Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)
1884-10-18 / 244. szám
[ 7 AZ,.ELLENZÉK TÁRCZAJA1. 1884. október 18. M I. Nzidernievicze és Tisza Kálmán. » A császár-találkozás kényes helyibbe hozta a Tisza-kormányt. A kor- ^ jiDvpárt felirati javaslata még kénye- ». ebbé tette e helyzetet. Úgy hogy ha : ..za Kálmán nem olyan ügyes rabu- I* ,.a. aligha tudta volna magát kivágni A kormánypárt felirati javaslata ugyanis tudvalevőleg a külügyi politiika vonatkozólag azt a kijelentést s -tőleg óhajt tartalmazza, hogy a kétszáz (Németország és Ausztria) köti már évek óta fennálló szövetségem „külső terjedelmére, sem felső természete tekintetében nem szenvedett változást.“ Ez más szavakkal annyit jelent, hogy Oroszország nincs benne a német és osztrák iszárok közötti szövetségben. ” A kormánypárt feliratának ez a kijelentése feltűnést keltett a külföldön, a berlini lapok nem is közölték ezt a részt Szent-Péterváron pedig az orosz kormány még jobban meghökkent s állítólag kérdést intézett Bécsbe azdrák külügyminisztériumhoz, hogy mit értsen a magyar képviselőház feliratának kérdéses passzusa alatt: talán csak nem akar az provokálás lenni Oroszország ellen? Rendkívül jellemző az, amit erre állítólag Kálnoky gróf külügyminiszter e kérdésben felelt. A közös külügyminiszter ugyanis a bécsi orosz nagykövet előtt kijelentette volna, hogy ozztrák-magyar külügyminiszternek nincs semmi befolyása arra, hogy a magyar képviselőház mit mond a külpolitiká- s rfi, de a magyar parlment felratának nincs is több jelentősége, mint egy tapintatlan hírlapi czikknek. Nem tudjuk, mennyi a valóság ebben a hírben. De hogy kell benne ennie valaminek, gyaníttatja a magyar miniszterelnök válasza, amelylyel Irányi pániéi interpellácziójára, a szkierniehezei találkozásra vonatkozólag felelt. Tisza Kálmán ugyanis szóról-szóra ezt mondta: „A szerződés lényege Németország és monarchiánként az, hogy ezen két államot külveszélyekkel szemen szorosan egymáshoz fűzi, de kizárólagos feladata , de kitartása volt, és ez ma is és nem a háború. Ha álítólagos czélja a béke fentartására, természetesen ezen sevetségnek egyik fő feladata volt, hogy a többi számtól államokkal és így igen természetesen a béke fentrtása szempontból oly fontos Oroszországgal is jó, hat igos viszonyt hozzon létre s ezáltal a békének lussig nagyobb biztosítékot szerezzen. Oda kellett telit a mi kormányunknak is törekednie — a német korsiányal együtt — hogy a viszonyt minden irányban f gnyogtatóvá, legálissá és bizalmassá tegye. És be kell egérni, hogy ez irányban Oroszországnak úgy fejedelmi mint mostani kormánya részéről a két szövetkezeti kormány törekvései a legnagyobb előzékenységgel találkoztak. Ezen ily módon alakult viszony a skiernieviczei találkozáson tettleges kifejezést nyert, midőn a három monarchia baráti érzelmeit egymás iránt újra biztosította, mert hiszen megzavarva ezek sohasem voltak.