Ellenzék, 1884. január-június (5. évfolyam, 1-152. szám)

1884-02-14 / 38. szám

4 Levél a feleségemhez. (Szeged 1884. febr. 10.) Beh boldog vagy te, hogy köztük lehetsz, A kik szeretnek s a kiket szeretsz ; Bár lelkeden a gond felhője ül, Még sem vagy, mint én, olyan egyedül. Ha csüggedés emészti lelkedet, h. biztatást közöttük megleled; S ha két szemedben fájó köny fakad : Lecsókolják a rózsás ajakak. Sóhajtásod vidám dalukba vész S közöttük te is újra lányka lesz, Mosolygó gyermek, mint a tiszta ég, Kinek e földön semmi gondja még. Téged hited az istenhez vezet. — Nekem hitem sincs, az is elveszett. . . Neked remélni jogod van ; nekem Reménytelenség egész életem. . . Te szeretet közt ébredsz s alszol el — — És énnekem azt is koldulni kell. . . Látod, tőlem még az is futva fut, Mi az utolsó koldusnak kijut. . . . • . . Beh boldog vagy te, hogy köztük lehetsz, A kik szeretnek s a kiket szeretsz ; Bár lelkeden a gond felhője ül, Még sem vagy mint én, olyan egyedül. . . Oh mondd, de hát miért is kérdezem ?------­Tudom sokat foglalkoztak velem: — Vajh mit csinál most ? milyen sorsa van ? Boldog-e, szegény ! — vagy boldogtalan ? . . Hát angyalkáim említik nevem ? Gügyögnek-e, úgy álmukban, velem ? És fölébredvén mondják-e : Mamánk ! Tatuskánk itt volt, vele, álmodánk. . . Mondják. Aztán te mit felelsz nekik, Hova lettem ? ha sírva kérdezik ! . . . Mondd el nekik s mindenkinek, ha kérd : — Kétségbeesve küzd az életért ! Küzd, mint a kit a polyp fogva tart, S nem bir leverni annyi ronda kart ! — Száz hydra fej ólálkodik felém És nincs erőm, hogy mind leküzdeném. Erőm ha volna, nincs egy biztatóm, A csüggedés zsibbasztja el karom, Lelkem üres, szivem reménytelen. . . — Bel boldog vagy te, édes istenem ! . . . . . . Én is voltam boldog ! . . Vagy álmodom ! Négy angyal nézett mosolyogva rám ; Megcsókoltak, biztattak szelíden És elaltatták háborgó szivem. . . Térdem megtört, fejem a porba ért, — — Hit és remény, mit ajkam esdve kért S egy pillanatig úgy tetszett nekem, Hogy a mennyország üdve van velem. . . — . . Látom , midőn estére száll a nap, Te vagy a földön a legboldogabb: Imára fogván bársonyos kezök Imádkozhatsz, imádkozhatsz velek! . . . Tompa Kálmán, ötödik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: . 'w.utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények Belkira­y czimzendök. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Egész évre félévrő llffl 16 frt. 8 frt. Egyes szám Negye..'v­e . . Egy hóra helyben ára 5 kr. 1 fl­t. 1 frt 60 kr. .lenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. .­S. »ÜKl­BISU Kolozsvár, csütörtök, február 14. 1884. K­I­ADÓ-HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belkirály­ utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. •­ A kolozsvári kormánypárt, mr. Bokros Elek úr elnöki székfogla­lója nem elégszik meg azzal, hogy a kolozsvári szélsőbalt olyannak hirdeti, moint a­melynek győzelme városunkra a társadalmi osztály és felekezeti harcz rémeit zúdítaná, hanem tovább megy vádaskodó szerepében, és azt állítja, „e párt törekvése első­sorban a rombolás. Minden institution a mi ha­zánkban létezik, alapjában föl akar for­gatni, át akar alakítani. Gyűlöl, gya­­láz, avultnak tekint és nevez minden létezőt.