Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-02-14 / 37. szám
Kolozsvárt 1895. bizhatóbb híveinek számából kiszemelt, 150 tag a felsőház rendeltetésének flagráns megértésével az utána következő kormánynyal szemben fakczio/us oppozicziót fog képezni. (Nyugtalanság, és ekkor az önök által átalakított felsőház épülete oszcillációt mutatna, feltétlen szolgalelkűség és parlamenti obstrukczió közt. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal és a szélsőbalon. Mozgás) I)e t. ház, nekem nem áll hatalmamban a t. túloldalba az alkotmányosságnak és a parlamenti méltányosságnak azon finomabb elveit beoltani, melyek az angol pártik eljárását jellemzik. (Helyeslés és derültség a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobbról.) Én e thémát csak azért hoztam fel, hogy iljen mindenki, aki elfogulatlanul képes ítélni a reform ily módon történt erkölcsi természetéről, erkölcsi jogosultságáról, (tetszés a baloldalon) s inkább áttérek némely oly erő bomlására, melyekkel különösen a miniszterelnök úr, de mások is ezt a nagymérvű kinevezést igazolni iparkodtak. (Halljuk!) A miniszterelnök úrnak egyik fő érve az volt, hogy nem kell ezen nagymérvű kinevezési jogtól tartani, mert ki gyakorolja azt ? A parlmenti felelős kormány, parlamenti felelős kormány pedig nem tarthatja magát a képiselőházi többség támogatása nélkül. Tisza Kálmán miniszterelnök: Nem ezt mondtam! (Mozgás). Apponyi Albert gr. Ha akarja a t. miniszterelnök úr, felolvasom.Halljuk! Halljuk a baloldalon.) A t. miniszterelnök úr ezeket mondta szóról-szóra: (Olvassa.) „Parlamenti rendszer mellett t. ház, milyen kormánynak lehet a képviselőházban befolyása? Azon kormánynak, mely többséggel bír a képviselőházban Az ellen keres a t- képviselő úr túlsúlyt a felsőházban, én ezt aarlamentarizmussal határozottan nagy mérven ellenkezőnek tartom , sőt épen azt kell óhajtani, hogy a képviselőházban többséggel bíró kormány azon javaslatoknál, melyeket az alsóház elfogadott, állandó csökönös gátja a törvényhozás másik házában ne akadjon.“ (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelől. Halljuk ! Halljuk !) T. ház, ezen szavaknak értelme épen nem más, mint amit én mondtam (Ügy van! balfelől.) A kormány ezen hatalmára nézve a megnyugvást a miniszterelnök úr abban keresi, hogy a felsőházi tagok kinevezési jogát csak a képviselőházi többség által támogatott kormány gyakorolhatja, tehát csak ezen parlamenti többségnek értelmében gyakorolhatja, amit a miniszterelnök úr kívánatosnak tart. T. ház. Ezen érveléssel igen sajátságos helyzetben vagyunk. Midőn a választási elvnek kizárása mellett érvelnek, akkor jóvádak gyanánt azt halljuk emlegetni, hogy akárhogyan koncentráljuk a választó testületeket a választott elem a felsőházban nem lesz egyéb, mint a képviselőháznak tiszta ismétlése, és ezért, mert nem szabad a felsőháznak, ha a képviselőházzal szemben korrektívum akar lenni, a képviselőház merő ismétlésének lenni, ezért rossz a választás. (Derültség és tetszés balfelől.) Ha pedig a kinevezést védik, azt mondják: kérem, hiszen csak a képviselőházi többséggel egyetértőleg annak arányában eszközölhetők azon kinevezések, annak eredménye tehát mi lehet? az, hogy a képviselőházi többség ismét kifejezésre jut a felsőházban, tehát azért jó a kinevezés. (Derültség és helyeslés balfelől.) T. hát! Megvallom, gyenge eszemmel ezen két arganntácziót összeegyeztetni nem tudom Hi nem kívánatos, hogy a felsőház a képviselőháznak egyszerű ismétlése legyen, ha ezért nem jó a választási elv, akkor nem jó a kinevezési elv sem, mely egyébre nem vezethet, mint arra, hogy a fesőházban nemcsak ugyanazon elemekkel, hanem egyenesen azon momentán politikai szazatokkal is találkozunk, mint a képviselőházban. (Helyeslés balfelől.) De t. hát, a miniszerelnök