Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-05-30 / 126. szám

„ A *1­T AZ „ELLENZEK 1 A..(ZAJA. 1884. május 30. A testgyakorlatok és a nemzet hadereje. (P. J.) Ma már a harcz nem a párok küzdelmén, s a harczosok különös testi ere­jén, hanem főleg a több és a lehetőleg jobb fegyvereken dől el. — A harczosok száma és a fegyvernemek jósága mellett ma csak másodrendű kérdés a katonák testi ereje.­­ Míg a népek hős korában egy vitéz ka­tona csapatokat vert le erejével, ma egy gyenge ifjú kitűnő fegyverével óriásokat verhet le. És mindemellett a kormányok és népek legfőbb törekvése még ma is a katonaság testi erejének és ügyességének nevelése. E látszólagos ellentétnek alapja az emberi nem­nek a czivilizátióval lépést tartó gyengülése. Minden lépés, mely a kényelmesebb élethez visz, munkától ment fel s erőnket gyengíti. Amig minden munkát testünk nyers erejével végeztünk, e munka edzetté, izmos­sá tett; s hogy a gépek a természeti erők­kel helyettünk dolgoznak, erőnk a nyuga­lomban elvész. — A legerősebb emberek bizonnyal akkor éltek, mikor a követ emelő­rúd nélkül kellett tova görditni, s a vadat a kar puszta erejével kellett leverni. S a leggyengébbek bizonnyal abban a korban ének, melyben a gépek felmentvén a meg­élhetési munkától, ezt másféle munkával nem pótolják. Hozzájárul ez általános gyengülés mel­lé még az ifj­uság ereje csökkentéséhez ko­runk laza erkölcse, a romlott családi élet ezer ferdesége. Mindez annyira satnyává te­szi a különben ép és erős testtel született gyermekeket, hogy mire az állam testi vizs­gálata alá kerülnek, igen sokan már a mai könnyű fegyverforgatásra sem alkalmasak. E bajon pedig azáltal már késő segí­teni, hogy a besorozott katonát kezdjük erősíteni, mert így csak a már beváltakat képezzük úgy, ahogy, és a harczra nem te­szünk többet alkalmassá. — Az igazi kato­­nanevelő intézetek, melyekben a nemzet hadereje rejlik, csak a testgyakorló helyek lehetnek. — A gyermekek testi nevelése nemcsak nemes, emberi kötelességünk, de erre utal a nemzet biztonsága is. A görö­gök magas műveltsége és hatalmas ereje egyaránt tápot nyert a testi nevelésben. A görögöknél ép úgy szükség volt az ifjak mesterséges testi nevelésére, mint az új korban. Mert náluk a testi munkától fel­mentő gépeket, a rabszolgák képezték. Görögország csak addig maradt nagy, míg a testgyakorlatokkal edzetté tette if­­jait, mig az élvezetes munkával épptőssé vált hadsereg volt bástyája. Sokkal közelebb fekvő s meggyőzőbb példa a testgyakorlatok harcára képesítő hatására a két német-franczia háború. Né­metország legnagyobb és legdicsőbb hábo­rúi a német torna fejlődésekor s virág­zásában vivattak. A nagy Napóleont a né­met tornászok által vezényelt csapatok ver­ték meg, s Párizst ismét a tornában erősö­dött hadsereg övezte körül. Hanem legvilágosabban belátjuk, hogy a katonaság kiképzését mennyire elősegíti rendszeres testgyakorlatok űzése, ha keres­sük, hogy mily tulajdonok kívánatosak a mai katonában és mennyiben fejleszti eze­ket elő egyik vagy másik testgyakorlat. Az első dolog, hogy a lovas lova­golni, a gyalogos gyalogolni tudjon a le­hető kitartással. Mindkét ügyességet és a rá szükséges erőt a nekik megfelelő gya­korlatok fejlesztik. Különösen a járás és futás, a kitar­tó gyaloglások veszik leginkább igénybe a katonák erejét s ki csak annyit jár és fut katonasága előtt, mennyire kényelmes körülményei késztetik, bizony kidúl már az első nagyobb hadgyakorlaton. A különös katonai gyakorlatok, a leg­nagyobb feladatok könnyű elviseléséhez leg­első a minden ízben ép és erős test, a fá­radságok tűréséhez szokott kitartó szervezet és az erős akarat. Mindezt a legkönnyebben, élvezettel megszerezzük a tornázás, futás, gyaloglás, ökölvívás stb. szórakoztató gya­korlatokkal. Úgy annyira megkönnyítik e különnemű testgyakorlatok a katonák ki­képzését, hogy az államoknak a hadsereg erejét már a gyermekkortól kellene nevelni.