Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-09-18 / 218. szám
södik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Bestimij-utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DÍJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ért....................16 frt. II Negyedévre ... 4 frt. fílime................... 8 frt. |j Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes számára 5 kr. figiktika* „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök szeptember 18. 1864. KIADÓ-HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gámond sora után 20 kr. fizetendő. Lasciate................ Még el sem csattantak a csókok I a uralkodók ajkain Skierniewiczében, s I jár is egy csattanósabb és kedvesebb I hír repül Magyarország felé. S honnan I sietne felénk ez örömhír, ha nem Bécs- ből az „osztrák birodalom szék- és fővárosából“ ? Az örömhír lényege az, hogy az úgynevezett közös költségvetés már későn van s néhány hét múlva való- színüleg lejönnek az osztrák és közös miniszterek Budapestre; ott fog aztán a közös költségvetés végleg megállitatni. De nem ez az ömmhir. Utoljára is azt mindnyájan tudjuk, hogy a közösnek nevezett osztrák hadseregre, s a szintén közösnek keresztelt de jó osztrák nagykövetségre, s a még közös- I nek sem nevezett, de azért bizony közös osztrák adósságok kamatjaira évenkint 100 millión felül kell költenie M Magyarországnak. Erre az örömhírre teh Int minden évben el lehetünk készülve,mint a gazda a jégesőre. ■ A Bécsből szétrepített hir ezúttal j még örvendetesebb dologról is értesíti I ilojális magyar adófizetőt: t. i. a kö. Iös kiadások a jövő évben megint föl- s tehetnek két millió forinttal. Az osz- strák haditengerészet főnöke fogja igénybe venni e költség-többletet. Azt mond- I ja, hogy az osztrák tengeri haderő nem felel meg a „birodalom“ érdekeinek . t .öbb hadihajót kell tartani, a hadihajó- sat jobban föl kell szerelni, a haditen- I merészet létszámát szaporítni kell. Egy I szóval az osztrák haditengerészetet, mely I neveztetik osztrák-magyarnak, föl kell emelni a „kor színvonalára.“ 77 És azok a lelkiismeretlen emberek, akit úgy neveznek, hogy szabadelvű ápírt, bizonyára meg fogják szavazni az a két millió újabb költséget. Megszavazzák a delegáczióban és meg a Képviselőházban. * Meg fogják szavazni hűségesen, | jalta meghunyászkodással, meg sem I tóráivá, meg sem kérdezve, hogy hát I elkerülhetetlen szükség-e az osztrák ha- I kerészetre szánt ez az újabb ki-I tóra! Pedig az ellenzék meg fogja tagad- ni állami háztartásunk ez újabb meg- I keltetését.. De mind hiában fog argmentálni. Hiában fog arra hivatkozhogy hát az a haditengerészet, mely az u. n. áldozatok sorában elő- térbe nyomult, minden egyéb, csak nem ötös s igy nem is magyar, hanem lóttán és kizárólag osztrák-német; hiábaa fogja kiemelni, hogy az egész oszták tengerészet is olyan komédiázás, mint a „Fenn az ernyő nincsen kas“, mután Ausztriának a nyilt tengereken, nincsenek hadi érdekei s amennyi kereskedelmi érdeke Trieszt miatt fennforog, azt megvédelmezheti az eddigi tengerészetével is, a minthogy az olasz-osztrák háború alkalmával is megtudta védelmezni, és hiába fog arra hivatkozni az ellenzék, hogy utoljára is a magyar kormánynak és magyar törvényhozásnak soha egyetlen egy