Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)

1884-10-18 / 244. szám

[ 7 AZ,.ELLENZÉK TÁRCZAJA1. 1884. október 18. M I. N­­zidernievicze és Tisza Kálmán. »­ A császár-találkozás kényes hely­ibbe hozta a Tisza-kormányt. A kor- ^ jiDvpárt felirati javaslata még kénye- ». ebbé tette e helyzetet. Úgy hogy ha : ..za Kálmán nem olyan ügyes rabu- I* ,.a. aligha tudta volna magát kivágni A kormánypárt felirati javaslata ugyanis tudvalevőleg a külügyi politi­­ik­a vonatkozólag azt a kijelentést s -tőleg óhajt tartalmazza, hogy a két­száz (Németország és Ausztria) kö­ti már évek óta fennálló szövetség­em „külső terjedelmére, sem felső természete tekintetében nem­ szenvedett változást.“ Ez más szavakkal annyit jelent, hogy Oroszo­rszág nincs benne a német és osztrák iszárok közötti szövetségben. ” A kormánypárt feliratának ez a kijelentése feltűnést keltett a külföldön, a berlini lapok nem is közölték ezt a részt Szent-Péterváron pedig az orosz kormány még jobban meghökkent s állítólag­ kérdést intézett Bécsbe az­­drák külügyminisztériumhoz, hogy mit értsen a magyar képviselőház fel­iratának kérdéses passzusa alatt: talán c­sak nem akar az provokálás lenni Oroszország ellen? Rendkívül jellemző az, a­mit erre állítólag K­á­l­n­o­k­y gróf külügyminisz­ter e kérdésben felelt. A közös külügy­­miniszter ugyanis a bécsi orosz nagy­­követ előtt kijelentette volna, hogy oz­­ztrák-magyar külügyminiszternek nincs semmi befolyása arra, hogy a magyar képviselőház mit mond a külpolitiká- s rfi, de a magyar parl­ment fel­­ratának nincs is több jelentő­sége, mint egy tapintatlan hír­lapi czikknek. Nem tudjuk, mennyi a valóság ebben a hírben. De hogy kell benne ennie valaminek, gyaníttatja a magyar miniszterelnök válasza, amelylyel Irányi pániéi interpellácziójára, a szkiernie­­hezei találkozásra vonatkozólag felelt. Tisza Kálmán ugyanis szóról-szóra ezt mondta: „A szerződés lényege Németország és monarchiánk­ént az, hogy ezen két államot külveszélyekkel szem­­en szorosan egymáshoz fűzi, de kizárólagos feladata , de kitartása volt, és ez ma is és nem a háború. Ha álítólagos czélja a béke fentartására, természetesen ezen sevetségnek egyik fő feladata volt, hogy a többi szám­tól államokkal és így igen természetesen a béke fen­­trtása szempontból oly fontos Oroszországgal is jó, hat­ igos viszonyt hozzon létre s ezáltal a békének lussig nagyobb biztosítékot szerezzen. Oda kellett te­lit a mi kormányunknak is törekednie — a német kor­­siányal együtt — hogy a viszonyt minden irányban f­ gnyogtatóvá, legálissá és bizalmassá tegye. És be kell egérni, hogy ez irányban Oroszországnak úgy fejedel­mi mint mostani kormánya részéről a két szövetkezeti kormány törekvései a legnagyobb előzékenységgel talál­koztak. Ezen ily módon alakult viszony a skiernieviczei találkozáson tettleges kifejezést nyert, midőn a három monarchia baráti érzelmeit egymás iránt újra biztosítot­ta, mert hiszen megzavarva ezek sohasem voltak.