Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-10-23 / 248. szám
s» f ejtödik eliOiyam£ SZERKESZTŐI IRODA: Beliirny-ntciA 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK« IlŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva u. évi................16 frt. II Negyedév:a . . . 4 frt. .................... 8 frt. || Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. (({jflanik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. 1$. *^ásyu POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, csütörtök, október 23. 1884. KIADÓ-HIVATAL. Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. e-Q-kf 9v ? Magyar felsőház. — Két czikk. — II. A kormány javaslata abban is raraszkodik a történelmi múlthoz, hogy az egyházak főpapjait meghagyja eddigi jogaikban, kivéve a katholikusok czímzetes püspökeit. Ezek többé nem fognak helyet foglalni a felsőházban. És itt kezdődik a törvényjavaslat radikalizmusa. Ennyiben helyeseljük a javaslatot, valamint azt is elismerjük, hogy a főispánok kimaradása is nagyon üdvös. A főispánnak állása ma már nem puszta méltóság többé, hanem valóságos hivataloskodás. A főispán, ha meg akar felelni feladatának és a megyei adminisztráczió körüli teendőit nem szorítja puszta elnökösködésre, lehetetlen huzamosan távol maradni megyéjétől; márpedig ha egyúttal törvényhozó és lelkiismeretesen teljesíti törvényhozói kötelességét is, akkor el kell hanyagolnia megyéjét. A két feladat tehát úgy szólva öszszeegyesíthetetlen, s azért helyes volt a főispánokat kizárni a felsőházból, melynek függetlensége is nyer azáltal, ha mintegy 60 főispán, kik már állásuknál fogva a mindenkori kormány bizalmasai kell hogy legyenek, nem szaporítja a mameluk-szavazatokat. Épen úgy helyeseljük a czímzetes püspökök kimaradását. A rom. katholikus egyház náluk nélkül is aránylag több törvényhozóval lesz képviselve, mint a többi hitfelekezetek bármelyike is. Mi különben sem látjuk be annak szükségét, hogy a hitfelekezet főpapjai, mint olyanok miért legyenek tagjai az ország törvényhozó testületének? A nem katholikus egyház érdekei úgy is elég hathatós védelmet nyernek a nemzeti közéletben azáltal, hogy az uralkodó család a vallás hívei közé tartozik, mégpedig tudvalevőleg buzgó hívei annak. A nem katholikus hitfelekezetek közül a protestáns egyházak már életelveknél fogva sem üdvözölhetik örömmel ezt a „jogszerzést.“ Nem, mert a felsőházi tagság elfogadásával a protestáns főpapok mindenesetre lemondanak az államhatalom tényezőivel szemben eddig elfoglalt függetlenségük jókora részéről; ez pedig épen a protestáns egyházak érdekébe ütközik. Aztán ha a protestáns és a többi nem-katholikus hitfelekezetek akkor is meg tudták védelmezni szorosan vett vallási és iskolai érdekeiket, midőn Magyarország állami hatalmának és tényezőinek súlypontja nem a hazában, hanem idegen földön volt s a midőn egyetlen református, lutheránus, unitárius főpap sem foglalt helyet a törvényhozás tagjai között, pedig másfelől a hatalmas katholikus klérus ott volt a főrendek soraiban: miért ne lennének képesek megvédelmezni érdekeiket jövőben, a felsőházon kívül, akkor midőn a nemzet törvényhozói és kormányhatalma legalább részben, maguknak a nemzeti tényezőknek kezeiben van ? Mi tehát egyáltalán nem látjuk be annak a szükségét, sőt még czélszerűségét sem, hogy a hitfelekezetek főpapjai mint olyanok, miért foglaljanak helyet jövőben is Magyarország felsőházában! Aztán miért ne lehetett volna e tekintetben is kompromisszumot kötni a múlt jogai és a jelenkor követelményei között? Például, hogy jogsérelmet ne kövessünk el, hogy respektáljuk a szerzett jogokat, meg lehetett volna hagyni felsőházi tagsági jogukat azoknak a főpapoknak, akik eddig is személyekre nézve annak élvezetében voltak. Ha aztán ezek kihaltak volna, többé nem kellett volna egyik