Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)
1884-05-30 / 126. szám
„ A *1T AZ „ELLENZEK 1 A..(ZAJA. 1884. május 30. A testgyakorlatok és a nemzet hadereje. (P. J.) Ma már a harcz nem a párok küzdelmén, s a harczosok különös testi erején, hanem főleg a több és a lehetőleg jobb fegyvereken dől el. — A harczosok száma és a fegyvernemek jósága mellett ma csak másodrendű kérdés a katonák testi ereje. Míg a népek hős korában egy vitéz katona csapatokat vert le erejével, ma egy gyenge ifjú kitűnő fegyverével óriásokat verhet le. És mindemellett a kormányok és népek legfőbb törekvése még ma is a katonaság testi erejének és ügyességének nevelése. E látszólagos ellentétnek alapja az emberi nemnek a czivilizátióval lépést tartó gyengülése. Minden lépés, mely a kényelmesebb élethez visz, munkától ment fel s erőnket gyengíti. Amig minden munkát testünk nyers erejével végeztünk, e munka edzetté, izmossá tett; s hogy a gépek a természeti erőkkel helyettünk dolgoznak, erőnk a nyugalomban elvész. — A legerősebb emberek bizonnyal akkor éltek, mikor a követ emelőrúd nélkül kellett tova görditni, s a vadat a kar puszta erejével kellett leverni. S a leggyengébbek bizonnyal abban a korban ének, melyben a gépek felmentvén a megélhetési munkától, ezt másféle munkával nem pótolják. Hozzájárul ez általános gyengülés mellé még az ifjuság ereje csökkentéséhez korunk laza erkölcse, a romlott családi élet ezer ferdesége. Mindez annyira satnyává teszi a különben ép és erős testtel született gyermekeket, hogy mire az állam testi vizsgálata alá kerülnek, igen sokan már a mai könnyű fegyverforgatásra sem alkalmasak. E bajon pedig azáltal már késő segíteni, hogy a besorozott katonát kezdjük erősíteni, mert így csak a már beváltakat képezzük úgy, ahogy, és a harczra nem teszünk többet alkalmassá. — Az igazi katonanevelő intézetek, melyekben a nemzet hadereje rejlik, csak a testgyakorló helyek lehetnek. — A gyermekek testi nevelése nemcsak nemes, emberi kötelességünk, de erre utal a nemzet biztonsága is. A görögök magas műveltsége és hatalmas ereje egyaránt tápot nyert a testi nevelésben. A görögöknél ép úgy szükség volt az ifjak mesterséges testi nevelésére, mint az új korban. Mert náluk a testi munkától felmentő gépeket, a rabszolgák képezték. Görögország csak addig maradt nagy, míg a testgyakorlatokkal edzetté tette ifjait, mig az élvezetes munkával épptőssé vált hadsereg volt bástyája. Sokkal közelebb fekvő s meggyőzőbb példa a testgyakorlatok harcára képesítő hatására a két német-franczia háború. Németország legnagyobb és legdicsőbb háborúi a német torna fejlődésekor s virágzásában vivattak. A nagy Napóleont a német tornászok által vezényelt csapatok verték meg, s Párizst ismét a tornában erősödött hadsereg övezte körül. Hanem legvilágosabban belátjuk, hogy a katonaság kiképzését mennyire elősegíti rendszeres testgyakorlatok űzése, ha keressük, hogy mily tulajdonok kívánatosak a mai katonában és mennyiben fejleszti ezeket elő egyik vagy másik testgyakorlat. Az első dolog, hogy a lovas lovagolni, a gyalogos gyalogolni tudjon a lehető kitartással. Mindkét ügyességet és a rá szükséges erőt a nekik megfelelő gyakorlatok fejlesztik. Különösen a járás és futás, a kitartó gyaloglások veszik leginkább igénybe a katonák erejét s ki csak annyit jár és fut katonasága előtt, mennyire kényelmes körülményei késztetik, bizony