­­ A katonai fegyelmet, leleményességet, bátorságot, lélekjelenlétet, baráti önfeláldo­zást a helyes testi neveléssel a még gyer­mekitruba öntve, bennük a nemzet derék katonát és ép, erős embert nyer. De, hogy a helyes testi nevelés a nem­zet haderejét számbavehetőleg nevelhesse, általánossá kell válnia, nemcsak az iskolá­ban, de az egész társadalomban. — Ezt elősegíteni tehát minden állampolgár első kötelessége. Ötödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Bokirily utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva d­íji évre.....................16 frt. II Negyedévre . . . 4 frt. Félévre.......................... 8 frt. Ij Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Idgelenik az Ellenzék, mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 130« MBSfeVII« Kolozsvár, péntek, május 30, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés utin 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. nyílttéri czikkek gám­ond sora után 20 kr. fizetendő. A szabadelvű kormány. Úgy látszik, hogy nemcsak a gyarló kalandoknak van meg az a sajátságuk, hogy bizonyos hia ideákban szenved­jenek, melyekből nagy­on kevesen szok­­tak kigyógyulni, hanem a „halhatat­lan“ államférhak némelyikén is annyi­ra erőt vesz egy-egy rögeszme, hogy nevetségessé válik utoljára vele. Valljuk be, mindig azt hittük, hogy a Tisza-kormány szabadelvűségéről hir­detett tanok, üres hírlapi frázisok, me­lyeket mint köpenyeget csak azért szo­kott használni a kormány sajtója, hogy vele befödje e kormány sivár politikai tengődését. S annál kevésbé értettük e jelszó gyakori használatát, mivel nem volt rá szükség. Mert ugyan kérdjük, hol van hazánkban ama nagy ultra­­montán párt vagy reakczionálus tábor, melytől lépten-nyomon úgy kell fél­nünk, mint a gyermeknek a mumustól? A parlamenti pártok — pedig csakis ezek a politikai tényezők — igen nyalt kártyával játszanak. Hát melyik a fen­­álló pártok közül az, mely ellen oly nagyon kelljen félteni a parlamentariz­must és szabadelvűséget, hogy azt örökké hangoztatnia kell a kormány­pártnak ? A függetlenségi párt talán csak nem ultramontán parti Hisz az „for­radalmi párt“ a kormány szemében, mert ,ji ország önállóságát tűzte ki pro­gram­jául. A mérsékelt ellenzék lesz tehát mi . Hogy egyes embereknek mi van elrejtve lelkek mélyében, azt nem tudjuk, mivel a vesékev­i­zsgálni csak Istennek adatott, s _ azt látjuk s min­den alkalomm­á tapasztaljuk, hogy sem Somssich, sem Szilágy­i Dezső s Appo­­nyi nem fenyegetőznek szentelt viz le­­fecskendésével, sem absolutizmus féle elveket nem hangoztatnak; sőt mint nemrég is láthatónk, a kormányt vádo­­lák zsarnoki eljárással a honfi dolgok alkalmával. Hogy aztán például Appo­­nyi vallási elveire nézve­­ jó katho­­likusnak vallja magát, ehez a nagy po­litikának ép úgy nincs köze, mint ahoz, hogy Tisza nagy református. Hol van hát az az ultramontán­­reakczionárius párt, ha a parlamentben