hitfelekezet klérusának sem helyet adni a felsőházban. A papság úgyis érvényesítheti s érvényesíti is jobban, mint bármely társadalmi osztály, teljes befolyását és egész szellemi hatalmát a képviselő választásoknál. Már ennél fogva sem lehet Magyarországon attól tartani, hogy törvényhozási termeiben az atheizmus vagy vallástalanság tanyát üthessen, vagy épen felül kerekedhessék ugyannyira, hogy emiatt direkt befolyást kelljen biztosítni a hitfelekezeteknek a törvényhozásra. Még van sok kifogásunk és megjegyzésünk a kormányjavaslatra , de ezeket egy más alkalomra tartjuk fenn. Timoleon. t**s Egy csók — épen jókor. 4 1762 júliusának egyik élén történt. Katalin czárnő a péterhofi parkban kegyénekre Orloffra várt, aki ma ismét igen soká váratott magára. Sötét czobolylyal prémelett kék selyem házi ruhában ült egy mellékpadon a szökőkút mellett. Az éjszaki nyár üde frissben a hold ezüstös sugarai körül folytak. A öreg fák sudarai gyenge széltől lengetve zuhogtak, a pázsit zöld bársonyára a harmat tippjei gyöngyszőnyeget terítettek. A virág- bokrokban fülmisék epedtek. A hányszor a szép asszony felkelt gyéről s türelmetlenül alá s fel járkált, a fehér márvány nympha, mely óriási Ancsájából vizét az alsó márványmedencébe öntötte le, hideg, holt ajkaival féligúnyosan mosolygott le reá, s a lángoló pszták az ut.sz.élen töviseik között titokban fogtak. A czárnő parányi lába az aranyáttört török házi czipővel mind bosznoában lépdegélt a fehér kavicson. Selyem bundaprém mind fenyegetőbben suhogtak 4 szerelmes szép asszony igéző idomain. Végre egy kocsi gördülése hallszott, megállott és ügyelt. A kocsi a két" Alota udvarába hajtott s megállott. Siető "fék zaja hangzott. Semmi kétség, ő az. A czárnő eléje futott, Orloff jött vele szembe. Szép és magas volt, mint rendesen, de nem volt egyedül. Kisded, karcsú nő kisérte s egy aranyos egyenruhájú férfi. Mikor közelbe értek felismerte legjobb barátnőjét, Daschkoff Katinkát és Radumowsky ősz hetmant. — Mi történt ? — kérdezte hirtelen, mert élénk világos szemei rendesen azonnal átláttak a dolgokon és az embereken, mintha üvegből lennének, s leolvasott szavakat az ajkakról, mielőtt még kimondattak. — Még semmi sem veszett el, szólt a herczegnő, de tenni kell. — El vagyunk árulva, tette Orloff hozzá, s ha azonnal nem intézünk egy döntő csapást, a császár megelőz. — Jobban ismerem III Pétert, szólt Katalin, sok időbe kerül míg elhatározza magát, s még többe, mig azt végre is hajtja. Egyelőre hát a veszély nem oly nagy. — De, felség ! — Beszéljen hát! Katalin leült a kőpadra a figyelmesen nézte Daschkoff herczegnőt. — A czár tudja összeesküvésünket, hogy kiragadjuk kezéből a kormánybotot, s azt az ön kezébe tegyük le felség, tudja, hogy a gárda haboz, s hogy sok főtiszt és a klérus meg van nyerve ügyünknek. — És mit határozott? — Dühöngött. — De még Oranienbaumban van ? — Igen — Úgy nincs semmi elvesztve. — Minden óra romlásunkat hozhatja — kiáltá Orloff — Felséged tudja, hogy férje mennyire gyűlöli. Azzal fenyegetőzött, hogy kolostorba záratja. — Ez roszabb volna a vérpadnál — szólt Katalin mosolyogva, de azért gyengén elhalványult. — Még ez éjjel meg kell tennünk utolsó rendelkezésünket — szólt most Razumovsky — s holnap va banqueot kell kijátszanunk. — Számíthatunk a katonaságra hetman ? — Az én ezredemre feltétlenül számíthat Felséged. — A gárda annyira a miénk — szólt most Orloff — hogy hozzánk áll, mihelyt Felséged hívja. — Ezt szeretem — szólt a czárné — most mindenekelőtt azokat kell biztonságba helyeznünk, kik az utolsó perezben III. Péternek hirt adhatnak s az összeköttetést Oranienbaummal el kell vágnunk. — Helyes — szólt Razumovsky — meg kell szállnunk a kálviki hidat, mielőtt más tenné. E feladatot magamra vállalom. — Köszönöm. — A czár hívei közül csak három van Pétervártt, kik