úr érveinek legfőbbike az ily nagymérvű kinevezések eszközölhetése mellett a peer schuch lehetősége. (Tisza Kálmán tagadólag int.) Akkor t. hát, én nem tudok olvasni, mert hónapok óta kezemben van a t. miniszerelnök úr által beadott indokolás, és ott világosan ki van fejtve egy egész lapon át, hogy szükséges, hogy a Kormány azon eszközzel bírjon, hogy a két ház közti egyetértést, ha máskép nem lehet, kinevezés útján létrehozza, és miután ez nehezen eszközölhető az örökletes tagok újból kinevezése által, ezért szükséges, hogy az élethossziglani kinevezés a Koronának fenntartasszék. Ez állt. hát, ha olvasni és az általam olvasottat megérteni tudora, a ministeri indokolásban,ügy van! Helyeslés a baloldalon. Már most tehát, én ezen érvet és ezen alapot először elvileg egészen helytelennek tartom, és mennyiben annak súlya volna, a kormány javaslatára alkalmazva nem tartom őszintének. Igazolom mindkét állításomat (Halljuk) A t. miniszerelnök úr nagy könnyedséggel hivatkozik indokolásában egy angol példára, hivatkozik arra, amit a Grey ministérium a nagy választási reform idejében tenni szándékolt, midőn az angol lordok háza ezen reformnak huzamosan ellent állt, midőn már-már a forradalom veszélye előtt állt az ország, és azt mondja, ime ezen példa igazolja azt, hogy minden kormánynak meg kell adni a jogot arra, hogy a végszükség esetében ily eszközzel is helyreállíthassa az egyetértést a törvényhozás két háza közt. Már most tehát, hogy mennyire távol áll a miniszerelnök úrnak felfogása, ki a peer schub-ot az alkotmányos gépezet egyik rendszeresített kerekévé akarja tenni, attól a felfogástól melyre ő hivatkozik erre nézve szerencsére még vannak maguknak az illetőknek nyilatkozatai. 1856-ban, midőn az angol felsőháziján egy incidentalis eset alkalmából felmerült az élethossziglan kinevezett perek kérdése, akkor hivatkozás történt a Grey ministerium egy tagjának Lord Pronghamiak leveleire, melyek egyikében a nemes lord azt mondja, hogy mikor ő lord Grey colimájával Windsorba ment, hogy 80 új örökletes peernek kinevezését kieszközölje, akkor ő, nagyon élénken érezte a helyzetnek válságos voltát, s ebből kifolyólag e rendkívüli lépésnek szükségességét, de olyanok voltak az ő és kollegáinak aggodalmai ezen lépésnek következményei iránt az egész angol alkotmány szilárdságára nézve, hogy az utolsó pillanatig gyötörte őket a kétely az iránt, nem volna-e jobb minden eshetőséggel szembe szálni, mint egy ily lépésre magukat elhatározni. Midőn ez lord Brougham előtt, ki 1856-ban az angol felsőházban jelen volt, idéztetett, ő szükségesnek látta szót emelni és az akkori körülményekre reflektálva körülbelül ezeket mondá : „Teljesen úgy van a dolog, a mint leveleimből felolvastatott. Mi akkor nagyon éreztük a helyzetnek súlyát és visszagondolva az akkori helyzetre, kénytelen vagyok megmondani, hogy igenis akkor indokolva volt az ily lépés ; de — úgymond a nemes lord — ha visszagondolok arra, hogy mily könnyen határoztuk volna mi magunkat arra, hogy ugyanannyi élethossziglani pát nevezünk ki , akkor érzem azt, hogy ezt az institucziót e szempontból nem szabad az angol alkotmányba behozni , mert ha kell a felsőház tagjainak szaporítása, mint végeszköz, akkor ezt minden kormányra nézve a lehető legnehezebbé kell tenni, nem pedig legkönnyebbé, hogy valóban csak mint végeszközhöz nyúljon hozzá.