föl nem található, mely ellen a kor­mánypárt évek óta oly nagy zajjal s hősies elszántsággal védekezik ? Magyar­­ország nem látja sehol. Ha a Deák Ferencz kiegyezésekor s az ezt megelőző korszakban hazafias aggodalmak emelkedtek egy oly párt ellen, mely conservativ név alatt volt ismeretes s melynek egyes tagjai az absolutizmus alatt befolyásos politi­kai szerepet játsztak, ha mondjuk, e korszakban volt is értelme és súlya e szónak: „reakczió“, s e párt törekvését gyanús és bizalmatlan szemmel kisérte az ország szabadelvű nagy­ tábora, azt értjük, méltányoltuk és felfogtuk. De most, mikor e párt teljesen abdicált a politikai szerepről, mikor szét van más­va az, mikor egy Sennyey is, ki e párt vezérférfia volt, teljesen rá­állott a par­­lamentarizmus talapzatára, s ki hozzája már nem is szerepel, most hangoztatni folyton és minden alkalommal a sza­badelvüség megvédését: ez érthetet­len előttünk. Tisza Kálmánt pedig úgy mutatja be pártja, mint hős és vitéz bajnokát a szabadelvüségnek, ki dárdával kezében, sisakkal fejében s mellvérttel felfegy­verkezve áll csatára készen — egy ret­tentő bősz, száz fejű és karú sárkány­nyal szemben. Bizonnyára komikus egy kép, ily nagy harczost látni tetőtől tal­pig pánczélban s nem látni sehol — az ellenséget. De megbocsátottuk e gyer­mekes örömét a kormánypártnak, hisz ártatlan öröm. De addig festették e képet a sub­­ventionált lapok hasábjai, m­íg azt a végén maga Tisza Kálmán is elhitte. Ebben éri el a komicum tetőpontját. A nagyváradi százas küldöttség előtt a­mint emlékezhetünk, ő maga ismerte be ko­molyan, hogy magát a szabadelvűség rendíthetlen bajnokául tekinti, s csak­nem hálát adott érte a jó Istennek, hogy őt ez ország megszabadítására ide leküldötte. Fogadkozott is erősen, hogy postját megállja, a szabadelvűség zász­laját a porba tiporni nem engedi, s az ellenséget, már t. i. a sárkányt majd leöli, ha egyszer el fog jönni. Kérdjük most már az ország jó­zan értelmiségét, hogy már már nem a nevetséges komicum­ba megy át a kor­mánypárt örökös mellvérdezése s a kor­mányelnök örökös fogadkozása, hogy igy meg amúgy letiporják az ultramon­­tán-reakczionálus törekvéseket.Tiszának már egész rögeszméjévé vált e szerep s a mint mondtuk, ha egyeseknél saj­nálatra méltó a rögeszmék túlhajtása, bizonyára kormányférfimnál nevetsé­ges jelleget ölt akkor, ha oly szerep­ben tetszeleg, melyre absolute semmi szükség nincs. Nem fenyegeti ma itt­hon, e hazában egy párt sem a sza­badelvűséget. Lehetnek titkos ellensé­gei a színfalak megött ez iránynak, ha­nem arra egyesek ereje, mikor az osz­trák hatalom is képtelen volt reá — nem elégséges, hogy ez országot az ab­­solutizmus formára kényszerítse. Üres fenyegetés, gyermeki mumus az egész. A történelem megtanította a pártokat arra, hogy Magyarországon reakczio­nárius pártnak nincs létalapja. Ily kor­mány­többséget nem tudna magának összehozni s nem tarthatná magát 24 óráig. Azt pedig feltesszük Tisza Kál­mán lojalitásáról, hogy a koronás ma­gyar királyról nem teszi fel, hogy ő alkotmányon kívül beleegyezését adná egy párt reakc­ionárius kormányzásába. Mire való tehát nagy és szent el­vekkel folyton gyerekjátékot űzni? A szabadelvűség nagy jelszavát mire ak­kor is hangoztatni, mikor az államélet jó közigazgatást, rendezett adó- és pénz­viszonyokat követel, nem pedig üres szavakat. Mert a szabadelvűség fogalma is, ha akkor hangoztatják, mikor semmi szükség