“ Egyszóval: nihilisták vagyunk. Mert Európa-szerte a radikáli­sok csak változtatni akarnak a hely­zeten a szélsőségekbe vitt demokratikus elvek alapján. A republikánusok csak az egyeduralmi kormányforma át­alakítására törekednek. A nemzetközi forradalmárok csak az idők békés fejlődését nem akarják bevárni reform­törekvéseik létesítésénél. Az anarchis­ták csak az állami jogrend systemáját akarják feldúlni, hogy visszavezessék az emberiséget az „ősszabadság“ álla­potába. De mindenik meghagy vala­mit a létezőből. A republikánusok nem bántják a polgári jogrendet, a forradal­márok nem bántják a szabadságot, a radikálisok nem bántják a tulajdont, az anarchisták nem bántják a vallást. De a szélsőbal­­törekvése első­sorban a rombolás. Minden létezőt gyű­löl s alapjában akar felforgatni minden institution “ így mondja Bokros úr, a nagy tudományú emberekből alakult, kormánypárt nagy tekintélyű elnöke. Nincs tehát miért tagadni, Bokros úr szerint mi nihilisták vagyunk, mert az ismeretes pártok között ez az egyet­­len egy, melynek nem kell semmi lé­­tező. Felelj­ü­nk-e e vádra komolyan­? A kormányforma, a dynastia örök­lési rendje, az intézmények, a törvé­nyek, a bírói ítéletek, a vér és pénz­­adó, Íme az állami rend legfőbb ténye­zői monarchikus formák között. Melyi­ket akarja a szélsőbal e tényezők kö­zül megdönteni ? Hiszen nem akarunk köztársaságot, elismerjük a pragmatica sanctiot alapvető történelmi ténynek, engedelmeskedünk a törvényeknek, meg­halunk a bírói ítéletek előtt, katonás­kodunk és adót fizetünk. Hol és mit akarunk mi rombolni? Mutasson rá Bokros úr a tényekre, So­­r°lja fel az ellenszegülés eseteit. Mu­tasson rá azon párthatározatokra, me­lyek a büntető törvénybe ütköznek. „Minden institutiot alapjában fel akar forgatni“ — mondja Bokros úr. Hát, igenis, békés után, alkotmá­nyos eszközökkel meg akarjuk változtat­ni a közjogi kiegyezést: a cs. kir. kö­zös hadsereg intézményéből ki akarjuk fejleszteni a m. k. hadsereg intézmé­nyét ; a vámterület közösségét meg akarjuk szüntetni, a delegativ teendőit az országgyűléssel kívánjuk végeztetni; s a külügyek vezetésére a mostani fik­tív befolyás helyett, valódi és elhatáro­zó befolyást akarunk gyakorolni. De akarjuk ezt a békés fejlődés útján, a­mi nem felforgatás. Mindezt igen jól tudja Bokros úr, mert hiszen egykor ő is a közjogi el­lenzékhez tartozott — vagy mi ? Mi­ért kényszerít tehát minket ilyen ele­mentáris dolgok elmondására. Hiszen az a mi zászlónk, a­melyet ő cserben ha­gyott, azok a mi elveink, a­melyeket ő megtagadott; azok a mi aspiratióink, a­melyekről ő lemondott. Hát tehetünk mi arról, hogy hűségünk e zászlóhoz, ragaszkodásunk ezen elvekhez, vágyó­dásunk egy jobb jövendő felé szívó­­sabb, mint a Bokros úré volt ? Tehe­tünk-e róla, hogy Bokros úrnak ke­vesebb volt a kitartása és nagyobb volt az elcsüggedése, mint nekünk ? Hiszen csak azért, hogy Bokros urat nem követtük az elvfeladás terén, még nem lettünk nihilisták. Sőt föl sem akarunk forgatni semmit, sem alapjában sem tetejében. Csak változtatásokra tö­rekszünk alkotmányos eszközökkel. És nem is minden institutiót akarunk el­törölni. Ellenkezőleg. Akarjuk a felső­ház létezését, akarjuk a parlamentáris rendszert, akarjuk a vármegyei intéz­ményt, akarjuk a honvédséget, akarjuk a községi önkormányzatot, akarjuk a bírósági szervezetet, akarjuk a felekezeti autonómiát — mindezt akarjuk fentar­­tani, javítani idomítva a fejlődő kor igényeihez. De mindezt akarva, azt kérd­jük Bokros Elek elnök úrtól, hogy eze­ken kívül még mely állami faktoroknak van intézményes jellege, a­melyeket