Ellenzék, 1884. július-december (5. évfolyam, 153-305. szám)

1884-12-03 / 282. szám

IB ! A társadalom. Hát úgy van bizony : a társada­­i egyaránt sok erő kutforrása és nagy ■slottság kútfeje lehet. Hanem azért its igaza sem Beksicsnek, aki a ma­­­,ir társadalmat haszontalannak és tumittevőnek s nincs igaza Grünwald­­n­ak, aki azt élhetetlennek dekla­­si. Nincs igaza Beksicsnek, mert ha )­az társadalom mindent vagy so­­rt az államtól vár s nincs benne elég imduktivitás , ennek nem ő az oka, nem az állam. Az az állam, mely , mint a tengerfenék polipja , a­­rodalom minden rétegébe beletúrja alját, a társadalomnak minden tagocs­­ájít, a társadalmi élet minden nyilvá­­nlását körülöleli karjaival, hogy esz­­a­poritva minden tagját és kiszivja minden életerejét. Pedig annak az államnak, melyet Izsics olyan tevékenyen hatalmasnak s Grünwald Béla olyan hatalmasan elenynek tart, olyannak kellene lennie, mint a terebélyes tölgy: dus- Mozatu gályáival óvja az alatta vi­ruló növényzetet, de ne rabolja el a lapsugarak melegét és az anyaföld életadó nedveit. És nincs igaza Grünwald Bélának ám, ha a nemzeti létei biztosítását csak az állami mindenhatóságtól reméli , a társadalmat képtelennek tartja a nemzet jövőjének megingathatatlan alap­ait lerakni. Hát nem mindenhatóskodik-e az­­ állam ? Hát enged-e tért, különösen a fuzionális érdekcsoportozat gazdál­kodása óta, a helyhatósági önkormány’’­­atnak és a társadalom szabad mozgá­si És mégis mit tett az az állam 18 és úgynevezett r^.'ii/•-■■w.l után a ma­ív^i^lépzetisé tiltására, térje meg szi­­mmit vagy indenesetre keve­.»igyon keveset. S ■ebbet, mint a mennyi anyagi és szer­­etőt a társadalomtól elvont.­­ Aztán a múltban megvolt-é az a magyar nemzeti állam, melyet Grün­­*»1(1 Béla mindenhatóvá akarna tenni , amelynek mindenhatóságától várja nemzei jövőjének megteremtését ! Ili -­i három század óta nemzeti állam­ijuk úgy szólva nem is volt, s ameny­­ien exisztált, egyfelől idegen érde­si idegen orgánumaiban nyilvánult, a felől a diéták és megyék gravami­na küzdelmeiben nyilatkozott. És mi tartotta fenn mégis a ma­jd faj domináczióját e hazában ? Bi­­­nyára nem az állam, mely am­enn­­yiben létezett, idegen volt, és ameny­­ben nem volt idegen, hát meddő idejemben volt kénytelen minden ere­­t fölemészteni, küzdelemben, melyet idegen hatalommal századokon át utazott. Hanem igenis fenntartotta a­­gyár­fajt maga a faj a maga egyszerű r­s­a­d­a­l­m­i szervezetében. Egy­­rá, de e­r­ő­t­e­r­j­e­d­és romlat­­l­n szervezetében. Adjátok vissza e rom­latlanságot az őserőt, kergessétek ki a börzei realizmus kufár szellemét, és akkor glássátok, hogy nem lesz a magyar­odalom se haszontalan, se tétlen,­­ élhetetlen. Ne infieziáljátok a magyar érzet minden rétegét idegen kufár fémetekkel, ne korrumpáljátok min­ivé betolakodó állami intézményei­ül s akkor ne féljetek, meg fog­j­a maga lábán és megoltalmazza "'ét s ezzel együtt az államiságot is annyit ócsárolt magyar tar­talom! Timoleon: felemelés tárgyában interpellácziót szán­dékozik beadni. Szederkényi, Enyedy és Becker János felszólalása után az interpel­­láczió megtétele helyeseltetett. A költség­­vetési előirányzat további részletes tárgya­lása alkalmával az új országház épí­tésére szükséges 800,­100 forintnyi első részletnél újra aggály merült fel az ottani talajviszonyok miatt, miért is még a fővá­rosi képviselők körében is mozgalom indult meg a kérdéses helyen való építés ellen. E tárgyban Madarász József fog kérdést intézni a kormányhoz A közösügyi kiadá­sok tételénél Imreh Aurél fogja beadni a párt ellenidítványát.