tagja sem ismerkedett meg az úgynevezett közös haditengerészettel, nem tanulmányozta azt, következőleg jólélekkel nem határozhatja el magát: egyszerre két millió forinttal terhelni meg évenként az adófizetőket, 2 millióval, amiből több mint fél millió jutna Magyarországra, tehát akkora összeg, amelyből épen fenn lehetne tartani egy harmadik egyetemet. Minderre hiában fog hivatkozni az ellenzék. A kormánypárt, mely szabadelvűnek nevezi magát és azt állítja, hogy Magyarország jóllétén és megerősödésén munkálkodik, nem is fog ráhederüzni az ellenzék aggodalmaira, ellenvetéseire, érveire, hanem hallgatni fog és szavazni, mint a parancsolat És még önök mennek hazafiságukra appellálni ? — Önök, akik ez irtózatos rendszer lidéretnyomása alatt egyebet sem tesznek 17 év óta, mint meggondolatlanul, lelkiismeretlenül szavazzák meg az óriási állami terheket a folytonos d e f i c z i 11 e 1 küzködő nép nyakára? Önök merészek azzal ámitni magukat is, másokat is, hogy az állam háztartását rendbe hozzák, mikor alig áll elő egy osztrák tábornok egy-egy új szeszélylyel, egyegy új „reformmal“, egy-egy új tervvel, és önök, az udvari és tábornoki légkörben elkábult és eltompult vezérük egyetlen intésére behunyt szemmel szavazzák meg a milliókat évről-évre, budgetről-budgetre ? S mivel állanak elő önök egyetlen igazolásul? Azzal, hogy ezeket az óriási kiadásokat, melyek alig 2 évtized alatt szinte megkétszereződtek, úgy követeli a monarchia védelmi érdeke! Hiszen ilyen titulus alatt, ezzel az argumentummal már akár ellicitálhatnák mindenkinek a szájából a betevő falatot is ! S azt vélik, azt hiszik, azt remélik önök, hogy az osztrák szoldateszkának valaha betömik a száját — hogy valaha vége lesz az áldozatoknak ? Azt hiszik hogy valaha eljön az idő, midőn az osztrák hadügyminiszter végre nem fogja emelni tovább a hadügyi kiadásokat ! Hiú remény ! Az az idő sohasem fog elérkezni. Vagy elérkezik talán valaha, de akkor már többet nem lesz szükség többet költeni se hadseregre, se haditengerészetre, mert a katasztrófa elkövetkezett lesz s nem lesz többé, mire kidobni a milliókat hiába ! Ha ezt akarják önök, hát logaliskodjanak és vegyék ki a sápot a maguk részére is, még nem késő! Timoleon. . ... ELLENZÉK ‘TARCZAJA. 1884. szeptember 18. Róza napján. Nem engedtem, hogy befejezze mondaai valóját. Egy kétségbeesett elhatározás l'?ant meg bennem. Hazugságra fogom a tijl?ot. Kiadom magam zsurnalisztának. A z‘Qrnalisztát különben is mindenütt elfogad* ts tisztelik és szeretik —• — kivéve, a ,J‘ nem fogadják el, nem tisztelik és nem ^-fetife. Tehát belevágtam a házi kisaszú!Oty szavába : ^ — Nem vasmegyei vagyok és nem is "italos; én Kolozsvárról jöttem, a nevem a r ó K e 1 ö, reporter vagyok az Ellen‘ a szerkesztő úr üdvözletét küldi, s 'kívül egy staniczli Kuglerféle czukker."^*8 egynéhány frissen sült előpataki ^ ^ »Örülik. Az ön szerkesztője nagyon Jv': kiifii emlékével még eredeti is. tlinczolni fog; jöjjön mutassam w. l*rínei\goak. Hanem az a szerkesztő lagybolond : borsos czikkek és édes jy Klülönben a kifliket átadom ái 'íi r ^' ttlí:lr^ nek‘ vo'f ez az erdélyi spe'** Eló*atakon bemutatva.