“ (Élénk tetszés balfelől.) És én t, képviselőház, ámbár nem teljesen azonosítom a két fogalmat, de megvallom, ezt majdnem olyannak tekintem, mint a forradalmat , mert az nincs kizárva egyetlen egy nemzet fejlődésében sem, hogy a forradalmi térre nem fog lépni ; de azért egyetlen egy nemzetnek sem fog eszébe jutni, hogy a forradalom jogosultságát alkotmányában számításba vegye. S ezért a peer shub lehetőségét mint egy alkotmányos reform indokát elfogadni képes nem vagyok. (Helyeslés balfelől.) Egészen más erők azok, t. hát, melyek manapságon a parlament két háza közötti egyetértésnek helyreállítására működnek és működni fognak, ha ugyan az emberi nemnek fejlődése az eddigi irányban tovább halad, mégpedig évről évre nagyobb súlylyal. Az alkotmányos institúciókban lehetetlen minden eshetőségre nézve a gépezetnek mechanikumában keresni a megoldást és biztosítékot. Akárhogy konstitáljuk az intézményeket, lehetetlen, hogy azok működésének jó nagy részét ne bízzuk azon erkölcsi erőkre, melyek a társadalomban és nemzetben működnek. A modern akotmányos nemzeteknél pedig tehát, európaszerte mindenütt s így minálunk is hosszú küzdelmek és hosszú alkotmányos fejlődések utján megdönthetlenül érvényesült a nemzeti akarat felsőbbségének ereje és ebből kifolyólag a népképviseleten alapuló háznak fölénye a politikai hatalom gyakorlásában. Ezt a. hát sem kimondani, sem hangsúlyozni nem szükséges, törvénybe iutatni pedig nem is lehet, nem is szükséges, ez a társadalmi és nemzeti tényezők súlyának természetszerűsülése folytán ellenállhatlanul érvényre jut És igy a felsőház sikeres ellentállást a nemzeti képviselet akaratával szemben hosszú ideig, ma már csak akkor folytathat, ha a nemzeti képviselet a nemzet akaratának interpretációjában tévedett és ha az igazi közerkület a felsőház és nem az alsóház álláspontja mellett van. (Élénk helyeslés bal felől, ügy van !) Ha a népképviseleti kamara megmarad a maga talaján, ha hű képviselője, hű magyarázója a nemzeti akaratunk, akkor ma már nincs az az erő, amely képeg volna határozatainak megvalósulását huzamos időn át megakadályozni, és ez az angol példa, amelyre a t. miniszterelnök úr indokolásában hivatkozik, mintegy utolsó mozzanata volt annak a küzdelemnek, mely a népképviseleti ház politikai fölényéért egy évszázadon át vitatott. Ez korszakot képező e tekintetben nemcsak Angliának, hanem az összes alkotmános államoknak történetében. Lássuk most Angliában ennek egy példáját, midőn oly erős ellentét támadt az angol alsóház és felsőház közt, újabbann a választási reform kérdésében. Ugyan mennyi ideig tartott, t. ház, míg a felsőház első ízben kifejezett határozott ellenzésének daczára az alsóház által a közvélemény helyeslése mellett vitatott elvet elfogadta? A felsőházi többség ezen elv mellé egy másik elvet akart állítani: a választókerületek méltányosabb felosztásának elvét és mert neki ebben igaza volt, mert ebben a közvélemény őt támogatta, azért az keresztül vitte. Amiben pedig az alsóháznak volt igaza, amiben az alsóház a nép óhajára támaszkodott, a választási jog kiterjesztését illetőleg, a felsőháznak engedni kellett, semmi jogi kényszer hanem a nemzeti közvéleménynek, a nemzeti közakaratnak, ahol ez életképesen nyilvánul, ellenállhatlan ereje folytán (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés bal felől) Ezen tényezőktől várom én t. hát a parlament két háza közti állandó egyetértésnek biztosítását. És legyen szabad ez alkalomból mindjárt egy másik rokon érvelésre válaszolnom, melyet a túloldalról oly gyakran hallottunk, (Halljuk! Halljuk!) hogy t.i, ha a felsőház a mi koncepcziónk szerint alakíttatnék át, a hatalom súlypontja minden egészséges parlamenti felfogás ellenére a felsőházba tétetnék át, a felsőház dominálna a népképviseleti kamara felett. Legyen szabad erre egész tisztelettel megjegyeznem, hogy ez az aggodalom merő ciméra, merő ürügy. Ha előáll egy oly helyzet — és igenis előállhat, hogy erkölcsi túlsúllyal bír a felsőház az alsóház felett, — akkor a hiba nem a felsőház túlságos hatalmasságában rejlik, hanem mindenkor magában a népképviseletben. (Élénk helyeslés balfelől. Igaz!) Akkor a hiba abban van, hogy aláásták a népképviselet hatalmának erkölcsi