veszedelmesek, Bressan államtanácsos, Villebois tábornok s Persilier gárdatiszt, kit Péter megbízott, hogy mi reánk figyeljen s mindent, a mi történik, bemondjon neki. Ezt magamra vállalom szólt Orloff. — És én Bressaut, szólt a herczegnő. (Vége köv.) Dolores. A Héra szerzőjétől. Fordította Amica XXXII. (Folytatás.) — Jaj annak a szerelemnek, mely örökké tart! S teljes szivéből kivánta, hogy bár ne nyitotta volna fel azt a könyvet soha. Mi haszna neki az élet és szerelem édességéről olvasni ? — Rám nézve nincsenek üdítő rejtett források, mondá, sem amabra a zord tengeren, sem hó alatt szedett eprek. Ab, égek! ha éltemet még egyszer újból kezdhetném ! Gyorsan járt le s fel a hosszú, üres szobában. — Mily esztelenség tőlem! —■ mormogá. Miért is tettem ? Soha sem fogok többé verses könyvbe nézni, soha, de soha még élek. Az asztalon egy angol hírlapot látott, de ma reggel nem volt ,oly kiváncsi, hogy átnézze. — Eleget szenvedtem már ma egy napra, gondola. Ki tudja mi van e lapban? De a Timest mégis kezébe vette, a számok hetek óta szép rendben egymásra voltak halmozva. Tekintete legelőbb is a rá vonatkozó hirdetésre esett. Ezer forint jutalom volt ígérve annak, aki a de Ferras Lala haláláról hírt ad, de aki azt bizonyítja be, hogy él és hol van, az megduplázva kapja az összeget. Midőn e sorokat olvasta, arcza még jobban elhalványult. — Élve vagy halva, mi szükségük van reám? mondá magában. Ez ő, ez bizonyosan Dolores! Kiáltá. Mohón nézett az adreszre ,lord Fielden, vagy Shawur, Waterloo utcza, London. — Mit jelent ez ? Mi történhetett ? kérdé magában. Mi baja lehet lord Fieldennek velem ? És ki az a Shaw úr ? Végig nézte a Times utóbbi számait, s mindenikben ugyanazt a hirdetést találta; aztán átnézte a többi angol lapokat is, s csudájára mindenikben hasonló hirdetést talált. Zavarodottan tette kezét homlokára. »Ez Doloresnek a furfangja“ gondola. Pedig tudta, hogy lady Allanmore rég elhagyta Angliát. Az első gondolat az volt, hogy régi ismerősei közül bizonyosan meghalt valaki, aki végrendeletében pénzt hagyott neki. — Nincs szükségem reá, mormogá; a világnak minden kincse sem tudna nekem örömet adni vagy hasznomra lenni. De mégis, folytatá tűnődését, aligha ez lesz az oka. »Élve vagy halva.* Mit jelenthet ez? Ha Doloresnek volna valami mondanivalója — azóta rég felkeresett volna. Lehet, hogy meghalt. Dolores meghalt! kiáltá, s arcza lángolt s szemei dühösen villogtak. — De ha meghalt, gondolá, akkor nem szenved többé. Gondosan nézte végig a »meghaltak« tfi 99} & h 91 % /!•99 y9· 19 AZ,ELLENZÉK TÁRCZAJA. 1884. október 23. Politikai hírek. — A kath főpapok és a főrendiház reformja. Ha a Magyar Állam híven fejezi ki a kath. főpapok nézeteit, úgy e részről a főrendiház reformja ellenzésre fog találni. A M. A. ugyanis ma kifogásolja, hogy a czimzetes püspökük megszűnnek a főrendiház tagjai lenni és igy a katholikusok 22 főrendű széket veszítenek, a más felekezetek pedig, 24 helyet nyernek. Az ultramontán lap azt is kétségbevonja, hogy Mailáth és gr. Cziráky János helyeselték volna a javaslatot, mint állíttatik, s arra emlékeztet, hogy a főrendi enquéten gr. Zichy Nándor elfogadhatlannak jelentette ki a kormány tervét. Másfelől azt írják nekünk, hogy kompromisszum készül, melyszerint a czimzetes püspökök is megmaradnak a felsőházban s hogy a kompromiszszumot báró Sennnyei Pál egyengeti. — A főrendiház reformjáról beterjesztett törvényjavaslat értelmében, ha törvénnyé válik, a főrendiház eddigi tagjai közül ki fognak maradni azok a herczegek, grófok és bárók, kiknek egyenes állami földadójuk birtokaik után a 3 000 frtot nem üti meg, továbbá valamennyi főispán és a czimz. püspök. Az erdélyrészi főispánok közül, kik a főrendiházban törvényhozói jogokat a múlt ülésszak elején gyakorolni jogosítva voltak, kik e jogukat, e c z