“ Amint ez idézet bizonyítja, a miniszterelnök szavai sokat is mondanak, keveset is mondanak. Sőt egyáltalán nem mondanak semmit. A kérdés lényege ugyanis az, hogy ha eddig elő csak Németország és Ausztria-Magyarország között volt a béke fentartása végett a kötött szerződés vagy szövetség: hozzájárult-e e szövetséghez újabban, a szkiernieviczei császár-találkozás alkalmával, Oroszország is, avagy nem járult hozzá? Erre a kérdésre azonban a miniszterelnök nem ad tiszta, határozott feleletet. Beszél arról, hogy a régi két szövetségesnek (Németország és Ausztria) az volt a törekvése, hogy a szomszéd államokkal s így Muszkaországgal is jó, barátságos viszonyt hozzon létre. Na természetesen erre kellett törekedniök, ha ugyan a béke fenntartására szövetkeztek. Pedig arra szövetkeztek. Ámde nem ez a kérdés, sőt ez a törekvés, ez a feladat, az a politikai irány kérdésbe sem jöhet, hanem igenis jöhet kérdésbe az, ha vajon Oroszországgal tisztán „jó és barátságos“ viszonyban állunk-e, avagy már most a muszka is benne van a szövetségben ? Ez érdekli Magyarországot és a magyar nemzetet. A kormánypárt bele is tette a feliratba azt az óhajtást, hogy Oroszországgal ne legyünk szövetségben Úgy látszik azonban Faik úr egy kissé elvetette a sulykot. És a miniszterelnök is ezúttal túllőtt a czélon. Mert annak az óhajnak a kifejezése, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közötti szövetség ne szenvedjen változást (p. o. Oroszország hozzájárulása következtében), ennek az óhajnak a kifejezése bizonyára azért vétetett föl a válaszfeliratba, hogy a magyar nemzet megnyugtattassék. Igen, megnyugtathatná, ha ugyan súlyt fektetne a magyar nép a kormány és pártja ilyes kijelentéseire. Ámde feltűnést keltett a külföldön, különösen az orosz kormánynál. Hogy tehát Oroszország és a külföld megnyugodjék: ezért kelle Tisza Kálmánnak olyan dodonai orákulumszerű nyilatkozatot tenni. Azt mindenki magyarázhatja úgy, ahogy tetszik. A külföld kiolvashatja belőle, hogy a szkirujeviczei találkozás alkalmával Muszkaország is hozzájárult a német és osztrák császárok szövetségéhez , viszont a magyar közvélemény azt is kibetűzheti Tisza válaszából, hogy Oroszországgal jó lábon állunk ugyan, de szövetségben nem. Majd ha arra kerül a sor, Tisza Kálmán is hivatkozhatik válaszára akár az egyik, akár a másik irányban. Addig pedig megelégedhetik Magyarország azzal a befolyással, melylyel a külpolitikára bir, amely befolyást Kálnoky külügyminiszter úgy jellemez, hogy a „magyar képiselőház feliratának épen csak annyi súlya és jelentősége van, mint egy hírlapi czikknek!. . Timoleon. sik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: ... í]v „(d* 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉKI ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva .........................16 frt. ij Negyedév, e . . . 4 frt. ...................... . frt. ij Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 5 kr. j..imnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, szombat, október 18, 1884. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 38. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Erdély nagyjai. XVIII. báró Kemény Endre. Teleki Sándor három erdélyi speciálist készült a párisi kiállításra küldeni: szolnokdobokai mécsás urat, egy fejős Salat és egy kolozsvári válópört. Íme a negyedik specialitás: b. Ketofény Endre. Bükkösön mint jó férj, egyesült ellenit a terített asztal mellett függetlenségi, as országházban mameluk. Inkább hagyomint hajia, hogy ily körülmények között a függetlenségi törekvés van benne Isitkább kifejlődve. Mamelukságát diszru- nak tekinti, melyet csak mint honatya tap el. És ebben van az ő speciálitási minő"Se- Azt hiszi, hogy igy dukál egy erdélyiárénak. Tagja annak a dynasztiának, mely az ldi Bergbau fészkel s