forrását. (Élénk helyeslés bal felöl. Úgy van!) akkor a hiba abban van, hogy a képviseleti rendszer nyilvánulásának meghamisítása vagy erőszakolása által (Zajos tetszés balfelöl.) oda engedték fejlődni a dolgot, hogy a formai népképviselet nem a nemzetnek igazi, (Úgy van! balfelől) hogy hír annak minden formai jogosítványával, de nem bír annak erkölcsi erejével. (Úgy van! balfelöl) És ha önök a túloldalon egy ehhez hasonló helyzet súlyát tapasztalják, vagy talán annak előállhatásától félnek (Ellenmondás jobbfelöl. Zajos tetszés és éljezés balról) akkor meg fogjuk mutatni az utat e helyzet megszüntetésére, de nem az alkotmány többi tényezőinek, nem a felsőháznak gyöngévé tételével, hanem a népképviselet összealkotásában mutatkozó hibák orvoslásával. (Élénk helyeslés halfelöl). De a kormány javaslatával szemben miként óhajtjuk mi azt a problémát, melyet beszédem bevezetésében felállítottam, megoldani ? Mi azt hisszük, hogy ha előállott az a fejlemény, mely szerint a születési aristokráczia egymagában véve nem elég erős arra, hogy egy felsőházunk alkotmányos funkcióit sikeresen teljesíthesse, akkor ahhoz egy uj elemet kell hozzáadni. Egy uj elemet mondom s nem ügyes, a kormány által kiválasztott új embereket, kik ottan nem képviselhetnek semmit, mint a maguk egyéni súlyát, mely azok közt keveseknél lehet ily, a funkczióra elég nagy és azonkívül csak a létező kormánynak hatalmi befolyását. (Igaz! balfelől) Ezt t. hát, nem lehet uj elemnek nevezni, melyet a felsőházba helyeznek. Ezek önkényüleg kiszemelt uj egyének, de ezek uj társadalmi elemei ezek az instituc/iónak egy másik oszlopát a születési aristokracziának fentartott oszlopa mellett nem képezhetnek. (Helyeslés bal felöl.) Mi uj elemet akarunk behozni és ezen I uj elem nem 1- hét más, mint az, a mely a nemzeti fejlődés vezetésében, a nemzeti eszmék forrongásában már ma is a főszerepet viszi, az nem lehet más mint a magyar középosztálynak kicsucsorodása. (Helyeslés btőlfelöl) Ezt az elemet kell bevinnünk, ha akarjuk, hogy az a felsőház, melyet szervezni kívánunk, bírjon egyfelől a kellő függetlenséggé, másfelől a kelő nemzeti universális felfogással és harmadszor a kellő politikai súlylyal Ezt az elemet, mint bármely társadalmi elemet, mely a maga egyetemességben nem jöhet valamely testületbe máskép mint a képveltetés, választás útján, hogy hogyan lehessen szervezni, azt én nem tudom. Ez tehát annak princzipális oka hogy miért kívánom a felsőház egy részének létesitését választás útjaik, éspedig a törvényhatóságok által, hol ez az elem szervezve van. És evvel a gondolattal szemben nessék azt mondani, hogy ha 150 kitűnőség a kormány által kineveztetés útján nem található, akkor 80 az, mert ennyit akarunk Valasztás útján bevinni, választás útján sem lehet találni. Hiszen e választottak nem a maguk egyéni súlyánál, nem a maguk kitánó egyéni tulajdonságainál lógva vannak hivatva ott lenni, hanem képviselik ott azn elemet, mely bizalmát rájuk ruházta. (Helyeslés halléiul) Ez óriási különbség a Szavazási jognak a kettős keletkezés közt, melynek egyikénél kért, hogy minden egyes egyen saját erdemenek alapján álljon, másika mellett pedig azon egész választó testület, azon egész társadalmi elem talapzatait áll, melynek bizalmából helyét eltoglalja (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) De azzal a koncepczióval szemben a múlt napokban erős védelmi és támadási harct solytaztatott. És ha azon érvek sokaságából, amelyet hallottunk csak egy néhányat ki akarok ragadni, azokat, amelyeket a legnyomósabbaknak vélek, már a személyt megillető tiszteletnél fogva is természetesen a miniszterelnök úr érvelésével kell kezdenem és fel kell hoznom egy érvet, amelylyel már csak azért is kell foglalkoznom, mert a miniszterelnök úr azt mondotta, hogy ez a fő érve a választás elve ellen. (Halljuk ! Halljuk !) Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy „nem óhajtom a törvényhatóságok által választott tagokat, főleg azon okon, egyebek mellett, amelyet most leszek elmondandó és ezen bevezetéssel körülbelül azt fejtegeti, hogy vagy ambícziójukat fogják helyezni a kiváló politikai tehetségek abba, hogy törvényhatósági mandátumot nyerjenek a felsőházba, s ekkor ezáltal szegényedni fog politikai tőkében a képviselőház és a súlypont átmegy a felsőházba, vagy nem fogják ebbe helyezni ambícziójukat és ekkor nem fogja megütni a felsőház törvényhatósági választott tagjainak egyéni minősége a kellő mértéket. Gondolom, helyesen idézem az argumentáczió értelmét. Ha csakugyan ez a fő érve a miniszterelmi úrnak, akkor ezen érve miatt hát Iran elfgadhatja a mi javaslatunkat, vagy ha ez az érv annyi súlylyal bír, hogy e miatt nem fogadhatja el javaslatunkat, akkor méltóztassék visszavonni a saját maga által beadott javaslatot is. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon ) mert t. képviselőház, az egész a körül forog, hogy van-e népünkben egyáltalában elegendő politikai tőke arra, hogy a képviselőházban helyt nyerő tehetségek mellett, meg a főrendiház számára is jusson 80—100 vagy 150. Ha nincs, akkor ép oly kevéssé lehet azokat a képviselőházuak elszegényedése nélkül kinevezés útján a felsőházba hozni (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Ha pedig van, akkor épúgy lehet a választás útján behozni. (Élénk tetszés és helyeslés a baloldalon.) Miután ezen indokkal foglalkoztam volna csak azért, mert oly magas sankcziót nyert, hogy a miniszterelnök úr ezt főindokának nevezte, még egy kettőt kell kiemelnem, ami több oldalról lett hangsúlyozva. (Halljuk ! Halljuk ! Folyton halljuk az előadótól kezdve a mai napi utolsó szónokig a túlsó oldalról, hogy mi a törvényhatóságoknak a főrendiházban képviseltetési jogot adván, beleviszszük a törvényhozásba azt, amit onnan minden áron ki kell küszöbölni, t. i. a partikularismus szellemét, és hogy a megyét ezzel tulajdonképi hivatásától a közigazgatástól áttereljük a politikára. Hogy tehát ez utóbbival röviden végezzek, megvallom, hogy abból a körülményből, hogy egy megyének vagy városi törvényhatóságnak közönsége minden 8-dik évben, pedig ez a mi javaslatunk szerint a legrövidebb terminus, egyszer egy követet választ a fő rendiházba, azt következtetni, hogy ez által a megye, mint Földváry képviselő úr ma mondta, összesen 63 parlamentté válik, a közigazgatástól, amelylyel ezen nyolcz év alatt nyolcszor 365 napon át foglalkozik, eltereltetik és politika alakíttatik, ezt állítani annyira nem komoly dolog, hogy aztgondolom, egy kis meggyőződés után többé senki sem fogja azt ismételni. (Derültség balfelől.) De t. hát, ott van a megyei partikularismus mumusa. T. hát, nehéz evvel az érvvel is cáfolólag foglalkozni, mert nehéz annak testet adni. Nehéz tulajdonképen annak igazi értelmét felfogni. Mert hacsak nem akarják az országnak összes választóit a választási cselekvényre összecsődíteni és mindnyájuk által együttesen választatni az egész képviselőházat, akkor egy bizonyos faja a partikularizmusnak, t. i. az a különkülön választás, külön csoportosítás szerint minden képviselő választásnál megtörténik. De tehá', megengedem egyben különbözik az a választótestület, melyet a választókerület közössége képez, attól, melyet a törvényhatóság alkot, hogy t. i. a választókerület elemei semminemű egyéb érintkezésben legalább közügyben egymással nincsenek, csak abban, hogy időnként választás alkalmával öszejövőek, holott a megyei vagy városi törvényhatóságok választó testületei közügyekben különben is találkoznak. Hát tehát, megvallom, ha mi a választást komolyan vesszük, ha mi azt a közakarat kifejezőjének