nincs reája, nem egyéb, mint üres trclló. A Tisza ajkáról pedig ez nevetséges kortes­fogás. Ha a kormány­­elnök úr, éveken át programoi nélkül áll szemben a parlamenttel és pártjá­val, legalább választói előtt illő volna és alkalomszerű is — a választások meg­indulta előtt—jövő terveiről szólni va­lamit. Az, hogy egy kormány „szabad­elvű,“ még nem programos, s főleg ak­kor nem, ha nem áll vele szemközt sem conservativ, sem ultramontán avagy reakc­ionárius párt. Ily viszonyok közt e szónak nincs komoly értelme, s leg­­kevésbbé nevezhető ez programmnak. Programmen a választásokra mi­niszterelnök úr! Ezt várja tőle a nem­zet. Az az egy alkotmányos államban élő honpolgárok ezt szokták várni a választások előtt kormány férfiéitól. A nemzet több nagynevű kapac­itása nyi­latkozott már. Csakis ama férfiúnak nincs szava az országhoz, ki a választó polgárok szavazatának többségét óhajt­ja újra megnyerni. De mire tegye ezt. Van és lesz még Hont vármegye s abban kortes fő­ispánok s kortes szolgabirák. Többet ér ez minden programainál, mint a tapasz­talat mutatja. Hivatalos pressió és sza­badel­vűség !... Megférnek egymás mel­lett. Mert csak az egyiket szokás han­goztatni, de a másikat csak tenni szok­ták. Politikai hírek. — Eszter­hazy Kalman főispánról biz­tos kézből, azon értesítést vesz­­szük, hogy októberben főispáni állásáról le fog mondani és szín­házunk intendánsává neveztetik k­i 5000­ért fizetéssel. A főispáni szék pedig báró Jósika Sámuellel fog betöltetni. Ez magyaráz meg sok fur­csaságot, a­mi Kolozsmegye közönségét ámulatba ejtette az utóbbi időben, de ma­gát nem magyarázta ki. — Vámemelések. Említettük annak ide­jén, hogy a franczia kormány a liszt és marhavámok felemelését hozta javaslatba s említettük, hogy e vámemelések különö­sen a liszt, marha és juh kivitelünket Fran­­cziaországba igen közelről érdeklik. Remé­nyünket fejeztük volt ki akkor, hogy kor­mányunk nem fog késni megtenni ellene in­tézkedéseit. Hogy tett-e csakugyan a kor­mány az irányban valamit, arról nincs biz­tos tudomásunk, Németország azonban nem késett megtenni ellenintézkedéseit s csak sejtjük, hogy Ausztria-Magyarország is fel­szólalt a vámemelések ellen.­­ A Pesti Nap­lóban olvassuk ugyanis a következőket: Bécsből jelentik, hogy Olaszországon kívül még más államok is kifogást emeltek a franczia kormánynál a tervezett vámemelések ellen. E más államok nevezete alatt első­sorban talán Ausztria-Magyarország és Né­metország is értendő. Ez utóbbi egyébiránt tovább ment a puszta rekriminácziónál. Bismarck herczeg a német parlamenti helyzetnek reá nézve ezúttal kedvező alaku­lását felhasználni óhajtván, hírtelenében törvényjavasla­tot dolgoztatott ki a vámtarifa némely tételeinek feleme­lése tárgyában. A kanc­ellár a szövetségtanács elé terjesztett egy javaslatot, a­melyben az ipari czikkek és egyéb tárgyak egész sorára igen tetemes vámemelés czéloztatik, így a pálinka vámja 48 márkáról 80 már­kára, a művirágoké 300 márkáról 900 márkára, a pezs­­gőboré 48 márkáról 80 márkára, a csipkék és hímzé­seké 250 márkáról 300 márkára fog felerültetetni. A javaslathoz csatolt indokolás egyszerűen azt mondja, hogy az 1879-ki vámtarifa nem tekinthető vál­­tozhatatlannak s hogy ezentúl oly változtatásokról van szó, a­melyek sürgősen szükségesek. Noha a vámemelés éle első­sorban Nagybrittania ellen irányul, mégis két­ségtelen, hogy némely czikkekben, mint pl. a pezsgő­­bornál és