melynek alapitója ‘'os —• nem a kolozsi, a három évig hall- hanem a gerendi, a ki három évig t )‘rozott; s melynek Halbrechts főherczege i a nagy időjós. E dynasztiában a faelemet Endre báró képviseli, a nélhogy Mexikóba vágynék. Mint ilyen N ''Aron kirágott a hámból, titokban még ■ u is s jól dressirozott paripák helyett, egy rakonczátlan pegazuson próbálgatta a lovaglás mesterségét. A dynasztia persze megdöbbent. György báró aggályosan kapott egy főispáni székhez — — „az én fiam, egy skribler? — Kálmán báró egy nagyreményű por kétes fátyolon tekintett a vécsi sasfészekből a naszódi revindikált havasok csalfa ködképei felé. Ödön báró neki keseredett és zavarában mint nagy kertész összetévesztette a mimosa pudieát egy aljárai fájával és a sácsifragát a sarcofággal. Ám a család kétségbeesése mit sem használt. Endre báró mégis felült a szárnyas táltosra s ellovagolt vele a „A nagy napok“-hoz, beszáguldotta Szentimre és Kenyérmező véres tévéit s egy verses dráma porlatag homokköveiből emelt uj monumentumot vitéz Kemény Simonnak, Hunyady János egy mamelukjának. Kemény Simon őse volt Endre bárónak. A mamelukság tehát családi traditióval van indokolva. Csakhogy Tisza Kálmán nem Hunyady János. „A nagy napok“ révén végig vágtatott a „Testvérekben és a „Gyilkosok“ on s bizonyára nem jutott áldott lelkének eszébe synonimákat keresni e czimek között. Persze mindig vágtatott, mert a pennája olyan mint a nyelve: mindig mozog, mindig locsog és mindent kutyafuttában végez, így jutott a tengerig. Nem az Adriáig, amelyhez kétségtelen jussunk van legalább részben, hanem az Atlanti Óczeánig, amihez már kevesebb a jogigényünk. A parton megsarkanytyúzta táltossát s beleugratott a nagy vízbe, hogy kihalássza a „Tenger fiai“-t. Mondják, hogy mikor a sík tengerre ért és nem látott maga körül egyebet, mint eget és vizet, igazi egyedi bölcsességgel igy kiáltott fel: „Nagyobbnak képzeltem !“ — Mármint a tengert ! Oh Bükkös, oh Czintos, oh Ludas ! Mi a tenger mélysége a te sáros utaidnak mélységéhez képest. Inkább hanyag, mint szórakozott; inkább jó szivü, mint számitó. Nem trityonokhoz tartozik, hanem az eszes keményekhez. Egy napon hamleti töprengések szállták meg Endre bárót s elmélázva a lét és nemlét kérdése fölött, e történeti szavakkal lépett be Kolozsvárt az Orbán czukrászatába : „Mit igyam? !*— Igyál, mondá a szellemes Barcsay —mata fuegost, hogy oltsa ki a benned égő spintust. A spiritus alatt e helyen nem csombordi rizlinget vagy bükkösi sombort kell érteni, hanem költészetet. Budapestre sem politizálni jött, hanem színházazni. Azt a Bolondságot vette fejébe, hogy a Podmaniczky dicsőségére vágyakozzék. Ha a balszerencse csillaga feléje kaczérkodik, ugye lesz kolozsvári intendáns. Kár. Jobb lenne eldobni a mameluk botot, mely csak szuplikánsok kezébe való s elhanyagolt pegazusára pattanva, nyilsebességgel követi lelkének istenét: ekkor ott marad versenytársa a poros országúton, ő pedig néhány ugrással, túl az intendánsi páholy magaslatán, abba a mérhetetlen magasságba jut, hol tapsoló közönség mosolylyal osztja a babérokat. A mostani út nem az ő útja. Szája rosszul áll a kézcsókra. A bajlongás nem az ő feladata. A költészet nincsen otthon a barlangokban, hová csak görbült háttal lehet bejutni. Hagyja ezt Szász Bélára. Legyen az övé a convencziós poezis. Tartsa meg magának Endre báró a meg nem mért