­­ Az erdélyi ágostai helvét hitvallású konzisztórium a főrendiházi reformjavaslat tárgyában feliratot intézett a képviselőház­hoz, tekintettel arra, hogy a javaslat sze­rint a jövő felsőházban az erdélyi részek minden keresztény egyháza állandóan kép­viselve lesz, kivéve az ev. ref. és ágostai hitvallású egyházakat. Mert ezen utóbbiak képviselete egyedül a véletlentől függ. Ha t­­i superintendensük az ág. hitv. öt superintendensei közül az­ előirt három leg­idősebb rangú superintended között lesz. Bekövetkezhetik tehát az az eset is, hogy egyházuk egy emberéleten át nem lesz kép­viselve. Hivatkozva az Approbata Consti­­tutiora, mely minden vallás­ felekezetnek egyenlő jogokat biztosít Erdélyben, kérik a képviselőházat, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál az ágostai egyházat ugyan­azon jogalapra fektesse, mint a róm. és gör. kath. s az unitárius egyházakat. A felira­tot dr. Teutsch Dániel superintended és Fritsch Károly jegyző írta alá. Ijzedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA. ..gily­orcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. .* 1 Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Negyedévre ... 1 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: ■jín0.......................16 frt. fa.................... «frt. Lin­ellik az „Ellenzéki* mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. $$$. írássá. Kolozsvár, szerda, deczember 3. 1884. V K­I­ROC­ HI­V­AT­AL. . .­Jozsvirt, Be­zevése urcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegei­ minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Politikai hirek. . " A függetlenségi és 48-as párt szer­­­ított értekezletén Irányi Dániel el­­jelenti, hogy Madarász József lemon­­d Mlután egy képviselőházi pénzügyi tagnak választása vált szüksé­­gt^ mire e helyre egyhangúlag Helly út jelöltetik ki. Helly bejelenti, hogy a­z országban a mezőgazdasági ^ilyek ellen szándékolt vám­— Vámkonferenczia ült össze Bécsben, tegnapelőtt s első­sorban az osztrák-ma­­gyar-görög kereskedelmi szerződés megkö­tésére adandó utasítást fogja megállapítani. A vám­konferenczia­ a franczia vámemelé­seket is tárgyalni fogja. — A tüzérség újjá­szervezése. Az uj szervezés legközelebbről fog közzététetni a hadsereg rendeleti lapjában. E reform egyes részei a delegácziókban is előfordultak, s most jelentik, hogy nem csak a tábori tü­zérség, de a tisztikar is átalakítás alá kerül, Görgei igazolásához. — Három czikk. — III. Én fáradságot vettem magamnak ezen megjelölés és magán­tudomásom alapján, egy kis összehasonlító kimutatást tenni,­­ ezek szerint a 207 aláíró közt a következő foglalkozási csoportozatokat találom : Tényleges szolgálatban levő, vagy nyugdíjt élvező leginkább állami hivatalnok, azok közt sok kir. tanácsos van ....... 73. Kormányi kinevezéstől függő egye­temi és más tanár, tanfelügyelő stb. 19. Kormánynyal összeköttetésben levő pénzintézetek, biztosító társulatok hivatalnokai....................................20. Most tettleges szolgálatban levő ré­gi honvédtiszt ..........................30. Nyugdíjt és segélyt élvező régi hon­véd (kikről tudomásom van, lehet azonban sokkal több, a kiknek részesedéséről nincs tudomásom) 15. Kormánypárti képviselő .... 10.*) Katasztrális hivatalnok .... 13. Összesen . . 