el­törölni vagy felforgatni akarna a szélső­baloldal ? Feleljen rá, és felelete által tegye lehetővé, hogy a kolozsvári kormány­párt szavát ezentúl is komoly számba vegyük. „Minden létezőt gyűlölünk“ — mondja a kormánypárt elnöke azon hi­vatalos nyilatkozatában, melyet székfog­lalója alkalmával tett. Hát Magyarországon létezik egyéni szabadság — neki ugyan kodifikálva — de elfogadva, létezik sajtó-, egyesületi-és szólás­szabadság, van jogegyenlőség, van közteherviselés, van tulajdonjog, vannak recepta religiók, vannak megtűrt val­lások vannak vas- és kőutak, van gőzhajózás, van kereskedelem, ipar és földmivelés — és még sok egyéb. Mindez létezik. Melyiket gyűlöli, me­lyiket gyalázza pártunk ezen létezők közül ? Mert azt mondja Bokros úr, hogy „gyűlöl, gyaláz minden létezőt.“ Hát melyiket? Létezik itt aristokratia, lé­tezik középosztály, létezik iparos, föld­­míves és munkás osztály. Melyikről s­zó­­lottunk valaha a gyűlölet hangján? Feleljen rá Bokros úr, hogy ne tekinthessük vádjait léha szavaknak. Bokros úr ezeket is mondja : „Hogy parlamenti kormány­forma és alkotmányos szabadság mellett különböző pár­toknak létezni szükséges, hogy egy életerős és éber ellenzék a valódi szabadságnak és haladásnak nem ellensége, de legfőbb bizto­sítéka , azt fejtegetni nem tartom szüksé­gesnek. Épen azért helyes és üdvös dolog, hogy hazánkban is kifejlődött a politikai pártélet, mely minden egészséges fejlődésnek alap­feltétele.“ Helyesen van. Megjegyeztük ma­gunknak ezen igazságot. Csak az nem tetszik Bokros úrnak, hogy a kívánatos ellenzék helyett egy nem kívánatos el­lenzék alakult Kolozsvárit. Tehát akar­ja az ellenzéket általában, de nem akarja a szélsőbaloldali ellenzéket. Nem akarja pedig a szélsőbaloldali ellenzéket azért, mivel annak törekvése első­sorban a rombolás; mivel az minden institutiót alapjában föl akar forgatni; mivel az gyűlöl, gyaláz minden létezőt; s mivel ha még egyszer többségre jutna, a tár­sadalmiosztály- és felekezeti harczok rémeit zúdítaná reánk.“ Szó szerint idéztem minden szavát. Oly vádakat szórt ezzel Bokros Elek úr a kormánypárt elnöki székének díszes polczáról felénk, melyek ha igazak és bebizonyíthatók lennének, a büntető bí­róság méltán tenne kezet reánk s nem érdemelnék meg, hogy azok között fog­laljunk helyet, kik hazájukat szeretik. Szerencsére e vádak épen olyan igaz­talanok irányunkban, mint a kormány­párt irányában. Ily vádak nem valók arra, hogy pártunk iránt a bizalom csökkenjen, hanem igenis valók arra, hogy a Bokros Elek úr politikai ko­molyságát a legteljesebb mértékben discreditálják. Egyéb mondani­valónkat jövőre tartjuk fenn. zottság e javaslatot Lukács Béla előadó indokolása és többek hozzászólása után úgy általánosságban, mint részleteiben változat­lanul elfogadta. Ezután tárgyalás alá ke­rült a szeszadóról szóló 1878. évi XXIV. t.-czikk módosításáról, valamint sajtolt élesz­tőnek a szesztermeléssel együttes készítésé­nek megadóztatásáról és a sajtolt élesztő után eső behozatali vámfelemeléséről szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadó tü­zetesen indokolván a javaslatot és ismertet­vén az abban foglalt intézkedéseket, hozzá­szólóink Helfi Ignácz, Wahrmann Mór, Sza­­páry Gyula gr. miniszter, Apponyi Albert gr., Busbach Péter és Králitz Béla, mire általánosságban elfogadtatott. Politikai hírek.