“ Amint ez idézet bizonyítja, a minisz­terelnök szavai sokat is mondanak, ke­veset is mondanak. Sőt egyáltalán nem mondanak semmit. A kérdés lényege ugyanis az, hogy ha eddig elő csak Németország és Ausz­­tria-Magyarország között volt a béke fentartása végett a kötött szerződés vagy szövetség: hozzájárult-e e szövet­séghez újabban, a szkiernieviczei csá­szár-találkozás alkalmával, Oroszország is, avagy nem járult hozzá? Erre a kérdésre azonban a minisz­terelnök nem ad tiszta, határozott fe­leletet. Beszél arról, hogy a régi két szövetségesnek (Németország és Ausz­tria) az volt a törekvése, hogy a szom­széd államokkal s így Muszkaországgal is jó, barátságos viszonyt hoz­zon létre. Na természetesen erre kellett törekedniök, ha ugyan a béke fenntartására szövetkeztek. Pedig arra szövetkeztek. Ámde nem ez a kérdés, sőt ez a tö­­­­rekvés, ez a feladat, az a politikai­­ irány kérdésbe sem jöhet, hanem igenis jöhet kérdésbe az, ha vajon Oroszországgal tisztán „jó és barátságos“ viszonyban állunk-e, avagy már most a muszka is benne van a szövetségben ? Ez érdekli Magyarországot és a magyar nemzetet. A kormánypárt bele is tette a feliratba azt az óhajtást, hogy Oroszországgal ne legyünk szövetségben Úgy látszik azonban Faik úr egy kissé elvetette a sulykot. És a minisz­terelnök is ezúttal túllőtt a czélon. Mert annak az óhajnak a kifejezése, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közötti szövetség ne szenvedjen válto­zást (p. o. Oroszország hozzájárulása következtében), ennek az óhajnak a ki­fejezése bizonyára azért vétetett föl a válaszfeliratba, hogy a magyar nemzet megnyugtattassék. Igen, megnyugtathatná, ha ugyan súlyt fektetne a magyar nép a kormány és pártja ilyes kijelentéseire. Ámde feltű­nést keltett a külföldön, különösen az orosz kormánynál. Hogy tehát Oroszország és a kül­föld megnyugodjék: ezért kelle Tisza Kálmánnak olyan dodonai orákulum­­szerű nyilatkozatot tenni. Azt minden­ki magyarázhatja úgy, a­hogy tetszik. A külföld kiolvashatja belőle, hogy a szkirujeviczei találkozás alkalmával Musz­kaország is hozzájárult a német és osz­trák császárok szövetségéhez , viszont a magyar közvélemény azt is kibetűzheti Tisza válaszából, hogy Oroszországgal jó lábon állunk ugyan, de szövetség­ben n­e­m. Majd ha arra kerül a sor, Tisza Kálmán is hivatkozhatik válaszára akár az egyik, akár a másik irányban. Addig pedig megelégedhetik Ma­gyarország azzal a befolyással, mely­­lyel a külpolitikára bir, amely befolyást Kálnoky külügyminiszter úgy jellemez, hogy a „magyar képiselőház feliratának épen csak annyi sú­lya és jelentősége van, mint egy­­ hírlapi czikknek!. . Timoleon. sik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: ... í]v „(d­* 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva .........................16 frt. ij Negyedév, e . . . 4 frt. ...................... . frt. ij Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 5 kr. j.­.imnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSAD­ALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, október 18, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 38. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő.­ ­ Erdély nagyjai.­ ­ XVIII. b­áró Kemény Endre. Teleki Sándor három erdélyi speciáli­st készült a párisi kiállításra küldeni: szolnokdobokai mécsás urat, egy fejős Salat és egy kolozsvári válópört. Íme a negyedik specialitás: b. Ke­­tofény Endre. Bükkösön mint jó férj, egyesült ellen­it a terített asztal mellett függetlenségi, as országházban mameluk. Inkább hagyo­­mint haji­a, hogy ily körülmények között a függetlenségi törekvés van benne I­­sitkább kifejlődve. Mamelukságát diszru- nak tekinti, melyet csak mint honatya tap el. És ebben van az ő speciálitási minő­­"Se- Azt hiszi, hogy igy dukál egy erdélyi­­árénak. Tagja annak a dynasztiának, mely az ldi Bergbau fészkel s melynek