“ hlit,n I*11 fogadott. Ugrón Gábor »ílette, de ezen interwiew leírását fktty1 tjg, g.mm. Ákos tudakozódott a szerar a váltig erősítette, hogy Radnothot olcsón kapja meg Schossberger. Irma kisasszony nem találta elég jónak az Ellenzék papírját s ajánlotta, hogy a csikzsögödi papírgyárral lépjünk érintkezésbe. — De hiszen ott csak itatós papírt készítenek — felelém. „Legalább lesz mit igyék“ — mondá egy félérett hang s éles megjegyzéséhez úgy nevetett, mint egy gerlicze. Szőke volt, mint Diána, s bajában nefelejtset viselt, mintha írott törvény volna, hogy — el ne felejts ! — Czikkeink vizenyősségére gondol, kedves Margit kisasszony ? „No a spiritussoktól nem is fog megtántorodni az önök papírja , hiszen úgy néz ki, mintha subventiót kapna a rendelkezési alapból.“ — Ah, hát politizálni is szokott — úgy unalmában, a fiatalvi mai emberekben ? „Értem a célzást. Ez azt jelenti, hogy a malom alatt, nemde? Hát igen, úgy miként önök.“ — Én a tárczarovatot vezetem. „És az ön bűneit mind szegény Amica vezekli le — szólt közbe csípősen egy csengő hang, melyről lehetetlen föl nem ismerni es a kisasszonyt. Szörnyű zavarba jöttem. Jancsi húzta a Meine Königin keringőt. Megjegyzem, hogy pompás drájszitt tánczos vagyok. Ez jó alkalom a nyilaktól menekülni. Meghajtottam tehát magam egyik Lázár comtesse előtt s lejteni kezdettünk. Azt hittem, hogy egy hajnali harmatcseppet tartok karjaim között. Egy szép asszony a kolozsvári kisuszodáról kérdezősködött. Arcza mosolygott, szeme mosolygott, szája mosolygott. Olyan volt, mint egy nefelejts bokréta. Kisütöttük, hogy mindketten a kisuszodában tanultunk korcsolyázni. Egy másik szép asszony Székelyfüredről beszélt. Ott szokott nyaralni. Fekete haja úgy nézett ki fénylő szemei fölött, mint egy villámlésos éj a Hargita oldalában. A kis fürdőről elragadtatással beszélt. — De hiszen ott nincsen közönség — mondom. „Ott vannak férjem és gyermekeim.“ — De nincsen zene. — „Van a lövétei kecskéknek kolompja és van a hegyi pataknak zúgása.“ — De sétány nincsen. — „Van erdő és ott járkálok.“ — Hírlap sincsen. — „Van csillagos ég és abból olvasok.“ — Nincsen komfort. — „De van nyugalom.“ — Nincsen bál. — „Van madárzengés.“ — Asszonyom, mondja meg, hol van az a zúg, a hol még kelete van az idilnek ? „Mindenütt, amerre a házaspárok elég értelmesek, hogy ne unják magukat és elég becsületesek, hogy egymásnak élve, szeressék egymást.* Finom, majdnem átlátszó leánynak mutattak be. Amint ruhája meglebbent, azt hittem szárnyai vannak e kis madárnak. Ez volt Róza grófné. Kikérdezett egy néhány mustramegyei urfiról. Felvilágosításaim nem nagyon kötötték le figyelmét, mert piezi kezeivel olyan mozdulatokat tett, mintha így szólott volna: „iszkiri!“ Ez a szó. Szerkesztő úr az én találmányom. Azt is teszi, hogy „kivele“, azt is hogy „elmehet“ és mindenesetre középhelyet foglal a somfordálás és kidobatás között. Az idő gyorsan haladt. A fagylalt, tea, limonádé, borvizes bor együtt fogyott az éjszakával. A buffet-t gyakran meglátogattam, de kedvencz italomat nem találtam meg. Nem is tudom, hogy mit vétett az uraknak és úrnőknek az a maandulatej ? Úgy bánnak vele, mintha egyházi átok alatt állana. Ki van kergetve a tánctermekből, mint valami parvenu. De biztosíthatom a Szerkesztő urat, hogy a mandulatej kivételével minden volt. És arról is biztosíthatom a Szerkesztő urat, hogy ha a szép és kedves Gyárfás Endrénét