a csipkék és hímzéseknél Francziaország ki­válóan van érdekelve. Bismarck herczeg tehát, a­mint látszik, nem soká gondolkozott a fölött, miként fizesse vissza Francziaországnak azt, hogy a német marhát és lisztet ki akarja zárni piaczairól, de egyszersmind igen ügyesen felhasználta az alkalmat arra is, hogy védvá­­mos politikájában egy lépéssel előbbre haladjon A­mi különösen monarchiánkat illeti, a német vámemelések minket kevésbé érintenek, mivel ezek mind oly czikkekre terjednek, a­melyeket Németországba nem exportálunk.­­ Az ipartörvény életbeléptetésére a keresk.­minisztériumban megtörténtek a szük­séges intézkedések; a mérnök és építészegy­­let felhivatott, hogy jelentést tegyen ama szabványokról melyek az építőmesterekre vonatkoznak. Felszólittattak továbbá az ország összes ipar­kamarái és egyesületei, hogy adjanak véleményt amaz iparágakról, a melyek az új ipartörvény értelmében kéz­művességnek jelölhetők és mint ilyenek mi­nősítési kimutatást igényelnek, továbbá hogy ez indokolt véleményt nyújtsán be a keres­kedelmi minisztériumhoz. Végül az ország valamennyi hatóságai felszólíttattak az en­gedélyezett iparokra vonatkozó, fennálló szabályzataik beküldésére, hogy a minisz­tériumban ezen adatok alapján a hatóságok­­részére az engedélyezett iparra vonatkozó­lag egy minta­szabályzat javaslata készít­hessek.­­ A tengeri hajórendtartás ügyében az osztrák kormány kebelében törvényjavasla­ton dolgozunk, mely a hajós személyzet ügyét a hajótulajdonosok és révhivatalok, valamint consulatusok irányában rendezni fogja. Valószínűleg a magyar kereskedelmi minisztérium is foglalkozni fog ez ügygyel, miután ilynemű törvényeink hiányos, elavult volta ezt sürgőssé teszi. Dóra: Az Elain szerzőjétől. Amica. XX. (Folytatás.) Az olasz dajka, ki Flórenczből velük jött, jobb szeretett Dóránál maradni. La­dy Earle két ügyes szobaleányt fogadott unokái szolgálatára és a leányok számára rangjukhoz illő öltözeteket rendelt. Vyvian asszonynak növendékeinek kö­zelében két szobája volt. Tudva, hogy a Ronald hazajöveteléig holnapok telhetnek el, Lady Ilona intézke­dett a teendőkről. Elhatározta, hogy a fiatal leányokat nem vezeti be a nagy világba, csak a család régi barátjainak mutatja be őket, hogy a reggeli órákban tanulmányai­kat folytassák, villás reggeli után a Lady Earle társaságában sétáltak vagy kocsikáz­­tak; két órakor együtt ebédeltek, s aztán a salonban együtt törték el az estvét. Ez egészen új és kellemes élet volt. Beatrice gyönyörködött a körülte levő fényben s pompában. Lady Earlet gyakran mulattatta a „Szilfák“ egyszerűségének s csendességének élénk bírálásával. — Itten otthon érzem magamat, mon­dó, de a „Szilfákban“ soha sem találtam jól magamat. Néha midőn hajnalban fel­ébredek, szinte félek, hogy a magas Szilfák unalmas susogását s zúgását hallom, s az öreg Thornené hangját, a­mint a tehenek után kérdezősködik. Szegény mama! hogy tud ott maradni! Én nem értem az ő ízlését. Midőn új életüket jobban megszokták, nekik is feltűnt a családjukban levő egyen­lőtlenség. Az apai ág régi család, mely az ország legnemesebb családjaival házasodott össze, pompás nagyúri kastély, czim, vagyon rang, és magas állás; az anyai ágon egy egyszerű bérlő az ő házias feleségével, a régi majorház, s teljes elszigeteltség mind­azoktól, kiket most társaságnak mondanak. Hogy lehetett ez így? Hogy történhe­tett, hogy atyjuk Earlescourti Lord Earle volt, anyjuk