kidúl már az első nagyobb hadgyakorlaton. A különös katonai gyakorlatok, a legnagyobb feladatok könnyű elviseléséhez legelső a minden ízben ép és erős test, a fáradságok tűréséhez szokott kitartó szervezet és az erős akarat. Mindezt a legkönnyebben, élvezettel megszerezzük a tornázás, futás, gyaloglás, ökölvívás stb. szórakoztató gyakorlatokkal. Úgy annyira megkönnyítik e különnemű testgyakorlatok a katonák kiképzését, hogy az államoknak a hadsereg erejét már a gyermekkortól kellene nevelni. A katonai fegyelmet, leleményességet, bátorságot, lélekjelenlétet, baráti önfeláldozást a helyes testi neveléssel a még gyermekitruba öntve, bennük a nemzet derék katonát és ép, erős embert nyer. De, hogy a helyes testi nevelés a nemzet haderejét számbavehetőleg nevelhesse, általánossá kell válnia, nemcsak az iskolában, de az egész társadalomban. — Ezt elősegíteni tehát minden állampolgár első kötelessége. Ötödik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Bokirily utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ "ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva díji évre.....................16 frt. II Negyedévre . . . 4 frt. Félévre.......................... 8 frt. Ij Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Idgelenik az Ellenzék, mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 130« MBSfeVII« Kolozsvár, péntek, május 30, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés utin 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. nyílttéri czikkek gámond sora után 20 kr. fizetendő. A szabadelvű kormány. Úgy látszik, hogy nemcsak a gyarló kalandoknak van meg az a sajátságuk, hogy bizonyos hia ideákban szenvedjenek, melyekből nagyon kevesen szoktak kigyógyulni, hanem a „halhatatlan“ államférhak némelyikén is annyira erőt vesz egy-egy rögeszme, hogy nevetségessé válik utoljára vele. Valljuk be, mindig azt hittük, hogy a Tisza-kormány szabadelvűségéről hirdetett tanok, üres hírlapi frázisok, melyeket mint köpenyeget csak azért szokott használni a kormány sajtója, hogy vele befödje e kormány sivár politikai tengődését. S annál kevésbé értettük e jelszó gyakori használatát, mivel nem volt rá szükség. Mert ugyan kérdjük, hol van hazánkban ama nagy ultramontán párt vagy reakczionálus tábor, melytől lépten-nyomon úgy kell félnünk, mint a gyermeknek a mumustól? A parlamenti pártok — pedig csakis ezek a politikai tényezők — igen nyalt kártyával játszanak. Hát melyik a fenálló pártok közül az, mely ellen oly nagyon kelljen félteni a parlamentarizmust és szabadelvűséget, hogy azt örökké hangoztatnia kell a kormánypártnak ? A függetlenségi párt talán csak nem ultramontán parti Hisz az „forradalmi párt“ a kormány szemében, mert ,ji ország önállóságát tűzte ki programjául. A mérsékelt ellenzék lesz tehát mi . Hogy egyes embereknek mi van elrejtve lelkek mélyében, azt nem tudjuk, mivel a vesékevizsgálni csak Istennek adatott, s _ azt látjuk s minden alkalommá tapasztaljuk, hogy sem Somssich, sem Szilágyi Dezső s Apponyi nem fenyegetőznek szentelt viz lefecskendésével, sem absolutizmus féle elveket nem hangoztatnak; sőt mint nemrég is láthatónk, a kormányt vádolák zsarnoki eljárással a honfi dolgok alkalmával. Hogy aztán például Apponyi vallási elveire nézve jó katholikusnak vallja magát, ehez a nagy politikának ép úgy nincs köze, mint ahoz, hogy Tisza nagy református. Hol van