180. Olyan, a­ki földbirtokosnak, magánzó­nak, ügyvédnek és házbirtokosnak írja ma­gát 27, vagy­is az egésznek alig 10 szá­zaléka. Fájdalommal kellett tapasztalnunk az­t, hogy az 1848—49-ks érdemek e kormány alatt nem igen vétettek tekintetbe, hogy akkor, a­midőn a muszkavezetőknek a Bach és Schmerling embereinek készségesen ad­tak nagy nyugdíjakat és tényleges alkal­mazást , akkor régi honvédeink mindenütt mellőztetésben, elutasításban részesültek. A hazáért való küzdelem és szenvedés koránt­sem volt ajánló levél, hanem inkább eluta­sítási ok, s igy bizon-bizon a hivatalos ál­lások kényelmében régi honvédeinknek na­gyon csekély százalékát találjuk, s ez ter­mészetes is, mert ama dicső naj­ok hősei, kik a magyart oly nagynak oly erősnek látták, nem igen tudtak kibékülni azon kö­zös ügyes áramlattal, a­mely a magyart gyen­gének és képtelennek hirdeti az önálló nem­zeti léteire. Azok, a kik a magyar zászlót oly magasan lobogtatták, kik az alkotmány varázs hatalma *) Nem sok a 300-ból.­­ A franczia-khinai háború Tárisi kormánykörökben hangsúlyozzák, hogy a kamara legutóbbi vitái alkalmával kifeje­zett óhajtásra támaszkodva a kormány szi­lárdan el van határozva, hogy Rómában a legnagyobb erélylyel lép fel s erélyes ak­­c­iót fejt ki. A mediáczióra való kilátások jelenleg nagyon háttérbe szorultak s eré­lyes rendszabályokra készülnek, hogy Khina makacsságát megtörjék. Azt a jelentést, mintha Olaszországhoz felhívás érkezett vol­na, hogy a franczia-khinai viszályban lép­jen közbe, teljesen alaptalannak mondják. Az olasz kormány teljesen visszavonul a vi­szálytól s tevékenységét csupán alattva­lói védelmére kívánja fordítani. — A franczia vámemelés­ Bécsből je­lentik, hogy a magyar kormány jegyzéket intézett a külügyminisztériumhoz, melyben diplom­ácziai intervencziót kér a franczia kormány azon szándéka ellen, hogy a mar­ha- és gabonavám fölemeltessék. Az osztrák kormány is hozzájárulván e kívánathoz, ez összhangzó megkeresés alapján Hoyos gr. párisi osztrák-magyar nagykövet utasítta­­tott, hogy a franczia kormánynál a franczia vámtarifa tervezett módosítása ellen felszó­lalást tegyen. A gabonavámok emelése Németor­szágban is készülőben van. Erre enged kö­vetkeztetni Burchard pénzügyi államtitkár egy nyilatkozata melyet a költségvetési vi­tában mondott, é­s noha nagy óvatosság­gal nyilatkozott, mégis azt hiszik, hogy egyáltalában nem beszélt volna így a par­lamentben, ha nem tudta volna, hogy a bi­rodalmi kormány kebelében is ugyanazon nézet az uralkodó, mint a­melyet ő szemé­lyes nézetének deklarált­­tól áthatva csodákat növeltek ; kik mindent adtak és mindent áldoztak honszerelmük he­vében a hazáért, nem tudták elfogadni a hazaszeretet azon most divatos definíczió­­ját, hogy­ vérünket és pénzüket áldozzuk idegen érdekekért, hogy fiainkat adjuk oly hadseregbe, a hol azon dicső zászlót, mely alatt ők harczoltak, rongynak nevezik, a hol az alkotmányról, miért ők küzdöttek, bűn csak említést is tenni, a hol a szabad­ságot, melyért ők éltek, haltak, még csak szóba hozni is vétek, hol a magyar még most is Kossuth-kutya, kit minden had­­nagyocskának és őrmesternek lehet és sza­bad büntelenül inzultálna. Ők a magyar füg­getlenség élő oszlopai, ők a haza szabad­ságának beszélő szobrai, nem tudták, nem engedték a közös ügyes igába magukat be­fogatni, dicsőségükre válik, hogy inkább visszavonultak, nélkülöztek, nyomorogtak, hogy sem a közös ügyes hozsánnába beve­­gyítve hangjukat, meghazudtolják a nem­zet nagy múltját, melynek élő tanúi, s meg­tagadják a megváltó eszmét, a haza füg­getlenségének jogosultságát. Igen, régi honvédeink legnagyobb ré­sze velünk érez és küzd kitartóan, háttérbe szorítottan a nemzet szebb jövőjéért, mely csak a függetlenségi párt törekvéseiben ta­lálhat valósulást; csak kevés azoknak száma, kik a tényleges hatalom uszályhordozóivá szegődtek, skik a jelen kényelméért, holmi