akarjuk tekinteni, és nemcsak alkalmatlan formalitásnak, melyen keresztül kell esnünk, de melynek hatályosságát lehetőleg kijátszani iparkodnak, akkor azt a örülményt, hogy egy választó tesület tagjai közügyekben máskülönben is találkoznak, hogy ennek folytán egymást megértve köztük közakarat fejlődhetik,nem hátránynak, hanem egyenesen előnynek tartom. És ez nem nyomtatja reá egy választó testületre a partikularizmus bélyegét. Azért mert annak egyes elmei különben is találkoznak, azért azok nem képeznek sem balparlamentet, sem követeik nem a locális hatóságnak kifolyásai. Ami a partikularismust a választásokba beviszi, ami — mint a minisztelnök úr tegnap mondta — még a magyarországi 1848. előtti alkotmányos élet fénykorában is állandó panaszként a legjelesebbek okairól hangzott; ez az, ami a képviseletet egyetemes nemzeties jellegéből kivetkőzteti és azt a partikularizmus jellegével felruházni képes. Ha ez nincs, és ezt tudtommal senki a házban a törvényhatósági választótestületekre ruházni nem kivánta, akkor a küzdelem a partikularizmus jelszavával nem jelent egyebet, mint küzdelmet üres, tartalom nélküli jelszóval. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Egy más érvet hozott fel különben általára élvezettel hallgatott jeles beszédében Vadnay Károly t. képviselő úr. Ő ugyanis hivatkozott azon szomorú tapasztalatokra, melyeket a választások terén tettünk és azt mondja, a képviselő választás annyi bajjal jár, hát minek szaporítjuk a választások számát egy újabb választással? Te hát ! Ha ezen argumetumnak logikai következményeit le akarjuk vonni, — mint azok bizonyára a t. képviselő úr szemei előtt nem állottak, midtin ezen érvet használta — akkor ez végkövetkezményében megöl minden közszabadsági és képviseleti intézményt, mert minden képviseleti intézmény is utóvégre választáson alapszik. De tehát, ez ellen is tudok korrektívumot. De a korrektívum nem az, hogy a választások alkalmazását ott is ahol azt a dolog természete kívanja mellőzzük, hanem az, hogy a választások szabadságának, függetlenségének és tisztaságának minden biztosítékát megadjuk. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon ) Ez azon irány, melyben keresni kell a biztosítókat ezen kinövések ellenében. (Igaz ! Úgy van a baloldalon.) De tehát, más nagy szavak sem hiányoztak azon érvelésekben, melyek az általunk támogatott indítványnyal szemben hangoztatva lettek. S igy különösen Bek- Zsics Gusztáv képviselő ur valósa vesztő hangon (Derültség a bal ! ^ baloldalon.) tiltakozott a demokra ^ vében a választási elvnek meghou ^ len és a demokráczia nevében hatalom kegyes pártfogásáért és 3*1 .jáért. (Derültség a bal és szélsőbalod Hat, t. ház erre az ellenvetésre elöre adta a választ Szilágyi t. barátom H fényes beszédének azon kimagasló ■ tumában, melyért most is köszönetet adok neki, hogy a controversia feszejat oly fényes világitásba helyezte azés a baloldalon.) és ez az volt" . mondotta, hogy a demokráczia gyjL""' lödő korában, midőn még nem érzett vl talajt maga alatt, akkor igen sok v. kénytelen volt a rendi túlsulylyal S a királyi hatalom védszárnya alá bulni, de ha ma, midőn a legnagyobb talommá vált a czivilizált világ mimijszágában, ugyan azt teszi a demokig, akkor elárulja küldetésének legszentebb szét, mely mindenütt a szabadság. (7 helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Ha Bek-ies J. képviselő úr elleni, vének a választás ellen, melyet ő a dekráczia jelszavával fedez, psychologist rázata van. (Halljuk! Halljuk!) Én vonom kétségbe, soha sem szoktam, kevésbbé vonom kétségbe a képviselő , az ő teljes jóhiszeműségét és őszintést, de hogy a t. képviselő úr a demokráczit beszélve mit ért ezen szó alatt, azt ő m, megmondotta nekünk oly világossággal mely épen az ő őszintesége és jóhiszemű