földet és a kiterjesztett eget. És főkép tartsa tiszteletben a zárórákat, mert most is a záróra meg nem tartása csinált mandátumában zavart. Politikai hírek. — Egy megvásárolt. Tegnap már említettük röviden, hogy a képviselőház II. bíráló bizottsága a szentendrei kerületben magválasztott Krausz Lajos (ha jól tudjuk : szeszgyáros) választása ügyében elrendelte a parlamenti vizsgálatot s annak keresztülvitelével Litteráti Ödön képviselőt bizta meg. A korrumpált kerület választási ügye, mint az a kérvényből és mellékleteiből kiderül, fegyelmi eljárásokkal komplikált ,országos botránynyá fogja magát kinőni A panasz szerint Krausz megbízottjai a községi elöljárókkal rendes alkuba állottak s a szavazatokért 10 frtban és 6 frt kocsibérben állapodtak meg. A kik keveselték, többet is kaptak s a választás kritikus óráiban nagy mennyiségű pénz került ki a szavazatokért. A pestvidéki törvényszék előtt már 170 derék választó vallotta be, hogy pénzért szavazott. — Pulszky Ágost országgyűlési képviselő ezúttal nem lépett be a mérsékelt ellenzék körébe és párton kívül áll. A vám- és kereskedelmi szerződésről a bécsi Fremdenblatt a következőket írja: „ a vám-és kereskedelmi szövetség megújítása iránt Magyarországgal megindítandó tárgyalások alkalmából, amikor is az osztrák magyar bankkal kötött szerződés meghosszabbítása is megvitatás tárgyává fog tétetni, egy helybeli hírlap azt a taktikát követi, melyet hadgyakoratoknál szokás alkalmaz, hol ugyanis valódi ellenség hiányában, képzelt ellenség ellen hadakoznak. Az idézett hírlap egyszerre tudni véli, hogy a cseh párt Prága számára önálló bankosztály létesítését követeli: hasonló kívánságot táplálnak a lengyelek is, kik Krakó vagy Lemberg számára követelnek önálló bankosztályt. Mostanáig sem a cseh sem a lengyel sajtóban, melynek túlzó elemei nyilatkozataikkal nem igen szoktak tartózkodók lenni, az idézett követelés legcsekélyebb nyomára nem tudtunk akadni s az egyedül ama hírlap kebelében jött napvilágra. Mint látszik uj izgatás készül, mire nézve az anyagot már gyűjtik, de föltehető, hogy a csehek és lengyelek egyaránt észreveszik a szándékot, melyet bizonyos részről ezzel az izgatásokkal elérni akarnak, ami bizonyára inkább lehangolólag, mint bátorítólag fog rájuk hatni.“ — A keleti vasúti csatlakozás ügye. Szerdán járt le az a határnap, melyet a Conference a quatre által hozatott vasúti egyezmény a porta elé szabott a török csatlakozó vonalak kiépítésére vonatkozó szerződések biztosítására. Kétséget nem szenvedhet immár, hogy a porta e határidőt nem tartotta meg. Ezt előre gondolva, küldte az osztrák-magyar külügyi kormány sürgető jegyzékét nem rég Konstantinápolyba. Hogyan fogadta a porta e jegyzéket, még nem tudni, csak annyit jelentenek, hogy a török kormány komolyan kezdi már tanulmányozni a keleti vasúttársaság javaslatait. S ez is valami. — A cseh tartománygyűlés, Clam-Martinitz gr. indítványozta a kormány felszólítását, hogy törvényjavaslatot nyújtson be, melylyel azon alapelv emeltessék érvényre, hogy Csehország valamennyi állami középiskolájában a tartományba divő másik nyelv is kötelező tantárgynak jelentésék ki, melynek tanulása alól csak azon tanulók mentetnek föl, kiknek szülei ezt határozottan kivánják. A községi vagy magánközépiskolákban az illető iskolák fentartói határozzanak a fölött, vájjon a tartományban divő másik