­ ­ A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap és itt este ülést tartott. Jelen volta­k Ordé­ly Pál, elnök Szapáry Gyula gr. és Kemény Gábor b. miniszterek, továbbá Ba­ross Gábor államtitkár és Ludvigh minisz­teri tanácsos. Elnök az ülést megnyitván, első­sorban tárgyalás alá vétetett a csá­­cza-magyar gácsországi határszéli vasút en­gedélyezéséről szóló törvényjavaslat. A ki Vasúton. Egy kis a­lsü­lás. A részrehajlatlanság szép erény, egyaránt ékesít színi kritikust és­­ vasúti konduktort. És mégis! Vannak apró szíves­ségek, melyekkel a még olyan világlátott vasúti konduktor közönyös szívében, némi érdeklődést kelthetünk magunk iránt. S a­ki sokat utazik vasúton, kétség nélkül ő maga is rájön a módra, miként mutassa be magát a mord arczú vagyon-ajtóbecsapók­­nak, lehető legszeretetreméltóbb oldaláról. Hogy én miként szoktam ezt elvégez­ni — nem árulom el. Utazási praktikus ész­járásomnak és hosszú éveken át szerzett tapasztalataimnak fényes eredménye ez, melylyel, ha épen alkalom kínálkozik, meg­lehetős nagyra vagyok. A legelső ketreczbe bepodgyászoltatni dideregve, unatkozva, álmatlanul és éhesen törődött tagokkal érkezni meg utam czél­­jára, ezt nem nevezem utazásnak. A vasúti kocsiban ép úgy otthon kell lennem, mint annak a bizonyos yankeenek ki Amerikából menyasszonya látogatására készülve, megsza­kítás nélkül utazott néhány ezer mértföldet és egyik vonatról a másra szökve, porlepte nyolcz napos oxfordját a vasúti vonaton akarta megváltoztatni s e praktikus műtétre egy alagút sötétségére számított, azonban hirtelenségben elszámitotta magát s a leg­rövidebb tunnel alatt fogott hozzá a toi­­lettehez. Csodálatos, hogy senkinek se jutott még eszébe, illustrált utazási kátét írni! Va­lószínűleg azért, mert ez tisztán tapasztalati tudomány, melyben időbe kerül még az em­ber a tapasztalatlan ujjoncztól, a ki nem ké­r A horvát tartománygyűlés összehí­vása mint a N. írja a viszonyok to­vábbi alakulására való tekintet­tel csak később fog megtörténni. — Vajon mit akar jelenteni az a titokzatos szójá­ték, hogy­­ a viszonyok további alakulása ? — Horvát választási mozgalmak. A hor­vátok szintén uj választások előestéjén ál­lanak s a választási hadjáratot meg is kez­dették már a horvát pártok. Különösen lá­zas tevékenységet fejt ki mind a két ellen­zéki párt, hogy a jövő választásoknál a te­ret biztosítsák maguk számára. Az ellenkező nyilatkozatok daczára tény, hogy a két párt közt megegyezés jött létre, mit azonban nyíltan bevallani, a mérsékelt ellenzék ter­mészetesen nem tart opportunusnak. Szar­­csevics Dávid beszédeit és arczképét ezer meg ezer példányban terjesztik az ország­ban, és a falvakban kézről-kézre adják. Ki fogják egy röpiratban Vojnovics felirati ja­vaslatát és beszédeit is adni, hogy azok a nép közt elterjesztve megtegyék kellő ha­tásukat.­­ Az ügyvédi rendtartást reformálják Ausztriában. A Reichsrath képviselői között tegnapelőtt osztották ki az erre vonatkozó kormányjavaslatot, melynek egyes határoz­­mányai közül kiemeljük a következőket: Az ügyvédi gyakorlati idő nyolc­ évben álla­­­píttatik meg, melyek közül két év bíróság­nál, hat év pedig bíróságnál vagy ügyvéd­nél töltendő ki. A hat évből a tudori fok elérése után a jelöltnek legalább három évig ügyvédnél kell gyakorlaton lennie. Letett es­kü után a jelölt az ügy­védi kamara választ­mányánál a kellő bizonyítványok és eskületé­­tel tanusítása mellett bejegyeztetését kérheti. A választmány a bejegyeztetést megtagad­hatja, még abban az esetben