy a liberális haladás elleneinek tábo­rában látja, holott az illető az egykori — Az írói és művészi jog. A képviselőház igaz­ságügyi bizottsága tegnapelőtt Horváth Lajos elnök­lete alatt tartott ülésében, — melyen a kormány részé­ről Panner igazságügy miniszter volt jelen — tárgya­lás alá vette az írói és művészi jogról szóló törvényja­vaslatot. Az ülés megnyitása után A­p­á­t­h­y előadó hosszabb beszédben adja elő a szerzői jogról szóló tör­vény szükségét. Megjegyzi, hogy a javaslat nem eredeti conceptio, hanem az a német birodalmi törvény átülteté­se , de ezt nem tartja helytelennek, mivel a szerzői jogról egységes törvény csak a német birodalomban lé­tezik. Pontonként kiemeli a javaslat előnyeit, annak ugyan egyes részei ellen kifogása van, de azt a részleteknél fogja előadni. Ajánlja a javaslatot általánosságban va­ló elfogadásra. Pauner miniszter előadja, hogy tovább nem lehet halasztani a törvény megalkotását: már 1847- ban készített a kanczellária javaslatot, tehát már akkor be­látták a törvény szükségét. Megjegyzi, hogy a javas­lat — bár némi változtatással — az akadémia által ki­küldött választmány munkálatán alapszik. Ajánlja a ja­vaslatot elfogadásra. Körösy általánosságban elfogadja a javaslatot, mert annak előnyeit elismeri. H­ó­d­o­s­s­y hasonlólag elfogadja a javaslatot általánosságban, csak arra hívja fel a kormány figyelmét, hogy a külfölddel az Írói jogra nézve nagyon meggondolja a szerződés fel­tételeit s kéri, hogy az írók és művészek társasága ál­tal készített memorandum a bizottság tagjai közt kiosz­­tassék, hogy azt a tárgyalás után felhasználni lehessen. Ezután a bizottság a javaslatot átalánosságban elfogadta. Horváth Lajos indítványozza, hogy a tárgya­lás alapjául az előadói külön tervezet szolgáljon a­mely az eredeti javaslattal nagyban és egészben megegyezik. A bizottság az indítványt elfogadta. A p­á­­­h­y előadó a törvényjavaslat czimát megváltoztatni kéri ilyképpen : „törvény a szerzői jogról.“ Palner miniszter előadja, hogy azért helyes az eredeti czim,mert ez a czim már törvény­könyvekbe van felvéve, s különösen Horvátországgal kö­zös törvényeinkben is meg van említve, hogy az írói és művészi tulajdonról a közös törvényhozás fog intézked­ni, ha tehát most a czímet megváltoztatjuk,­­ bet, hogy h­orvát részről esetleg kifogást tehetnének ellene. A­p­á­­thy nem osztja ez aggályokat, mert a józan ész szerint horvát részről oly kifogás nem tehető. Lit­eráthy a czimkérdést függőben kéri hagyatni, mint az rendesen történni szokott. A czim az előadó indítványa szerint elfogadtatott. Apáthy a felosztást nem részekre, hanem fejezetekre óhajtja,s azt kéri, hogy az 1-ső fejezet ne irói, hanem irodalmi művekről intézkedjék, mert szerinte az „irodalmi mű­“ kifejezés felel meg annak, a­mit itt védeni akarnak. Panner miniszter ez esetben, ha az irodalmi mű­ alatt minden írói művet ért előadó, akkor az indítványt elfogadja. Mandel szerint az „írói mű­“ kifejezés sokkal inkább megfelel annak jelzésére, a­mit védeni akarnak. Azért a kifejezést fentartani kéri. Hódos­sy osztja Mandel nézetét, mert ha „irodalmi mű­“ jelzőt fogadunk el, akkor mindig első­sorban azt kellene megbírálni, van-e a védeni óhajtott műnek iro­dalmi becse, vagy nincs. Teleszky hasonló értelem­ben nyilatkozik. A bizottság a felszólítási tervezetet az előadó indítványa szerint fogadta el, ellenben az „írói mű“ jelzőt a miniszter javaslata szerint tartotta meg. Ez­zel az ülés véget ért. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése január 15-én. A főrendiházi események varázsa még nem enyészett el; az egész politikai világ, még a képviselőház is e varázs alatt áll, ugyannyira, hogy egésszen el van ál­lva, meg van zsibbadva. Nemcsak az általános, de a részletes vitát is a költségvetés fö­lött csak úgy átaludni látszik a képvise­lőház.A kormánypártnak már rég idő óta nincs szava a budget védelmére. Ezúttal még a szokottnál is szótalanabb; az ellen­zék meg taktikából hallgat, legfennebb egy­­egy nevezetesebb tételnél szólal fel. Tegnap is a budget részletes vitájában egy pár óra alatt három minisztérium költ­ségvetését tárgyalta le az álmos képvi­selőház.A tárgyalás lefolyásáról íme ez a tu­dósításunk : Tárgyalás alá vétetett a király és családja háztartására előirányzott 4 millió és 659 ezer forint. Csanády Sándor : T. képviselőház! Ha Tisza Kálmán