nyelv kötelező tantárgynak nyilvánittassék vagy nem. — A francziák és németek mind inkább közelednek egymáshoz. Legaláb maguk a kormányok már szinte szinte barátságot kötöttek. Németországban maga Bismarck herczeg, a francziáknál pedig a miniszterelnök , Jules Ferry a legbuzgóbb hívei a német-franczia barátkozásnak. Erre nézve a következő érdekes dolgokat írják Párizsból: A nap eseménye a Temps-ban megjelent félhivatalos kifejtése a diplomácziai téren való át alakulás indokainak. Ferry nemcsak arról van immár meggyőződve, hogy Bismarck őszintén óhajtja a Francziaországgal való őszinte egyetértést, hanem nyíltan ki is mondja ezt s fő közlönye, a Temps, meleg kifejezésekkel kardoskodik e mindkét nemzetre nézve üdvös álláspont mellett. Több aggodalmat kelt a Németországhoz való közeledésnél a kormány orgánumának hallgatása Tonkingról és Formosáról, ámbár ez ügyben is mesterségesen szítják a bizalmatlanságot egyes lapok pl. a Telegraphe és az Intrausigeant. Tény, hogy Courbet és Briére naponkint több váratlan nehézségbe ütköznek s aránylag nagyok a legutóbbi összeütközések alatt, Langsonnál, Kelung előtt és Tamsuiban szenvedett veszteségek is. Feltűnő, hogy Futsel óta, ahol egy kitűnő tengerészhadnagy esett el Courbet oldala mellett, a kínaiak különösen a franczia tiszteket veszik czélba az összeütközések alkalmával. A franczia vér kiemelése s keleten az európai kereskedelmi viszonyok helyreállítása érdekében csakugyan kívánatos volna, hogy ez az egész háború mielőbb véget érjen. A külügyminisztérium lépéseket tett már egyszer Washingtonban ; talán helyén lenne a közvetítés iránti lépéseknek újabb megújítása. A francziák megint fényes győzelmet arattak a kínaiak ellen. Mint a "limesnek Fu-Cseuből (Kína) tegnapelőttről (okt. 16-ról) jelenti, Tam-Suinál újabb ütközet volt, melyben a kinaiak 3000 halottat vesztettek. A francziák vesztesége jelentéktelen. Dolores: A sóru szerzőjétől. Fordította Amica. XXX. (Folytatás.) Az egészet egybe véve, a Manor ház a kényelem és fényűzés egyesítése volt . lord Fielden méltán lehetett büszke szép otthonára. Földjei jól és ízletesen voltak rendezve, — hires volt szép vén fáiról s gyönyörű taváról. A park is, hol szarvasok legeltek, terjedelmes volt, a vadászatra és a halászatra jobb helyet messze földön sem lehetett találni. Gertrudnak nagyon tetszett a Manorház, s a házigazdája és háziasszonya társaságában nagyon boldognak érezte magát. Harry az első napokban azt indítványozta, hogy a Gertrud tiszteletére, fiatal vendégeket kellene hívni, de a leány rögtön ellentmondott. — Az én kedvemért, s hogy engem mulattassanak ! kiáltó meglepetéssel. Lord Fielden, hiszen ön tudhatja, hogy én nem mulatni jöttem ide, hanem dolog, nehéz dolog vár reám! Mit csináljak én a fiatal vendégekkel? Ha néhány öreg, tapasztalt, híres ügyvédet hív meg, azzal sokkal több szolgálatot tesz nekem. A fiatalság — folytató kedves, bölcselkedő arccal, csak utunkba volna. Hire terjedt a vidéken, hogy sir Karinak a leánya visszatért, mert nincsen megelégedve az atyjára vonatkozó dolgokkal, hogy tévesnek hiszi azt a föltevést, hogy atyja házát, feleségét és gyermekeit önkényt hagyta volna el, s azért van most a lady Fielden szárnya alatt, hogy az atyja eltűnését illetőleg kutatásokat tegyen. Mindenki sajnálta Gertrudot. Az emberek a sir Kari sorsát már rég befejezettnek tekintették, tizenhat