alapitója ‘'os —• nem a kolozsi, a három évig hall-­­ hanem a gerendi, a ki három évig t )‘rozott; s melynek Halbrechts főherczege i a nagy időjós. E dynasztiában a­­ faelemet Endre báró képviseli, a nél­­hogy Mexikóba vágynék. Mint ilyen N­ ''Aron kirágott a hámból, titokban még ■ u is s jól dressirozott paripák helyett, egy rakonczát­lan pegazuson próbálgatta a lovaglás mesterségét. A dynasztia persze megdöbbent. György báró aggályosan kapott egy főispáni szék­hez — — „az én fiam, egy skribler? — Kálmán báró egy nagyreményű por kétes fátyolon tekintett a vécsi sasfészekből a naszódi revindikált havasok csalfa ködképei felé. Ödön báró neki keseredett és zavará­ban mint nagy kertész összetévesztette a mimosa pudieát egy aljárai fájával és a sácsifragát a sarcofággal. Ám a család kétségbeesése mit sem használt. Endre báró mégis felült a szárnyas táltosra s ellovagolt vele a „A nagy napo­k“-hoz, beszágul­dotta Szentimre és Kenyérmező véres tévéit s egy verses dráma porlatag homokköveiből emelt uj monumentumot vitéz Kemény Si­monnak, Hunyady János e­gy mameluk­­jának. Kemény Simon őse volt Endre báró­nak. A mamelukság tehát családi traditióval van indokolva. Csakhogy Tisza Kálmán nem Hunyady János. „A nagy napok“ révén végig vágtatott a „Testvérekben és a „Gyilkosok“ on s bi­zonyára nem jutott áldott lelkének eszébe synonimákat keresni e czimek között. Per­sze mindig vágtatott, mert a pennája olyan mint a nyelve: mindig mozog, mindig lo­csog és mindent kutyafuttában végez, így jutott a tengerig. Nem az Adriáig, a­melyhez kétségtelen jussunk van legalább részben, hanem az Atlanti Óczeánig, a­mi­hez már kevesebb a jogigényünk. A parton megsarkanytyúzta táltossát s beleugratott a nagy vízbe, hogy kihalássza a „Ten­ger fia­i“-t. Mondják, hogy mikor a sík tengerre ért és nem látott maga körül egyebet, mint eget és vizet, igazi egyedi bölcsességgel igy kiáltott fel: „Nagyobbnak képzeltem !“ — Már­mint a tengert ! Oh Bükkös, oh Czin­tos, oh Ludas ! Mi a tenger mélysége a te sáros utaidnak mélységéhez képest. Inkább hanyag, mint szórakozott; in­kább jó szivü, mint számitó. Nem trityonok­­hoz tartozik, hanem az eszes keményekhez. Egy napon hamleti töprengések száll­ták meg Endre bárót s elmélázva a lét és nemlét kérdése fölött, e történeti szavakkal lépett be Kolozsvárt az Orbán czukrásza­­tába : „Mit igyam? !*— Igyál, mondá a szel­lemes Barcsay —mata fuegost, hogy oltsa ki a benned égő spintust. A spiritus alatt e helyen nem csombordi rizlinget vagy bükkösi sombort kell érteni, hanem költé­szetet. Budapestre sem politizálni jött, hanem színházazni. Azt a Bolondságot vette fejé­be, hogy a Podmaniczky dicsőségére vá­gyakozzék. Ha a balszerencse csillaga felé­je kaczérkodik, ugy­e lesz kolozsvári inten­dáns. Kár. Jobb lenne eldobni a mameluk botot, mely csak szuplikánsok kezébe való s elha­nyagolt pegazusára pattanva, nyilsebes­­séggel követi lelkének istenét: ekkor ott marad versenytársa a poros országúton, ő pedig néhány ugrással, túl az intendánsi páholy magaslatán, abba a mérhetetlen ma­gasságba jut, hol tapsoló közönség mosoly­­lyal osztja a babérokat. A mostani út nem az ő útja. Szája rosszul áll a kézcsókra. A bajlongás nem az ő feladata. A költészet nincsen otthon a barlangokban, hová csak görbült háttal lehet bejutni. Hagyja ezt Szász Bélára. Le­gyen az övé a convencziós poezis. Tartsa meg magának Endre báró a meg nem mért földet és a