is, ha a f­o­l­y­a­­m­odó személye nem eléggé meg­bízható, de az okokat közölni tartozik. A folyamodó a választmány határozata ellen az ügyvédi kamarához felfolyamodhat, ettől pedig a legfőbb ítélőszékhez. A joggya­kornokokról akként intézkedik, hogy ha kötelességeiket elmulasztják, meginthetők s ha ez intések sikertelenek maradnak, az országos főtörvényszék elnöke a joggyakor­nokot, akár a törvényszéknél, akár pedig­­es a nyitott ablakot megvédelmezni, a leg­­kíméletlenen tapasztalt utasig viheti fel. Én, részemről, az első praktikus okta­tást egyik ifjú vasúton tett rendes utazá­saimnak közönhetem. A vonatkísérők fiatal, törekvő emberek voltak, legnagyobb részt szenvedélyes kedvelői a kitűnő szivaroknak, a­kik ez okból nem igen tudtak ellentállani sze­­retetreméltóságom kézzel fogható varázsának. Természetes tehát, hogy némi előnyök­ben részesültem, s hogy éjjeli nyugalma­mat kiváncsi commis voyageurök, ölebecskék titkos tulajdonosnői, a férjek rémei a ska­tulyák, és más efféle fatális társaságok nem zavarták. Ha épen úgy esett, isoláltattam, — mint a hivatalos kifejezés mondja — s ilyenkor aztán nem kellett attól tartanom, hogy alattomos bosszúra adok okot más utazóknak; lábaimmal korlátlan rendelke­zési jogom volt, s meg volt a gyönyörűsé­gem, hogy a vasúti kocsiban átaludott éjsza­kákon át ép oly jól pihentem, mint otthon. T ... de a vonat rendesen éjfél után néhány perczre érkezett. Egy zord hó viha­ros éjszakán jóval megkésett. Néhányad magammal türelmetlenül vártam az állomás fűtetlen termében. A megállási időt jelenté­kenyen megrövidítették. A vonat­vezető bi­zonyára nem ismert rám a sötétben, s a hózivatar, mely metsző hidegen csapott szembe, nem volt épen alkalmas rá, hogy kívánságomat, külön coupé tárgyában elő­adjam. A harang jelt adott, s egy komor coupéban találtam magam szemben egy összezsugorodott női alakkal, ki — úgy lát­szott, — cseppet sem zavartatta magát éjje­li álmában. A konduktor megbélyegezte jegyemet. Felismert már és sajnálta, hogy szokott kí­vánságomnak nem tett eleget A Pester Lloyd úgy szokta gerálni magát, mint a hazai zsidóság orgánuma par excellence. Legyen szabad e tekintetben egy kérdést szellőztetnünk, mely természeténél fogva élénken érdekli az izraelitákat. Mi nagyon jól ismerjük az ő helyzetüket, ha­sábjainkon gyakran védelmezzük őket az ellenök szórt rágalmak és vádaskodások el­lenében, és adandó esetben jövőre is fel fog­juk emelni szavunkat az ő érdekükben. Ámde mi nem tudunk elzárkózni az elöl sem, amit az izraeliták hibáinak nevez­hetünk. És e hibák nagy számmal vannak, de előttünk legnagyobb az, hogy nem bizo­nyítják magukat eléggé jó hazafiaknak. Ha a magyar zsidó képes lesz németeskedését -— Kicsoda az ott? kérdem a néma utasra mutatva. — Egy vén asszony ! volt a közönsé­ges válasz, s én azonnal észrevettem, hogy mily kevés számba vette. Arcza eltűnt nagy prémes gallérjában, s megnyugtató hangon jó éjszakát kívánva, figyelmesen betette az ajtót. A koros hölgy társasága nem zavart azon elhatározásomban, hogy az éj hátralevő részét alvással töltsem. Megtettem körülményes előkészületei­met. Először is a hideg és kényelmetlen lábburkolatot cseréltem fel amerikai eredetű, becstelen, patent útic­ipőkkel, azután követ­kezett a különböző kautsuk párnák felfújá­sa, a patent útisapka, szemüveggel, fülborí­­tóval és respirátorral (lámpafény, hortyogás és dohányfüst ellen) s mindazon aprólékos