Margitnak hívnák, most nem én imám e sorokat, hanem az erdélyi részek legjobb bábtudósítója. Végre is megviradt, az ember pedig másképen néz ki napfénynél, mint lámpavilágnál. Reám nézve a napfény hátrányosnak látszott. Az urak mintha suttognának és felém tekinthetnének. Ez a titkolózás úgy hatott rám, mint egy dézsa víz, mely a nyakam közé csorog. Éreztem, hogy menekülnön kell. Már karomon volt a felső kabát, már az ajtóban voltam, midőn hatalmas kéz ragad galléron. Ijedve látom, hogy új barátom Endre tette rám vasmarkáit. „Ki vagy gazember, mert én ismerem az Ellenzéket minden pereputyával, azt is tudom, hogy kicsoda ir Cassius, Bayard, Amica, Gargon, Gamin, Zongor, Botond és Járókelő név alatt. Te nem vagy azok közül való. Mit akarsz itt?“ — De uram, én . . . — „Igen, igen, tessék megmondani, hogy kicsoda maga?“ vágott szavamba egy éltes úr. „Mit keres itt?“ kérdé egy másik. „Honnan jött?“ „Hová megy ?“ „Minek hívják?“ „Mi a foglalkozása ?“ Tisztelt Szerkesztő úr! Úgy éreztem e perezben magamat, mintha Udvarhelyszék főkirálybirója lennék, s a sz.-kereszturi szolgabiró baloldali kortes volna. Az interpellatio úgy zúdult a nyakam közé, mint a záporeső. — Uraim, hölgyeim, mindent megvallok töredelmesen; de hallgassanak ki. — „Szóljon!“ kiáltá ezer hang. A törté- Politikai hirek. — Az 1885 évi közös budget emeléséről a bécsi N. Fr. Presse jelenti: Kálnoky külügyminiszternek Skierneviceből való visszatérése után Bécsben közös miniszteri tanács lesz az 1885-dik évi budget megállapitása s a nagy miniszteri tanácskozások előkészítése végett, melyek az uralkodónak az arlbergi vasúttól való visszatérése után Budapesten fognak tartatni, a budget vég-leges megállapítása ügyében. A közös külügy-s közös pénzügyminisztériumokban való kisebb változásokra vonatkozó javaslattal járó költségek nem jönnek számba. A hadsereg rendes s rendkívüli szükséglete, a boszniai megszálló csapatok szükséglete nem lesz nagyobb a folyó évinél, sőt egyes rovatokban kisebb lesz; ez nem zárja ki azt, hogy az előirányzat egyes nagyobb fejezeteiben változások ne legyenek, amire a gabonaneműek rendkívül olcsó árából is lehet következtetni, amit a hadügyi kormányzat nem hagyott felhasználatlanul. Nevezetes költségemelkedés várható a tengerészeti költségvetésnél. A tengerészet új főnöke két milliónál többel kívánja emelni a budget-et. A legközelebbi minisztertanács e felett is fog dönteni. Hírlik, hogy Steineck báró a hajóhad szaporítására vonatkozó tervezetet dolgozott ki s terjesztett elő. Ha ez áll, akkor a tengerészet szükségleti emelkedése nem átmeneti, hanem évről évre viszszatérő lesz. — A király elismerése. Ő felsége a következő legfelső kéziratot bocsátotta ki: Kedves Tisza! Nagy megelégedéssel értesültem, hogy az ez idei Arad és Temesvár közti hadgyakorlatok, valamint az Alsó- Morva melletti nagy hadgyakorlatok alkalmával, a hatóságot, a katonaság részéről támasztott igényeknek a legelőzékenyebben s a leggyorsabban megfeleltek s hogy a népesség nemcsak a katonai szükségleteket önzéstelenül legjobban kielégíteni igyekezett, hanem egyszersmind az állandó hadsereg és a honvédség csapatait nagy rokonszenvvel fogadta. Nem mulaszthatom el ezen legális és hazafias nyilatkozatokért teljes elismerésemet kijelenteni s utasítom