kiterjesztett eget. És főkép tartsa tiszteletben a zárórákat, mert most is a záróra meg nem tartása csinált mandátumában zavart. Politikai hírek. — Egy megvásárolt. Tegnap már em­lítettük röviden, hogy a képviselőház II. bíráló bizottsága a szentendrei kerületben magválasztott Krausz Lajos (ha jól tud­juk : szeszgyáros) választása ügyében el­rendelte a parlamenti vizsgálatot s annak keresztülvitelével Litte­ráti Ödön kép­­viselőt bizta meg. A korrumpált kerület választási ügye, mint az a kérvényből és mellékleteiből kiderül, fegyelmi eljárásokkal komplikált ,országos botránynyá fogja magát kinőni A panasz szerint Krausz megbízottjai a községi elöljárókkal rendes al­kuba állottak s a szavazatokért 10 frtban és 6 frt kocsibérben ál­lapodtak meg. A kik keveselték, töb­bet is kaptak s a választás kritikus órái­ban nagy mennyiségű pénz került ki a sza­vazatokért. A pestvidéki törvényszék előtt már 170 derék választó vallotta be, hogy pénzért szavazott. — Pulszky Ágost országgyűlési kép­viselő ezúttal nem lépett be a mérsékelt ellenzék körébe és párton kívü­l áll.­­ A vám- és kereskedelmi szerződés­ről a bécsi Fremdenblatt a következőket ír­ja: „ a vám-és kereskedelmi szövetség meg­újítása iránt Magyarországgal megindítandó tárgyalások alkalmából, a­mikor is az osz­trák magyar bankkal kötött szerződés meg­hosszabbítása is megvitatás tárgyává fog té­tetni, egy helybeli hí­rlap azt a taktikát kö­veti, melyet hadgyakoratoknál szokás alkal­maz­­, hol ugyanis valódi ellenség hiányá­ban, képzelt ellenség ellen hadakoznak. Az idézett hírlap egyszerre tudni véli, hogy a cseh párt Prága számára önálló bankosztály létesítését követeli: hasonló kívánságot táp­lálnak a lengyelek is, kik Krakó vagy Lem­berg számára követelnek önálló bankosz­­tályt. Mostanáig sem a cseh sem a lengyel sajtóban, melynek túlzó elemei nyilatkoza­taikkal nem igen szoktak tartózkodók lenni, az idézett követelés legcsekélyebb nyomára nem tudtunk akadni s az egyedül ama hír­lap kebelében jött napvilágra. Mint látszik uj izgatás készül, mire nézve az anyagot m­ár gyűjtik, de föltehető, hogy a csehek és lengyelek egyaránt észreveszik a szándé­kot, melyet bizonyos részről ezzel az izga­tásokkal elérni akarnak, a­mi bizonyára in­kább leh­angolólag, mint bátorítólag fog rájuk hatni.“ — A keleti vasúti csatlakozás ügye. Szerdán járt le az a határnap, melyet a Conference a quatre által hozatott vasúti egyezmény a porta elé szabott a török csat­lakozó vonalak kiépítésére vonatkozó szer­ződések biztosítására. Kétséget nem szen­vedhet immár, hogy a porta e határidőt nem tartotta meg. Ezt előre gondolva, küldte az osztrák-magyar külügyi kormány sürgető jegyzékét nem rég Konstantinápolyba. Ho­gyan fogadta a porta e jegyzéket, még nem tudni, csak annyit jelentenek, hogy a tö­rök kormány komolyan kezdi már tanul­mányozni a keleti vasúttársaság javasla­tait. S ez is valami. — A cseh tartománygyűlés, Clam-Mar­­tinitz gr. indítványozta a kormány fel­szólítását, hogy törvényjavaslatot nyújtson be, melylyel azon alapelv emeltessék ér­vényre, hogy Csehország valamen­­­­nyi állami középiskolájában a tartományba divő másik nyelv is kötelező tantárgynak jelen­tés­ék ki, melynek tanulása alól csak azon tanulók mentetnek föl, kiknek szülei ezt ha­tározottan kivánják. A községi vagy ma­gánközépiskolákban az illető iskolák fentar­­tói határozzanak a fölött, vájjon a tarto­mányban divő másik nyelv kötelező