i m e t, most elvesztik, — a következők név szerint: Bánffy Dezső báró (Szolnok-Doboka m.) Bánffy Zoltán báró (Maros-Torda m.), Baranyai Ágoston (Szilágym.), Bethlen András gróf (Brassó m.), Bethlen Gábor gróf (Kis- és Nagyküküllöm.) Brenneberg Mór(Szeben), Dániel Gábor (Udvarhely), Esterházy Kálmán gr. (Kolozs), Horváth Mihály (Fogaras), Kemény György báró (Torda-Aranyos), Mikó Bálint (Csik), Pogány György (Hunyad), Pótsa József (Háromszék), Zeyk Károly (Alsófehérmegye) — Az egyes minisztériumok keblében, nevezetesen a pénzügy- és a kereskedelmi minisztériumban jelenleg beható tanácskozások folynak ama követelések formulázása ügyében, amelyeket az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetség megújítása alkalmából mint ama szövetség és az azokkal összefügésben levő törvények módosítására vonatkozókat a magyar kormány szükségeseknek lát. A képviselőhöz mentelmi bizottsága tegnap délelőtt 11 órakor Gromon Dezső elnöklete alatt ülést tartott, melynek napirendjét Simonyi Iván, Margittay Gyula, Verbovay Gyula és Szalay Imre képviselők mentelmi ügyeinek tárgyalása képezte. Az ülésen jelen voltak: Chorin Ferencz, Daniel Gábor, Gajzágó Ferencz, Gaál Jenő (felvinczi), Gromon Dezső, Karuch József, Krajtsik Ferencz, Porubszky Jenő (előadó) és Szlávy Olivér. A bizottság a következő határozatokat hozta: Sajtóvétséggel vádolt Simonyi Iván mentelmi jogának felfüggesztését nem fogja a háznak ajánlani. Margittay Gyula sajtóügyében a bizottság hosszas beható tárgyalás után a mentelmi jog felfüggesztésének megtagadását határozta el. Ellenben sikkasztással vádolt Verhovay Gyula és párbajvétség miatt 11 napi áranatiyitázra jelt Szalay Imre képviselők mentelmi ügyeikben a bizottság mindkét képviselő mentelmi jogának felfüggesztését ajánlani fogja. — A szerb kormányválság véget ért. Mint egy belgrádi táviratunk jelenti, a minisztérium kiegészítése következőleg történt meg. A miniszterelnök megtartja a külügyi tárczát és átveszi a pénzügyek vezetését. Ilajovics semmisítőszéki bíró a közgazdasági, Popovics miniszteri titkár pedig a közoktatási ügyek vezetésével bízatott meg. A többi miniszter megtartja tárczáját. A Gladstone-kabinet egyik kiváló tagja, Childers pénzügyi államtitkár tegnap Knottingleyben választói előtt beszédet mondott, melyben kijelenté, hogy a kormány remélte, hogy Francziaországgal és a többi hatalmakkal egyetértve, Egyiptom pénzügyi helyzetén még ez év folyamán javíthat, e reményt azonban a francziai kamara megsemmisíte. D, Childers, reméli, hogy a Northbrook jelentése alapján teendő javaslatok Angolországot és Európát ki fogják elégíteni. A 35/0-os államkötvények konverziójának sikere iránt nincs kétségben. A kormány két év alatt a konverziót, ahányszor csak célszerűnek tartja, annyiszor megkezdheti, sőt a parliament beleegyezésével a kötelező konverziót is alkalmazhatja a kötvények egy részére. A Tonkingból érkezett legutóbbi hírek nemcsak a Ferry-kabinetet, hanem az alsóház által kiküldött illető bizottság ellenzéki tagjait is arra bírták, hogy minél tetemesebb hitel megszavazását ajánlják a parliamentnek. Megerősítést nyer ugyanis, hogy Briére de Pasle tábornok hadereje a Deltából nem mozdulhat, mivel a tábornoknak hadműveletek czéljából mindössze 5000 ember áll rendelkezésére ; a többi katonaság részint az erődítéseket tartja megszállva, részint beteg. Midőn a kínaiak Tujen-Kvangot e hó 13-án megtámadták, az erősséget csak 450 ember és 8 tiszt védelmezte, s hogy a francziák itt vesztesek nem lettek, ez csak annak köszönhető, hogy három ágyúnaszád is beavatkozott a harczba. A magyar láposi mandátum ügye* A IX. bíráló bizottság tegnap délután 5 órakor tartott ülésében folytatólag tárgyalta gr. Teleky Domokosnak, ki a magyar láposi kerületben nyert mandátumot, választási ügyét. A bizottság a választás ellen