pedig egy egyszerű falusi bér­lőnek a leánya? S először vették észre, hogy szüleiknek életében valami titoknak kell lenni. És mid a két leány tartózkodóbb volt a Szilfákról való beszélgetésben, a fiatalsággal járó sajátságos éles ösztönnel érezve, hogy helyzetükben van valami természet­ellenes. Alkalmilag vendégek jöttek a kas­télyba; sir Harry és lady Lawrence; lady Charteris szintén gyakran jött át Greeno­­keból; s a lord Earle szép leányai mind­nyájuknak megtetszett. A ragyogó szépségű, élénk, vidám s kedves modorú Beatrice volt a kedvenczük. Sir Harry azt állította, hogy nincs a vidé­ken jobb lovas nála. Egyszer szokatlan előkészül­etek foly- Választási naptár. Június 13-án, pénteken, választ: Budapest, Nagy- Várad, Zala megye, Abaúj megye, Gömör megye, Arad me­­gye, Pozsonymegye, Pancsova, Hontmegye, Sopronm­e­­gye, Tolna megye, Torda-Aranyos megye, Bács m­egye, Cson­­grád megye, Szabolcs megye, Veszprém megye. Június 14-én, szombaton : Beszterczebánya városa, Zólyom megye, Jászberény, Arad Nagykikinda, Kassa, Temes megye, Heves megye, Szamosújvár, Fiume, Cson­­grád város, Torontál megye, Vas megye, Temesvár, So­mogym­­egye. Június 15-én, vasárnap : Pest megye, Eger, Székes­­fehérvár, Hunyad megye, Baja, Zombor, Esztergom. Június 16-án, hétfőn : Szeged, Györ megye, Györ­­város, Kassa, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye, Baja városa, Kolozs megye. Június 17-én, kedden : Kolozsvár, Kecskemét, Ko­­márom megye, Maros-Torda megye, Csanád megye. Június 18-án, szerdán: Pozsony, Félegyháza, Nagy­­becskerek, Halas, Besztercze-Naszód megye, Nagy-Küskül­­lő, Kecskemét. Június 21-én, Maros-Vásárhely sz. kir. város. Az erdélyi részek. Az illyefalvi kerület felkérésére a füg­getlenségi párt B­o­n­c­z­a Miklós hírne­ves fővárosi ügyvédet hozta ajánlatba, a­ki szegény székely szülők gyermeke lévén, csu­pán tehetségével küzdötte fel magát olyan tekintélyes állásra.* Hegedűs Sándor, a kolozsvári kormány­­párti jelölt vasárnap j­ön a teher­vonattal, illik hozzá, mivel ő maga is egy adóteher vonat.* A maros-ludasi kerület kormánypárti jelöltje b. Huszár Károly politikai hit­vallására nézve illetékes helyről azon fel­világosítást nyertük, hogy a nemes báró nem a kormánypárt jelöltje, legalább hihe­tetlen, hogy az legyen, mert pár évvel ez­előtt ő volt megbízva dr. Bánffi Alberttel együtt, ki dr. Jenei Viktorral egyezkedett a „Kelet“ most K. K. kolozsvári kormány­­párti lapnak a kabarék részére való meg­vásárlása végett. Aztán ezelőtt néhány hét­tel, mint mondják épen ezen nemes báró a fel­­vinczi kerületben felakart volna lépni ha­barék parti programmal, de nem volt, a­z neki felajánlja a kerületet. * A Csíkszeredái kérőjét. A kormánypárt tátog, mint a szárazt jutott bal. Baro Bornemissza ott hagyta őke a faképnél. Igen sokat kértek a jóból - egyetlen választáson akartak meghízni. Azt írta nekik, hogy nem instál abból a kerü­letből, hol Bartha Miklós már bejárta a községeket, hol a választók már viselik­­. Bartha jelvényeit, s minden községben ki­tűzték a függetlenségi zászlót. Most már Madár főjegyzőt vették kö­rül. A vágott dohányból nála sem telik sok Azt mondta a szt.-mártoni jelölő gyűlésen, hogy Magyarországot csak egy általános konvulsió, s az európai tanács közös elha­tározása teheti függetlenné. Ezt a bölcsességet azért tudja Madár úr, mert neki madara van, a­mely elrepül Bismarkhoz, Grevyhez, Gladstonehoz, Kál­

Next