tan­tárgynak nyilvánittassék vagy nem. — A francziák és németek mind in­kább közelednek egymáshoz. Legaláb ma­guk a kormányok már szinte­ szinte barát­ságot kötöttek. Németországban maga Bis­marck herczeg, a francziáknál pedig a mi­niszterelnök , Jules Ferry a legbuzgóbb hí­vei a német-franczia barátkozásnak. Erre nézve a következő érdekes dolgokat írják Párizsból: A nap eseménye a Temps-ban megjelent félhivatalos kifejtése a diplomá­­cziai téren való át alakulás indokainak. Ferry nemcsak arról van immár meggyő­ződve, hogy Bismarck őszintén óhajtja a Francziaországgal való őszinte egyetértést, hanem nyíltan ki is mondja ezt s fő köz­lönye, a Temps, meleg kifejezésekkel kar­doskodik e mindkét nemzetre nézve üdvös álláspont mellett.­­ Több aggodalmat kelt a Németországhoz való közeledésnél a kormány orgánumának hallgatása Tonking­­ról és Formosáról, ámbár ez ügyben is mes­terségesen szítják a bizalmatlanságot egyes lapok pl. a Telegraphe és az Intrausigeant. Tény, hogy Courbet és Briére naponkint több váratlan nehézségbe ütköznek s arány­lag nagyok a legutóbbi összeütközések alatt, Langsonnál, Kelung előtt és Tamsuiban szen­vedett veszteségek is. Feltűnő, hogy Fut­­sel óta, a­hol egy kitűnő tengerészhad­nagy esett el Courbet oldala mellett, a kí­naiak különösen a franczia tiszteket ve­szik czélba az összeütközések alk­almával. A franczia vér kiemelése s keleten az eu­rópai kereskedelmi viszonyok helyreállítá­sa érdekében csakugyan kívánatos volna, hogy ez az egész háború mielőbb véget érjen. A külügyminisztérium lépéseket tett már egyszer Washingtonban ; talán helyén lenne a közvetítés iránti lépéseknek újabb megújítása.­­ A francziák megint fényes győzel­met arattak a kínaiak ellen. Mint a "limes­nek Fu-Cseuből (Kína) tegnapelőttről (okt. 16-ról) jelenti­, Tam-Suinál újabb ütközet volt, melyben a kinaiak 3000 halottat vesz­tettek. A francziák vesztesége jelentéktelen. Dolores: A s­óru szerzőjétől. Fordította Amica. XXX. (Folytatás.) Az egészet egybe véve, a Manor ház a kényelem és fényűzés egyesítése volt . lord Fielden méltán lehetett büszke szép otthonára. Földjei jól és ízletesen voltak rendezve, — hires volt szép vén fáiról s gyönyörű taváról. A park is, hol szarvasok legeltek, terjedelmes volt, a vadászatra és a halászatra jobb helyet messze földön sem lehetett találni. Gertrudnak nagyon tetszett a­ Manorház, s a házigazdája és háziasszonya társaságá­ban nagyon boldognak érezte magát. Harry az első napokban azt indítvá­nyozta, hogy a Gertrud tiszteletére, fiatal vendégeket kellene hívni, de a leány rögtön ellentmondott. — Az én kedvemért, s hogy engem mu­lattassanak ! kiáltó meglepetéssel. Lord Fiel­den, hiszen ön tudhatja, hogy én nem mu­latni jöttem ide, hanem dolog, nehéz dolog vár reám! Mit csináljak én a fiatal ven­dégekkel? Ha néhány öreg, tapasztalt, híres ügyvédet hív meg, azzal sokkal több szol­gálatot tesz nekem. A fiatalság — folytató kedves, bölcselkedő arc­c­al, csak utunkba volna. Hire terjedt a vidéken, hogy sir Kari­nak a leánya visszatért, mert nincsen meg­elégedve az atyjára vonatkozó dolgokkal, hogy tévesnek hiszi azt a föltevést, hogy atyja házát, feleségét és gyermekeit ön­kényt hagyta volna el, s azért van most a lady Fielden szárnya alatt, hogy az atyja eltűnését illetőleg kutatásokat tegyen. Mindenki sajnálta Gertrudot. Az em­berek a sir Kari sorsát már rég befejezett­nek tekintették, tizenhat évvel