mellett szól, mert különben annyira *4 is árulta volna épen minapi beszédében, (Ilj, juk! Halljuk !) Ő megmondotta úgy, hogy épen azon megyei közönségtől, melyre a választást bizni akarjuk, m ezen megyei közönség nem elég demokbus, mert ha ebben a megyei közönségben keressük, hogy a „polgári osztály* az ifkos és kereskedő mily kevés perczentetta akkor világos, hogy a demokraczia véslyeztetve lenne ezen megyei közönség itt, tehát vedd e demokracziát védelmed alá hatalom! Ezt mondotta a t. képviselő' Na hát, t. hát, itt van a psychologiai díj mely miatt a t. képviselő úr és soksi vele együtt,, (Közbeszólás a baloldalon: h igen sokan !) talán nem igen sokan, de: melyek, habár kevesebb őszinteséggel, irtnak a megyei elemtől, mint a melyre aálasztás bízatnék. Ők, midőn demokrácia beszélnek, akkor tulajdonképen csak a klikk uralmáról szólnak. (Z.jos helyeslő bal- éa sz első baloldalon. Ellenmondasít jobboldalon) őket talán önönmaguk, be nem vallott, de engesztelhetetlen gyílet vezeti a régi magyar társadaam fennmaradt elemei ellen. (Igaz! ügy a baloldalon.) És mert egy író, aki gondold Betsics Gusztáv képviselő úrhoz igen kód áll. (Közbeszólások a baloldal-m, Timalfol, utána járván a megyei bizottmányok Ő szállításának, kiderítette azt, hegyezel®egyei bizottmányok virilistái közt még mos is 60 százalékja szerepel azoknak, aki birtokukat őseiktől örökölték, hát ezek azite nem képviselhetik a demokráczit. Ht t. hát én megvallom, egészen máskép feja fel a demokrácziát, mint a képvislettre azt hiszem igazabban, azt hiszem egy* többen mind azon nagy szellemekkel sa demokráczia igazi törekvéseinek előharczosai voltak. Valamint nem tartom a mokráczia igazi hívének azt, aki egysadalmi átalakulás foltján, a társadalom fejlődő új elemek iránt ellenszenvvel vttetik és azoktól meg akarja tagadni az részt, melyet becsületes munka és töret"" által maguknak kivívnak. (Élénk hely és tetszés a baloldalon.) épen úgy nem tuthatom a demokraczia igaz hívének azt. •’ a demokracziában az uj elemeknek ■& demokracziáját akarja létesíteni. (Zaj08 szés nyilatkozatok a bal- és szélső bal*® és a ki a demokraczia köréből ki all zárni a régi társadalom azon elemeit, 11lyek nem privilégiumok, nem el-szko/o . , utján, hanem szintén saját tulajdonság) . nak s/.ivóssága által az uj áramlatok 8 . pert is tudtak magukat fenntartani., (»"jj helyeslés és tetszés a baloldalon ) szóljunk ezen tárgyról egész nyíltan! (** j juk! Halljuk !) . Az igazi demokratikus felfogás '' 1 feltétele az, hogy sem ez uj, sem 8 j 1 elemek iránt szűkkeblű ne legyen és W ’ universalis egyaránt. De ha Bekskey . táv képviselő úr, bizonyos értelemben ij. 1 gal, mint a demokráczia egyik fény0 ^ 1 kiemelte annak az állami erők egyes1..^ 1 irányuló tendencziáját, a midőn ezt ^ rém, ne legyünk vakok a demokracZ ,, magának hiányai és azon veszélyeker ^ j melyekkel az jár. Ne boruljunk J6' (|t| jJ) egy fétis előtt, a világon semmit6'6,^;. ^ előtt, hanem vizsgáljuk azt minden ' jj,j ról, szabad látással világos felfogás8*^;, van a demokrácziának veszélye, e ' ' jj. a politikai tradicziónak hiányában ^ de. Ezen veszélynek egy ellen8Z®^j^j j és ez az, ha a demokratikus ter|0 jó i formái között és annak menetében régi társadalomnak elemei minél.. ^ jj: ju mértékben megtudják állani helye '6 ^ ^ nél nagyobb mértékben át tudna uj viszonyokba. (Élénk hely',s^A oldalon.) . ^ H Azon országok példája m ^8,^a ' igazságát, melyeknél a demokratikus^ f] tu kulas egyszersmind a régi társadalnéi egy nagy részének elpusztulás ' f. Ott van Francziaország példája, ami egységének ősereje mellett, miután a demokratikus elvnek keresztü^ j^jfyj csak egy véres forradalom által (,*!( #r tévé, amely a régi társadalom 88 ' . navehető elemet elpusztította. a Pestii az ELLENZÉK (142) FebruárU.