hát az az ultramontánreakczionárius párt, ha a parlamentben föl nem található, mely ellen a kormánypárt évek óta oly nagy zajjal s hősies elszántsággal védekezik ? Magyarország nem látja sehol. Ha a Deák Ferencz kiegyezésekor s az ezt megelőző korszakban hazafias aggodalmak emelkedtek egy oly párt ellen, mely conservativ név alatt volt ismeretes s melynek egyes tagjai az absolutizmus alatt befolyásos politikai szerepet játsztak, ha mondjuk, e korszakban volt is értelme és súlya e szónak: „reakczió“, s e párt törekvését gyanús és bizalmatlan szemmel kisérte az ország szabadelvű nagy tábora, azt értjük, méltányoltuk és felfogtuk. De most, mikor e párt teljesen abdicált a politikai szerepről, mikor szét van másva az, mikor egy Sennyey is, ki e párt vezérférfia volt, teljesen ráállott a parlamentarizmus talapzatára, s ki hozzája már nem is szerepel, most hangoztatni folyton és minden alkalommal a szabadelvüség megvédését: ez érthetetlen előttünk. Tisza Kálmánt pedig úgy mutatja be pártja, mint hős és vitéz bajnokát a szabadelvüségnek, ki dárdával kezében, sisakkal fejében s mellvérttel felfegyverkezve áll csatára készen — egy rettentő bősz, száz fejű és karú sárkánynyal szemben. Bizonnyára komikus egy kép, ily nagy harczost látni tetőtől talpig pánczélban s nem látni sehol — az ellenséget. De megbocsátottuk e gyermekes örömét a kormánypártnak, hisz ártatlan öröm. De addig festették e képet a subventionált lapok hasábjai, míg azt a végén maga Tisza Kálmán is elhitte. Ebben éri el a komicum tetőpontját. A nagyváradi százas küldöttség előtt amint emlékezhetünk, ő maga ismerte be komolyan, hogy magát a szabadelvűség rendíthetlen bajnokául tekinti, s csaknem hálát adott érte a jó Istennek, hogy őt ez ország megszabadítására ide leküldötte. Fogadkozott is erősen, hogy postját megállja, a szabadelvűség zászlaját a porba tiporni nem engedi, s az ellenséget, már t. i. a sárkányt majd leöli, ha egyszer el fog jönni. Kérdjük most már az ország józan értelmiségét, hogy már már nem a nevetséges komicumba megy át a kormánypárt örökös mellvérdezése s a kormányelnök örökös fogadkozása, hogy igy meg amúgy letiporják az ultramontán-reakczionálus törekvéseket.Tiszának már egész rögeszméjévé vált e szerep s a mint mondtuk, ha egyeseknél sajnálatra méltó a rögeszmék túlhajtása, bizonyára kormányférfimnál nevetséges jelleget ölt akkor, ha oly szerepben tetszeleg, melyre absolute semmi szükség nincs. Nem fenyegeti ma itthon, e hazában egy párt sem a szabadelvűséget. Lehetnek titkos ellenségei a színfalak megött ez iránynak, hanem arra egyesek ereje, mikor az osztrák hatalom is képtelen volt reá — nem elégséges, hogy ez országot az absolutizmus formára kényszerítse. Üres fenyegetés, gyermeki mumus az egész. A történelem megtanította a pártokat arra, hogy Magyarországon reakczionárius pártnak nincs létalapja. Ily kormánytöbbséget nem tudna magának összehozni s nem tarthatná magát 24 óráig. Azt pedig feltesszük Tisza Kálmán lojalitásáról, hogy a koronás magyar királyról nem teszi fel, hogy ő alkotmányon kívül beleegyezését adná egy párt reakcionárius kormányzásába. Mire való tehát nagy és szent elvekkel folyton gyerekjátékot űzni? A szabadelvűség nagy jelszavát mire akkor is hangoztatni, mikor az államélet jó közigazgatást, rendezett adó- és pénzviszonyokat követel, nem pedig üres szavakat. Mert a szabadelvűség fogalma