beadott kérvényt alaki tekintetben vette ülésében vizsgálat alá, és azt alaki kellékek hiánya miatt szótöbbséggel elutasítandónak találta. A bizottság elnöke, Horváth Gyula, a bizottság e határozatát kihirdetvén, ezt azzal indokolta, hogy a kérvény egyik mellékletének hitelessége nincs igazolva, hogy a visszaélésekről felvett közjegyzői okirat hites tolmács közbejötte nélkül vétetett fel (az adatokat szolgáltató választók csak románul beszéltek, a közjegyző pedig e nyelvet nem értvén, más által tolmácsoltatta a bemondásokat), és hogy a többi mellékletek megfelelő bizonyító adatokat nem szolgáltatnak. Ezen választás az, melynek megsemmisítését az azt megtámadó választók egyebek között azért is kérték, mert Bánffy Dező b. főispán bemutatott levelével igazolják, hogy a szolgabirák egyenesen utasíttattak a kormánypárti képviselőjelölt érdekében preszszió gyakorlására és a levélben a főispán arról értesíti a szolgabírót, hogy a választásra 2000 frtot fog küldeni. A bíráló bizottság elutasítván a kérvényt alaki szempontból, ezen főispáni levél nem képezte a tanácskozás tárgyát. Mint értesülünk, a bizottság két tagja, — Vesztei Imre és Ferenczy Miklós, — külön szavazatot adtak be s szavazatuk indokolásának felvételét kérték a bizottág tanácskozásáról szóló jegyzőkönyvben. A marosújvári mandátum ügye. A képviselőház VIII. bíráló bizottsága tegnapelőtt este tartott ülésében tárgyalta a b. Kemény Endre marosújvári megbízó levelét. Jelen voltak : Andaházy Pál, Almássy Sándor, Münich Aurél, Szilágyi Dezső, Szilágyi Virgil, Szlávy Olivér és Szomjas József bizottsági tagok , továbbá Lövészy György és Vadászy Bertalan, mint a választás védői és Haydin Károly, a kérvényezők képviselője. B. Kemény Endre megbízó levelét a VIII. osztály, mint az 1874. 33. t. sz. 83. §-ába ütközőt kifogásolta. A két szavazatszedő küldöttség jelentése szerint zárhatár időül a választásnál 2 óra tűzetett ugyan ki, de csak 1 és három negyed óra tartatott be. Felolvastatott a Kemény Endre b. által becsatolt hivatalos bizonylat, mely szerint azon kerületben az összes választók száma 670, és melyből kitűnik, hogy Kemény Endre b., ki 362 szavazatot nyert, az összes összeírt választók absolut többségét birta. A bizottság zárt tanácskozásban egyhangúlag igazolandónak mondta ki Kemény Endre b. választását. Pár szó nőink helyzetéről. Két czikk. 1. A múltkor szóltam volt társadalmunk több bajairól, anélkül, hogy e rendkívüli tág tért csak meg is próbáltam volna áthidalni. Ez teljes lehetetlen! Az azonban nincs kizárva, hogy koronként ugyanezen téren mozgó egy s más kérdést ne szellőztessünk. Ilyen mindjárt nőinknek a pálya választása s e folytán a megélhetési életmódja. Vagyis más szakkal: a nő kérdés. A nő kérdésnek első ágát a női emanczipáczió kérdése öleli fel, mely amennyiben kenyeret és élethivatást követel a nők számára, jogot és eszközöket, iskolákat az államtól, hogy a nő kiképezhesse magát úgy, hogy önerején megélni s a társadalomban önálló hivatást és tekintélyt tudjon magának szerezni. A második ága a nő kérdésnek a nőnevelés, mire ez alkalommal most nem terjeszkedők ki. Mik voltak eddigelé leginkább a nők foglalkozásai? Az olló Az olló egyike volt azon kevés eszközöknek, melyhez még a mindenhez kizárólagos jogot tápláló férfinem is elismerte a női nem jogát. Most már ez is megváltozott. A férfi nem terjeszkedik, a férfi nem hódit. Az ollót férfiak ragadják kezökbe s versenyre kelnek e téren is a nőkkel. Szóval a társadalom oly szűk térre szorítja a nő munkakörét, hogy a nő meg nem élhet a nélkül, hogy másra ne szoruljon. Na de ki volna oly botor, hogy az úgynevezett „nőemanczipaczió“ ügyéért menne bírókra. A nőemanczipáczió azon alakban, melyet emanczipatrixek és kék harisnyások, ügyes ellenségek és ügyetlen jó barátok annak adni szoktak , csak méregáü