Önt, hogy ezt megfelelő módon közzétegye. Kelt Ebenthalban, 1884. évi szeptember hó 13-án. Ferencz József, s. k. Hasonló legfelső kéziratot közül a „Wiener Zeitung” mai száma, Taaffe gróf osztrák miniszterelnökhöz intézve. — Élelmiszerek és a kolera. A belügyminiszter az élelmiszerek vizsgálata tárgyában a következő rendeletet bocsátotta ki : Az élelmiszereknek és italoknak a hamisításoktól való megóvása minden időben és minden körülmények között felette szükséges lévén, annál szigorúbb felügyeletet és ellenőrzést igényelnek ezen czikkek arra nézve, hogy azok kifogástalan jó minőségben legyenek kaphatók s hogy azok hamisítása megakadályoztassék akkor, midőn a lakosságot, mint jelenben népjárvány veszélye fenyegeti. Az ügy ehhez képest jelenben kiváló, fokozott fontossággal és jelentőséggel bírván, fölhívom a törvényhatóságot, hogy e részben szem előtt tartva a fennálló törvényt, s az ennek alapján az élelmiszerek és italok jó minőségének biztosítására kiadott szabályzatot, teljes szigorral és pontossággal járjon el, s az intézkedések foganatosítását szigorúan ellenőriztesse. Különösen pedig, minthogy az italneműek közül leginkább a vörösbor az, mely a koleraveszély idején számosak részéről óvszer gyanánt is nagyobb mérvben szokott fogyasztatni, ennélfogva ezen italneműek az egészségre ártalmas bármely anyaggal való keverése, vagy bármi módon történhető meghamisítása ellen a legnagyobb erélylyel szükséges eljárni, azt kitelthetőleg megakadályozni. Ezen okból a borhamisítás meggátlása tárgyában kiadott 1880. évi január hó 2-án 57,333/1879 és 1880. évi január hó 19-én 57,627. számok alatti körrendeletemet azzal hozom a törvényhatóságnak emlékezetébe, hogy azoknak szigorú és pontos foganatosítása iránt a felügyeletet s ellenőrzést a legéberebb figyelemmel gyakorolni el ne mulassza. Minthogy pedig a koleraveszély idején a nyers gyümölcsnek, jelesül pedig annak mértéktelen élvezete, egészségi szempontból aggályos, amennyiben az ily gyümölcs könnyen koleraszerű betegséget idézhet elő, lehető kiterjedt módon figyelmeztetendő a közönség, hogy a nyers gyümölcsnek, különösen pedig az Olaszhonból behozottnak, amely gyakran éretlen állapotban jut hozzánk, élvezetétől gondosan tartózkodjék. A községi törvény revíziójának nagyjelentőségű kérdése képezi főtárgyát az országos központi jegyzőegylet közgyűlésének, mely most foly Budapesten. A községi élet gyakorlati szakemberei által e kérdésben kidolgozott emlékirat különösen hansúlyozza a községi elöljáróság és elsősorban a községi jegyző értelmi minősítésének kívánatos emelését; közrendészeti ügyekben tágítani óhajtja a községek automiáját ; települési, nyilvántartási és és illetőségi ügyekben, a községi pótadó kivetése, a pénztárkezelés, számvitel, a községi számadások készítése és vizsgálása, a puszták, a havasok községi közlekedési költségek tárgyában alaposan indokolt és jelentős reformjavaslatokkal áll elő. Ha törvényhozásunkban aktuális jelleget ölt a községi törvény revíziója, a gyakorlat férfiainak e munkálata mindenesetre becses anyagul fog szolgálni e kérdés megoldásához. — Horvátországban most folynak a választások. Az u. n. nemzeti (vagyis kormány) párt előreláthatólag többséggel kerül ki a küzdelemből. Ugyanis jelöltje van a nemzeti pártnak 28 