is, ha akkor hangoztatják, mikor semmi szükség nincs reája, nem egyéb, mint üres trclló. A Tisza ajkáról pedig ez nevetséges kortesfogás. Ha a kormányelnök úr, éveken át programoi nélkül áll szemben a parlamenttel és pártjával, legalább választói előtt illő volna és alkalomszerű is — a választások megindulta előtt—jövő terveiről szólni valamit. Az, hogy egy kormány „szabadelvű,“ még nem programos, s főleg akkor nem, ha nem áll vele szemközt sem conservativ, sem ultramontán avagy reakcionárius párt. Ily viszonyok közt e szónak nincs komoly értelme, s legkevésbbé nevezhető ez programmnak. Programmen a választásokra miniszterelnök úr! Ezt várja tőle a nemzet. Az az egy alkotmányos államban élő honpolgárok ezt szokták várni a választások előtt kormány férfiéitól. A nemzet több nagynevű kapacitása nyilatkozott már. Csakis ama férfiúnak nincs szava az országhoz, ki a választó polgárok szavazatának többségét óhajtja újra megnyerni. De mire tegye ezt. Van és lesz még Hont vármegye s abban kortes főispánok s kortes szolgabirák. Többet ér ez minden programainál, mint a tapasztalat mutatja. Hivatalos pressió és szabadelvűség !... Megférnek egymás mellett. Mert csak az egyiket szokás hangoztatni, de a másikat csak tenni szokták. Politikai hírek. — Eszterhazy Kalman főispánról biztos kézből, azon értesítést veszszük, hogy októberben főispáni állásáról le fog mondani és színházunk intendánsává neveztetik ki 5000ért fizetéssel. A főispáni szék pedig báró Jósika Sámuellel fog betöltetni. Ez magyaráz meg sok furcsaságot, ami Kolozsmegye közönségét ámulatba ejtette az utóbbi időben, de magát nem magyarázta ki. — Vámemelések. Említettük annak idején, hogy a franczia kormány a liszt és marhavámok felemelését hozta javaslatba s említettük, hogy e vámemelések különösen a liszt, marha és juh kivitelünket Francziaországba igen közelről érdeklik. Reményünket fejeztük volt ki akkor, hogy kormányunk nem fog késni megtenni ellene intézkedéseit. Hogy tett-e csakugyan a kormány az irányban valamit, arról nincs biztos tudomásunk, Németország azonban nem késett megtenni ellenintézkedéseit s csak sejtjük, hogy Ausztria-Magyarország is felszólalt a vámemelések ellen. A Pesti Naplóban olvassuk ugyanis a következőket: Bécsből jelentik, hogy Olaszországon kívül még más államok is kifogást emeltek a franczia kormánynál a tervezett vámemelések ellen. E más államok nevezete alatt elsősorban talán Ausztria-Magyarország és Németország is értendő. Ez utóbbi egyébiránt tovább ment a puszta rekriminácziónál. Bismarck herczeg a német parlamenti helyzetnek reá nézve ezúttal kedvező alakulását felhasználni óhajtván, hírtelenében törvényjavaslatot dolgoztatott ki a vámtarifa némely tételeinek felemelése tárgyában. A kancellár a szövetségtanács elé terjesztett egy javaslatot, amelyben az ipari czikkek és egyéb tárgyak egész sorára igen tetemes vámemelés czéloztatik, így a pálinka vámja 48 márkáról 80 márkára, a művirágoké 300 márkáról 900 márkára, a pezsgőboré 48 márkáról 80 márkára, a csipkék és hímzéseké 250 márkáról 300 márkára fog felerültetetni. A javaslathoz csatolt indokolás egyszerűen azt mondja, hogy az 1879-ki vámtarifa nem tekinthető változhatatlannak s hogy ezentúl oly változtatásokról van szó, amelyek sürgősen szükségesek. Noha a vámemelés éle elsősorban Nagybrittania ellen irányul, mégis kétségtelen, hogy némely czikkekben, mint