vasúti konc­esziókért, hivatalért stb. a szebb jövőért­ való nemes küzdelmet feladták. Ezek közül sikerült Mikor úrnak vagy 180-at megkeríteni, és csak 27-et olyat, kik nincsenek a közös ügyek kényszer zubbonyá­ba bujtatva. Jó, hogy ez okmán­y a múzeumba he­lyeztetik el az örök feledékenység polc­ára. Hadd legyen ott eltakarva és bepókhálózva azoknak neve, kik bár maguk is honvédek, a honvéd dicsőség fénylapjait elhomályo­sítani, s történelmüket meghamisítani ké­szek lettek volna, ha valaki e hasában Gyulai Tálon kivü­l, hitelt tudna nekik adni. ■ - f ) '“•y ORBÁN BALÁZS, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülést decz. 2. A képviselőház tegnapi ülése ismét nagy érdekű volt; a költégvetési vita folyt tovább s a szónokok között a legnagyobb ér­dekeltséget Grünwald Béla beszéde keltette fel, melynek közlését lapunk más helyén kezdjük meg. Az elnök az ülés elején bemutatta Pé­chy Gábor Nyíregyháza városban megválasz­tott képviselő megbízó levelét, mely az iga­zoló bizottsághoz utasíttatott. Széchenyi Pál miniszter benyújtja az 1884. ápril 9-én Francziaországgal kötött hajózási egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután következett a költségvetési vita. Első szónok Volf Károly beszédét a rente konversisra vonatkozó nézeteinek ki­fejtésével kezdi. A pénzügyminiszter által sokszor emlegetett pénzügyi javulás igen sokba került és csak látszólagos. A helyzet valódi képe az, hogy iparunk tönkremegy. Az elviselhetetlen adótól eltekintve a terme­lés a közigazgatás és jogszolgáltatás bizony­talansága és drágasága által van nagyon megnehezítve. A pénzügyminiszternek az egyes egzisztenc­iák feláldozása által sikerült csak a defic­itet csökkenteni. Polemizál a szónok Beksicscsel, s azt mondja, hogy a kormányrendszer képtelen e társadalmat az abszolutizmus visszaélései ellen megóvni ennek a kormányrendszernek története igen rövid, de az általa hozott adótörvények laj­stroma annál hosszabb. A szónok végül ki­jelenti, hogy általánosságban elfogadja a költségvetést, de a kormány iránt biza­lommal nem viseltetik. Utánna beszélt Grü­nvald Béla s har­madiknak a függetlenségi és 48-as párt so­raiból Lukács Gyula új tag, szépen átgon­dolt beszédében kijelentve, hogy a kormány iránt, mely ilyen költségvetéssel mer előál­­lani, bizalommal nem viseltetik. Fejtegeti ezután a magyar tengerészeti érdekeket s helyteleníti a kormány oroszbarát politiká­ját, a költségvetést nem fogadhatja el. Beszélt még Gaál Jenő (pécskai) há­rom szempontból bírálván a pénzügyminisz­ter előterjesztését s végül e szavakkal fe­jezve be felszólalását. Miután ez a költségvetés sem a hely­zetnek meg nem felel, sem abban a rendes kezelés egyensúlya helyreállítva nincs, csak mesterséges számcsoportosítással kísértetik az meg fentarthatósága iránt pedig adófel­emelések nélkül folytatott kormányzati po­litika mellett semmi kilátás sincs, habár nem is ellenzem, hogy ezen költségvetés részle­tei megvitattassanak, azonban már most ki­jelentem, hogy azt ennek a kormánynak a maga idején megszavazni nem fogom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza K. miniszterelnök csak azért szólal fel, mert sokan vannak, kik kivon­ják, hogy nyilatkozzék, mielőtt ők felszó­­lalnának ; szóló pedig nem szeretne nyilat­kozatának elhalasztása által egyik okozója lenni annak, hogy az általános vita tovább elhúzódjék, mint a­meddig különben tartott volna. Nem a budget pénzügyi részéhez akar szólani, mert az e tekintetben sokkal hiva­­tottabb pénzügyminiszter részint már meg­adta a felvilágosításokat, részint, ha