miniszterelnök úr, miniszter­elnöki kötelességéből kifolyólag híven ecse­telte volna a király ő Felsége előtt azon szánandó helyzetet, melybe e hazát, e nem­zetet az 1867-iki, az 1878-iki közös ügyes kiegyezkedések és az egymást felváltó, nem­zet­gyilkos politikát követő kormányok ta­szították, ha Tisza Kálmán miniszterelnök úr a valósággal ellentétes, hogy ne mondjam, hamis hivatalos jelentései által azon téves hitre nem juttatta volna a király ő Felsé­gét, mintha e nemzet boldog, elégedett len­ne, hiszem, miszerint király ő Felsége, bár­ha az 1860. évi 43. t. sz. az 1880. évi ja­­nuárius hó­­­napjától az 1880. évi deczem­­beri utolsó napjáig az udvartartási költsé­get évenkint 4.650.000 írtban állapította meg, hiszem, mondom, miszerint király ő Felsége, daczára a megállapított udvartar­tási költségnek, hajlandó lett volna éven­­ként legalább 1 millió forintot visszaen­gedni a nemzet rendelkezésére. Minthogy azonban, t. képviselőház, Ti­sza Kálmán miniszterelnök úr — sajnálom, hogy nincs jelen —­­Tisza Kálmán minisz­terelnök a terembe lép. Felkiáltások a jobboldalon: Itt van már! Nagy derültség.­ e téren sem teljesítette miniszterelnöki kö­telességét, nekünk népképviselőknek felada­tunk, sőt múlhatlanul kötelességünk min­dent elkövetni arra nézve, hogy király ő Felsége biztos tudomással, ismerettel bírjon a haza, a nemzet ügyeinek állásáról. Fel­adatunk, sőt kötelességünk oda működni, hogy a már is elviselhetlenné vált maga­, adók lejebb szállítassanak. S mert a kép­viselői kötelességet csak úgy teljesíthetjük e téren, ha a tárgyalás alatt levő költség­vetés egyes tételeiből egy összegecskét, a feleslegest a lehetőségig levonjuk azért óhajtom, hogy az ő Felsége részére már az 1869. évben megállapított, 4.600.000 frt­ból 1 millió frt levonassék. Óhajtom, hogy e czél elérése tekintetéből a képviselőház által király ő Felsége megkeressék 1 mil­lió frtnak a nemzet rendelkezése alá bo­csátására. E czél elérése tekintetéből a kö­vetkező indítványt van szerencsém a t. ház elé terjeszteni, kérvén a t. képviselőházat annak elfogadására. Az indítvány így hangzik: Tekintve az ország nyomasztó pénz­ügyi helyzetét, a nép napról-napra növeke­­­dő szegénységét, utasíttatik a kormány, hogy hívja fel király ő Felségét, miszerint az udvartartás költségeiből egy millió irtot a nemzet r­endelkezése alá visszabocsátani méltóztassék. Azonban a felszóllalás daczára az elő­irányzott összeg megszavaztatik. Az ő Felsége kabineti irodája és az országgyűlés költségei vita nélkül megsza­vaztattak. A közösügyi megszavazásoknál Mada­rász József, hivatkozva pártállására, egy­szerűen, minden indokolás nélkül a követ­kező indítványt terjeszti elő: A közösügyi kiadások czimén az 1884. évre a kormány által Magyarország költségvetésében felvé­tetni ajánlott rendes és rendkívüli kiadások a költségvetésbe fel ne vétessenek. A ház ezen indítványt mellőzte; a közösügyi kia­dások rendkívüli szükségleténél a szélsőbal a szavazások fejenkénti megszámlálását kí­vánta. A ház 60 szavazattal 48 ellenében a rendkívüli kiadásokat is elfogadta. A központi nyugdíjak elfogadtatván, a nyugdíjak vétettek tárgyalás alá. Irányi Dániel: Méltóztatik a t. ház arra emlékezni, hogy a képviselőház ismételten utasította a kormányt, hogy végre valahára nyújtsa be a nyugdíj-törvényjavaslatot.A kor­mány meg is ígérte ezt, és megígérte több ízben, mindamellett még a mai napig sincs beadva a nyugdíj-törvényjavaslat. Én tehát felszólítom a t. miniszter urat, méltóztassék elvégre nyilatkozni, hogy van-e szándéka a ház ebbeli határozatának eleget tenni, vagy nem? Ugyanakkor, midőn a képviselőház a nyugdíj-törvényjavaslatot sürgette, sürgette egyszersmind a tisztviselői pragmatikát is. A kormány ezt is megígérte, de sem a nyug­díj-törvényjavaslatot, sem a tiszviselői prag­matikát még eddig elé be nem terjesztette. Ez a képviselőház határozatai iránt valósá­gos tiszteletlenség. (ügy van­­ a szélső­bal­oldalon.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter: T. ház! Hogy a tisztviselők nyugdíájáról szóló t.-javaslat mindez ideig be nem nyúj­­tatott, ezen késedelmezésnek oka leginkább és első­sorban az, hogy az, ha be fog nyúj­­tatni, az államköltségvetésben, különösen az első években nagy megterheltetést fog elő­idézni. Ezen szempontból láttam czélszerű­­­nek ezen ügy előterjesztését nem szolgal­

Next