pl. a pezsgőbornál és a csipkék és hímzéseknél Francziaország kiválóan van érdekelve. Bismarck herczeg tehát, amint látszik, nem soká gondolkozott a fölött, miként fizesse vissza Francziaországnak azt, hogy a német marhát és lisztet ki akarja zárni piaczairól, de egyszersmind igen ügyesen felhasználta az alkalmat arra is, hogy védvámos politikájában egy lépéssel előbbre haladjon Ami különösen monarchiánkat illeti, a német vámemelések minket kevésbé érintenek, mivel ezek mind oly czikkekre terjednek, amelyeket Németországba nem exportálunk. Az ipartörvény életbeléptetésére a keresk.minisztériumban megtörténtek a szükséges intézkedések; a mérnök és építészegylet felhivatott, hogy jelentést tegyen ama szabványokról melyek az építőmesterekre vonatkoznak. Felszólittattak továbbá az ország összes iparkamarái és egyesületei, hogy adjanak véleményt amaz iparágakról, a melyek az új ipartörvény értelmében kézművességnek jelölhetők és mint ilyenek minősítési kimutatást igényelnek, továbbá hogy ez indokolt véleményt nyújtsán be a kereskedelmi minisztériumhoz. Végül az ország valamennyi hatóságai felszólíttattak az engedélyezett iparokra vonatkozó, fennálló szabályzataik beküldésére, hogy a minisztériumban ezen adatok alapján a hatóságokrészére az engedélyezett iparra vonatkozólag egy mintaszabályzat javaslata készíthessek. A tengeri hajórendtartás ügyében az osztrák kormány kebelében törvényjavaslaton dolgozunk, mely a hajós személyzet ügyét a hajótulajdonosok és révhivatalok, valamint consulatusok irányában rendezni fogja. Valószínűleg a magyar kereskedelmi minisztérium is foglalkozni fog ez ügygyel, miután ilynemű törvényeink hiányos, elavult volta ezt sürgőssé teszi. Dóra: Az Elain szerzőjétől. Amica. XX. (Folytatás.) Az olasz dajka, ki Flórenczből velük jött, jobb szeretett Dóránál maradni. Lady Earle két ügyes szobaleányt fogadott unokái szolgálatára és a leányok számára rangjukhoz illő öltözeteket rendelt. Vyvian asszonynak növendékeinek közelében két szobája volt. Tudva, hogy a Ronald hazajöveteléig holnapok telhetnek el, Lady Ilona intézkedett a teendőkről. Elhatározta, hogy a fiatal leányokat nem vezeti be a nagy világba, csak a család régi barátjainak mutatja be őket, hogy a reggeli órákban tanulmányaikat folytassák, villás reggeli után a Lady Earle társaságában sétáltak vagy kocsikáztak; két órakor együtt ebédeltek, s aztán a salonban együtt törték el az estvét. Ez egészen új és kellemes élet volt. Beatrice gyönyörködött a körülte levő fényben s pompában. Lady Earlet gyakran mulattatta a „Szilfák“ egyszerűségének s csendességének élénk bírálásával. — Itten otthon érzem magamat, mondó, de a „Szilfákban“ soha sem találtam jól magamat. Néha midőn hajnalban felébredek, szinte félek, hogy a magas Szilfák unalmas susogását s zúgását hallom, s az öreg Thornené hangját, amint a tehenek után kérdezősködik. Szegény mama! hogy tud ott maradni! Én nem értem az ő ízlését. Midőn új életüket jobban megszokták, nekik is feltűnt a családjukban levő egyenlőtlenség. Az apai ág régi család, mely az ország legnemesebb családjaival házasodott össze, pompás nagyúri kastély, czim, vagyon rang, és magas állás; az anyai ágon egy egyszerű bérlő az ő házias feleségével, a régi majorház, s teljes elszigeteltség mindazoktól, kiket most társaságnak mondanak. Hogy lehetett ez így? Hogy történhetett, hogy atyjuk Earlescourti