intézkedésekkel, melyek által a szokások rabja, az ember, tökéletesíteni tudja az ámí­tást, hogy otthon, háziistenei körében ái­modja át az éjszakát. Útitársnőm, túlontúl beburkolva plai­­dekbe, nyugodtan aludt tovább, beható elő­készületeim nem zavarták mély álmát, mely az előhaladott korunknál rendes szokott len­ni, valószínűleg az életerő csökkenése miatt. Nem tudom, hogy az álom ép oly ra­­gadós-e mint az ásítás, — de azt hiszem a jó példa nélkül is szokott kényelmes hely­zetemben mindjárt elaludtam volna. Mikor felébredtem világos reggel volt. A­nélkül, hogy helyzetemet megváltoztat­tam volna, felnyitom szemeimet. Az első mit megláttam egy könyv volt a koupe fene­kén: „Fiatal lányok öröme.“ -- Ez észlelet­re teljesen felocsúdtam. Fel akartam emelni a könyvet, melyet bizonyára a koros hölgy ejtett el — s utá­na nyúltam. Aztán, nehogy — A függetlenségi párt tegnapelőtt este tartott ülésén az elnök bejelenté a párt egyik legrégibb és leghívebb tagjának, László Imrének halálát. Neve jegyzőkönyvileg örö­­kíttetik meg; temetésén Madarász József vezetése alatt 3 tagú küldöttség által kép­viselteti magát a párt, mely küldöttség az elhunyt ravatalára a párt koszorúját is elhelyezni fogja, az ügyészségnél van alkalmazva elbocsát­­tathatja. Ez elbocsátás ellen a joggyakor­nok nyolc­ nap alatt felebbezhet az igaz­­ságügyminiszterhez. Elbocsátás esetében a joggyakornok hat hónapon keresztül nem folytathatja a gyakorlatot. Választási mozgalmak. Az aradi függetlenségi párt vasárnap tartó évi közgyűlését a választópolgárság élénk részvéte­l nagy lelkesedése mellett. P­é­t­e­r­f­y Antal pártelnök nyitotta meg a közgyűlést, örömmel üdvözölve a tekintélyes számmal megjelent párttagokat. Sümegi Kálmán jegyző felolvasta az aradi füg­getlenségi párt választmányának jelenté­sét. Barabás Péter indítványára elhatároz­ták a jelentés kinyomatását s a polgár­ság közt való szétosztását. P­é­t­e­r­f­y An­tal ezután a maga s tiszttársai nevében le­köszönt, kijelentve, hogy e nagy elfoglaltsága miatt az elnöki tisztet továbbra el nem vál­lalhatja. Dr. Malek Lajos indítványára a párt jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét a távozó elnöknek. Ezután a gyűlés továb­bi vezetésére Remetey Fülöp választatván ideiglenes elnökül, Kövér Gábor indítványá­ra Becher Ferencz, Arad város egyik köz­­becsülésében és közszeretetben álló derék polgárát egyhangúlag a párt elnökévé vá­lasztották. Alelnököknek egyhangúlag meg­választottak Stanescu Imre Vazul és Süme­gi Kálmán. A végrehajtó bizottság tagjainak meg­választása után a küldöttség által meghí­vott Reicher Ferencz elfoglalta az elnöki széket s Remetey Fülöp Károly üdvözlő szavai után meghatottan köszönte meg a párt kitüntető bizalmát, ígérve, hogy szív­vel, lélekkel azon lesz, hogy a függetlenségi párt választási küzdelme mint 1881 ben úgy 1884-ben is diadallal végződjék Aradon. Az ülés Sümegi Kálmánnak, az Arad és Vidéke szerkesztőjének lelkesítő beszédével ért véget. * * * Zentáról azt a szinte hihetet­len dolgot írják, hogy az iskolaszék György Alajos tanítót Matkovics Alajos szolgabíró indítványára állásától fel­függesztette, mert a legutóbbi képvi­selő választás alkalmával a kormánypárti jelöltül fellépett polgármester ellen a füg­getlenségi párt jelöltjére szava­zott. Ajánljuk az esetet a kormány figyel­mébe, mely nem egyszer hangoztatta, hogy megvédi a választások szabadságát. A Pester Lloyd. hr.

Next