szük­séges, meg fogja adni. Nem az ellenzék ál­tal festett sötét kép után fogják a világon a mi budgetünket megítélni, hanem a szá­mokban nyilvánuló valóság szerint. Beszéde végén aztán kijelenti, hogy a kormány törekedik a maga és pártja hatal­mának megerősítésére is az által, hogy tel­jes lelki erővel és gonddal mindent, ami kezeire bízatott, az állam javára fordította. Kéri a költségvetés elfogadását. A vita ezzel félbeszakittatott s folyta­tása a mai ülésre halasztatott. Hoitsy Pál beszéde. (Tartotta a költségvetési vitában a képviselőház decz. 1. ülésén.) (Vége.) T. ház ! A mi egy erős hadsereg élet­­képességének első feltétele volna, a­mire oly nagy súlyt fektet a mai század legzse­niálisabb lángszelleme I. Napóleon az egy­ség és közszellem, és úgy hiányzik a mi hadseregünkben ma, m a mint hiányzott a múltban. (Igaz ! Úgy van­­ szélső balfe­­lől.) És ezt a közszellemet nem fogják he­lyettesíteni azzal, a­mi egyedüli elvét ké­pezi a mostani hadseregnek : a disczipli­­nával. De nem is lehet máskép oly had­sereg, a­mely mindenféle népek fiaiból van összealkotva, oly hadsereg, a­mely nagyobb részét a lajtántúli tartományokból ujon­­czozza, a­mely tartományokban megvan már ma is a széthúzó elem, olyan orszá­gok hadseregében egységes kör,szellem nem is fejlődhetik ki soha. A kérdés megoldva csak akkor lesz, ha Magyarország külön fogja választani az őt illető részt, mert akkor legalább mi biztosítva leszünk, hogy egy egységes szellem fog kifejlődni a had­sereg e részében s olyan hadsereget fogunk állítani, a­melynek fiai a maguk szülőföld­jét, azt a hazát fogja védelmezni, a­mely­ben születtek, a­melyben őseik csontjai por­­lanak. És mind­ezzel szemben mit kapunk ? Biztosítanak mindenfelől, hogy a béke biz­tosítva van, ezt emlegetik minduntalan a kortesbeszédektől egész a trónbeszédig. De itt az ideje kimondani, hogy nekünk nem kell a béke azért, hogy elcsenevésszünk, nekünk a béke nem c­él, hanem csak al­kalom arra, hogy kifejlesszük benne szel­lemi és anyagi erőnket. (Helyeslés szél­ső bal felöl.) De épen az hiányzik, mert ezen szellemi és anyagi erőnket kifejteni kép­telenek vagyunk és a­mint eddig foly­tonosan hangzott a panasz, hogy Magyar­­országon pang az ipar és kereskedelem, most már azon panaszba egy új hang is vegyül, a gazdák hangja, a­kik szintén egész indokolva azt emlegetik, hogy tönk­re mennek. Eddig némely kételyek támasz­tottak — pénzügyminiszter maga pár év előtt rózsás színben festette a helyzetet — még kételkedhettünk az iparosok pa­naszának indokoltsága felől, de ma már mindenkinek el kell ismernie, hogy a gaz­dák sorsa nagyon nyomott és ezt a sor­sot sokáig elviselni képtelenek. Egyszerre mennek tönkre ipar, kereskedelem és a gazdák, nem is lehet ez máskép, e há­rom a legszorosabb öszszefüggésben van egymással, az egyik maga után vonja a másikat és a­mint valahol pangani kezd az ipar, ott nemsokára pangani kell magá­nak a gazdaságnak. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) T. hát­ pedig Magyarország e tekin­tetben a legszerencsésebben szituált orszá­gok egyike, mintegy hivatva van a ter­mészettől arra, hogy itt ipar és gazdaság karöltve emelkedjék. Az országnak egyik részét termékeny tónák képezik, alkalma­sak a gazdaságra, másik, része sürűn la­kott hegyi vidék, melynek völgyeiben szor­galmas, alkalmazkodni tudó, a viszonyokkal megalkudni kész, és e mellett takarékos nép lakik És ez a nép, t. ház, most, mi­kor itthon megélni képtelen, vándorbotot fog és Amerikába vándorol. Pedig még ott is képes megtakarítani és haza küldeni megtakarított feleslegét, sőt