évvel ezelőtt elhagyta a vidéket de Ferras kisasszonyával, s már azóta a nevét is szinte elfelejtették. Sajnálták erkölcsi bukását, részvéttel voltak a felesége iránt és sajnálták a gyermekeit, aztán feledésbe ment a*, egész dolog. De ime hirtelen közibük jött az ő szép, szőke leánya, arczán a gyermekkor üdeségével, szivében tele tűzzel és azzal az elhatározással, hogy az atyja jó hírnevét helyreállítja, ártatlanságát erősítve s mindenütt hangoztatva, hogy atyjának a sorsát titok fedi, s bátran, felemelt tővel kérve mindenkit, hogy segítsenek neki e titkot felfedezni. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése 1884. okt. 17-én. A képviselőház okt. 17-én tartott ülében folytatta a felirati vitát. Az ezen ülsen való vita részben fárasztón hosszad, más volt, részben érdektelenül zajos. A rasztó hosszadalmasságot Ba us z ne Guidó okozá, ki beszéde elején Appo Albert és Bismarck herczeg közt tett klhasonlításokat, s rész néven vette Apportól, hogy Jászberényben a nép ember nevezte magát, holott Bismarck herczeg sem volt a nép embere, s mégis nagy tények tényezője lett. Beszédének más és nagyobb felében vállalkozott az gazdasági probléme megoldására s alralékos részleteit elemezte az ipará földmivelésnek, hogy beszédének e részegyan üdvös és hasznos lett volna egy önben vagy röpiratban megírva, de a felirat vitába sehogy sem illett. A zajos jeleneteket az antiszemita párt okozta. Részben gyakori közbeszólásaival Busbach Péter beszéde alatt, ki erősen támadá az antiszemitákat, részben pedig azon beszéd által, melyet az antiszemita sorokból Komlóssy Ferencz tartott. Szóltak még a fent említetteken kivül a függetlenségi párt soraiból Gosztonyi Sándor és a kormánypárt soraiból Vámosi Béla. A Komlóssy beszéde által előidézett zajos jelenetet a következőkben adjuk: Komlóssy Ferencz beszédét azon kezdi, hogy őt azon tudat bátorítja az antiszemita párt részéről felszólalni, hogy a ház többsége, ha nem is nyíltan, de titokban, mind vele érez (Hosszas derültség és ellentmondások a jobb oldalon.) Azután fejtegeti, hogy nem szeretik, ha a pap politizál , s a legközelebbi tapasztalat megmutatta, hogy ha a pap szabadon kimondja véleményét, megleckéztetik Aradon. (Mozgás. Felkiáltások : Rendre !) Elnök (csenget). Parlamentáris gyakorlat szerint az uralkodó szavait bírálni nem szabad (Élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz: nem akarom bírálni nem is fogom bírálni, csak azt mondom, hogy e szavakat a kormány diktálta. (Zaj, ellenmondás.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Nem diktáltad. Komlóssy Ferencz: Azonkívül a zsidók sugalták. (Nagy derültség.) Ezen aradi eszme viszhangzik a feliratban is, amely reframszerüleg abból áll, hogy a katholikus pap tartózkodjék attól, mi izgatásokra vezetne (Felkiáltások jobb felöl: Helyesen van!) Ehhez hasonló példát szóló csak az angol parlamentarismusban, illetve az anglikanismusban talált. (Mozgás. Élénk derültség.) azon időben midőn O’Connel a katholikusok érdekében fellépett, amely ravasz, kétszínű anglikanizmus (Zaj a jobb oldalon. Felkiáltások : Rendre !) Elnök: Kérem a képviselő urat, na tessék itten vallásokról ily epithetonok alkalmazása mellett nyilatkozni. (Élénk helyeslés.) Komlóssy Ferencz: Ez csak idézet, történeti tény. (Zajos felkiáltások : Halljuk az elnököt!) Elnök: T. ház! Én bármely elvnek