ezelőtt el­hagyta a vidéket de Ferras kisasszonyával, s már azóta a nevét is szinte elfelejtették. Sajnálták erkölcsi bukását, részvéttel vol­tak a felesége iránt és sajnálták a gyer­mekeit, aztán feledésbe ment a*­, egész dolog. De ime hirtelen közibük jött az ő szép, szőke leánya, arczán a gyermekkor üdeségével, szivében tele tűzzel és azzal az elhatározással, hogy az atyja jó hírnevét helyreállítja, ártatlanságát erősítve s min­denütt hangoztatva, hogy atyjának a sor­sát titok fedi, s bátran, felemelt tővel kér­ve mindenkit, hogy segítsenek neki e tit­kot felfedezni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése 1884. okt. 17-én. A képviselőház okt. 17-én tartott ül­­ében folytatta a felirati vitát. Az ezen ül­sen való vita részben fárasztón hosszad, más volt, részben érdektelenül zajos. A rasztó hosszadalmasságot B­a u­s z n­e G­u­i­d­ó okozá, ki beszéde elején Appo­­ Albert és Bismarck herczeg közt tett kl­­hasonlításokat, s rész néven vette Appor­tól, hogy­­ Jászberényben a nép ember nevezte magát, holott Bismarck herczeg sem volt a nép embere, s mégis nagy tények tényezője lett. Beszédének más és nagyobb felében vállalkozott az gazdasági probléme megoldására s al­ralékos részleteit elemezte az ipará­ földmivelésnek, hogy beszédének e rész­e­gyan üdvös és hasznos lett volna egy­­ ön­­ben vagy röpiratban megírva, de a felirat­ vitába sehogy sem illett. A zajos jeleneteket az antiszemita párt okozta. Részben gyakori közbeszólásai­val Busbach Péter beszéde alatt, ki erősen támadá az antiszemitákat, részben pedig azon beszéd által, melyet az antiszemita so­rokból Komlóssy Ferenc­z tartott. Szóltak még a fent említetteken kivü­l a füg­getlenségi párt soraiból Gosztonyi Sándor és a kormány­párt soraiból V­á­­m­o­s­i Béla. A Komlóssy beszéde által előidézett zajos jelenetet a következőkben adjuk: Komlóssy Ferencz beszédét azon kezdi, hogy őt azon tudat bátorítja az an­tiszemita párt részéről felszólalni, hogy a ház többsége, ha nem is nyíltan, de titok­ban, mind vele érez (Hosszas derültség és ellentmondások a jobb oldalon.) Azután fej­tegeti, hogy nem szeretik, ha a pap politi­zál , s a legközelebbi tapasztalat megmutat­ta, hogy ha a pap szabadon kimondja vé­leményét, meglec­kéztetik Aradon. (Mozgás. Felkiáltások : Rendre !) Elnök (csenget). Parlamentáris gya­korlat szerint az uralkodó szavait bírálni nem szabad (Élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz: nem akarom bírálni nem is fogom bírálni, csak azt mon­dom, hogy e szavakat a kormány diktálta. (Zaj, ellenmondás.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Nem diktáltad. Komlóssy Ferencz: Azonkívül a zsidók sugalták. (Nagy derültség.) Ezen aradi eszme viszhangzik a feliratban is, a­mely refram­szerüleg abból áll, hogy a ka­­tholikus pap tartózkodjék attól, mi izgatások­ra vezetne (Felkiáltások jobb felöl: Helyesen van!) Ehhez hasonló példát szóló csak az an­gol parlamentarismusban, illetve az anglika­­nismusban talált. (Mozgás. Élénk derültség.) azon időben midőn O’Connel a katholikusok érdekében fellépett, a­mely ravasz, kétszínű anglikanizmus (Zaj a jobb oldalon. Felkiál­tások : Rendre !) Elnök: Kérem a képviselő urat, na tessék itten vallásokról ily epithetonok al­kalmazása mellett nyilatkozni. (Élénk he­lyeslés.) Komlóssy Ferencz: Ez csak idé­zet, történeti tény. (Zajos felkiáltások : Hall­juk az elnököt!) Elnök: T. ház! Én bármely elvnek

Next