munkaváltságot idéz elő mindazon vidékeken, hol letelepe­dik és legyőzi azt az amerikai versenyt a saját hazájában, a­mit annyit emlegetnek nálunk. Kétségtelen, hogy el tudná győzni itthon is, annál inkább, mert az amerikai versenynek az egész Atlanti-óc­eánon kell átnyúlnia, hogy minket elérhessen. Hanem szorgalommal szorgalmat, munkás kézzel munkás kezet kellene szembe állítnom és mindenekfelett a viszonyokat olyanokká ten­ni, hogy azok közt a megélhetés biztosítva legyen. (Helyeslés a szélső balon.) De mi­­nálunk maga az állam az, a­mely nem, hogy biztosítaná, hanett megtámadja a létnek alapfeltételeit. (Úgy van­ a szél-a szalon.) Pedig az emberek csak azért fo­gadják el a társadalom nyűgeit, csak azért alakultak társadalommá, csak azért vonul­nak a városokba és nem rengetegekbe, mert a társadalomban rájuk nézve a megélhetés biztosítva van, mert tudják vagy legalább remélik,hogy a társadalomban mindenki él­vezheti fogja munkájának gyümölcsét, és nem az első rabló fogja azt reá nézve két­ségessé tenni. Mi nálunk pedig az állam az, a­ki ennek a munkának gyümölcséből az oroszlánrészt ki akarja venni. (Élénk he­lyeslés a szélső­baloldalon.) És ennek kö­­vetkezménye te­hát az, hogy a nép most már össze kezdi hasonlítani azokat a­ jóté­teményeket, melyeket az állagtól vesz, azon áldozatokkal, melyeket az államért hoz. És a kettő közt­iZ­sszhangot nem ta­lálja meg, ennek pedig ismét az a követ­kezménye, hogy társadalmi bajaink egyre nőnek és hogy terjed már nálunk is a szo­­czializmus. Hogy terjed és terjedésének legtöbb okozója a nyomor, arról bizonyságot tehet­nek az itt körülöttünk ülő képviselők, kik ma már külön párttá, antiszemita­ párttá van­nak tömörülve. Lehet bárkinek különféle véleménye az antiszemitizmusról, te­hát, a­minthogy nekem is megvannak e tekintetben a ma­gam nézetei. De kettőt eltagadni nem le­het. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy e tan már nagyon mély gyökeret vert a népnek legalsóbb rétegeiben ; a második az, hogy a mi táplálékát képezi ezen tanok­nak, és alkalmassá teszi ezeket az elterje­désre : az általános nyomor. .. képviselőház! E jelenség csak más formája annak, a­mit külföldön, nevezete­sen a nyugaton észlelhetünk. Itt a mozgó tőke a gyárakat keresi fel, a nagy tőke a gyárakba van fektetve, sok a gyár és ke­vés a zsidó , ott tehát a nép a gyárak el­len fordul. Minálunk kevés a gyár, sok a zsidó, (Úgy van­ a bal és szélső bal egyes padjain) és sok az ő kezükben a mozgó tő­ke. Már­pedig te hát, a mozgó tőke ott ér­vényesül leginkább, ott tudja legjobban ki­használni a helyzetet a maga számára, hol a nyomor igen nagyon elterjedt. És odakiálthatják önök a túloldalról az antisemitáknak, hogy liberalizmus­­ egyen­lőség! De nem bontakozhatnak ki azon fe­lelősség terhe alól, hogy számukra a talajt önök készítették elő. (Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Lehet, hogy hullhatott volna abba a talajba másforma mag is, talán j­obb, talán rosszabb, de a szántásnak az érdemét önök nem tagadhatják el. És nálunk is bi­zonyos tekintetben kedvezőbb a helyzet any­­nyiban t. i., hogy a mozgalom nem olyan nagy, de másrészt sokkal szomorúbb, mert míg a külföldön a mozgalomban csak a gyármunkás vesz részt, a kis­gazda ellen­ben távol tartotta magát attól, nálunk már a parasztgazda is benne van a mozgalomban. Nem csoda ez, hiszen a kisgazda is m­e­g van ingatva gazdasági alapjában, a középbirtokol osztály egészen elpusztul. Tu­dom, hogy ezen középosztályra nézve azon barátaim közül is, kikkel különben egyetér­tek, többen ellentétes nézetben vannak ve­

Next