kerületben, a független pártnak 15 kerületben, a jogi pártnak 9 kerületben, a vadnak 5 kerületben. Érdekes tudni, hogy dr. Starcsevics Dávid (a nagy) nem kevesebb, mint 12 kerületben lépett föl. Starcsevics előrelátó ember lévén, úgy számít, hogy annyi kerület között csak mégis akad egy, mely megválasztja. Egyébként személyes hatalmát és befolyását is akarja mutogatni a sokszoros föllépéssel. A császárok találkozása. A lengyelországi kis város Skieraiewicze két napon át a világ központja volt. A három császár találkozása vette igénybe az összes politikai érdeklődést, hanem persze arról, hogy mit beszéltek, minisztereik, a tanácsadók, mit végeztek el egymás közt, arról egy szót sem lehet tudni, csak távolról dereng egy halvány sugár, mely sejteni engedi a tulajdonképein ezért. Még csak egy toszt sem volt, mert még annyit sem akartak elárulni a minden oroszok czárjának koronás vendégei, amennyit egy tosztban akarva nem akarva el kell mondani. Vilmos császár indítványára csak egyszerűen összeütötték poharaikat, s Európa nem hallott mást pohárcsengésnél, fejtsen meg magának ebből a mit tud. Magyarázza a mint tetszik, de sok meleg és a szabadságért érző szív megdöbben a pohárcsengésen s azt kérdi, vájjon nem a szabadság halálcsengése volt-e ez a kaczintás ? És sajátságos, hogy épen az orosz lapok azok, melyeknek egyes részleteket köszönhetünk, míg ellenben a német, angol és franczia lapok ma sem mennek tovább a sejtelmeknél. A „Journal des Fetersbourg“ ezt írja : III. Sándor czár, a czárné, a trónörökös és a czári ház tagjaitól környezve, fogadja a tanácsadóik kíséretében érkezett fejedelmi vendégeket. Ferencz József király a czári családnak az osztrák-magyar határ közelében való tartózkodását fölhasználta arra, hogy a czár trón rálépte óta először tegye nála látogatását. Ez az udvariasság csak a két udvar közt uralkodó igen szívélyes viszonyról tesz tanúbizonyságot. Vilmos császár agg kora létére sem riadt viszsza a hosszú utazás fáradságaitól és készséggel viszonza ama látogatást, melyet a czár tiszteletreméltó nagybátyjánál, a hatalmas és szeretett uralkodónál Danczigban tett. A benső barátság kapcsaival egymáshoz fűzött három uralkodó találkozása és az a tény, hogy az illető uralkodókat meghitt tanácsadók kísérik, eléggé bizonyítják, hogy ott a béke politikája és az általános megnyugtatás műve foly. Maga a találkozás nem valami új helyzetnek kiinduló pontja, hanem a mai, szerencsére, létező viszony és minden lényeges kérdésre nézve létrejött teljes egyetértés megpecsételése. Nem formális szövetségekről vagy különleges megállapodásokról van szó, hanem az egyetértés megpecsételéséről, hogy a jelenlegi status quon kívül eső minden kérdés egyetértésben találja az uralkodókat, közösen működve, hol az érdekek megegyezők, összhangba hozva az érdekeket, hol azok eltérők és együttesen óva a jogot, rendet és békét. Hála az egyetértésnek, mely a szerződések kölcsönös tiszteletén és az európai status quo fentartásán alapul, a három nemzet, mely csak az erkölcsi és anyagi fejlődés terén akar versenyezni egymással, uralkodói útján a biztonlét és fölvirágzás zálogát cseréli ki. E találkozásban az egész művelt világ a béke politikáját fogja látni, mely lelkiismeretesen tiszteletben tartja máa——BM—I—BB——Bag»