Lord Earle volt, anyjuk pedig egy egyszerű falusi bérlőnek a leánya? S először vették észre, hogy szüleiknek életében valami titoknak kell lenni. És mid a két leány tartózkodóbb volt a Szilfákról való beszélgetésben, a fiatalsággal járó sajátságos éles ösztönnel érezve, hogy helyzetükben van valami természetellenes. Alkalmilag vendégek jöttek a kastélyba; sir Harry és lady Lawrence; lady Charteris szintén gyakran jött át Greenokeból; s a lord Earle szép leányai mindnyájuknak megtetszett. A ragyogó szépségű, élénk, vidám s kedves modorú Beatrice volt a kedvenczük. Sir Harry azt állította, hogy nincs a vidéken jobb lovas nála. Egyszer szokatlan előkészületek foly- Választási naptár. Június 13-án, pénteken, választ: Budapest, Nagy- Várad, Zala megye, Abaúj megye, Gömör megye, Arad megye, Pozsonymegye, Pancsova, Hontmegye, Sopronmegye, Tolna megye, Torda-Aranyos megye, Bács megye, Csongrád megye, Szabolcs megye, Veszprém megye. Június 14-én, szombaton : Beszterczebánya városa, Zólyom megye, Jászberény, Arad Nagykikinda, Kassa, Temes megye, Heves megye, Szamosújvár, Fiume, Csongrád város, Torontál megye, Vas megye, Temesvár, Somogymegye. Június 15-én, vasárnap : Pest megye, Eger, Székesfehérvár, Hunyad megye, Baja, Zombor, Esztergom. Június 16-án, hétfőn : Szeged, Györ megye, Györváros, Kassa, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye, Baja városa, Kolozs megye. Június 17-én, kedden : Kolozsvár, Kecskemét, Komárom megye, Maros-Torda megye, Csanád megye. Június 18-án, szerdán: Pozsony, Félegyháza, Nagybecskerek, Halas, Besztercze-Naszód megye, Nagy-Küsküllő, Kecskemét. Június 21-én, Maros-Vásárhely sz. kir. város. Az erdélyi részek. Az illyefalvi kerület felkérésére a függetlenségi párt Boncza Miklós hírneves fővárosi ügyvédet hozta ajánlatba, aki szegény székely szülők gyermeke lévén, csupán tehetségével küzdötte fel magát olyan tekintélyes állásra.* Hegedűs Sándor, a kolozsvári kormánypárti jelölt vasárnap jön a tehervonattal, illik hozzá, mivel ő maga is egy adóteher vonat.* A maros-ludasi kerület kormánypárti jelöltje b. Huszár Károly politikai hitvallására nézve illetékes helyről azon felvilágosítást nyertük, hogy a nemes báró nem a kormánypárt jelöltje, legalább hihetetlen, hogy az legyen, mert pár évvel ezelőtt ő volt megbízva dr. Bánffi Alberttel együtt, ki dr. Jenei Viktorral egyezkedett a „Kelet“ most K. K. kolozsvári kormánypárti lapnak a kabarék részére való megvásárlása végett. Aztán ezelőtt néhány héttel, mint mondják épen ezen nemes báró a felvinczi kerületben felakart volna lépni habarék parti programmal, de nem volt, az neki felajánlja a kerületet. * A Csíkszeredái kérőjét. A kormánypárt tátog, mint a szárazt jutott bal. Baro Bornemissza ott hagyta őke a faképnél. Igen sokat kértek a jóból - egyetlen választáson akartak meghízni. Azt írta nekik, hogy nem instál abból a kerületből, hol Bartha Miklós már bejárta a községeket, hol a választók már viselik. Bartha jelvényeit, s minden községben kitűzték a függetlenségi zászlót. Most már Madár főjegyzőt vették körül. A vágott dohányból nála sem telik sok Azt mondta a szt.-mártoni jelölő gyűlésen, hogy Magyarországot csak egy általános konvulsió, s az európai tanács közös elhatározása teheti függetlenné. Ezt a bölcsességet azért tudja Madár úr, mert neki madara van, amely elrepül Bismarkhoz, Grevyhez, Gladstonehoz, Kál